adozona.hu
AVI 2014.12.111
AVI 2014.12.111
Az Art. 178. § 4. pontja a nettó adótartozás szabályait határozza meg (2003. évi XCII. tv. 178. § 4. pont)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2004. évben társasági adó adónemben adózás előtti eredményt csökkentő tételként vett figyelembe 36 812 000 Ft, míg 2005. évben 95 355 000 Ft helyi iparűzési adóval összefüggő kedvezményt. Adószámlájának nettó egyenlege mindkét év végén pozitív volt, egyes adónemekben azonban tartozást mutatott. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél 2004. és 2005. évekre vonatkozóan, majd 2008. december 10-i határozatával a felperes terhére 22 147 000 Ft adókülönbözetet...
AVI 2014.12.111 Az Art. 178. § 4. pontja a nettó adótartozás szabályait határozza meg (2003. évi XCII. tv. 178. § 4. pont)
A felperes 2004. évben társasági adó adónemben adózás előtti eredményt csökkentő tételként vett figyelembe 36 812 000 Ft, míg 2005. évben 95 355 000 Ft helyi iparűzési adóval összefüggő kedvezményt. Adószámlájának nettó egyenlege mindkét év végén pozitív volt, egyes adónemekben azonban tartozást mutatott. Az adóhatóság bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél 2004. és 2005. évekre vonatkozóan, majd 2008. december 10-i határozatával a felperes terhére 22 147 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. március 6-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A Fővárosi Bíróság jogerős ítéletével az alperes határozatát az elsőfokú határozatra kiterjedően hatályon kívül helyezte a társasági adónemben adózás előtti eredményt csökkentő tételek vonatkozásában. Döntését azzal indokolta, hogy az egyes adótörvények módosításáról szóló 2007. évi CXXVI. törvény (továbbiakban: Tv.) 481. § (2) bekezdése értelmében a felperesre alkalmazni kellett a Tv. 216. § (1) bekezdését, amely az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 178. § 4. pontjában oly módon állapította meg az adótartozás fogalmát, hogy adótartozásnak csak a nettó adótartozást kell tekinteni. A jogerős ítélet indokolása rögzítette, hogy a felperesnek mindkét adóévben több millió forint túlfizetése volt, ezért nettó adótartozása nem állt fenn.
A jogerős ítélet ellen az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperes 2004., 2005. évi társasági adóalapját az akkor hatályos jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően kell megítélni. A vizsgált időszakban még nem létezett az a Fővárosi Bíróság által felhívott nettó adótartozás fogalma, amelynek alapján a felperesi kedvezmény igénybevételét jogszerűnek lehet tekinteni. A Tv. 481. § (2) bekezdése értelmezése körében az alperes kifejtette, hogy az csupán a jogsértés elkövetésekor irányadó szabályozás által kilátásban helyezett joghátránynál nagyobb mértékű szankcionálást kívánta kizárni. Nem lehet úgy értelmezni, hogy a 2007. november 16-án, illetve az azt követően megkezdett ellenőrzések során a nettó adótartozás fogalma alkalmazható. Az alperes hangsúlyozta, hogy az Art. 178. § 4. pontjában rögzített nettó adótartozás fogalma anyagi jellegű szabály, tehát a vizsgált adóévben hatályos szabályokat kell alkalmazni. Utalt arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint a nettó adótartozás fogalma visszamenőlegesen nem alkalmazható.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy a nettó adótartozás eljárásjogi törvényben található, ezért anyagi jogi jellegűnek nem tekinthető és azt - mint a felperesre kedvezőbb tartalmú törvénymódosítást - az alperesnek alkalmaznia kellett volna. Utalt arra, hogy a felperesnek a vizsgált adóévekben közel 373 millió forintos túlfizetése állt fenn.
A Legfelsőbb Bíróság a Fővárosi Bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (továbbiakban: Tao. tv.) 7. § (1) bekezdés x) pontja alapján az adózás előtti eredményt csökkenti az adózó által a helyi adóról szóló törvény rendelkezései szerint megállapított helyi iparűzési adó alapján adóévi ráfordításként elszámolt összeg, de legfeljebb az adózás előtti nyereség összege, feltéve, hogy az adózónak az adóév utolsó napján nincs az állami vagy önkormányzati adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása. A 2005. december 31-én hatályos Art. 178. § 4. pontja alapján adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás. A 2007. november 16-tól hatályos szöveg szerint adótartozás: az esedékességkor meg nem fizetett adó és a jogosulatlanul igénybe vett költségvetési támogatás; ha jogszabály valamely kedvezmény igénybevételét ahhoz köti, hogy az adózónak ne legyen adóhatóságnál nyilvántartott adótartozása, e feltétel vizsgálata során az adóhatóságnál nyilvántartott adótartozás összegét csökkenteni kell az ugyanazon adóhatóságnál nyilvántartott túlfizetés összegével (nettó adótartozás).
A felek által sem vitatottan a felperesnek 2004. és 2005. december 31-én egyes adónemekben adótartozása állt fenn, ugyanakkor adófolyószámláján jelentős túlfizetése volt. A perben eldöntendő kérdés az volt, hogy a 2007. november 16-án hatályba lépett rendelkezések alapján a felperes esetében a nettó adótartozást kell-e figyelembe venni, vagy a 2004. és a 2005. december 31-i hatályos Art. 178. § 4. pontját. Ennek megállapítása érdekében a Legfelsőbb Bíróság is a Módosító tv. hatályba léptető és átmeneti rendelkezéseit vizsgálta. A Tv. 382. § (5) bekezdése alapján e törvénynek az Art. 175. § (17)-(19) bekezdései, a 178. § 4. pontját megállapító rendelkezései a kihirdetés napján lépnek hatályba, ez a nap 2007. november 16-a volt. A Tv. 481. § (2) bekezdése értelmében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni a hatályba lépéskor jogerősen el nem bírált ügyekben, továbbá a hatályba lépést követően az azt megelőző időszakra teljesítendő, illetve esedékessé vált kötelezettségekre azzal, hogyha a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezések az adózóra összességében kevésbé terhes, bírság-, pótlékfeltételeket határoztak meg, a kötelezettségre legfeljebb az elkövetéskor hatályos törvényben meghatározott legmagasabb mérték alkalmazható.
Ezen szabályok alapján a Legfelsőbb Bíróság - egyetértve az elsőfokú bírósággal - azt állapította meg, hogy a perbeli vita eldöntésénél már az Art. 178. § 4. pontjának módosított rendelkezését, vagyis a nettó adótartozás szabályait kellett figyelembe venni. A Tv. 481. § (2) bekezdése egyértelmű átmeneti rendelkezéseket tartalmaz azzal, hogy a törvény rendelkezéseit alkalmazni kell a hatályba lépéskor jogerősen el nem bírált ügyekben. Arról is rendelkezik - ami a perben irreleváns -, hogy a jogszabálysértés elkövetésének időpontjában hatályos rendelkezést kell alkalmazni, ha az adózóra nézve összességében kedvezőbb.
A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (2) bekezdése értelmében a jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget, és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. Ugyanakkor a jogalkotásról szóló törvény nem tiltja, hogy visszamenőlegesen kedvezőbb feltételeket állapítson meg a jogszabály. Az Art. 178. § 4. pontjának módosított szabálya a nettó adótartozás fogalmának bevezetésével az adózóra nézve kedvezőbb szabályozást vezetett be a nyilvántartott adótartozás és a nyilvántartott túlfizetés összegének egybevetésével. A felperes esetében is ez a tényállás állt fenn, hiszen kisebb összegű adótartozása volt, ugyanakkor összességében jelentős túlfizetése figyelembevételével a Tao. tv. 7. § (1) bekezdés x) pontjában szabályozott adókedvezmény lehetőségétől nem esett el.
Mindezekre figyelemmel az elsőfokú bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.327/2010.)