adozona.hu
ÍH 2014.150
ÍH 2014.150
SZERZŐDÉSELLENESEN FELHASZNÁLT ÁLLAMI TÁMOGATÁS VISSZAFIZETÉSE Az igazoltan szerződésellenesen felhasznált, európai uniós forrásokból származó állami támogatás visszafizetése tárgyában perindításnak (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye, az ilyen követelés érvényesítésére - végső soron - adóhatósági eljárásban van lehetőség [Ptk. 320. §, 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. §; Áht. 13/A. § (8) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében 19 805 851 forint és ennek 2006. június 26. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kértre kötelezni az alperest a közöttük 2006. június 26-án létrejött támogatási szerződésre figyelemmel. Állította, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett, ennek ellenére az alperes a támogatás összegéből a keresetben megjelölt összeget nem fizette meg a részére. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes a támogatási szerződéstől jogszerűtlenül állt el. ...
ÍH 2014.150 SZERZŐDÉSELLENESEN FELHASZNÁLT ÁLLAMI TÁMOGATÁS VISSZAFIZETÉSE
Az igazoltan szerződésellenesen felhasznált, európai uniós forrásokból származó állami támogatás visszafizetése tárgyában perindításnak (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye, az ilyen követelés érvényesítésére - végső soron - adóhatósági eljárásban van lehetőség [Ptk. 320. §, 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. §; Áht. 13/A. § (8) bekezdés].
A felperes keresetében 19 805 851 forint és ennek 2006. június 26. napjától számított törvényes kamata megfizetésére kértre kötelezni az alperest a közöttük 2006. június 26-án létrejött támogatási szerződésre figyelemmel. Állította, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének eleget tett, ennek ellenére az alperes a támogatás összegéből a keresetben megjelölt összeget nem fizette meg a részére. Annak megállapítását is kérte, hogy az alperes a támogatási szerződéstől jogszerűtlenül állt el. Álláspontja szerint az eredeti állapot nem állítható helyre, ezért a Ptk. 312. § (2) bekezdése értelmében - lehetetlenülés miatt - 50 000 000 forint kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.Az alperes a kereset elutasítását kérte. Módosított viszontkeresetében a támogatási szerződés alapján megfizetett 21 109 555 forint és kamatai visszafizetésére kérte kötelezni a felperest. Kiemelte, hogy szabálytalansággal érintett támogatás esetén a jogszabályi rendelkezések kötelezően írják elő a támogatás visszafizetését, illetve elvonását, ezért a perbeli esetben a Ptk. 320. § (3) bekezdése nem alkalmazható. Tételesen megjelölte azokat a hiányosságokat, illetve szabálytalanságokat, amelyek a felperes terhére róhatók, továbbá megjelölte a támogatási szerződéstől való elállásának indokait is.
Az alperesi beavatkozó a kereset elutasítását, a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet és a viszontkeresetet elutasította. Ítélete indokolásában megállapította, hogy a felperes, a perben nem álló BMIK, valamint az alperes jogelődje között a Ptk.-ban nem nevesített atipikus szerződés jött létre, melynek alapján a felperes és a BMIK feladata a felnőttképzés megvalósítása volt, míg az alperes, illetve jogelődje az ehhez szükséges fedezetet biztosította. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes a támogatási szerződés VI/1. pontját megszegte, mivel nem biztosította a tisztességes és nyílt eljárások alkalmazását, a versenyeztetést, ezért az alperes a támogatási szerződés X/4/d. pontjának második fordulata alapján elállási jogát a 2988/95/EK rendelet V. cikk (1) bekezdésében foglaltakkal összhangban jogszerűen gyakorolta. Megjegyezte, hogy a felnőttképzési regisztráció hiányára történő alperesi hivatkozást nem tartotta indokoltnak, mivel ezen követelmény szükségességéről való tudomásszerzést követően a felperes intézkedett a regisztrálásáról. Az elállás további indokainak részletes elemzését az elsőfokú bíróság mellőzte, mert az említett feltétel megsértése önmagában is megalapozza az elállás jogszerűségét. Az ellenőrzések során készült jegyzőkönyvekből arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a szerződésben vállalt feladatot teljesítette. Az elsőfokú bíróság - utalással a 2988/95/EK rendelet II. cím IV. cikk (1) bekezdésére, a 217/1998. (XII. 30.) Korm. rendelet 88. § (1) bekezdésére, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (továbbiakban: Áht.) 13/A. § (1), (2) és (8) bekezdésére - úgy találta, hogy a jogszerű elállás következtében a felperes a még ki nem fizetett támogatásra kiterjedő igényjogosultságát elvesztette, a kitűzött célnak a megvalósítására felhasznált támogatást azonban visszafizetni nem köteles, ezért a felperes keresetét és az alperes viszontkeresetét elutasította.
Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes és a beavatkozó fellebbezéssel, míg a felperes csatlakozó fellebbezéssel élt, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérték.
Az alperes és a beavatkozó az ítélet megváltoztatásával a viszontkeresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Kérelmük indokául előadták, hogy tévedett az elsőfokú bíróság, amikor a felperest a szabályszegésre figyelemmel nem kötelezte az igénybe vett támogatás visszafizetésére. Álláspontjuk szerint az ítéletben hivatkozott jogszabályok kógens módon írják elő a kedvezményezett visszafizetési kötelezettségét az igénybe vett támogatás és ügyleti kamata vonatkozásában. Az alperes utalt arra, hogy a 2009. október 27-én kelt okiratban megjelölte, hogy az elállásra a támogatási szerződés X/4/a. és 4/d. pontjai alapján bekövetkezett szerződésszegés miatt került sor, így a projekt szabályszerű megvalósítása a kedvezményezettnek, azaz a felperesnek felróható okból meghiúsult. A támogatási szerződés X. fejezet 6. pontja alapján a kedvezményezett a szerződés 4. és 5. pontjaira alapított támogatói elállás esetén a támogatás egészét vagy annak arányos részét az elálláskor érvényes jegybanki alapkamat kétszeresével növelt összegben köteles 15 napon belül visszafizetni. Figyelemmel arra, hogy az elsőfokú bíróság megállapította az elállás jogszerűségét és a felperes szerződésszegő magatartását, így a viszontkereset elutasítása jogszabálysértő.
A felperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet megváltoztatásával a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte, másodlagosan az ítélet hatályon kívül helyezését indítványozta. Álláspontja szerint a támogatási szerződéstől való elállás jelen esetben fogalmilag kizárt figyelemmel arra, hogy már teljesítette a szerződésben foglalt kötelezettségét. A teljesített szolgáltatás visszatérítése nem megvalósítható, egyedüli megoldás a felek közötti elszámolás, melynek keretében alperes köteles a felperes részére megfizetni a támogatás fennmaradó részét.
Az alperes és a beavatkozó fellebbezése, valamint a csatlakozó fellebbezés az alábbiak szerint nem bírálható felül.
Az alperes viszontkeresetében a 2006. június 26. napján kelt támogatási szerződés alapján folyósított támogatás visszafizetésére kérte kötelezni a felperest elállása alapján [Ptk. 320. § (1) bekezdés].
A jogszabálysértő, nem rendeltetésszerű vagy szerződésellenes módon felhasznált európai uniós forrásokból származó és kapcsolódó állami támogatások behajtásának eljárási rendjéről szóló 55/2005. (III. 26.) Kormányrendelet 2. § (3) bekezdése értelmében a követelés érvényesítésére jogosult szervnek a visszafizetés okának megjelölésével fel kell hívnia a kedvezményezettet a visszafizetési kötelezettség teljesítésére. A 2. § (4) bekezdése alapján amennyiben a kedvezményezett visszafizetési kötelezettségének a támogatási szerződésben megadott határidőben nem vagy csak részben tesz eleget, és a benyújtott azonnali beszedési megbízás eredménytelen, a megkötött támogatási szerződés szerint intézkedni kell az alkalmazható biztosítékok érvényesítése érdekében. A 2. § (6) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha a biztosítékokból a követelés kielégítése nem eredményes, az illetékes adóhatóságot a visszakövetelt összeg adók módjára történő behajtásának megindítása érdekében a követelés érvényesítésére jogosult szerv keresi meg. Amennyiben az adóvégrehajtás bírósági végrehajtásba fordul, az adóhatóság erről értesíti a követelés érvényesítésére jogosult szervezetet. A 4. § (1) bekezdése kimondja, hogy az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (Art.) 161. §-a szerint jár el. A 4. § (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ha az adók módjára történő behajtás eredménytelen, a kedvezményezettel szemben felszámolási eljárás, illetve adósságrendezési eljárás elrendelését kell kezdeményezni.
Mindezekre figyelemmel az alperes követelését a korábban hatályban volt Áht. 13/A. § (8) bekezdése és a viszontkereset előterjesztésekor hatályos 55/2005. (III. 26.) Korm. rendelet 2. § (6) bekezdése értelmében végső soron adók módjára kell behajtani, tehát az igazoltan szerződésellenesen felhasznált támogatás visszafizetése vonatkozásában perindításnak (viszontkereset előterjesztésének) nincs helye. Így az elsőfokú bíróságnak a viszontkeresetet a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel arra, hogy a viszontkeresetben érvényesített követelés más hatóság hatáskörébe tartozik - érdemi vizsgálat nélkül el kellett volna utasítania, vagy a pert Pp. 157. § a) pontja értelmében a viszontkereset tárgyában meg kellett volna szüntetnie. Ezt az elsőfokú bíróság elmulasztotta, ezért a fenti rendelkezésekre tekintettel a másodfokú bíróság a pert megszüntette, és a Pp. 251. § (1) bekezdése alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét a viszontkereset vonatkozásában hatályon kívül helyezte.
A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen csatlakozó fellebbezéssel élt, melyben az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatásával a kereseti kérelmével egyező döntés meghozatalát kérte. Az elsőfokú bíróság ítéletének a keresetet elutasító rendelkezése azonban fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett, hiszen az alperes és a beavatkozó fellebbezése kizárólag a viszontkereset elutasítása tárgyában meghozott döntés megváltoztatására terjedt ki. Mivel pedig a kereset elutasítása kérdésében az elsőfokú bíróság ítélete jogerős, így e körben csatlakozó fellebbezés előterjesztésének nincs helye. A másodfokú bíróság ezért a felperes kizárt csatlakozó fellebbezését a Pp. 244. § (3) bekezdése alkalmazásával hivatalból elutasította rögzítve, hogy e rendelkezés ellen fellebbezésnek van helye a Pp. 233/A. §-a értelmében.
(Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.559/2012/6.)
A Fővárosi Ítélőtábla fenti határozatát a Kúria Gfv.VII.30.163/2014/3. számú végzésével hatályában fenntartotta.