adozona.hu
BH+ 2014.11.494
BH+ 2014.11.494
I. A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt és a szerződés érvénytelenségének megállapítására indult perekben eltérő a keresetek tartalma és joghatása. Tekintettel arra, hogy az érvénytelenség megállapítására indult per megteremtheti a jogalapját a végrehajtás megszüntetésének, az érvénytelenségi per eldöntése a végrehajtási per előkérdése. A per tárgyalásának felfüggesztése azonban nem kötelező, csupán lehetőség a bíróság számára. II. A Pp. 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése (kor
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes pénzintézet a 2007. július 3. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján 9,5 millió "forintnak megfelelő - a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált - svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt" nyújtott az I. r. felperesnek, 2027. július 20-i lejáratra. Az induló kamat 6,28% volt, a törlesztő részlet induló összege havi 70 090 forint, a THM 6,79%. A közjegyző 91 500 forint munkadíját az I. r. felperes viselte. A szerző...
BH+ 2014.11.494 I. A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt és a szerződés érvénytelenségének megállapítására indult perekben eltérő a keresetek tartalma és joghatása. Tekintettel arra, hogy az érvénytelenség megállapítására indult per megteremtheti a jogalapját a végrehajtás megszüntetésének, az érvénytelenségi per eldöntése a végrehajtási per előkérdése. A per tárgyalásának felfüggesztése azonban nem kötelező, csupán lehetőség a bíróság számára.
II. A Pp. 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben a felperesnek kell megjelölnie, hogy az alperes pénzintézet által alkalmazott általános szerződési feltételek vagy az egyedileg meg nem tárgyalt szerződéses kikötések közül melyeket tartja tisztességtelennek, milyen ok miatt és az adott feltétel alkalmazása milyen hátrányt jelent a számára [6/2013. Polgári jogegységi határozat, 1952. évi III. tv. 369. §].
Az alperes pénzintézet a 2007. július 3. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján 9,5 millió "forintnak megfelelő - a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált - svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt" nyújtott az I. r. felperesnek, 2027. július 20-i lejáratra. Az induló kamat 6,28% volt, a törlesztő részlet induló összege havi 70 090 forint, a THM 6,79%. A közjegyző 91 500 forint munkadíját az I. r. felperes viselte. A szerződés aláírásakor az alperes a folyósított összeg után 1% "egyszeri" kezelési költséget számított fel, míg a szerződés 5. pontja értelmében "a kezelési költség mindenkori összegét" az alperes "hirdetménye tartalmazza". A II. r. felperes az említett szerződéssel kapcsolatban készfizető kezességet és zálogkötelezettséget vállalt.A szerződés felmondását követően az alperes a közjegyzői okirat 2010. május 13-i záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.
A felperesek 2010. augusztus 24. napján benyújtott keresetükben az ellenük 11 384 716 forint tőkére és járulékaira (mindösszesen 15 422 689 forintra) folytatott végrehajtások megszüntetését, másodsorban korlátozását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a szerződés színlelt: ténylegesen nem deviza, hanem forint alapú kölcsönszerződést kötöttek, ezért tartozásukat nem érinthette a devizapiac változása, az alperes pedig erre tekintettel nem módosíthatta egyoldalúan a szerződést, sem a kamatra, sem az árfolyamra vonatkozóan.
Az alperesnek a szerződés megkötésekor becsléssel meg kellett volna határoznia a várható költségek, köztük a futamidő alatti árfolyamváltozás mértékét, ennek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi.
A kamaton felül további díjak és költségek nem számolhatók el, az eltérő (a vételi és az eladási) árfolyam alkalmazása pedig sérti a jóerkölcsöt, mert az egyedül felszámítható kamaton kívüli nyereséget jelent az alperesnek.
Mindezek miatt a II. rendű felperes kötelezettség-vállalása is érvénytelen.
Számításaik szerint tartozásuk valós összege a keresetlevél beadásakor 8 900 856 forint volt annak figyelembevételével, hogy az egyszeri kezelési költséget és a közjegyzői munkadíjat sem kellett volna megfizetniük.
Bejelentették, hogy 14.P.96.357/2010. számon pert indítottak az alperes ellen a kölcsön- és a zálogszerződés érvénytelenségnek megállapítása iránt, amelyre tekintettel kérték a jelen per felfüggesztését.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kihangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés deviza alapú, mindenben az érvényes szerződésnek és mellékleteinek megfelelően járt el, a végrehajtás alá vont tartozás teljes összege fennáll. Költségeinek megtérítésére nem tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesek a szerződést aláírták, a tartalmát elfogadták, magukra nézve kötelezőnek ismerték el az általános szerződési feltételeket is. Az alperes pénzintézet mind a szerződés megkötésekor, mind pedig annak futamideje alatt a szerződésnek valamint a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően, teljes mértékben jogszerűen járt el. Leszögezte az elsőfokú bíróság: a felek nem forint, hanem devizahitel-szerződést kötöttek. Vállalták az árfolyamváltozás kockázatát, amely a felperesekre kedvező irányú is lehetett volna, így fel sem merül az, hogy a szerződés vagy bármely rendelkezése a jóerkölcsbe ütközne. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperes elszámolása helyes, megfelel a felek által megkötött szerződés előírásainak, ezért a végrehajtás korlátozása iránti kereset sem alapos.
A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A fellebbezés indokai kapcsán elsősorban kihangsúlyozta: a jelen, végrehajtás megszüntetésére indult per nem függeszthető fel a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per befejeződéséig, mert az érvénytelenség megállapítása nem a jelen per eldöntésének előkérdése (BDT 2007/1660).
A jogerős ítélet további indokai szerint a másodfokú bíróság a Pp. 247. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozás miatt nem foglalkozhatott érdemben a fellebbezésnek az általános szerződési feltételek vizsgálatára vonatkozó okfejtésével, továbbá az Európai Közösség Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kérelemmel.
Az ügy érdemére vonatkozóan a másodfokú bíróság utalt az elsőfokú bíróság helyes indokaira és rámutatott: az egyoldalú előnynek nem utóbb, hanem a szerződés megkötésekor kell fennállnia. A devizaárfolyam változása nem tekinthető egyoldalú előnynek, ez olyan kockázat, amelyet a felpereseknek a szerződés megkötésekor kellett volna mérlegelniük. Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy "nem értelmezhető" a felpereseknek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207.§ (4) bekezdésében foglalt színlelt szerződésre való hivatkozása, a 2008/48/EK irányelv pedig a 2010. június 11-i hatályba lépését követően megkötött szerződésekre irányadó.
A jogerős ítélet ellen - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala végett - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
Érvelésük szerint súlyos eljárási szabálysértések történtek: a perben eljárt bíróságok nem függesztették fel a jelen per tárgyalását az érvénytelenség megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig, a tényállást nem derítették fel kellő mélységben, és nem indokolták meg, hogy miért hagyták figyelmen kívül a szerződés megköltésének időpontjában hatályos, kötelezően alkalmazandó 87/102/EGK Irányelvet.
Érvelésük szerint a szerződés minden utólagos módosítása, amely a felperesekre többletterhet ró, törvénysértő.
Az EU Bíróság C-243/08. számú ítélete kötelezővé tette a tagállami bíróságok számára az egyedileg meg nem tárgyalt, "nem szokásos" feltételek tisztességtelenségének hivatalból történő vizsgálatát, amelyet a perben eljárt bíróságok elmulasztottak. A felülvizsgálati kérelem szerint "nem szokásos" feltételek: az egyoldalú szerződésmódosítás és következményei, a "deviza alapú hitel lényege, előnye, hátránya a forintalapú szerződéshez képest", a "svájci báziskamat alapján és változásaihoz kötötten a banki haszon kimutatása", valamint a "bank által hivatalból ismert" árfolyamváltozás "hosszú távú trendjének bemutatása".
Változatlanul állították, hogy nem deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek; utaltak arra, hogy fenntartják a kamatemelésre, a kamaton felüli díj kikötésére és az árfolyamváltozás becslésének hiányára vonatkozó álláspontjukat; végül rámutattak: a teljesítés az adósok hibáján kívül ellehetetlenült.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Okfejtése szerint nem történt eljárási szabálysértés, az ügy érdemére vonatkozó döntés pedig mindenben helytálló. Megjegyezte: a felperesek mind a 87/102/EGK, mind pedig a 2008/48/EK irányelvre, továbbá a szerződési feltételek tisztességtelenségére első alkalommal csupán az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben hivatkoztak.
Igényt tartott felülvizsgálati költségének megtérítésére.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelem arra vonatkozó érvelése, hogy a szerződő felek valójában forintalapú kölcsönszerződést kötöttek. Helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok: a peres felek 2007. július 3. napján megkötött szerződése deviza alapú kölcsönszerződés, hiszen a felek szerződésbe foglalt rendelkezésének megfelelően az I. r. felperes tartozása devizában keletkezett (kirovó pénznem), és csupán a teljesítések időpontjában számították át a devizában nyilvántartott tartozást forintra (lerovó pénznem). A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következett az, hogy a teljesítések időpontjában a bank a devizában keletkezett tartozást az adott időpontban irányadó árfolyamon forintra számította át (teljesítés alatt a bank részéről a kölcsön folyósítását, az I. r. felperes részéről pedig az egyes részletek törlesztését értve).
A felperesek által a keresetben és a felülvizsgálati kérelemben egyaránt felvetett kérdések közül a deviza alapú kölcsönzés megengedhetőségének, illetve az árfolyamváltozás áthárításának és "becslésének" problémáira a Kúria 2013. december 16. napján meghozott 6/2013. Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: PJE) választ ad.
A Kúria a PJE 2. pontjában és ahhoz fűzött indokolásban kifejtette, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések konstrukciója nem ütközött jogszabályba, hiszen a régi Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése és 231. §-a kifejezetten megengedte a kirovó és a lerovó pénznem eltérését, az erre vonatkozó megállapodások megkötését, amely megállapodások alapján az árfolyamváltozás előnyét és hátrányát egyaránt az adós viseli. Kitért a PJE arra is: a deviza alapú hitel-konstrukció nem ütközött nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem minősíthető uzsorás szerződésnek, nem irányult lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt.
A PJE 3. pontja szerint a bank tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére, hiszen a kockázat nagysága, a változás várható iránya előre nem volt látható. Az adósok a szerződés megkötésének időpontjában a forintkölcsönökre irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett kívántak kölcsönhöz jutni, amelyre úgy volt lehetőségük, hogy devizában adósodtak el. Ez egyben azt jelentette, hogy az adósok vállalták az árfolyamváltozás kockázatát, amelynek iránya és mértéke nem volt becsülhető vagy kiszámítható. A szerződéskötést követően bekövetkezett, az adósra utóbb hátrányosnak bizonyult tendenciák a PJE rendelkezése szerint nem eredményezhetik a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét.
Mindezek értelmében az I. r. felperes által a kölcsönszerződés színlelésére és az árfolyambecslés hiányára vonatkozó érvelése alaptalan, a devizapiaci változások kihatottak a perbeli szerződésre, az árfolyam változás követése és alkalmazása nem minősül az alperes egyoldalú szerződésmódosításának.
Mindezekre figyelemmel nem találta alaposnak a Kúria a felperesek egyoldalú kamatemelésre vonatkozó érvelését sem.
A keresetlevélből és az elsőfokú eljárás további irataiból kitűnik: a felperesek az egyoldalú kamatemeléssel kapcsolatban nem a kamat egyoldalú felemelését megengedő szerződéses kikötés tisztességtelenségére hivatkoztak. A kamatemelést kizárólag azon az alapon sérelmezték, hogy a forintalapú szerződésükbe foglalt kamat mértékét a devizapiac változása nem érinthette. Tekintettel arra, hogy az előzőekben kifejtettek szerint a perbeli kölcsönszerződés nem forint-, hanem deviza alapú, a felperesek érvelése nem foghat helyt.
A Pp. 270. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag annak vizsgálatára irányulhat, hogy a jogerős határozat jogszabálysértő-e. Ennek következménye továbbiak mellett az is, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem hozható fel olyan tény és nem vizsgálható olyan jogi álláspont, amelyről a másodfokú bíróság nem határozott.
Mindezekre tekintettel a Kúria nem foglalkozhatott a felperesek olyan újabb tényállításával és újabb jogi álláspontjával, amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet nem tartalmazott rendelkezést.
Mivel a felperesek keresetükben nem hivatkoztak az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek és az egyedileg meg nem tárgyalt kikötések tisztességtelenségére, csupán megjegyzi a Kúria: a Pp. 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben a felperesnek kell megjelölnie, hogy mely feltételeket tartja tisztességtelennek, és azt is, hogy milyen ok miatt, azaz az adott feltétel milyen hátrányt okoz a számára.
A szerződési feltétel tisztességtelensége ugyanis nem objektív kérdés: az, hogy egy feltétel tisztességtelen-e, nem a bíróság megítélésétől függ, hanem annak a szerződő félnek az egyéni megítélésétől, aki a hátrányos következményt elszenvedi. Emiatt nem tehető a bíróság feladatává az, hogy az általános szerződési feltételekbe foglalt kikötéseket hivatalból és egyenként megvizsgálja abból a szempontból, hogy tisztességtelen-e.
Alapos azonban a felülvizsgálati kérelem az eljárás felfüggesztése, valamint az eltérő (vételi és eladási) árfolyamok alkalmazásának kérdésében.
Az eljárás felfüggesztése kapcsán rámutat a Kúria: a kölcsön adósa "párhuzamosan" indíthat pert a szerződés érvénytelenségének megállapítása és - ha a tartozás végrehajtás alá került - a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt.
Az említett perekben előterjeszthető keresetek eltérnek egymástól, így a perfüggőségre (és az ítélt dologra) vonatkozó eljárási szabályok akkor sem alkalmazhatók, ha az adós a "párhuzamosan" megindított perekben azonos tényalapra, azonos érvénytelenségi okokra alapítja az igényét és a perben állók személye is azonos.
A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben a bíróság kizárólag a végrehajtás megszüntetéséről határozhat, azonban határozatának rendelkező részében nem nyilváníthatja érvénytelennek a szerződést, és az érvénytelenségre vonatkozó megállapítását csupán a határozat indokolása tartalmazza, mint a megszüntetés vagy korlátozás indokát. Abból, hogy a végrehajtási per bírósága nem nyilváníthatja érvénytelennek a szerződést az is következik, hogy nem dönthet az eredeti állapot helyreállításáról sem.
(Természetesen más helyzet az, amikor a végrehajtási igényt a felperes összekapcsolja a mindkét igény elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt.)
Annak ellenére, hogy az említett perekben a keresetek tartalma és joghatása eltér, vitathatatlan, hogy az érvénytelenség megállapítására indított per megteremtheti az alapját a végrehajtás megszüntetésének: ha ugyanis a bíróság a szerződést érvénytelennek nyilvánítja, ez egyben azt is jelenti, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelés nem jött létre érvényesen. Ilyen értelemben viszont az érvénytelenségi per eldöntése a végrehajtási per előkérdése, mégpedig attól függetlenül, hogy melyik per indult korábban.
Az adott esetben a felperes igazolta, hogy a jelen perrel párhuzamosan megindította a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti pert is, így - az előbb kifejtettekre tekintettel - a perben eljárt bíróságoknak a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján meg kellett volna fontolniuk a jelen per tárgyalásának felfüggesztését. A felfüggesztésre - az érvénytelenségi per jelenlegi állásától függően - az alábbi ok miatt megismételt eljárásban nyílik lehetőség.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben azonban a per tárgyalásának felfüggesztése nem kötelező, csupán a pert tárgyaló bíró lehetősége. Így amikor a jelen perben eljárt bíróságok nem éltek a felfüggesztés lehetőségével, nem valósítottak meg súlyos eljárási szabálysértést, így a hatályon kívül helyezés oka nem a felfüggesztés elmaradása.
A Kúria a jogerős ítéletet valamint az elsőfokú bíróság ítéletét a következők miatt helyezte hatályon kívül:
A felperesek keresetlevelükben előadták, hogy az "eltérő árfolyam alkalmazása - tőkenyilvántartás vételi-törlesztési eladási - a jóerkölcsbe ütközik, mert a kamaton felül további nyereséget jelent az alperesnek [Ptk. 202. § (2) bekezdése]".
Habár a felperesek tévesen hivatkoztak a régi Ptk. 202. § (2) bekezdésére [mivel a régi Ptk. 202. § az uzsorakölcsönről szólt és a 202. § nem tartalmazott (2) bekezdést], idézett kereseti előadásukat a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint, tehát annak tartalma alapján értelmezve: a felperesek szerint a kölcsönszerződés az eltérő árfolyamok alkalmazása miatt - legalábbis e részében - érvénytelen.
Ez az álláspont helytálló: tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézményeknél a vételi árfolyam mindig alacsonyabb az eladási árfolyamtól, tényleges átváltás azonban nem történik (csupán átszámítás), az átszámítás során a különnemű árfolyamok alkalmazása valóban indokolatlan vagyoni előnyt jelent a pénzügyi intézmény számára. Evonatkozásban a Kúria utal az EBH 2013.12.G10 szám alatt közzétett elvi határozatban kifejtettekre valamint a 6/2013. 6/2013. Polgári jogegységi határozat 5. pontjára, amely szerint az érvénytelen kikötés nem vált ki joghatást, az érvénytelen kikötés helyébe a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése lép, azonban a szerződés egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.
Amennyiben a bíróság végrehajtási perben azt észleli, hogy a követelés részben nem jött létre érvényesen, de - a részleges érvénytelenséghez hasonlóan - a követelés az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyása után részben fennmarad, a végrehajtás megszüntetése helyett a végrehajtás korlátozásának van helye.
A Kúria azonban a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből levezethető bizonyítási tilalom [Pp. 275. § (1) bekezdés] miatt nem folytathatott le bizonyítást arra, hogy a különnemű árfolyamok alkalmazása mennyiben hatott ki a felperesek tartozásának összegére. Emiatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során:
Tisztázni kell, hogy folyamatban van-e még az érvénytelenség megállapítása iránt indított per.
Ha folyamatban van, meg kell fontolni a jelen per tárgyalásának a Pp. 152. § (2) bekezdésére alapított felfüggesztését.
Amennyiben a per tárgyalásának felfüggesztésre nincsen lehetőség, vagy a lehetőség ugyan fennáll, de a felfüggesztés nem célszerű, a jelen per keretében le kell folytatni a bizonyítást arra, hogy a különnemű árfolyamok alkalmazásának kiküszöbölésével (az MNB hivatalos deviza-középárfolyamának alkalmazásával) a felperesek ellen folyó végrehajtás során a felperes tartozása milyen összeggel csökken (végrehajtás korlátozása).
(Kúria Pfv. I. 20.772/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a dr. Czirmes György ügyvéd által képviselt I. rendű és II. rendű felpereseknek a dr. Vator Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt alperes ellen végrehajtás megszüntetése iránt a Bíróságnál 8.P.22.406/2010. számon folytatott és másodfokon a Megyei Bíróság 1.Pf.21.008/2011/4. számú ítéletével befejezett perében, az említett számú jogerős ítélet ellen a felperesek által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
végzést:
A Kúria a jogerős ítéletet, valamint a Székesfehérvári Városi Bíróság 8.P.22.406/2010/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasítja. Az I. és a II. rendű felpereseket együttesen megillető felülvizsgálati költséget 150.000 (Százötvenezer) forintban, az alperes felülvizsgálati költségét szintén 150.000 (Százötvenezer) forintban, míg a felperesek személyes költségmentessége miatt le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték összegét 652.000 (Hatszázötvenkétezer) forintban állapítja meg.A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
Az alperes pénzintézet a 2007. július 3. napján közjegyzői okiratba foglalt kölcsönszerződés alapján 9,5 millió "forintnak megfelelő - a folyósítás időpontjában érvényes árfolyamon kalkulált - svájci frankban (CHF) nyilvántartott, részben hitelkiváltási célú kölcsönt" nyújtott az I. rendű felperesnek, 2027. július 20-i lejáratra. Az induló kamat 6,28% volt, a törlesztő részlet induló összege havi 70.090 forint, a THM 6,79%. A közjegyző 91.500 forint munkadíját az I. rendű felperes viselte. A szerződés aláírásakor az alperes a folyósított összeg után 1% "egyszeri" kezelési költséget számított fel, míg a szerződés 5. pontja értelmében "a kezelési költség mindenkori összegét" az alperes "hirdetménye tartalmazza". A II. rendű felperes az említett szerződéssel kapcsolatban készfizető kezességet és zálogkötelezettséget vállalt.
A szerződés felmondását követően az alperes a közjegyzői okirat 2010. május 13-i záradékolásával végrehajtást kezdeményezett a felperesek ellen.
A felperesek 2010. augusztus 24. napján benyújtott keresetükben az ellenük 11.384.716 forint tőkére és járulékaira (mindösszesen 15.422.689 forintra) folytatott végrehajtások megszüntetését, másodsorban korlátozását kérték.
Arra hivatkoztak, hogy a szerződés színlelt: ténylegesen nem deviza, hanem forint alapú kölcsönszerződést kötöttek, ezért tartozásukat nem érinthette a devizapiac változása, az alperes pedig erre tekintettel nem módosíthatta egyoldalúan a szerződést, sem a kamatra, sem az árfolyamra vonatkozóan.
Az alperesnek a szerződés megkötésekor becsléssel meg kellett volna határoznia a várható költségek, köztük a futamidő alatti árfolyamváltozás mértékét, ennek hiánya a szerződés semmisségét eredményezi.
A kamaton felül további díjak és költségek nem számolhatók el, az eltérő (a vételi és az eladási) árfolyam alkalmazása pedig sérti a jóerkölcsöt, mert az egyedül felszámítható kamaton kívüli nyereséget jelent az alperesnek.
Mindezek miatt a II. rendű felperes kötelezettség-vállalása is érvénytelen.
Számításaik szerint tartozásuk valós összege a keresetlevél beadásakor 8.900.856 forint volt annak figyelembevételével, hogy az egyszeri kezelési költséget és a közjegyzői munkadíjat sem kellett volna megfizetniük.
Bejelentették, hogy 14.P.96.357/2010. számon pert indítottak az alperes ellen a kölcsön- és a zálogszerződés érvénytelenségnek megállapítása iránt, amelyre tekintettel kérték a jelen per felfüggesztését.
Az alperes érdemi ellenkérelme a kereset elutasítására irányult. Kihangsúlyozta, hogy a kölcsönszerződés deviza alapú, mindenben az érvényes szerződésnek és mellékleteinek megfelelően járt el, a végrehajtás alá vont tartozás teljes összege fennáll. Költségeinek megtérítésére nem tartott igényt.
Az elsőfokú bíróság ítéletében elutasította a keresetet. Döntését azzal indokolta, hogy a felperesek a szerződést aláírták, a tartalmát elfogadták, magukra nézve kötelezőnek ismerték el az általános szerződési feltételeket is. Az alperes pénzintézet mind a szerződés megkötésekor, mind pedig annak futamideje alatt a szerződésnek valamint a hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelően, teljes mértékben jogszerűen járt el. Leszögezte az elsőfokú bíróság: a felek nem forint, hanem devizahitel-szerződést kötöttek. Vállalták az árfolyamváltozás kockázatát, amely a felperesekre kedvező irányú is lehetett volna, így fel sem merül az, hogy a szerződés vagy bármely rendelkezése a jóerkölcsbe ütközne. Utalt az elsőfokú bíróság arra is, hogy az alperes elszámolása helyes, megfelel a felek által megkötött szerződés előírásainak, ezért a végrehajtás korlátozása iránti kereset sem alapos.
A felperesek fellebbezését elbíráló másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét.
A fellebbezés indokai kapcsán elsősorban kihangsúlyozta: a jelen, végrehajtás megszüntetésére indult per nem függeszthető fel a kölcsönszerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per befejeződéséig, mert az érvénytelenség megállapítása nem a jelen per eldöntésének előkérdése (BDT2007/1660).
A jogerős ítélet további indokai szerint a másodfokú bíróság a Pp. 247. § (1) bekezdésébe foglalt korlátozás miatt nem foglalkozhatott érdemben a fellebbezésnek az általános szerződési feltételek vizsgálatára vonatkozó okfejtésével, továbbá az Európai Közösség Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárásra vonatkozó kérelemmel.
Az ügy érdemére vonatkozóan a másodfokú bíróság utalt az elsőfokú bíróság helyes indokaira és rámutatott: az egyoldalú előnynek nem utóbb, hanem a szerződés megkötésekor kell fennállnia. A devizaárfolyam változása nem tekinthető egyoldalú előnynek, ez olyan kockázat, amelyet a felpereseknek a szerződés megkötésekor kellett volna mérlegelniük. Megjegyezte a másodfokú bíróság, hogy "nem értelmezhető" a felpereseknek a Magyar Köztársaság Polgári Törvénykönyvéről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 207. § (4) bekezdésében foglalt színlelt szerződésre való hivatkozása, a 2008/48/EK irányelv pedig a 2010. június 11-i hatályba lépését követően megkötött szerződésekre irányadó.
A jogerős ítélet ellen - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő hatályon kívül helyezése és a keresetnek helyt adó határozat meghozatala végett - a felperesek terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet.
Érvelésük szerint súlyos eljárási szabálysértések történtek: a perben eljárt bíróságok nem függesztették fel a jelen per tárgyalását az érvénytelenség megállapítása iránt indított per jogerős befejezéséig, a tényállást nem derítették fel kellő mélységben, és nem indokolták meg, hogy miért hagyták figyelmen kívül a szerződés megköltésének időpontjában hatályos, kötelezően alkalmazandó 87/102/EGK Irányelvet.
Érvelésük szerint a szerződés minden utólagos módosítása, amely a felperesekre többletterhet ró, törvénysértő.
Az EU Bíróság C-243/08. számú ítélete kötelezővé tette a tagállami bíróságok számára az egyedileg meg nem tárgyalt, "nem szokásos" feltételek tisztességtelenségének hivatalból történő vizsgálatát, amelyet a perben eljárt bíróságok elmulasztottak. A felülvizsgálati kérelem szerint "nem szokásos" feltételek: az egyoldalú szerződésmódosítás és következményei, a "deviza alapú hitel lényege, előnye, hátránya a forintalapú szerződéshez képest", a "svájci báziskamat alapján és változásaihoz kötötten a banki haszon kimutatása", valamint a "bank által hivatalból ismert" árfolyamváltozás "hosszú távú trendjének bemutatása".
Változatlanul állították, hogy nem deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek; utaltak arra, hogy fenntartják a kamatemelésre, a kamaton felüli díj kikötésére és az árfolyamváltozás becslésének hiányára vonatkozó álláspontjukat; végül rámutattak: a teljesítés az adósok hibáján kívül ellehetetlenült.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult. Okfejtése szerint nem történt eljárási szabálysértés, az ügy érdemére vonatkozó döntés pedig mindenben helytálló. Megjegyezte: a felperesek mind a 87/102/EGK, mind pedig a 2008/48/EK irányelvre, továbbá a szerződési feltételek tisztességtelenségére első alkalommal csupán az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezésükben hivatkoztak.
Igényt tartott felülvizsgálati költségének megtérítésére.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Nem alapos a felülvizsgálati kérelem arra vonatkozó érvelése, hogy a szerződő felek valójában forintalapú kölcsönszerződést kötöttek. Helytállóan állapították meg a perben eljárt bíróságok: a peres felek 2007. július 3. napján megkötött szerződése deviza alapú kölcsönszerződés, hiszen a felek szerződésbe foglalt rendelkezésének megfelelően az I. rendű felperes tartozása devizában keletkezett (kirovó pénznem), és csupán a teljesítések időpontjában számították át a devizában nyilvántartott tartozást forintra (lerovó pénznem). A kirovó és a lerovó pénznem eltéréséből következett az, hogy a teljesítések időpontjában a bank a devizában keletkezett tartozást az adott időpontban irányadó árfolyamon forintra számította át (teljesítés alatt a bank részéről a kölcsön folyósítását, az I. rendű felperes részéről pedig az egyes részletek törlesztését értve).
A felperesek által a keresetben és a felülvizsgálati kérelemben egyaránt felvetett kérdések közül a deviza alapú kölcsönzés megengedhetőségének, illetve az árfolyamváltozás áthárításának és "becslésének" problémáira a Kúria 2013. december 16. napján meghozott 6/2013. számú Polgári jogegységi határozata (a továbbiakban: PJE) választ ad.
A Kúria a PJE 2. pontjában és ahhoz fűzött indokolásban kifejtette, hogy a deviza alapú kölcsönszerződések konstrukciója nem ütközött jogszabályba, hiszen a régi Ptk. 200. §-ának (1) bekezdése és 231. §-a kifejezetten megengedte a kirovó és a lerovó pénznem eltérését, az erre vonatkozó megállapodások megkötését, amely megállapodások alapján az árfolyamváltozás előnyét és hátrányát egyaránt az adós viseli. Kitért a PJE arra is: a deviza alapú hitel-konstrukció nem ütközött nyilvánvalóan a jóerkölcsbe, nem minősíthető uzsorás szerződésnek, nem irányult lehetetlen szolgáltatásra és nem színlelt.
A PJE 3. pontja szerint a bank tájékoztatási kötelezettsége nem terjedhetett ki az árfolyamváltozás mértékére, hiszen a kockázat nagysága, a változás várható iránya előre nem volt látható. Az adósok a szerződés megkötésének időpontjában a forintkölcsönökre irányadó kamatnál alacsonyabb kamat mellett kívántak kölcsönhöz jutni, amelyre úgy volt lehetőségük, hogy devizában adósodtak el. Ez egyben azt jelentette, hogy az adósok vállalták az árfolyamváltozás kockázatát, amelynek iránya és mértéke nem volt becsülhető vagy kiszámítható. A szerződéskötést követően bekövetkezett, az adósra utóbb hátrányosnak bizonyult tendenciák a PJE rendelkezése szerint nem eredményezhetik a szerződés jóerkölcsbe ütközés miatti érvénytelenségét.
Mindezek értelmében az I. rendű felperes által a kölcsönszerződés színlelésére és az árfolyambecslés hiányára vonatkozó érvelése alaptalan, a devizapiaci változások kihatottak a perbeli szerződésre, az árfolyam változás követése és alkalmazása nem minősül az alperes egyoldalú szerződésmódosításának.
Mindezekre figyelemmel nem találta alaposnak a Kúria a felperesek egyoldalú kamatemelésre vonatkozó érvelését sem.
A keresetlevélből és az elsőfokú eljárás további irataiból kitűnik: a felperesek az egyoldalú kamatemeléssel kapcsolatban nem a kamat egyoldalú felemelését megengedő szerződéses kikötés tisztességtelenségére hivatkoztak. A kamatemelést kizárólag azon az alapon sérelmezték, hogy a forintalapú szerződésükbe foglalt kamat mértékét a devizapiac változása nem érinthette. Tekintettel arra, hogy az előzőekben kifejtettek szerint a perbeli kölcsönszerződés nem forint-, hanem deviza alapú, a felperesek érvelése nem foghat helyt.
A Pp. 270. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálat rendkívüli jogorvoslat, amely kizárólag annak vizsgálatára irányulhat, hogy a jogerős határozat jogszabálysértő-e. Ennek következménye továbbiak mellett az is, hogy a felülvizsgálati eljárásban nem hozható fel olyan tény és nem vizsgálható olyan jogi álláspont, amelyről a másodfokú bíróság nem határozott.
Mindezekre tekintettel a Kúria nem foglalkozhatott a felperesek olyan újabb tényállításával és újabb jogi álláspontjával, amelyre vonatkozóan a jogerős ítélet nem tartalmazott rendelkezést.
Mivel a felperesek keresetükben nem hivatkoztak az alperes által alkalmazott általános szerződési feltételek és az egyedileg meg nem tárgyalt kikötések tisztességtelenségére, csupán megjegyzi a Kúria: a Pp. 369. § a) pontjára alapított végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben a felperesnek kell megjelölnie, hogy mely feltételeket tartja tisztességtelennek, és azt is, hogy milyen ok miatt, azaz az adott feltétel milyen hátrányt okoz a számára.
A szerződési feltétel tisztességtelensége ugyanis nem objektív kérdés: az, hogy egy feltétel tisztességtelen-e, nem a bíróság megítélésétől függ, hanem annak a szerződő félnek az egyéni megítélésétől, aki a hátrányos következményt elszenvedi. Emiatt nem tehető a bíróság feladatává az, hogy az általános szerződési feltételekbe foglalt kikötéseket hivatalból és egyenként megvizsgálja abból a szempontból, hogy tisztességtelen-e.
Alapos azonban a felülvizsgálati kérelem az eljárás felfüggesztése, valamint az eltérő (vételi és eladási) árfolyamok alkalmazásának kérdésében.
Az eljárás felfüggesztése kapcsán rámutat a Kúria: a kölcsön adósa "párhuzamosan" indíthat pert a szerződés érvénytelenségének megállapítása és - ha a tartozás végrehajtás alá került - a végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránt.
Az említett perekben előterjeszthető keresetek eltérnek egymástól, így a perfüggőségre (és az ítélt dologra) vonatkozó eljárási szabályok akkor sem alkalmazhatók, ha az adós a "párhuzamosan" megindított perekben azonos tényalapra, azonos érvénytelenségi okokra alapítja az igényét és a perben állók személye is azonos.
A végrehajtás megszüntetése (korlátozása) iránti perben a bíróság kizárólag a végrehajtás megszüntetéséről határozhat, azonban határozatának rendelkező részében nem nyilváníthatja érvénytelennek a szerződést, és az érvénytelenségre vonatkozó megállapítását csupán a határozat indokolása tartalmazza, mint a megszüntetés vagy korlátozás indokát. Abból, hogy a végrehajtási per bírósága nem nyilváníthatja érvénytelennek a szerződést az is következik, hogy nem dönthet az eredeti állapot helyreállításáról sem.
(Természetesen más helyzet az, amikor a végrehajtási igényt a felperes összekapcsolja a mindkét igény elbírálására hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság előtt.)
Annak ellenére, hogy az említett perekben a keresetek tartalma és joghatása eltér, vitathatatlan, hogy az érvénytelenség megállapítására indított per megteremtheti az alapját a végrehajtás megszüntetésének: ha ugyanis a bíróság a szerződést érvénytelennek nyilvánítja, ez egyben azt is jelenti, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelés nem jött létre érvényesen. Ilyen értelemben viszont az érvénytelenségi per eldöntése a végrehajtási per előkérdése, mégpedig attól függetlenül, hogy melyik per indult korábban.
Az adott esetben a felperes igazolta, hogy a jelen perrel párhuzamosan megindította a szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti pert is, így - az előbb kifejtettekre tekintettel - a perben eljárt bíróságoknak a Pp. 152. § (2) bekezdése alapján meg kellett volna fontolniuk a jelen per tárgyalásának felfüggesztését. A felfüggesztésre - az érvénytelenségi per jelenlegi állásától függően - az alábbi ok miatt megismételt eljárásban nyílik lehetőség.
A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben azonban a per tárgyalásának felfüggesztése nem kötelező, csupán a pert tárgyaló bíró lehetősége. Így amikor a jelen perben eljárt bíróságok nem éltek a felfüggesztés lehetőségével, nem valósítottak meg súlyos eljárási szabálysértést, így a hatályon kívül helyezés oka nem a felfüggesztés elmaradása.
A Kúria a jogerős ítéletet valamint az elsőfokú bíróság ítéletét a következők miatt helyezte hatályon kívül:
A felperesek keresetlevelükben előadták, hogy az "eltérő árfolyam alkalmazása - tőkenyilvántartás vételi-törlesztési eladási - a jóerkölcsbe ütközik, mert a kamaton felül további nyereséget jelent az alperesnek [Ptk. 202. § (2) bekezdése]".
Habár a felperesek tévesen hivatkoztak a régi Ptk. 202. § (2) bekezdésére (mivel a régi Ptk. 202. § az uzsorakölcsönről szólt és a 202. § nem tartalmazott (2) bekezdést), idézett kereseti előadásukat a Pp. 3. § (2) bekezdése szerint, tehát annak tartalma alapján értelmezve: a felperesek szerint a kölcsönszerződés az eltérő árfolyamok alkalmazása miatt - legalábbis e részében - érvénytelen.
Ez az álláspont helytálló: tekintettel arra, hogy a pénzügyi intézményeknél a vételi árfolyam mindig alacsonyabb az eladási árfolyamtól, tényleges átváltás azonban nem történik (csupán átszámítás), az átszámítás során a különnemű árfolyamok alkalmazása valóban indokolatlan vagyoni előnyt jelent a pénzügyi intézmény számára. Evonatkozásban a Kúria utal az EBH 2013.12.G10 szám alatt közzétett elvi határozatban kifejtettekre valamint a 6/2013. PJE határozat 5. pontjára, amely szerint az érvénytelen kikötés nem vált ki joghatást, az érvénytelen kikötés helyébe a nemzeti jog diszpozitív rendelkezése lép, azonban a szerződés egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.
Amennyiben a bíróság végrehajtási perben azt észleli, hogy a követelés részben nem jött létre érvényesen, de - a részleges érvénytelenséghez hasonlóan - a követelés az érvénytelen rész figyelmen kívül hagyása után részben fennmarad, a végrehajtás megszüntetése helyett a végrehajtás korlátozásának van helye.
A Kúria azonban a felülvizsgálati eljárás rendkívüli jogorvoslati jellegéből levezethető bizonyítási tilalom (Pp. 275. § (1) bekezdés) miatt nem folytathatott le bizonyítást arra, hogy a különnemű árfolyamok alkalmazása mennyiben hatott ki a felperesek tartozásának összegére. Emiatt a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárás során:
Tisztázni kell, hogy folyamatban van-e még az érvénytelenség megállapítása iránt indított per.
Ha folyamatban van, meg kell fontolni a jelen per tárgyalásának a Pp. 152. § (2) bekezdésére alapított felfüggesztését.
Amennyiben a per tárgyalásának felfüggesztésre nincsen lehetőség, vagy a lehetőség ugyan fennáll, de a felfüggesztés nem célszerű, a jelen per keretében le kell folytatni a bizonyítást arra, hogy a különnemű árfolyamok alkalmazásának kiküszöbölésével (az MNB hivatalos deviza-középárfolyamának alkalmazásával) a felperesek ellen folyó végrehajtás során a felperes tartozása milyen összeggel csökken (végrehajtás korlátozása).
Mivel a Kúria hatályon kívül helyező végzést hozott, a felülvizsgálati eljárásban felmerült költség összegét csupán megállapította, annak viseléséről az új határozatot hozó bíróság határoz (Pp.275.§ (5) bekezdés).
Budapest, 2014. május 28.
Dr. Harter Mária s.k. a tanács elnöke, Dr. Varga Edit s.k. bíró, Dr. Mocsár Attila Zsolt s.k. bíró
(Kúria Pfv. I. 20.772/2013.)