adozona.hu
AVI 2014.7.61
AVI 2014.7.61
A kamatkülönbözetet évenként utólagosan, az adóév végén kell megállapítani [1995. évi CXVII. tv. 72. § (1) és (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2001. december 6-án 30 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a társaság kültagjának: dr. L. Ferencnek 2010. december 1-jei lejárattal. A felek a kölcsönszerződést 2001. december 23-án akként módosították, hogy a kölcsönvevő a kapott kölcsön után a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatot köteles fizetni azzal, hogy "a kamat teljes összegének megfizetése megegyezik a kölcsön összegének visszafizetésével".
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a ...
AVI 2014.7.61 A kamatkülönbözetet évenként utólagosan, az adóév végén kell megállapítani [1995. évi CXVII. tv. 72. § (1) és (2) bek.]
A felperes 2001. december 6-án 30 000 000 Ft kölcsönt nyújtott a társaság kültagjának: dr. L. Ferencnek 2010. december 1-jei lejárattal. A felek a kölcsönszerződést 2001. december 23-án akként módosították, hogy a kölcsönvevő a kapott kölcsön után a mindenkori jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatot köteles fizetni azzal, hogy "a kamat teljes összegének megfizetése megegyezik a kölcsön összegének visszafizetésével".Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága (a továbbiakban: elsőfokú hatóság) a felperesnél 2002-2006. évekre személyi jövedelemadó és százalékos egészségügyi hozzájárulás (eho) adónemben végzett bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként a 2009. május 4. napján kelt 2853547763 számú határozatával a felperest összesen 5 941 000 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözet, 2 970 000 Ft adóbírság és 2 580 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte.
Indokolása szerint megállapította, hogy a vizsgált időszakban a kölcsönvevő magánszemély kamatot nem fizetett, így kamatkedvezményből származó jövedelme keletkezett. A felperes, mint kifizető 2002-2006. években nyilvántartásaiban a kölcsön összege után kamatot nem számolt el, a követelését főkönyvében 2006. december 31-én 30 000 000 Ft összegben tartotta nyilván, a kamatkedvezményből származó jövedelem után személyi jövedelemadót (szja) nem vallott be.
Az elsőfokú hatóság döntésében a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (a továbbiakban: Szja. tv.) 72. §-ának (1), (3) bekezdéseit alkalmazta, figyelemmel az adókról, járulékokról és egyéb költségvetési befizetésekről szóló törvények módosításáról megalkotott 2003. évi XCI. törvény 34. §-ára, 208. §-ának (16) bekezdésére.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2009. szeptember 4. napján kelt 2239391469 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Indokolása szerint a 2003. évi XCI. törvény 208. §-ának (16) bekezdését módosította a 2004. évi CI. törvény 300. § (18) bekezdése, amely módosításra is figyelemmel a vizsgált adóévekre az elsőfokú hatóság helytállóan alkalmazta az Szja. tv. 72. §-ának (1) bekezdését.
Az alperes álláspontja szerint a több évre kölcsönzött pénz kamatát a vállalkozásnak időarányosan kell a pénzügyi műveletek bevételei között elszámolnia, függetlenül a kamat tényleges megfizetésének időpontjától. A 2003. évre járó kamatot a 2003. évi (és nem a következő évekbeli) eredményben kell figyelembe venni. A kamatkülönbözetet évenként utólagosan az adóév végén kell megállapítani, az adóévben esedékes tényleges kamat és a december 31-én (illetőleg a hitel-visszafizetés, vagy átvállalás időpontjában) érvényes jegybanki alapkamat szerint számított összeg különbözeteként. Ez azt jelenti, hogy olyan évben (években) amelyekben kamat nem esedékes, vagy nem a jegybanki alapkamat szerint esedékes, a kamatkülönbözet utáni adó fennáll, attól függetlenül, hogy utóbb milyen kamatot fizet majd az adós. A kamatot utólagosan visszafelé már nem lehet figyelembe venni. Kifejtette továbbá, hogy az Szja. tv. 72. §-ának (1) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a kamatkülönbözet miatti adókötelezettség nem követi a kamat számviteli elszámolását, valamint annak szerződés szerinti esedékességét. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 32. §-a értelmében aktív időbeli elhatárolásként kell a mérlegben kimutatni az olyan járó kamatbevételeket, amelyek csak a mérlegforduló napja után esedékesek, a mérleggel lezárt időszakra számolandók el. Az aktív időbeli elhatárolások az összemérés elvének alkalmazásából következnek, amely azt a követelményt rögzíti, hogy az adott időszak eredményének meghatározásakor e tevékenységek adott időszaki teljesítésének bevételeit és ezekkel szembeállítható költségeit, ráfordításként kell számításba venni, függetlenül a bevételek befolyásától, illetve a kifizetések időpontjától.
A felperes keresetében a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, és az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint 2003. évre mellőzni kell az adókülönbözet előírását, mert a kölcsönbe vevő a jegybanki alapkamatnak megfelelő mértékű kamatra kapta a kölcsönt, így ebben az évben szja és eho köteles jövedelme kamatkedvezményből nem származott. Az Szja. tv. 72. § (1) bekezdésének 2004. január 1-jei változása és az újabb szerződésmódosítás elmaradása miatt 2004-2006. években a kölcsönvevő legfeljebb 5%-os mértékű kamatkedvezményhez jutott.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a keresetet elutasította. Indokolása szerint az alperes jogszerűen állapított meg a felperes terhére adókülönbözetet.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az Szja. tv. 72. §-ának (1) bekezdését tévesen értelmezte, és alkalmazta. Lényegében megismételte és fenntartotta a keresetében foglaltakat. Kifejtette, hogy a futamidő lejártakor minden egyes évre meg kellett fizetni a jegybanki alapkamattal azonos mértékű kamatot, egyik évben sem volt kamatkülönbözet, ebből következően nem keletkezett jövedelem sem.
Az alperes érdemi ellenkérelmében az ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A 2003. évi XCI. törvény 34. §-ában, 208. §-ának (16) bekezdésében, a 2004. évi CI. törvény 300. § (18) bekezdésében foglaltakra is figyelemmel, az Szja. tv.-nek az elsőfokú bíróság által a felperes részéről nyújtott kölcsönre helytállóan alkalmazott 72. §-ának (1) bekezdése szerint a kifizető által kamatmentesen vagy a jegybanki alapkamatnál alacsonyabb kamat (ideértve az értékpapír kölcsönzés díját is) mellett nyújtott - a (4)-(5) bekezdésben meghatározott feltételeknek bármely okból meg nem felelő - hitel (kölcsön, munkabérelőleg, pénzintézeti belső hitel) kamatának az előzőekben említett kamatmértékhez viszonyított különbözete (kamatkülönbözet) a magánszemélynek olyan bevétele, amelynek egésze jövedelem. A kamatkülönbözetet évenként utólagosan, az adóév végén kell megállapítani az adóévben esedékes tényleges kamat és a december 31-én (illetőleg a hitel-visszafizetés vagy átvállalás időpontjában) érvényes jegybanki alapkamat szerint számított összeg különbözeteként. A (3) bekezdés értelmében az (1)-(2) bekezdésben említett kamatkülönbözet után az adó mértéke 44 százalék, melyet az adóév utolsó napját követően az adózás rendjéről szóló törvénynek a kifizető által levont jövedelemadó fizetésére vonatkozó rendelkezései szerint a kifizetőnek kell megfizetnie.
E jogszabályhelyeket már értelmezte a Legfelsőbb Bíróság az EBH 2008/1819 számú döntésében, és megállapította, hogy "az Szja. tv. 72. §-ának (1) és (3) bekezdések szerinti rendelkezések értelmében a kamatkülönbözet miatti adókötelezettség nem követi a kamat számviteli elszámolását, valamint annak szerződés szerinti esedékességét. A kamatkülönbözetet (kamatkedvezményből származó jövedelmet) ugyanis évenként utólagosan, az adóév végén kell megállapítani, bevallani és megfizetni az adóévben esedékes tényleges kamat és a december 31-én érvényes jegybanki alapkamat szerint számított összeg különbözeteként. Az olyan évben, vagy években, amelyekben a kamat nem, vagy nem a jegybanki alapkamat szerint került felszámításra, érvényesítésre, a kamatkülönbözet utáni adó fennáll attól függetlenül, hogy utóbb milyen kamatot fizet majd az adós, azt utólagosan (visszafelé) nem lehet már figyelembe venni".
A Legfelsőbb Bíróság egyet értett az EBH 2008/1819. számú döntésben az Szja. tv. 72. §-ának (1) és (3) bekezdésére vonatkozóan kifejtett indokolással, attól eltérni nem kíván, és a felperes által nem vitatott perbeli tényállás, az alkalmazandó jogszabályok alapján megállapította, hogy az elsőfokú bíróság és az alperes helytálló jogértelmezéssel jogszerű döntést hozott. A felperes, mint kifizető elmulasztotta a kamatot (kamatkülönbözetet) évenként utólagosan, az adóév végén megállapítani, utána kapcsolódóan adóévenként adózói kötelezettségét (bevallás, fizetés) teljesíteni, amelynek - az adóhatóság által helytállóan megállapított - jogkövetkezményét viselni köteles.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.176/2010.)