adozona.hu
544/B/1997. AB határozat
544/B/1997. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány tárgyában
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés megállapítása iránt benyújtott indítvány ügyében meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint jogalkotói mulasztásból eredő alkotmányellenes helyzet állott elő azáltal, hogy a jogalkotó nem határozta meg az adó általános fogalmát, elutasítja.
Az indítványozó szerint sem az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.), sem a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény...
Az indítvány nem megalapozott.
Az Alkotmánybíróság számos határozatában foglalkozott a jogi norma tartalmának alkotmányossági kérdéseivel. Megállapította: "a jogalkotó feladata az, hogy a jogi szabályozás körébe vont életviszonyokat megfelelő rendelkezésekkel szabályozza" (847/B/1996. AB határozat; ABH 1996, 644., 645.).
Másutt, a 11/1992. (III. 5.) AB határozatában elvi jelentőséggel hívta fel a figyelmet a jogállamiságnak arra az alkotmányos követelményére, hogy - mivel a jogbiztonság szorosan a jogállamisághoz kapcsolódik - a jogbiztonság "az államtól és elsősorban a jogalkotótól azt várja el, hogy a jog egésze, egyes részterületei és egyes szabályai is világosak, egyértelműek, hatásukat tekintve kiszámíthatóak és a norma címzettjei számára ... előre láthatóak legyenek" [ABH 1992, 84., 58/1996. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1996, 342., 343.].
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján tehát azt vizsgálta, hogy a jogalkotó eleget tett-e az ismertetett, az Alkotmány 2. § (1) bekezdéséből eredő követelményeknek.
A jogalkotó - a jogállami követelményeket és a jogtudomány megállapításait is szem előtt tartva - maga dönti el, hogy milyen fogalmakat használ és hogyan szabályozza a szövegben használatos fogalmakat. Célszerű, de nem feltétlen követelmény ugyanis az, hogy például az adójogszabályok tartalmazzanak adó fogalommeghatározást.
Ennek főként az adó és a más jellegű, az államot vagy az önkormányzatot megillető kötelező befizetések megkülönböztetése és elhatárolása szempontjából volna jelentősége.
A világosság, egyértelműség és kiszámíthatóság azonban biztosítható úgy is, hogy egyes fogalmak - így az adó fogalma is - oly módon nyernek megfogalmazást, hogy az adózás rendszerén belül, az adott időben alkalmazandó jogszabályok részletszabályaiból és összefüggéseiből a fogalom legfontosabb elemei mindenki számára nyilvánvalóvá válnak.
A hatályos szabályozás ez utóbbi megoldást választotta az adó jogi fogalmának meghatározásánál.
Az Alkotmány 70/I. §-a a közteher fogalmát használja, anélkül azonban, hogy ezt közelebbről meghatározná:
"A Magyar Köztársaság minden állampolgára köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
Ezen az alapvető kötelezettségen alapul az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 10. §-ának rendelkezése:
"(1) A Magyar Köztársaság területén működő, illetve jövedelemmel, bevétellel, vagyonnal rendelkező jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, továbbá a jövedelemmel, bevétellel vagy vagyonnal rendelkező belföldi vagy külföldi természetes személy kötelezhető arra, hogy befizetéseivel hozzájáruljon az államháztartás alrendszereinek költségvetésből ellátandó feladataihoz.
(2) A fizetési kötelezettség elsősorban adó, illeték, vám, vámbiztosíték, járulék, hozzájárulás, bírság vagy díj formájában írható elő."
Az Art. 3. § (1) bekezdése az adóra nézve ugyancsak nem nyújt tartalmi fogalommeghatározást, hanem az adó fogalmát eljárásjogi oldalról, a törvény tárgyi hatálya szempontjából közelíti meg.
Az adó eljárási értelemben vett fogalmát így fogalmazza meg:
"E törvény hatálya kiterjed az adóval, illetékkel összefüggő, a központi költségvetés, az elkülönített állami pénzalap vagy az önkormányzat javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező befizetésre (a továbbiakban együtt: adó)".
A közgazdaságtan vagy a pénzügyi jog tudománya elméletileg különbségeket is tesz a kötelező befizetési formák között: jellemzőként az adóról megállapítja azt, hogy az adóval szemben nincs személyre szóló, alanyi jogon kötelező ellenszolgáltatás, míg általában az illetékkel vagy éppen a járulékkal szemben igen, vagy, hogy a bírság mindig szankcióként kerül befizetésre.
Ennek a különbségtételnek is lehetnek alkotmányos összefüggései. Hiszen a jogalkotói autonómia nem terjedhet odáig - mint arra az Alkotmánybíróság konkrét esetben rámutatott -, hogy önkényesen minősítsen át egyes kötelező befizetéseket [43/1995. (VI. 30.) AB határozat ABH 1995, 188., 193.; 32/1998. (VI. 25.) AB határozat ABH 1998, 251., 254.].
Az indítvánnyal összefüggésben azonban az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az idézett hatályos törvényi rendelkezésekből mindenki számára világosan és egyértelműen meghatározhatók az adónak a lényeges jellemzői:
- közteherjellegű,
- kötelező befizetés, amelyet
- a személy a saját jövedelme, vagyona terhére
- az államháztartás valamely alrendszere (központi költségvetés, elkülönített pénzalapok, társadalombiztosítás vagy helyi önkormányzat) javára köteles megfizetni.
Az állam, a hatóság pedig jogosult ezt a kötelezettséget megállapítani és az adót beszedni.
Az adónak a lényeges jellemzői különben bővülnek még az anyagi adójogszabály személyi hatályára, az adott adóra vonatkozó tényállási elemek szabályaival. Ezzel a konkrét adónem fogalma is meghatározhatóvá válik.
Az Alkotmánybíróság megállapította tehát, hogy nem terheli alkotmányellenes mulasztás a jogalkotót azért, mert sem az Szja tv., sem pedig az Áfa tv. külön nem tartalmazza az adó jogi fogalmát. Megfelel a jogbiztonság alkotmányos követelményének az, hogy az adó jogi fogalma az Alkotmányból, az Áht.-ból és az Art.-ból egyértelműen, világosan és az adóztatás egészére irányadóan meghatározható.
Minderre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. április 13.