adozona.hu
AVI 2014.10.89
AVI 2014.10.89
Az ingatlan átruházásából származó levonható költség felmerülését és összegét az átruházónak kell igazolnia (1995. évi CXVII. tv. 62. §, 2003. évi XCII. tv. 97. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesnél az APEH Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2008. június 26. napján kelt 3797152934 számú határozatában a felperest 2006. évre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. november 12. napján kelt 2898802289 számú határozatával az elsőfokú határozatot...
AVI 2014.10.89 Az ingatlan átruházásából származó levonható költség felmerülését és összegét az átruházónak kell igazolnia (1995. évi CXVII. tv. 62. §, 2003. évi XCII. tv. 97. §)
A felperesnél az APEH Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett, amelynek eredményeként a 2008. június 26. napján kelt 3797152934 számú határozatában a felperest 2006. évre adókülönbözet, adóbírság és késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.A fellebbezés folytán eljárt alperes a 2008. november 12. napján kelt 2898802289 számú határozatával az elsőfokú határozatot a 2002. és 2003. évi adókötelezettség tekintetében megsemmisítette, és az elsőfokú hatóságot ezen évekre új eljárás lefolytatására utasította, az elsőfokú határozat további rendelkezéseit módosította, az adózó terhére megállapított 2006. évi adókülönbözet összegét 2 645 000 Ft-ban állapította meg, amelyet adóhiánynak minősített, kötelezve a felperest az adókülönbözet, 1 322 500 Ft adóbírság és 308 987 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Indokolása szerint (egyebek mellett) a felperes 1993-ban lakóházat vásárolt, amelyet 2002-ben eladott, 2002-ben újabb ingatlant vásárolt, amelyet 2004-ben értékesített, 2004. évben ismét vett egy lakóházat, amelyet 2006-ban adott el. Az adóhatóság az ingatlanügyletek utáni adókötelezettség megállapítása során 2002. és 2004. években lakásszerzési kedvezményt érvényesített, amelyek göngyölített eredményeként azt állapította meg, hogy a felperesnek 2006. évben 10 580 000 Ft ingatlanértékesítésből származó jövedelme keletkezett, amelyet elmulasztott bevallani, e jövedelem különadó jövedelemnek minősül, amely után 25%-os adókulccsal számolva a terhére 2 645 000 Ft adókülönbözet keletkezett.
A felperes az adóhatározatok felülvizsgálatára irányuló keresetét az adóhatóság által álláspontja szerint megvalósított eljárási jogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre alapította. Vitatta többek között, hogy ingatlanügyleteinél kérelme hiányában a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 62. §-63. §-ai alapján az adóhatóság lakásszerzési kedvezményt számolt el, hogy figyelmen kívül hagyta, és javára nem értékelte a vagyonszerzési illetékeket, továbbá, hogy 2006. évben ingatlan értékesítésből bevételt állapított meg 0 Ft jövedelem ellenére és azt 25%-os adókulccsal adóztatta.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint (egyebek mellett) megállapította, hogy az adóhatóság 2006. évre vonatkozóan nem alkalmazott becslési eljárást, hogy a felperes által nem igazolt költségeket jogszerűen nem fogadta el, és az ingatlanügyletek utáni adókötelezettség megállapítása során jogsértést nem követett el.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és a keresete teljesítését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Szja. tv. 62-63. §-ait, mivel lakásszerzési kedvezménnyel nem kívánt élni, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. §-át, mivel az adóhatóság a bizonyítékok köréből kihagyta a vagyonszerzési illetéket, továbbá az Szja. tv. 63. §-ának (1) bekezdését, mert 2006-ban ingatlanértékesítésből származó bevétel után 25%-os adókulccsal megadóztatták. Kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ának (1) bekezdésében foglaltak ellenére kizárólag az alperes jogi álláspontját alátámasztó körülményekre hivatkozott.
Az alperes érdemi ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintette, a felülvizsgálattal támadott részek közül a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó ítéletrészt - az alperes 2898802289 számú határozatának kapcsolódó részével együtt - hatályon kívül helyezte, az alperest e körben új eljárásra kötelezte, továbbá a perköltségre vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte azzal, hogy a peres felek az elsőfokú perköltségeiket maguk viselik, a felperes által az államnak fizetendő kereseti illeték összegét 79 500 (azaz hetvenkilencezer-ötszáz) forintban állapítja meg, az ítélet ezt meghaladó részeit hatályában fenntartotta.
A jogerős ítélet meghozatalát követően a peres feleknek lehetőségük van rendkívüli jogorvoslat igénybe vételére, jogkérdésben felülvizsgálati kérelmet terjeszthetnek elő. A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között, és a megjelölt jogszabályok alapján vizsgálhatja felül [Pp. 272. § (2) bekezdés, 275. § (2) bekezdés, BH 2002/490., KGD 2002/262.]. A Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott rendelkezéseit ezért nem értékelhette.
Az ingatlan, a vagyoni értékű jog átruházásából származó bevételből le kell vonni az átruházó magánszemélyt terhelő igazolt költségeket: a megszerzésre fordított összeget, és az ezzel összefüggő más kiadásokat; az értéknövelő beruházásokat; az átruházással kapcsolatos kiadásokat, ideértve az adott ingatlannal kapcsolatban az állammal szemben vállalt kötelezettség alapján igazoltan megfizetett összeget is [Szja. tv. 62. § (1) bekezdés].
A felperes állításával egyezően az Art. 97. §-ának (4) bekezdése alapján az adóhatóság az ellenőrzés során a tényállást köteles tisztázni és bizonyítani, illetve a (6) bekezdés értelmében az adózó javára szolgáló tényeket is köteles feltárni. Az Szja. tv. 62. § (1) bekezdése meghatározza az ingatlan átruházásából származó levonható költséget, azonban az Art. 97. §-ának (4) és (7) bekezdéseiben foglaltak ellenére e költségek felmerülését és azok összegét az átruházónak kell igazolnia, mivel azok ismeretével, a megvalósultságuk jogalapjára és összegszerűségére vonatkozó bizonyítékokkal az adózó rendelkezik. A felperes felülvizsgálati kérelmében így tévesen hivatkozott arra, az általa állított vagyonszerzési illetékkel kapcsolatosan az adóhatóságnak bizonyítási kötelezettsége lett volna.
A magánszemély minden jövedelme adóköteles. Ettől eltérő szabályt, az adóból kedvezményt a kivételes célok érdekében - e törvény alapelveinek figyelembevételével - csak törvény állapíthat meg. Az adókötelezettséget, az adó mértékét befolyásoló, a magánszemély adójának csökkenését eredményező eltérő szabály, adókedvezmény annyiban alkalmazható, illetőleg érvényesíthető, amennyiben az annak alapjául szolgáló szerződés, jogügylet, más hasonló cselekmény tartalma megvalósítja az eltérő szabály, az adókedvezmény célját. Az alkalmazhatóságot, illetőleg érvényesíthetőséget annak kell bizonyítania, akinek az érdekében áll [Szja. tv. 1. § (3), (4) bekezdés].
Az ingatlan és vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem után az adót a magánszemélynek adóbevallásában kell megállapítania és az adóbevallás benyújtására előírt határidőig kell megfizetnie. A befizetett adóból visszajár (vagy nem kell azt megfizetni) az ingatlan, vagyoni értékű jog átruházásából származó jövedelem azon része utáni adó (lakásszerzési kedvezmény), amely összeget a magánszemély saját maga vagy közeli hozzátartozója, volt házastársa részére a jövedelem megszerzésének időpontját megelőző 12 hónapon vagy az azt követő 60 hónapon belül lakáscélú felhasználásra fordított [Szja. tv. 63. § (1)-(2) bekezdés].
A Szja. tv. 63. §-ának (3) bekezdése kifejezetten meghatározza, hogy a lakásszerzési kedvezményt ki és hogyan érvényesítheti, rendelkezése szerint a magánszemély a lakásszerzési kedvezményt az igazolt lakáscélú felhasználás adóhatóságnak történő bejelentésével egyidejűleg adó-visszaigényléssel, vagy ha a lakáscélú felhasználás az adó megfizetése előtt történt, akkor az adóbevallásában érvényesíti. Az adókedvezmény tehát olyan jogosultság, amelyet az arra jogosult érvényesíthet, és az alkalmazhatóságát is az érdekelt félnek kell bizonyítania. A lakásszerzési kedvezmény is kizárólag a jogszabály által előírt körben és módon érvényesíthető, nem az adóhatóság, hanem az adózó tevőleges magatartásával. Tévedett tehát az adóhatóság akkor, amikor a felperes jogérvényesítése hiányában, kifejezett tiltakozása ellenére lakásszerzési kedvezményt érvényesített.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján, a Pp. 339. §-ának (1) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletnek a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részeit nem érintette, a felülvizsgálattal támadott részek közül a lakásszerzési kedvezményre vonatkozó ítéletrészt - a másodfokú határozat kapcsolódó részével együtt - hatályon kívül helyezte, és az alperest e tárgyban új eljárásra kötelezte. Az alperesnek az új eljárás során a felperes ingatlan átruházásból származó jövedelmét ismételten meg kell határoznia akként, hogy lakásszerzési kedvezményt nem érvényesíthet. Megállapításának függvénye a felperes adókötelezettsége.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.270/2010.)