BH+ 2014.8.360

Felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogsértések esetén azt kell vizsgálni, hogy az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt-e [Pp. 3. § (3) bek., 275. § (3) bek.; PKv 2009.1].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes a felperes betéti társaságnak - annak alapításától kezdve a felszámolása elrendeléséig - beltagja és képviselője volt. A felperes a felszámolás kezdő időpontjában - tevékenységet lezárómérlege szerint - 8 042 000 Ft pénzkészlettel rendelkezett. A felszámoló 2002. május 16-án felszólította az alperest ezen összeg átadására, aki ennek nem tett eleget.
A bíróságon az alperessel mint vádlottal szemben csődbű...

BH+ 2014.8.360 Felülvizsgálati kérelemben megjelölt eljárásjogi jogsértések esetén azt kell vizsgálni, hogy az az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással volt-e [Pp. 3. § (3) bek., 275. § (3) bek.; PKv 2009.1].

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes a felperes betéti társaságnak - annak alapításától kezdve a felszámolása elrendeléséig - beltagja és képviselője volt. A felperes a felszámolás kezdő időpontjában - tevékenységet lezárómérlege szerint - 8 042 000 Ft pénzkészlettel rendelkezett. A felszámoló 2002. május 16-án felszólította az alperest ezen összeg átadására, aki ennek nem tett eleget.
A bíróságon az alperessel mint vádlottal szemben csődbűntett miatt indult büntetőeljárásban a másodfokon eljárt megyei bíróság jogerős ítéletével az alperest bűnösnek találta 1 rendbeli csődbűntett elkövetésében.
A felperes módosított keresetében 8 042 000 Ft és ennek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése, harmadlagosan a Ptk. 361. §-a alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesnek semmilyen jogcímen nem tartozik, a felszámolás kezdő időpontjában nála, mint törvényes képviselőnél nem volt a keresetben megjelölt összegű pénzeszköz, mert ilyennel a felperes a mérlegeiben feltüntetett adatokkal szemben, ténylegesen nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 8 042 000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Megítélése szerint az alperes terhére kell értékelni, hogy a saját aláírásával hitelesített és elismert tartalmú, a pénzeszközök létét mutató mérlegekkel szemben a pénzhiány tényét megmagyarázni nem tudta. A bíróság utalt arra, az alperes mérlegeken szereplő aláírásának valódisága - a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi írásszakértő véleménye alapján - megállapítható volt. Az ugyanebben a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi könyvszakértői véleményekkel pedig az is bizonyított, hogy a felperes házipénztárában a felszámolás időpontjában a keresetben megjelölt pénzösszeg megvolt. A felperes ezekkel a bizonyítékokkal igazolni tudta keresetének jogalapját és összegét is. A bíróság ezért az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 355. § (1) bekezdése alapján kötelezte a kereseti kérelemnek megfelelően az általa okozott kár megtérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: az elsőfokú bíróság az alperes indítványára, a tényállás felderítése érdekében a büntetőeljárási iratokat beszerezte, azokat az utolsó tárgyaláson a polgári per anyagává tette. A polgári perben vitatott kártérítési- és a folyamatban volt büntetőeljárásban a büntetőjogi felelősség megítélése során a bizonyítási kötelezettség eltérően alakult. Az alperes a kártérítési perben a saját, törvényes képviselői minőségében a felszámolás kezdő időpontjának megfelelő fordulónappal elkészített tevékenységet lezáró mérlegbe mint a Pp. 196. § (1) bekezdés d) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt írásbeli nyilatkozatát kívánta megcáfolni. E körben azonban olyan előadást nem tett, okirati bizonyítékot nem csatolt, amely a mérleg adatok módosítását eredményezte volna. Sem a büntető-, sem a polgári eljárásban nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes nem rendelkezett a követelt pénzeszközzel. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján helytállónak tartotta. A Cstv. 46. § (1) bekezdése, 48. § (1) bekezdése 3. § (1) bekezdés e) pontja, 31. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 28. § (1) bekezdése egybevetésével ugyanis az alperest terhelő, a felperes pénzével való elszámolási kötelezettséget megállapította, s annak elmulasztását olyan jogellenes magatartásnak ítélte, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - az indítványa ellenére- nem tette a polgári peres eljárás anyagává a büntetőeljárás során keletkezett bizonyítékokat, s nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségének sem. Csak a felperest tájékoztatta a reá eső bizonyítási teher szabályairól, ilyen tájékoztatást az alperesnek nem adott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban foglalt indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
Az elsőfokú peres iratok között fellelhető, a büntetőbíróság 3. sorszám alatt érkezett átirata, a 10. sorszámú jegyzőkönyv alapján megállapította, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezését követően - az alperes 1. sorszám alatti indítványára - az elsőfokú bíróság beszerezte a büntetőeljárás anyagát. Azt az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző, az alperes távollétében tartott tárgyalás berekesztése előtt ismertette, a per anyagává tette. Ítéletének indokolása szerint döntésének meghozatalakor éppen büntetőeljárásban beszerzett, igazságügyi szakértői véleményekre is támaszkodott. A másodfokú bíróság a tárgyalásán az említett szakértői véleményeken kívül, a további büntető eljárási iratok lényegét ismételten ismertette, mert az alperes az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvi adatai és a felperes bizonytalan nyilatkozata alapján azok peranyagává tételét vitatta. A másodfokú bíróság is az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntését a büntetőeljárás során és a polgári perben beszerzett bizonyítékok egybevetésével hozta meg.
Az eljárt bíróságok tehát eleget tettek az alperes bizonyítási indítványának, annak mellőzését a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél alaptalanul sérelmezte.
A Kúria - a felülvizsgálati kérelem alapján - vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett-e a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének. A Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében, csak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi jogszabálysértésnek van jogi jelentősége a jogerős ítélet felülvizsgálatakor. Tény, hogy az elsőfokú bíróság az alperes ellenkérelmére tekintettel, a 6-I. sorszámú végzésével kizárólag a felperest tájékoztatta a bizonyítási kötelezettségéről, illetve annak elmulasztása jogkövetkezményeiről. A felperes a kioktatásnak eleget téve, a 9. sorszámú előkészítő iratában nyilatkozatát, illetve bizonyítékát, a büntető eljárás során is felhasznált igazságügyi adó-és könyvszakértő által készített szakvéleményt előterjesztette. E beadvány az alperes részére is kézbesítésre került. Ő arra, sem írásban, sem az azt követő tárgyaláson szóban nem tett észrevételeket. A már korábban előterjesztett bizonyítási indítványain kívül nem volt olyan újabb hivatkozása, védekezése, amellyel kapcsolatban - figyelemmel a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló PKv 2009.1 (a továbbiakban: PK vélemény) 5. pontjában foglaltakra is - a bíróságot a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség terhelte volna. Az eljárt bíróságok az alperes védekezését is figyelembe véve, indítványára az általa kért iratokat beszerezve, a büntető- és a polgári peres eljárásban keletkezett bizonyítékokat egyaránt mérlegelve hozták meg ítéletüket.
Az adott perben így nem volt megállapítható, hogy az alperes Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatásának elmaradása az ügy érdemi elbírálására kihatott. Az alperes kioktatás nélkül is - a keresetre adott nyilatkozata, indítványa szerint - tudomással bírt arról, hogy védekezése tükrében milyen körben terheli bizonyítás. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége arra nem terjed ki, hogy az adott jogvitában alkalmasnak tűnő bizonyítási eszközökre vonatkozóan is kioktassa a jogi képviselők közreműködésével eljáró peres feleket. [PK vélemény 7. pont.]
A Kúria mindezekre figyelemmel a lényeges eljárási szabálysértés nélkül meghozott, az anyagi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Gfv. VII. 30.311/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az M. Zrt. felszámoló megbízásából eljáró dr. Dienes Tamás jogtanácsos által képviselt O. Bt. "f.a." felperesnek dr. Magyar István ügyvéd által képviselt B. T. alperes ellen kártérítés iránt a Budapest Környéki Törvényszéken 7.G.40.225/2012. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 11.Gf.40.278/2013/4. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen az alperes részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Megállapítja, hogy a 804.200 (Nyolcszáznégyezer-kettőszáz) Ft felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Ez ellen az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából irányadó tényállás szerint az alperes a felperes betéti társaságnak - annak alapításától kezdve a felszámolása elrendeléséig - beltagja és képviselője volt. A felperes a felszámolás kezdő időpontjában - tevékenységet lezárómérlege szerint - 8.042.000 Ft pénzkészlettel rendelkezett. A felszámoló 2002. május 16-án felszólította az alperest ezen összeg átadására, aki ennek nem tett eleget.
A Budakörnyéki Bíróságon az alperessel mint vádlottal szemben 1.B.402/2008. számon csődbűntett miatt indult büntetőeljárásban a másodfokon eljárt Pest Megyei Bíróság 3.Bf.541/2010/5. sz. jogerős ítéletével az alperest bűnösnek találta 1 rendbeli csődbűntett elkövetésében.
A felperes módosított keresetében 8.042.000 Ft és ennek járulékai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, elsődlegesen a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991.évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. § (2) bekezdése, másodlagosan a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 339. § (1) bekezdése, harmadlagosan a Ptk. 361. §-a alapján.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a felperesnek semmilyen jogcímen nem tartozik, a felszámolás kezdő időpontjában nála mint törvényes képviselőnél nem volt a keresetben megjelölt összegű pénzeszköz, mert ilyennel a felperes a mérlegeiben feltüntetett adatokkal szemben, ténylegesen nem rendelkezett.
Az elsőfokú bíróság ítéletével 8.042.000 Ft és járulékai megfizetésére kötelezte az alperest. Megítélése szerint az alperes terhére kell értékelni, hogy a saját aláírásával hitelesített és elismert tartalmú, a pénzeszközök létét mutató mérlegekkel szemben a pénzhiány tényét megmagyarázni nem tudta. A bíróság utalt arra, a mérlegeken szereplő alperesi aláírás valódisága - a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi írásszakértő véleménye alapján - megállapítható volt. Az ugyanebben a büntetőeljárásban kirendelt igazságügyi könyvszakértői véleményekkel pedig az is bizonyított, hogy a felperes házipénztárában a felszámolás időpontjában a keresetben megjelölt pénzösszeg megvolt. A felperes ezekkel a bizonyítékokkal igazolni tudta keresetének jogalapját és összegszerűségét is. A bíróság ezért az alperest a Ptk. 339. § (1) bekezdése, illetve a Ptk. 355.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a kereseti kérelemnek megfelelően az általa okozott kár megtérítésére.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel kifejtette: az elsőfokú bíróság az alperes indítványára, a tényállás felderítése érdekében a büntetőeljárási iratokat beszerezte, azokat az utolsó tárgyaláson a polgári per anyagává tette. A polgári perben vitatott kártérítési- és a folyamatban volt büntetőeljárásban a büntetőjogi felelősség megítélése során a bizonyítási kötelezettség eltérően alakult. Az alperes a kártérítési perben a saját, törvényes képviselői minőségében a felszámolás kezdő időpontjának megfelelő fordulónappal elkészített tevékenységet lezáró mérlegbe mint a Pp. 196.§ (1) bekezdés d) pontja szerinti teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt írásbeli nyilatkozatát kívánta megcáfolni. E körben azonban olyan előadást nem tett, okirati bizonyítékot nem csatolt, amely a mérleg adatok módosítását eredményezte volna. Sem a büntető-, sem a polgári eljárásban nem tudta hitelt érdemlően bizonyítani, hogy a felszámolás kezdő időpontjában a felperes nem rendelkezett a követelt pénzeszközzel. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság az alperes kártérítési felelősségének megállapítását a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján helytállónak tartotta. A Cstv. 46.§ (1) bekezdése, 48.§ (1) bekezdése 3.§ (1) bekezdés e)pontja, 31.§ (1) bekezdés a) pontja, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 28.§ (1) bekezdése egybevetésével ugyanis az alperest terhelő, a felperes pénzével való elszámolási kötelezettséget megállapította, s annak elmulasztását olyan jogellenes magatartásnak ítélte, amellyel okozati összefüggésben a felperesnek kára keletkezett.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, elsődlegesen a felperes keresetét elutasító határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság - az indítványa ellenére- nem tette a polgári peres eljárás anyagává a büntetőeljárás során keletkezett bizonyítékokat, s nem tett eleget a Pp. 3. § (3) bekezdésében előírt kötelezettségének sem. Csak a felperest tájékoztatta a reá eső bizonyítási teher szabályairól, ilyen tájékoztatást az alperesnek nem adott.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt az abban foglalt indokok alapján nem találta jogszabálysértőnek.
Az elsőfokú peres iratok között fellelhető, a büntető bíróság 3. sorszám alatt érkezett átirata, a 10. sorszámú jegyzőkönyv alapján megállapította, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezését követően - az alperes 1. sorszám alatti indítványára - az elsőfokú bíróság beszerezte a büntetőeljárás anyagát. Azt az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző, az alperes távollétében tartott tárgyalás berekesztése előtt ismertette, a per anyagává tette. Ítéletének indokolása szerint döntésének meghozatalakor éppen ezen büntetőeljárásban beszerzett, igazságügyi szakértői véleményekre is támaszkodott. A másodfokú bíróság az említett szakértői véleményeken kívül, a tárgyalásán a további büntető eljárási iratok lényegét ismételten ismertette, mivel az alperes az elsőfokú bíróság jegyzőkönyvi adatai és a felperes bizonytalan nyilatkozata alapján azok peranyagává tételét vitatta. A másodfokú bíróság is az elsőfokú ítéletet helybenhagyó döntését a büntetőeljárás során és a polgári perben beszerzett bizonyítékok egybevetésével hozta meg.
Az eljárt bíróságok tehát eleget tettek az alperes bizonyítási indítványának, annak mellőzését a felülvizsgálati kérelmet előterjesztő fél alaptalanul sérelmezte.
A Kúria - a felülvizsgálati kérelem alapján - vizsgálta azt is, hogy az elsőfokú bíróság eleget tett-e a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatási kötelezettségének. A Pp. 275. § (3) bekezdése értelmében, csak az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatással járó eljárásjogi jogszabálysértésnek van jogi jelentősége a jogerős ítélet felülvizsgálatakor. Tény, hogy az elsőfokú bíróság az alperesi kereseti ellenkérelemre tekintettel, a 6-I. sorszámú végzésével kizárólag a felperest tájékoztatta a bizonyítási kötelezettségéről, illetve annak elmulasztása jogkövetkezményeiről. A felperes a kioktatásnak eleget téve, a 9. sorszámú előkészítő iratában nyilatkozatát, illetve bizonyítékát, a büntető eljárás során is felhasznált igazságügyi adó-és könyvszakértő által készített szakvéleményt előterjesztette. E beadvány az alperes részére is kézbesítésre került. Ő arra, sem írásban, sem az azt követő tárgyaláson szóban nem tett észrevételeket. A már korábban előterjesztett bizonyítási indítványain kívül nem volt olyan újabb hivatkozása, védekezése, amellyel kapcsolatban - figyelemmel a Polgári perrendtartás tájékoztatási kötelezettségre vonatkozó szabályainak alkalmazásával kapcsolatos egyes kérdésekről szóló PKv 2009.1 (a továbbiakban: PK vélemény) 5. pontjában foglaltakra is - a bíróságot a Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti kötelezettség terhelte volna. Az eljárt bíróságok az alperes védekezését is figyelembe véve, indítványára az általa kért iratokat beszerezve, a büntető- és a polgári peres eljárásban keletkezett bizonyítékokat egyaránt mérlegelve hozták meg ítéletüket.
Az adott perben így nem volt megállapítható, hogy az alperes Pp. 3. § (3) bekezdése szerinti tájékoztatásának elmaradása az ügy érdemi elbírálására kihatott. Az alperes kioktatás nélkül is - a keresetre adott nyilatkozata, indítványa szerint - tudomással bírt arról, hogy védekezése tükrében milyen körben terheli bizonyítás. A bíróság tájékoztatási kötelezettsége arra nem terjed ki, hogy az adott jogvitában alkalmasnak tűnő bizonyítási eszközökre vonatkozóan is kioktassa a jogi képviselők közreműködésével eljáró peres feleket. (PK vélemény 7. pont.)
A Kúria mindezekre figyelemmel a lényeges eljárási szabálysértés nélkül meghozott, az anyagi jogszabályoknak megfelelő jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A felperesnek a felülvizsgálati eljárásban - igazolt - költsége nem merült fel. Arról ezért a Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint irányadó Pp. 79. § (1) bekezdése alapján nem határozott. A felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperes költségmentessége folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2014. április 30.
Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.311/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.