adozona.hu
823/B/2006. AB határozat
823/B/2006. AB határozat
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 18. § (1) bekezdés c) pontja, 19. § (4) bekezdése, 36. és 37. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 18. § (1) bekezdés c) pontja, 19. § (4) bekezdése, 36. és 37. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
1. Az indítványozók az indítványok tartalma sze...
823/B/2006. AB határozat
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 18. § (1) bekezdés c) pontja, 19. § (4) bekezdése, 36. és 37. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványok elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 18. § (1) bekezdés c) pontja, 19. § (4) bekezdése, 36. és 37. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.Indokolás
I.
1. Az indítványozók az indítványok tartalma szerint az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény (a továbbiakban: Tv.) 136. §-a, 137. §-a, 150. §-a és 151. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és azokat együttesen, egy eljárás keretében bírálta el.A Tv. e szabályai módosították a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 18. § (1) bekezdés c) pontját, 19. § (4) bekezdését, 36. és 37. §-át.
A módosítás a kiegészítő tevékenységet folytatókat érintette, vagyis azt az egyéni, illetve társas vállalkozót, aki vállalkozói tevékenységet saját jogú nyugdíjasként folytat, továbbá azt az özvegyi nyugdíjban részesülő személyt, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt betöltötte.
A módosítás lényege szerint a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozót és a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozást a módosítás előtt terhelő 5 százalék mértékű baleseti járulék helyébe egészségügyi szolgáltatási járulék lépett, amelynek mértéke 2006. szeptember 1-jétől 10 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék.
Az indítványozók egy része azzal érvelt, hogy a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók a társadalombiztosítási szolgáltatások igénybevételére már jogot szereztek más, társadalombiztosítási jogviszonyt keletkeztető jogviszony alapján, vagyis teljes társadalombiztosítási fedezettel rendelkeznek, ezért a terhükre előírt járulékfizetést - szemben más járulékfizetőkkel - az állam nem ellentételezi társadalombiztosítási szolgáltatással. Egy indítványozó csupán a járulék mértékének a megváltoztatását tekinti tulajdonelvonásnak és diszkriminatívnak a nem kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozókat terhelő járulékmértékekhez képest, mert az új elnevezésű és magasabb összegű járulékfizetés fejében változatlanul csak baleseti ellátást nyújt az állam, ez más járulékfizetőkkel összehasonlítva aránytalanságot jelent.
Az indítványozók véleménye szerint a támadott szabályozás ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével és 13. § (1) bekezdésével.
2. Az indítvány benyújtását követően a Tbj. 19. § (4) bekezdésének a járulék mértékét meghatározó rendelkezését 2007. április 1-jétől módosította a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2006. évi CXXI. törvény 14. § (6) bekezdése.
A módosítás értelmében az egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 9 százalék.
Módosult a Tbj. 36. és 37. §-a is, de a hatályos rendelkezések is tartalmazzák a kifogásolt szabályokat, vagyis a baleseti járulékot felváltó egészségügyi szolgáltatási járulékot és annak a baleseti járulékhoz képest magasabb mértékét, ezért az Alkotmánybíróság érdemi vizsgálatot folytatott le a hatályos szabályok tekintetében.
II.
1. Az Alkotmány hivatkozott szabályai szerint:"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot.
(2) Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben szabályozott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet. (...)
70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül. "
2. Az indítványok benyújtásakor a Tv. -nek a Tbj. egyes rendelkezéseit megállapító szabályai szerint:
"136. § A Tbj. 18. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére
a) a biztosított természetbeni és pénzbeli egészségbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: egészségbiztosítási járulék), valamint nyugdíjjárulékot,
b) a foglalkoztató és a biztosított egyéni vállalkozó egészségbiztosítási járulékot és nyugdíjbiztosítási járulékot (a továbbiakban együtt: társadalombiztosítási járulék),
c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségügyi szolgáltatási járulékot,
d) az egészségügyi szolgáltatások fedezetére a külön törvényben meghatározott személy egészségügyi hozzájárulást fizet.
137. § A Tbj. 19. § (1), (3)-(4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó és a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 10 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék. A 39. § (2) bekezdésében említett személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 15 százalék, 2007. január 1-jétől 16 százalék.
(...)
150. § A Tbj. 35. §-a utáni cím és a 36. § helyébe a következő alcím, illetőleg rendelkezés lép:
Biztosítási kötelezettséggel nem rendelkezők járulékfizetése
36. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (elszámolt) járulékalapot képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelem után a társas vállalkozás egészségügyi szolgáltatási járulékot köteles fizetni.
151. § A Tbj. 37. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
(2) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó az egészségügyi szolgáltatási járulékot - az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően - az Eva tv. -ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.
(3) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam alatt köteles egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére. "
3. A Tbj. indítványok elbírálásakor hatályos szabályai szerint:
"Tbj. 18. § (1) A társadalombiztosítási ellátások fedezetére (...)
c) a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében említett személy egészségügyi szolgáltatási járulékot, (...)
Tbj. 19. § (...)
(4) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó, a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás, valamint a 39. § (2) bekezdésében meghatározott személy által fizetendő egészségügyi szolgáltatási járulék mértéke 9 százalék. (...)
Tbj. 36. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozás a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot, a társas vállalkozó a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot fizet. A járulék alapja a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett (juttatott, elszámolt) járulékalapot képező jövedelem.
(2) A kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó tevékenységének megszűnése után kifizetett, a személyes közreműködése alapján járó járulékalapot képező jövedelem után is meg kell fizetni a járulékot.
Tbj. 37. § (1) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 19. § (4) bekezdésében meghatározott egészségügyi szolgáltatási járulékot és a 19. § (2) bekezdésében meghatározott nyugdíjjárulékot fizet. A járulék alapja az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem.
(2) Az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a járulékot - az (1) bekezdésben meghatározott járulékalaptól eltérően - az Eva tv. -ben meghatározott adóalap 10 százaléka után fizeti meg.
(3) A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a 10. § (1) bekezdésében meghatározott időtartam alatt köteles járulék fizetésére. "
III.
Az indítványok alaptalanok.1. Az Alkotmánybíróság a 915/B/1994. AB határozatban már vizsgálta a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó baleseti járulék fizetésére kötelezését, a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: T.) 119/A. § (1) és (3)-(5) bekezdései alkotmányellenességét. Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely szerint a szabályozás a társadalombiztosítási ellátásra jogot szerzett személyek körén belül - az Alkotmány 70/A. § (1) és (3) bekezdését sértve - hátrányos megkülönböztetésre vezet a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók terhére azáltal, hogy társadalombiztosítási szolgáltatással nem ellentételezett járulékfizetést ír elő, elutasította. A határozat megállapította, hogy "a társadalombiztosítási ellátásra jogot szerzett személyek körében a támadott szabályok nem valósítanak meg alkotmánysértő megkülönböztetést azáltal, hogy (további) járulékfizetést tesznek kötelezővé. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozók éppen e tevékenységükkel összefüggő többletellátásra válnak jogosulttá. AT. 76. §-a sorolja fel a baleseti ellátás tartalmát. Az ellátás mértéke összefügg azzal a jövedelemmel, amely egyébként a baleseti járulékfizetésnek is az alapja. A társadalombiztosítási jogviszony természetéből adódik a kölcsönös és a veszélyközösség tagjaira is kiterjedő kockázatvállalás: nincs tehát alkotmányossági jelentősége annak a vélekedésnek, hogy az érintett személyek körében mennyire ritkán fordul elő ellátásra okot adó baleset, ehhez képest mennyiben marad a járulékfizetés teljesítése ellenszolgáltatás nélkül" (ABH 1995, 728, 729.) .
Az "ítélt dolog" az Alkotmánybíróság eljárásában azt jelenti, hogy ugyanazon jogszabályi rendelkezésre vonatkozóan azonos okból vagy összefüggésben ismételten előterjesztett indítvány elbírált kérdésnek minősül, mert az érdemi döntéssel elbírált ügyben hozott határozat az Alkotmánybíróságot is köti [1620/B/1991. AB végzés, ABH 1991, 972, 973.; 35/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 200. ]. Mindebből azonban az is következik, hogy amennyiben az újabb indítványt más okból, a rendelkezésnek más alkotmányossági összefüggésére történő hivatkozással, vagy tartalmilag más rendelkezés megjelölésével terjesztik elő, az Alkotmánybíróság az újabb indítvány érdemi vizsgálatába bocsátkozik. Noha a jelen ügyben nem a T., már egyébként sem hatályos szabályait támadják, hanem a Tbj. -ben a baleseti járulék helyébe lépő más elnevezésű járulék szabályait, az elbírálásnál az Alkotmánybíróság értelemszerűen felhasználja mindazokat az érveket és megállapításokat, amelyek a tartalmi összefüggésbe hozható korábbi döntésénél irányadók voltak (652/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 752, 754-755.) .
Ugyanúgy, ahogyan a kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozók baleseti járulék fizetésére kötelezése nem ellentétes az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésével, nem ellentétes ezzel a szabállyal az egészségügyi szolgáltatási járulék fizetésére kötelezés sem. A járulékfizetéssel a Tbj. szabályai értelmében is többletszolgáltatásra, baleseti ellátásra jogosultak az érintett személyek [Tbj. 15. § (1) bekezdés], a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény (a továbbiakban: Ebtv.) 51-60. §-aiban foglaltak szerint.
2. Az állam szabadsága a társadalombiztosítási jogviszony körén belüli fizetési kötelezettségek meghatározásakor azonban nem korlátok nélküli. Az Alkotmánybíróság a 64/1993. (XII. 22.) AB határozatában kifejtette, hogy "az Alkotmány a tulajdonjogot mint az egyéni cselekvési autonómia hagyományos anyagi alapját részesíti védelemben. Az alkotmányos védelemnek úgy kell követnie a tulajdon társadalmi szerepének változását, hogy közben ugyanezt a védelmi feladatot elláthassa.... Az alapjogi tulajdonvédelem kiterjed a tulajdon egykori ilyen szerepét átvevő vagyoni jogokra, illetve közjogi alapú jogosítványokra is (például társadalombiztosítási igényekre) . " (ABH 1993, 373, 380.) A tulajdon funkciójáról kifejtett e felfogásába illeszkedik a tulajdon alapjogi védelmének kiterjesztése a társadalombiztosítási szolgáltatásokra és várományaikra, illetve ennek ellentételezését megteremtő fizetési kötelezettségekre. Az Alkotmánybíróság más határozatában kifejtett álláspontja szerint "a tulajdonvédelem a társadalombiztosítás terén sem veszíti el kapcsolatát a saját vagyonnal vagy értékteremtő munkával.... A tulajdonvédelem addig terjedhet, amíg a szolgáltatás ugyanazt a funkciót látja el, amire a dologi vagyon is szolgálna, amiből az is következik, hogy ez a tulajdonsága nem szüntethető meg". [43/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 195. ]
A fentiek alapján a társadalombiztosításon belül - ahol a biztosítási elem játszik szerepet - az alkotmányos tulajdonvédelem szempontja az irányadó, azaz "az állami beavatkozás alkotmányossági megítélésének súlypontja, az alkotmányossági értékelés voltaképpeni tere, a cél és eszköz, a közérdek és a tulajdonkorlátozás arányosságának a megítélése" [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993, 373, 381. ].
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a Tbj. -ben szabályozott egészségügyi szolgáltatási járulék jelen ügyben vizsgált formája nem sérti a tulajdonra vonatkozó - az Alkotmány 13. §-ában szabályozott - rendelkezéseket sem. A járulék-fizetési kötelezettség egészségbiztosítási ellátásra való jogosultság ellentételezése. Így a javak törvényi elvonása a szolgáltatásra jogosultságot hoz létre, és e jogosultság a tulajdonéval összehasonlítható biztonságot nyújt. A vizsgált rendelkezések tehát nem kifogásolhatók megalapozottan az alkotmányos tulajdonvédelem szempontjából sem. Hasonlóan foglalt állást az Alkotmánybíróság a 1371/B/1997. AB határozatban (ABH 1998, 831, 836.), a Tbj. egy másik, járulékfizetésre kötelező szabálya vizsgálatakor.
3. Az Alkotmánybíróság gyakorlata értelmében miként a társadalombiztosítási és nyugdíj- (egészségbiztosítási) járulék mértéke önmagában nem alkotmányossági kérdés, önmagában a baleseti járulék mértéke sem az [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210, 217.; 34/1997. (VI. 11.) AB határozat, ABH 1997, 174. ], s így a baleseti járulék helyébe lépő más járulék mértéke sem.
A kiegészítő tevékenységet folytató vállalkozóknál, az egészségügyi szolgáltatási járulék alapját illetően, a Tbj. nem határoz meg minimum járulékalapot, mint más biztosítottnál.
A járulék alapja a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után a társas vállalkozónak a személyes közreműködése alapján kifizetett jövedelem; a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál pedig az e tevékenységből származó vállalkozói kivét, átalányadózó esetén az átalányadó alapját képező jövedelem, az egyszerűsített vállalkozói adózást választó kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozónál az Eva tv. -ben meghatározott adóalap 10 százaléka. A kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó a biztosítási kötelezettsége időtartama alatt köteles járulék fizetésére.
A baleseti járulék elnevezésének és mértékének megváltoztatása nem tekinthető tulajdonelvonásnak és diszkriminatívnak sem a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő vállalkozókat terhelő járulékmértékekhez képest.
A társas vállalkozás mint foglalkoztató által fizetendő és a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő egyéni vállalkozó által fizetendő társadalombiztosítási járulék mértéke nem azonos az egészségügyi szolgáltatási járulék mértékével, vagyis nem 9, hanem 29 százalék [Tbj. 19. § (1) bekezdés]. A kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő társas vállalkozó és egyéni vállalkozó mint biztosított egészségbiztosítási járulék fizetésére is kötelezett.
A különféle tevékenységet végzőket terhelő egyes járulékok vagy javukra járó egyes szolgáltatások egymáshoz viszonyított arányából önmagában nem vonható le következtetés az Alkotmány 13. §-a vagy 70/A. § (1) bekezdése sérelmére.
Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy a társadalombiztosítási szolgáltatások megnehezülése, kezdve a különböző gyógyszer-alapanyag árak, protetikai eszközök alapanyag-árainak, az orvosi műszerek és egyéb segédeszközök árainak igen jelentős emelkedésétől egészen a társadalombiztosítási járulékok behajthatatlanságáig, indokolttá teheti a hagyományos biztosítási rendszer bizonyos fokú - a kedvezményezettekre és a terheket viselőkre is kedvezőtlen-átalakítását, a társadalombiztosítás szolgáltatásainak adott területeken és adott körben való csökkentését. Mivel a társadalombiztosításban a biztosítás, azaz a "vásárolt jog" elve és a szolidaritás elve egyaránt érvényesül, a társadalombiztosítás alkotmányossága nem ítélhető meg önmagában a fizetett járulék és az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján. Az arányok jelentős mértékű eltolódása vethet fel alkotmányossági aggályokat [45/1995. (VI. 30.) AB határozat, ABH 1995, 210, 215. ].
A jelen esetben ilyen, jelentős mértékű eltolódás a kiegészítő tevékenységet folytatónak nem minősülő vállalkozók hátrányára nem állapítható meg.
Nem változott a járulékfizetéssel járó baleseti ellátás mint társadalombiztosítási szolgáltatás, s noha a baleseti járulék elnevezése változott és mértéke növekedett, ezzel együtt változtak a nem kiegészítő tevékenységet folytató biztosítottat általában terhelő, az egészségbiztosítás javára szóló járulékok, ezek mértéke szintén növekedett.
Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság az indítványokat elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 3.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
az aláírásban akadályozott
Dr. Kovács Péter
alkotmánybíró helyett
Dr. Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró