adozona.hu
652/B/1991. AB végzés
652/B/1991. AB végzés
a társadalombiztosításról szóló indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást megszünteti.
Az indítványozó a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek azt a rendelkezését kifogásolta, amely az öregségi nyugdíjkorhatárt a férfiak, illetve ...
Az indítványozó véleménye szerint ez a rendelkezés az Alkotmány 66. § (1) bekezdésébe ütközött, amely szerint: "A Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében." Ezért kérte a törvénynek a nők öregségi nyugdíjkorhatárát a férfiakétól eltérően megállapító rendelkezésének megsemmisítését.
Az indítvány beadását követően az Országgyűlés a társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló 60/1991. (X. 29.) OGY határozatában már a következőket mondta ki: "1993-ban el kell kezdeni a nők korhatárának fokozatos emelését, majd az ezredfordulót követően az általános és egységes korhatárt 62 évben kell meghatározni." (7. pont) "Tételesen, korosztályokra vonatkoztatva meg kell hirdetni a korhatár nemek közötti egységesítését és a korhatár további emelését." (9. pont)
E koncepciónak megfelelően módosította az 1975. évi II. törvény 39. §-át az 1993. évi VIII. törvény, amely 1993. március l-jén lépett hatályba. E törvény úgy rendelkezett, hogy a nők öregségi nyugdíjkorhatára 1994. december 31-ét követően kétévenként egy-egy évvel, a 60. életév betöltéséig fokozatosan emelkedik.
E törvény hatálybalépésével tehát megkezdődött a nyugdíjkorhatár nemek közötti egységesítése.
Az öregségi nyugdíjkorhatár emeléséről - immár egységesen - szólt az 1996. évi LIX. törvény, amely az 1975. évi II. törvény 39. § (1) bekezdését a következőképpen módosította: "Az öregségi nyugdíjkorhatár - az e törvénybe foglalt kivételekkel - a betöltött 62. életév." Az indítvány benyújtása után végrehajtott jogszabály-módosítások következtében tehát az indítvány okafogyottá vált.
A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvényt teljes egészében hatályon kívül helyezte a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 57. § (1) bekezdése, illetve az e törvényt 1998. január l-jével hatályba léptető, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 132. § (1) bekezdése.
Az öregségi nyugdíjkorhatárról 1998. január 1-je óta a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 7. § (1) bekezdése rendelkezik, s azt férfiak és nők esetében egységesen 62 évben szabja meg.
Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint a már hatályát vesztett jogszabály alkotmányosságát csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, illetve a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén vizsgálja. Mivel a jelen ügyben sem bírói indítványra, sem alkotmányjogi panasz benyújtására nem került sor, az Alkotmánybíróság az eljárását megszüntette.
Budapest, 1999. március 1.