[2] Az adóhatóság a ..." />

BH 2014.10.319

A nemzeti bíróság feladata minden egyes esetben az adott tényállástól függően meghatározni, hogy az érintett termék feletti tulajdonosként való rendelkezés joga átruházásra került-e [2007. évi CXXXVII. tv. 9. §, 89. § (1) bek., 25. §, 2. §; 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 97. §; 1952. évi III. tv. 163. §, 275. §, 336/A. §; 2006/112. EK irányelv 14. cikk (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2011. III. negyedévében a m-i E. Ltd. (a továbbiakban: E. Ltd.) mint vevő részére "adómentes közösségi értékesítés" megjelöléssel, 3 db mezőgazdasági gép értékesítéséről összesen 68 520 000 Ft összegről bocsátott ki számlát. A számlák ellenértéke átutalással kiegyenlítésre került. A felperes ezeket a bizonylatokat összesítő nyilatkozatában és általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában adómentes Közösségen belüli értékesítésként tüntette fel.
[2] Az adóhatóság a ...

BH 2014.10.319 A nemzeti bíróság feladata minden egyes esetben az adott tényállástól függően meghatározni, hogy az érintett termék feletti tulajdonosként való rendelkezés joga átruházásra került-e [2007. évi CXXXVII. tv. 9. §, 89. § (1) bek., 25. §, 2. §; 2003. évi XCII. tv. 1. § (7) bek., 97. §; 1952. évi III. tv. 163. §, 275. §, 336/A. §; 2006/112. EK irányelv 14. cikk (1) bek.].
[1] A felperes 2011. III. negyedévében a m-i E. Ltd. (a továbbiakban: E. Ltd.) mint vevő részére "adómentes közösségi értékesítés" megjelöléssel, 3 db mezőgazdasági gép értékesítéséről összesen 68 520 000 Ft összegről bocsátott ki számlát. A számlák ellenértéke átutalással kiegyenlítésre került. A felperes ezeket a bizonylatokat összesítő nyilatkozatában és általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában adómentes Közösségen belüli értékesítésként tüntette fel.
[2] Az adóhatóság a felperesnél 2011. III. negyedévre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett.
[3] A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 17 130 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kötelezte a felperest 8 565 000 Ft adóbírság megfizetésére.
[4] Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 9. § (1) bekezdésére, 25. §-ára, 55. § (1) bekezdésére, 65. §-ára, 82. § (1) bekezdésére, 89. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ára, 99. § (2) bekezdésére alapította. A határozat indokolása szerint a számlákon feltüntetett gépek nem kerültek elszállításra a Közösség más tagállamába, emiatt az ügylet nem felel meg az adómentes Közösségen belüli értékesítés törvényi feltételeinek. A felperes ezért belföldi értékesítést végzett, ami után 68 520 000 Ft adóalap alapulvételével 25%-os mértékű, 17 130 000 Ft összegű fizetendő adó határozható meg.
[5] Az alperes a 2012. május 17. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, áfa-visszaigénylési jogosultságának megállapítását, az adóbírság törlését, vagy az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
[7] Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új határozat hozatalára kötelezte.
[8] Jogi álláspontja a következő volt:
a nem kellő alapossággal lefolytatott ellenőrzés adatai alapján nem állapítható meg az ügyletsorozat valódi tartalma, enélkül pedig nem kerülhet sor az ügylet adójogi minősítésére. A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak be kell szereznie az ügyletről kötött szerződéseket magyar nyelven, szakszerű, lehetőség szerint hiteles fordításban.
[9] A szerződéses láncolat lényeges tényállási elemeinek rögzítését követően kell állást foglalnia abban, hogy az ügylet valódi tartalma a felperesi hivatkozás szerinti finanszírozási célú "sale and lease back" ügylet-e és ennek során a termelőgépek gazdasági tulajdona a felperesről átszállt-e valamelyik másik szereplőre. Amennyiben a gépek gazdasági tulajdona a felperesről nem szállt át az E. Ltd.-re, az Áfa. tv. 9. cikk (1) bekezdése, illetve a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 14. cikk (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre nem került sor, ezért a felperest nem terheli adófizetési kötelezettség. Ebben az esetben a nyilvántartások, illetve a bevallás jogszabálytól eltérő vezetése, benyújtása nem eredményezheti adókülönbözet megállapítását.
[10] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára.
[11] Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltak megsértését, mivel a tényállás kellő mértékben feltárásra került, és az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel érdemi döntését a határozatában foglalt törvényhelyek alapján jogszerűen hozta meg. Hangsúlyozta, hogy a tényállást a felek a perben egyezően adták elő, ezért szükségtelenül került sor új eljárás elrendelésére, álláspontja szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul.
[12] A Kúria nem adott helyt a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmének, és az alperes felülvizsgálati kérelmét találta alaposnak.
[13] A felperes elismerte, hogy az ügyletek, illetve az általa kibocsátott számlák nem felelnek meg az Áfa. tv. 89. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés feltételeinek, mivel a termékek nem hagyták el Magyarország területét.
[14] A számlákkal, bevallással és egyéb adókötelezettséggel kapcsolatos adatok tekintetében a felperes alaptalanul hivatkozott adminisztratív tévedésre, jogkövetkezményt nem eredményeztethető hibára, hiszen saját előadása szerint is hosszú ideje folytat gazdasági tevékenységet, végez adómentes Közösségen belüli értékesítést, ezért ismerte az erre vonatkozó nemzeti és uniós jogot. Az alperesnek megállapításait továbbá nem a felperes alá nem támasztott előadása alapján, hanem a bevallás adataihoz képest kellett megtennie, és nem a lízingügyletek, hanem a bevallásban adómentesként feltüntetett termékértékesítés tekintetében kellett ténybeli és jogkövetkeztetéseket levonnia, amely során minden rendelkezésére álló adat, tény, körülmény értékelését jogszerűen végezte el a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is.
[15] Az EUB már több ügyben megállapította, hogy "a termékértékesítés fogalma nem a tulajdonátruházásnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formáira utal, hanem magában foglal bármely, materiális javak átruházására irányuló ügyletet, amelynek során az egyik fél feljogosítja a másik felet, hogy e javakkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonosa lenne" (C-118/11. sz. ítélet 39. pontja, C-320/88. sz. ítélet 7. pontja, C-185/01. sz. ítélet 32. pontja, C-78/12. sz. ítélet 33. pontja, C-435/03. sz. ítélet 35. pontja, C-237/09. sz. ítélet 24. pontja, C-25/03. ítélet 64. pontja). Ebből következően akkor minősül valamely ügylet az Irányelv 14. cikk (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek, ha azáltal az adóalany oly módon ruház át materiális javakat, amely feljogosítja a másik felet, hogy azokkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonos lenne, anélkül, hogy az érintett javak feletti tulajdonjog megszerzésének formája befolyásoló lenne e tekintetben. Az EUB ítéletek rögzítik azt is, hogy "a nemzeti bíróság feladata minden egyes esetben az adott tényállástól függően meghatározni, hogy az érintett termék feletti tulajdonosként való rendelkezés joga átruházásra került-e" (C-320/88. sz. ítélet 13. pontja, C-78/12. sz. ítélet 34. pontja, C-118/11. sz. ítélet 41. pontja).
[16] Jelen ügyben a rendelkezésre álló, felek által nem vitatott adatokból egyértelműen megállapítható, hogy a máltai E. Ltd.-t tulajdonosként való rendelkezésre jogosította a közte és a felperes között létrejött ügylet, mivel e gazdasági társaság a megszerzett gépeket eladta az osztrák O.L. GmbH.-nak, mely utóbbi a részére történő értékesítést követően szintén tulajdonosként rendelkezett a gépekkel, mivel ezeket lízingbe adta az A.S.H. GmbH.-nak. Annak a ténynek az ügy érdemére nincs kihatása, hogy az alperes a határozatában bérletnek nevezte az A.S.H. GmbH. és a felperes közötti jogviszonyt, amely nyilvánvalóan lízing volt. Az a tény, hogy a gépek értékesítésére kétszer is sor került, de a gépek a felperes használatában maradtak, a felperes és az E. Ltd. közötti termékértékesítés tényét nem befolyásolja.
[17] A felperes álláspontjával ellentétben az előzőekben ismertetett ügyletek nem minősíthetők egyetlen ügyletnek, mivel önálló, különböző jogalanyok között jöttek létre, egymástól eltérő tartalommal és jogalappal. Ezeknek az ügyleteknek továbbá a visszlízinggel ellentétben négy szereplője van, és a felperes nem attól a jogalanytól bérelte a gépeket, aki részére értékesítette, tehát nem valósult meg a visszlízingre vonatkozó azon követelmény sem, mely szerint ugyanazon jogügyletben, ugyanazon felek vonatkozásában a termék eladója és lízingbe vevője megegyezik.
[18] A felperesi előadással szemben az alperes határozatában, továbbá a perben tett nyilatkozataiban sem kizárólag a tulajdonjog átadásának tényére hivatkozott, hanem arra, hogy tulajdonosként való rendelkezési jog, tehát a termékértékesítés megvalósult azzal, hogy a felperes vevője továbbértékesítette az általa vásárolt gépeket, tehát ténylegesen tulajdonosként rendelkezett ezekkel, mivel más jogalany tulajdonába adta át a gépeket. Ez utóbbi társaság ugyancsak rendelkezett ezekkel, mégpedig a bérleti szerződésnek nevezett megállapodásban, amely tartalmát tekintve zártvégű pénzügyi lízingszerződésnek felel meg.
[19] Alaptalanul hivatkozott a felperes ezért arra, hogy a tulajdonosi jogosítványok és kötelezettségek mindvégig nála maradtak, és arra is, hogy az ügyletek hitelnyújtási szolgáltatás igénybevételére irányultak, mivel a számviteli bizonylatokon (szerződéseken, számlák, összesítő nyilatkozat, bevallás) nem ez szerepel. Nem fogadható el a felperes kellően körültekintő magatartás tanúsítására vonatkozó előadása sem. Az általa e körben előadottak ugyanis az alperesi határozat jogalapját vitató jogügylettel kapcsolatos felperesi álláspontra utalnak, tehát lényegében a jogalapot vitató érvelés körébe tartozó adatoknak minősülnek. A felperes továbbá tisztában volt azzal, hogy a gépek nem hagyták el az ország területét, az ügyletet mégis adómentes Közösségen belüli értékesítésként kezelte, ezért nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, és semmilyen ésszerű intézkedést nem tett meg annak érdekében, hogy esetében az adóbírság mérséklésére sor kerülhessen.
[20] A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. V. 35.194/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Balla Szilárd ügyvéd által képviselt E. Kft. felperesnek a dr. Darázs Klaudia jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-alföldi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Kecskeméti Törvényszék 2012. november 28. napján kelt 14.K.21.350/2012/9. számú ítélete ellen az alperes által 10. sorszám alatt előterjesztett felülvizsgálati kérelem, a felperes által Kfv.V.35.194/2013/3. sorszám alatt előterjesztett csatlakozó felülvizsgálati kérelem folytán eljárva - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a Kecskeméti Törvényszék 14.K.21.350/2012/9. számú ítéletét hatályon kívül helyezi és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 200 000 (kettőszázezer) forint elsőfokú és 100 000 (százezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 1 027 800 (egymillió-huszonhétezer-nyolcszáz) forint kereseti és 1 713 000 (egymillió-hétszáztizenháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

I n d o k o l á s

A felperes 2011. III. negyedévében a m-i E. Ltd.(a továbbiakban: E. Ltd.), mint vevő részére "adómentes közösségi értékesítés" megjelöléssel, 3 db mezőgazdasági gép értékesítéséről összesen 68 520 000 Ft összegről bocsátott ki számlát. A számlák ellenértéke átutalással kiegyenlítésre került. A felperes ezeket a bizonylatokat összesítő nyilatkozatában és általános forgalmi adó (a továbbiakban: áfa) bevallásában adómentes Közösségen belüli értékesítésként tüntette fel.
Az adóhatóság a felperesnél 2011. III. negyedévre áfa adónemben bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzést végzett. A revízió eredményeként hozott elsőfokú határozatban a felperes terhére 17 130 000 Ft áfa adókülönbözetet írt elő, amit jogosulatlan visszaigénylésnek minősített, kötelezte a felperest 8 565 000 Ft adóbírság megfizetésére. Érdemi döntését az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 9. § (1) bekezdésére, 25. §-ára, 55. § (1) bekezdésére, 65. §-ára, 82 § (1) bekezdésére, 89. § (1) bekezdésére, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. §-ára, 99. § (2) bekezdésére alapította. Határozat indokolása szerint a számlákon feltüntetett gépek nem kerültek elszállításra a Közösség más tagállamába, emiatt az ügylet nem felel meg az adómentes Közösségen belüli értékesítés törvényi feltételeinek. A felperes ezért belföldi értékesítést végzett, ami után 68 520 000 Ft adóalap alapul vételével 25%-os mértékű, 17 130 000 Ft összegű fizetendő adó határozható meg.
Az alperes a 2012. május 17. napján kelt határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Jogi álláspontja a következő volt: A felperes és az E. Ltd. között termékértékesítés jött létre. A termék vevője valóban Közösségen belüli tagállam, de az adómentes Közösségen belüli termékértékesítésnek az a feltétele, hogy az értékesítés igazoltan belföldről külföldre, de a Közösség területére történjen nem valósult meg, mivel a gépek a felperes telephelyéről nem kerültek elszállításra. A felperes, mint bérbevevő és az A. S. H. GmbH. (a továbbiakban: A.S.H. GmbH) bérbeadó között létrejött bérleti szerződés alapján a felperes a korábban az E. Ltd. részére értékesített mezőgazdasági gépeket bérbe vette az ezeket O. L. GmbH-tól(a továbbiakban: O.L. GmbH) lízingelő A.S.H. GmbH-tól. A bérleti szerződés értelmében a gépek, eszközök a szerződésből származó valamennyi követelés megfizetéséig az O.L. GmbH kizárólagos tulajdonában maradnak. A felperes visszlízinggel, kölcsönszerződéssel kapcsolatos hivatkozásai alaptalanok. Az ügyletek nem felelnek meg a visszlízing fogalmának, és nem megalapozott a felperesnek a kellő körültekintés tanúsítására vonatkozó előadása sem.
A felperes keresetében az alperes határozatának megváltoztatását, áfa visszaigénylési jogosultságának megállapítását, az adóbírság törlését, vagy az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte.
Az elsőfokú bíróság az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú adóhatóságot új határozat hozatalára kötelezte. Jogi álláspontja a következő volt:
A nem kellő alapossággal lefolytatott ellenőrzés adatai alapján nem állapítható meg az ügyletsorozat valódi tartalma, e nélkül pedig nem kerülhet sor az ügylet adójogi minősítésére. A megismételt eljárás során az elsőfokú adóhatóságnak be kell szereznie az ügyletről kötött szerződéseket magyar nyelven, szakszerű, lehetőség szerint hiteles fordításban. A szerződéses láncolat lényeges tényállási elemeinek rögzítését követően kell állást foglalnia abban, hogy az ügylet valódi tartalma a felperesi hivatkozás szerinti finanszírozási célú "sale and lease back" ügylet-e és ennek során a termelő gépek gazdasági tulajdona a felperestől átszállt-e valamelyik másik szereplőre. Amennyiben a gépek gazdasági tulajdona a felperesről nem szállt át az E. Ltd.-re, az Áfa tv. 9. cikk (1) bekezdése, illetve a 2006/112/EK irányelv (a továbbiakban: Irányelv) 14. cikk (1) bekezdése szerinti termékértékesítésre nem került sor, ezért a felperest nem terheli adófizetési kötelezettség. Ebben az esetben a nyilvántartások, illetve a bevallás jogszabálytól eltérő vezetése, benyújtása nem eredményezheti adókülönbözet megállapítását.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalát, vagy hatályon kívül helyezés mellett az elsőfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra, új határozat hozatalára. Érvelése szerint az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg az Art. 97. § (4)-(6) bekezdéseiben foglaltak megsértését, mivel a tényállás kellő mértékben feltárásra került, és az Art. 1. § (7) bekezdésére figyelemmel érdemi döntését a határozatában foglalt törvényhelyek alapján jogszerűen hozta meg. Hangsúlyozta, hogy a tényállást a felek a perben egyezően adták elő, ezért szükségtelenül került sor új eljárás elrendelésére, álláspontja szerint a jogerős ítélet téves jogértelmezésen alapul.
A felperes elsődlegesen a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az alperes határozatának megváltoztatását, áfa visszaigénylési jogosultságának megállapítását, fizetési kötelezettségének törlését, másodlagosan a jogerős ítélet hatályában fenntartását és azt kérte, hogy amennyiben a Kúria az elsődleges és másodlagos kérelmeinek nem ad helyt, akkor kezdeményezzen előzetes döntéshozatali eljárást. Azzal érvelt, hogy az alperes érdemi döntése ellentétes a határozatban megjelölt Áfa tv.-beli rendelkezésekkel, az Irányelvvel és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) ítéletein alapuló, kötelezően alkalmazandó jogértelmezéssel. Az ügyben nem került sor Áfa tv. 9. § (1) bekezdés fogalmának megfelelő termékértékesítésre. A felek által nem vitatott tényállásból következően álláspontja szerint egy eladás és egy visszlízing valósult meg, az ügyletek célja, gazdasági tartalma, a felek szerződéses akarata, amit az Art. 1. § (7) bekezdése értelmében az alperesnek figyelembe kellett volna vennie, finanszírozási célú volt, ami az Áfa tv. 13. § (1) bekezdése alapján szolgáltatásnak minősül. E finanszírozás biztosítéka volt a gépek tulajdonjogának átadása. A tulajdonjog átadás azonban önmagában nem jogosítja az E. Ltd.-t és az O.L. GmbH.-t a termékek feletti tényleges tulajdonosként való rendelkezésre. A számlákon, összesítő nyilatkozatban, bevallásban tévesen szerepeltetett adatok adminisztrációs hibának minősülnek, csupán formai eltérést okoznak, nem eredményezhetnek áfa különbözetet, a költségvetés nem károsult, ezért terhére jogosulatlan áfa visszaigénylés nem állapítható meg. Termékértékesítés hiányában ügylete nem tartozik az Áfa tv. 2. § a) pontjának hatálya alá. Kellő gondossággal járt el, és kivételes méltánylás gyakorlására ad alapot az a körülmény, hogy adókötelezettségét évek óta folyamatosan teljesíti és nem volt tapasztalata olyan ügylet lebonyolításában és adózási kihatásaiban, mint amilyen a perrel érintett. Az alperes azzal sértette meg az Art. 97. §-a szerinti kötelezettségét, hogy nem tárta fel a javára szóló tényeket, illetve nem vette figyelembe a tényállást, az átadott dokumentumok, szerződések, számlák és egyéb számviteli bizonylatok tartalmát, téves jogkövetkeztetésekkel hozta meg határozatát.
A Kúria nem adott helyt a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelemének, és az alperes felülvizsgálati kérelmét találta alaposnak.
Mindenekelőtt rámutat a Kúria arra, hogy a bíróságnak a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 163. §-a értelmében csak a per eldöntéséhez szükséges tények megállapítása céljából kell elrendelnie bizonyítást. A bíróság továbbá közigazgatási perekben bizonyítást hivatalból csak a Pp. 336/A.§ szerinti törvényi feltételek megléte esetén rendelhet el, amelyek ebben az ügyben nem álltak fenn. A felek az elsőfokú peres eljárás során és a Kúriához benyújtott beadványaikban is egybehangzóan nyilatkoztak arra nézve, hogy közöttük nincs vita az ügy érdemi elbírálásához szükséges adatok, tények körülmények tekintetében, bizonyítási indítványt sem terjesztettek elő, jogkérdésben való döntéshozatalt kértek, ezért nem kerülhetett volna sor az adóhatósági határozatok hatályon kívül helyezésére, és új eljárás elrendelésére.
A felek nyilatkozatai - amit a rendelkezésre álló adatok is alátámasztanak - megegyeznek a következőkben:
A felperes az E. Ltd. részére számlái szerint három gépet értékesített, és a bizonylatokon azt tüntette fel, hogy ezek adómentes Közösségen belüli értékesítések, és ekként is kezelte összesítő nyilatkozatában, bevallásában, a gépek ellenértéke pedig átutalással kiegyenlítésre került. A gépeket az átvevő E. Ltd. eladta az osztrák O.L. GmbH-nak, amely társaság a részére történt értékesítést követően a gépeket lízingbe adta az A.S.H. GmbH-nak. A felek azonosan jelölték meg azt is, hogy a gépek mindvégig a felperes használatában maradtak, nem kerültek kiszállításra egy Közösségen belüli másik tagállamba.
A felperes tehát, bár keresetében és felülvizsgálati kérelmében is hivatkozott az Art. 97.§-ára, tartalmát tekintve kérelmeiben - mivel az előzőekben ismertetetteket nem vitatta, sőt az alperessel egyezően állította - a különböző adójogi tényállások alperestől eltérő értékelését és jogi minősítését kérte. A felperes a felülvizsgálati kérelmében sem jelölt meg egyetlen olyan adatot, tényt, vagy körülményt sem, amely értékelését az alperes elmulasztotta volna. Az, hogy a felek a rendelkezésre álló adatokat eltérően ítélik meg, illetve ezekből más-más jogkövetkeztetésekre jutnak, nem a tényállás tisztázatlanságára utaló körülmény, hanem jogkérdésben való bírói döntésre alapot adó ok.
A felperes elismerte, hogy az ügyletek, illetve az általa kibocsátott számlák nem felelnek meg az Áfa tv. 89. § (1) bekezdés szerinti adómentes termékértékesítés feltételeinek, mivel a termékek nem hagyták el Magyarország területét. A számlákkal, bevallással és egyéb adókötelezettséggel kapcsolatos adatok tekintetében a felperes alaptalanul hivatkozott adminisztratív tévedésre, jogkövetkezményt nem eredményeztethető hibára, hiszen saját előadása szerint is hosszú ideje folytat gazdasági tevékenységet, végez adómentes Közösségen belüli értékesítést, ezért ismerte az erre vonatkozó nemzeti és uniós jogot. Az alperesnek megállapításait továbbá nem a felperes alá nem támasztott előadása alapján, hanem a bevallás adataihoz képest kellett megtennie, és nem a lízing ügyletek, hanem a bevallásban adómentesként feltüntetett termékértékesítés tekintetében kellett ténybeli és jogkövetkeztetéseket levonnia, amely során minden rendelkezésére álló adat, tény, körülmény értékelését jogszerűen végezte el a jogalap és a jogkövetkezmények tekintetében is.
Az EUB már több ügyben megállapította, hogy "a termékértékesítés fogalma nem a tulajdon átruházásnak az alkalmazandó nemzeti jogszabályokban előírt formáira utal, hanem magában foglal bármely, materiális javak átruházására irányuló ügyletet, amelynek során az egyik fél feljogosítja a másik felet, hogy e javakkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonosa lenne".(C-118/11. sz. ítélet 39. pontja, C-320/88.sz ítélet 7. pontja, C-185/01.sz. ítélet 32. pontja, C-78/12.sz. ítélet 33. pontja C-435/03. sz. ítélet 35. pontja, C-237/09. sz. ítélet 24.pontja, C-25/03. ítélet 64. pontja. Ebből következően akkor minősül valamely ügylet az Irányelv 14. cikk (1) bekezdése szerinti termékértékesítésnek, ha, azáltal az adóalany oly módon ruház át materiális javakat, amely feljogosítja a másik felet, hogy azokkal úgy rendelkezzék, mintha tulajdonos lenne, anélkül, hogy az érintett javak feletti tulajdonjog megszerzésének formája befolyásoló lenne e tekintetben. Az EUB ítéletek rögzítik azt is, hogy "a nemzeti bíróság feladata minden egyes esetben az adott tényállástól függően meghatározni, hogy az érintett termék feletti tulajdonosként való rendelkezés joga átruházásra került-e". (C-320/88. sz. ítélet 13. pontja, C-78/12. sz. ítélet 34. pontja, C-118/11. sz. ítélet 41. pontja.)
Jelen ügyben a rendelkezésre álló, felek által nem vitatott adatokból, egyértelműen megállapítható, hogy a máltai E. Ltd-t tulajdonosként való rendelkezésre jogosította a közte és a felperes között létrejött ügylet, mivel e gazdasági társaság a megszerzett gépeket eladta az osztrák O.L. GmbH.-nak, mely utóbbi a részére történő értékesítést követően szintén tulajdonosként rendelkezett a gépekkel, mivel ezeket lízingbe adta az A.S.H. GmbH.-nak. Annak a ténynek az ügy érdemére nincs kihatása, hogy az alperes a határozatában bérletnek nevezte az A.S.H. GmbH. és a felperes közötti jogviszonyt, amely nyilvánvalóan lízing volt. Az a tény, hogy a gépek értékesítésére kétszer is sor került, de a gépek a felperes használatában maradtak, a felperes és az E. Ltd. közötti termékértékesítés tényét nem befolyásolja. A felperes álláspontjával ellentétben az előzőekben ismertetett ügyletek nem minősíthetők egyetlen ügyletnek, mivel önálló, különböző jogalanyok között jöttek létre, egymástól eltérő tartalommal és jogalappal. Ezeknek az ügyleteknek továbbá a visszlízinggel ellentétben négy szereplője van, és a felperes nem attól a jogalanytól bérelte a gépeket, aki részére értékesítette, tehát nem valósult meg a visszlízingre vonatkozó azon követelmény sem, mely szerint ugyanazon jogügyletben, ugyanazon felek vonatkozásában a termék eladója és lízingbe vevője megegyezik. A felperesi előadással szemben az alperes határozatában, továbbá a perben tett nyilatkozataiban sem kizárólag a tulajdonjog átadásának tényére hivatkozott, hanem arra, hogy tulajdonosként való rendelkezési jog, tehát a termékértékesítés megvalósult azzal, hogy a felperes vevője továbbértékesítette az általa vásárolt gépeket, tehát ténylegesen tulajdonosként rendelkezett ezekkel, mivel más jogalany tulajdonába adta át a gépeket. Ez utóbbi társaság ugyancsak rendelkezett ezekkel, mégpedig a bérleti szerződésnek nevezett megállapodásban, amely tartalmát tekintve zártvégű pénzügyi lízingszerződésnek felel meg. Alaptalanul hivatkozott a felperes ezért arra, hogy a tulajdonosi jogosítványok és kötelezettségek mindvégig nála maradtak, és arra is, hogy az ügyletek hitelnyújtási szolgáltatás igénybevételére irányultak, mivel a számviteli bizonylatokon (szerződéseken, számlák, összesítő nyilatkozat, bevallás) nem ez szerepel. Nem fogadható el a felperes kellően körültekintő magatartás tanúsítására vonatkozó előadása sem. Az általa e körben előadottak ugyanis az alperesi határozat jogalapját vitató jogügylettel kapcsolatos felperesi álláspontra utalnak, tehát lényegében a jogalapot vitató érvelés körébe tartozó adatoknak minősülnek. A felperes továbbá tisztában volt azzal, hogy a gépek nem hagyták el az ország területét, az ügyletet mégis adómentes Közösségen belüli értékesítésként kezelte, ezért nem a tőle elvárható körültekintéssel járt el, és semmilyen ésszerű intézkedés nem tett meg annak érdekében, hogy esetében az adóbírság mérséklésére sor kerülhessen.
A kifejtettekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperes a Pp. 78. §-a, illetve a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az elsőfokú és felülvizsgálati perköltség megfizetésére.
A kereseti és felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó ítéleti rendelkezések az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42.§ (1) bekezdés a) pontjában, 50. § (1) bekezdésében, és a 6/1986. (VI.26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésében foglaltakon alapulnak.
Budapest, 2014. április 30.
Dr. Lomnici Zoltán sk. a tanács elnöke, Dr. Kárpáti Magdolna sk. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina sk. bíró
(Kúria Kfv.V.35.194/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.