adozona.hu
656/B/2004. AB határozat
656/B/2004. AB határozat
folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksári Önkormányzatának a helyi telekadóról szóló 22/1995. (VII. 27.) Ök. sz. rendelet 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.
A Fővárosi Bíróság bírája a 16. K. 30. 009/2003. számú folyamatban lévő perben az ...
656/B/2004. AB határozat
folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezésről
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksári Önkormányzatának a helyi telekadóról szóló 22/1995. (VII. 27.) Ök. sz. rendelet 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasítja.Indokolás
I.
A Fővárosi Bíróság bírája a 16. K. 30. 009/2003. számú folyamatban lévő perben az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdése alapján kezdeményezte a Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksári Önkormányzatának a helyi telekadóról szóló 34/2001. (X. 26.) Ök. sz. rendeletével módosított 22/1995. (VII. 27.) Ök. sz. rendelet (a továbbiakban: Ör.) 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján a felperesre történő alkalmazhatóságának kizárását a perben. Az Ör. -t a Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksári Önkormányzata (a továbbiakban: Önkormányzat) a 34/2001. (X. 26.) számú rendeletével (a továbbiakban: Örm.) 2002. január 1-jétől módosította oly módon, hogy az építmény rendeltetésszerű használathoz szükséges földterület mértékét csökkentette, aminek következtében az a per tárgyát képező - Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (a továbbiakban: BVKSZ) keretövezeti besorolásainak alapulvétele szerinti - M és MZ keretövezetben a ténylegesen beépített alapterület 1, 22-szeres szorzója 0, 22-szeres szorzóra változott.Az indítványozó bíró előadta, hogy a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) értelmében az illetékes önkormányzat építményadót vethet ki, amely - a Htv. 11. § (2) szerint - magában foglalja az építmény és az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészlet megadóztatását. Az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészlet a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg. A telek fennmaradó - az építményadó hatálya alá nem tartozó - részére pedig az önkormányzat telekadót vethet ki. Ez a Htv. 19. § c) pontja szerint mentes a telekadó alól a teleknek a Htv. 11. § (2) bekezdésében meghatározott része, vagyis az építménynek a rendeltetésszerű használattal érintett földrészlete. Az Önkormányzat a rendeltetésszerű használathoz szükséges földterület mértékét az Ör. -ben állapította meg és az Örm. -mel csökkentette, aminek következtében a felperes gazdasági társaságnak a tulajdonában lévő ingatlan után 2002-ben közel kétszeres telekadót kellett volna fizetnie, mint az azt megelőző évben. A felperes az összeg jogszerűségét a Fővárosi Bíróság előtt megindult adóügyi perben vitatta. Az eljáró bíró az ügy tárgyalásának felfüggesztése mellett az Alkotmánybírósághoz fordult, mert véleménye szerint az Ör. támadott 2. § (2) bekezdése ellentétes a Htv. 11. § (2) bekezdésével és a 19. § c) pontjával, aminek következtében sérül az Alkotmány 44/A. §-a. Az indítványozó bíró véleménye szerint az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészlet nagyságának igazodnia kell a település rendezési tervében meghatározott beépíthetőségi mértékhez.
Az Önkormányzat a 27/2002. (IX. 20.) Ök. sz. rendelettel kiadott általános rendezési terv 4. § (2) bekezdése és 5. § (2) bekezdése szerint, az ügyben érintett ingatlanra irányadó M (azaz munkahelyi) keretövezet maximális beépíthetősége 45%. A korábbi - az építményhez tartozó rendeltetésszerű használathoz szükséges földterület nagyságát meghatározó - 1, 22-szeres szorzó azt eredményezte, hogy maximális, azaz 45%-os beépítettség esetén, a rendeltetésszerű földterület mértéke a 45% 1, 22-szerese, vagyis 55% volt. Ez azt jelentette, hogy maximális beépítettség esetén a rendeltetésszerű használathoz szükséges földterület az egész telket lefedte, telekadó kivetésére ezért nem volt lehetőség. A 0, 22-szeres rendeltetésszerű használathoz szükséges földterület mértékét meghatározó
szorzó - indítványozó szerint - a Htv. 11. § (2) bekezdésével ellentétes, mert az a szövegezés, mely szerint "az építményadó vonatkozásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet", azt juttatja kifejezésre, hogy a rendeltetésszerű földhasználathoz szükséges mértéket főszabály szerint a rendezési tervnek kell tartalmaznia, az Önkormányzat csak ennek hiányában állapíthatja meg a helyben szokásos mértéket.
Az Alkotmánybíróság az eljárása során megállapította, hogy az Ör. -t 2003. január 1-jétől hatályon kívül helyezte Budapest Főváros XXIII. Kerület Soroksári Önkormányzatának a helyi adókról szóló 38/2002. (XII. 20.) Ök. sz. rendelete. Az Alkotmánybíróság az Abtv. 1. §-a értelmében - főszabályként - csak hatályban levő jogszabály, illetve az állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel, ha az eljárás az Abtv. 38. §-a alapján bírói kezdeményezés vagy a 48. §-a alapján alkotmányjogi panasz tárgyában folyik. A bírói kezdeményezésre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást az Ör. - Örm. -mel módosított - indítvánnyal támadott hatályát vesztett rendelkezése alkotmányellenességének vizsgálatára folytatta le.
II.
1. Az Alkotmány szerint:"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
(...)
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
(...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal. "
2. A Htv. indítvánnyal érintett - a bírósági eljáráskor hatályos - rendelkezései:
"11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény) .
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó -földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg. "
"17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek) . "
"19. § Mentes az adó alól:
(...)
c) a teleknek a 11. § (2) bekezdésében meghatározott része, (...) "
3. A Htv. indítvánnyal érintett hatályos rendelkezései: "11. § (1) Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő építmények közül a lakás és a nem lakás céljára szolgáló épület, épületrész (a továbbiakban együtt: építmény) .
(2) Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú - földrészlet. "
"17. § Adóköteles az önkormányzat illetékességi területén lévő beépítetlen belterületi földrészlet (a továbbiakban: telek) . "
"19. § Mentes az adó alól:
(...)
c) a teleknek a 11. § (2) bekezdésében meghatározott része,
d) a 13. § d)-f) pontjában meghatározott építményekhez tartozó teleknek az a része, amely a 11. § (2) bekezdésében meghatározott mértéket meghaladja, (...) "
4. Az Ör. - módosítás előtti - indítvánnyal érintett rendelkezése:
"2. § (2) Az 1990. évi C. tv. 11. § (2) bekezdésében említett helyben szokásos mértéket a képviselőtestület a Budapesti Városrendezési Szabályzat (BVSZ) keretövezeti besorolásainak alapulvételével a beépítettségi százalékot figyelembe véve az alábbiak szerint határozza meg:
02-es építési övezet: a tényleges beépített alapterület 1, 67-szerese, maximum a teljes teleknagyság 60%-a,
03-as építési övezet: a tényleges beépített alapterület 1, 67-szerese, maximum a teljes teleknagyság 60%-a,
05-ös építési övezet: a tényleges beépített alapterület 3-szorosa, maximum a teljes teleknagyság 75%-a,
21-es építési övezet: a tényleges beépített alapterület 2, 22-szerese, maximum a teljes teleknagyság 45%-a,
41-es építési övezet: a tényleges beépített alapterület 1, 86-szorosa, maximum a teljes teleknagyság 65%-a,
42-es építési övezet: a tényleges beépített alapterület 1, 22-szerese, maximum a teljes teleknagyság 55%-a,
43-as építési övezet: a tényleges beépített alapterület 1, 86-szorosa, maximum a teljes teleknagyság 65%-a,
81-82-es építési övezet: a tényleges beépített alapterület 3-szorosa, maximum a teljes teleknagyság 15%-a. "
5. Az Ör. - Örm. -mel módosított - indítvánnyal támadott rendelkezése:
"2. § (2) Az 1990. évi C. tv. 11. § (2) bekezdésében említett helyben szokásos mértéket a képviselőtestület a Budapesti Városrendezési és Építési Keretszabályzat (BVKSZ) keretövezeti besorolásainak alapulvételével a beépítettségi százalékot figyelembe véve az alábbiak szerint határozza meg:
VK keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
0, 67-szerese
L4 keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
2-szerese Ü keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
1, 22-szerese M és MZ keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
0, 22-szerese K-BK1 keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
0, 86-szorosa KV-LT keretövezet: a ténylegesen beépített alapterület
0, 86-szorosa"
III.
Az indítvány nem megalapozott.Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben a következőkre mutat rá. A települési önkormányzatok adómegállapítási jogát az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja, a Htv. 6. §-a, adómegállapításának korlátait a Htv. 7. §-a tartalmazza. A telekadó adótárgyait a Htv. 17. §-a határozza meg, az adó mértékének felső határát a Htv. 6. § c) pontjában foglaltak figyelembevételével a Htv. 22. §-a állapítja meg. A Htv. 19. §-a állapít meg törvényi adómentességet a telekadó tekintetében.
Az önkormányzat a Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, s ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, továbbá meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját. A Htv. 6. § c) pontja pedig arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, az adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét. A Htv. 6. § d) pontja továbbá arra ad felhatalmazást, hogy az önkormányzat a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetve a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse.
Az Alkotmánybíróság a 441/B/2005. AB határozatában hangsúlyozta: az Alkotmány 70/I. §-a az állampolgárok alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Ez a rendelkezés a közterhekhez való hozzájárulás mértéke tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis azzal arányban kell állnia. A hozzájárulás módját és mértékét a helyi adók esetében a Htv. és a helyi képviselő-testületeknek a helyi adók megállapításáról szóló rendeletei határozzák meg. A Htv. az adóalanyok teherviselő képességének védelmében szabályozza a helyi adók megállapításának kereteit, korlátozva ezzel az önkormányzatok adómegállapítási jogát. A Htv. 6. § c) pontjában kimondja, hogy az önkormányzat a helyi adó mértékét - a törvény keretei között - a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítja meg. A Htv. maga állapít meg adómentességeket és adókedvezményeket, és felhatalmazást ad az önkormányzatnak arra, hogy további kedvezményeket, mentességeket állapítson meg rendeletében. (ABH 2005, 1549, 1553.)
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában elvi éllel fejtette ki álláspontját az adókedvezmények (mentességek) alkotmányos problémáival kapcsolatosan. Kimondta, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. Az adókedvezmények megállapításánál a jogalkotó széles körű mérlegelési joggal rendelkezik, s e jogának gyakorlásakor módjában áll az is, hogy gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb céljait érvényre juttassa. A kedvezményeket szabályozó rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatásköre arra terjed ki, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, azonban a jogalkotói mérlegelés célszerűségi szempontú felülvizsgálatára nem jogosult. (ABH 1992, 280-281.)
Az Alkotmánybíróság a 670/B/1997. AB határozatában hangsúlyozta: "a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, adókedvezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket. " (ABH 1999, 600, 604.)
A telekadó vonatkozásában az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földterület mértékének önkormányzati rendeletben történő megállapítása - figyelemmel a Htv. 19. § c) pontjának és 11. § (2) bekezdésének rendelkezéseire - egyben a helyi sajátosságokhoz igazodó, következményét tekintve telekadómentességet megállapító szabályozás is. Az Önkormányzat az Ör. -ben - és az azt módosító Örm. -ben is - az illetékességi területének különböző részeire vonatkozóan a település rendezési tervében lévő különböző építési övezetekre vonatkozóan a helyi sajátosságoknak megfelelően eltérő mértékben határozta meg az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földterület helyben szokásos mértékét az építmény ténylegesen beépített alapterületének szorzatában meghatározva. (Az Alkotmánybíróság megjegyzi, hogy az építmény tényleges alapterülete többszintes építmény esetében nem azonos az építmény által a telekből beépített terület nagyságával. Ebből kiindulva a törvényalkotó az egységes joggyakorlat érdekében a Htv. 11. § (2) bekezdését 2005. január 1-jétől úgy módosította, hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészlet az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú.)
Az Önkormányzatnak az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földterület mértékének önkormányzati rendeletben történő megállapítása az Ör. és az Örm. megalkotásakor a Htv. 11. § (2) bekezdésében előírt jogalkotási kötelezettsége volt. "A Htv. 11. § (2) bekezdése alapján: »Az építményadó alkalmazásában az építményhez tartozik az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges - a település rendezési tervében előírt, vagy ennek hiányában a helyben szokásos mértéket meg nem haladó - földrészlet. A helyben szokásos földrészlet mértékét az önkormányzat állapítja meg. « A Htv. 11. § (2) bekezdése idézett rendelkezésében meghatározott jogalkotási kötelezettség az Alkotmány 43. § (2) bekezdésében meghatározott előíráson alapul. " [61/2001. (XII. 20.) AB határozat, ABH 2001, 747, 752. ] Téves az indítványozó azon állítása, hogy a Htv. 11. § (2) bekezdésének a rendezési tervre történő utalását úgy kell értelmezni, hogy az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészlet meg kell egyezzen a rendezési tervben meghatározott beépíthetőségi hányadok alapján be nem építhető földrészlettel. Amikor az Ör. hatályban volt, ilyen rendelkezést a Htv. nem tartalmazott, illetve az indítványozó véleményének megalapozatlanságát támasztja alá a Htv. 11. § (2) bekezdésének jelenleg hatályos szabályozása is, amely az építményhez tartozó, az építmény rendeltetésszerű használatához szükséges földrészletet az épületnek minősülő építmény esetén annak hasznos alapterületével, épületnek nem minősülő építmény esetén az általa lefedett földrészlettel egyező nagyságú területtel definiálja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az Ör. bírói kezdeményezéssel támadott 2. § (2) bekezdése rendelkezéseinek megalkotásakor az Önkormányzat nem került ellentétbe a Htv. 11. § (2) bekezdésével és a 19. § c) pontjával, aminek következtében az Alkotmány 44/A. §-a rendelkezésének sérelme sem állapítható meg. Ezért az Alkotmánybíróság az Ör. 2. § (2) bekezdése alkotmányellenességének - és az ebből következően annak a 16. K. 30. 009/2003. számú folyamatban lévő perben történő alkalmazási tilalmának - megállapítására irányuló bírói kezdeményezést elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 24.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró