adozona.hu
175/B/2003. AB határozat
175/B/2003. AB határozat
önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság Szentpéterúr Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 9/1996. (XII. 19.) számú rendelete 3. § (1) bekezdés c) pontja és a 6/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
Az indítványozó a Szentpéterúr Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a ma...
175/B/2003. AB határozat
önkormányzati rendelet alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság Szentpéterúr Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 9/1996. (XII. 19.) számú rendelete 3. § (1) bekezdés c) pontja és a 6/A. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.Indokolás
I.
Az indítványozó a Szentpéterúr Községi Önkormányzat Képviselő-testületének a magánszemélyek kommunális adójáról szóló 9/1996. (XII. 19.) számú rendelete (a továbbiakban: Ör.) 3. § (1) bekezdés c) pontja és a 6/A. §-a alkotmányellenességének a megállapítását és megsemmisítését kérte. Úgy vélte, hogy az Ör. támadott rendelkezései az Alkotmány 70/1. §-át sértik, amely az állampolgárok alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Álláspontja szerint ezzel szemben alkotmányellenes az Ör., mert a kommunális adó fizetésénél az állandó lakosok 70%-os kedvezményben részesülnek, így a közterhekhez való hozzájárulásban a nem állandó lakosok nagyobb terhet viselnek. Kifogásolta azt is, hogy az adókedvezmény megállapítása a jövedelmi viszonyok, vagyoni és szociális helyzetek figyelembevétele nélkül történik.II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
(...)
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
(...)
(2) A helyi képviselőtestület a feladatkörében rendeletet alkothat, amely nem lehet ellentétes a magasabb szintű jogszabállyal."
"70/1. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) rendelkezései:
"6. § Az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy:
a) az 5. §-ban meghatározott adókat vagy ezek valamelyikét bevezesse, a már bevezetett adót hatályon kívül helyezze, illetőleg módosítsa, azonban az évközi módosítás naptári éven belül nem súlyosbíthatja az adóalanyok adóterheit,
b) az adó bevezetésének időpontját és időtartamát (határozott vagy határozatlan időre) meghatározza,
c) az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan - az e törvényben meghatározott felső határokra, illetőleg a 16. § a) pontjában, a 22. § a) pontjában, a 26. §-ában, a 29. §-ának (1) bekezdésében, a 33. §-ának a) pontjában meghatározott felső határoknak 2005. évre a KSH által 2003. évre vonatkozóan közzétett fogyasztói árszínvonal-változással, 2006. évtől pedig a 2003. évre és az adóévet megelőző második évig eltelt évek fogyasztói árszínvonal változásai szorzatával növelt összegére (a felső határ és a felső határ növelt összege együtt: adómaximum) figyelemmel - megállapítsa,
d) az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse,
e) e törvény és az adózás rendjéről szóló törvény keretei között a helyi adózás részletes szabályait meghatározza."
3. Az Ör. támadott rendelkezései: "3. § (1) Mentes az adó alól:
a) Az építési tilalom alatt álló telek a tilalom ideje alatt.
b) Kizárólag mezőgazdasági müvelésre alkalmas beépítetlen belterületi ingatlan.
c) Szentpéterúri állandó lakos tulajdonát képező második és minden további adóköteles telek, telekrész."
"6. § (1) Az adó mértéke a rendelet 1. §-ában meghatározott telek, telekrész és lakásbérleti jog után évi 12.000,-Ft."
"6/A. § Szentpéterúri állandó lakosoknak a 6. § (1) bekezdésében megállapított adó mértékéből 70% adókedvezmény jár."
III.
Az indítvány nem megalapozott.Az Alkotmánybíróság az indítvánnyal összefüggésben a következőkre mutat rá. A települési önkormányzatok adómegállapítási jogát az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja, a Htv. 6. §-a, adómegállapításának korlátait a Htv. 7. §-a tartalmazza. A kommunális adó adótárgyait a Htv. 11. §-a és a 17. §-a határozza meg, az adó mértékének felső határa a Htv. 26. §-a szerint adótárgyanként, illetőleg lakásbérleti jogonként legfeljebb 12 000 Ft. A Htv. nem állapít meg külön törvényi adómentességet a magánszemélyek kommunális adója tekintetében.
Az önkormányzat a Htv. keretei között szabadon dönt arról, hogy vezet-e be helyi adót, s ha igen, akkor a helyi adók melyikét vezeti be, továbbá meghatározhatja a helyi adó bevezetésének időpontját. A Htv. 6. § c) pontja pedig arra hatalmazza fel az önkormányzatot, hogy a helyi sajátosságok, az önkormányzat gazdálkodási követelményeinek, adóalanyok teherbíró képességének figyelembevételével állapítsa meg az adók mértékét. A Htv. 6. § d) pontja továbbá arra ad felhatalmazást, hogy az önkormányzat a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetve a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse.
Az indítványozó azt sérelmezte, hogy az Ör. 6. § (1) bekezdése alapján a magánszemélyek kommunális adójának mértéke évi 12 000 Ft, de a 6/A. § szerint a szentpéterúri állandó lakosoknak az adó mértékéből 70% adókedvezmény jár, így évi 3600 Ft kommunális adót fizetnek. Az Ör. 3. § (1) bekezdés c) pontja alapján csak az állandó lakosok esetén adómentes a második és minden további adóköteles telek, telekrész. Ezzel szemben a nem helyben lakók és helyben tartózkodási engedéllyel rendelkezők pedig fizetik a teljes törvényi maximális összeget, az évi 12 000 Ft-ot. Véleménye szerint figyelmen kívül hagyja az Ör. a helyi sajátoságokat akkor, amikor az építmények rendeltetésszerű használatához helyben szokásos földrészletet 400 m2-ben határozta meg. Kifogásolta azt is, hogy adókedvezményben nem részesülők jövedelmi viszonyát, vagyoni és szociális helyzetét nem vették figyelembe. Mindezek alapján állította az indítványozó, hogy a támadott rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/1. §-ával. Az indítvány tartalmában az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdésére, a hátrányos megkülönböztetés tilalmára is utal. Az Alkotmánybíróság az indítványt a tartalma szerint bírálta el.
Az Alkotmánybíróság a 441/B/2005. AB határozatában hangsúlyozta: az Alkotmány 70/1. §-a az állampolgárok alapvető kötelezettségeként mondja ki, hogy mindenki köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni. Ez a rendelkezés a közterhekhez való hozzájárulás mértéke tekintetében egyedül azt a követelményt támasztja, hogy annak meg kell felelnie az állampolgár jövedelmi és vagyoni viszonyainak, vagyis azzal arányban kell állnia. A hozzájárulás módját és mértékét a helyi adók esetében a Htv. és a helyi képviselő-testületeknek a helyi adók megállapításáról szóló rendeletei határozzák meg. A Htv. az adóalanyok teherviselő képességének védelmében szabályozza a helyi adók megállapításának kereteit, korlátozva ezzel az önkormányzatok adómegállapítási jogát. A Htv. 6. § c) pontjában kimondja, hogy az önkormányzat a helyi adó mértékét - a törvény keretei között - a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan állapítja meg. A törvény maga állapít meg adómentességeket és adókedvezményeket, és felhatalmazást ad az önkormányzatnak arra, hogy további kedvezményeket, mentességeket állapítson meg rendeletében. (ABH2005, 1549, 1553.)
Az Alkotmánybíróság a 61/1992. (XI. 20.) AB határozatában elvi éllel fejtette ki álláspontját az adókedvezmények (mentességek) alkotmányos problémáival kapcsolatosan. Kimondta, hogy amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. Az adókedvezmények megállapításánál a jogalkotó széles körű mérlegelési joggal rendelkezik, s e jogának gyakorlásakor módjában áll az is, hogy gazdaságpolitikai, szociálpolitikai és egyéb céljait érvényre juttassa. A kedvezményeket szabályozó rendelkezések alkotmányossági felülvizsgálata során az Alkotmánybíróság hatásköre arra terjed ki, hogy a jogalkotó mérlegelési jogának gyakorlása során nem került-e ellentétbe az Alkotmány valamely rendelkezésével, azonban a jogalkotói mérlegelés célszerűségi szempontú felülvizsgálatára nem jogosult. (ABH 1992, 280-281.)
Az Alkotmánybíróság a 670/B/l 997. AB határozatában hangsúlyozta: "a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának joga a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Az adómentességek, adókedvezmények meghatározása során az önkormányzat a helyi sajátosságokat, gazdaságpolitikai, adópolitikai szempontokat, a lakosság szociális körülményeit mérlegelve, szabadon dönt arról, hogy az adóalanyok mely csoportját vonja az általánostól eltérő kedvezőbb megítélés alá, az adóalanyok mely csoportja számára nyújt adómentességet, adókedvezményeket." (ABH 1999, 600, 604.)
Az Alkotmánybíróság korábbi döntéseiben kialakult álláspontja szerint nem alkotmánysértő, ha az önkormányzat mentesíti a kommunális adó alól azokat, akik az ingatlant állandó bejelentéssel ténylegesen használják. (670/B/l 997.
AB határozat, ABH 1999, 600, 603., 278/B/2001. AB határozat, ABH 2002, 1526,1530.) Az (állandó) lakóhellyel rendelkező lakos a személyi jövedelemadójának egy részével is hozzájárul a település fejlesztéséhez, egyes normatív központi támogatások is az (állandó) lakóhellyel rendelkezők után illetik meg az önkormányzatot. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint ugyanígy, a fentiekben kifejtett indokokból következően nem ütközik az Alkotmánynak sem a 70/A. § (1) bekezdésébe, sem a 70/1. §-ába, nem alkotmányellenes az Ör. 6/A. §-a, amely alapján a szentpéterúri állandó lakosnak (a lakóhellyel rendelkezőnek) a 6. § (1) bekezdésében megállapított adó mértékéből 70% adókedvezmény jár, továbbá az Ör. 3. § (1) bekezdés c) pontja sem, amely szerint mentes az adó alól a szentpéterúri állandó lakos tulajdonát képező második és minden további adóköteles telek, telekrész.
A Htv. 6. § d) pontja hatalmazza fel az önkormányzatot arra, hogy a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetve a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse. A mentességek, illetve a kedvezmények megállapítása az önkormányzat mérlegelési jogkörébe tartozik. Az önkormányzat e mérlegelési jogkörében döntött a szentpéterúri adóalanyok teherbíró képességének ismeretében az adómetességekről és az adókedvezményekről. Az önkormányzat mérlegelését, amíg az az Alkotmány, a törvények keretei között marad, az Alkotmánybíróság nem vizsgálja felül. Az Alkotmánybíróság a fentiek szerint nem állapította meg a támadott rendelkezések alkotmányellenességét, ezért elutasította az indítványt.
Budapest, 2007. május 14.
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíró