adozona.hu
AVI 2014.10.94
AVI 2014.10.94
Az adóhatóság a nyitó tétel megállapíthatósága értelmében az elévült adóéveket is vizsgálja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2002-2005. évekre személyi jövedelemadó bevallást nem nyújtott be, ugyanakkor törzsbetétbe befizetést és tagi hiteleket teljesített, személygépkocsit vásárolt, lakáshitelt törlesztett. Az adóhatóság a felperes személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás kötelezettségét ellenőrizte 2003., 2004. és 2005. évekre vonatkozóan, melynek során becslést alkalmazott. Ennek eredményeként a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben összesen 1 454 989 Ft, százalékos egé...
AVI 2014.10.94 Az adóhatóság a nyitó tétel megállapíthatósága értelmében az elévült adóéveket is vizsgálja (2003. évi XCII. tv. 109. §)
A felperes 2002-2005. évekre személyi jövedelemadó bevallást nem nyújtott be, ugyanakkor törzsbetétbe befizetést és tagi hiteleket teljesített, személygépkocsit vásárolt, lakáshitelt törlesztett. Az adóhatóság a felperes személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás kötelezettségét ellenőrizte 2003., 2004. és 2005. évekre vonatkozóan, melynek során becslést alkalmazott. Ennek eredményeként a felperes terhére személyi jövedelemadó adónemben összesen 1 454 989 Ft, százalékos egészségügyi hozzájárulás adónemben 620 899 Ft, összesen 2 075 888 Ft adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. június 24-i határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint miután a felperes jövedelme a megállapított kiadásokra fedezetet nem nyújtott, a becslés feltételei egyértelműen fennálltak. A becslés összegszerűségét illetően a megyei bíróság kifejtette, hogy az adóhatóság a felperes gépkocsi beszámításából származó 1 750 000 Ft-ot a forrásoldalon figyelembe vette, a felperes életviteli kiadásait a KSH létminimum érték összegénél alacsonyabb mértékben határozta meg. Az a tény, hogy a fogyasztói kosár egyes elemei, pl. a cigaretta, alkohol nem jelentek meg a felperes tényleges fogyasztásában, illetve, hogy az energiaköltség a KSH értékeknél kisebb eltérést mutat, továbbá, hogy az élelmiszerellátásban a szülők is közreműködtek, a megyei bíróság álláspontja szerint önmagában nem alapozza meg a KSH létminimum értékek felhasználásának elvetését. A KSH létminimum értékek ugyanis a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére elegendők, a kosár egyes összetevőinek valós értékei egy-egy adózó esetében nem egyeznek meg pontosan. Összességében azonban a fogyasztói kosár értékei a becslés alapjául szolgálhatnak. A megyei bíróság hangsúlyozta, hogy a felperes a 2003. január 1-jét megelőző megtakarításait hitelt érdemlő adatokkal nem tudta bizonyítani. A felperes a szüleitől kapott kölcsönt sem tudta bizonyítani, és mi-után szüleinek meghallgatása az adóhatósági eljárásban megtörtént, a bíróság nem látta indokoltnak az erre irányuló felperesi bizonyítási indítvány teljesítését.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentétes a Pp. 164. § (1) bekezdésében, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 108. és 109. §-ában foglaltakkal. Hangsúlyozta, hogy az adóhatóság szabálytalanul felcserélte a magánszemélyre és a vállalkozóra irányadó becslési szabályt az Art. 108. § (3) bekezdését hívta fel, ugyanakkor az eljárást az Art. 109. § alá tartozó esetként kezelte. A felperes álláspontja szerint a gazdasági társaság részére nyújtott tagi hitel nem az Art. 109. § (1) bekezdésében szabályozott kérdéskörhöz tartozik.
Hangsúlyozta, hogy a vizsgált időszakban vagyongyarapodást nem lehetett kimutatni a felperesnél, ezért a becslési eljárás jogalapja is hiányzott. Sérelmezte, hogy a vizsgálatot megelőző éveket - bár az a felperes érdekét szolgálta volna - az adóhatóság nem vizsgálta. Állította, hogy a kiadásaihoz szükséges forrás a korábbi évek megtakarításaiból származott.
Sérelmezte a KSH létminimum értékek felhasználását kifejtve, hogy családjának egyetlen tagja sem dohányzik, illetve nem fogyaszt szeszesitalt. Kifogásolta, hogy a kiadások igazolása körében előterjesztett bizonyítékait az adóhatóság, illetve a bíróság is figyelmen kívül hagyta. Sérelmezte, hogy az adóhatóság nyitó pénzállományként nem vette figyelembe az 1999. évi értékpapír értékesítésből származó közel 3 millió Ft-os összeget, illetve a 2001 júliusában törzsbetétként befizetett 1 millió Ft-ot, holott ezen összegek megléte nem volt vitás. Ugyancsak jogszabálysértőnek ítélte a felperes a szüleitől kapott kölcsön összegének figyelmen kívül hagyását. Változatlanul állította, hogy a VW Polo típusú személygépkocsi beszámításából származó 1 750 000 Ft-ot az adóhatóság a forrásoldalon nem vette figyelembe. Hivatkozott az eljárás során csatolt áram- és gázdíj csekkek másolatára, valamint szülei nyilatkozatára, amely szerint a korábbi években a felperes részére anyagi segítséget nyújtottak. E körben kifogásolta, hogy a bíróság a szülőket tanúként nem hallgatta meg. Kifejtette, hogy megtakarításait nem csak bankszámlával igazolhatja. Felhívta a figyelmet arra, hogy az adóhatóság a megismételt eljárásban nagyobb összegű adóhiányt állapított meg a 2001-es és a 2002-es adóév elévülése ellenére. Előadta, hogy az adóhatóság gyakorlata szerint a megtakarítások bizonyítása csaknem lehetetlen, és utalt arra, hogy a könyvelt tagi kölcsönök csak a negatív egyenleg kiegyenlítéséig tekinthetők valósnak, ezenfelül csak könyveléstechnikai tételek.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kifejtve, hogy a nyitó tétel megalapozottsága érdekében az adózó a felperes bevételeit és kiadásait 2001. és 2002. évekre vonatkozóan is vizsgálta. Állította, hogy a VW Polo személygépkocsi vételára bevételként figyelembevételre került, a felperes a becsléstől eltérő adóalapot hitelt érdemlően nem bizonyított. A szülőknél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat a felperesi előadást nem támasztja alá. Az életviteli kiadásokkal kapcsolatban az alperes kiemelte, hogy egy vizsgálati év kiragadott, nem teljes körű adatai nem indokolják a KSH adatok felülbírálatát.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Art. 108. § (1) bekezdése szerint a becslés olyan bizonyítási módszer, amely a törvényeknek megfelelő, a valós adó, illetve költségvetési támogatás alapját valószínűsíti. A 108. § (2) bekezdés értelmében az adóhatóságnak kell bizonyítania, hogy a becslés alapjául szolgáló adatok, tények, körülmények, valamint a becslés során alkalmazott módszerek az adó alapját valószínűsítik.
Az Art. 109. § (1) bekezdése szerint, ha az adóhatóság megállapítása szerint az adózó vagyongyarapodásával és az életvitelére fordított kiadásokkal nincs arányban az adómentes, a bevallott és a bevallási kötelezettség alá nem eső, de megszerzett jövedelmének együttes összege, az adóhatóság az adó alapját is becsléssel állapítja meg.
Az Art. 109. § (3) bekezdés értelmében a becsléssel megállapított adóalaptól való eltérést az adózó hitelt érdemlő adatokkal igazolhatja, egyebekben pedig az eljárásra a VII. fejezetben foglalt rendelkezések az irányadók. Az adóhatóság az adózó által előadott tények, adatok valóságtartalmát az adó-megállapításhoz való jog elévülési idejét megelőző időszakra vonatkozóan is vizsgálhatja, ha az adózó állítása szerint vagyongyarapodásának forrása ezen időszakban keletkezett.
Az Art. 97. § (4) bekezdése szerint az ellenőrzés során a tényállást az adóhatóság köteles tisztázni és bizonyítani, kivéve, ha törvény a bizonyítást az adózó kötelezettségévé teszi. A (6) bekezdés értelmében az adóhatóság a tényállás tisztázása során az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. A nem bizonyított tény, körülmény - a becslési eljárás kivételével - az adózó terhére nem értékelhető.
A felperes felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy az adóhatóság megyei bíróság által elfogadott becslése - amely figyelmen kívül hagyta a felperes kölcsönszerződésből és tagi hitel visszafizetéséből származó forrását - nem a valós adóalapot valószínűsíti.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönt. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítékok felülmérlegelésének, további bizonyítás felvételének nincs helye (BH 2002/29.). A bizonyítékok okszerű mérlegelésén alapuló tényállás a jogerős ítéletet felülvizsgáló Legfelsőbb Bíróságot köti (BH 1996/505.).
A felperes a becslési szabályok téves alkalmazását sérelmezte. A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a jogerős ítélet az adóhatósági határozatok indokolásából megállapíthatóan helyesen foglalt állást úgy, hogy az Art. 108. és 109. §-a szerinti jövedelembecslési szabályokat az adóhatóság megfelelően alkalmazta. Ennek során a felperes jövedelmét az Art. 109. §-a alapján állapította meg. A felperes bizonyított kiadásai a felülvizsgálati kérelemben előadottakkal szemben a becslési eljárás alkalmazását megalapozták.
Az adóhatóság a nyitó tétel megállíthatósága érdekében az elévült adóéveket is vizsgálta, e körben a felperes javára szolgáló tények feltárása körében jogszabálysértést nem vétett.
A VW Polo típusú személygépkocsi beszámításából származó 1 750 000 Ft forrás figyelembevételével kapcsolatos ítéleti megállapítás felülbírálatára a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget. A felperes részvényeladásából származó 1999. évi bevételeivel összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság utal a jogerős ítélet indokolásának azon indokaira, mely szerint a 2003. év elején még meglévő készpénzes megtakarításokra a megyei bíróság nem talált hitelt érdemlő adatokat. A szülői kölcsönöket illetően a Legfelsőbb Bíróság osztotta azt a megyei bírósági álláspontot, hogy a szülők bíróság előtt tett tanúvallomása - miután meghallgatásukra az adóellenőrzési eljárásban már sor került - nem minősíthető olyan bizonyítéknak, amely a felperes adóalapját az adóhatósági becsléssel szemben bizonyítaná.
A Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy a megyei bíróság is utalt a szülőknél lefolytatott kapcsolódó vizsgálat eredményére, amely a felperesi állítás hitelességét inkább cáfolta, mint megerősítette. A KSH létminimum értékek felhasználásával kapcsolatosan a Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy az Art. 109. § (3) bekezdése értelmében a becsült adóalappal szemben a felperes kiadásainak tényleges összegét hitelt érdemlően bizonyíthatja.
A Legfelsőbb Bíróság azonban egyetértett azzal a jogerős ítéleti állásponttal, hogy nincs lehetőség egyes külön tételek levonására, illetve részleges igazolására. A KSH létminimum értékek ugyanis valóban a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény, konvencionálisan alapvetőnek minősülő szükségletek kielégítésére elegendők; egyes összetevői természetszerűleg nem egyeznek meg az egyes adózók esetében. Összességében azonban a becslés alapjául szolgálhatnak. A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperes felülvizsgálati álláspontját a tekintetben, hogy a jövedelembecslési, vagyonosodási ügyekben az adózó bizonyítási helyzete nehéz. A bizonyítási kötelezettség azonban csak azt követően terheli a felperest, hogy az adóhatóság a becslés jogszabályi feltételeit megállapította, azaz a felperes kimutatható bevételei nem szolgáltak elegendő fedezetként az azonos időszak kiadásaira. A kronologikus vagyonmérleggel szemben a felperes csak hitelt érdemlő bizonyítékok alapján kérheti a valós adóalap megállapítását. Ezért a Legfelsőbb Bíróság nem látott lehetőséget azon előadás értékelésére sem, hogy a kimutatott tagi kölcsön egy része csak könyveléstechnikai tétel.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.273/2010.)