adozona.hu
219/B/2004. AB határozat
219/B/2004. AB határozat
alkotmányjogi panaszról, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 98. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 105. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítás...
219/B/2004. AB határozat
alkotmányjogi panaszról, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság alkotmányjogi panasz, valamint jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény 98. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 105. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Indokolás
I.
1. Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 98. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az egyik indítványozó alkotmányjogi panaszt, a másik utólagos normakontroll iránti kérelmet terjesztett elő, de mindketten azonos alkotmányos rendelkezésekre és összefüggésekre hivatkoztak. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el.Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő indítványozó a régi Gt. 98. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítását és alkalmazhatóságának visszamenőleges kizárásával történő megsemmisítését kérte. Előadta, hogy családi vállalkozásként egy másik taggal közkereseti társaságot (a továbbiakban: kkt.) alapított. A másik tag azonban elhunyt, így a tagok száma egy főre csökkent. A halál időpontját követő három hónapos jogvesztő határidőn túl változásbejegyzési kérelmet terjesztett elő a Veszprém Megyei Bíróságnál mint Cégbíróságnál, amely a kérelmét a régi Gt. 98. § (1) bekezdésére hivatkozással elutasította. Egyúttal elrendelte a cég végelszámolását, végelszámolónak az indítványozót rendelte ki. A másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla az elsőfokú határozatot a 10. Cgf. 44. 097/2004/2. számon hozott végzésével helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a régi Gt. 98. § (1) bekezdésének halál esetére is kiterjedő alkalmazása több szempontból is alkotmányellenes. Az öröklési viszonyok ugyanis csak a hagyatékátadó végzéssel tisztázódnak, a hagyatéki eljárás azonban rendszerint nem fejeződik be három hónapon belül. Véleménye szerint a megtámadott szabály sérti az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében deklarált piacgazdaságból folyó szerződési szabadságot, mivel a hagyatékátadó végzés előtt csak kényszerű tagbeléptetéssel lehet elkerülni, hogy a kkt. a három hónap elteltével megszűnjön. Álláspontja szerint a vállalkozáshoz való joggal mint alapjoggal is ellentétes a kifogásolt rendelkezés.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság (jogbiztonság) sérelmét is állította arra tekintettel, hogy az érintett norma nem felel meg az egyértelműség követelményének. Az indítványozó szerint a támadott szabály félreérthető, életszerűtlen és méltánytalan. Sérelmesnek tartotta, hogy a támadott rendelkezésnek a tag elhalálozására történő kiterjesztése nem vesz figyelembe olyan előkérdést, mint az öröklési jogviszonyok tényleges alakulása, és nincs tekintettel a hagyatéki eljárásra.
Hivatkozott az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, amely nemcsak a természetes, de a jogi személyekre, illetve a jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságokra (így a kkt. -ra) is kiterjedően kimondja a diszkrimináció tilalmát. Meglátása szerint önkényes és indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz a törvény a kkt. és a korlátolt felelősségű társaság (a továbbiakban: kft.) között. Ezzel összefüggésben - kiterjesztő értelmezésben - sérül az Alkotmány 13. § (1) bekezdésében rögzített tulajdonhoz való jog, amelyre szintén irányadó az Alkotmány 8. § (2) bekezdése. Emellett utalt az Alkotmány 9. §-ára, amely a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg a tulajdon minden formájára. Példaként említette a régi Gt. 146. §-át, amely a dolgozó halála esetére részletes rendelkezéseket tartalmazott a dolgozói üzletrészek öröklésére vonatkozóan: differenciált és ezáltal kedvezőbb határidőket állapított meg. Ezek a szabályok figyelemmel voltak a hagyatéki eljárásra, sőt, az esetleges öröklési jogi perre is. Az indítványozó a kkt. esetében is hasonló rendelkezések alkalmazását tartotta indokoltnak. Végül az Alkotmány 14. §-ában biztosított öröklési jog sérelmét is állította.
Az Alkotmánybíróság eljárása során észlelte, hogy az indítvány benyújtását követően a régi Gt. -t a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság hatáskörébe főszabály szerint csak a hatályos jogszabályok alkotmányellenességének utólagos vizsgálata tartozik. Az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányellenességét nem vizsgálja, hacsak nem annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. (335/D/1990. AB végzés, ABH 1990, 261, 262.) Az állandó gyakorlat szerint hatályon kívül helyezett jogszabály alkotmányossági vizsgálatának alkotmányjogi panasz esetén helye van.
Az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 48. §-a értelmében az Alkotmányban biztosított jogainak megsértése miatt alkotmányjogi panasszal fordulhat az Alkotmánybírósághoz az, akinek a jogsérelme az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása folytán következett be, és egyéb jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, illetőleg más jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. Az indítványozó a jogerős másodfokú végzés ellen terjesztett elő alkotmányjogi panaszt. A jogorvoslati jogát tehát kimerítette, és azon rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását kérte, melyre a másodfokon eljáró Fővárosi ítélőtábla a döntését alapította.
Az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 48. § (2) bekezdése értelmében a jogerős határozat kézbesítésétől számított hatvan napon belül lehet írásban benyújtani. Az indítványozó által másolatban csatolt jogerős végzés 2004. május 24. napján kelt, az indítvány pedig 2004. július 13. napján érkezett az Alkotmánybírósághoz.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt érdemben bírálta el.
2. Az utólagos normakontroll iránti kérelmet előterjesztő indítványozó a hiánypótlás alapján korábban már kiegészített indítványát az Alkotmánybíróság felhívására - a jogszabályváltozásra tekintettel - úgy módosította, hogy azt az új Gt. 105. § (1) bekezdése tekintetében tartotta fenn. Előbbiekben már kifejtett indokolását megerősítve előadta: azáltal, hogy a három hónapos jogvesztő határidőt a törvény hat hónapra emelte fel, nem változott annak diszkriminatív jellege.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam. "
"8. § (2) A Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja. "
"9. § (1) Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.
(2) A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát. "
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot. "
"14. § Az Alkotmány biztosítja az öröklés jogát. "
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti. "
2. A régi Gt. rendelkezése:
"98. § (1) Ha tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság csak akkor szűnik meg, ha három hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. "
3. Az új Gt. rendelkezése:
"105. § (1) Ha tagsági jogviszony megszűnése folytán a társaság tagjainak száma egy főre csökken, a társaság csak akkor szűnik meg, ha hat hónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál új tagot. "
III.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy a támadott rendelkezések sértik-e a jogbiztonság követelményét.
Az Alkotmány 2. § (1) bekezdése értelmében a Magyar Köztársaság demokratikus jogállam. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint "[a] jogállam nélkülözhetetlen eleme a jogbiztonság. A jogbiztonság az állam- s elsősorban a jogalkotó - kötelességévé teszi annak biztosítását, hogy a jog egésze, egyes részterületei és az egyes jogszabályok is világosak, egyértelműek, működésüket tekintve kiszámíthatóak és előreláthatóak legyenek a norma címzettjei számára. Vagyis a jogbiztonság nem csupán az egyes normák egyértelműségét követeli meg, de az egyes jogintézmények működésének kiszámíthatóságát is. " [9/1992. (I. 30.) AB határozat, ABH 1992, 59, 65. ]
Az Alkotmánybíróság áttekintette a régi és az új Gt. vonatkozó rendelkezéseit, valamint a hozzájuk kapcsolódó bírói gyakorlatot. Ennek során megállapította, hogy a kkt. - mint jogi személyiség nélküli gazdasági társaság - alapvetően személyegyesítő társaság, amely a kisebb méretű családi vállalkozások működtetésének jellemző formája. A törvény az alapításához tőkeminimumot nem ír elő, azonban a kkt. tagjai korlátlan és egyetemleges mögöttes felelősséggel tartoznak a társaság tartozásaiért. Mindkét Gt. csak a kft. és a részvénytársaság (a továbbiakban: rt.) esetében engedte, illetve engedi meg, hogy egyszemélyes társaságként működjenek. Ha a tagsági jogviszony megszűnése folytán a kkt. tagjainak száma egy főre csökken, akkor a régi Gt. értelmében három hónapig, az új Gt. szerint hat hónapig egy fővel is működhet a társaság, ezen jogvesztő idő alatt azonban új tagot kell bejelenteni a cégbíróságnál, egyébként a társaság a törvény erejénél fogva megszűnik. A régi Gt. 92. §-a, az új Gt. 99. §-a értelmében a tagsági jogviszony megszűnik, ha a tag a társasági szerződésben meghatározott vagyoni hozzájárulását felhívás ellenére nem teljesítette; a tagok közös megegyezésével; a tag kizárásával; rendes felmondással; azonnali hatályú felmondással; a tag halálával vagy (a régi Gt. szerint csak a jogutód nélküli, az új Gt. szerint bármilyen) megszűnésével; illetve ha annak fenntartása jogszabályba ütközik. Az új Gt. értelmében a társasági részesedés átruházásával is megszűnik a tagsági jogviszony. Sem a régi Gt. 98. § (1) bekezdése, sem az új Gt. 105. § (1) bekezdése nem különböztet aszerint, hogy a tagsági jogviszony milyen okból szűnt meg. Ilyen különbségtétel a Gt. -k egyéb rendelkezéseiből sem következik. Ezért megállapítható, hogy a három-, illetve hathónapos jogvesztő határidőn belüli tagbejelentési kötelezettség arra az esetre is vonatkozik, amikor a tagok száma azért csökken egy főre, mert a kéttagú társaság egyik tagja meghalt. A bírói gyakorlat ebben a tekintetben egységesnek tekinthető (Legfelsőbb Bíróság Cgf. VII. 31. 024/2001., KGD 2003. 3) . Erre tekintettel az Alkotmánybíróság nem állapította meg, hogy a régi Gt. 98. § (1) bekezdése, illetve az új Gt. 105. § (1) bekezdése nem felelne meg a normavilágosság követelményének.
2. Az indítványozók azt is állították, hogy a támadott rendelkezések az Alkotmány 9. § (1) bekezdésébe ütköznek, mert sértik a szerződéses szabadságot.
Az Alkotmány 9. §-ának (1) bekezdése értelmében Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül. Az Alkotmánybíróság a 13/1990. (VI. 18.) AB határozatában kimondta: "A piacgazdaság lényegi eleme a szerződési szabadság. A szerződési szabadság - amelyet az Alkotmánybíróság önálló alkotmányos jognak tekint - érvényesül abban az általános szabályban, amelyet a Polgári Törvénykönyv 200. § (1) bekezdése rögzít. Eszerint a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal térhetnek el. " (ABH 1990, 54, 55.) A szerződési szabadság - polgári jogi értelemben - magában foglalja a szerződés megkötése vagy meg nem kötése közötti választás, a szerződő fél kiválasztásának, a szerződési típus megválasztásának és a szerződés tartalma meghatározásának szabadságát [327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 606. ].
A szerződési szabadság nem korlátlan, ezt a polgári jog szabályai nem teszik lehetővé, s ilyen követelményt az Alkotmány sem támaszt [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991, 201, 203. ]. Az állam sok esetben nem ad teljes teret a felek megállapodásának, hanem törvényekben, rendeletekben meghatározott szabályok útján különféle korlátokat szab a megállapodásoknak, és meghatározza a szerződések tartalmát, amelyektől a felek nem térhetnek el [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 151. ].
Az Alkotmánybíróság a szerződési szabadságot nem tekinti alapvető jognak, így rá nem vonatkozik az Alkotmány 8. § (2) bekezdése. A szerződési szabadság még lényeges tartalmát illetően is korlátozható, amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991, 146, 159.; 61/1993. (XI. 29.) AB határozat, ABH 1993, 358, 361.; 819/B/2006. AB határozat, ABK2007. május, 439. ]. A szerződési szabadságot mint alkotmányos jogot ugyanakkor az Alkotmánybíróság védelemben részesíti. Az alkotmánysértés megállapításához az kell, hogy a szerződési szabadsággal szoros kapcsolatban álló, a szerződési szabadságot megvalósító, magában foglaló alapvető jog vagy alkotmányos intézmény sérelme is megvalósuljon (327/B/1992. AB határozat, ABH 1995, 604, 607.) . Arról, hogy a szerződési szabadságot korlátozó konkrét jogszabályok alkotmánysértőek-e, a szabályozás tárgyával összefüggő jogforrási szintre és a szabályozás tartalmára figyelemmel lehet állást foglalni [43/1991. (VII. 12.) AB határozat, ABH 1991, 201, 203. ].
A gazdasági társaságok létrehozása a szerződési szabadság elvén alapul, ugyanakkor a régi és az új Gt. is ezt a szabadságot több tekintetben korlátozza. Ilyen korlátozásnak minősül a szerződéses formakényszer, azaz gazdasági társaságot csak a Gt. -ben szabályozott formában lehet alapítani, illetve a Gt. szabályaitól csak annyiban lehet eltérni, amennyiben ezt a törvény megengedi. E korláton belül azonban a tagok a társasági szerződés tartalmát szabadon állapíthatják meg.
Az indítványozók szerint azért sérti a szerződési szabadságot a régi Gt. 98. § (1) bekezdése, illetve az új Gt. 105. § (1) bekezdése, mert a tag halála esetén (is) csupán kényszer tagbeléptetéssel kerülhető el a társaság három hónap elteltével történő megszűnése. Sérül ezáltal a szerződő fél szabad megválasztásának joga, hisz senkit nem lehet kötelezni arra, hogy valakit, akár átmeneti időre szerződéses félként válasszon. Meglátásuk szerint az lenne a helyes szabályozás, ha a tagok számának halál következtében egy főre csökkenésével a kkt. egyszemélyes társaságként működhetne tovább, avagy átalakulhatna egyszemélyes kft. -vé, vagy az egyedül maradt tag a tevékenységét egyéni vállalkozóként folytathatná.
Mindkét Gt. - a közösségi irányelvekkel összhangban - csupán a tagok korlátolt felelősségével működő társaságok (kft., rt.) tekintetében engedi meg egyszemélyes társaság létrehozását. Az egyszemélyes társaság lényegében egy jogtechnikai konstrukció, amelynek célja a magán- és az üzleti vagyon elkülönítése, és a tag felelősségének korlátozása. Erre figyelemmel a törvények szigorú hitelezővédelmi előírásokat is tartalmaznak. Az egyszemélyes társaság létrehozása és működtetése tulajdonképpen nem is érinti a szerződési szabadság jogát, mert nincs és nem is lehet szerződés, a társaság egyoldalú nyilatkozattal (alapító okirattal) jön létre. A tagok korlátlan felelősségével működő kkt. azonban egyszemélyes társaságként főszabály szerint nem működhet. Ennek megfelelően rögzíti a régi Gt. 3. § (2) bekezdése és az új Gt. 3. § (2) bekezdése, hogy a gazdasági társaság alapításához - a kft. és az rt. kivételével - legalább két tag szükséges.
A kft. -től és az rt. -től eltekintve nemcsak, hogy nem alapítható társaság egy taggal, de annak megszűnését eredményezi, ha a tagok száma egy főre csökken, kivéve, ha a törvény eltérően rendelkezik. A kkt. -ra vonatkozó szabályok szerint ilyen kivételnek minősül, hogy a társaság nem szűnik meg azonnal, hanem csupán a három, illetve hat hónapos jogvesztő határidő elteltével, ha ezen időn belül nem jelentenek be új tagot a cégbíróságnál. Ennek az átmeneti időnek a beiktatásával a jogalkotó lehetővé teszi, hogy egy nem várt esemény bekövetkezésekor (mint az egyik tag halála) a társaság ne szűnjön meg automatikusan, és a cég ne kerüljön ki a piacról, hanem helyreállítható legyen a törvényes működés. Miután a kkt. eleve is csak legalább két taggal alapítható, magából a társasági formából következik annak szükségessége, hogy ha valaki kkt. keretében kívánja az üzletszerű gazdasági tevékenységet folytatni, akkor ehhez találnia kell egy olyan másik tagot, aki - a tagok számának egy főre csökkenése esetén - utóbb a társaságba belép.
A régi Gt. 98. § (1) bekezdése, illetve a Gt. 105. § (1) bekezdése a szerződési szabadság polgári jogi tartalmát jelentő jogosultságok közül nem korlátozza a szabad félválasztást, hisz a kkt. egyedül maradt tagja szabadon döntheti el, ki váljon a kkt. tagjává. Ez a személy lehet akár az elhunyt tag örököse (vagy az a személy, aki feltételezhetően a tag örököse), de bármely harmadik személy is. A három-, illetve hathónapos időn belül azt is szabadon döntheti el, hogy egyáltalán kíván-e valakivel szerződést kötni, vagy sem. A jogvesztő idő eltelte után a társaság megszűnése folytán ez a szabadsága megszűnik. E korlátozásnak azonban ésszerű indoka van: a kkt. egyszemélyes társaságként hosszú távon nem lehet jelen a piacon. A gazdasági társaságok törvényes, hitelezővédelmi követelményeket is kielégítő működése szempontjából irreleváns, hogy a tagok száma milyen okból csökkent egy főre.
A szerződési szabadságból nem vezethető le, hogy az egyik tag halála esetén a kkt. addig jogosult egyszemélyes társaságként működni, amíg az örökösök személye kétséget kizáróan (adott esetben jogerős bírósági ítélet alapján) megállapítható. Az elhunyt tag örököse(i) mint egyetemes jogutód(ok) ugyanis nem válik(-nak) a törvény erejénél fogva a kkt. tagjává. Ez összefüggésben van a kkt. személyegyesítő jellegével, és a tagsági jogviszony személyhez kötöttségével. Az örökös csak akkor léphet be a társaságba, ha azt ő maga is akarja, és ahhoz a társaság egyedül maradt tagja hozzájárul. Az örököst - legyen akár tisztázott, akár tisztázatlan e minősége - nem alanyi jogként illeti meg a társaság tagjává válás lehetősége. Ha azonban kifejezetten örökösként lép be a társaságba, akkor más személyekhez képest a helyzete csupán annyiban tér el, hogy vagyoni hozzájárulást nem feltétlenül kell teljesítenie, a kkt. pedig mentesül a be nem lépő örökössel szemben egyébként fennálló elszámolási kötelezettsége alól. Ez azonban nincs összefüggésben a szerződési szabadsággal.
Nem áll fenn alkotmányos kötelezettség arra, hogy a jogalkotó egyáltalán lehetővé tegye a társaság átmeneti működését arra az esetre, ha a tagok száma egy főre csökkent. Ha azonban a gazdasági-piaci érdekekre tekintettel ilyen szabályt mégis bevezet, akkor széles körű mérlegelési jog illeti meg abban, hogy mennyi ideig engedi meg az egyszemélyes kkt. működését.
A fentiekre tekintettel nem állapítható meg, hogy a régi Gt. 98. § (1) bekezdése, illetve az új Gt. 105. § (1) bekezdése sértené a szerződési szabadságot. Az Alkotmánybíróság emellett megjegyzi, hogy a szabályozás célszerűsége nem alkotmányossági kérdés, az átalakulás megengedése vagy megtiltása a jogalkotó hatáskörébe tartozik.
3. Az indítványozók szerint a megtámadott rendelkezések sértik az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében biztosított vállalkozáshoz való jogot mint alapjogot is. Ezzel összefüggésben utaltak az Alkotmány 8. § (2) bekezdésére, amely szerint alapvető jog lényeges tartalmát törvény sem korlátozhatja: a vállalkozás jogának alapjogi minőségéből következik, hogy csak akkor és annyiban korlátozható, amikor és amennyiben a korlátozás végső eszközének fennállnak az alkotmányos indokai.
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában" [a] vállalkozás joga a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog [Alkotmány 70/B. § (1) bekezdés] egyik aspektusa, annak egyik, a különös szintjén történő megfogalmazása. A vállalkozás joga azt jelenti, hogy bárkinek Alkotmány biztosította joga a vállalkozás, azaz az üzleti tevékenység kifejtése. (...) A vállalkozás joga (...) egy bizonyos, a vállalkozások számára az állam által teremtett közgazdasági feltételrendszerbe való belépés lehetőségének biztosítását, más szóval a vállalkozóvá válás lehetőségének - esetenként szakmai szempontok által motivált feltételekhez kötött, korlátozott - biztosítását jelenti. A vállalkozás joga tehát nem abszolutizálható, és nem korlátozhatatlan: senkinek nincs alanyi joga meghatározott foglalkozással kapcsolatos vállalkozás, sem pedig ennek adott vállalkozási-jogi formában való gyakorlásához. A vállalkozás joga annyit jelent - de annyit alkotmányos követelményként feltétlenül -, hogy az állam ne akadályozza meg, ne tegye lehetetlenné a vállalkozóvá válást. " [54/1993. (X. 13.) AB határozat, ABH 1993, 340, 341. ] Az Alkotmánybíróság az 506/B/1995. AB határozatban azt is kifejtette, hogy "a vállalkozás joga mint a foglalkozás szabad megválasztásához való alkotmányos alapjog nem tartalmazza egy meghatározott vállalkozási formában folytatott tevékenységhez való jogot. Amennyiben az érintettek működésükre, gazdasági eredményességükre vagy bármely egyéb okra tekintettel nem tartják megfelelőnek valamely vállalkozási formát, úgy módjukban áll egy másik, számukra kielégítő formát választani. A vállalkozási forma megválasztásával ugyanakkor az abban részt vevők egyben elfogadják az adott vállalkozási formára vonatkozó szabályokat is. " (ABH 1999, 722, 723.)
Az indítványozók által sérelmezett rendelkezés, amely szerint az egytagúvá vált kkt. megszűnik, ha három-, illetve hathónapos jogvesztő határidőn belül nem jelentenek be a cégbíróságnál újabb tagot, nincs összefüggésben a vállalkozás jogával. A régi Gt. 98. § (1) bekezdéséből, illetve az új Gt. 105. § (1) bekezdéséből csupán az következik, hogy az üzletszerű gazdasági tevékenység a megjelölt határidő eltelte után kkt. formájában tovább nem folytatható. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi. Ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.
4. Az indítványozók az Alkotmány 14. §-ában foglalt örökléshez való jog sérelmét is állították. Ezzel összefüggésben azt kifogásolták, hogy a megjelölt jogszabályhelyek az öröklésről hallgatnak, azzal egyáltalán nem foglalkoznak, illetve nincsenek összhangban sem a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvénnyel, sem a hagyatéki eljárásról szóló 6/1958. (VII. 4.) IM rendelettel.
"Az öröklés joga objektív és szubjektív oldalról egyaránt megközelíthető. Objektív értelemben a jogrendszer azon szabályainak összességét jelenti, amelyek a magánszemélyek halála esetén vagyonának sorsát rendezik; azaz törvényes, illetve végrendeleti öröklés útján lehetővé teszik az örökhagyó számára, hogy vagyonával halála esetén rendelkezzék, illetve az örökös számára, hogy azt megszerezhesse. Az objektív értelemben vett öröklés joga tulajdonképpen az öröklés jogintézményének alkotmányos garanciája, amely biztosítja a jogrendszerben az öröklést egyáltalán lehetővé tevő szabályok létezését. (...) Szubjektív értelemben - alanyi jogként - az örökléshez való jog egyaránt magába foglalja az aktív és passzív öröklési jogot. Az aktív öröklési jog magában rejti a tulajdonjog egyik részjogosítványát, a rendelkezési jogot: vagyis az örökhagyó jogát, hogy vagyonával feltételesen, halála esetére rendelkezhessen. (...) A passzív öröklési jog az öröklés jogcímén történő tulajdonszerzést foglalja magában, vagyis azt, hogy valakinek az örökhagyó halálával alanyi joga keletkezzék a tulajdonszerzésre. " (819/B/2006. AB határozat, ABK 2007. május, 439) .
A kifogásolt rendelkezések nem hozhatók alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az Alkotmány 14. §-ában foglalt örökléshez való joggal. A kkt. tag halálával ugyanis a személyhez kötött tagsági jogviszony megszűnik, abban jogutódlásra nem kerülhet sor. A természetes személy tag örököse csupán elszámolási igényt szerez a társasággal szemben. A sérelmezett szabályok ezt semmilyen mértékben nem érintik. Az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya - az állandó gyakorlat szerint - az indítvány elutasításához vezet, ezért az Alkotmánybíróság az indítványokat e tekintetben is elutasította.
5. Az indítványozók meglátása szerint a támadott rendelkezések "általános és cizellálatlan" megfogalmazása révén a jogalkotó önkényes és indokolatlan megkülönböztetést alkalmaz a kkt. és a kft. között. Hivatkoztak a régi Gt. 146. §-ára, amely szerint a munkavállaló halála esetén örököse hat hónapon belül jogosult volt a dolgozói üzletrésznek a társaság más munkavállalói részére történő átruházására. Öröklés esetén a hat hónapos határidőt, ha hagyatéki eljárásra nem került sor, az örökhagyó halálától; hagyatéki eljárás esetén a hagyaték teljes hatályú átadásáról rendelkező hagyatékátadó végzés jogerőre emelkedése napjától; öröklési per esetén pedig a bírósági ítélet jogerőre emelkedése napjától kellett számítani. A jogalkotó ezért álláspontjuk szerint - a régi Gt. viszonylatában - diszkriminációt alkalmazott a kkt. és a kft. között mind a türelmi idő hossza (hat hónap - három hónap), mind a határidők számításának kezdő időpontja tekintetében. "Kiterjesztő értelmezésben" hivatkoztak az Alkotmány 13. §-ában garantált tulajdonhoz való jogra. Ezzel összefüggésben az egyenlő elbánás elvét, minden tulajdon számára egyenlő védelem nyújtásának kötelezettségét a különböző társasági formákra vonatkoztatták. Utaltak végül az Alkotmány 9. §-ára, amely a diszkrimináció tilalmát fogalmazza meg a tulajdon minden formájára.
Az előadottak figyelembevételével az Alkotmánybíróságnak abban kellett állást foglalnia, hogy a megtámadott rendelkezések a tulajdonhoz való jog szempontjából hátrányos megkülönböztetést eredményeznek-e a kkt. és a kft. között. Ennek során figyelemmel volt arra, hogy az új Gt. már nem tartalmaz külön rendelkezéseket a dolgozói üzletrészre vonatkozóan, hasonló szabályokat csak a dolgozói részvények tekintetében fogalmaz meg [191. § (4)-(5) bekezdés].
Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az alapjogok rendszerint a jogi személyekre is vonatkoznak, így az alapjogok alkotmányos védelmét általában a jogi személyek is érvényesíthetik [legutóbb a 38/2006. (IX. 20.) AB határozatban, ABH 2006, 489, 493. ]. Alkotmányos védelem alatt áll a 13. § alapján - egyebek között - a gazdasági társaságok tulajdonjoga is [21/1990. (X. 4) . AB határozat, ABH 1990, 73, 81. ]. Az a kérdés azonban, hogy amegkülönböz-tetés az alkotmányos határok között marad-e, csakis a mindenkori szabályozás tárgyi és alanyi összefüggésében vizsgálható. "A hátrányos megkülönböztetés tilalma azt jelenti, hogy az állam az azonos típusú jogviszonyokon belül nem különböztethet az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésében írt szempontok szerint. Nem minősül azonban megengedhetetlen megkülönböztetésnek, ha a jogi szabályozás eltérő alanyi körre vonatkozóan állapít meg eltérő rendelkezéseket. " (881/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 474, 477.)
A társasági jog szabályozása a különböző társasági formákra bizonyos kérdésekben egységes. Ezt juttatja kifejezésre mindkét Gt. -ben "A gazdasági társaságok közös szabályai" című rész. Valamennyi gazdasági társaságra azonban minden tekintetben nem érvényesülhetnek azonos szabályok, mert az értelmetlenné tenné az egyes társasági formák közötti különbségtételt, és lehetetlenné tenné azoknak a piacgazdaság igényeihez történő hozzáigazítását. Az indítványozók által támadott szabály nem a közös rendelkezések között, hanem kifejezetten a kkt. -ról szóló külön fejezetben található. Ennek oka az, hogy a kkt. mint személyegyesítő társaság esetén a tag halála automatikusan megszünteti a tagsági jogviszonyt, abban öröklésre nem kerülhet sor, az örökösnek csupán elszámolási igénye keletkezik a társasággal szemben. Ezzel szemben a kft., de különösen az rt. tőkeegyesítő társaság. A kft. -ben a társaság bejegyzését követően a tagok jogait és a társaság vagyonából őket megillető hányadot az üzletrész testesíti meg. Az üzletrész forgalomképes, akár a társaság másik tagjára, akár harmadik személyre átruházható, a tag halálával pedig - hacsak ezt a társasági szerződésben ki nem zárták - átszáll a jogutódra. A részvény a tagsági jogokat megtestesítő értékpapír, főszabály szerint szintén forgalomképes.
A fentiek alapján az indítványozók által támadott jogszabályi rendelkezések szempontjából a kkt. és a kft. (illetve az rt.) nem tekinthető egy csoportba tartozó alanyi körnek, ezért az eltérő rendelkezések nem valósíthatnak meg diszkriminációt. A régi Gt. -nek a dolgozói üzletrészekre (dolgozói részvényekre) vonatkozó előírásai egy egészen más társasági jogi helyzetet szabályoztak, mint a kkt. megszűnésével összefüggő, az indítványozók által kifogásolt rendelkezés. A kétféle szabályozási konstrukció éppen ezért eltérő dogmatikai alapokon nyugszik és különböző célokra irányul. Emiatt az Alkotmánybíróság az indítványokat az Alkotmány 70/A. §-a tekintetében is elutasította.
Budapest, 2007. szeptember 4.
Dr. Paczolay Péter s. k.,
az Alkotmánybíróság helyettes elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr Lenkovics Barnabás s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
előadó alkotmánybíró