adozona.hu
1193/B/2004. AB határozat
1193/B/2004. AB határozat
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1), (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1), (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13. § (1) bekezdése,...
1193/B/2004. AB határozat
a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1), (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1), (4) és (5) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tny.) 13. § (1) bekezdése, valamint a 22. § (1)-(5) bekezdései alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Álláspontja szerint a támadott szabályozás azzal, hogy az öregségi nyugdíj összegét a járulékfizetés teljes időszaka helyett csak az 1988. január 1 -jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig "befizetett összegek" után rendeli számítani, "diszkriminatív, becstelen és embertelen", ezért alkotmányellenes. Az indítványozó az alkotmányellenesség indokaként- előadta, hogy a korábbi időszakok éveiben, öregkori megélhetése biztosítására az átlagosnál két-háromszor nagyobb mértékű nyugdíjjárulék befizetést teljesített, a Tny. által meghatározott időszakokban viszont - rajta kívülálló okok miatt - minimálbér ellenében dolgozott, így nyugdíja igen alacsony összegben kerülhetett megállapításra. Ezzel összefüggésben sérelmezte, hogy a törvény kirekeszti a "tisztességes" nyugdíjasok közül, megkülönböztet jó és rossz nyugdíjasokat, továbbá megfosztja az élethez való jogától is.II.
Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "54. § (1) A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van az élethez és az emberi méltósághoz, amelyektől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.""70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(3) A Magyar Köztársaság a jogegyenlőség megvalósulását az esélyegyenlőtlenségek kiküszöbölését célzó intézkedésekkel is segíti."
A Tny. megsemmisíteni kért rendelkezései:
"13. § (1) A 2013. január 1-je előtti időponttól megállapított (megállapításra kerülő) öregségi nyugdíj összegét a 22. § alapján meghatározott havi átlagkeresetből kell kiszámítani azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket - ideértve a minimálbér összegét is - naptári évenként a személyi jövedelemadónak erre az összegre képzett összegével csökkenteni kell."
"Tny. 22. § (1) Az öregségi nyugdíj összegét az 1988. január 1-jétől a nyugdíj megállapításának kezdő napjáig elért (kifizetett)- a kifizetés idején érvényes szabályok szerint nyugdíjjárulék alapjául szolgáló -, a személyi jövedelemadót is tartalmazó, csökkentés nélküli bruttó kereset, jövedelem havi átlaga alapján kell meghatározni. Keresetként, jövedelemként kell figyelembe venni:
a) az 1988. január 1-je és 1996. december 31-e közötti, illetőleg az 1988. január 1-je előtti keresetek, jövedelmek esetén az 1996. december 31. napján érvényes társadalombiztosítási szabályok szerint a főfoglalkozásban elért jövedelmet, az ezen időszak alatt kifizetett év végi részesedést, prémiumot, jutalmat és a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
b) 1997. január 1-jétől az 1998. január 1-je előtti rendelkezések szerinti, illetőleg 1998. január 1-jétől a Tbj.-ben meghatározott biztosítással járó jogviszonyból származó - nyugdíjjárulék-alapot képező - keresetet, jövedelmet, több biztosítással járó jogviszony esetén a nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettségre meghatározott összeghatárig összeszámított keresetet, jövedelmet és 1997. évben a keresettel, jövedelemmel azonos időre járó baleseti járadékot,
c) amennyiben a nyugdíjjárulékot a biztosítási jogviszony keretében meghatározott összeg után kellett fizetni, ezt az összeget,
d) a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény (a továbbiakban: Tft.) 3. §-a u) pontjának 2. alpontjában meghatározott mezőgazdasági termelő, annak segítő családtagja, alkalmazottja nyugdíj előtti támogatását,
e) a felszolgálási díj 81%-át,
f) a vendéglátó üzlet felszolgálójaként a fogyasztótól közvetlenül kapott borravaló 81 %-át,
g) azon egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekhó) alap 50 százalékát, amely után a magánszemélyt terhelő ekho mértéke 15 százalék,
h) a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény szerinti munka-rehabilitációs díjat,
i) a Tbj. 30/A. § (2) bekezdésében meghatározott mezőgazdasági őstermelő esetében az éves bevételének 6 százalékát.
(2) Az öregségi nyugdíj alapját képező havi átlagkereset meghatározásánál a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a gyermekgondozási segély, nyugdíjjárulék-köteles szociális ellátások (gyermeknevelési támogatás, ápolási díj), a prémiumévek programról és a különleges foglalkoztatási állományról szóló 2004. évi CXXII. törvény (a továbbiakban: Péptv.) 3-4. és 5. §-a szerinti prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét, valamint a felsorolt ellátások folyósításának időtartama alatti biztosítással járó jogviszonyból származó jövedelmet (keresetet)- a kifizetésük (folyósításuk) időpontjától függetlenül - figyelmen kívül kell hagyni. Ha az igénylőre kedvezőbb,
a) a gyermekgondozási segély, a gyermeknevelési támogatás, az ápolási díj, a munkanélküli-járadék, vállalkozói járadék, a nyugdíj előtti munkanélküli-segély, az álláskeresést ösztönző juttatás, a keresetpótló juttatás, a Péptv. 3-4. és 5. §-a szerint prémiumévek program, illetőleg különleges foglalkoztatási állomány keretében járó juttatás összegét,
b) amennyiben az a) pontban meghatározott ellátás folyósításával egyidejűleg biztosítási jogviszonnyal is rendelkezik, az abból származó jövedelem (kereset) és az ellátás együttes összegét kell keresetként figyelembe venni.
(3) A havi átlagkereset megállapítása előtt a nyugdíjazást megelőző harmadik év előtti naptári években elért keresetet, jövedelmet a bruttó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjazást megelőző második naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
(4) Amennyiben a biztosított az (1) bekezdésben meghatározott időszaknak - vagy ha ennél a szolgálati idő kevesebb, e rövidebb időnek - legalább a felében rendelkezik a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló keresettel jövedelemmel, a havi átlagkeresetet a tényleges - a kifizetés időpontjában érvényes jogszabályok szerint nyugdíjjárulék-alapot képező - kereset, jövedelem alapján kell meghatározni.
(5) Ha a (4) bekezdés szerinti időszakban, az átlagszámítási időnek legalább a fele részére a nyugdíjat igénylőnek nincs keresete, jövedelme, a hiányzó időre eső napokra a keresetet jövedelmet az 1988. január 1-je előtti legközelebbi időszak keresete, jövedelme alapján kell a (3) bekezdés alkalmazásával növelten figyelembe venni. Ha ez sem áll rendelkezésre, keresetként - a nyugellátás megállapításának kezdő napjától folyamatosan visszaszámítva -a hiányzó időre érvényes, külön jogszabályban általánosan meghatározott minimálbér harmincad részét kell figyelembe venni azokra a naptári napokra, amelyekre nyugdíjalapot képező kereset, jövedelem nem volt és a (7)-(8) bekezdés alkalmazásánál e naptári napok is osztószámot képeznek."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó a Tny. 13. § (1) bekezdésében és a 22. §-ában foglalt, az öregségi nyugdíj összegének megállapítását szabályozó rendelkezéseket kizárólag a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló időszakok meghatározásával összefüggésben tartja alkotmányellenesnek azért, mert nem engedik figyelembe venni az 1988. január 1-jét megelőző valamennyi év - esetében magasabb összegű - kereseteit, jövedelmeit, amely alatt járulékfizetést teljesített. Mivel a Tny. 22. § (2) és (3) bekezdése a nyugdíj alapját szolgáló havi átlagkereset meghatározásánál figyelembe vehető jövedelmek, keresetek felsorolását, illetve számítását rendezi, a nyugdíj számítási időszakokat pedig a 22. § (1), (4) és (5) bekezdései tartalmazzák, az Alkotmánybíróság a vizsgálatot - az indítvány tartalma szerint elbírálva -ez utóbbi rendelkezések tekintetében folytatta le.
1.1. Az Alkotmánybíróságnak elsőként arról kellett döntenie, sérü1-e az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése azáltal, hogy a Tny. az öregségi nyugdíj összegének megállapítása során nem minden járulékfizetéssel terhelt, hanem csak a törvényben meghatározott időszakok kereseteit, jövedelmeit engedi figyelembe venni.
Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben korábban már vizsgálta az 1988. január 1-jét megelőző jövedelmeknek a nyugdíj megállapítása során történő figyelembevételét. A 63/1993. (XII. 2.) AB határozatban (a továbbiakban: Abhl.) az Alkotmánybíróság a társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény (a továbbiakban: Tbtv.) 44. § (4) bekezdésének azt a rendelkezését semmisítette meg, amely - visszamenőlegesen hátrányosabb szabályozást bevezetve - az 1988. január 1-jét megelőzően jövedelemmel rendelkező nyugdíj-igénylő esetén, amennyiben az ezt követő időponttól nem volt legalább 900 napi keresete, akkor a hiányzó napokat a minimálbér figyelembevételével rendelte 900 napra kiegészíteni. (ABH 1993, 369-372.) Az Alkotmánybíróság a Tny. 22. §-ának az Alkotmány 70/A. §-ával összefüggésben lefolytatott alkotmányossági vizsgálata során a 734/B/2000. AB határozatában (a továbbiakban: Abh2.; ABH 2003, 1254.) elutasította azt az indítványt, amely az 1988. január 1-jét megelőző időszak járulékfizetéssel terhelt jövedelmének figyelmen kívül hagyását diszkriminatívnak tartotta azon nyugdíjasok tekintetében, akiknek 1988. január 1-jét követően volt keresete. Az Alkotmánybíróság a 65/B/2002. AB határozatában (ABH 2004. 1589.; a továbbiakban: Abh3.) szintén a Tny. 22. §-ának alkotmányossága tárgyában foglalt állást, amely határozattal elbírált ügyben az indítványozó - más alkotmányi rendelkezések mellett - az Alkotmány 70/A. §-ának sérelmét abban látta, hogy az előrehozott öregségi nyugdíj megállapítása során a külföldön szerzett és igazolt jövedelmet (nemzetközi egyezmény előírása ellenére) nem vették figyelembe.
Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozata (ABH 2003, 2065.; a továbbiakban: Ügyrend) 31. § c) pontja értelmében "ítélt dolognak" minősül és az eljárás megszüntetését eredményezi, ha az indítvány az Alkotmánybíróság által érdemben már elbírált jogszabállyal azonos rendelkezés felülvizsgálatára irányul, és az indítványozó az Alkotmány ugyanazon §-ára, illetőleg alkotmányos elvére, és ezen belül azonos alkotmányos összefüggésre hivatkozva kéri az alkotmánysértés megállapítását.
A jelen ügyben az indítványozó a Tny. 22. § (1), (4) és (5) bekezdését és a Tny. 13. § (1) bekezdését is azonos ok, nevezetesen az 1988. január 1-jét megelőző időszak valamennyi járulékfizetéssel terhelt jövedelmének figyelmen kívül hagyása miatt tartja diszkriminatívnak. Ebben az ügyben tehát az indítványozó az Abh 1.-ben elbírált előírástól lényegesen eltérő szabályozás alkotmányossági vizsgálatát kérte, az Abh2.-ben és Abh3.-ban elbírált problémáktól (az 1988. január 1-jét követően keresettel rendelkezők, illetve a külföldön jövedelmet szerzők alkotmányellenes megkülönböztetése) pedig eltérő alkotmányossági problémát jelölt meg, ezért az Alkotmánybíróság megállapította, hogy res iudicata esete nem áll fenn, így érdemi vizsgálat lefolytatásának van helye.
1.2. Az Alkotmánybíróság elöljáróban utal arra, hogy - ahogyan azt az Alkotmánybíróság a társadalombiztosítási rendszer és az annak keretében folyósított ellátások alkotmányossági vizsgálata során több határozatában rögzítette - a társadalombiztosítás és ezen belül a nyugdíjbiztosítás is olyan vegyes rendszerű biztosítás, amelynek tartalma nem kizárólag az ellenszolgáltatásért szerzett jogosultság, amely tehát nem kizárólag piaci mechanizmusok alapján működő újraelosztást valósít meg, hanem amelyen belül különféle szociális szempontok is érvényesülnek. [772/B/1990/5. AB határozat, ABH 1991, 519, 522.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 198.; 990/B/1991. AB határozat, ABH 1996, 375, 376.; 1453/D/1995. AB határozat, ABH 1996, 738, 740.; 277/B/1997. AB határozat, ABH 1997, 740, 741.; 625/B/2001. AB határozat, ABH 2003, 1401, 1403.] Az Alkotmánybíróság egy korai határozatában - a Tbtv. alapján működő nyugdíjrendszerrel összefüggésben - megállapította, hogy az ún. felosztó-kirovó rendszer szerint működtetett társadalombiztosítás a nyugdíjak megállapítása tekintetében "gyakorlatilag annyit jelent, hogy a befolyt járulékokból teljesíti a befizetés időszakára eső ellátásokat. A társadalombiztosítás tehát a folyósított nyugdíjakat nem az ugyanazon személyek által korábban, aktív korukban teljesített befizetésekből fedezi, hanem a mai aktívak befizetéseit utalja tovább a nyugdíjasoknak". (1357/J/1991. AB határozat, ABH 1992, 491, 492.) Ez a megállapítás érvényes a társadalombiztosítási rendszer reformja, az 1998. január 1-jétől bevezetett ún. vegyes finanszírozású - felosztó-kirovó (társadalombiztosítási nyugdíj) és tőkefedezeti (magánnyugdíj) elemből álló - nyugdíjrendszer keretében folyósított társadalombiztosítási nyugdíj tekintetében is. Az Alkotmánybíróság több határozatában megállapította továbbá: mivel a társadalombiztosításban a biztosítási elem, azaz a "vásárolt jog" elve és a szolidaritás elve egyaránt érvényesül, a társadalombiztosítás alkotmányossága nem ítélhető meg önmagában a fizetett járulék és az ellenszolgáltatás közötti mennyiségi viszony alapján. A járulékfizetés és a társadalombiztosítási szolgáltatások pontos megfelelése - a társadalombiztosítás vegyes rendszere folytán - az Alkotmány alapján nem követelhető meg; a társadalombiztosítási szolgáltatásokat és várományokat azonban az ellenszolgáltatások érintetlenül hagyása mellett nem lehet lényegesen és aránytalanul megváltoztatni. [44/1995. (VI. 30.) AB határozat. ABH 1995, 203, 206.; 56/1995. (IX. 15.) AB határozat, ABH 1995, 260, 265.; 38/1996. (IX. 25.) AB határozat, ABH 1996, 126, 130-131.; 18/2001. (VI. 1.) AB határozat, ABH 2001, 600, 603.]
Önmagában a járulékfizetésből ezért- az indítványozó felfogásától eltérően - senkinek nem keletkezik alkotmányosan védendő várománya arra, hogy a társadalombiztosítás rendszerében folyósított nyugdíj megállapítása során a járulékfizetés teljes időszakában elért keresetjövedelem a nyugdíjalapba beszámítást nyerjen.
1.3. Az Alkotmánybíróság - kötve az indítványban megfogalmazott kérelemhez - áttekintette a diszkrimináció tilalmával kapcsolatosan kialakított eddigi gyakorlatát. Az Alkotmány 70/A. §-a rögzíti, hogy a Magyar Köztársaság területén az emberi, illetve az állampolgári jogok, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül minden személyt megilletnek. Az Alkotmánybíróság az Alkotmány 70/A. §-a értelmezése során számos határozatában megállapította, hogy a diszkrimináció alkotmányos tilalma elsősorban az alkotmányos alapjogok tekintetében tett megkülönböztetésekre terjed ki. Abban az esetben, ha a megkülönböztetés nem emberi jog vagy alapvető jog tekintetében történt, az eltérő szabályozás alkotmányellenessége csak akkor állapítható meg, ha az az emberi méltósághoz való jogot sérti. Az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlata során ez utóbbi körben akkor ítélte alkotmányellenesnek a jogalanyok közötti megkülönböztetést, ha a jogalkotó önkényesen, ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 47-48.; 21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 77-78.; 61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281-282.; 776/B/1998. AB határozat, ABH 2001, 1007, 1008.; 1026/B/1999. AB határozat, ABH 2003, 1145, 1153.]
Az Alkotmánybíróság kimondta azt is, hogy a megkülönböztetés tilalma nem jelenti azt, hogy az állam részéről minden megkülönböztetés tilos lenne. A hátrányos megkülönböztetés tilalma kifejezetten arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell a jogosultságok és a kedvezmények elosztása szempontjait meghatározni. [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990, 46, 48.] így sem a jogegyenlőség alkotmányos követelményéből, sem a diszkrimináció tilalmából nem következik, hogy az állam jogon kívüli (pl. célszerűségi, gazdaságossági, jogtechnikai) szempontok szerint - a különböző élethelyzetekben lévőkre tekintettel - a jogok és kötelezettségek jogalkotási úton való megállapítása során a jogalanyok között ne különböztethetne, ha ezzel az alkotmányos követelményeket nem sérti. Az Alkotmány 70/A. §-a tehát nem mindenfajta különbségtételt tilt, hiszen az ilyenfajta tilalom összeegyeztethetetlen lenne a jog rendeltetésével. [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280-282.] Az azonban alkotmányellenességhez vezetne, ha a jogalkotó - alkotmányos indok nélkül, önkényesen - az adott szabályozási koncepción belül valamely csoportra nézve eltérő szabályozást alkotna. [21/1990. (X. 4.) AB határozat, ABH 1990, 73, 78.]
A Tny. 22. §-ának vizsgált rendelkezései nem valósítanak meg alkotmányellenes különbségtételt azáltal, hogy a nyugdíj összegének megállapítása során nem valamennyi járulékfizetési időszak keresetét, jövedelmét, hanem csak az (1), (4) és (5) bekezdésben meghatározott időszakok kereseteit, jövedelmeit rendelik számításba venni. A támadott szabályok a társadalombiztosítás rendszerében öregségi nyugdíjra jogosultságot szerző, a szabályozás szempontjából egymással összehasonlítható, homogén csoportba tartozó jogalanyok között az indítványozó által hivatkozott alapon nem tesznek különbséget: a nyugdíjszámítás alapjául szolgáló időszakra vonatkozó rendelkezések a Tny. alapján - a törvényben meghatározott életkor elérése és szolgálati idő alapján - nyugdíjjogosultságot szerzett jogalanyokra egységesen vonatkoznak.
A Tny. 13. § (1) bekezdése a 2013. január 1-jét megelőzően megállapításra kerülő öregségi nyugdíj összegének kiszámításánál a 22. § alapján meghatározott átlagkereset alapulvételét írja elő (azzal, hogy az 1987. december 31-ét követően és a 2013. január 1-jét megelőzően elért kereseteket, jövedelmeket naptári évenként a személyi jövedelemadó ezen összegre képzett összegével csökkenteni rendeli) . Az indítványozó e szabályt csak az öregségi nyugdíj összegének megállapítása során alkalmazni rendelt 22. §-sal összefüggésben, az abban meghatározott időszakok tekintetében tartja alkotmányellenesnek. Tekintettel arra, hogy az Alkotmánybíróság a Tny. 22. § vizsgált rendelkezéseit nem ítélte alkotmánysértőnek, a 13. § (1) bekezdés alkotmányellenességének megállapítására sincs alap.
A nyugdíjszámításra vonatkozó rendelkezésekkel kapcsolatos további kifogások alapján sem állapítható meg az alkotmányellenesség, az Alkotmánybíróság nem vizsgálja önmagában a jogszabályok célszerűségének, hatékonyságának, igazságosságának kérdéseit. [772/B/1990/5. AB határozat, 1990, 447, 449.; 26/1993. (IV. 29.) AB határozat, ABH 1993, 196, 203.]
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Tny. 13. § (1) bekezdése és a 22. § (1), (4) és (5) bekezdése az indítványozó által felvetett összefüggésben nem tartalmaz az Alkotmány 70/A. §-ába ütköző rendelkezést, ezért az indítványt elutasította. .
2. Az indítványozó a Tny. 13. § (1) bekezdését és a 22. §-ának támadott rendelkezéseit - az alkalmazásukkal megállapított öregségi nyugdíja összegének alacsony voltával összefüggésben - az élethez való joggal is ellentétben állónak tartja. A sérelmezett, nyugdíjszámításra vonatkozó szabályok és az élethez való jogot biztosító Alkotmány 54. § (1) bekezdése között nem áll fenn alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. Az élethez való jog sérelme azon jogintézmények, szabályozások tekintetében merül fel, amelyek - az adott jogintézmény természetéből fakadóan, illetve szabályozások alkalmazása folytán - okszerűen magukban hordozzák az emberi élet elvételének lehetőségét (pl. halálbüntetés, hatósági lőfegyverhasználat, eutanázia) . Az érdemi összefüggés hiánya az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az indítvány elutasítását eredményezi [698/B/1990. AB határozat, ABH 1991, 716, 717.; 108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 38/2000. (X. 31.) AB határozat, ABH 2000, 303, 311.], ezért az Alkotmánybíróság a Tny. vizsgált rendelkezéseinek az Alkotmány 54. § (1) bekezdésébe ütközés miatti alkotmányellenessége megállapítására irányuló indítványt elutasította. Hangsúlyozza ugyanakkor az Alkotmánybíróság, hogy az emberi lét alapvető feltételeiről való gondoskodás, az állampolgárok megélhetéshez szükséges ellátásának biztosítása, ennek érdekében társadalombiztosítási és szociális intézményrendszer kialakítása az Alkotmány 70/E. §-ából eredő állami kötelezettség. Újólag rámutat az Alkotmánybíróság: a 32/1998. (VI. 25.) AB határozatában (ABH 1998,251.) alkotmányos követelményként határozta meg, hogy az állam a szociális biztonsághoz való jog érvényesülése érdekében a szociális ellátások összessége által nyújtandó olyan megélhetési minimum biztosítására köteles, amely elengedhetetlen az emberi méltósághoz való jog megvalósulásához.
Budapest, 2007. május 15.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
. Dr. Balogh Elemér s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lenkovics Barnabás s. k,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Lévay Miklós s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró