adozona.hu
BH 2014.12.373
BH 2014.12.373
A hatóság által a Ket. alapján hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél (adós) pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. §, 67. § (2) bek.; 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 101. § (1) bek.; 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1]A Kormány rendeletében stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
[2]Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében a hit...
BH 2014.12.373 A hatóság által a Ket. alapján hozott határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél (adós) pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 37. §, 67. § (2) bek.; 2004. évi CXL. tv. (a továbbiakban: Ket.) 101. § (1) bek.; 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §].
[1]A Kormány rendeletében stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.[2]Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői igények bejelentésére a jogvesztő határidő a közzétételtől számított 120 nap, ez az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 2013. június 27-én lejárt.
[3]A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség mint hatóság 2012. december 18-án kelt elsőfokú határozatában, az adóst 19 291 595 549 Ft kárelhárítási költség megfizetésére kötelezte, a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ában, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 2. § (1) bekezdés b) pontjában, 2. § (2) bekezdés b) pontjában, 101. § (1)-(2) bekezdésében, 102/B. § (5) bekezdésében írtakra, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 132. §-ára alapítottan. Az adósnak a pénzfizetési kötelezettségét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kellett teljesítenie.
[4]Az elsőfokú határozat ellen az adós fellebbezéssel élt. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 2013. szeptember 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, de annak bírósági felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozva - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül bíróság előtti keresettel lehet kezdeményezni. Az elsőfokú hatóság 2013. október 14-én kézbesítette az adós számára a határozatot.
[5]Az adós a közigazgatási és munkaügyi bíróságon a másodfokú környezetvédelmi határozat felülvizsgálata iránt pert indított, melynek során a bíróság a 2013. december 16-án kelt végzésében a másodfokú határozat végrehajtását az elsőfokú hatósági határozatra is kiterjedően, a per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
[6]Az elsőfokú hatóság 2013. november 18-án a felszámolóhoz hitelezői igénybejelentést nyújtott be a Cstv. 37. § (2) bekezdésére hivatkozva. Hitelezői igényét a másodfokú hatósági határozat alapján a Felügyelőségnek a kárelhárítás során felmerült összköltségében, 69 076 313 Ft-ban, késedelmi pótlékkal és eljárási bírsággal együtt összesen 69 752 205 Ft-ban jelölte meg.
[7]A felszámoló a hitelezői igényt elutasította arra hivatkozva, hogy az a jogvesztő határidő után került bejelentésére. Álláspontja szerint a hitelező a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, valamint a 67. § (2) bekezdése és a 37. §-a szerinti határidőket elmulasztva terjesztette elő igényét.
[8]A hitelező 2014. január 10-én nyújtotta be kifogását, melyben sérelmezte követelésének elutasítását és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót új intézkedésként a kárelhárítási költség hitelezői igényként való besorolására. Hangsúlyozta, hogy igényét a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapította, mely a kárelhárítás befejezése után a költségeknek a környezethasználóra való áthárításáról szóló felügyelőségi intézkedés Ket. szerinti döntéshozatalát jelenti. A követelés a másodfokú határozat jogerőre emelkedésével jött létre. A másodfokú bíróság határozata a közléssel emelkedett jogerőre, s az azt követő 15 napos teljesítési határidő eredménytelen eltelte után merült fel az adóssal szemben lejárt követelésként.
[9]A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a követelést nem a határozat jogerőre emelkedése keletkeztette, annak csak a végrehajthatóság tekintetében van jelentősége.
[10]Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, mert úgy ítélte meg, hogy a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be követelését.
[11]A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s kötelezte a felszámolót, hogy a követelést határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
[12]A végzés indokolásában kifejtette, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozat kézbesítésével az adóssal szembeni követelés ismertté vált, így azt a hitelezőnek a Cstv. 28. § (2) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna jelentenie. A másodfokú közigazgatási határozat döntött abban a kérdésben, hogy az adóssal szemben megtéríteni kívánt kárelhárítási költség jogalapja, annak összege helytálló-e, továbbá, hogy a kárelhárítási költség megfizetésére mely személy kötelezhető.
[13]Álláspontja szerint a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapított megtérítési igényt illetően a hitelező követelése - hasonlóképpen az adóssal szemben lefolytatott adóhatósági eljárás során tett megállapításokhoz - a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé, s így a Cstv. 37. § (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani. A jogerős hatósági határozatot megelőzően éppen az adós által előterjesztett fellebbezésre figyelemmel nem volt olyan döntés, amely a hitelezői igény alapjául szolgált volna.
[14]Rámutatott ugyanakkor arra, az a tény, miszerint a másodfokú hatósági határozat felülvizsgálata iránt folyamatban levő perben az első- és másodfokú hatósági határozat végrehajtását a bíróság felfüggesztette, nem eredményezi azt, hogy a hitelezői igényt ne lehetne nyilvántartásba venni.
[15]A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 35. § (1) bekezdését, 37. § (1)-(3) bekezdését, 46. § (5) bekezdés c) pontját és 67. § (2) bekezdését.
[16]Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdésében és 46. § (7) bekezdésében foglaltakra is.
[17]Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás szabályaihoz képest speciális adóhatósági eljárásban, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése alapján válik esedékessé az adóhatóság határozatában foglalt összeg megfizetése a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nappal. Az eljárás alapját képező ügyben azonban sem a Ket., sem más jogszabály nem tartalmaz speciális rendelkezést a közigazgatási hatóság követelésének esedékessé válására vonatkozóan.
[18]A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben felhozott okból nem jogszabálysértő.
[19]Az eljárásban elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, pénzfizetési kötelezettséget tartalmazó határozatban foglalt igény az ügyféllel szemben mikor keletkezik, s ebből következően az mikor érvényesíthető az ügyfél-adós felszámolási eljárásában.
[20]A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az adókövetelésekkel kapcsolatban az Art.-ban meghatározott rendelkezésekre és az annak alapján kialakult egységes joggyakorlatra. Ugyanakkor a felszámoló is helyesen érvelt amellett, hogy az adóhatósági eljárásra speciális eljárási szabályok vonatkoznak, azt nem lehet alkalmazni valamennyi közigazgatási hatósági határozattal keletkező követelés esetén.
[21]Elsőként a Kúria megállapította, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése az adott jogkérdés megválaszolására nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárásokban érvényesített követelések felszámolónak történő bejelentését írja elő. A polgári eljárásokban a felek egyenrangúságából kell kiindulni, és az adóssal szemben követelést érvényesítő fél tekintetében a Cstv. kifejezetten előírja a bejelentési kötelezettséget.
[22]A Cstv. azonban nem tartalmaz külön rendelkezést a folyamatban lévő hatósági eljárások alapján az adóssal szemben keletkező igények érvényesítésének idejére, módjára vonatkozóan. Ennek alapján a Ket. szabályaiból lehet kiindulni annak a meghatározásakor, hogy mikor keletkezik az adóssal szemben a pénzfizetési igény, s az így keletkezett igényt már a Cstv. általános rendelkezései szerint kell bejelenteni.
[23]A Ket. 101. § (1) bekezdése az ügyfél védelme érdekében azt írja elő, hogy "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak."
[24]A Ket. tehát meghatározza, hogy mely döntések minősülnek fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. Nem tartozik ezek közé a jelen jogvita alapjául szolgáló igény, és a hatóság sem nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
[25]A Kúria álláspontja szerint - különös tekintettel arra a rendelkezésre, mely szerint "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók" - a Ket. alapján a határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben.
[26]A felek által az esedékességgel kapcsolatban kifejtetteknek a felszámolási eljárás vonatkozásában nincs jelentősége, mert a jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított 40, illetve 180/jelen ügyben 120 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámoló részére és a megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A felszámolási költségnek nem minősülő igények esetében ugyanis a Cstv. nem teszi lehetővé a felszámolónak a követelés teljesítési határidőn belüli kiegyenlítését.
[27]Megjegyzi a Kúria, hogy a hitelező a felülvizsgálati ellenkérelemben tévesen hivatkozott a 225/2000. (XII. 19.) Korm. rend. 7. § (2) bekezdésére akként, mint amely alapján a felszámolónak egyébként is a hitelezői igényként bejelentett összeget tartalékolnia kellene. A közbenső mérlegben képzendő tartalékot a környezeti kárnak felszámoló által elvégzendő elhárításának költségeire kell elkülöníteni, és nem a környezetkárosító adós helyett mások által elvégzett, és általuk érvényesített megtérítési igényre.
[28]A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.247/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban, a dr. Kamarás Erik ügyvéd által képviselt Közép-dunántúli Környezetvédelmi és Természetvédelmi Felügyelőség hitelezőnek a dr. Pallós Zoltán Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Pallós Zoltán ügyvéd által képviselt N. Korlátolt Felelősségű Társaság felszámoló intézkedése ellen előterjesztett kifogása alapján, a Veszprémi Törvényszéken 6.Fpkh.19-14-000005 számon folyó eljárásban, a Győri Ítélőtábla Fpkhf.IV.25.282/2014/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló 10. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelme folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
Kötelezi a felszámolót, hogy 15 napon belül fizessen meg a hitelezőnek 12.700 (Tizenkettőezerhétszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költséget, továbbá az államnak felhívásra fizessen meg 30.000 (Harmincezer) Ft le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A Kormány rendeletében stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetté nyilvánította az adóst, felszámolására a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 68-70. §-ait is alkalmazni rendelte.
Az elsőfokú bíróság a 2012. december 14-én érkezett kérelem alapján a 6.Fpk.19-12-000704 számú eljárásban az adós felszámolását 2013. február 27-én indította meg, felszámolóként az N. Kft. jár el. A Cstv. 67. § (2) bekezdése alapján a stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a hitelezői igények bejelentésére a jogvesztő határidő a közzétételtől számított 120 nap, ez az adóssal szembeni felszámolási eljárásban 2013. június 27-én lejárt.
A Közép-dunántúli Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség 19.976/2012. ügyszámú, 106.477/2012 iktatószámú, 2012. december 18-án kelt elsőfokú határozatában, a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rend. 20. §-ában, a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény 2. § (1) bekezdés b) pontjában, 2. § (2) bekezdés b) pontjában, 101. § (1)-(2) bekezdésében, 102/B. § (5) bekezdésében írtakra, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 132. §-ára alapítottan, hatóságként az adóst 19.291.595.549 Ft kárelhárítási költség megfizetésére kötelezte. Az adósnak a pénzfizetési kötelezettségét a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül kellett teljesítenie.
Az elsőfokú határozat ellen az adós fellebbezéssel élt. Az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség a 14/448-12/2013. számú, 2013. szeptember 30-án kelt másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy az ellen államigazgatási úton további jogorvoslatnak nincs helye, de annak bírósági felülvizsgálatát - jogszabálysértésre hivatkozva - a határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül bíróság előtti keresettel lehet kezdeményezni. Az elsőfokú hatóság 2013. október 14-én kézbesítette az adós számára a határozatot.
Az adós a Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon a másodfokú környezetvédelmi határozat felülvizsgálata iránt pert indított, melynek során a bíróság a 2013. december 16-án kelt 3.K.27.329/2013/3. számú végzésében a másodfokú határozat végrehajtását az elsőfokú hatósági határozatra is kiterjedően, a per jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Az elsőfokú hatóság 2013. november 18-án a felszámolóhoz hitelezői igénybejelentést nyújtott be a Cstv. 37. § (2) bekezdésére hivatkozva. Hitelezői igényét a másodfokú hatósági határozat alapján a Felügyelőségnek a kárelhárítás során felmerült összköltségében, 69.076.313 Ft-ban, késedelmi pótlékkal és eljárási bírsággal együtt összesen 69.752.205 Ft-ban jelölte meg.
A felszámoló a hitelezői igényt elutasította arra hivatkozva, hogy az a jogvesztő határidő után került bejelentésére. Álláspontja szerint a hitelező a Cstv. 28. § (2) bekezdés f) pontja, valamint a 67. § (2) bekezdése és a 37. §-a szerinti határidőket elmulasztva terjesztette elő igényét.
A hitelező 2014. január 10-én nyújtotta be kifogását, melyben sérelmezte követelésének elutasítását és kérte, hogy a bíróság kötelezze a felszámolót új intézkedésként a kárelhárítási költség hitelezői igényként való besorolására. Hangsúlyozta, hogy igényét a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-ára alapította, mely a kárelhárítás befejezése után a költségeknek a környezethasználóra való áthárításáról szóló felügyelőségi intézkedés Ket. szerinti döntéshozatalát jelenti. A követelés a másodfokú határozat jogerőre emelkedésével jött létre.
A másodfokú bíróság határozata a közléssel emelkedett jogerőre, s az azt követő 15 napos teljesítési határidő eredménytelen eltelte után merült fel az adóssal szemben lejárt követelésként.
A felszámoló a kifogás elutasítását kérte. Kifejtette, hogy a követelést nem a határozat jogerőre emelkedése keletkeztette, annak csak a végrehajthatóság tekintetében van jelentősége.
Az elsőfokú bíróság a kifogást elutasította, mert úgy ítélte meg, hogy a hitelező a jogvesztő határidőn túl jelentette be követelését. Az igényérvényesítéssel kapcsolatban folyamatban levő eljárások nem mentesítik a hitelezőt a követelése bejelentésének kötelezettsége alól, ha a követelésről egyébként tudomása van. A kifogást előterjesztő ezért nem hivatkozhatott eredménnyel arra, hogy követelése csak a másodfokú közigazgatási határozatot követően vált érvényesíthetővé.
A kifogást előterjesztő fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta, s kötelezte a felszámolót, hogy a követelést határidőn belül előterjesztett hitelezői igényként vegye nyilvántartásba.
A végzés indokolásában kifejtette, tévedett az elsőfokú bíróság, amikor azt állapította meg, hogy az elsőfokú határozat kézbesítésével az adóssal szembeni követelés ismertté vált, így azt a hitelezőnek a Cstv. 28.§ (2) bekezdése szerinti határidőben be kellett volna jelentenie. A másodfokú közigazgatási határozat döntött abban a kérdésben, hogy az adóssal szemben megtéríteni kívánt kárelhárítási költség jogalapja, annak összege helytálló-e, továbbá, hogy a kárelhárítási költség megfizetésére mely személy kötelezhető.
Álláspontja szerint a 90/2007. (IV. 26.) Korm. rendelet 20.§-ára alapított megtérítési igényt illetően a hitelező követelése - hasonlóképpen az adóssal szemben lefolytatott adóhatósági eljárás során tett megállapításokhoz - a másodfokú határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nap elteltével válik esedékessé, s így a Cstv. 37.§ (2) bekezdésében megállapított határidőt ettől az időponttól kell számítani. A jogerős hatósági határozatot megelőzően éppen az adós által előterjesztett fellebbezésre figyelemmel ugyanis nem volt olyan döntés, amely a hitelezői igény alapjául szolgált volna.
Rámutatott ugyanakkor arra, hogy az a tény, miszerint a másodfokú hatósági határozat felülvizsgálata iránt folyamatban levő perben az első- és másodfokú hatósági határozat végrehajtását a bíróság felfüggesztette, nem eredményezi azt, hogy a hitelezői igényt ne lehetne nyilvántartásba venni.
A felszámoló nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság végzésének hatályában fenntartását. Állította, hogy a jogerős végzés sérti a Cstv. 35.§ (1) bekezdését, 37.§ (1)-(3) bekezdését, 46.§ (5) bekezdés c) pontját és 67.§ (2) bekezdését.
Kérelmének indokolásában kifejtette, hogy a kifogást előterjesztő a 2012. december 18-án kelt elsőfokú határozatában olyan kárelhárítási költségek megfizetésére kötelezte az adóst, amelyek a határozatban felsorolt költségvetési szerveknél az A-n található, vörösiszap elhelyezésére szolgáló X. számú kazetta gátszakadásával bekövetkezett káreseménnyel kapcsolatban - a hatóság álláspontja szerint - ténylegesen felmerültek.
A 90/2007.(IV. 26.) Korm. rendelet 20. §-a értelmében a feladatok ellátását végző költségvetési szervek felmerülő kiadásaikat maguk fedezik, de a környezetkárosodást megelőző intézkedés, illetve a kárelhárítás befejezése után a költségek környezethasználóra való áthárításáról a hatóság intézkedik. A felmerült kárelhárítási költségeknek a továbbhárítása (behajtása) történik meg azzal, hogy a környezetvédelmi hatóság annak megfizetésére kötelezés tárgyában határozatot hoz. Addig is fennáll a környezethasználó tartozása, de az összegében még nem ismert és nem esedékes. A határozat a követelést összegében ismertté, a teljesítési határidő lejártával esedékessé, a határozat jogerőre emelkedése pedig végrehajthatóvá teszi.
A Cstv. 35. § (1) bekezdésére hivatkozással kiemelte, hogy a környezethasználó felszámolásának kezdő időpontjában az adóssal szembeni, összegszerűen is ismert kárelhárítási költség lejárttá válik akkor is, ha a hitelező környezetvédelmi hatóság határozatában megállapított teljesítési határidő még nem járt le, illetve ha a határozat nem emelkedik jogerőre.
Hivatkozott a Cstv. 38. § (2) bekezdésében és 46. § (7) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint a Cstv. azért rendelkezik a bírósági eljárásban érvényesített igények hitelezői igényként való bejelentésének kötelezettségéről, mert a bírósági eljárások esetében sem a jogerős ítélet keletkezteti a hitelező igényét. Az ítélet jogereje csak a perben elbírált anyagi jog vitathatóságát szünteti meg és annak végrehajthatóságát eredményezi.
Kiemelte, hogy a közigazgatási eljárás szabályaihoz képest speciális adóhatósági eljárásban, a 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 37. § (1) bekezdése kifejezett rendelkezése alapján válik esedékessé az adóhatóság határozatában foglalt összeg megfizetése a határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 nappal. Az eljárás alapját képező ügyben azonban sem a Ket., sem más jogszabály nem tartalmaz speciális rendelkezést a közigazgatási hatóság követelésének esedékessé válására vonatkozóan.
A stratégiailag kiemelt gazdálkodó szervezetek esetében a Cstv. 67. § (8) bekezdése a felszámolási zárómérleg benyújtására 270 napot biztosít a felszámoló részére. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős végzésben hivatkozott gyakorlat elfogadása azt eredményezhetné, hogy a felszámolási zárómérleg benyújtásáig még a hitelezői igényét sem tudná bejelenteni a hatóság, ami megfosztaná attól a lehetőségtől, hogy az adós felszámolási eljárásában az igényét érvényesíteni tudja.
A kifogást előterjesztő hitelező felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását. Előadta, hogy a kárelhárítási költség tekintetében a Felügyelőségnek kettős szerepe van: hatóságként és hitelezőként is megjelenik.
A hivatalból megindított eljárásban a kárelhárításban résztvevő szervek csupán a hatóság kárelhárítási költség áthárításáról rendelkező döntéséből értesültek arról, hogy kivel szemben és milyen összegben jogosultak igényük érvényesítésére.
Hivatkozott a Ket 101. § (1) bekezdésére, mely szerint a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók, és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha törvény, vagy a hatóság azt végrehajthatónak nyilvánította. Álláspontja szerint a joggyakorlásba beletartozik a pénzügyi követelés érvényesítése is, s miután a Cstv. a Ket. 101. § (1) bekezdésben foglaltaktól való eltérésre nem ad lehetőséget, ezért a fellebbezés elbírálása alatt a pénzkövetelési jog nem volt gyakorolható, hitelezőként a Felügyelőség nem léphetett fel.
Kiemelte, hogy a Ket. 104. § (3) bekezdése szerint a fellebbezés elbírálására jogosult hatóság nincs kötve a fellebbezésben foglaltakhoz, a másodfokú hatóság az egész döntés felülbírálatára jogosult, megváltoztathatja a kötelezett személyét, a kárelhárítási költség összegét, azaz a jogerős döntés meghozataláig nincs megállapítva sem a környezethasználó személye, sem pedig a kárelhárítási költség összege.
Kérte annak figyelembe vételét is, hogy a felszámolás számviteli feladatairól szóló 225/2000. (XII.19.) Korm. rend. 7. § (2) bekezdése szerint a környezeti károk elhárításának költségeire a felszámolónak tartalékot kell elkülönítenie a közbenső mérlegben. Azokat tehát nem a hitelezői igényként való bejelentésük keletkezteti, hanem a jogerős közigazgatási döntés, amiben a kárelhárítási költségek összege és a kötelezett személye is megállapításra kerül. A felszámoló tehát anélkül is köteles tartalékot képezni a környezeti károk elhárításának a költségeire, hogy azok hitelezői igényként bejelentésre kerültek volna, s köteles azt kielégíteni.
A Kúria a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. §. (2) bekezdése szerint a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta a jogerős végzést és megállapította, hogy az a felülvizsgálati kérelemben felhozott okból nem jogszabálysértő.
Az eljárásban elbírálandó jogkérdés az volt, hogy a közigazgatási hatóság által hozott, pénzfizetési kötelezettséget tartalmazó határozatban foglalt igény az ügyféllel szemben mikor keletkezik, s ebből következően az mikor érvényesíthető az ügyfél-adós felszámolási eljárásában.
A másodfokú bíróság helytállóan hivatkozott az adókövetelésekkel kapcsolatban az Art-ban meghatározott rendelkezésekre és az annak alapján kialakult egységes joggyakorlatra. Ugyanakkor a felszámoló is helyesen érvelt amellett, hogy az adóhatósági eljárásra speciális eljárási szabályok vonatkoznak, azt nem lehet alkalmazni valamennyi közigazgatási hatósági határozattal keletkező követelés esetén.
Elsőként a Kúria megállapította, hogy a Cstv. 38. § (2) bekezdése az adott jogkérdés megválaszolására nem alkalmazható, mert ez a rendelkezés a felszámolás kezdő időpontja előtt indult peres és nemperes eljárásokban érvényesített követelések felszámolónak történő bejelentését írja elő. A polgári eljárásokban a felek egyenrangúságából kell kiindulni, és az adóssal szemben követelést érvényesítő fél tekintetében a Cstv. kifejezetten előírja a bejelentési kötelezettséget.
A Cstv. azonban nem tartalmaz külön rendelkezést a folyamatban lévő hatósági eljárások alapján az adóssal szemben keletkező igények érvényesítésének idejére, módjára vonatkozóan. Ennek alapján a Ket. szabályaiból lehet kiindulni annak a meghatározásakor, hogy mikor keletkezik az adóssal szemben a pénzfizetési igény, s az így keletkezett igényt már a Cstv. általános rendelkezései szerint kell bejelenteni.
A Ket. 101. § (1) bekezdése az ügyfél védelme érdekében azt írja elő, hogy "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók és a fellebbezésnek a döntés végrehajtására halasztó hatálya van, kivéve, ha a döntés e törvény alapján fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható, vagy a hatóság nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatónak."
A Ket. tehát meghatározza, hogy mely döntések minősülnek fellebbezésre tekintet nélkül végrehajthatónak. Nem tartozik ezek közé a jelen jogvita alapjául szolgáló igény, és a hatóság sem nyilvánította a döntést a fellebbezés halasztó hatályának kizárásával végrehajthatóvá.
A Kúria álláspontja szerint - különös tekintettel arra a rendelkezésre, mely szerint "a fellebbezéssel megtámadott döntésben foglalt jogok nem gyakorolhatók" - a Ket. alapján a határozat jogerőre emelkedése keletkezteti az ügyfél pénzfizetési kötelezettségét a hatósággal szemben.
A felek által az esedékességgel kapcsolatban kifejtetteknek a felszámolási eljárás vonatkozásában nincs jelentősége, mert a jogerős hatósági határozatban megállapított pénzkövetelést a jogosult hatóságnak - hitelezőként - a keletkezéstől számított 40, illetve 180/jelen ügyben 120 napos jogvesztő határidőn belül be kell jelentenie a felszámoló részére és a megfelelő nyilvántartásba vételi díjat is be kell fizetnie. A felszámolási költségnek nem minősülő igények esetében a Cstv. nem teszi lehetővé a felszámolónak ugyanis a követelés teljesítési határidőn belüli kiegyenlítését.
Megjegyzi a Kúria, hogy a hitelező a felülvizsgálati ellenkérelemben tévesen hivatkozott a 225/2000. (XII.19.) Korm. rend. 7. § (2) bekezdésére akként, mint amely alapján a felszámolónak egyébként is a hitelezői igényként bejelentett összeget tartalékolnia kellene. A közbenső mérlegben képzendő tartalékot a környezeti kárnak felszámoló által elvégzendő elhárításának költségeire kell elkülöníteni, és nem a környezetkárosító adós helyett mások által elvégzett, és általuk érvényesített megtérítési igényre.
A kifejtett indokokra tekintettel a jogerős végzés nem jogszabálysértő, ezért azt a Kúria hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
A felszámoló felülvizsgálati kérelme alaptalan volt, ezért a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a hitelező felülvizsgálati eljárással kapcsolatban felmerült költségét, amely a hitelező jogi képviseletével felmerült ügyvédi munkadíjból áll. Az ügyvédi munkadíj összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3)-(5) bekezdése, és a 4/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg. Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 59. § (1) bekezdése továbbá a 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 15. § (1) és (3) bekezdése alapján a felszámoló köteles az illetékfeljegyzési joga folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték megfizetésére is.
Budapest, 2014. szeptember 18.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv.VII.30.247/2014.)