adozona.hu
693/B/1995. AB határozat
693/B/1995. AB határozat
jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek az 1992. évi IX. törvény 7. §-ávaI módosított 44. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és e rendelkezés közigazgatási perben való alkal...
693/B/1995. AB határozat
jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára és közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránti perben való alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek az 1992. évi IX. törvény 7. §-ávaI módosított 44. § (3) bekezdése alkotmányellenességének utólagos megállapítására és e rendelkezés közigazgatási perben való alkalmazása tilalmának kimondására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.INDOKOLÁS
I.
A Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt 20.K.67.750/1993. számon folyamatban lévő, közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatára irányuló perben az eljáró bíró az alkalmazandó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenességét észlelte, ezért az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdésének megfelelően - az eljárás felfüggesztése mellett - az Alkotmánybíróság eljárását kezdeményezte a kifogásolt rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítása, illetve a rendelkezés konkrét perben történő alkalmazása tilalmának kimondása végett.Az indítványozó által kifogásolt jogszabályi rendelkezés a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvénynek (a továbbiakban: Tbtv.) az 1992. évi IX. törvény 7. §-a által módosított 44. §-a, illetve ennek (3) bekezdése volt. A módosító jogszabály 1992. március l-jén lépett hatályba, s a hatályba léptető rendelkezések szerint a Tbtv. új 44. §-ának (1)-(6) bekezdését az 1992. március 31-ét követő időponttól megállapításra kerülő ellátások tekintetében kellett alkalmazni.
A Tbtv.-nek az indítványozó által kifogásolt rendelkezését egy évvel később megváltoztatta a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosításáról és Kiegészítéséről szóló 1993. évi VIII. törvény 13. §-a. E törvény 1993. március 1-jén lépett hatályba, de a hatályba léptető rendelkezései szerint már az 1992. december 31-ét követően megállapításra kerülő nyugellátások tekintetében alkalmazni kellett, amennyiben az új rendelkezések együttes alkalmazása a korábbiakénál kedvezőbb volt.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az indítványban támadott jogszabályi rendelkezés mindössze 11 hónapig volt hatályban, s ezen belül, hatályának utolsó két hónapjában már lehetőség volt az új jogszabályi rendelkezés (a Tbtv. 44. §-ának az 1993. évi VIII. törvény 13. §-a által megállapított új szövege) alkalmazására, amennyiben az a jogosultra nézve kedvezőbb tartalmú volt.
Az Alkotmánybíróság hatáskörébe általában csak hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Hatályon kívül helyezett jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálatát az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint csak az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés, vagy a 48. §-a szerinti alkotmányjogi panasz esetén végzi el, ha konkrét ügyben a már hatályon kívül helyezett jogszabályt a bíróságnak alkalmaznia kell, illetve ha az indítványozót konkrét ügyben egy már hatályon kívül helyezett jogszabály alkalmazása folytán érte jogsérelem. [Id. pl.: 377/B/1998. AB határozat (ABH 1998, 1094.), 243/B/1995 AB határozat (ABH 1998, 901.), 68/1995. (XII. 7.) AB határozat (ABH 1995, 431.)] Jelen esetben az Abtv. 38. §-a szerinti bírói kezdeményezés folytán vált szükségessé az alkotmányellenesség utólagos vizsgálata már hatályban nem lévő jogszabály tekintetében.
II.
A Tbtv. 44. § (3) bekezdésének 1992. március 1-je és 1993. február 28-a között hatályos szövege, melyet az 1992. évi IX. törvény 7. §-a állapított meg, illetve az ehhez a bekezdéshez értelemszerűen kapcsolódó bekezdések a következőket tartalmazták:"Tbtv. 44. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét a nyugdíjazás évében a nyugdíj megállapításáig, valamint a nyugdíjazás évét közvetlen megelőző négy év alatt a főfoglalkozás keretében elért keresetnek (ideértve az ezen időszak alatt kifizetett jutalmat is) a magánszemélyek - ezen évekre vonatkozó és ezen összegekre eső - jövedelemadójával csökkentett összege havi átlaga alapján kell megállapítani. Keresetként kell figyelembe venni minden olyan pénzbeli és természetbeni juttatást, amely után nyugdíjjárulékot kellett fizetni. Ha a nyugdíjjárulékot jogszabályban meghatározott összeg után kellett fizetni, ez az összeg számít keresetnek. Keresetként kell figyelembe venni a havi átlagkereset megállapításánál alapul szolgáló keresettel azonos időre járó baleseti járadékot, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló rendelkezések alapján járó keresetkiegészítést is. Keresetként nem vehető figyelembe az 1988 előtti időre a 42/1983. (XI. 12.) MT rendelet alapján kapott bérpótlék, a fegyveres erők (honvédség, határőrség), a rendőrség, a nemzetbiztonsági szolgálatok és egyéb szervek kinevezett polgári alkalmazottai részére betegség esetén - külön jogszabály alapján folyósított - jövedelemkiegészítés. A betegszabadság tartamára a folyósított - legalább - hetvenöt százalék helyett az átlagkereset teljes összegét, az 1991. évi IV. törvényben biztosított juttatások folyósításának tartamára pedig a megállapításuk közvetlen vagy közvetett alapjául szolgáló átlagkereset, illetőleg minimális bér összegét kell keresetnek tekinteni.
(2) A havi átlagkereset megállapítása előtt az 1988-ban elért keresetet a magánszemélyek ez évre szóló és erre az összegre képzett jövedelemadójával történő csökkentése után 42 százalékkal növelni kell.
(3) Ha az igénylőnek sem az (1), sem a (6) bekezdésben megjelölt időtartam alatt nincs legalább 180 naptári napra keresete, a négyéves átlagszámítási időszakot azon naptári évre - és azt megelőző naptári évekre - kell kitűzni, amelyben az igénylőnek legalább 180 naptári napra keresete volt. Az 1988. elé eső keresetet naptári évenként a (2) bekezdés szerinti szorzószám alkalmazásával ebben az esetben is növelni kell. Ha az előzőek alapján kiszámított havi átlagkereset nem éri el az öregségi nyugdíj megállapítása naptári évének első napján érvényes minimális bér összegét, ez utóbbit kell havi átlagkeresetként figyelembe venni.
(6) Az öregségi nyugdíj összegének meghatározásánál - amennyiben ez az igénylőre nézve kedvezőbb - az (1) bekezdésben meghatározott és a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző négy naptári év helyett a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt naptári év közül azt a négy naptári évet kell figyelembe venni, amelyekben elért kereset a legkedvezőbb. A (2) bekezdésben foglaltakat az 1988. évet megelőző években elért keresetekre is alkalmazni kell."
Az indítványozó az Alkotmány 70/E. §-ába, az állampolgárok szociális biztonsághoz való jogába ütközőnek tartja azt a rendelkezést, amely az öregségi nyugdíj megállapításánál a minimálbér figyelembevételét írta elő arra az esetre, amikor az igénylőnek a nyugdíj megállapítása szempontjából figyelembe veendő időszakok valamelyikében a kiszámított havi átlagkereset nem érné el az öregségi nyugdíj megállapítása naptári évének első napján érvényes minimális bér összegét. Véleménye szerint az állampolgároknak joguk van ahhoz, hogy olyan társadalombiztosítási ellátást kapjanak, amelyet a nyugdíjjogosultságuk megszerzese időpontjában hatályos szabályok szerint az addigi járulékfizetéseikkel megszereztek.
Az indítványozó indokolásul hivatkozik az Alkotmánybíróság 63/1993. (XII. 2.) számú határozatára, amely alkotmányellenesnek találta és visszamenőleges hatállyal megsemmisítette a Tbtv. 44. § (4) bekezdésének 2-5. mondatait. Véleménye szerint a Tbtv.-nek eme rendelkezései, amelyeket az 1993. évi VIII. törvény 13. §-a állapított meg, tartalmilag megegyeznek az 1992. évi IX. törvény 7. §-a által megállapított szöveggel, mivel mindkettő a minimális bér figyelembevételét írja elő. Álláspontja szerint: "ha az 1993. évi VIII. törvény 13. §-ának vonatkozó rendelkezése alkotmánysértő, akkor az 1992. évi IX. törvény azonos rendelkezése is alkotmánysértő."
III.
Az indítvány nem megalapozott.Téved az indítványozó, amikor úgy véli, hogy a Tbtv.-nek az 1993. évi VIII. törvény 13. §-a által megállapított, és az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek talált és megsemmisített rendelkezései megegyeztek a jelen indítványban kifogásolt szabállyal. Noha mindkét rendelkezés tartalmaz a minimálbér figyelembevételére utaló szabályt, ezt teljesen eltérő szövegkörnyezetben, egészen más értelemben teszik, így alkotmányossági megítélésük is más.
A 63/1993. (XII. 2.) AB határozat által megsemmisített rendelkezések az öregségi nyugdíj összegének megállapításához az 1988. január l-jétől a nyugdíj megállapításáig eltelt időszakban elért keresetek havi átlagának figyelembevételét írták elő. Ha az igénylőnek ebben az időszakban volt összesen legalább 900 napi keresete, akkor a havi átlagkeresetet a tényleges keresetei alapján kellett kiszámítani. Ha azonban az igénylőnek a megadott időszakban nem volt 900 napi keresete, akkor a hiányzó napokat a minimálbér figyelembevételével kellett 900 napra kiegészíteni.
E rendelkezéssel kapcsolatban állapította meg az Alkotmánybíróság, hogy a társadalombiztosítás vegyes rendszere, amely részben a vásárolt jog elve alapján, részben pedig szociális szempontok alapján működik, "önmagában nem alkotmányellenes mindaddig, ameddig az állam a jogi szabályozással azt úgy működteti, hogy az a biztosítás útján szerzett jogokat, továbbá a szociális biztonsághoz való jog tartalmi elemét adó ellátáshoz való jogot nem sérti." [63/1993. (XII. 2.) AB határozat, ABH 1993, 370.]
Az 1993. évi VIII. törvény 13. §-a által bevezetett nyugdíjmegállapítási szabályt az Alkotmánybíróság azért találta alkotmányellenesnek, mert azokra az igénylőkre nézve, akiknek 1988. január 1-je előtt is volt keresetük, de 1988. január 1-je után már nem volt 900 napi keresetük, visszamenőlegesen hátrányosabb szabályozást vezetett be, s esetükben a nyugdíj megállapítása elszakadt a ténylegesen elért kereseti és befizetett járulékszintjüktől. Sérült tehát a biztosítottaknak a biztosítási jogviszonyból származó azon joga, hogy a biztosítótól a járulékkal fedezett időszakra a megfelelő társadalombiztosítási ellátást követeljék. Ezért állapította meg az Alkotmánybíróság a szociális biztonsághoz való jog sérelmét és semmisítette meg az idézett rendelkezést.
Az 1992. évi IX. törvény 7. §-a más összefüggésben szabályozta a minimálbér figyelembevételét az öregségi nyugdíj megállapításánál. A társadalombiztosítási rendszer megújításának koncepciójáról és a rövid távú feladatokról szóló 60/1991. (X. 29.) OGY határozatban foglaltak első lépéseként e törvény a nyugdíj megállapításakor figyelembe veendő átlagszámítási időszakot az addigi három évről négy évre emelte. [Tbtv. 44. § (1) bekezdés] Ahhoz, hogy egy adott év az átlagszámítási időszak alapját képezhesse, 180 napi biztosítási jogviszonyra, illetve ennek megfelelő járulékfizetésre volt szükség. Amennyiben az igénylőnek a nyugdíjazás évében, illetve az azt közvetlenül megelőző négy évben, - illetve a 44. § (6) bekezdés alkalmazásával a nyugdíjazás évét közvetlenül megelőző öt év közül abban a négy évben, amelyekben az elért kereset a legkedvezőbb volt - nem volt legalább 180 napi keresete, a 44. § (3) bekezdése szerint a négyéves átlagszámítási időszakot arra az évre, illetve az azt megelőző évekre kellett kitűzni, amelyben az igénylőnek megvolt legalább 180 napi keresete. Az 1988-ban, illetve az az előtti években elért kereseteket a törvényben meghatározott szorzószám alkalmazásával valorizálni kellett. Amennyiben pedig az így kiszámított havi átlagkereset nem érte el a nyugdíjmegállapítás évének első napján érvényes minimálbér összegét, akkor kellett ez utóbbit havi átlagkeresetként figyelembe venni.
Ellentétben tehát az 1993. évi VIII. törvény 13. §-ában adott szabályozással - amely az 1988. január 1. utáni időszakban 900 nap biztosítási jogviszony híján az igénylőnek az 1988. január 1. előtt ténylegesen megszerzett keresetei, illetve befizetett járulékai figyelembevételének kizárásával az igénylő hátrányára a minimálbért rendelte számításba venni - az 1992. évi IX. törvény 7. §-a nem zárta ki az 1988. január 1. előtti keresetek figyelembevételét, sőt előírta ezen időszak kereseteinek az eltelt időszak átlagkereset-növekedés mértékével arányos növelését. Amennyiben azonban még az így megnövelt átlagkereset sem érte volna el a nyugdíjmegállapítás évének első napján érvényes minimálbért, akkor rendelte e törvény a minimálbérnek az adott időszakra átlagkeresetként való figyelembevételét. így az igénylőre nézve a tényleges keresete helyett egy magasabb összeget rendelt átlagként beszámítani.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az 1992. évi IX. törvény 7. §-a nem tartalmazott olyan rendelkezést, amely a nyugdíjigénylőknek az Alkotmány 70/E. § (1) bekezdésében megfogalmazott szociális biztonsághoz való jogát, vagy társadalombiztosítási járulékfizetéssel szerzett jogait sértette volna, ezért az e rendelkezés alkotmányellenességének utólagos megállapítására, illetve alkalmazási tilalmának kimondására irányuló bírói indítványt elutasította.
Budapest, 1999. június 1.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Czúcz Ottó s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró