adozona.hu
ÍH 2014.162
ÍH 2014.162
CSŐDEGYEZSÉG LÉNYEGE - CSŐDEGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSÁNAK FELTÉTELEI - REORGANIZÁCIÓS TERV TARTALMI KÖVETELMÉNYEI A csődeljárás reorganizációs eljárás, melynek célja, hogy a likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet hitelezőivel együttműködve elkerülje a fizetésképtelenséget, illetve az ezzel együttjáró megszűnést. A csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelel, és ez nem állapítható meg akkor, ha az eljárás adataiból következően az adós nem kívánja folytatni tevékenys
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság az adós 2014. február 19-én benyújtott kérelmére 2014. március 3. napján kelt, ugyanezen napon közzétett végzésével az adós ellen elrendelte a csődeljárás lefolytatását, és vagyonfelügyelőként az A. Szolgáltató Zrt.-t jelölte ki.
Az elsőfokú eljárás során az S. Bank Zrt. hitelező kifogásolási eljárást kezdeményezett a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő 2014. április 18-án kelt levelére hivatkozással.
Kifogásában sérelmezte, hogy az adóssal megkötött (kölcsön) szer...
ÍH 2014.162 CSŐDEGYEZSÉG LÉNYEGE - CSŐDEGYEZSÉG JÓVÁHAGYÁSÁNAK FELTÉTELEI - REORGANIZÁCIÓS TERV TARTALMI KÖVETELMÉNYEI
A csődeljárás reorganizációs eljárás, melynek célja, hogy a likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet hitelezőivel együttműködve elkerülje a fizetésképtelenséget, illetve az ezzel együttjáró megszűnést. A csődegyezség akkor hagyható jóvá, ha az anyagi és eljárási jogszabályoknak megfelel, és ez nem állapítható meg akkor, ha az eljárás adataiból következően az adós nem kívánja folytatni tevékenységét.
E vonatkozásban kiemelt jelentőségű a reorganizációs terv. Ha az tényleges, a jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat nem hordoz, ha a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak, a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni [Cstv. 21/A. § (3) bek.].
Az elsőfokú bíróság az adós 2014. február 19-én benyújtott kérelmére 2014. március 3. napján kelt, ugyanezen napon közzétett végzésével az adós ellen elrendelte a csődeljárás lefolytatását, és vagyonfelügyelőként az A. Szolgáltató Zrt.-t jelölte ki.Az elsőfokú eljárás során az S. Bank Zrt. hitelező kifogásolási eljárást kezdeményezett a csődeljárásban kirendelt vagyonfelügyelő 2014. április 18-án kelt levelére hivatkozással.
Kifogásában sérelmezte, hogy az adóssal megkötött (kölcsön) szerződéseiből eredő követelését (1 960 915,64 euró és 105 393,28 euró) hitelezői igényeit vitatott követelésként sorolta be.
Beadványában sérelmezte - a hitelezői előadás szerint "vitatta az adós által készített reorganizációs tervet", amely mindössze 15 sorból áll, abban semmiféle adat, számítás nincs, amely a javaslatot alátámasztaná. Állította, hogy az adós reorganizációs tervet nem készített.
A beadvány 3. pontjában az N. Ltd. hitelező 2 616 084,46 euró összegű követelésének adós általi csődeljárás iránti kérelembeni feltüntetését sérelmezte, mely követelés elismert és biztosított kategóriába került besorolásra. A követelés fennállását a bank vitatta, arra utalt, hogy az adós mérlegeiben - ideértve a csődeljárás megindítása iránti kérelemhez csatolt, 2014. január 21-én készült mérleget is - az N. Ltd. felé fennálló tartozás nem került kimutatásra.
Sérelmezte az adós csődegyezségi javaslatának, illetőleg megállapodás-tervezetének azon pontját, amely szerint a moratórium meghosszabbításra került a csődeljárás kezdő időpontjától számított 365 napra, hivatkozása szerint a moratórium meghosszabbításáról a hitelezők - egyezségi tárgyalás hiányában - nem dönthettek és nem döntöttek.
Az adós egyezségi javaslatában felajánlott teljesítési összeget (az adós mérlegében kimutatott eszközértékeivel szemben) túlzóan alacsonynak találta. Sérelmezte, hogy az hitelező bank igényének nem vitatottkénti nyilvántartásba venni célzott, illetőleg az N. Ltd. elismert és biztosított, azonban a bank által vitássá tett követeléseivel összefüggésben az adós egyezségi javaslatában tartalékképzési (jogszabályi) kötelezettségét nem teljesítette. A beadványban - többek között - indítványozta, hogy a bíróság "állapítsa meg", hogy a reorganizációs terv megalapozatlansága és a csődegyezségi javaslat hiányai, hibái miatt nem jöhet létre olyan egyezség, amely a jogszabályoknak megfelelne. Erre tekintettel a csődeljárás megszüntetését indítványozta.
Az adós a kifogásra előterjesztett beadványában az S. Bank Zrt. követelésének nem vitatottkénti nyilvántartásba vételére irányuló kérelmének elutasítását indítványozta, és hangsúlyozta a követelés vitatott jellegét.
A kifogás további részével összefüggésben "jogdogmatikai" aggályait fejtette ki. Álláspontja szerint a kifogást tevő a további hitelezők igényét a Cstv. 12. § (5) bekezdésének rendelkezésére alapítottan alappal nem kifogásolhatja. A reorganizációs tervvel kapcsolatos észrevételek előterjesztésére az egyezségi tárgyalás lehetőséget biztosít, ahol a kifogást tevő nem nyilatkozott. Az egyezségi javaslat átdolgozását egyébként "a mások által jelzett elírásokra" tekintettel az adós vállalta is.
Az N. Ltd. hitelező a kifogásolási eljárásba be kívánt avatkozni, egyben a kifogás reá vonatkozó részének elutasítását indítványozta. Kifejtett álláspontja szerint követelése fizetési meghagyáson alapszik, amely a Ptk. 195. § (1) bekezdése szerinti közokiratnak minősül.
A vagyonfelügyelő kifogásolási eljárásban előterjesztett ellenkérelme a kifogás elutasítására irányult. Kifejtett álláspontja szerint azért sorolta vitatottkénti kategóriába a kifogást tevő bank igényét, mert az adós a csődeljárás kezdő időpontja előtt pert indított a hitelezői igények alapjául szolgáló hitelszerződések semmisségének megállapítása iránt.
Az N. Ltd. hitelezői igényével összefüggésben pedig arra utalt, hogy azt jogerős fizetési meghagyás másolatával, végrehajtási lappal és végrehajtási jog bejegyzését igazoló tulajdoni lapokkal támasztotta alá az igénybejelentő.
Az elsőfokú bíróság végzésével az N. Ltd. hitelező kifogásolási eljárásba történő beavatkozását megengedte, a kifogásnak részben adott helyt, az A. Szolgáltató Zrt. vagyonfelügyelőt arra kötelezte, hogy a kifogást tevő (S. Bank Zrt.) hitelező vagyonfelügyelőhöz bejelentett közokiratba foglalt biztosított követelését - az adós által teljesített rész levonásával - nem vitatott követelésként vegye nyilvántartásba. Az N. Ltd. hitelező igényének besorolásával összefüggő kifogást nem találta alaposnak. Arra utalt, hogy a vagyonfelügyelő, illetve a kifogással érintett N. Ltd. igazolta, hogy a követelés jogerős fizetési meghagyáson, azaz közokiraton alapul, így az a Cstv. 12. § (4) bekezdése értelmében nem vehető vitatott követelésként nyilvántartásba.
A kifogásolási eljárást befejező határozatában a bíróság a további hitelezői nyilatkozatokkal, indítványokkal összefüggésben nem tett megállapítást.
Az adós 2014. július 7. napján érkeztetett 14. sorszámú beadványában bejelentette, hogy hitelezőivel 2014. július 1. napján csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen a felek egyezséget kötöttek. Előadta, hogy az egyezségi javaslatot a hitelezők - biztosított kategóriában 55,96%-ban, míg nem biztosított kategóriában 99,52%-ban - támogatták és fogadták el.
Csatolta a csődegyezségi megállapodás eredeti példányát és annak mellékleteit.
Az egyezségi tárgyaláson megjelent hitelezők jegyzéke szerint az N. Ltd. 16 374, az S. Bank Zrt. 12 889, míg az E. Licit Kft. 3 biztosított, míg a NAV F. Megyei Adóigazgatósága, az S. Bank Zrt. és az S. Hungária Kft. 2-2, Sz. Árpádné pedig 826 nem biztosított szavazattal rendelkezik. A biztosított szavazatok összessége 29 266, míg a nem biztosítottaké 832.
A csődegyezségi tárgyaláson meghozott 2. számú Határozat szerint "a jelenlévő szavazati joggal rendelkező hitelezők a biztosított kategóriában 16 377 igen és 12 889 nem, míg a nem biztosított kategóriában 828 igen és 4 nem szavazattal fogadták el a határozatot, amelyben a szavazati joggal rendelkező hitelezők az adós által készített, a nyilvántartásba vett hitelezők részére megismerhetővé tett fizetőképesség helyreállítását, illetve megőrzését célzó (reorganizációs) program részét képező átdolgozott egyezségi javaslatot támogatják, azt elfogadják és az adóssal (az ismertetett) egyezségi megállapodás szerint csődegyezséget kötnek".
A fizetőképesség helyreállítását célzó reorganizációs program szerint
"A Társaság a csődvédelem biztosítását követően pénzügyi helyzetének stabilizálására, költségeinek csökkentésére törekszik. Ennek érdekében gazdálkodó tevékenységét minimális ráfordításokkal végzi, követeléseinek érvényesítése iránt intézkedik, illetve vállalatcsoporti szinten törekszik az adósságállományt átstrukturálni a fizetőképesség és a működőképesség helyreállításához.
Az adós gazdálkodó szervezet a mikro- és makrogazdasági kilátásokra figyelemmel optimistán áll a tevékenységéhez kapcsolódó gazdasági folyamatok jövőbeli alakulásához, így álláspontja szerint a nemzetközi gazdasági folyamatok eredményeképpen a társaság gazdálkodásának eredménye el tudja érni azt a szintet, ami alapján a jelen fizetőképesség helyreállítását és megőrzését célzó (reorganizációs) programban és egyezségi javaslatban tett vállalásait teljesíteni tudja.
Az adós gazdálkodó szervezetnek a vagyona gazdálkodása révén valószínűsíthetően likvid pénzeszközként fog megtérülni a kielégítésre vállalt teljesítési határidőn belül, illetve külső finanszírozó partnertől tud hitelt felvenni az egyezség keretében tett vállalásai teljesítésére.
Az adós tulajdonát képező az ingatlan értékesítéséből befolyó bevételből tudja vállalni a hitelezők követelésének részleges kielégítését. Az adós úgy prognosztizálja, hogy 12, maximum 24 hónapon belül az ingatlant értékesíteni tudja 800 000 és 1 200 000 euró közötti áron. Az ingatlan értékesítéséből befolyó bevételből - amennyiben az ingatlan értékesítésére könyv szerinti érték felett kerül sor (amelyet az adós prognosztizál) - az adósnak társasági adó fizetési kötelezettsége keletkezik. Az eladásból fakadóan az adósnak - a vételártól, az EUR/HUF árfolyamtól és az értékesítés időpontjától függően - ezáltal cca. 50-170 mFt összegű adóalapot növelő nyeresége realizálódhat az ingatlan értékesítéséből, ami 5-17 mFt összegű adófizetési kötelezettséget eredményezhet az adós számára. Ennek megfizetésére az adósnak mindenképpen tartalékot kell képeznie a bevételből, mivel az adó megfizetésének elmaradása azonnal az adós felszámolását eredményezné - az pedig a csődegyezségi javaslatában vállalt fizetési kötelezettségvállalásának teljesítését hiúsítaná meg.
Az adós természetesen a moratóriummal nem érintett kötelezettségek teljesítését is vállalja.
Az adós a csődegyezség megkötését követően vissza szándékozik térni eredeti gazdálkodó tevékenységéhez, a könnyűipari (textilipari) termékek gyártásához és kereskedelméhez - női és férfi alkalmi ruházat gyártására és kereskedelmére szándékozik visszatérni. Ehhez az adósnak természetesen szüksége van induló forrásra gépek és anyag beszerzésére. A tevékenység újbóli beindításának költségét az adós hozzávetőlegesen 6 070 000 euró összegben prognosztizálja.
Természetesen az adós valamennyi költségét a reorganizációs tervben megfogalmazott jelen egyezségi javaslatában rögzítetteknek rendeli alá, s a hitelezői kielégítés elsődlegességét szem előtt tartva gazdálkodásának volumenét és költségigényét a mindenkori aktuális lehetőségeihez igazítja.
Az adós bízik abban, hogy tevékenységének újbóli beindításával eredményes és rentábilis gazdálkodást folytatva akár a jövőben is együttműködő partnerei között tudhatja a Tisztelt Hitelezőket és az adós jövőbeni remélt profittermelő tevékenységében is éppúgy részesülni tudnak. Az adós ezzel is igyekszik kifejezni a Tisztelt Hitelezők irányába sajnálatát, hogy a csődeljárás maradt számára az egyetlen megoldás a fizetőképességének helyreállítására, működésének megmentésére."
Az adós gazdálkodó szervezet (többségi szavazással elfogadott) egyezségi javaslata szerint arra vállalt kötelezettséget, hogy 20%-os mértékben kerülnek kielégítésre a biztosított, illetőleg a nem biztosított kategória elismert és nem vitatott hitelezői, legkésőbb a csődegyezség jogerőre emelkedésétől (felülvizsgálat esetén a Kúria döntésétől) számított 24 hónapon belül. Ezt meghaladóan az egyezség keretében kifizetésre kerülő összeg vonatkozásában 3% kamat fizetését vállalta.
Az elsőfokú bíróság végzésével az egyezséget jóváhagyta és a csődeljárást befejezetté nyilvánította.
Az egyezséget a Cstv. 21/A. § (3) bekezdése alapján jóváhagyta, és megállapította, hogy az az egyezséget nem támadó hitelezőkre is kiterjed. Tényként rögzítette, hogy az egyezséget tartalmazó jegyzőkönyvet a vagyonfelügyelő ellenjegyezte, rögzítette, hogy a biztosított kategóriában a hitelezők 55,95%-a, míg a nem biztosított kategóriában 99,52%-ban támogatták az egyezséget. Megállapította a fizetőképesség helyreállítására irányuló program és az egyezségi javaslatot is tartalmazó csődegyezségi megállapodás adós általi benyújtásának tényét is.
Az elsőfokú bíróság végzése ellen az S. Bank Zrt. hitelező terjesztett elő fellebbezést, melyben - tartalma szerint - az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a csődeljárást megszüntetését indítványozta.
Jogorvoslati kérelmében arra hivatkozott, hogy második csődegyezségi tárgyalást megelőzően az adós pusztán formálisan tett eleget jogszabályi kötelezettségeinek a reorganizációs terv és egyezségi javaslat megküldésével, tartalmilag egyik sem felel meg a "törvényi követelményeknek".
A reorganizációs tervvel összefüggésben kiemelte, hogy az nem valós vállalásokat és kivitelezhetetlen terveket takar. Hangsúlyozta, hogy az N. Ltd. követelései az adós mérlegeiben nem szerepeltek, a banknak arról annak ellenére nem volt tudomása, hogy az adóssal 2004-óta "folyamatosan fennálló finanszírozási" kapcsolatban állt.
Az adós, a vagyonfelügyelő, továbbá Sz. Árpádné és az N. Ltd. hitelezők fellebbezésre tett észrevételükben az elsőfokú bíróság végzésének helybenhagyását indítványozták.
Az adós előadta, hogy a Pp. 3. § (2) bekezdése és 215. §-a alapján téves a fellebbező hitelező azon álláspontja, amely szerint az elsőfokú bíróság csak részben bírálta el a kifogását, továbbá a fellebbezésben előadottakat a Pp. 235. § (1) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban figyelembe venni nem lehet.
A vagyonfelügyelő álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által jóváhagyott csődegyezség a jogszabályoknak megfelel; kiemelte továbbá, hogy az N. Ltd. hitelező igényét megvizsgálta.
Sz. Árpádné hitelező észrevételében szintén arra hivatkozott, hogy a fellebbező hitelező által a fellebbezésben előadottakat a másodfokú eljárásban nem lehet figyelembe venni.
Az N. Ltd. hitelező előadta, hogy nem értékelhető a terhére, hogy az adós a csődeljárás iránti kérelme mellékletében, illetve a csődegyezségi megállapodás első tervezetében tévesen tüntette fel a követelésének összegét, valamint azt a számviteli dokumentációiban nem tüntette fel. Hangsúlyozta, hogy a vagyonfelügyelő jogszerűen vette nyilvántartásba a követelését.
A fellebbezés az ügy érdemében az alábbiak szerint alapos.
A Cstv. 2009. szeptember 1-jén hatályba lépett módosításával az adós és a hitelezők által kötött egyezséget bíróság által jóváhagyott egyezséggé minősítette.
A csődeljárás meghatározása alapvető jelentőséggel bír a jóváhagyhatóság vizsgálata körében.
A csődeljárás reorganizációs eljárás, amely arra ad lehetőséget, hogy a hitelezőkkel együttműködve (lényegében sajátos szerződéssel) a fizetési, likviditási gondokkal küzdő gazdálkodó szervezet elkerülje a fizetésképtelenséget, illetőleg ennek továbbutalásaként a totális végrehajtást követő megszűnést.
Erre mutatott rá a Fővárosi Ítélőtábla következetes ítélkezési gyakorlatában (15.Cspkf.44.218/2013/6., 44.212/2014/3., 44.167/2014/3. számú határozataiban).
A csődegyezség bíróság által jóváhagyott egyezség jellege okán azt a bíróság akkor hagyhatja jóvá, ha az a jogszabályoknak megfelel [Cstv. 21/A. § (3) bekezdés].
A csődegyezség jóváhagyása során a bíróságnak mind az eljárási, mind az anyagi jogszabályok érvényesülését vizsgálnia kell, a Cstv. mellett valamennyi (releváns) jogszabály vizsgálata szükséges az eljárás nemperes jellege által felállított korlátok értelemszerű figyelembevétele mellett.
A csődegyezség jóváhagyhatósága körében a Kúria Gfv.VII.30.339/2013/5. számú határozatában [BH 2014.118.] egyértelmű iránymutatást adott, amely szerint a csődegyezség célja az adós gazdasági helyzetének a hitelezőivel való egyezségkötéssel történő helyreállítása, tevékenységének folytatása érdekében.
A bíróság a felek által megkötött egyezséget csak akkor hagyhatja jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységet.
A csődegyezségek jóváhagyása körében a bíróságoknak mindenkor a felek rendelkezési jogának szabad érvényesülését biztosítania kell, azonban az egyezség jóváhagyhatóságának idézettek szerinti korlátja annak esetleges jogszabályba ütközése.
A társaság tevékenységének tényleges folytatási szándékának vizsgálata során nem hagyható figyelmen kívül a benyújtott reorganizációs terv. Ennek vizsgálata során a bíróság nem bocsátkozhat kifejezett közgazdasági, ökonómiai számításokba, illetőleg fejtegetésekbe, azonban ha a reorganizációs terv tényleges, jövőre vonatkozó, elvileg megvalósítható tartalmat sem hordoz, úgy a csődegyezség jóváhagyását meg kell tagadni.
A fellebbező fél által sérelmezett reorganizációs terv puszta deklaráció, amelynek lényegi tartalma annyi, hogy a felszámoló jövőbeni feladatát átvéve az adós saját maga kívánja az ingatlanait értékesíteni. Egyebekben a jövőbeni gazdálkodó tevékenységre vonatkozóan pusztán szándéknyilatkozatot foglal magában. A csődeljárás alatt álló adós pontosan "60-70 000 euró" minimális tőke előteremtését irányozza elő - meg nem jelölt forrásból - és a tevékenységét úgy kívánja a jövőben folytatni, hogy egyidejűleg az ingatlanait értékesíti a hitelezők (részbeni) igényeinek kifizetése céljából.
Az eljárás adataiból az adós reális tevékenység folytatási szándékára (tényleges reorganizációra) nem vonható következtetés. A "reorganizációs tervben" az adós lényegében maga ismeri el, hogy a működés újraindításához szükséges anyagi alapok teljes mértékben hiányoznak.
A jövőbeni tevékenység az adós részéről pusztán a deklaráció szintjén marad. A Kúria következetes ítélkezési gyakorlatát tükrözi a Gfv.VII.30.315/2013/3. számú határozat jogkérdés összefoglalása, amely szerint "a csődegyezség csak akkor hagyható jóvá, ha az eljárás adataiból megállapíthatóan az adós folytatni kívánja a tevékenységet."
Az adós valós tevékenységének alapjai hiányoznak, így az egyezség nem hagyható jóvá.
A Pp. 235. § (1) bekezdése szerint a fellebbezésben - egyéb törvényi feltételek hiánya mellett - alap esetben új tény vagy bizonyíték előterjesztésének nincs helye.
Fellebbezésre tett észrevételében az adós alaptalanul hivatkozott arra, hogy a fellebbező fél előadása az idézett jogszabályi korlát miatt ne lenne figyelembe vehető.
Az elsőfokú eljárás során a kifogásnak nevezett beadványában a fellebbező hitelező már előadta a reorganizációs tervvel összefüggő kifogását, észrevételét, mely a vagyonfelügyelő és az adós tudomására jutott, hiszen a vagyonfelügyelő és az adós egyaránt reagált a nyilatkozatban foglaltakra. A fellebbező hitelező elsőfokú eljárásban tett következetes jogi álláspontja megállapítható, hiszen azt írásban a bíróság tudomására hozta, és a csődeljárás során mindenkor nemmel szavazott.
A kifejtettek szerint ezért új fellebbezésbeli tényállításként, illetőleg hivatkozásként a hitelezői előadás nem értékelhető.
A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és a csődeljárást megszüntette, a fizetési haladékot a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 órájáig meghosszabbította [Cstv. 6. § (3) bekezdés, Pp. 259. §, 253. § (2) bekezdés, Cstv. 21/B. §].
A Fővárosi Ítélőtábla a vagyonfelügyelő díját a Cstv. 16. § (4) bekezdésére figyelemmel szállította le, mivel a csődegyezség nem jött létre.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.44.834/2014/3.)