adozona.hu
EH 2014.11.K41
EH 2014.11.K41
A származási ország szerinti diszkriminatív árképzés - amelynek része az árrés kialakítása - tisztességtelen forgalmazási magatartásnak minősül és termékpálya-felügyeleti bírság kiszabását vonja maga után [2009. évi CXV. tv. 3. § (1), (2) bek.; 1952. évi III. tv. 221. § (1) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] 2012. szeptember 4-én bejelentés érkezett az alpereshez, amelyben a bejelentő az 1 literes 1,5%-os UHT tejtermékek diszkriminatív árképzését kifogásolta a felperesi áruházakban. Az alperes ezt követően 2012. augusztus 29. napra vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperesi teljes üzletláncnál, az ellenőrzéssel érintett termékek az 1 literes, 1,5%-os UHT tejek voltak (TV tej, Laura tej, Mizo tej, TS tej, Mlieko tej).
[2] Az eljárás lefolytatását követően az alperes a 2013. február 13. napjá...
EH 2014.11.K41 A származási ország szerinti diszkriminatív árképzés - amelynek része az árrés kialakítása - tisztességtelen forgalmazási magatartásnak minősül és termékpálya-felügyeleti bírság kiszabását vonja maga után [2009. évi CXV. tv. 3. § (1), (2) bek.; 1952. évi III. tv. 221. § (1) bek.].
[1] 2012. szeptember 4-én bejelentés érkezett az alpereshez, amelyben a bejelentő az 1 literes 1,5%-os UHT tejtermékek diszkriminatív árképzését kifogásolta a felperesi áruházakban. Az alperes ezt követően 2012. augusztus 29. napra vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperesi teljes üzletláncnál, az ellenőrzéssel érintett termékek az 1 literes, 1,5%-os UHT tejek voltak (TV tej, Laura tej, Mizo tej, TS tej, Mlieko tej).[2] Az eljárás lefolytatását követően az alperes a 2013. február 13. napján kelt határozatával a felperest 38 millió forint termékpálya-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az eljárás során megállapítható volt, hogy 97 Tesco áruháznál mindkét magyar termék árrése a Mlieko tej és a TV tej árrése felett volt. További 86 áruháznál valamennyi magyar UHT tej árrése meghaladta a külföldi tej árrésszintjét. A békéscsabai, lencsési és kunszentmiklósi áruházaknál a magyar TS tej árrése alacsonyabb volt, mint a külföldi tej árrése. Az alperes megállapítása szerint az 1 literes 1,5%-os UHT tej értékesítése során az áruházi fogyasztói árak képzése terén kirívóan eltérő árrésszinteket alakított ki a felperes a magyar és a külföldi termékek viszonylatában. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tfmtv.) 3. § (2) bekezdés u) pontjára hivatkozással az alperes kimondta, hogy a felperesi árképzés tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül. Az eljárás során tájékoztatta a felperest a kötelezettségvállalás lehetőségéről, azonban az alperes a felperesi magatartást olyan kirívóan súlyosnak ítélte meg, hogy a felperes kötelezettségvállalását nem fogadta el.
[3] A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte.
[4] Arra hivatkozott, hogy a határozat sérti a Tfmtv. 3. § (2) bekezdés u) pontját, a Ket. 50. § (1) bekezdését, 72. § (1) bekezdés ea) és eb) pontjait, valamint az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 34. és 49. cikkelyeit. Kérte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, ezen kérelmétől a későbbiek során elállt. A felperes álláspontja szerint az alperes helytelen következtetéseket vont le, eljárása során nem a felperesi árképzést, hanem kizárólag a felperes által alkalmazott árrést vizsgálta.
[5] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt.
[6] Ítéletének indokolásában a Tfmtv. 3. § (2) bekezdés u) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy az alperes eljárása során összetételük és érzékszervi tulajdonságaik alapján azonosnak minősülő termékeket vizsgált. Ezen tényt maga a felperes sem vitatta. A felek között a vita abban volt, hogy az alperes által kimutatott különbségek az árrés tekintetében megalapozzák-e a fenti jogszabályhely sérelmét.
[7] Az alperesi határozat mellékletét képező táblázatból egyértelműen megállapíthatónak találta az elsőfokú bíróság, hogy szignifikáns módon tért el az árképzés az azonos jellegű magyar tejtermékek rovására. Az egyes felperesi áruházakban diszkriminatív módon előnyösebb helyzetbe hozva ezzel a külföldi eredetű termékeket.
[8] Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy az árképzés része az árrés, tehát az alperes természetesen az árképzés körében az árrést is vizsgálhatta. Ha az árképzésben megnyilvánuló - jogellenes megkülönböztetés oka az árrésekben kimutatható indokolatlan különbség, úgy ezen körülmény önmagában - az árképzés többi elemének vizsgálata nélkül is - megalapozhatja a jogsértés megállapíthatóságát. Az árrés alakulása egyértelműen és releváns módon kihat a végső árra. Az árképzés és az árrés fogalmai elválaszthatatlanok egymástól. A kifogásolt árrések szignifikáns és tendenciózus eltérése pedig a származási országra voltak visszavezethetők. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az árrések eltérése lehet jogszerű, de az eltérésnek ésszerű és bizonyított okát kell adni. A felperes sem a közigazgatási eljárás, sem a per során nem igazolta, hogy az általa alkalmazott árrések (árréskülönbségek) gazdasági vagy egyéb szempontok alapján indokoltak lennének.
[9] A Tfmtv. 6. § (2) és (6) bekezdésére hivatkozással megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a jogkövetkezmény meghatározása során az alperes figyelembe vette az eset összes körülményeit. A kiszabott bírság nem tekinthető túlzottnak vagy aránytalannak, megfelel a generális és speciális prevenció céljainak, az alperes határozata pedig a Pp. 339/B. §-ában foglaltaknak.
[10] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta.
[11] Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 221. § (1) bekezdésében és 336/A. § (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Tfmtv. 3. § (2) bekezdés u) pontját. Kifejtette, hogy a bíróság ítéletével szemben egyértelműen megállapítható, hogy árképzése nem tért el, az minden esetben azonos, versenytársi árképzés volt. Az árrésben nem állt fenn indokolatlan különbség, az minden tekintetben az árképzésre vezethető vissza, amely ésszerű, indokolt és azonos volt. Az árréseltérés ésszerű és bizonyított volt, amelynek lényegét a versenytársi árképzés adta. Az alkalmazott árrések gazdasági indokát nem kell igazolni.
[12] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
[13] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
[14] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helyálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett.
[15] Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270. § (2) bekezdése és 272. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275. § (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
[16] A Tfmtv. 3. § (1) bekezdése értelmében tilos a tisztességtelen forgalmazói magatartás. A (2) bekezdés u) pont szerint tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon eltérő képzése.
[17] Ezen anyagi jogszabályi rendelkezés alapján került sor a felperes szankcionálására, a közigazgatási eljárásban és ennek jogszerűségét vizsgálta a bíróság a per során.
[18] A perben rendelkezésre állt közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes hatósági eljárás során vizsgálta a termékek azonosságát, az adott áruháznál adott értékesítési napon a származási ország alapján különböző, azonban összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek párhuzamos értékesítését, az eltérő termékforgalmazási típusba tartozó akciós értékesítés előfordulását, az áruházak önálló árképzésének gyakorlatát.
[19] Alaptalan tehát a felperes azon hivatkozása, hogy az alperes eljárása során az árképzést nem vizsgálta. Hangsúlyozandó, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a per során semmilyen előadást az eltérés okát illetően nem tett, és nem bizonyította, hogy az eltérések oka megalapozott, jogszerű. A fent idézett törvényi előírásból következően az a forgalmazóval szembeni elvárás, hogy egy áruházon belül árusított eltérő származási országú, de összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos terméket ne diszkrimináljon az árréssel. Rögzíthető volt, hogy a felperes áruházanként az eltérő adottságokat figyelembe vevő eltérő árrés szintekkel állapította meg a fogyasztói árat, a törvényi rendelkezést azonban figyelmen kívül hagyta, tehát nem azonos árrés szintet alkalmazott áruházanként a külföldi és a belföldi összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek esetén.
[20] Egyetértett a Kúria az alperes azon álláspontjával, miszerint a Tfmtv. amikor árképzésről beszél, akkor annak számszerűsíthető módjáról, az árrés szintjéről is beszél, nem csak az elméleti módszertanáról, mivel a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az árképzés következménye, megvalósulás módja, megjelenése, a termék árrés kialakítása.
[21] A felperes által a felülvizsgálati kérelemben többszörösen hivatkozott versenytársi árképzés kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy az árképzés a beszerzés ár, árrés és hatósági terhek elemekből tevődik össze. A felperes a hatósági jegyzőkönyvben tett nyilatkozatában a piaci adatokat (versenytársi adatokat) a beszerzési árban szerepelteti, így ezen hivatkozása az árrés vonatkozásában fel sem merülhetett. Az ellenőrzés adataiból következően a külföldi áruk egyébként alacsonyabb beszerzési ára mellé a felperes egy alacsonyabb árrés szintet tett, amivel a belföldi áruk beszerzési árához és árrés szintjéhez képest még jobban eltávolodott a fogyasztói ár, azaz a különbség még inkább kimutatható a származási országokat illetően.
[22] Megjegyzi a Kúria, hogy a versenytársak Tfmtv.-be ütköző magatartása nem szolgálhat alapul a keresettel támadott alperesi határozat jogszabálysértésének megállapításához és a felperes perben vizsgált árképzési módszerének elfogadásához.
[23] Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a felperes nem tudta sem versenytársi, sem piacgazdasági, sem kereskedelmi, sem egyéb szempontból alátámasztani az árrések különbözőségének indokoltságát, állításait ténybeli bizonyítékokkal nem igazolta, ezért jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról.
[24] A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásakor a Pp. 221. § (1) bekezdését sem sértette meg, az abban foglaltaknak megfelelően részletes, jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott indokát adta döntésének.
[25] A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 336/A. § (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott ugyan, azonban annak mibenlétét nem jelölte meg, annak alkalmazása a per során fel sem merült.
[26] Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275. § (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. III. 37.165/2014.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Udvardi György jogtanácsos által képviselt T.-G. Á. Zrt. felperesnek a dr. Kaszai Balázs ügyvéd által képviselt Nemzeti Élelmiszerlánc-Biztonsági Hivatal alperes ellen termékpálya-felügyeleti bírság tárgyában hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. november 12. napján kelt 3.K.31.014/2013/8. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 13. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.31.014/2013/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a Kúria a felperest, fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50 000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
2012. szeptember 4-én bejelentés érkezett az alpereshez, amelyben a bejelentő az 1 literes 1,5 %-os UHT tejtermékek diszkriminatív árképzését kifogásolta a felperesi áruházakban. Az alperes ezt követően 2012. augusztus 29. napra vonatkozóan ellenőrzést végzett a felperesi teljes üzletláncnál, az ellenőrzéssel érintett termékek az 1 literes, 1,5 %-os UHT tejek voltak (TV tej, Laura tej, Mizo tej, TS tej, Mlieko tej). Az eljárás lefolytatását követően az alperes a 2013. február 13. napján kelt határozatával a felperest 38 millió forint termékpálya-felügyeleti bírság megfizetésére kötelezte. A határozat indokolása szerint az eljárás során megállapítható volt, hogy 97 Tesco áruháznál mindkét magyar termék árrése a Mlieko tej és a TV tej árrése felett volt. További 86 áruháznál valamennyi magyar UHT tej árrése meghaladta a külföldi tej árrés szintjét. A békéscsabai, lencsési, és kunszentmiklósi áruházaknál a magyar TS tej árrése alacsonyabb volt mint a külföldi tej árrése. Az alperes megállapítása szerint az 1 literes 1,5 %-os UHT tej értékesítése során az áruházi fogyasztói árak képzése terén kirívóan eltérő árrés szinteket alakított ki a felperes a magyar és a külföldi termékek viszonylatában. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékek vonatkozásában a beszállítókkal szemben alkalmazott tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló 2009. évi XCV. törvény (a továbbiakban: Tfmtv.) 3.§ (2) bekezdés u) pontjára hivatkozással az alperes kimondta, hogy a felperesi árképzés tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül. Az eljárás során tájékoztatta a felperest a kötelezettségvállalás lehetőségéről, azonban az alperes a felperesi magatartást olyan kirívóan súlyosnak ítélte meg, hogy a felperes kötelezettségvállalását nem fogadta el.
A felperes keresetében az alperes határozatának felülvizsgálatát és hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy a határozat sérti a Tfmtv. 3.§ (2) bekezdés u) pontját, a Ket. 50.§ (1) bekezdését, 72.§ (1) bekezdés ea) és eb) pontjait, valamint az Európai Unió Működéséről Szóló Szerződés 34. és 49. cikkelyeit. Kérte az Európai Bíróság előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, ezen kérelmétől a későbbiek során elállt. A felperes álláspontja szerint az alperes helytelen következtetéseket vont le, eljárása során nem a felperesi árképzést, hanem kizárólag a felperes által alkalmazott árrést vizsgálta. A határozat mind anyagi, mind eljárásjogi szempontból jogszabálysértő. Nem vizsgálta az alperes, hogy a felperes milyen szempontok és tények, illetve körülmények alapján alakítja ki árképzését. Hivatkozott arra is a felperes, hogy az alperes megsértette az Európai Unió árak szabad mozgására és a letelepedés szabadságára vonatkozó elveit és szabályait.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét alaptalannak értékelte, és elutasította azt. Ítéletének indokolásában a Tfmtv. 3.§ (2) bekezdés u) pontjára hivatkozással kifejtette, hogy az alperes eljárása során összetételük és érzékszervi tulajdonságaik alapján azonosnak minősülő termékeket vizsgált. Ezen tényt maga a felperes sem vitatta. A felek között a vita abban volt, hogy az alperes által kimutatott különbségek az árrés tekintetében megalapozzák-e a fenti jogszabályhely sérelmét. Az alperesi határozat mellékletét képező táblázatból egyértelműen megállapíthatónak találta az elsőfokú bíróság, hogy szignifikáns módon tért el az árképzés az azonos jellegű magyar tejtermékek rovására. Az egyes felperesi áruházakban diszkriminatív módon előnyösebb helyzetbe hozva ezzel a külföldi eredetű termékeket. Helyállóan hivatkozott arra az alperes, hogy az árképzés része az árrés, tehát az alperes természetesen az árképzés körében az árrést is vizsgálhatta. Ha az árképzésben megnyilvánuló - jogellenes megkülönböztetés oka az árrésekben kimutatható indokolatlan különbség, úgy ezen körülmény önmagában - az árképzés többi elemének vizsgálata nélkül is - megalapozhatja a jogsértés megállapíthatóságát. Az árrés alakulása egyértelműen és releváns módon kihat a végső árra. Az árképzés és az árrés fogalmai elválaszthatatlanok egymástól. A kifogásolt árrések szignifikáns és tendenciózus eltérése pedig a származási országra voltak visszavezethetők. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az árrések eltérése lehet jogszerű, de az eltérésnek ésszerű és bizonyított okát kell adni. A felperes sem a közigazgatási eljárás, sem a per során nem igazolta, hogy az általa alkalmazott árrések (árrés-különbségek) gazdasági vagy egyéb szempontok alapján indokoltak lennének. A felperes nem tudta sem versenytársi, sem piacgazdasági, sem kereskedelmi, sem egyéb szempontból alátámasztani az árrések különbözőségének indokoltságát. E körben nem elegendő ilyen szempontokra hivatkozni, ezeket a körülményeket részletesen ki kell fejteni, és alá kell támasztani. Helyállónak értékelte az elsőfokú bíróság az alperes hivatkozását arra, hogy nem sértett jogszabályi előírást azzal, hogy egy adott napra vonatkozóan vizsgálta a felperesi gyakorlat jogszerűségét, miután a jogszabály által támasztott feltételeknek minden egyes időpillanatban meg kell felelni, így akár az egyetlen napon is vizsgálható az adott feltételek teljesítése. Alátámasztottnak értékelte az elsőfokú bíróság a felperes által alkalmazott megkülönböztetés jogellenességét, mivel a külföldi termékek beszerzési ára már eleve alacsonyabb volt, így a felperes ezen tényen keresztül is érvényesíthette volna az üzletpolitikáját, vagy egyéb megfontolásait a végső árban. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az alperesi határozat nem sérti az Európai Unió felperes által hivatkozott elveit és szabályait sem, miután pontosan ezek az elvek és szabályok tiltják a tagállamok közötti kereskedelemben az indokolatlan megkülönböztetést, vagyis a diszkriminációt.
A Tfmtv. 6.§ (2) és (6) bekezdésére hivatkozással megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a jogkövetkezmény meghatározása során az alperes figyelembe vette az eset összes körülményeit. A kiszabott bírság nem tekinthető túlzottnak vagy aránytalannak, megfelel a generális és speciális prevenció céljainak, az alperes határozata pedig a Pp. 339/B.§-ában foglaltaknak.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte, a keresetében foglaltakat fenntartotta. Másodlagosan a hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság új eljárásra, és új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet sérti a Pp. 221.§ (1) bekezdésében és 336/A.§ (2) bekezdésében foglaltakat, továbbá a Tfmtv. 3.§ (2) bekezdés u) pontját. Kifejtette, hogy a bíróság ítéletével szemben egyértelműen megállapítható, hogy árképzése nem tért el, az minden esetben azonos, versenytársi árképzés volt. Az árrésben nem állt fenn indokolatlan különbség, az minden tekintetben az árképzésre vezethető vissza, amely ésszerű, indokolt és azonos volt. Az árrés-eltérés ésszerű és bizonyított volt, amelynek lényegét a versenytársi árképzés adta. Az alkalmazott árrések gazdasági indokát nem kell igazolni.
A felperes megítélése szerint a jogerős ítélet tévesen értelmezi a Tfmtv. 3.§ (2) bekezdés u) pontját, indokolása ellentmondásos. Levezette a felperes, hogy a bíróság az árképzés tekintetében iratellenesen állapította meg, hogy a felperes nem szolgált magyarázattal. Hangsúlyozta, hogy a termékek végső eladási, fogyasztói árát - függetlenül az áru származási országától - a felperes által használt és alkalmazott, versenytársakhoz igazodó árképzése határozta meg. A per során is felhívta a figyelmet az árképzés tényezőire, azaz a versenytársak eladási árai az adott termékek vonatkozásában, a termék pozíciója és versenyhelyzete az adott piacon, a piaci részesedés (jelen és elvárható) a termék vonatkozásában, a fogyasztók árérzékenysége és a kereslet-kínálati tényezők. Tehát a Tfmtv. 3.§ (2) bekezdés u) pontjában foglaltaknak megfelelően az adott termékek (összetétele és érzékszervi tulajdonsága alapján azonos termékek) végső fogyasztói árának képzése során a fenti tényezőkre figyelemmel ugyanazt az árképzési elvet alkalmazta, függetlenül attól, hogy valamely termék mely országból származik. Hangsúlyozta, hogy nem engedheti meg, hogy versenytársaitól függetlenül állapítsa meg - csak és kizárólag árrés centrikusan - a végső fogyasztói árat. A versenyhelyzet minél erősebb, annál fontosabb, hogy a versenytársak figyelembe vegyék az általuk értékesíteni kívánt termékek vonatkozásában a más versenytársak által értékesített hasonló termékek végső fogyasztói árát. Az összehasonlító árak igazolják az árképzési elv alkalmazását és azt is, hogy ez az árképzési elv független a termék származási országától, továbbá igazolja azt, hogy a versenytársak végső fogyasztói árai a meghatározóak, a versenypozíció megtartásában, növelésében és erősítésében. Kétségtelen, hogy a megfelelő és elfogadható beszerzési ár és az árrés a versenytársi árképzésnek is elengedhetetlen eleme, de nem prioritást élvező eleme, az árképzést szolgálja, de nem elsősorban határozza meg, miután a piac ezen elemekre önmagában nincs tekintettel. Adott esetben az UHT tejek piacán éppen a vizsgált termékek közül, ahol az alperes az árrés százalékánál magasabb nominális értéket állapított meg, maga a magyar beszállító az, amely a beszerzési és az ajánlott fogyasztói árat olyan magas szegmensben tartja, hogy az jelentős vásárlói kör számára nem elérhető. A kereskedő kötelezettsége a vásárlói igények kielégítése, és ebbe beletartozik, hogy a magasabb árfekvésű termékek mellett elérhetőek legyenek alacsonyabb - akár nem magyar - termékek. A választék kialakításánál az az egyik fő szempont, amelynek megvalósításában a felperes versenytársi árképzést alkalmazza.
Kifogásolta a felperes, hogy az elsőfokú bíróság saját indokolásában foglaltakkal ellentétben kizárólag az árrést vizsgálta és vont le olyan következtetéseket, amelyek megalapozatlanok és amelyekre a jogalkotó nem adott felhatalmazást. A bíróság azt az álláspontot foglalta el, hogy az árképzés nem lehet diszkriminatív, ezzel ellentétes döntést hozott az árrés eltérést előtérbe helyezve, annak ellenére, hogy a Tfmtv. egyetlen dolgot vár el a piaci szereplőktől: ne legyen különbség (diszkrimináció) a termék végső fogyasztói árának képzésénél, kialakításánál.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274.§ (1) bekezdésének megfelelően tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megfelelő alapossággal feltárta és rögzítette ítéletének indokolásában az ügyben irányadó tényállást, és abból az ide vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazásával helyálló jogi következtetést vont le, azzal a Kúria is egyetértett.
Kiemeli a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárás során a Pp. 270.§ (2) bekezdése és 272.§ (2) bekezdése értelmében kizárólag a jogerős ítélet jogszerűsége vizsgálható, a Pp. 275.§ (2) bekezdésének megfelelően a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben.
A Tfmtv. 3.§ (1) bekezdése értelmében tilos a tisztességtelen forgalmazói magatartás. A (2) bekezdés u) pont szerint tisztességtelen forgalmazói magatartásnak minősül összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek végső fogyasztói értékesítési árának a termék származási országa alapján diszkriminatív módon eltérő képzése.
Ezen anyagi jogszabályi rendelkezés alapján került sor a felperes szankcionálására, a közigazgatási eljárásban és ennek jogszerűségét vizsgálta a bíróság a per során.
A perben rendelkezésre állt közigazgatási iratok alapján megállapítható volt, hogy az alperes hatósági eljárás során vizsgálta a termékek azonosságát, az adott áruháznál adott értékesítési napon a származási ország alapján különböző, azonban összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek párhuzamos értékesítését, az eltérő termékforgalmazási típusba tartozó akciós értékesítés előfordulását, az áruházak önálló árképzésének gyakorlatát. Alaptalan tehát a felperes azon hivatkozása, hogy az alperes eljárása során az árképzést nem vizsgálta. Hangsúlyozandó, hogy a felperes sem a közigazgatási eljárásban, sem a per során semmilyen előadást az eltérés okát illetően nem tett, és nem bizonyította, hogy az eltérések oka megalapozott, jogszerű. A fent idézett törvényi előírásból következően az a forgalmazóval szembeni elvárás, hogy egy áruházon belül árusított eltérő származási országú, de összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos terméket ne diszkrimináljon az árréssel. Rögzíthető volt, hogy a felperes áruházanként az eltérő adottságokat figyelembe vevő eltérő árrés szintekkel állapította meg a fogyasztói árat, a törvényi rendelkezést azonban figyelmen kívül hagyta, tehát nem azonos árrés szintet alkalmazott áruházanként a külföldi és a belföldi összetétele és érzékszervi tulajdonságai alapján azonos termékek esetén.
Egyetértett a Kúria az alperes azon álláspontjával, miszerint a Tfmtv. amikor árképzésről beszél, akkor annak számszerűsíthető módjáról, az árrés szintjéről is beszél, nem csak az elméleti módszertanáról, mivel a kettő elválaszthatatlan egymástól. Az árképzés következménye, megvalósulás módja, megjelenése, a termék árrés kialakítása.
A felperes által a felülvizsgálati kérelemben többszörösen hivatkozott versenytársi árképzés kapcsán hangsúlyozza a Kúria, hogy az árképzés a beszerzés ár, árrés és hatósági terhek elemekből tevődik össze. A felperes a hatósági jegyzőkönyvben tett nyilatkozatában a piaci adatokat (versenytársi adatokat) a beszerzési árban szerepelteti, így ezen hivatkozása az árrés vonatkozásában fel sem merülhetett. Az ellenőrzés adataiból következően a külföldi áruk egyébként alacsonyabb beszerzési ára mellé a felperes egy alacsonyabb árrés szintet tett, amivel a belföldi áruk beszerzési árához és árrés szintjéhez képest még jobban eltávolodott a fogyasztói ár, azaz a különbség még inkább kimutatható a származási országokat illetően.
Megjegyzi a Kúria, hogy a versenytársak Tfmtv.-be ütköző magatartása nem szolgálhat alapul a keresettel támadott alperesi határozat jogszabálysértésének megállapításához és a felperes perben vizsgált árképzési módszerének elfogadásához.
Osztotta a Kúria az elsőfokú bíróság azon jogi álláspontját, hogy a felperes nem tudta sem versenytársi, sem piacgazdasági, sem kereskedelmi, sem egyéb szempontból alátámasztani az árrések különbözőségének indokoltságát, állításait ténybeli bizonyítékokkal nem igazolta, ezért jogszerűen döntött az elsőfokú bíróság a kereset elutasításáról.
A Kúria álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a jogerős ítélet indokolásakor a Pp. 221.§ (1) bekezdését sem sértette meg, az abban foglaltaknak megfelelően részletes, jogszabályi hivatkozásokkal alátámasztott indokát adta döntésének.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 336/A.§ (2) bekezdésének sérelmére hivatkozott ugyan, azonban annak mibenlétét nem jelölte meg, annak alkalmazása a per során fel sem merült.
Minderre tekintettel a Kúria megállapította, hogy a jogerős ítélet nem jogszabálysértő a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben, ezért azt a Pp. 275.§ (3) bekezdés alapján hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltség megfizetésére a Kúria a felperest a Pp. 270.§ (1) bekezdés folytán alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdés szerint kötelezte.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a felperes a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13.§ (2) bekezdése értelmében köteles.
Budapest, 2014. június 4.
Dr. Kárpáti Zoltán s.k. a tanács elnöke, Dr. Fekete Ildikó s.k. előadó bíró, Dr. Beniczkyné Dr. Kelemen Gyöngyi s.k. bíró
(Kúria Kfv.III.37.165/2014.)