adozona.hu
AVI 2014.11.104
AVI 2014.11.104
Az adó megfizetésére kötelezett nem minősül adózónak, így jogaik és kötelezettségeik sem azonosak [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az I. r. felperes 1997. és 1998. évi bizonylatait a tárolóhelyként használt garázsból ellopták, ezért az 1997. és 1998. évben levonásba helyezett általános forgalmi adót megfelelő bizonylattal nem tudta igazolni. Az I. r. felperes 1997 szeptemberében 3 személygépkocsit bérelt, az első havi részlet a teljes bérleti díj 35,5%-át tette ki, a szerződések futamideje 25 hónap volt. Az I. r. felperes a bérleti díjra vonatkozó számlákban felszámított általános forgalmi adót bevallásában levonható adó...
AVI 2014.11.104 Az adó megfizetésére kötelezett nem minősül adózónak, így jogaik és kötelezettségeik sem azonosak [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek.]
Az I. r. felperes 1997. és 1998. évi bizonylatait a tárolóhelyként használt garázsból ellopták, ezért az 1997. és 1998. évben levonásba helyezett általános forgalmi adót megfelelő bizonylattal nem tudta igazolni. Az I. r. felperes 1997 szeptemberében 3 személygépkocsit bérelt, az első havi részlet a teljes bérleti díj 35,5%-át tette ki, a szerződések futamideje 25 hónap volt. Az I. r. felperes a bérleti díjra vonatkozó számlákban felszámított általános forgalmi adót bevallásában levonható adóként tüntette fel. Az I. r. felperes a gépkocsi bérleti szerződéseket 1999. elején felbontotta, az egyik személygépkocsit a II. r. felperes egyéni vállalkozóként tovább bérelte, majd még a futamidőn belül a lízingcég részére visszaadta. A gépkocsit a II. r. felperes ismeretségi körébe tartozó személynek maradványértéken értékesítették.Az adóhatóság 1997. és 1998. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben végezte bevallások utólagos ellenőrzését végezte, és az I. r. felperes terhére általános forgalmi adónemben 5 594 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
Az I. r. felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2003. október 18-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolásából kitűnően az adóhatóság az I. r. felperes terhére rótta, hogy nem rendelkezett az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentumokkal. A gépkocsi bérleti szerződéseket valódi tartalmuk szerint az adóhatóság adásvételi szerződésnek minősítette és ezért jogosulatlannak ítélte a bérleti díjra vonatkozó számlákban feltüntetett általános forgalmi adó levonását.
Az alperes határozatával szemben a felperesek keresetet terjesztettek elő, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérték. A II. r. felperes, mint az I. r. felperesi társaság korábbi tagja, keresetében az alperes határozatának megállapításait érdemben vitatta. Kereshetőségi jogát arra alapozta, hogy egyrészt az adóigazgatási eljárásban ügyfélként vett részt, másrészt az alperes határozata kifejezetten a II. r. felperesre vonatkozó megállapításokat is tartalmaz. Utalt arra is, hogy mint az I. r. felperesi társaság volt tagja, az I. r. felperest terhelő adó megfizetésére kötelezhető mögöttes felelőssége alapján. Hivatkozott arra, hogy az adóhatóság megállapításai közvetlenül érintik a II. r. felperes üzletrészének értékét.
A megyei bíróság jogerős ítéletével mindkét felperes keresetét elutasította. A II. r. felperes keresetét illetően kifejtette, hogy mint az I. r. felperesi társaság tagja, az I. r. felperes és az adóhatóság között fennálló adójogviszonyban kereshetőségi joggal nem rendelkezik. A II. r. felperes egyéb érdekeltsége vonatkozásában arra az álláspontra helyezkedett, hogy a II. r. felperes nem tudott olyan közvetlen jogi érdeket megjelölni, amely kereshetőségi jogát megalapozná. Hangsúlyozta, hogy az I. r. felperesi társaság belső viszonyaiban megtestesülő, az üzletrész értékére alapított vagyoni érdek a II. r. felperes kereshetőségi jogát nem alapozza meg, mert ezen vagyoni érdek csak feltételesen és közvetve mutatható ki. A II. r. felperes mögöttes felelősségét illetően kifejtette, hogy arról az adóhatóságnak külön határozattal kell rendelkeznie abban az esetben, ha a követelés az I. r. felperesi társaságtól nem hajtható be.
A jogerős ítélet érdemben bírálta el az I. r. felperes keresetét megállapítva, hogy az alperes határozata mind az adólevonási jogot igazoló bizonylatok hiánya, mind a gépjármű bérleti szerződések adásvételi szerződésként történő minősítése vonatkozásában jogszerű.
A jogerős ítélet ellen a II. r. felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítéletnek a II. r. felperes keresetét elutasító része hatályon kívül helyezését kérte. Állította, hogy a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban ügyfélként vett részt, illetve kereshetőségi jogát megalapozzák a személyét közvetlenül érintő alperesi megállapítások. Sérelmezte továbbá, hogy a jogerős ítélet a II. r. felperes kereseti kérelmeit nem merítette ki. Hangsúlyozta, hogy a felperesek között kártérítési per van folyamatban, amelyben döntő jelentőséggel bírnak az adóhatóság megállapításai. Hivatkozott arra, hogy a II. r. felperes I. r. felperesi társaságban fennálló üzletrészét nem árverezték el, annak ellenértékét a II. r. felperesnek nem fizették ki. Kifogásolta, hogy a II. r. felperes ügyféli minőségének fennállásáról vagy annak hiányáról az adóhatóság nem hozott döntést. A II. r. felperest érintő adóhatósági megállapításokat személyeskedőnek és valótlannak ítélte.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban ügyfélként nem vett részt, kizárólag az I. r. felperes képviselőjeként lépett fel. Egyéb érdekelti minőségét illetően arra mutatott rá, hogy érdekeltsége csak feltételes és közvetett, miután az adóhatóság az adókötelezettség teljesítésére az I. r. felperest, mint gazdasági társaságot kötelezte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A megyei bíróság helytállóan állapította meg, hogy a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban csak, mint az I. r. felperes képviselője vett részt. Ezt a megállapítást támasztja alá a II. r. felperes 2002. március 18-án kelt, az adóigazgatási eljárásban tett észrevétele, amelyből nyilvánvalóan kitűnik, hogy a II. r. felperes azt sérelmezte, hogy ügyvezetői magatartását az adóhatóság milyen módon minősítette. Az észrevételből, valamint a II. r. felperes keresetleveléből megállapítható, hogy a II. r. felperes azt a megállapítást tartja személyiségi jogait is súlyosan sértőnek, hogy a II. r. felperes által használt gépjármű a baráti körébe tartozó SZ. J. magánszemély részére került értékesítésre.
A fentiekből megállapítható, hogy bár a II. r. felperes az adóigazgatási eljárásban személyiségi jogainak sérelmére is hivatkozott, de ezen észrevételét is az I. r. felperes képviselőjeként tette meg. Ezért az adóigazgatási eljárásban magánszemély minőségében történő ügyféli részvétele nem állapítható meg. Ezen a címen tehát a II. r. felperest kereshetőségi jog sem illette meg.
A következetes bírói gyakorlat szerint az adó megfizetésére kötelezhető személy az adózóval szembeni eljárásban nem ügyfél (Kfv.I.35.205/2006/8.). Ugyanígy nem illeti meg kereshetőségi jog közvetlen érintettség hiányában a részvénytársaság tagját a részvénytársaság közigazgatási ügyében (EBH 2005/1281.). A Legfelsőbb Bíróság eseti döntésében kifejtette, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 6. § (2) bekezdése értelmében az adó megfizetésére kötelezhető személy nem minősül adózónak, ebből következően jogai és kötelezettségei sem azonosak. Az adózókat terhelő kötelezettségek közül az adó-megfizetésre kötelezett személyre kizárólag az adófizetési kötelezettség vonatkozik az Art. 35. § (2) bekezdése által meghatározott körben. Ezért az adó megfizetésére kötelezett az adózót megillető jogokat is kizárólag ennek megfelelően gyakorolhatja. A megfizetésre kötelezett társasági tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében ezért pl. nem vitathatja az adózó terhére bármely okból jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét, jogalapját és összegszerűségét. Értelemszerűen nem élhet az adózót megillető önellenőrzési beszámítási joggal sem. A hatósági határozathozatali eljárásban a származékosan kötelezett akként gyakorolhatja az adózó számára is biztosított jogokat, hogy a vele szemben indult eljárásban veszi igénybe a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitatja az Art. 35. § (2) bekezdése szerinti feltételek fennállását. A pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, illetve, hogy az adózóval szemben hozott határozat ellen jogorvoslati kérelmeket terjesszen elő (Kfv.I.35. 205/2006/8.).
A fentiekre tekintettel a II. r. felperest azon a címen, hogy az I. r. felperes esetlegesen behajthatatlan tartozásáért mögöttes felelősséggel rendelkezik, kereshetőségi jog nem illeti meg.
A II. r. felperes személyiségi jogait sértő adóhatósági megállapításokat is kifogásolt. Ezzel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta a jogerős alperesi határozat indokolásában foglaltakat. Megállapította, hogy az alperesi határozat 3. oldalának 3. bekezdése első francia albekezdésében az alperes Sz. J. magánszemély 2002. február 21-i nyilatkozatát idézi akkor, amikor megállapítja, hogy az említett személy a II. r. felperes baráti körébe tartozik. Az idézett nyilatkozatot annyiban értelmezi, hogy a baráti körbe tartozás azt jelenti, hogy a II. r. felperes Sz. J. magánszemély garázsában tartotta adózó iratanyagát is, ahonnan 2001. február 22-én ismeretlen tettesek az 1997. és 1998. évi iratokat ellopták. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a fenti megállapítás az I. r. felperes által bérelt gépjárművek értékesítésével és bérletével, mint adóköteles tényállásokkal összefüggő körülményeket tartalmaztak (ugyanígy az alperesi határozat 4. oldal 3. bekezdésében), amely a gépjármű bérleti szerződések Art. 1. § (7) bekezdése szerinti minősítéséhez kapcsolódó körülményeket vett számba és értékelt. Ily módon nem tekinthető olyan adóhatósági rendelkezésnek, amely a II. r. felperesnek címzetten állapítana meg jogot vagy kötelezettséget, illetve valósítana meg terhére jogszabálysértést.
A II. r. felperes felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozott arra, hogy az adóhatóságnak ügyféli minőségéről érdemi határozatában döntenie kellett volna, miután a II. r. felperes magánszemély minőségében az adóigazgatási eljárásban nem vett részt.
Miután a II. r. felperes kereshetőségi jogát megalapozó körülményt megjelölni nem tudott, kereshetőségi joga arra sem terjed ki, hogy a megyei bíróság kereseti kérelmét teljes körben kimerítette-e vagy sem, a jelen felülvizsgálati eljárásban ugyanis a Pp. 215. § (1) bekezdésére való hivatkozás a kereshetőségi jog fennálltát feltételezi.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.309/2010.)