adozona.hu
ÍH 2014.163
ÍH 2014.163
BIZTOSÍTOTT KÖVETELÉS CSŐDELJÁRÁSBAN - BESOROLÁS FELTÉTELE - ZÁLOGTÁRGY ÉRTÉKÉN FELÜLI KÖVETELÉSRÉSZ BESOROLÁSA A csődeljárásban biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékének erejéig - amely kifizetésének biztosítására az adós, mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak. (A biztosítéknak az adós vagyontárgyán kell fennállnia.) A követelés további részei más kategóriába is besorolhatók. A zálogtárgy értékén felüli követelés nem minősül biztosítottnak
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós elleni csődeljárást megszüntette a Cstv. 21/B. § alapján, mert az adós a biztosított kategóriában nem kapta meg a szavazatok többségét.
Határozatát azzal indokolta, hogy a vagyonfelügyelő a biztosított kategóriába vette nyilvántartásba a C. Bank Zrt. III. rendű hitelező (továbbiakban: III. rendű hitelező) igényét 1566 szavazattal, míg az I. rendű hitelező igényét 1220 szavazattal. Az adós módosított egyezségi javaslatában olyan ajánlatot tett, hogy a biztosított k...
ÍH 2014.163 BIZTOSÍTOTT KÖVETELÉS CSŐDELJÁRÁSBAN - BESOROLÁS FELTÉTELE - ZÁLOGTÁRGY ÉRTÉKÉN FELÜLI KÖVETELÉSRÉSZ BESOROLÁSA
A csődeljárásban biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékének erejéig - amely kifizetésének biztosítására az adós, mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak. (A biztosítéknak az adós vagyontárgyán kell fennállnia.)
A követelés további részei más kategóriába is besorolhatók. A zálogtárgy értékén felüli követelés nem minősül biztosítottnak [Cstv. 12. § (2)-(4) bek., 18. § (4)-(5) bek., 20. § (1) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós elleni csődeljárást megszüntette a Cstv. 21/B. § alapján, mert az adós a biztosított kategóriában nem kapta meg a szavazatok többségét.Határozatát azzal indokolta, hogy a vagyonfelügyelő a biztosított kategóriába vette nyilvántartásba a C. Bank Zrt. III. rendű hitelező (továbbiakban: III. rendű hitelező) igényét 1566 szavazattal, míg az I. rendű hitelező igényét 1220 szavazattal. Az adós módosított egyezségi javaslatában olyan ajánlatot tett, hogy a biztosított kategóriában szereplő hitelezők követelésének 40%-át, a nem biztosított kategóriába tartozó hitelező követelésének 10%-át fizeti ki 30 napos határidővel azzal a kitétellel, hogy B. Zoltán tag 63 830 000 forint összegű tagi kölcsönét alárendelt kölcsönként kezeli, teljesítését csak akkor kezdi meg, ha az összes többi hitelező kielégítése megtörtént.
A bíróság megállapította, hogy a 2014. február 18. napján megtartott csődegyezségi tárgyalást a biztosított hitelezői csoportban az adós az egyezséghez szükséges szavazatszámot nem kapta meg, az egyezségi javaslat itt csak 43,79%-ban nyert támogatást. A nem biztosított kategória 100%-ban támogatta az egyezséget. A csődegyezségi tárgyaláson készült jegyzőkönyvből kitűnően az adós nem tett javaslatot a reorganizációs program átdolgozására.
A bíróság rögzítette, hogy a Cstv. 20. § (1) bekezdése szerint egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerinti szavazati joggal rendelkezőktől a biztosított és nem biztosított hitelezői osztályokban egyaránt a szavazatok többségét külön-külön megkapta.
A bíróság rögzítette, hogy a csődeljárás során egy kifogás érkezett, a III. rendű hitelező részéről. Az adós vagyonát képező, biztosítékul szolgáló ingatlan értékének megállapítását érintően a bíróság a kifogásnak helyt adott, kötelezte a vagyonfelügyelőt, hogy a biztosított hitelezői igényeket 139 200 000 forint értékű biztosított vagyonérték figyelembe vételével tartsa nyilván, ugyanis a biztosított követelés csak a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értékének erejéig vehető nyilvántartásba. A bíróság a kifogásos eljárás során kiemelte, hogy a III. rendű hitelező által csatolt közjegyző által kijelölt igazságügyi szakértő által készített szakvélemény alapján a biztosítékul szolgáló ingatlanok értéke 139 200 000 forint.
A végzés ellen az I. rendű hitelező, az adós és a II. rendű hitelező élt fellebbezéssel.
Az I. rendű hitelező kérte - figyelemmel a Cstv. 12. § (5) bekezdésében foglaltakra is - az elsőfokú határozat megváltoztatásával a III. rendű hitelező kifogásának elutasítását, és a csődeljárás megszüntetését elrendelő végzés hatályon kívül helyezését. Előadta, hogy a csődeljárást megelőzően készíttetett ingatlanszakértői értékbecslés a fedezetül szolgáló három ingatlan összértékét 169 300 000 forintban jelölte meg. A vagyonfelügyelő ezért az ő biztosított hitelezői követelését ezen ingatlan értékre alapítottan először 96 660 000 forint összegben igazolta vissza.
A III. rendű hitelező azonban - az elsőfokú eljárás során - kifogást terjesztett elő a bíróságon, és - a vagyonfelügyelő egyéb mulasztásai mellett - sérelmezte a fedezeti ingatlanok 169 300 000 forint összértékét és a három ingatlan együttes piaci értékét 139 200 000 forintban kérte megállapítani a G. Mérnöki Iroda Korlátolt Felelősségű Társaság által 2013. december 5. napján készített ingatlan értékbecslés, valamint a dr. H. Zsuzsanna közjegyző által elrendelt előzetes bizonyítási eljárás során kirendelt szakértő véleménye alapján. Az elsőfokú bíróság az adós tulajdonában álló ingatlanok összértékére vonatkozó kifogásnak - a közjegyzői előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett szakvélemény figyelembevételével - helyt adott és 139 200 forint biztosított vagyonértéken kötelezte a vagyonfelügyelőt a biztosított igények nyilvántartásba vételére.
A fellebbező hitelező hangsúlyozta, hogy a közjegyzői előzetes bizonyítási eljárás nem a jogszabály szerint lett lefolytatva: Gy. József sz.-i igazságügyi szakértő magánszemély került kirendelésre, azonban a szakvéleményt a G. Mérnöki Iroda Kft. adta, ez a szakvélemény külzetéből, fejlécezéséből, aláírásokból és a cégbélyegzőkből megállapítható.
Bejelentette, a kifogásolási eljárásban becsatolta az S. Ingatlan Tanácsadó Igazságügyi Szakértő Kft. által 2013. augusztus 15. napján készült ingatlan értékbecslést, valamint az E. Kft. által 2014. január 15. napján készített ingatlan értékbecslést a Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlan vonatkozásában. Mindkét értékbecslés egyezően 150 000 000 forintban állapította meg az ingatlan forgalmi értékét. Ez az érték egyben megfelel a könyveiben nyilvántartott értéknek.
Az adós fellebbezésében az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot az eljárás folytatására kérte kötelezni és a vagyonfelügyelőt a 169 300 000 forint alapján számított biztosított hitelezői szavazati arányok szerinti csődegyezségi tárgyalás megismétlésére kötelezni és a III. rendű hitelező kifogását kérte teljes körűen elutasítani, tartalmilag az I. rendű hitelező által előadottakat ismételte.
Arra hivatkozott, hogy a közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény 21. § (2) bekezdése kifejezetten kizárja annak lehetőségét, hogy folyamatban lévő bírósági eljárásban az érdekelt felek a bírósági út megkerülésével igazságügyi szakértőt rendelhessenek ki.
A II. rendű hitelező az elsőfokú határozat hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróságot új eljárásra kérte utasítani oly módon, hogy a biztosított hitelezőkre vonatkozó biztosítékul szolgáló adósi ingatlanokat 169 300 000 forint értékben kérte megállapítani. Hangsúlyozta, hogy az egyezségi tárgyaláson azért fogadta el az adós egyezségi javaslatát, mert ily módon, ha csekély mértékben is, de hozzájuthat a követeléséhez, a csődeljárás megszüntetése ezt a lehetőséget kizárja.
A III. rendű hitelező a fellebbezésekre tett észrevételében az elsőfokú határozat helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a csődeljárás során a rövid határidőkre tekintettel az elsőfokú bíróságnak nincs módja széles körű bizonyítási eljárást lefolytatni, ezért kizárólag a vagyonfelügyelő jogszabálysértő intézkedését, illetve mulasztását vizsgálhatja a rendelkezésre bocsátott bizonyítékok mérlegelésével.
Kifejtette, hogy egy csődegyezségnek elsődlegesen azon alapelveknek kell megfelelnie, amelyek a csődeljárás céljával és lefolytatásával összeegyeztethetők. A csődeljárás, a csődegyezség a jog társadalmi rendeltetésével csak akkor fér össze, ha nem vezet illetéktelen előnyök szerzésére, a Ptk. 4-5. § is betartásra kerülnek. A csődegyezség nem arra szolgál, hogy egy évek óta fizetésképtelenség állapotában lévő, veszteségesen működő gazdálkodó szervezet illetéktelen előny biztosításával átmenetileg rövid időre, formálisan fizetőképessé váljék.
Álláspontja szerint az adós társaság olyan szervezetekkel áll szerződéses kapcsolatban, akiknek tulajdonosi összetétele nem ellenőrizhető a hitelezők által.
A Fővárosi Ítélőtábla a rendelkezésre álló adatok alapján az alábbiakat állapította meg.
Az adós 2013. október 25. napján kezdeményezte a csődeljárást, ezért 2013. november 15-étől csődeljárás hatálya alatt áll, kirendelt vagyonfelügyelője a C. Felszámoló Korlátolt Felelősségű Társaság volt.
A csődeljárásban a vagyonfelügyelő a III. rendű hitelező hitelezői igényét 78 211 286 forintban igazolta vissza, míg az I. rendű hitelező hitelezői igénye 96 666 000 forintban került visszaigazolásra, biztosított követelésként.
Az adós társaság tulajdonát képező Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlan teherlapján a III. rendű hitelező javára első helyen 500 000 000 forint keretbiztosítási jelzálogjoga van feltüntetve 2008. július 21. napi érkezéssel, és vételi joga 2013. január 10-ével, valamint az I. rendű hitelező 400 000 svájci frank és járulékai erejéig feltüntetett zálogjoga 2013. április 18. napján érkeztetve a második helyen került bejegyzésre.
A Budapest, XV. kerület I. utca 7. szám alatti Ü jelű földszinti iroda nem hiteles tulajdoni lap adatai szerint 1/2-ed tulajdoni hányadban P. Gábor Róbert, 1/2-ed tulajdoni hányadban B. Zoltán tulajdonában áll. A teherlap 2. pontjából kitűnően 2011. február 8-i érkeztetéssel a III. rendű hitelező egyetemes keretbiztosítéki jelzálogjoga terheli az ingatlant 200 000 000 forint erejéig az X helyrajzi számú ingatlannal együtt. A 7. pont értelmében 2013. október 3. napi érkeztetéssel az I. rendű hitelező jelzálogjoga második ranghelyen 400 000 svájci frank és járulékai erejéig került bejegyzésre.
A Budapest, XV. kerület I. Gyula utca 7. szám, Y helyrajzi szám alatti G-01 jelű gépjármű tároló az A. Kft. tulajdonában áll, a teherlapon a III. rendű hitelező egyetemes keretbiztosítéki jelzálogjoga került feltüntetésre.
A III. rendű hitelező 2014. január 7. napján kezdeményezte a 23.Cspkh.01-2013-01/000077 számú kifogási eljárást, melyben többek között azt sérelmezte, hogy az fedezeti ingatlanok 169 300 000 forint összértéke nem felel meg a valóságnak, a három ingatlan együttes piaci értéke csupán 139 200 000 forint. Ennek bizonyítására becsatolta a G. Mérnöki Iroda Kft. által 2013 decemberében készített ingatlanforgalmi szakvéleményt, majd a dr. H. Zsuzsanna közjegyző által elrendelt előzetes bizonyítási eljárásban beszerzett igazságügyi ingatlanforgalmi szakvéleményt.
A vagyonfelügyelő becsatolta a kifogásolási eljárásban a III. rendű hitelező által, az E. Kft.-vel 2011. január 15. napján készíttetett ingatlanforgalmi szakértői véleményt a Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlanról, mely szerint az ingatlan piaci értéke 150 000 000 forint.
Az I. rendű hitelező becsatolta az S Ingatlan Tanácsadó Igazságügyi Szakértő Kft. által - az adós társaság megbízásából - 2013. augusztus 15. napján a Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlanról készített szakvéleményt, mely szerint az ingatlan piaci értéke 150 000 000 forint volt.
A fellebbezések a kiegészített tényállásra figyelemmel is alaptalanok.
Az ítélőtáblának a fellebbezések elbírálása során elsődlegesen abban a kérdésben kellett állást foglalnia, hogy a csődeljárásban mely ingatlan szolgál biztosított követelések alapjául és ennek mi az értéke, mert ez alapozza meg a biztosított szavazatok számát, arányát.
A jelen eljárásra irányadó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 12. § (2) bekezdése értelmében a vagyonfelügyelő - az adós bevonásával - külön-külön nyilvántartásba veszi a biztosított és a nem biztosított követeléseket. A (3) bekezdés értelmében a (2) bekezdés b) pontja szerinti biztosított az a követelés - a biztosítékul szolgáló vagyontárgy értéke erejéig - amely kifizetésének biztosítására az adós, mint zálogkötelezett vagyontárgyán vagy vagyonán zálogjogot alapítottak. A (4) bekezdés szerint a követelés részei a (2) bekezdés különböző kategóriájába is besorolhatók.
A Cstv. 20. § (1) bekezdése értelmében egyezség akkor köthető, ha az adós az egyezséghez a 18. § (4)-(5) bekezdése szerint szavazati joggal rendelkező hitelezőktől a biztosított és a nem biztosított hitelezői osztályokba egyaránt a szavazatok többségét külön-külön megkapta.
A fentiek értelmében csak a vagyontárgy értéke erejéig minősül valamely követelés biztosítottnak, és csak azon igények minősülnek biztosított hitelezői igényeknek - figyelemmel a Ptk. 235. § (1) bekezdésére is, melynek értelmében csak az első helyi jelzálogjog jogosult teljes kielégítését követően nyerhet kielégítést a másodhelyi zálogjogosult -, amelyek kifizetését a biztosítékul szolgáló tárgy értéke ténylegesen fedezné. A túlterhelt vagyontárgyaknál nem fogadható el biztosított követelésként az az igény, amely a zálogtárgy értéken felül levő követelés biztosítására szolgál.
További feltétel, hogy az adós vagyontárgyán kell fennállnia a biztosítéknak ahhoz, hogy a követelés a csődeljárásban biztosított követelésnek minősüljön. Más személy tulajdonában álló vagyontárgyon alapított zálogjog esetén, a követelés a csődeljárásban nem tekinthető biztosított követelésnek.
Jelen ügyben a csatolt tulajdoni lapokból és - a felek által e tekintetben nem vitatott - szakértői véleményből kétséget kizáróan megállapítható, hogy a III. rendű hitelező három, míg az I. rendű hitelező két ingatlant terhelt zálogjoggal, azonban a fedezetül szolgáló ingatlanok közül csak egyetlen ingatlan, a Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlan áll az adós társaság tulajdonában, a másik két ingatlan két magánszemély, illetve harmadik társaság tulajdonában áll.
Erre figyelemmel a jelen csődeljárásban kizárólag a Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti, adós társaság tulajdonában álló ingatlan forgalmi értéke (miután a csődeljárás alatt értékesítésre nem kerültek) vehető figyelembe a zálogjogosultak követelésének biztosított kategóriába történő besorolása során.
A Budapest, II. kerület K. utca 10. szám alatti ingatlan forgalmi értékét mind az adós, mind az I. rendű hitelező 150 000 000 forintban jelölte meg. Ennek a forgalmi értéknek figyelembevételével a III. rendű hitelező első helyi jelzálogjoga alapján 78 211 286 forint összegű biztosított hitelezői igénye van, míg az I. rendű hitelező követelése (150 000 000-78 211 286 forint) 71 788 714 forint összegben válhat biztosított követeléssé.
Ily módon kétség nélkül megállapítható, hogy a helyes jogszabály értelmezés esetén a csődtárgyaláson a III. rendű hitelező részére biztosítandó szavazatok száma - az adós tulajdonában álló ingatlan - adós, I. rendű hitelező és II. rendű hitelező által állított 150 000 000 forint forgalmi értéke esetén is - meghaladta volna az I. rendű hitelező szavazatait, tehát a III. rendű hitelező nem csak a 118 000 000 forint forgalmi érték mellett, hanem 150 000 000 forint forgalmi érték mellett is érvényesíthette volna akaratát a csődegyezségi tárgyaláson, hozzájárulása nélkül nem jöhetett volna létre a csődegyezség.
Az ítélőtábla fenti jogi álláspontja miatt nincs jelentősége a III. rendű hitelező által csatolt igazságügyi szakvéleménynek, ezért az ítélőtábla nem vizsgálta, hogy az előzetes bizonyítási eljárásnak volt-e helye a csődeljárásban és ezen belül a szakértő kirendelésére, a szakvélemény elkészítésére milyen körülmények között került sor. E vonatkozásban azonban hivatkozik a bíróság a Cstv. 6. § (3) bekezdésében foglaltak szerint alkalmazott Pp. 183/A. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakra, ami szerint a közjegyző által kirendelt szakértő szakvéleménye - szemben a felek által benyújtott szakvéleménnyel - ugyanolyan bizonyítási eszköznek minősül, mintha azt a perben kirendelt szakértő terjesztette volna elő.
Az ítélőtábla maradéktalanul osztja a III. rendű hitelező fellebbezési észrevételében írtakat, melyet több eseti döntésében is kifejtett, miszerint a csődegyezség a jog társadalmi rendeltetésével csak akkor fér össze, ha nem vezet illetéktelen előnyök szerzésére, a Ptk. 4-5. §-i betartásra kerülnek. A csődeljárás egyszeri mivolta, megismételhetetlensége, az eljárás rövid határidői, a döntési kényszer az eljárás valamennyi résztvevőjétől korrekt, a többi fél érdekeit is figyelembe vevő hozzáállást igényel, mivel eredményes csődegyezség csak így jöhet létre.
Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan szüntette meg a csődeljárást, ezért - mivel a biztosított hitelezői követelések szavazati aránya nem változtatható - az elsőfokú bíróság helytálló döntését a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 253. § (2) bekezdése alapján a fellebbezésre tekintettel a tényállás és az indokolás fenti kiegészítésével helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 11.Cspkf.44.036/2014/2.)