adozona.hu
24/2007. (IV. 19.) AB határozat
24/2007. (IV. 19.) AB határozat
a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79/D. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következő
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2001. január 1-jétől 2002. augusztus 31-éig hatályos 79/D. §-ának utolsó mondata alkotmányellenes volt.
2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2001. jan...
24/2007. (IV. 19.) AB határozat
a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 79/D. §-a alkotmányellenességének utólagos megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság folyamatban lévő ügyekben alkalmazandó jogszabály alkotmányellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés tárgyában meghozta a következőhatározatot:
1. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2001. január 1-jétől 2002. augusztus 31-éig hatályos 79/D. §-ának utolsó mondata alkotmányellenes volt.2. Az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 2001. január 1-jétől 2002. augusztus 31-éig hatályos 79/D. §-ának utolsó mondata a Szegedi Munkaügyi Bíróság előtt 5.M.804/2005. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazható.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
1. Az indítványozó bíró az előtte folyamatban lévő per felfüggesztése mellett kezdeményezte a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény (a továbbiakban: 2001. és 2002. évi költségvetési törvény) 81. § (3) bekezdésével megállapított, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 79/D. §-a - az indítvány tartalma szerint annak utolsó mondata - alkotmányellenessége megállapítását és megsemmisítését. Álláspontja szerint a jogalkotó azzal idézte elő az alkotmányellenes helyzetet, hogy 2001. január 1-je és 2002. augusztus 31-e között különbséget tett az egyetemi oktatók között, mivel a Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesülő közalkalmazottak csak az ösztöndíj megszűnése után kaphatták meg az ún. garantált illetményt. Az indítványozó megjegyezte, hogy a későbbi törvénymódosítás értelmében 2002. szeptember 1-jétől a Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesülő közalkalmazottak esetén is alkalmazni kellett a garantált illetményre vonatkozó rendelkezést. Az indítványozó szerint a "törvényalkotó (...) ésszerű indok nélkül tett különbséget az azonos szabályozási kör alá vont jogalanyok között", ami így "a 200[1]. január 1. és 2002. augusztus 31. közötti időszakban" az Alkotmány 70/A. § (2) és a 70/B. § (2) bekezdésébe ütközött.2. Az Alkotmánybíróság az érdemi vizsgálat megkezdésekor megállapította, hogy az indítványozó által sérelmezett rendelkezés már nincs hatályban, azt 2002. szeptember 1-jével a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2002. évi XXIII. törvény 17. § (3) bekezdése, majd 2006. március 1-jével a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 165. § (2) bekezdése módosította; ez utóbbi rendelkezés a számozását is megváltoztatta.
Az Alkotmánybíróság főszabály szerint a hatályos jogszabályok alkotmányosságát vizsgálja. Hatályon kívül helyezettjogszabályi rendelkezés alkotmányosságának vizsgálatát az Alkotmánybíróság akkor végzi el, ha annak alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés (335/B/1990. AB határozat, ABH 1990, 261, 262.). A konkrét normakontroll két esetében, az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény (a továbbiakban: Abtv.) 38. § (1) bekezdésében foglalt bírói kezdeményezés és 48. § szerinti alkotmányjogi panasz alapján - mivel ilyenkor alkalmazási tilalom kimondására van lehetőség - az Alkotmánybíróság a már nem hatályos rendelkezés alkotmányellenességét is vizsgálja [10/1992. (II. 25.) AB határozat, ABH 1992, 72, 76.].
A jelen ügyben az indítvány az Abtv. 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés, ezért az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányosságát érdemben megvizsgálta.
II.
1. Az Alkotmány indítvánnyal érintett rendelkezései:"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.
(2) Az embereknek az (1) bekezdés szerinti bármilyen hátrányos megkülönböztetését a törvény szigorúan bünteti.
(...)
70/B. § (2) Az egyenlő munkáért mindenkinek, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez van joga."
2. A Kjt. 2001. január 1-jétől 2002. augusztus 31-éig hatályban volt, vizsgált rendelkezése:
"79/D. § A felsőoktatási intézményben oktatói munkakört, valamint a tudományos kutatói munkakört betöltő közalkalmazottak garantált illetményét e törvény 4. számú melléklete szerint kell meghatározni az egyetemi tanári munkakör garantált illetményének költségvetési törvényben rögzített összege százalékos arányában. A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény 10/A. §-a alapján Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesülő közalkalmazottak esetén ezt a rendelkezést az ösztöndíj megszűnését követő hónap első napjától kell alkalmazni."
III.
A bírói kezdeményezés megalapozott.1. Az indítványozó a támadott rendelkezéssel összefüggésben a diszkrimináció tilalmának megsértését állította.
Az Alkotmánybíróság a diszkrimináció tilalmával számos határozatában foglalkozott. Következetes gyakorlata értelmében, ahogyan azt a 9/1990. (IV. 25.) AB határozatában megfogalmazta, a diszkrimináció tilalma nem jelenti azt, hogy minden megkülönböztetés tilos, a tilalom arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként, az egyéni szempontok azonos mértékű figyelembevételével kell kezelnie (ABH 1990, 46, 48.) . A 21/1990. (X. 4.) AB határozatában (ABH 1990, 73, 78.) az Alkotmánybíróság azt is kimondta, hogy a megkülönböztetés tilalmába kizárólag az ütközik, ha az adott szabályozási koncepción belül vonatkozik eltérő szabályozás valamely csoportra, kivéve, ha az eltérésnek alkotmányos indoka van. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: "az alapjognak nem minősülő egyéb jogra vonatkozó, személyek közötti hátrányos megkülönböztetés vagy más korlátozás alkotmányellenessége akkor állapítható meg, ha a sérelem összefüggésben áll valamely alapjoggal, végső soron az emberi méltóság általános személyiségi jogával és a megkülönböztetésnek, illetve korlátozásnak nincs tárgyilagos mérlegelés szerint ésszerű indoka, vagyis önkényes" [35/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994, 197, 200.].
Az Alkotmánybíróság gyakorlatában a diszkrimináció vizsgálatánál központi kérdés annak megállapítása is, hogy az adott szabályozás szempontjából kiket kell egy csoportba tartozónak tekinteni [49/1991. (IX. 27.) AB határozat, ABH 1991, 246, 249.].
Az Alkotmánybíróság szerint az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésének az egyenlő munkáért, bármilyen megkülönböztetés nélkül, egyenlő bérhez való jogot deklaráló rendelkezése helyes értelme "az általános diszkriminációtilalmat megfogalmazó 70/A. §-nak a munka világára vonatkoztatott konkretizálása" (137/B/1991. AB határozat, ABH 1992, 456, 459.) .
2. Az Alkotmánybíróság a jelen ügy elbírálásánál a fent hivatkozott megállapításokat vette alapul, ezért az indítvány alapján azt vizsgálta, hogy a kifogásolt rendelkezésben szereplő különbségtétel azonos csoportot érintett-e és önkényes volt-e.
Az 1992. július 1-jén hatályba lépett Kjt. értelmében a felsőoktatási intézményben oktatói, illetve tudományos kutatói munkakört betöltött közalkalmazottak illetményének megállapítása az indítvánnyal érintett időszakot megelőzően - a többi közalkalmazotthoz hasonlóan - a munkakör ellátásához jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján megállapított fizetési osztályok, ezen belül fizetési fokozatok és különböző, illetménykiegészítések és pótlékok szerint történt.
A felsőoktatásról szóló 1993. évi LXXX. törvény módosításáról szóló 1996. évi LXI. törvény 1997. január 1-jével hozta létre, a törvényjavaslathoz fűzött indokolás szerint a "legkiválóbb oktatók részére a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat". Az Alkotmánybíróság - egyéb összefüggésekben - már több alkalommal foglalkozott a Széchenyi Professzori Ösztöndíj szabályozásának alkotmányosságával [pl. 61/1997. (XI. 19.) AB határozat, ABH 1997, 361.; 443/B/2003. AB határozat, ABK 2006. szeptember, 692.]. Az ösztöndíj célja az volt, hogy az ösztöndíjasok "alkotóerejüket valamely felsőoktatási intézményben végzett (...) oktatói és tudományos kutatói teljesítményük fenntartására, illetőleg fokozására fordíthassák" [a Széchenyi Professzori Ösztöndíj odaítéléséről szóló 17/1996. (XII. 13.) MKM rendelet (a továbbiakban: R.) 1. § (1) bekezdése]. Ennek megfelelően az ösztöndíjasoknak - a pályázatban megfogalmazott feladatokon kívül - azt is vállalniuk kellett, hogy az ösztöndíj folyósításának időtartama alatt kizárólag az őket foglalkoztató felsőoktatási intézményben folytatják tevékenységüket [R. 2. § (1) bekezdés]. Az ösztöndíj a közalkalmazotti jövedelem mellett illette meg az ösztöndíjasokat, . amit személyi jövedelemadó terhelt ugyan, de nem képezte társadalombiztosítási járulék alapját.
A Kjt. 2001. január 1-jétől a felsőoktatási intézmények oktatói és kutatói tekintetében - a közalkalmazottakra általában vonatkozó illetményrendszer szerkezetétől, feltételrendszerétől eltérő - új szabályozást vezetett be. (A Kjt. külön meg is jelöli azokat a törvényhelyeket, amelyeket a közalkalmazotti törvényben e személyi kör tekintetében a munkáltatók nem alkalmazhatnak.) Az indítványozó által sérelmezett rendelkezés a garantált egyetemi tanári illetményekről rendelkezett, és a törvényhozó e szabályozáson belül tett kivételt a Széchenyi Professzori Ösztöndíjat elnyert közalkalmazottak vonatkozásában, mely szerint az új illetményrendszerbe csak az ösztöndíj megszűnését követően kerültek be.
A jogalkotó a kivételt a 2001. és 2002. évi költségvetési törvény javaslatának miniszteri indokolásában csupán a Széchenyi Professzori Ösztöndíj "magas összegé"-vel indokolta. Ez a korlátozó rendelkezés 2001. január 1-jétől 2002. augusztus 31-éig volt hatályban, a Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló 2002. évi XXIII. törvény 17. § (2) bekezdése már úgy rendelkezett, hogy a garantált illetmény megállapítására vonatkozó szabályokat a Széchenyi Professzori Ösztöndíjban részesülő közalkalmazottak esetén is alkalmazni kell.
Az Alkotmánybíróság az indítvány alapján megállapította, hogy a felsőoktatási intézmények oktatói és kutatói 2001. január 1-jét követően a közalkalmazotti illetményrendszer szempontjából a közalkalmazottak között elkülönült, önálló, homogén csoportot alkotnak, ezért a jogalkotó önkényesen tett különbséget akkor, amikor az új garantált egyetemi tanári illetményekből - a közszolgálati jogviszony tartalmát érintő - kellő indok nélkül, általánosságban kizárta a Széchenyi Professzori Ösztöndíjas oktatókat és kutatókat. Mindez az Alkotmány 70/A. § (1) és 70/B. § (2) bekezdéseiben megfogalmazott diszkrimináció tilalmába ütközött.
3. Az Abtv. 43. § (1) bekezdése értelmében az alkotmányellenes jogszabályt az Alkotmánybíróság határozatának a hivatalos lapban való közzététele napjától nem lehet alkalmazni. Az Abtv. 43. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy az alkotmányellenessé nyilvánítás és megsemmisítés nem érinti a határozat közzététele előtt létrejött jogviszonyokat. Az Abtv. 43. § (4) bekezdése viszont lehetővé teszi, hogy az Alkotmánybíróság e két hivatkozott rendelkezéstől eltérően dönthessen az alkotmányellenes jogszabály hatályon kívül helyezése vagy konkrét esetben történő alkalmazhatósága kérdésében, ha ezt a jogbiztonság, vagy az eljárást kezdeményező különösen fontos érdeke indokolja.
Ebben az ügyben a bírói kezdeményezés olyan folyamatban lévő eljárásban történt, amelyben a felperes az alkotmányellenes rendelkezés esetében való alkalmazását vitatta. Az Alkotmánybíróság az alkotmányellenesnek ítélt rendelkezést, mivel az már nem hatályos, nem semmisíthette meg, az Abtv. 43. § (4) bekezdése alapján azonban úgy rendelkezett, hogy a konkrét esetben kizárja annak alkalmazhatóságát.
Az Alkotmánybíróság a határozat Magyar Közlönyben történő közzétételét a közérdeklődésre tekintettel rendelte el.
Dr. Bihari Mihály s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Balogh Elemér s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Harmathy Attila s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Paczolay Péter s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Bragyova András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Holló András s. k.,
alkotmánybíró
Dr. Kovács Péter s. k.,
előadó alkotmánybíró
Dr. Trócsányi László s. k.,
alkotmánybíró
Alkotmánybírósági ügyszám: 1198/B/2005.