adozona.hu
732/B/2001. AB határozat
732/B/2001. AB határozat
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.
2. Az Alkotmánybíróság a Balatonalmádi Önkormányzat jegyzőjének a 06/244/2000. számú határozata megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Az indítványozó kiegészített beadványában kérte az A...
732/B/2001. AB határozat
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány elutasításáról
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 48. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.2. Az Alkotmánybíróság a Balatonalmádi Önkormányzat jegyzőjének a 06/244/2000. számú határozata megsemmisítésére irányuló indítványt visszautasítja.
Indokolás
I.
Az indítványozó kiegészített beadványában kérte az Alkotmánybíróságtól a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) 48. §-a és Balatonalmádi Önkormányzatjegyzőjének a 06/244/2000. számú határozata (a továbbiakban: Határozat) alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését. Előadta, hogy 1978 és 1988 között családi házat épített, ehhez kölcsönt vett fel. Az akkor hatályos, házadóról szóló pénzügyminiszteri rendelet az építési kölcsönnel építkezőknek 25 éves ház-adómentességet biztosított az ingatlanra és a felépítményre. 1995. évben Balatonalmádi Önkormányzat jegyzője (a továbbiakban: jegyző) a Htv. 48. §-ára és Balatonalmádi Önkormányzat helyi adókról szóló 24/1995. (XI. 30.) számú rendeletére (a továbbiakban: Ör.) hivatkozva a telkén lévő gépkocsitároló vonatkozásában visszamenőlegesen építményadót és mulasztási bírságot szabott ki. E határozat ellen benyújtott fellebbezését a másodfokú hatóság elutasította.Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz benyújtott hiányos beadványát többször kiegészítette. E kiegészítések alapján megállapítható, hogy indítványa a Htv. 48. §-ának alkotmányellenességét állította, ennek és a Határozatnak a megsemmisítését indítványozta. Azt állította, hogy a Htv. 48. §-a sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdését, 8. § (1) bekezdését, 57. § (5) bekezdését, továbbá hivatkozott a szerzett jogok védelmére, mint polgári jogi alapelvre is.
II.
Az Alkotmánybíróság a rendelkező részben foglalt döntését a következő jogszabályi rendelkezésekre alapozta:1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései: "2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"8. § (1) A Magyar Köztársaság elismeri az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen alapvető jogait, ezek tiszteletben tartása és védelme az állam elsőrendű kötelessége."
"57. § (5) A Magyar Köztársaságban a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslati jogot - a jogviták ésszerű időn belüli elbírálásának érdekében, azzal arányosan - a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott törvény korlátozhatja."
"44/A. § (1) A helyi képviselőtestület:
(...)
d) törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét,
(...) "
"70/1. § Minden természetes személy, jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet köteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni."
2. A Htv. rendelkezései:
"48. § Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szóló, a telekhasználati és -igénybevételi díjról szóló, a telekadóról szóló, a házadóról szóló, a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló jogszabályok, valamint a gyógy- és üdülőhelyi díjról szóló pénzügyminiszteri rendelet (együttesen: a törvény függelékének B. részében felsorolt jogszabályok), a gyógy- és üdülőhelyekről szóló 62/1984. (XII. 19.) MT rendelet 8-12. §-ai - a 49. §-ban meghatározott kivétellel - 1992. január 1. napjával vesztik hatályukat."
"50. § Az e törvény alapján bevezetésre kerülő adókkal egyidejűleg hatályukat vesztett rendeletek alapján korábbanjogerős határozattal engedélyezett adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, illetőleg kedvezmények, a kötelezettségekkel együtt vesztik hatályukat az új adók hatálybalépése napján, kivéve az új építésű lakásokra megállapított házadómentesség, annak lejáratáig."
"FÜGGELÉK
a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 47-48. §-aival érintett jogszabályokról
A törvény 48. §-a szerinti feltételekkel hatályukat vesztő jogszabályok:
1. Az út- és közműfejlesztési hozzájárulásról szóló 18/1983. (X. 16.) ÉVM-PM együttes rendelet.
2. Az állami telkek használati és igénybevételi díjáról szóló, a 4/1977. (1.28.) PM-ÉVM-ÁH, a 19/1979. (XI. 1.) PM-ÉVM-ÁH, a 37/1982. (VIII. 2.) PM-ÉVM-ÁH, az 52/1983. (XII. 10.) PM-ÉVM-ÁH és a 67/1988. (XII. 26.) PM-ÉVM együttes rendeletekkel módosított 50/1975. (XI. 22.) PM-ÉVM-ÁH együttes rendelet.
3. A telekadóról szóló, a 10/1972. (II. 19.) PM-ÉVM, a 2/1977. (I. 28.) PM-ÉVM, az 54/1982. (X. 7.) PM-ÉVM és a 30/1983. (X. 16.) PM-ÉVM együttes rendeletekkel módosított 12/1970. (IV. 16.) PM-ÉVM együttes rendelet.
4. A házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 31/1989. (VII. 13.) PM rendelettel módosított 35/1986. (X. 2.) PM rendelet.
5. A nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló, az 1986. évi 25. törvényerejű rendelettel és az 1988. évi XV. törvénnyel módosított 1985. évi 23. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 35/1986. (X. 2.) PM és az 51/1988. (XII. 22.) PM rendelettel módosított 62/1985. (XII. 30.) PM rendelet."
III.
Az indítvány nem megalapozott.1. Az indítványozó - utalva házadómentességére - azt sérelmezte, hogy a házadómentességgel ellentétben a gépkocsitároló vonatkozásában a korábbi adómentességét megszüntették és a jegyző a Htv. 48. §-ára, valamint az Ör.-re hivatkozva építményadót (és mulasztási bírságot) vetett ki a Határozatával.
Az Alkotmánybíróság elsőként a gépkocsitároló adómentessége megszüntetésének alkotmányosságát vizsgálta. Mindenekelőtt megállapította, hogy a helyi önkormányzatok megalakítása az adórendszerben is jelentős változást hozott. A helyi önkormányzatok önállóságának, autonómiájának egyik alkotmányos garanciája az, hogy az Alkotmány 44/A. § (1) bekezdés d) pontja alapján a helyi képviselő-testület törvény keretei között megállapítja a helyi adók fajtáit és mértékét. A helyi önkormányzatok egyik alkotmányos alapjogaként megállapított helyi adóztatási jog törvényi kereteit a Htv. határozza meg. Ez lényegi változás a központi és a helyi adóztatás viszonyában. Ez a változtatás együtt járt azzal, hogy megszüntettek korábbi (tanácsi) adónemeket, velük együtt az azokkal járó adómentességeket, adókedvezményeket és új adónemeket állapítottak meg, új módon szabályozták az adómentességek, adókedvezmények meghatározását is.
A Htv. hatálybalépését megelőzően a házadóról az 1986. évi 25. törvényerejű rendelet rendelkezett, ennek 3. § (1) bekezdése szerint az 1987. január hó 1. napját követően kiadott használatbavételi, illetőleg végleges fennmaradási engedély alapján használatba vett lakás az engedély keltét követő év első napjától számított tíz évig adómentes, feltéve, hogy alapterülete az egy- és kétlakásos épületben lévő lakás esetében a 200 m2-t, a többlakásos épületben lévő lakás esetében a 180 m2-t nem haladja meg. A Határozatból megállapíthatóan az indítványozó a családi házára 2009. 06. 30-ig adómentességet kapott.
A házadóról szóló jogszabályokat a Htv. 48. §-a [a Függelék 4. pontja szerint a házadóról szóló 1986. évi 25. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 31/1989. (VII. 13.) PM rendelettel módosított 35/1986. (X. 2.) PM rendelet] 1992. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. A Htv. 50. §-a szerint azonban az új építésű lakásokra jogerős határozattal megállapított házadómentesség annak lejártáig nem szűnt meg.
Az adózás tekintetében másként alakult azonban a gépkocsitárolók helyzete. A Htv. hatálybalépését megelőzően a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról az 1985. évi 23. törvényerejű rendelet rendelkezett. Ennek 2. § d) pontja alapján mentes volt az adó alól a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) alapterületéből 16 m2 (üdülővel egybe épült vagy az üdülő telken létesített gépjárműtároló - garázs - alapterületéből 12,5 m2) . A gépjármű tárolására szolgáló építmény (építményrész) alapterületének tehát nem az egésze, hanem a jogszabályban meghatározott része volt mentes az adó alól.
A nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló jogszabályokat a Htv. 48. §-a [a Függelék 5. pont szerint a nem lakás céljára szolgáló építmények adójáról szóló, az 1986. évi 25. törvényerejű rendelettel és az 1988. évi XV. törvénnyel módosított 1985. évi 23. törvényerejű rendelet és a végrehajtására kiadott, a 35/1986. (X. 2.) PM és az 51/1988. (XII. 22.) PM rendelettel módosított 62/1985. (XII. 30.) PM rendelet] hatályon kívül helyezte, ezzel megszüntette a gépjármű tárolására szolgáló épület (épületrész) jogszabályban meghatározott területére vonatkozó, törvényi szinten biztosított adómentességet, a már megállapított adómentesség fenntartásáról pedig nem rendelkezett. Az indítványozó ennek a mentességnek a megszüntetését sérelmezte, a megszüntetés alkotmányellenességét állította.
2. Az Alkotmánybíróság az adókedvezményekkel és azok megvonásának módjával kapcsolatos elvi álláspontját a 9/1994. (II. 25.) AB határozatában (ABH 1994, 74.) fejtette ki. Ebben a határozatában az Alkotmánybíróság összefoglalta a kiemelten az adókedvezményekkel foglalkozó 137/B/1991. AB határozat (ABH 1992, 456.), 182/B/1992. AB határozat (ABH 1992, 588.), valamint más, a kedvezményekkel érintőlegesen foglalkozó határozataiban található, az elvi álláspont kialakításához szükséges következtetéseit.
A szerzett jogok védelme vonatkozásában (a szociális biztonsághoz való jog, a szociális rendszerek biztonságának vizsgálata kapcsán) az Alkotmánybíróság elvi álláspontját a 43/1995. (VI. 30.) AB határozatban (ABH 1995" 188.) összegezte.
Az Alkotmánybíróság hivatkozott határozataiban megállapította, hogy az adókedvezményekre senkinek nincsen az Alkotmányon alapuló alanyi joga; az adókedvezmények megadása, illetőleg visszavonása a jogalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik, önmagában alkotmányossági problémát nem képez. Az adókedvezményre vonatkozó jogszabályi rendelkezések vizsgálata során az Alkotmánybíróság hatáskörébe kizárólag annak a megállapítása tartozik, hogy a jogalkotó a mérlegelési jogkörében megállapított kedvezményekkel nem sért-e alkotmányos rendelkezést (1393/B/1992. AB határozat, ABH 1993, 629.) .
A szerzett jogok védelmének elvi alapja - a szociális biztonsághoz való jog, a szociális rendszerek biztonsága szempontjából - az Alkotmánybíróság álláspontja a következő. A 43/1995. (VI. 30.) AB határozat(ABH 1995,188.) az Alkotmánybíróság korábbi határozatával [pl. 62/1993. (IX. 29.) AB határozat, ABH 1993, 364.] összhangban kimondta, hogy "a jogállamisághoz hozzátartozik a szerzett jogok tiszteletben tartása". Az Alkotmánybíróság egyidejűleg rámutatott arra is, hogy a szerzett jogok védelme nem változtathatatlan (abszolút) érvényű, ám a kivételek - a kivételes jogalkotói beavatkozások - alkotmányosságának elbírálása csak esetről esetre lehetséges.
Az Alkotmánybíróság a 7/B/1996. AB határozatában (ABH 2001, 845.) foglalkozott az építményadó alóli mentesség egyes kérdéseivel. E határozatában elutasította a Htv. és a gépjárműadóról szóló 1991. évi LXXXII. törvény módosításáról szóló 1995. évi XCVIII törvény (a továbbiakban: Htvm.) 10. § (1) bekezdése alkotmányellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Htvm. támadott rendelkezése hatályon kívül helyezte a Htv. 13. § c) pontját, amely szerint a törvény mentességet biztosított az építményadó fizetési kötelezettség alól a családtagonként 25 m2-t meg nem haladó lakás-alapterület vonatkozásában. A határozat a következőkre mutatott rá. Az Alkotmány 70/1. §-ával összefüggésben kimondta, hogy "amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknak az Alkotmányból eredő alapvető kötelezettsége, addig a kötelezettség alóli mentesülésre vagy bizonyos mértékű kedvezményre senkinek sincs az Alkotmányon alapuló alanyi joga. A mentességek és kedvezmények meghatározásánál a jogalkotót széles körű mérlegelési jog illeti meg. Ennek gyakorlása során tekintettel lehet bizonyos, az Alkotmányban is nevesített jogok- . ra, de ezen túlmenően érvényre juttathat az Alkotmányból közvetlenül le nem vezethető, esetenként rövid távra irányadó gazdaságpolitikai, életszínvonal-politikai, szociálpolitikai és egyéb célkitűzéseket. Ekként tehát, noha a jogalkotót a mentességek és kedvezmények megállapításánál is kötik az Alkotmányban meghatározott jogi korlátok, a jogalkotói mérlegelésnél nem a jogi, hanem az egyéb szempontok játsszák a meghatározó szerepet, s ebből eredően az esetleges helytelen, a társadalom érdekeivel ellen-- tétes tartalmú mérlegelés is elsődlegesen politikai felelősséget von maga után." [61/1992. (XI. 20.) AB határozat, ABH 1992, 280, 281.]
"Mindebből következik az is, hogy a korábban nyújtott adómentesség fenntartására nincs alkotmányosan levezethető kötelezettsége a jogalkotónak. Az Országgyűlés jogosult adómentességeket megállapítani, de jogában áll a mentességek körének szűkítése is. A Htv. esetében ennek más törvényektől eltérő hatása van, mivel az nem vonja automatikusan maga után a mentességek tényleges megszűnését, azt jelenti, hogy az Országgyűlés az önkormányzatra bízza a kérdés szabályozását. Garanciális szabályt tartalmaz a Htv. 6. §-ának c) pontja, amely szerint az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan kell megállapítani, valamint e § d) pontja, amely szerint az önkormányzat adómegállapításijoga kiterjed arra, hogy a Htv. második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg a kedvezményeket további kedvezményekkel bővítse ki." (7/B/1996. AB határozat, ABH 2001, 845, 847.)
3. Az Alkotmánybíróság korábbi határozataiban kifejtett álláspontjával összhangban a Htv. 48 §-a alkotmányosságának megítélésénél a következőkre szükséges utalni.
A helyi önkormányzatok egyik alkotmányos alapjoga [Alkotmány 43. § (1) bekezdés] a törvény keretei között érvényesülő adóztatási jog. Ennek az alkotmányos alapjognak az érvényesülése érdekében a törvényalkotó átalakította az adóztatási rendszert, megszüntetett korábbi adónemeket és megteremtette a helyi önkormányzati adóztatás törvényi kereteit a Htv. megalkotásával, ami azt is jelenti, hogy egyes adónemek tekintetében megszűnt a központi szabályozás. A Htv. 48. §-a ezért helyezte hatályon kívül az adózásra vonatkozó, ott megjelölt jogszabályokat. Ez a hatályon kívül helyezés főszabályként a kapcsolatos adómentességek, adókedvezmények szükségképpeni megszüntetésével járt.
A Htv.-ben megjelölt adók megállapítása a helyi önkormányzatok hatáskörébe került. A Htv. 6. §-a alapján a helyi önkormányzat széles körű döntési szabadsággal rendelkezik a helyi adók szabályozásánál. A helyi önkormányzat képviselő-testülete önállóan dönt arról, hogy egyáltalán bevezet-e helyi adót. (Balatonalmádi Önkormányzata 1996. január 1. napjáig nem vezetett be helyi adót.) A képviselő-testület dönthet arról is, hogy a Htv.-ben meghatározottak közül melyik adót vezeti be, és a Htv. keretei között önállóan dönt a bevezetett helyi adóval kapcsolatos adómentességekről, adókedvezményekről, mivel a helyi adók körében az adómentességek és adókedvezmények megállapításának a joga - főszabályként - a helyi önkormányzat adómegállapítási jogának egyik részjogosítványa. Ennek során a képviselő-testületet széles körű mérlegelési jog illeti meg, mérlegelheti a helyi adópolitika elveit, a lakosság teherviselő képességét, az önkormányzat költségvetésének feltételeit, a helyi adó ugyanis az önkormányzati bevételek jelentős részét adja.
A törvényalkotó a helyi adóztatás önállósága mellett törvényi kereteket állapított meg. Egyrészt a Htv. második része a helyi adók tekintetében maga is mentességeket és kedvezményeket határoz meg, amelyek kötik az önkormányzatot, a Htv. 6. § d) pontja szerint az önkormányzat adómegállapítási joga arra terjed ki, hogy az e törvény második részében meghatározott mentességeket további mentességekkel, illetőleg kedvezményeket további kedvezményekkel kibővítse, másrészt a Htv. 50. §-a -jelentőségére tekintettel - a hatályukat vesztett jogszabályokkal együtt megszűnő adó, díj és hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alóli mentességek, kedvezmények közül kiemelte a jogerős határozattal az új építésű lakásokra megállapított házadómentességet annak lejártáig. Az indítványozó éppen azt sérelmezte, hogy a törvényalkotó nem járt el ugyanígy a gépkocsitárolóra megállapított adómentességgel, s az így megszűnt. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint az adórendszer átalakítása során a törvényalkotó mérlegelési jogkörébe tartozik annak meghatározása, hogy a helyi önkormányzati adóztatásra figyelemmel mely adómentességek, adókedvezmények fenntartását biztosítja törvényi szinten. A gépkocsitárolóra korábban megállapított adómentesség (adókedvezmény) megállapításának a hatásköre a Htv. rendelkezései alapján a törvényi szintről a helyi önkormányzatok szintjére került, a helyi önkormányzat képviselő-testületének a hatásköre. A helyi önkormányzatok adóztatási joga nem teremthető meg úgy, hogy minden, korábbi - hatályukat vesztő -jogszabály alapján korábban megállapított adómentesség, adókedvezmény fennmarad.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint, az indokolás 2. pontjában kifejtettekre is figyelemmel, a Htv. 48. §-ának alkotmányellenessége nem állapítható meg, az nem sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésébe foglalt jogbiztonság követelményét.
4. Az indítványozó az Alkotmány 8. § (1) bekezdésének a sérelmére is hivatkozott. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a Htv. 48. §-a és az Alkotmány 8. § (1) bekezdése között nincs alkotmányjogilag értékelhető tartalmi összefüggés. Az Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi.[54/1992. (X. 29.) AB határozat, ABH 1992, 266, 267.;108/B/1992. AB határozat, ABH 1994, 523, 524.; 928/B/2000. AB határozat, ABK 2006, 948, 950.] Ezért az Alkotmánybíróság az indítványt ebben a részében elutasította.
5. Az indítványozó az Alkotmány 57. § (5) bekezdésének, a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjognak a megsértését is állította. A Htv. 48. §-a és a jogorvoslathoz való alkotmányos jog között azonban nincs alkotmányjogilag értékelhető kapcsolat. Az indítványhoz mellékelt iratok alapján megállapítható, hogy az építményadó és a mulasztási bírság ügyében hozott közigazgatási határozatok tekintetében mind a fellebbezés, mind a bírósági felülvizsgálat lehetősége biztosított volt, erre a közigazgatási határozatok utaltak is. Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a jogorvoslathoz való alkotmányos alapjog nem sérült, az indítvány ebben a részében is megalapozatlan.
6. Az indítványozó kérte a jegyző Határozatának a megsemmisítését. Az Alkotmánybíróság hatáskörét az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. §-a határozza meg, ebből megállapítható, hogy az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre a jegyző Határozatának a felülvizsgálatára. Az Alkotmánybíróság a Határozat megsemmisítésére irányuló indítványt hatáskör hiányában, az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, módosított és egységes szerkezetbe foglalt 3/2001. (XII. 3.) Tü. határozat (ABH 2003, 2065.) 29. § b) pontja alapján visszautasította.
A fentiek alapján az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította, illetve visszautasította.
Budapest, 2007. március 6.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró