adozona.hu
295/E/1998. AB határozat
295/E/1998. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 35. § (1) és (4) bekezdéséhez kapcsolódó mulasztásos alkotmánysértés megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.
1. Az indítványozó az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (1), illetőleg (4) bekezdése kapcsán azt sérelmezi, hogy a törvény nem tartalmaz...
295/E/1998. AB határozat
mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megszüntetésére irányuló indítvány tárgyában meghozta az alábbihatározatot:
Az Alkotmánybíróság az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 35. § (1) és (4) bekezdéséhez kapcsolódó mulasztásos alkotmánysértés megállapítására vonatkozó indítványt elutasítja.INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 35. § (1), illetőleg (4) bekezdése kapcsán azt sérelmezi, hogy a törvény nem tartalmaz szankciót arra az esetre, ha a kifizetők és a munkáltatók az adózók adózási kötelezettsége teljesítéséhez szükséges igazolást egyáltalán nem, vagy csak a törvényben előírt határidő lejárta után adják ki. Álláspontja szerint a "késve kiadott vagy ki sem adott igazolás miatt a vétlen adóalanyt éri joghátrány, ami nem fér össze a jogbiztonság alkotmányos követelményével". Az indítványozó szerint "az adóalanyok a törvény hiányossága miatti joghátrányukat gyakorlatilag polgári peres úton sem háríthatják vissza a jogsértőre", mert a perlés egyrészt a bíróságok túlterheltsége, másrészt a perérték csekély mértéke, illetőleg a per tárgyához képest aránytalan perköltség miatt valójában nem teszi orvosolhatóvá a joghátrányt.2. Az indítványozó által - szankció hiányára való hivatkozással - támadott törvényi rendelkezések [Art. 35. § (1) és (4) bekezdései] a következőket tartalmazzák:
"35. § (1) A kifizető és a munkáltató olyan bizonylatot köteles kiállítani és a kifizetéskor átadni, amelyből kitűnik a magánszemély bevételének teljes összege és jogcíme, az adóelőleg vagy az adó alapjául szolgáló összeg és a levont adóelőleg, illetve adó összege. E rendelkezést kell alkalmazni az adóköteles társadalombiztosítási ellátást teljesítő társadalombiztosítási kifizetőhelyre is. A munkáltató az előzőekben említettekről, továbbá a kifizetéskor figyelembe vett bevételcsökkentő tételekről, valamint az adóelőleget csökkentő tételekről az elszámolási évet követő év január 31-ig összesített igazolást ad az önadózó magánszemélyeknek. A vállalkozó részére e minőségben teljesített kifizetésre ez a rendelkezés nem vonatkozik."
"35. § (4) Az olyan igazolást, amelynek alapján a magánszemély a bevételét vagy a jövedelemadóját csökkentheti, a kedvezményre való jogosultság keletkezésének időpontjában, de legkésőbb az adóévet követő év január 31-ig kell kiadni."
A fenti rendelkezéseket az indítványozó a jogállamiság egyik lényeges alkotóelemére, a jogbiztonság alkotmányos követelményére hivatkozással sérelmezte.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése a következőket tartalmazza:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független demokratikus jogállam."
II.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Art. 35. § (1) és (4) bekezdésével összefüggésben kezdeményezett, mulasztásos alkotmánysértés megállapítására irányuló indítvány nem megalapozott.1. Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 49. § (1) bekezdése szerint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására akkor kerülhet sor, ha a jogalkotó szerv jogszabályi felhatalmazásból származó jogalkotói feladatának nem tett eleget, és ezzel alkotmányellenességet idézett elő. Az Alkotmánybíróság e hatáskör gyakorlása kapcsán a 22/1990. (X. 16.) AB határozatban kifejtette, hogy a jogalkotó szerv jogszabály-alkotási kötelezettségének konkrét jogszabályi felhatalmazás nélkül is köteles eleget tenni, ha azt észleli, hogy hatás-és feladatkörébe tartozó területen jogszabályi rendezést igénylő kérdés merült fel [ABH 1990, 86.]. Amennyiben e kötelezettség elmulasztása alkotmánysértő helyzetet eredményez, az Alkotmánybíróság megállapítja az alkotmánysértő mulasztást, a jogalkotó szerv pedig köteles azt megszüntetni. Az Alkotmánybíróság mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenességet állapít meg akkor is, ha alapjog érvényesüléséhez szükséges jogszabályi garanciák hiányoznak. [35/1992. (IV. 10.) AB határozat, ABH 1992, 204., 205., 37/1992. (VI. 10.) AB határozat, ABH 1992 227., 231.]
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy nem helytálló az indítványozónak az az érvelése, mely szerint az igazolásadási kötelezettség elmulasztásának vagy nem határidőre történő teljesítésének a szankcionálásáról a jogalkotó az adóigazgatási eljárás keretében nem gondoskodott volna. Az Art. 74. § (14) bekezdésében a mulasztási bírság kiszabásának egy olyan esetét határozza meg, amely a 74. § (1)-(13) bekezdéseiben nevesített, konkrét rész-adókötelezettségeken túl mulasztási bírság kiszabását teszi lehetővé az indítványozó által kifogásolt esetekben is. Az Art. 74. § (14) bekezdése ugyanis a következőket tartalmazza:
"74. § (14) Az adóhatóság az adót, költségvetési támogatást megállapító törvényben megállapított kötelezettségnek az (1)-(13) bekezdésben nem szabályozott megszegése eseten a magánszemély adózót 20 ezer, más adózót 50 ezer forintig terjedő mulasztási bírsággal sújthatja."
Az adózó fogalmát az Art. 5. § (1) bekezdése határozza meg.
"5. § (1) Adózó az a személy, akinek adókötelezettségét, adófizetési kötelezettségét, adót, költségvetési támogatást megállapító törvény vagy e törvény írja elő."
Az adókötelezettség tartalmát pedig az Art. 9. §-a az alábbiak szerint határozza meg.
"9. § (1) Az adózó az adó és a költségvetési támogatás megállapítása, megfizetése (kiutalása) érdekében köteles törvényben vagy e törvényben előírt:
a) bejelentésre, nyilatkozattételre,
b) adómegállapításra (önadózás, a munkáltató, a kifizető adómegállapítása),
c) bevallásra,
d) adófizetésre és adóelőleg fizetésére,
e) bizonylat kiállítására és megőrzésére,
f) nyilvántartás vezetésére (könyvvezetésre),
g) adatszolgáltatásra,
h) adólevonásra, adóbeszedésre
[az a)-h) pontban foglaltak együtt: adókötelezettség].
(2) Az (1) bekezdés g) és h) pontjában megjelölt kötelezettség nem terjed ki a magánszemély adózóra akkor, ha nem vállalkozó, munkáltató, kifizető vagy adóbeszedésre kötelezett. A törvény az adózót más kötelezettség alól is mentesítheti."
Az Art. 5. § (1) bekezdésében, valamint a 9. §-ában foglalt rendelkezések - különösen az (1) bekezdés b), f), g) és h) pontjai - együttes értelmezésével tehát megállapítható, hogy az Art. 35. §-ában igazolás kiállítására kötelezettek a törvény alkalmazása szempontjából adózónak minősülnek, így az Art. 74. § (14) bekezdése alapján a kifizető, a munkáltató vagy más, törvényi rendelkezés alapján igazolás kiadására kötelezett mulasztási bírsággal sújtható, ha törvényi kötelezettségének nem tesz eleget.
Az Art. több olyan rendelkezést is tartalmaz, amely az indítványozó által kifogásolt igazolásokra vonatkozó törvényi előírások megszegése esetén az adóalanyt ért joghátrány elhárítására szolgál. Ilyen rendelkezést tartalmaz az Art. 70. § (5) bekezdése, mely szerint, ha az adózó a magánszemélyek jövedelemadójára előírt bevallását a munkáltató, illetve a kifizető hibás vagy késedelmes igazolása miatt önellenőrzéssel helyesbíti, emiatt pótlékot nem kell felszámítania. Az Art. 72. § (5) bekezdése szerint nem állapítható meg adóbírság az adóhiánynak olyan része után, amely a munkáltató vagy a kifizető valótlan adóigazolása miatt keletkezett.
Ha az adóhatóság ellenőrzése során olyan hiányosságot tár fel, amely az igazolás kiállítására vonatkozó szabályok megszegésére vezethető vissza, az alkalmazott jogkövetkezményekről szóló adóhatósági határozattal szemben az adózó az adóhatósági eljárás keretében fellebbezéssel élhet. Az adózó az adóhatóság másodfokú határozatának bírósági felülvizsgálatát is kezdeményezheti.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy nem helytálló az indítványozónak az az állítása, miszerint az adózókat ért hátrány a polgári eljárás keretében gyakorlatilag nem hárítható el, hiszen a kifizető és a munkáltató által a mulasztással okozott kár megtérítésére hatályos jogszabályok - az értékhatártól függően fizetési meghagyásos eljárás vagy per útján - lehetőséget biztosítanak.
Az Alkotmánybíróság mindezeknek megfelelően megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett jogalkotói mulasztás nem áll fenn, ezért az indítványt elutasította.
Budapest, 1999. január 6.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke, előadó alkotmánybíró
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lábady Tamás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Tersztyánszky Ödön s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Vörös Imre s. k.,
alkotmánybíró