adozona.hu
BH 2014.9.285
BH 2014.9.285
Nem valósul meg közösségen belüli termékértékesítés, ha a termék ugyan közösségen belüli tagállamba került kiszállításra, de a számla nem tagállami vevő részére került kiállításra [2007. évi CXXVII. tv. 89. §, 98. § (1) bek., 25. §, 26. §, 27. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes 2009. évben 27 db számlát állított ki általános forgalmi adó felszámítása nélkül, mint szállító egy horvát cég, vevő részére. A számlákban a felperes megjelölte, hogy az áruk a számlák kiegyenlítéséig a felperes tulajdonát képezik. Az áruk címzettje a J. E. szlovéniai cég volt. A számlákhoz tartozó CMR-ek szerint a fuvarozást egy másik szlovén cég végezte, melyet a J. E. bízott meg. Feladóként a felperes került megjelölésre, míg átvevőként a fenti szlovén cég.
[2] A fentieken ...
BH 2014.9.285 Nem valósul meg közösségen belüli termékértékesítés, ha a termék ugyan közösségen belüli tagállamba került kiszállításra, de a számla nem tagállami vevő részére került kiállításra [2007. évi CXXVII. tv. 89. §, 98. § (1) bek., 25. §, 26. §, 27. §].
[1] A felperes 2009. évben 27 db számlát állított ki általános forgalmi adó felszámítása nélkül, mint szállító egy horvát cég, vevő részére. A számlákban a felperes megjelölte, hogy az áruk a számlák kiegyenlítéséig a felperes tulajdonát képezik. Az áruk címzettje a J. E. szlovéniai cég volt. A számlákhoz tartozó CMR-ek szerint a fuvarozást egy másik szlovén cég végezte, melyet a J. E. bízott meg. Feladóként a felperes került megjelölésre, míg átvevőként a fenti szlovén cég.[2] A fentieken túlmenően a felperes még 3 számlát állított ki a horvát cégnek, mely számlák szintén nem tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban egyéb adatként feltüntetésre került, hogy a címzett a M. szlovén cég. A CMR-ek szerint a feladó a felperes, az átvevő nevénél tüntették fel a szlovén céget, illetőleg a horvát céget is azzal, hogy az áru kiszolgáltatási helye Szlovénia.
[3] Az adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében megkereste a szlovén, illetve a horvát adóhatóságokat, majd az egyéb iratok együttes összevetése alapján azt állapította meg, hogy az ügyletben a szlovén adóalanyok voltak a végső vevők. A szlovén adóalanyok azonban a horvát adóalannyal kötöttek szerződést, számlákat tőle fogadtak be, a magyar adóalannyal való kapcsolatról nem tudtak.
[4] A fentiek alapján az elsőfokú adóhatóság a 2012. május 29. napján kelt határozatával 6 453 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg a felperes terhére, mely után az adóbírság kiszabását mellőzte.
[5] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
[6] Mindenben osztotta az elsőfokú adóhatóság álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a fenti ügyletek nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa. tv.) 98. § (1) bekezdésében meghatározott exportértékesítésnek, mivel a felperes nem tudta igazolni, hogy az áru elhagyta a Közösség területét az értékesítést követő 90 napon belül. A felperes által bemutatott CMR-ek, illetőleg a szlovén és horvát adóhatóság válaszai alapján ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes termékértékesítésének következtében az áru Közösségen belülre, Szlovéniába került.
[7] A felperes keresete folytán eljárt elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította.
[8] Vizsgálta az Áfa. tv. 98. § (1) bekezdésében és 89. § (1) bekezdésében foglalt mentességi szabályok teljesülésének lehetőségeit, ezeket elvetette, s egyetértett az alperessel abban, hogy az Áfa. tv. 25-27. §-ai szerinti teljesítési hely meghatározást kellett alkalmazni. Kifejtette, hogy a teljesítés helye a felperes telephelye volt, így adófizetési kötelezettsége az értékesített termékek után fennállt, adó alóli mentesség nem illette meg.
[9] A felperes felülvizsgálati kérelmét a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése iránt terjesztette elő. Álláspontja szerint az adóhatóság tévedett a tényállás megállapítása során, és teljes körűen nem is tárta fel. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében rögzített, a gazdasági események valódi tartalma szerinti minősítésére vonatkozó alapelvre.
[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[11] Az alperesnek a bevallás adatai, a felperesi szerződések, nyilatkozatok, és a külföldi hatósági megkeresések eredménye alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes által kiállított számlák, illetve a bevallás adatai helytállóak-e. Adórendszerünk az önadózásra épül, vagyis a felperesnek kell eldöntenie a számla kiállításakor az általa végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jellemzői alapján, hogy általános forgalmi adót számít-e fel, vagy sem, és ezt bevallásaiban is szerepeltetni kell.
[12] Kiemeli a Kúria, hogy a felperes 2010. január 8-án a perbeli számlák vonatkozásában önellenőrzést nyújtott be, és ebben Közösségen kívüli értékesítésként tüntette fel termékértékesítéseit.
[13] Bevallás ellenőrzésekor az adóhatóság a bevallásban foglaltak valódiságát, az abban foglalt gazdasági események megtörténtét vizsgálja, és e körben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdése alapján a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség terheli. Ennek tett eleget, mikor a felperes számláiban foglalt gazdasági eseményeket ellenőrizte különös tekintettel arra, hogy a számlákban foglaltak és a felperes rendelkezésére álló szerződések, nyilatkozatok egymásnak ellentmondóak voltak, hiszen a felperes számláiban és bevallásában exportértékesítést állított be, ezzel szemben azt nyilatkozta, hogy ténylegesen Közösségen belüli termékértékesítés zajlott a felek között a horvát fél közvetítése alapján.
[14] A rendelkezésre álló bizonyítékok és az alperesi megkeresések eredménye alapján azonban ez nem volt megállapítható. A szlovén cégek a felperesi termékértékesítést nem ismerték el, azt állították, hogy az árut a horvát cégtől szerezték be, és ennek figyelembevételével számolták el a fizetendő adó összegét.
[15] Ezt követően az adóhatóságnak már csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes bevallásában beállított Közösségen kívüli értékesítés valóságban végbement-e, és a felperes az Áfa. tv. 89., 98. §-ában foglalt törvényi feltételek bármelyikét teljesítette-e. Helytállóan jutott arra a következtetésre mind az alperes, mind pedig az elsőfokú bíróság, hogy a fentiekben említett jogszabályhelyek egyikében foglalt feltétel sem valósult meg a felperes esetében.
[16] Az Áfa. tv. 98. §-a szerint az adó alóli mentesség feltétele, hogy a termék a Közösség területét elhagyja, a termék Közösség területéről történő kiléptetését a felperes igazolja. Ez a perbeli esetben nem történt meg, hiszen a termékek nem Horvátország felé kilépve hagyták el az országot, hanem közvetlenül Szlovéniába kerültek fuvarozásra.
[17] A Közösségen belüli termékértékesítés pedig azért nem valósulhatott meg, mert a felperes számláiban nem ez a tény került feltüntetésre, ott vevőként a horvát cég került rögzítésre. Így sem az Áfa. tv. 89. §, sem a 98. §-ban foglaltak az adómentes értékesítés igazolásához szükséges feltételek a felperes esetében nem álltak fenn.
[18] A fentiek alapján az adóhatóságnak az Áfa. tv. 25-27. §-aiban foglalt szabályok alkalmazásával kellett megállapítani a teljesítés helyét, amely Magyarország volt, ekként a termékértékesítés után általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége keletkezett a felperesnek. Az alperes, és az elsőfokú bíróság részéről az Art. 1. § (7) bekezdésében írtak alapján került sor a szerződések tartalmának meghatározására, melyet alátámasztottak a külföldi hatóságok megkeresésének eredményei is.
[19] Nem sértett jogszabályt az adóhatóság, amikor a horvát hatóságoktól kapott megkeresést az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglalt tényállás feltárási kötelezettsége érdekében felhasználta.
[20] A fizetendő adó helyes megállapítása és beszedése érdekében az adóhatóságot megillette a külföldi adóhatóság megkeresésének és a kapott információk felhasználásának joga.
[21] Egyetértett ugyanakkor a Kúria a felperesnek az elsőfokú bírósági ítéletének azon indokolására vonatkozó kifogásával, hogy az Áfa. tv. 55. § (1) bekezdésében szabályozottak alapján lett volna általános forgalmi adófizetési kötelezettsége. Az adófizetési kötelezettség nem ezen a jogszabályhelyen, hanem azon alapult, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az áfamentes értékesítés feltételei fennállását, a teljesítés helyének meghatározására helytállóan az Áfa. tv. 25. §-27. §-ban foglaltak alapján került meghatározásra, mely alapján az általános forgalmi adó felszámítását a felperes nem mellőzhette volna.
[22] Az Áfa. tv. előírásainak megfelelő elsőfokú bírósági ítélet tehát jogszabályt nem sértett, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős elsőfokú ítéletet a fentiek mellőzésével hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.709/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tóth-Szabó Lajos ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Auth Mária jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Dél-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. július 8-án kelt 3.K.26.985/2013/8. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 11. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K. 26.985/2013/8. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 645.300 (hatszáznegyvenötezer-háromszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes 2009. évben 27 db számlát állított ki általános forgalmi adó felszámítása nélkül, mint szállító egy horvát cég, vevő részére. A számlákban a felperes megjelölte, hogy az áruk a számlák kiegyenlítéséig a felperes tulajdonát képezik. Az áruk címzettje a J. E. szlovéniai cég volt. A számlákhoz tartozó CMR-ek szerint a fuvarozást egy másik szlovén cég végezte, melyet a J. E. bízott meg. Feladóként a felperes került megjelölésre, míg átvevőként a fenti szlovén cég.
A fentieken túlmenően a felperes még 3 számlát állított ki a horvát cégnek, mely számlák szintén nem tartalmaztak általános forgalmi adót. A számlákban egyéb adatként feltüntetésre került, hogy a címzett a M. szlovén cég. A CMR-ek szerint a feladó a felperes, az átvevő nevénél tüntették fel a szlovén céget, illetőleg a horvát céget is azzal, hogy az áru kiszolgáltatási helye Szlovénia.
Az adóhatóság a tényállás tisztázása érdekében megkereste a szlovén, illetve a horvát adóhatóságokat, majd az egyéb iratok együttes összevetése alapján azt állapította meg, hogy az ügyletben a szlovén adóalanyok voltak a végső vevők. A szlovén adóalanyok azonban a horvát adóalannyal kötöttek szerződést, számlákat tőle fogadtak be, a magyar adóalannyal való kapcsolatról nem tudtak. A fentiek alapján az első fokú adóhatóság a 2012. május 29. napján kelt határozatával 6.453.000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg a felperes terhére, mely után az adóbírság kiszabását mellőzte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a határozatával az első fokú határozatot helybenhagyta. Mindenben osztotta az első fokú adóhatóság álláspontját. Hangsúlyozta, hogy a fenti ügyletek nem feleltek meg az általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Áfa tv.) 98. § (1) bekezdésében meghatározott exportértékesítésnek, mivel a felperes nem tudta igazolni, hogy az áru elhagyta a Közösség területét az értékesítést követő 90 napon belül. A felperes által bemutatott CMR-ek, illetőleg a szlovén és horvát adóhatóság válaszai alapján ugyanis kétséget kizáróan megállapítható, hogy a felperes termékértékesítésének következtében az áru Közösségen belülre, Szlovéniába került. E tényt maga a felperes sem vitatta, csak azt hangsúlyozta, hogy vevői valójában közvetlenül a szlovén társaságok voltak, így az ügyletek tulajdonképpen az Áfa tv. 89. §-a szerinti Közösségen belüli adómentes termékértékesítések, amelyet tévesen dokumentált, illetőleg a 2009. novemberi áfabevallásában tévesen a bevallás nem megfelelő sorában szerepeltetett.
Az alperes szerint a perbeli ügyletek során belföldről fuvarozott termék értékesítése történt, mégpedig igazoltan belföldön kívülre, azonban nem más tagállamra területére. Az a körülmény, hogy a gabona a horvát társaság részére került értékesítésre, kizárta az Áfa tv. 89. § (1) bekezdése szerinti Közösségen belüli értékesítésként történő megállapítást. Az alperes hivatkozott az Áfa tv. 25-27. §-aiban foglalt teljesítési hely meghatározására, s az első fokú adóhatósággal egyezően állapította meg, hogy a perbeli esetben a teljesítés helye Magyarország volt.
A felperes keresete folytán eljárt első fokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Vizsgálta az Áfa tv. 98. § (1) bekezdésében és 89. § (1) bekezdésében foglalt mentességi szabályok teljesülésének lehetőségeit, ezeket elvetette, s egyetértett az alperessel abban, hogy az Áfa tv. 25-27. §-ai szerinti teljesítési hely meghatározást kellett alkalmazni. Kifejtette, hogy a teljesítés helye a felperes telephelye volt, így adófizetési kötelezettsége az értékesített termékek után fennállt, adó alóli mentesség nem illette meg.
A felperes felülvizsgálati kérelmét a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése és keresetének teljesítése iránt terjesztette elő. Álláspontja szerint az adóhatóság tévedett a tényállás megállapítása során, és teljes körűen nem is tárta fel. Hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésében rögzített, a gazdasági események valódi tartalma szerinti minősítésére vonatkozó alapelvre. Hangsúlyozta, hogy a horvát cég kizárólag ügynökként vett részt a termékértékesítésben, sem vevőként, sem eladóként nem lépett fel. Nincs arra vonatkozó bizonyíték, hogy a horvát cég a Ptk. 117. § (2) bekezdése alapján az árut átvette, ellenőrizte, vagy akár egy pillanatig is birtokolta volna. Kifogásolta a horvát céggel kapcsolatban beszerzett információkat. E körben hivatkozott a Magyar Köztársaság és a Horvát Köztársaság között a kettős adóztatás elkerüléséről, a jövedelmi és vagyonadók területén Barcson 1996. augusztus 30-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 2000. XVIII. törvény 2. és 26. cikkére, mely kizárólag jövedelemtípusú adók tekintetében adnak lehetőséget információ cserére. Szerinte az adóhatóság elhallgatta a horvát hatóság elől a megkeresés célját, így hamis módon jövedelem adóellenőrzésre hivatkozva kereste meg a hatóságot. Megítélése szerint a Tanács 2006. november 28-ai, a hozzáadott értékadóra vonatkozó 2006/112. EK irányelv előírásaival is a célország szerinti adóztatás kötelezettségét rögzítette. Miután a szlovén adóhatóság közlése szerint a szlovén felek a jogügyletek után az áfát szabályszerűen bevallották és megfizették, az adóhatósági határozattal két helyen keletkezik így adó befizetés, ami jogszabálysértő. Ha az a feltételezés, hogy a horvát cég volt a vásárló, úgy az Áfa tv. 89. §-ában foglaltak szerinti adómentesség feltételei fennálltak. Szerinte a bíróságnak az Áfa tv. 55. §-ára történő hivatkozása pedig téves, hiszen a számlán adó nem került feltüntetésre, így annak megfizetésére ezen okból nem köteles.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
Az alperesnek a bevallás adatai, a felperesi szerződések, nyilatkozatok, és a külföldi hatósági megkeresések eredménye alapján kellett állást foglalnia abban a kérdésben, hogy a felperes által kiállított számlák, illetve a bevallás adatai helytállóak-e. Adórendszerünk az önadózásra épül, vagyis a felperesnek kell eldöntenie a számla kiállításakor az általa végzett termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás jellemzői alapján, hogy általános forgalmi adót számít-e fel, vagy sem, és ezt bevallásaiban is szerepeltetni kell. Kiemeli a Kúria, hogy a felperes 2010. január 8-án a perbeli számlák vonatkozásában önellenőrzést nyújtott be, és ebben Közösségen kívüli értékesítésként tüntette fel termékértékesítéseit.
Bevallás ellenőrzésekor az adóhatóság a bevallásban foglaltak valódiságát, az abban foglalt gazdasági események megtörténtét vizsgálja, és e körben az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 97. § (4) és (6) bekezdése alapján a tényállás tisztázási és bizonyítási kötelezettség terheli. Ennek tett eleget, mikor a felperes számláiban foglalt gazdasági eseményeket ellenőrizte különös tekintettel arra, hogy a számlákban foglaltak és a felperes rendelkezésére álló szerződések, nyilatkozatok egymásnak ellentmondóak voltak, hiszen a felperes számláiban és bevallásában exportértékesítést állított be, ezzel szemben azt nyilatkozta, hogy ténylegesen Közösségen belüli termékértékesítés zajlott a felek között a horvát fél közvetítése alapján. A rendelkezésre álló bizonyítékok és az alperesi megkeresések eredménye alapján azonban ez nem volt megállapítható. A szlovén cégek a felperesi termékértékesítést nem ismerték el, azt állították, hogy az árut a horvát cégtől szerezték be, és ennek figyelembevételével számolták el a fizetendő adó összegét.
Ezt követően az adóhatóságnak már csak azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes bevallásában beállított Közösségen kívüli értékesítés valóságban végbement-e, és a felperes az Áfa tv. 89., 98. §-ában foglalt törvényi feltételek bármelyikét teljesítette-e. Helytállóan jutott arra a következtetésre mind az alperes, mind pedig az első fokú bíróság, hogy a fentiekben említett jogszabályhelyek egyikében foglalt feltétel sem valósult meg a felperes esetében.
Az Áfa tv. 98. §-a szerint az adó alóli mentesség feltétele, hogy a termék a Közösség területét elhagyja, a termék Közösség területéről történő kiléptetését a felperes igazolja. Ez a perbeli esetben nem történt meg, hiszen a termékek nem Horvátország felé kilépve hagyták el az országot, hanem közvetlenül Szlovéniába kerültek fuvarozásra. A Közösségen belüli termékértékesítés pedig azért nem valósulhatott meg, mert a felperes számláiban nem ez a tény került feltüntetésre, ott vevőként a horvát cég került rögzítésre. Így sem az Áfa tv. 89. §, sem a 98. §-ban foglaltak az adómentes értékesítés igazolásához szükséges feltételek a felperes esetében nem álltak fenn. A fentiek alapján az adóhatóságnak az Áfa tv. 25-27. §-aiban foglalt szabályok alkalmazásával kellett megállapítani a teljesítés helyét, amely Magyarország volt, ekként a termékértékesítés után általános forgalmi adó fizetési kötelezettsége keletkezett a felperesnek. Az alperes, és az első fokú bíróság részéről az Art. 1. § (7) bekezdésében írtak alapján került sor a szerződések tartalmának meghatározására, melyet alátámasztottak a külföldi hatóságok megkeresésének eredményei is. Nem sértett jogszabályt az adóhatóság, amikor a horvát hatóságoktól kapott megkeresést az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglalt tényállás feltárási kötelezettsége érdekében felhasználta. A fizetendő adó helyes megállapítása és beszedése érdekében az adóhatóságot megillette a külföldi adóhatóság megkeresésének és a kapott információk felhasználásának joga.
Egyetértett ugyanakkor a Kúria a felperesnek az első fokú bírósági ítéletének azon indokolására vonatkozó kifogásával, hogy az Áfa tv. 55. § (1) bekezdésében szabályozottak alapján lett volna általános forgalmi adófizetési kötelezettsége. Az adófizetési kötelezettség nem ezen a jogszabályhelyen, hanem azon alapult, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az áfamentes értékesítés feltételei fennállását, a teljesítés helyének meghatározására helytállóan az Áfa tv. 25. §-27. §-ban foglaltak alapján került meghatározásra, mely alapján az általános forgalmi adó felszámítását a felperes nem mellőzhette volna.
Az Áfa tv. előírásainak megfelelő első fokú bírósági ítélet tehát jogszabályt nem sértett, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős első fokú ítéletet a fentiek mellőzésével hatályában fenntartotta.
A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálati perköltség megfizetésére kötelezte a felperest.
A felülvizsgálati eljárási illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2014. március 13.
Dr. Hajnal Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.709/2013.)