adozona.hu
AVI 2014.9.78
AVI 2014.9.78
Az áfatörvény 13. § (1) bekezdésének 15. pontja kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesi társaság Honda gépjárművek forgalmazásával foglalkozik. A H. Kft.-vel fennálló szerződés a felperes számára előírja tesztautók biztosítását az ügyfelek minőségi kiszolgálása érdekében. A tesztautók mindaddig kizárólag tesztvezetésre használhatók, amíg azok értékesítéséről az ügyvezetők nem döntenek. A tesztautókat szigorú számadás körében tartják nyilván, használatukról tesztnaplót vezetnek. A felperes az általa vásárolt tesztautóként nyilvántartott gépjárművek általános forgalmi ...
AVI 2014.9.78 Az áfatörvény 13. § (1) bekezdésének 15. pontja kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg [1992. évi LXXIV. tv. 13. § (1) bek.]
A felperesi társaság Honda gépjárművek forgalmazásával foglalkozik. A H. Kft.-vel fennálló szerződés a felperes számára előírja tesztautók biztosítását az ügyfelek minőségi kiszolgálása érdekében. A tesztautók mindaddig kizárólag tesztvezetésre használhatók, amíg azok értékesítéséről az ügyvezetők nem döntenek. A tesztautókat szigorú számadás körében tartják nyilván, használatukról tesztnaplót vezetnek. A felperes az általa vásárolt tesztautóként nyilvántartott gépjárművek általános forgalmi adóját, mint beszerzést terhelő forgalmi adót levonásba helyezte. Az adóhatóság 2004., 2005., 2006. évekre vonatkozóan általános forgalmi adónemben bevallások utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél, amelynek során megállapította, hogy a tesztautók beszerzése esetén nem valósul meg az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 13. § (1) bekezdés 15. pontja szerinti továbbértékesítési cél, így az autókat terhelő általános forgalmi adó nem vonható le. Ezért a felperes terhére általános forgalmi adóhiányt állapított meg, adóbírságot szabott ki, és késedelmi pótlékot számított fel.A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. szeptember 23-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat indokolása tartalmazza, hogy amennyiben a tesztautók értékesítésére 60 hónapon belül sor kerül, az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja az időszak hátralévő hónapjaira időarányosan eső előzetesen felszámított adó összegének levonását lehetővé teszi.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. A keresetlevél benyújtását követően az alperes határozatát a felülvizsgálati kérelemmel nem érintett részében megsemmisítette, e részében a pert a megyei bíróság végzésével megszüntette. A felperes módosított kereseti kérelmében továbbra is az alperes határozatának megsemmisítését kérte, előadva, hogy a továbbértékesítési cél a tesztautó vonatkozásában is megvalósult.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolása szerint a tesztautók beszerzése az ügyfelek minőségi kiszolgálását szolgálta, elsődleges célja nem továbbértékesítés volt, amit az a körülmény is alátámaszt, hogy a tesztautók értékesítéséről az ügyvezetőknek külön döntést kellett hoznia. Ezért az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontja szerinti továbbértékesítési cél a tesztautók vonatkozásában nem állapítható meg. A jogerős ítélet indokolása is utalt arra, hogy az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján a tesztautók értékesítését követően az előzetesen felszámított adó időarányos része levonható volt.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint a jogerős ítélet az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontjába ütközik, ugyanis a felperes tesztautóinál a továbbértékesítési cél megállapítható. A felperes arra az ellentmondásra mutatott rá, hogy a tesztautók tárgyi eszközként történő nyilvántartására nincs jogszerű lehetőség, mivel mindegyik tesztautó a beszerzéstől számított egy éven belül továbbértékesítésre került. Utalt továbbá arra, hogy a felperes tényleges fizetési kötelezettsége a megállapított adóhiánynak csak egy része lesz, miután a felperes az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján az időarányos általános forgalmi adót levonhatta.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte hangsúlyozva, hogy továbbértékesítési cél hiányában a felperes tesztautók beszerzését terhelő áfát egészében nem vonhatta le.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. a Magyar Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról szóló nemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépésének napjától hatályos 13. § (1) bekezdés 15. pontja határozta meg a továbbértékesítési célt. E szerint a továbbértékesítési célnak csak a beszerzett termék saját célú használat, hasznosítás nélküli értékesítése minősül, amelynek eredményeként a termék használati értéke legfeljebb a kereskedelemben szokásos értékváltozás figyelembevételével térhet el a beszerzéskori állapottól. Az Áfa. tv. idézett szabálya tehát kizárja az olyan beszerzést, illetve értékesítést, amellyel összefüggésben saját célú használat vagy hasznosítás valósul meg.
A Legfelsőbb Bíróság az idézett fogalommeghatározás értelmezése vonatkozásában sem az alperesi határozat, sem a jogerős ítélet indokolásának megállapításait nem találta jogszabálysértőnek. A felperes felülvizsgálati kérelmében azzal érvelt, hogy a tesztautók beszerzésének elsődleges célja a továbbértékesítés volt. Az idézett törvényi meghatározás azonban abban az esetben sem engedi megállapítani a továbbértékesítési célt, ha az elsődleges továbbértékesítési cél mellett másodlagosan vagy mellékesen valósul meg saját célú használat vagy hasznosítás. Azt a felperes sem vitatta, hogy a tesztautók egy meghatározott, rövidebb ideig az ügyfelek tesztvezetésére szolgáltak.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy a tesztgépjárműként való hasznosítás eredményeként a tesztautók használati értéke a kereskedelemben szokásos értékváltozást meghaladó módon tért el a beszerzéskori állapottól, amelynek alapján feltehetően az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pont meghatározásának további feltétele sem teljesült.
A Legfelsőbb Bíróság hivatalból vizsgálta, hogy az Áfa. tv. 13. § (1) bekezdés 15. pontjának alperesi jogértelmezése nem eredményezi-e a felperes adólevonási jogának korlátozását, vagy nem zárja-e ki annak érvényesítését. Ezzel összefüggésben azonban utalni kell az alperesi határozat, illetve a jogerős ítélet indokolásának azon megállapítására, miszerint a felperes az Áfa. tv. 39. § (3) bekezdés a) pontja alapján 5 éven belüli értékesítés esetén a beszerzést terhelő előzetesen felszámított adó meghatározott időarányos hányadát levonhatja.
A felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy a jogerős ítélet indokolása helytelenül állapította meg a felperest terhelő adóhiány, adóbírság és késedelmi pótlék összegét. A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a jogerős ítélet indokolásának összegszerű megállapítása az alperes 2010. március 2-i módosító határozatának rendelkező részéhez igazodik. Az nem az alperes jogerős határozatával és a jogerős ítélettel lezárt adóügyre tartozó kérdés, hogy a felperes tényleges fizetési kötelezettsége hogyan alakul az esetleges időarányos adólevonás érvényesítésével összefüggésben.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.249/2010.)