adozona.hu
ÍH 2014.80
ÍH 2014.80
CSŐDEGYEZSÉGBEN NYÚJTANDÓ BIZTOSÍTÉK I. A Cstv. nem határozza meg a csődegyezségben felajánlható biztosíték nyújtásának konkrét módját, azonban az megállapítható, hogy olyan, a kötelezett által egyoldalúan vissza nem vonható vagyoni értékű jognak kell lennie, amelynek alapján a biztosíték jogosultja számára a fedezet mindaddig fennáll, amíg a vitatott követelés részben vagy egészben bizonyossá, illetve bizonyosan alaptalanná nem válik. II. Az egyezség keretében kell megállapodni - egyebek közt - az egyes kö
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A P. Kft. adós az elsőfokú bíróságnál 2013. július 3-án csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását a 2013. július 3-án kelt 3. sorszámú végzésével rendelte el, vagyonfelügyelőként a B. Zrt.-t jelölte ki.
A 2013. szeptember 4-én érkezett beadványában az adós előadta, hogy 2013. augusztus 28-án csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen közte és a hitelezők között csődegyezség jött létre, s kérte a csődegyezség jóváhagyását.
Az elsőfokú ...
ÍH 2014.80 CSŐDEGYEZSÉGBEN NYÚJTANDÓ BIZTOSÍTÉK
I. A Cstv. nem határozza meg a csődegyezségben felajánlható biztosíték nyújtásának konkrét módját, azonban az megállapítható, hogy olyan, a kötelezett által egyoldalúan vissza nem vonható vagyoni értékű jognak kell lennie, amelynek alapján a biztosíték jogosultja számára a fedezet mindaddig fennáll, amíg a vitatott követelés részben vagy egészben bizonyossá, illetve bizonyosan alaptalanná nem válik.
II. Az egyezség keretében kell megállapodni - egyebek közt - az egyes követelések átvállalásáról, a követelések megfizetéséért való kezességvállalásról, melyeknek az adóstól különböző személytől kell származniuk, így megállapítható, hogy nem kizárólag az adós nyújthat biztosítékot a hitelezők javára. A biztosíték nyújtásának az egyezségkötés során kell megtörténnie, ennek hiányában a csődegyezség nem hagyható jóvá.
[Cstv. 12. § (6) bek., 13. § (5) bek., 19. § (1) bek.]
A P. Kft. adós az elsőfokú bíróságnál 2013. július 3-án csődeljárás lefolytatása iránti kérelmet terjesztett elő. Az elsőfokú bíróság az adós csődeljárását a 2013. július 3-án kelt 3. sorszámú végzésével rendelte el, vagyonfelügyelőként a B. Zrt.-t jelölte ki.A 2013. szeptember 4-én érkezett beadványában az adós előadta, hogy 2013. augusztus 28-án csődegyezségi tárgyalást tartott, amelyen közte és a hitelezők között csődegyezség jött létre, s kérte a csődegyezség jóváhagyását.
Az elsőfokú bíróság a csődeljárást megszüntette a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 21/B. §-a alapján; [a vagyonfelügyelő díját bruttó 548 284 forintban, költségelszámolását 24 710 forintban állapította meg. Megállapította, hogy az 522 599 forint nyilvántartásba vételi díj a vagyonfelügyelőt illeti meg, s kötelezte az adóst, hogy 15 napon belül fizessen meg a vagyonfelügyelőnek további 50 395 forint vagyonfelügyelői díjat; továbbá, hogy a díj megfizetéséért T. Gyula kezesként felel]. A vagyonfelügyelő megbízatása - az ideiglenes vagyonfelügyelőre vonatkozó jogosítványokkal és díjazással - a felszámoló tevékenységének megkezdéséig meghosszabbodik; a fizetési haladékot meghosszabbította a felszámolást elrendelő jogerős végzés közzétételi napját követő második munkanap 0 órájáig.
Határozatának indokolásában a csődegyezség alaki szempontú vizsgálata során megállapította, hogy a hitelezők csődegyezségi tárgyalásra történt meghívása megfelel a Cstv. 17. § (1)-(2) bekezdéseiben foglalt követelményeknek, a hitelezők a csődegyezségi javaslatot a meghívó mellékleteként megkapták; a vagyonfelügyelő nyilatkozott, hogy a Cstv. 17. § (3) bekezdése szerinti likviditási terv összeállítására nem volt szükség, mert az adós tevékenységet a csődeljárást megelőzően nem folytatott; a csődegyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyv megfelelt a Cstv. 18. § (2) bekezdésében foglalt követelményeknek; a hitelezők a képviseleti jogukat szabályszerűen igazolták, azonban kk. H. Dániel és kk. H. Balázs hitelezők képviselője e minőségét igazoló okiratot nem csatolt és a jegyzőkönyvben sem került rögzítésre ennek vizsgálata. Rögzítette továbbá, hogy a vagyonfelügyelő 14 (12 elismert, nem vitatott, nem biztosított, valamint 2 vitatott, nem biztosított igénnyel rendelkező) hitelezőt vett nyilvántartásba, a bejelentett hitelezői igények összege 79 749 326 forint. Az adós megkapta a Cstv. 20. § (1) bekezdése szerinti szavazatok többségét. Az adós a csődegyezségi javaslatban azt vállalta, hogy a nem biztosított, vitatott hitelezői osztályban követeléssel rendelkező hitelezők javára úgy nyújt biztosítékot, hogy a valamennyi igényük teljes mértéke 8%-ának megfelelő összeget ügyvédi letétbe helyezi a csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedésétől számított 5 munkanapon belül.
Az elsőfokú bíróság a csődegyezség tartalmi szempontból történt értékelése során arra a következtetésre jutott, hogy a Cstv. 12. § (6) bekezdése szerinti biztosíték fedezetet jelent a vitatott követeléssel rendelkező hitelezők számára ahhoz, hogy az egyezség szerinti követelésükhöz hozzájussanak igényük bírósági úton történő érvényesítése esetén. A tagok ígéretének azonban likvidációs értéke nincs, a vitatott hitelezői követelések esedékességkor történő kielégítésére az adós semmilyen jogi garanciát nem vállalt, az adós tagjai részéről vállalt kötelezettség pedig az adós által nem kényszeríthető ki. Az elsőfokú bíróság jogi álláspontja szerint csak olyan biztosíték felel meg a Cstv. 12. § (6) bekezdésében foglalt jogszabályi rendelkezésnek, amely az egyezség megkötésekor rendelkezésre áll; az egyezség jogerős jóváhagyásának feltételével vállalt kötelezettség azonban magában foglalja, hogy az egyezségi megállapodás elbírálásakor azzal az adós ténylegesen nem rendelkezik.
A végzéssel szemben az adós terjesztett elő fellebbezést. Fellebbezésében az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatásával, a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását kérte.
Előadta, hogy a csődegyezségi tárgyalásról készült jegyzőkönyv tartalmazza, hogy kk. H. Dániel és kk. H. Balázs hitelezők képviseletében megjelent személy képviseleti jogosultsága vizsgálatra került, továbbá a Cstv. 18. § (1)-(2) bekezdései alapján nem állapítható meg, hogy a kiskorú gyermekeit képviselő szülő a képviseleti joga igazolására okirat csatolására köteles. Álláspontja szerint a Cstv. 6. § (3) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 49. § (2) bekezdése és 50. §-a értelmében az elsőfokú bíróságnak hiánypótlási eljárás keretében tisztáznia kellett volna a hitelezők törvényes képviselőjének e minőségét. E körben hivatkozott továbbá a Kúria Gfv.X.30.174/2012/7. számú határozatára. Hangsúlyozta, hogy az adós vagyona a tartalékképzést nem tette lehetővé, így a saját vagyonából nem tudta teljesíteni valamennyi hitelezővel szemben a Cstv. 20. § (2) bekezdésében foglalt kötelezettségét. Álláspontja szerint a bíróság a csődegyezség jóváhagyása során csupán a nyilvánvaló jogszabálysértést veheti figyelembe, azonban gazdasági kérdésekben nem foglalhat állást. Úgy vélte: az ügyvédi letéti szerződésben foglaltak elegendő garanciát nyújtanak. Kiemelte, hogy a Cstv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján a vitatott igénnyel rendelkező hitelezők javára nyújtott biztosítékkal az adósnak a csődegyezség jóváhagyását megelőzően rendelkeznie kell. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság a nem vitatott követeléssel rendelkező hitelezőkkel szemben vállalt - szintén tagi kölcsönből finanszírozható - kötelezettségvállalást egyáltalán nem vizsgálta.
Az N. Kft., P. András, a T. Bt. és az L. Kft. hitelezők a fellebbezésre tett észrevételükben - a tartalmuk alapján - az elsőfokú bíróság végzésének a megváltoztatását, a csődegyezség jóváhagyását és a csődeljárás befejezetté nyilvánítását kérték.
A többi hitelező a fellebbezésre nem tett észrevételt.
A fellebbezés nem alapos.
Az elsőfokú bíróság a tényállást helyesen állapította meg, s érdemben helytálló az abból levont jogi következtetése is, azzal az ítélőtábla egyetértett.
Az adós fellebbezésében a K. Zsuzsanna képviseleti jogával összefüggésben előadottakkal kapcsolatban arra mutat rá, hogy - noha a hitelező igénybejelentésében "törvényes gyámnak" nevezte magát - a Pest Megyei Bíróság 17.P.25.133/2006/15-I. számú végzéséből megállapítható, hogy szülőként minősül törvényes képviselőnek.
Alaptalanul hivatkozott az adós a fellebbezésében arra, hogy az elsőfokú bíróság "az egyezség tartalmi hibájaként értékelte", hogy az adós a csődeljárás során nem képzett tartalékot. Ilyen megállapítást az elsőfokú bíróság nem tett; ugyanakkor tény, hogy az adós nem képzett tartalékot, ezt maga sem állította. Az adós tartalékképzési kötelezettségét és feltételeit az adott ügyben irányadó Cstv. 12. § (6) bekezdése írja elő azzal, hogy tartalékképzés helyett az adós a vagyonfelügyelő jóváhagyásával olyan biztosítékot is nyújthat - a 13. § (5) bekezdésének figyelembevételével -, amely a követelés esedékessé válása esetén a hitelező igényének rendezését biztosítja.
Az is tény, hogy - az adós egyezségi tárgyaláson tett nyilatkozata szerint - ténylegesen nem az adós, hanem tulajdonosai ajánlottak az egyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követően nyújtandó tagi kölcsön formájában fedezetet a vitatott hitelezői igények biztosítása céljából a csődegyezség létrejötte érdekében és annak esetére. Ugyanakkor mind az egyezségi javaslatban, mind a csődegyezségben az adós vállalta biztosíték nyújtását. Az adós úgy nyilatkozott az említett jegyzőkönyvben, hogy nem tartotta indokoltnak a hitelezők részére kifizetendő összeg előzetes letétbe helyezését.
Az ítélőtábla álláspontja szerint helyesen vizsgálta az elsőfokú bíróság azt a kérdést, hogy az egyezségkötéskor megtörtént-e az adós nyilatkozata szerint peresített, vitatott hitelezői igények biztosítása.
A biztosíték úgy határozható meg, hogy az a jogosult javára, igénye kielégítésének fedezetére lekötött vagyoni érték. A Cstv. nem határozza meg a biztosíték nyújtásának konkrét módját; az azonban a biztosíték meghatározásából következik, hogy olyan, a kötelezett által egyoldalúan vissza nem vonható vagyoni értékű jognak kell lennie, amelynek alapján a biztosíték jogosultja részére a fedezet mindaddig fennáll, amíg a vitatott követelés részben vagy egészben bizonyossá, illetve bizonyosan alaptalanná nem válik.
A Cstv. 13. § (5) bekezdése az adós által nyújtható biztosítékról rendelkezik. A Cstv. 19. § (1) bekezdése alapján egyértelmű, hogy az egyezség keretében kell megállapodni - egyebek mellett - az egyes követelések átvállalásáról, követelések megfizetéséért való kezességvállalásról és egyéb biztosítékokról. Mivel fogalmilag kizárt, hogy az adós a magával szembeni követelést átvállalja, saját tartozásának megfizetéséért kezességet vállaljon, az a következtetés vonható le, hogy az átvállalásnak, kezességvállalásnak az adóstól különböző személytől kell származnia, s ebből az is adódik, hogy nem kizárólag az adós nyújthat biztosítékot a hitelezők javára. Nem kizárt, hogy az adós bizonyos kötelezettségeinek teljesítéséhez más nyújtson biztosítékot. [Ezt a Cstv. 2009. szeptember 1-je előtt hatályos 19. § (6) bekezdése egyértelműen kifejezte: Az egyezség keretében az adós tartozásait hitelezői vagy harmadik személyek átvállalhatják, az adós vagyonában tulajdont szerezhetnek, illetve kötelezettségeiért kezességet vállalhatnak.]
A biztosíték nyújtásának azonban - különösen az adott esetben, amikor az az egyezség jóváhagyásának előfeltétele [Cstv. 12. § (6) bekezdés] - az egyezségkötés során kell megtörténnie, annak hiányában a csődegyezség nem hagyható jóvá.
Az adott ügyben - a 2013. augusztus 28-án kelt jegyzőkönyv és a 2013. augusztus 14-én kelt nyilatkozatok szerint - az adós a tagjai által nyújtandó kölcsön igénybevételével kívánt, pénz ügyvédi letétbe helyezésével biztosítékot nyújtani a vitatott igények jogosultjainak, ám - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen megállapította - a biztosítéki rendeltetésű pénzösszeg letétbe helyezésére és ennek igazolására az egyezség megkötésének időpontjáig nem került sor. Az adós a csődegyezségi javaslatban és az egyezségben nem azt állította, hogy a biztosíték nyújtása megtörtént, hanem azt, hogy a csődegyezséget jóváhagyó végzés jogerőre emelkedését követő 5 napon belüli letétbe helyezéssel nyújt biztosítékot.
Az adós képviseletében eljáró tag (R. Zoltán) mind az egyezségi tárgyaláson, mind az írásba foglalt egyezségben az adós, és nem a saját vagy a tagok nevében tett jognyilatkozatot. Az a nyilatkozat azonban, amelyben az adós az egyezség jogerőre emelkedése esetére vállalta letéti biztosíték nyújtását, nem tekinthető biztosítéknak, mert az adós puszta ígéretéből nem állapítható meg a biztosítéki céllal lekötött vagyoni érték megléte, illetve az adós nem saját - hanem tagjai - szolgáltatását ajánlotta, így azokra - saját kötelezettségvállaló nyilatkozatuk és annak elfogadása hiányában - nem hárul jogi kötelezettség a letét teljesítésére. Ezért a biztosítéknyújtás ilyen módja csak akkor lett volna megfelelő, ha a letétbe helyezésre az egyezségkötés időpontjában már sor került volna. Az ítélőtábla álláspontja szerint a fellebbezéshez csatolt, 2013. augusztus 14-én kelt letéti szerződés II. és a 2013. augusztus 27-én kelt "Átvételi elismervény" ellenére az egyezségkötés időpontjában a biztosítéki összeg letétbe helyezésére nem került sor. Ezt erősíti az adós fellebbezéséhez csatolt igazolás, amely szerint az 1 700 000 forint letéti számlára való befizetésére 2013. augusztus 28-án 19 óra 20 perckor került sor; az egyezségi tárgyalás pedig 2013. augusztus 28-án 10 óra 43 perckor kezdődött. Az a tény, hogy az egyezségi tárgyaláson sem az adós jogi képviselője, sem tagja nem említette a letétbe helyezés megtörténtét, és azt nem igazolta a hitelezők előtt, kérdésessé tette, hogy a 2013. augusztus 27-én kelt átvételi elismervény dátuma hitelesen bizonyítja a letét átadásának időpontját. A fenti bizonyítékok értékelése alapján tehát nem volt megállapítható, hogy a szóban forgó letéti biztosíték az egyezség megkötésekor rendelkezésre állt.
A fenti indokok alapján a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság végzését a Cstv. 6. §-ának (3) bekezdése és a Pp. 259. §-a értelmében megfelelően alkalmazandó Pp. 253. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 15.Cspkf.43.194/2014/4.)