BH+ 2014.8.362

Ha az az ingóság, amelyre vonatkozóan a hitelező tulajdonjogát állítja, nincs a felszámolás alatt álló adós birtokában, mert értékesítésre került, az ellenérték megfizetésére vonatkozó igény olyan pénzkövetelés, amely csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető, ezért a per megszüntetése indokolt [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) bek., 38. § (3) bek.; Pp. 123. §, 130. § (1) bek. b) pontja, 157. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A megyei bíróság a 2009. május 18-án kelt, 2009. július 4-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította az alperes fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolási eljárás megindításáról szóló közleményt 2009. augusztus 3-án tették közzé.
A felperes 2008. december 8-án, valamint 2009. február 24-én vállalkozási szerződést kötött az alperessel. Az építőipari munkák átadására, illetve átvételére 2009. március 13-án és 2009. április 6-án került sor. A 2009. március 27-én esed...

BH+ 2014.8.362 Ha az az ingóság, amelyre vonatkozóan a hitelező tulajdonjogát állítja, nincs a felszámolás alatt álló adós birtokában, mert értékesítésre került, az ellenérték megfizetésére vonatkozó igény olyan pénzkövetelés, amely csak a felszámolási eljárás keretében érvényesíthető, ezért a per megszüntetése indokolt [1991. évi XLIX. tv. (a továbbiakban: Cstv.) 4. § (1) bek., 38. § (3) bek.; Pp. 123. §, 130. § (1) bek. b) pontja, 157. §].

A megyei bíróság a 2009. május 18-án kelt, 2009. július 4-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította az alperes fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolási eljárás megindításáról szóló közleményt 2009. augusztus 3-án tették közzé.
A felperes 2008. december 8-án, valamint 2009. február 24-én vállalkozási szerződést kötött az alperessel. Az építőipari munkák átadására, illetve átvételére 2009. március 13-án és 2009. április 6-án került sor. A 2009. március 27-én esedékes 7 672 168 Ft, illetve a 2009. április 20-án esedékes 2 014 878 Ft összegű vállalkozói díjról kiállított számla alapján az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
2009. május 15-én a peres felek megállapodtak abban, hogy a számlák készpénzben történő kiegyenlítése helyett az alperes egy 1639,84 m2 speciális (repülőgép) szőnyeget ad át a felperesnek. A szőnyeg piaci értékét 22,5 euró/m2 árban, azaz összesen 36.896,4 euróban határozták meg.
A felperes állította és megítélése szerint bizonyítani is tudta, hogy a perbeli szőnyeget 2000 augusztusában az alperes telephelyéről elszállította, az a megbízottja birtokában volt, majd a szőnyeget visszaszállította az alperes telephelyére, mert annak tárolását nem tudta megoldani. Ezzel szemben az alperes felszámolás kezdő időpontjában a 2009. augusztus 2-án kelt leltára szerint, a szőnyeg az alperes birtokában volt, az mint késztermék a tulajdonában állt.
A szőnyegeket utóbb az alperes a saját nevében és javára kötött adásvételi szerződéssel értékesítette, a vételár a számlájára folyt be.
A felperes az alperes felszámolási eljárásában 9 687 046 Ft összegben hitelezői igényt jelentett be a 2009. augusztus 19-én kelt, az alpereshez augusztus 24-én érkezett levelében. A követelésének nyilvántartásba vételére azonban nem került sor, mert a felszámoló felhívása ellenére a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette meg.
A felperes 2010. augusztus 4-én kifogást nyújtott be a felszámolónak a perbeli szőnyeg értékesítésével kapcsolatos intézkedésével szemben.
A megyei bíróság a 2011. január 19-én kelt február 24-én jogerőre emelkedett végzésével a kifogását elutasította. Határozatának indokolásában utalt a perbeli szőnyeg tulajdonjogára vonatkozó ellentétes bizonyítékokra, s arra, hogy azok mérlegelése után úgy ítélte, hogy az érintett szőnyeg a felszámolás alatt álló alperes felszámolási vagyonába tartozott. Azokat a felszámoló jogszerűen értékesítette, a befolyt vételár felperes mint hitelező részére történő kiadására nem volt köteles.
A felperes a 2012. november 16-án előterjesztett keresetében kérte annak megállapítását, hogy az 1639,84 m2 speciális (repülőgép) szőnyeg tulajdonjogát az alperessel kötött 2009. május 15-én kelt megállapodással megszerezte. Kérte továbbá kötelezni az alperest a szőnyeg értékének, azaz 9 687 046 Ft megfizetésére. Állította, hogy az említett szőnyeg, illetve utóbb annak, az alperes általi értékesítése után befolyt vételára nem tartozik az alperes mint adós felszámolási vagyonába.
Az alperes ellenkérelmében kérte az eljárás megszüntetését, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bekezdésére, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára, továbbá a 157. § a) pontjára hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette, a Pp. 130. § (1) bekezdésére, a Pp. 157. § a) pontjára, valamint a Cstv. 38. § (3) bekezdésére utalással. Jogi álláspontja az volt, hogy az alperessel szemben, a 2009. július 4-én jogerőre emelkedett végzéssel elrendelt felszámolási eljárás megindulására tekintettel a 2012. november 16-án előterjesztett kereset nem volt elbírálható. A felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesítésére ugyanis kizárólag a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a megyei bíróság végzése megállapította, hogy a felperes követelése a felszámolás alá tartozó vagyont érinti.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését, annak helyes indokaira utalással, helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kifejtette, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A felperes keresetlevele és fellebbezése alapján azt állapította meg, hogy a perbeli szőnyeg már nincs az alperes birtokában, annak a felszámolási eljárás megindítását követő értékesítése folytán, helyébe pénzbeli ellenérték lépett. Ez utóbbi az alperes birtokába került, s azt a felszámolási eljárás körébe tartozó pénzvagyonnak kell tekinteni. A törvényszék hangsúlyozta azt is, hogy a Pp. 123. §-a alapján megállapításra irányuló keresetet csak akkor lehet előterjeszteni, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a a jogviszony természete folytán, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítés nem követelhető. Rámutatott, a felperes célja a jelen perben nem csupán az volt, hogy a perbeli szőnyegekre vonatkozó tulajdonjoga megállapításra kerüljön, hanem, hogy annak pénzbeli ellenértékéhez is hozzájusson. Keresetét olyan pénzbeli követelésnek kell tekinteni, amit a megállapítási kereset előterjesztése nélkül is érvényesíthet. E pénzkövetelés iránti keresetindítást azonban az elsőfokú bíróság által hivatkozott Cstv. 38. § (3) bekezdése kizárja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kereseti kérelemnek való helytadást és annak megállapítását, hogy a perbeli szőnyeg tulajdonjogát megszerezte. Erre tekintettel kérte az alperes kötelezését az időközben értékesített szőnyeg értékének, 9.687.046 Ft-nak és az ezután járó törvényes késedelmi kamatnak a megfizetésére. Másodlagosan kérelmet terjesztett elő a jogerős végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt, a keresetének megfelelő döntés meghozatala érdekében.
Beadványának tartalma szerint a jogerős végzés a Cstv. 38. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontját, 157. § a) pontját, a Ptk. 365. § (1) - (2) bekezdését sérti. Előadta, hogy a peres felek között létrejött, 2009. május 15-én kelt megállapodás, valamint a megyei bíróságon folyamatban volt felszámolási eljárás iratai, az ott beszerzett tanúvallomások alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett volna megállapítaniuk, hogy a perbeli szőnyeg a felperes tulajdona, az nem tartozik a felszámolási vagyonba, annak ellenértékét az alperes köteles a felperesnek kiadni.
Az alperes a jogerős végzés hatályban fenntartását kérte. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket.
A Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A Pp. 3. § (2) bekezdése azt tartalmazza, a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, az előadott kérelmeket azonban tartalmuk szerint kell értelmeznie.
A felperes az alperessel szemben tulajdonjog megállapítása iránt, illetve az általa állított vagyontárgy értékesítésére tekintettel az annak ellenértékeként befolyt vételár kiadása iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei az adott ügyben nem állnak fenn. A felszámolási eljárás ideje alatt az alpereshez befolyt vételár megfizetése iránti igény pedig pénzkövetelésre irányuló igény. A Kúria egyet értett az eljárt bíróságokkal abban, hogy az alperes ellen, a felperes keresetének előterjesztését megelőzően megindult felszámolási eljárásra tekintettel a perbeli marasztalásra irányuló igény a Cstv. 38. § (3) bekezdése értelmében már csak a felszámolási eljárás keretében volt érvényesíthető. E jogszabály ugyanis kimondja: a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A felperes követelése pedig a felszámolási vagyonnal kapcsolatos.
Nem tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor a keresetlevélben előadottak elbírálására a peres eljárás keretében nem láttak módot. A jogerős végzés a felperes által megjelölt, a Cstv. 38. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontját, a 157. § a) pontját, a Ptk. 365. § (1) - (2) bekezdését a kifejtettek miatt nem sérti. A Kúria ezért azt a Pp.275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.380/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Zagyva Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Zagyva Norbert ügyvéd által képviselt K. Betéti Társaság felperesnek a dr. Mészáros Éva jogtanácsos közreműködésével eljárt G. Zrt. felszámoló által képviselt M. Kft. "f.a." alperes ellen tulajdonjog megállapítása és pénz kiadása iránt a Dunaújvárosi Járásbíróságon 10.G.21.397/2012. számon indult és a Székesfehérvári Törvényszék mint másodfokú bíróság által a 2013. szeptember 23-án kelt 1.Gf.21.021/2013/3. számú végzéssel jogerősen befejezett perében a jogerős végzéssel szemben a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

v é g z é s t:

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 17.500 (Tizenhétezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárás költséget, továbbá az államnak - felhívásra - 35.000 (Harmincötezer) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A Fejér Megyei Bíróság a 2009. május 18-án kelt, 2009. július 4-én jogerőre emelkedett végzésével megállapította az alperes fizetésképtelenségét és elrendelte felszámolását. A felszámolási eljárás megindításáról szóló közleményt 2009. augusztus 3-án tették közzé.
A felperes 2008. december 8-án, valamint 2009. február 24-én vállalkozási szerződést kötött az alperessel. Az építőipari munkák átadására, illetve átvételére 2009. március 13-án és 2009. április 6-án került sor. A 2009. március 27-én esedékes 7.672.168 Ft, illetve a 2009. április 20-án esedékes 2.014.878 Ft összegű vállalkozói díjról kiállított számla alapján az alperes a fizetési kötelezettségének nem tett eleget.
2009. május 15-én a peres felek megállapodtak abban, hogy a számlák készpénzben történő kiegyenlítése helyett az alperes egy 1639,84 m2 speciális (repülőgép) szőnyeget ad át a felperesnek. A szőnyeg piaci értékét 22,5 euró/m2 árban, azaz összesen 36.896,4 euróban határozták meg.
A felperes állította és megítélése szerint bizonyítani is tudta, hogy a perbeli szőnyeget 2000. augusztusában az alperes telephelyéről elszállította, az a megbízottja birtokában volt, majd a szőnyeget visszaszállította az alperes telephelyére, mert annak tárolását nem tudta megoldani. Ezzel szemben a felszámolás kezdő időpontjában a 2009. augusztus 2-án kelt alperesi leltár szerint, a szőnyeg az alperes birtokában volt, az mint késztermék a tulajdonában állt.
A szőnyegeket utóbb az alperes a saját nevében és javára kötött adásvételi szerződéssel értékesítette, a vételár a számlájára folyt be.
A felperes az alperes felszámolási eljárásában 9.687.046 Ft összegben hitelezői igényt jelentett be a 2009. augusztus 19-én kelt, az alpereshez augusztus 24-én érkezett levelében. A követelésének nyilvántartásba vételére azonban nem került sor, mert a felszámoló felhívása ellenére a nyilvántartásba vételi díjat nem fizette meg.
A felperes 2010. augusztus 4-én kifogást nyújtott be a felszámolónak a perbeli szőnyeg értékesítésével kapcsolatos intézkedésével szemben.
A Fejér Megyei Bíróság a 2011. január 19-én kelt február 24-én jogerőre emelkedett 7.Fpkh.07-10-000025/15. számú végzésével a kifogását elutasította. Határozatának indokolásában utalt a perbeli szőnyeg tulajdonjogára vonatkozó ellentétes bizonyítékokra, s arra, hogy azok mérlegelése után úgy ítélte, hogy az érintett szőnyeg a felszámolás alatt álló alperes felszámolási vagyonába tartozott. Azokat a felszámoló jogszerűen értékesítette, a befolyt vételár felperes mint hitelező részére történő kiadására nem volt köteles.
A felperes a 2012. november 16-án előterjesztett keresetében kérte annak megállapítását, hogy az 1639,84 m2 speciális (repülőgép) szőnyeg tulajdonjogát az alperessel kötött 2009. május 15-én kelt megállapodással megszerezte. Kérte továbbá kötelezni az alperest a szőnyeg értékének, azaz 9.687.046 Ft megfizetésére. Állította, hogy az említett szőnyeg, illetve utóbb annak, az alperes általi értékesítése után befolyt vételára nem tartozik az alperes mint adós felszámolási vagyonába.
Az alperes ellenkérelmében kérte az eljárás megszüntetését, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 38. § (3) bekezdésére, illetve a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontjára, továbbá a 157. § a) pontjára hivatkozással.
Az elsőfokú bíróság végzésével a pert megszüntette, a Pp. 130. § (1) bekezdésére, a Pp. 157. § a) pontjára, valamint a Cstv. 38. § (3) bekezdésére utalással. Jogi álláspontja az volt, hogy az alperessel szemben, a 2009. július 4-én jogerőre emelkedett végzéssel elrendelt felszámolási eljárás megindulására tekintettel a 2012. november 16-án előterjesztett kereset nem volt elbírálható. A felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelés érvényesítésére ugyanis kizárólag a felszámolási eljárás keretében kerülhet sor. Az elsőfokú bíróság rögzítette azt is, hogy a Fejér Megyei Bíróság 7.Fpkh.07-10-000025/15. számú végzése megállapította, hogy a felperes követelése a felszámolás alá tartozó vagyont érinti.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését, annak helyes indokaira utalással, helybenhagyta. A fellebbezésben foglaltakra tekintettel kifejtette, hogy a Cstv. 4. § (1) bekezdése értelmében a felszámolási eljárás körébe tartozik a gazdálkodó szervezet minden vagyona, amellyel a felszámolási eljárás kezdő időpontjában rendelkezik, továbbá az a vagyon, amelyet ezt követően az eljárás tartama alatt szerez. A felperes keresetlevele és fellebbezése alapján azt állapította meg, hogy a perbeli szőnyeg már nincs az alperes birtokában, annak a felszámolási eljárás megindítását követő értékesítése folytán, helyébe pénzbeli ellenérték lépett. Ez utóbbi az alperes birtokába került, s azt a felszámolási eljárás körébe tartozó pénzvagyonnak kell tekinteni. A törvényszék hangsúlyozta azt is, hogy a Pp. 123. §-a alapján megállapításra irányuló keresetet csak akkor lehet előterjeszteni, ha a kért megállapítás a felperes jogainak az alperessel szemben való megóvása végett szükséges, és a a jogviszony természete folytán, vagy a kötelezettség lejártának hiányában, vagy valamely más okból teljesítés nem követelhető. Rámutatott, a felperes célja a jelen perben nem csupán az volt, hogy a perbeli szőnyegekre vonatkozó tulajdonjoga megállapításra kerüljön, hanem, hogy annak pénzbeli ellenértékéhez is hozzájusson. Keresetét olyan pénzbeli követelésnek kell tekinteni, amit a megállapítási kereset előterjesztése nélkül is érvényesíthet. E pénzkövetelés iránti keresetindítást azonban az elsőfokú bíróság által hivatkozott Cstv. 38. § (3) bekezdése kizárja.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság végzésének megváltoztatását, a kereseti kérelemnek való helytadást és annak megállapítását, hogy a perbeli szőnyeg tulajdonjogát megszerezte. Erre tekintettel kérte az alperes kötelezését az időközben értékesített szőnyeg értékének, 9.687.046 Ft-nak és az ezután járó törvényes késedelmi kamatnak a megfizetésére. Másodlagosan kérelmet terjesztett elő a jogerős végzés hatályon kívül helyezése és a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítása iránt, a keresetének megfelelő döntés meghozatala érdekében.
Beadványának tartalma szerint a jogerős végzés a Cstv. 38. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontját, 157. § a) pontját, a Ptk. 365. § (1) - (2) bekezdését sérti. Előadta, hogy a peres felek között létrejött, 2009. május 15-én kelt megállapodás, valamint a Fejér Megyei Bíróságon folyamatban volt felszámolási eljárás iratai, az ott beszerzett tanúvallomások alapján az eljárt bíróságoknak azt kellett volna megállapítaniuk, hogy a perbeli szőnyeg a felperes tulajdonát képezi, az nem tartozik a felszámolási vagyonba, annak ellenértékét az alperes köteles a felperesnek kiadni.
Az alperes a jogerős végzés hatályban fenntartását kérte. Vitatta a felperes által állított jogszabálysértéseket.
A Kúria a jogerős végzést a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta. Megállapította, hogy a támadott határozat az alábbiakra tekintettel nem jogszabálysértő.
A Pp. 3. § (2) bekezdése azt tartalmazza, a bíróság a felek által előterjesztett kérelmekhez és jognyilatkozatokhoz kötve van, az előadott kérelmeket azonban tartalmuk szerint kell értelmeznie.
A felperes az alperessel szemben tulajdonjog megállapítása iránt, illetve az általa állított vagyontárgy értékesítésére tekintettel az annak ellenértékeként befolyt vételár kiadása iránt terjesztett elő keresetet az alperessel szemben.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában meghatározott feltételei az adott ügyben nem állnak fenn. A felszámolási eljárás ideje alatt az alpereshez befolyt vételár megfizetése iránti igény pedig pénzkövetelésre irányuló igény. A Kúria egyet értett az eljárt bíróságokkal abban, hogy az alperes ellen, a felperes keresetének előterjesztését megelőzően megindult felszámolási eljárásra tekintettel a perbeli marasztalásra irányuló igény a Cstv.38.§ (3) bekezdése értelmében már csak a felszámolási eljárás keretében volt érvényesíthető. E jogszabály ugyanis kimondja: a felszámolás kezdő időpontja után a gazdálkodó szervezet ellen a felszámolás körébe tartozó vagyonnal kapcsolatos pénzkövetelést csak a felszámolási eljárás keretében lehet érvényesíteni. A felperes követelése pedig a felszámolási vagyonnal kapcsolatos.
Nem tévedtek ezért az eljárt bíróságok, amikor a keresetlevélben előadottak elbírálására a peres eljárás keretében nem láttak módot. A jogerős végzés a felperes által megjelölt, a Cstv. 38. § (3) bekezdését, a Pp. 130. § (1) bekezdés b) pontját, a 157. § a) pontját, a Ptk. 365. § (1) - (2) bekezdését a kifejtettek miatt nem sérti. A Kúria ezért azt a Pp.275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperes az eredménytelenül előterjesztett felülvizsgálati kérelme miatt, a Pp. 270. § (1) bekezdése, illetve a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogtanácsosának közreműködésével felmerült felülvizsgálati eljárási költséget megtéríteni. Ennek összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3.§ (3) és (5) bekezdése alapján határozta meg a Kúria.
A felperes, az illetékfeljegyzési jogosultságára tekintettel le nem rótt felülvizsgálati illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése, illetve 15.§ (1) bekezdése értelmében köteles megfizetni.
Budapest, 2014. április 29.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.380/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.