adozona.hu
432/B/1998. AB határozat
432/B/1998. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44. § (3) bekezdése "A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokban, valamint" szövegrész megsemmisítésére és a 44. § (2) bekezdése módosításának elmaradása miatt az Országgyűlés által előidézett mulasztásban megnyilvánuló...
432/B/1998. AB határozat
jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 44. § (3) bekezdése "A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokban, valamint" szövegrész megsemmisítésére és a 44. § (2) bekezdése módosításának elmaradása miatt az Országgyűlés által előidézett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
Az indítványozó az Alkotmány 70/A. § rendelkezésére való hivatkozással kérte az Alkotmánybíróságtól a köztisztviselők jogállásáról szóló többször módosított 1992. évi XXIII. törvény (a továbbiakban: Ktv.) 44. § (3) bekezdése "A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokban, valamint" szövegrészének megsemmisítését, és annak megállapítását, hogy 1997. január 1-je óta "mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség keletkezett azzal, hogy a Ktv. 44. § (1) és (2) bekezdése nem tartalmazza »a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokban« szöveget" és ezért az Alkotmánybíróság határidő megjelölésével hívja fel az Országgyűlést, hogy "1997. január 1-jei visszamenőleges hatályba léptető rendelkezéssel jogalkotói feladatát teljesítse". Álláspontja szerint a támadott törvényi rendelkezésben megjelölt megyei, fővárosi közigazgatási hivatalok tekintetében megállapított illetménykiegészítés jelenti a diszkriminációt, mivel az indítványban kifejtettek szerint a közigazgatási hivatalok - figyelemmel a 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet 1. §-ára - területi kormányhivatalok, ennek megfelelően az illetménykiegészítést a Ktv. 44. § (2) bekezdése szerint kellett volna megállapítani. A Korm. rendelet 1997. január 1. napjával megváltoztatta a hivatalvezető jogállását minisztériumi főosztályvezetői beosztású köztisztviselőről minisztériumi helyettes államtitkári besorolású köztisztviselőre, de ezzel egy időben az Országgyűlés nem változtatta meg a közigazgatási hivatali dolgozók jogállását, ezért az Országgyűlés - az indítványozó szerint - jogalkotási feladatát elmulasztotta.II.
1. Az indítványozó szerint a Ktv. hivatkozott rendelkezései a Magyar Köztársaság Alkotmányának az alábbi rendelkezéseibe ütköznek:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
2. A Ktv. indítvánnyal támadott, illetőleg érintett rendelkezései:
"1. § (1) E törvény hatálya a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatala, valamint a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatala, hatósági igazgatási társulása, a körjegyzőség (a továbbiakban együtt: képviselő-testület hivatala) köztisztviselőinek, ügykezelőinek és fizikai alkalmazottainak közszolgálati jogviszonyára terjed ki."
"44. § (1) A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a központi közigazgatási szerveknél dolgozók illetménykiegészítésre jogosultak. Az illetménykiegészítés mértéke - a (2) bekezdésben foglalt kivételekkel - a köztisztviselő alapilletményének 15%-a.
(2) A köztársasági elnök, az Országgyűlés, az Alkotmánybíróság, az országgyűlési biztos hivatalaiban, a Miniszterelnöki Hivatalban, a Kormányzati Ellenőrzési Irodánál, a minisztériumokban és a költségvetési fejezet felügyeletét ellátó szervezeteknél, továbbá jogszabály által országos hatáskörű szervnek nyilvánított, a Kormány közvetlen felügyelete alatt álló, illetve a Kormány által irányított központi költségvetési szerveknél, valamint az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóságnál és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnál a felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke 50%.
(3) A megyei, fővárosi közigazgatási hivatalban, valamint a központi közigazgatási szerv legalább megyei illetékességű területi szervénél az illetménykiegészítés mértéke a köztisztviselő alapilletményének 10%-a.
(4) A felsőfokú iskolai végzettségű köztisztviselők illetménykiegészítésének mértéke
a) az (1) bekezdésben felsorolt szerveknél - a (2) bekezdés kivételével - foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 25%-a,
b) a (3) bekezdésben felsorolt szerveknél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 20%-a,
c) a (3) bekezdésben felsorolt közigazgatási szerv helyi és körzeti (nem megyei) illetékességű szerveinél foglalkoztatottak esetében a köztisztviselő alapilletményének 10%-a."
3. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (a továbbiakban: Jat.) vonatkozó rendelkezései:
"1. § (1) A jogalkotó szervek a következő jogszabályokat alkotják:
a) az Országgyűlés törvényt,
b)
c) a Kormány rendeletet,
d) a miniszterelnök és Kormány tagja (a továbbiakban együtt: miniszter) rendeletet,
e) az országos hatáskörű szerv vezetésével megbízott államtitkár (a továbbiakban: államtitkár) rendelkezést,
f) az önkormányzat rendeletet.
(2) E rangsornak megfelelően az alacsonyabb szintű jogszabály nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a Kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény 53. § (2) bekezdése - a Jat. 1. § (1) bekezdés e) pontját nem módosítva - a Jat. államtitkárok általi miniszteri rendelet és államtitkári rendelkezés kiadására vonatkozó 8. § (2) bekezdése és 9. §-a rendelkezéseit 1997. augusztus 1. napjával hatályon kívül helyezte.
4. A helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokra vonatkozó - jelen ügyben érintett - rendelkezései:
"95. § A Kormány:
a) a belügyminiszter közreműködésével, a fővárosi, megyei közigazgatási hivatal vezetője útján biztosítja a helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzését;"
"98. § (1) A fővárosi, megyei közigazgatási hivatal (továbbiakban: közigazgatási hivatal) államigazgatási feladatokat ellátó költségvetési szerv. A közigazgatási hivatal működésének költségeit az Országgyűlés a költségvetési törvény "Belügyminisztérium" fejezetében, elkülönítetten biztosítja.
(2) A közigazgatási hivatal vezetője a fővárosban és a megyében
a) ellátja a helyi önkormányzatok, a helyi kisebbségi, valamint a kisebbségi települési önkormányzatok törvényességi ellenőrzését, a mérlegeléssel hozott önkormányzati döntésnek kizárólag a jogszerűségét vizsgálhatja;
b)
c) ellátja a törvényben megállapított, továbbá a Kormány által hatáskörébe utalt államigazgatási feladatokat, hatásköröket, hatósági jogköröket;
e) a törvényességi ellenőrzés során szerzett tapasztalatai alapján az önkormányzat gazdálkodását érintő vizsgálat lefolytatását kezdeményezheti az Állami Számvevőszéknél;
f) összehívja a képviselő-testület ülését, ha a 12. § (1) bekezdése szerint tett indítványnak a polgármester tizenöt napon belül nem tesz eleget;
g) a feladat- és hatáskörébe tartozó ügyben az önkormányzat kérésére szakmai segítséget nyújt."
5. A fővárosi, megyei közigazgatási hivatalokról szóló 183/1998. (XI. 11.) Korm. rendelettel módosított 191/1996. (XII. 17.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) érintett rendelkezései:
"1. § A fővárosi és a megyei közigazgatási hivatalok (a továbbiakban: közigazgatási hivatal) a Kormány területi államigazgatási szervei."
"3. § (1) A közigazgatási hivatalokat a Kormány a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter útján - a belügyminiszter közreműködésével - irányítja. A Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítási jogköre nem érinti a belügyminiszter helyi önkormányzatok törvényességi ellenőrzésével kapcsolatos feladat- és hatáskörét."
"3. § (3) A hivatalvezető minisztériumi helyettes államtitkári besorolású köztisztviselő, megbízása határozatlan időre szól."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróság megvizsgálta a Ktv. és R. indítvánnyal érintett rendelkezéseit, és azokat az alábbi indokok alapján nem találta egymással ellentétesnek.
Az Ötv. 1994. évi módosítása a megszűnő köztársasági megbízotti intézmény helyett a megyékben és a fővárosban - jogutódként - államigazgatási feladatokat ellátó költségvetési szervként 1995. január l-jétől területi kormányhivatalként közigazgatási hivatalokat hozott létre. A közigazgatási hivatalok ugyan a Miniszterelnöki Hivatal (1998. november 18. napjáig a Belügyminisztérium) általános irányítása alatt működnek, de szakmai tevékenységüket a saját feladat- és hatáskörükben az ágazati minisztériumok is irányítják. Az Ötv. 98. § (2)-(5) bekezdései felsorolják a közigazgatási hivatalok vezetőinek alapvető feladatait, és rögzítik, hogy a megyékben és a fővárosban fejtik ki tevékenységüket. Az R. rögzíti a közigazgatási hivatal jogállását, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter irányítási jogait, a hivatal létrehozásának jogi alapjait, a hivatalvezető munkáltatói jogkörét, a kormányhivatali státuszból eredő koordinációs, ellenőrzési és képzési, továbbképzési feladatokat, amelyeket a közigazgatási hivatal a területi államigazgatási szerveknél fejt ki. A centrális alárendeltségű államigazgatási szervek tevékenységét érintően nem rendelkezik döntési joggal a közigazgatási hivatal, e szervek szakmai irányítását az ágazati minisztériumok, országos hatáskörű szervek végzik.
A kormányzati-végrehajtó szervek központi közigazgatási és területi közigazgatási szervekre oszthatók. A közigazgatási hivatalok feladat- és hatásköréből egyértelműen megállapítható, hogy azok nem központi közigazgatási szervek, hanem területi (megyei) közigazgatási szervek, feladat- és hatáskörüket nem az egész ország területére, hanem egy kisebb közigazgatási területi egységre, a megyékre és a fővárosra kiterjedően gyakorolják. Ezt nevesíti a Ktv. 1. § (1) bekezdése is, amikor kimondja, hogy a Ktv. hatálya - a helyi önkormányzat képviselő-testületének hivatalán kívül "a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok és országos hatáskörű szervek (a továbbiakban együtt: központi közigazgatási szerv) és területi, helyi szerve, a megyei, fővárosi közigazgatási hivatala" köztisztviselőinek, ügykezelőinek és fizikai alkalmazottainak közszolgálati jogviszonyára terjed ki. Az indítványozó maga is területi kormányhivatalként jelöli meg a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokat és nem központi közigazgatási szervként. Téved az indítványozó a következtetésében akkor, amikor azt állítja, hogy "a közigazgatási hivatalok a Kormány területi államigazgatási szervei, tehát a belügyminisztérium dekoncentrált szervei, ezzel kormányhivatallá váltak".
2. A Ktv. 44. §-a rendelkezik az állami közigazgatásban működő köztisztviselők illetménykiegészítéséről. Az illetménykiegészítéssel a jogalkotó a közigazgatási szervek közötti igazgatási szintbeli különbséget juttatja kifejezésre az illetmények differenciálásának segítségével. Az Alkotmánybíróság a felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező önkormányzati dolgozók illetménykiegészítésének lehetőségével foglalkozó korábbi indítvány kapcsán a 1014/B/1997. AB határozatában már megállapította, hogy a "Ktv. 44. § (2)-(3), valamint (4) bekezdés b) és c) pontja a különböző sajátosságokat felmutató állami köztisztviselői kör javadalmazását a feladatellátásukban jelentkező eltérésekre figyelemmel szabályozza" (ABK 1998. május, 256.). Az Alkotmánybíróság szerint nem sérti a diszkrimináció tilalmát megfogalmazó Alkotmány 70/A. §-át az, ha "a feladatok sajátosságaira, követelményszintjeire, felelősségére is figyelemmel eltérő javadalmazási mérték kerül megállapításra" (ABK 1998. május, 256.). Ezen AB-határozat által vizsgált jogi alap [Ktv. 44. § (2)-(3) bekezdése], bár azonos az indítvánnyal támadott jogszabályhellyel, azonban nem terjed ki a jelen ügyben az indítványozó által sérelmezett problémára, mivel a két indítványban ténybeli különbség van. A korábbi ügyben az indítványozó a helyi és körzeti illetőségű szerveknél foglalkoztatott köztisztviselők, illetőleg az önkormányzatoknál dolgozók bérezése közötti megkülönböztetést sérelmezte. E határozattal elbírált ügyben pedig az indítványozó az országos hatáskörrel és a területi hatáskörrel rendelkező közigazgatási szervek dolgozóinak eltérő bérezését tartja sérelmesnek. A fentiek alapján a res iudicata feltételei jelen indítványnál nem állnak fenn. A Ktv. indítványozó által támadott és az indítvánnyal érintett rendelkezései a központi, a területi és a helyi közigazgatási feladatokat ellátó szerveknél elvégzendő, eltérő minőségű feladathoz kapcsolódik.
3. Téved az indítványozó akkor is, amikor a megyei, fővárosi közigazgatási hivatalokat a Ktv. 44. § (2) bekezdésében meghatározott központi közigazgatási szervként határozza meg az R. 3. § (3) bekezdésére hivatkozással. A megyei, fővárosi közigazgatási hivatal vezetője nem egy országos feladat- és hatáskörrel rendelkező szerv helyettes államtitkára, hanem a hivatalvezető, aki minisztériumi helyettes államtitkári besorolású köztisztviselő. E besorolás a hivatalvezető közigazgatásban betöltött szerepét, súlyát, az általa ellátandó feladatok minőségét hivatott jelezni, és nem a hivatal - indítványozó szerinti és az indítvány alapját képező Ktv.-ben meghatározott - központi közigazgatási szervkénti jogállását.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Ktv.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezése nem sérti az Alkotmány 70/A. §-át, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. január 18.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró