adozona.hu
BH 2014.7.226
BH 2014.7.226
Keresetindítási határidő számítása felügyeleti intézkedéssel összefüggésben [1952. évi III. tv. 330. § (2) bek., 332/A. §; 2003. évi XCII. tv. 141. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 6 856 000 forint jogosulatlan visszaigénylést, 6 790 000 forint adókülönbözetet állapított meg. A jogosulatlan visszaigénylésként meghatározott összeg kiutalását elutasította, egyben kötelezte a felperest 3 428 000 forint adóbírság megfizetésére.
[2] A másodfokú adóhatóság a 2011. október 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat rendelkező része jogszerűen tartalmazta a kereset előterjesztésén...
BH 2014.7.226 Keresetindítási határidő számítása felügyeleti intézkedéssel összefüggésben [1952. évi III. tv. 330. § (2) bek., 332/A. §; 2003. évi XCII. tv. 141. §].
[1] Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 6 856 000 forint jogosulatlan visszaigénylést, 6 790 000 forint adókülönbözetet állapított meg. A jogosulatlan visszaigénylésként meghatározott összeg kiutalását elutasította, egyben kötelezte a felperest 3 428 000 forint adóbírság megfizetésére.[2] A másodfokú adóhatóság a 2011. október 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat rendelkező része jogszerűen tartalmazta a kereset előterjesztésének határidejére vonatkozó tájékoztatást.
[3] A felperes jogi képviselője útján a másodfokú határozatot 2011. november 7. napján vette át, mely ellen keresetet terjesztett elő, keresetlevelét postai úton, 2012. június 25. napján nyújtotta be.
[4] A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke iratában tájékoztatta a felperest, hogy a felügyeleti intézkedés iránti kérelmét elbírálta, a felügyeleti intézkedést mellőzte. Az iratot a felperes jogi képviselője útján 2012. május 29-én kapta készhez.
[5] A Fővárosi Törvényszék végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátás nélkül elutasította.
[6] Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 130. § (1) bekezdés h) pontjára. Megállapította, hogy a keresetlevél benyújtásának utolsó napja a Pp. 330. § (2) bekezdésére figyelemmel 2011. december 7. napja volt, a keresetlevelet a felperes 2012. június 25-én, vagyis elkésetten adta postára. Igazolási kérelem a felperes részéről nem került előterjesztésre.
[7] A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) VII. fejezetében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. § (1) bekezdésében, 136. § (1) bekezdésében, 141. § (1) bekezdésében, 143. § (1) bekezdésében, a Pp. 330. § (2) bekezdésében és 332/A. § b) pontjában írtakra. Kifejtette, hogy a felperes vélekedésével szemben a Ket.-ben is szabályozott, de a jelen perben irányadó Art. 141. § (1) bekezdésén alapuló felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe.
[8] A felperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú bírósági végzések hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
[9] Álláspontja szerint az ítélőtábla végzése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (5) bekezdését, a Ket. 2. §-át, 95-98. §-ait és a Pp. 332/A. § b) pontját.
[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
[11] A Kúria másik tanácsa a Kfv. V. 35.048/2013/7. számú végzésében ugyanezen jogkérdésben állást foglalt, melyet jelen ügyben eljáró tanács mindenben oszt, attól eltérni nem kíván.
[12] A Pp. 270. § (3) bekezdésére figyelemmel van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen.
[13] A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok által megsértett jogszabályként - egyebek mellett - a Pp. 332/A. § b) pontjára hivatkozott, amely szerint a bíróság a keresetlevelet a 130. § alkalmazása során elutasítja különösen akkor, ha a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna.
[14] A perbeli adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége az Art. 143. § (1) bekezdésén alapult. Ez a jogszabályi hely - amikor másodfokú jogerős határozatra utal - azt írja elő az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének előfeltételéül, hogy az adóhatóság által az ügy érdemében, hatósági eljárás során meghozott határozata ellen az Art. 136. § (1) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát az adózó merítse ki. Erre figyelemmel a felperesnek a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésére lehetősége volt. A kifejtettek miatt az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése, ezért nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak, annak ellenére sem, hogy az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedésre kérelem alapján is sor kerülhet.
[15] A kifejtettek miatt a Pp. 332/A. § b) pontjában előírt jogorvoslati jog kimerítettségének helyes értelmezése az Art. 143. § (1) bekezdése szerinti előfeltétel, azaz a fellebbezési jog kimerített voltát jelenti.
[16] A Fővárosi Ítélőtábla helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem a felügyeleti intézkedés, sem az annak mellőzéséről szóló közlés a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetlevél benyújtására nyitva álló Pp. 330. § (2) bekezdése szerinti határidőt nem hosszabbítja meg, így a támadott végzés nem sérti a Pp. 332/A. § b) pontját.
[17] A Ket. 2. §-ában rögzített alapelvek nem a bírósági eljárásra vonatkoznak, így a fellebbezési eljárásban eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésének meghozatala során e szakaszban előírt követelményeket nem sérthette meg. Hasonlóan, a Ket. 95-98. §-ainak sérelme sem állapítható meg a Fővárosi Ítélőtábla végzése vonatkozásában.
[18] A felperes hivatkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében [az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése] biztosított jogorvoslathoz fűződő jogának megsértésére. A Fővárosi Törvényszék végzése ellen biztosított fellebbezés, mint rendes jogorvoslat alapján a Fővárosi Ítélőtábla eljárt, a fellebbezésben foglaltakat érdemben vizsgálta, értékelte és az irányadó jogszabályok alapján a korábban kifejtettek szerint helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az elsőfokú bíróság végzésével az elkésetten előterjesztett keresetlevelet helytállóan utasította el.
[19] A felperes vitatta a másodfokú végzés azon megállapítását, hogy igazolási kérelmet nem terjesztett elő. A felügyeleti intézkedés iránti kérelemre, és az adóhatóságnak a felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló értesítésére történő puszta hivatkozás igazolási kérelemnek nem tekinthető.
[20] A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kérte első ízben a felügyeleti intézkedés iránti kérelem előterjesztését a keresetlevele késedelmes benyújtása igazolásaként figyelembe venni és értékelni. A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén pedig a másodfokú bíróság.
[21] A fenti rendelkezésre figyelemmel az igazolási kérelem tárgyában a Kúria az előtte folyó felülvizsgálati eljárásban nem határozhatott.
[22] A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. VI. 35.051/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Dr. Simon Ibolya Ügyvédi Iroda által képviselt D. K. és Sz. Kft. felperesnek a Tamásné dr. Kajati Zsuzsanna jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Dél-budapesti Adóigazgatósága ( alperes elleni adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Ítélőtábla 2012. december 12. napján kelt 4.Kf.27.588/2012/2. számú jogerős végzése ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
végzést:
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla 4.Kf.27.588/2012/2. számú végzését hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 339 500 (háromszázharminckilencezer-ötszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
A végzés ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás:
Az elsőfokú adóhatóság határozatában a felperes terhére 6 856 000 forint jogosulatlan visszaigénylést, 6 790 000 forint adókülönbözetet állapított meg. A jogosulatlan visszaigénylésként meghatározott összeg kiutalását elutasította, egyben kötelezte a felperest 3 428 000 forint adóbírság megfizetésére. A másodfokú adóhatóság a 2011. október 27. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. A határozat rendelkező része jogszerűen tartalmazta a kereset előterjesztésének határidejére vonatkozó tájékoztatást.
A felperes jogi képviselője útján a másodfokú határozatot 2011. november 7. napján vette át, mely ellen keresetet terjesztett elő, keresetlevelét postai úton, 2012. június 25. napján nyújtotta be.
A Nemzeti Adó- és Vámhivatal Elnöke iratában tájékoztatta a felperest, hogy a felügyeleti intézkedés iránti kérelmét elbírálta, a felügyeleti intézkedést mellőzte. Az iratot a felperes jogi képviselője útján 2012. május 29-én kapta készhez.
A Fővárosi Törvényszék végzésével a keresetlevelet idézés kibocsátás nélkül elutasította. Hivatkozott a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 324. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó 130. § (1) bekezdés h) pontjára. Megállapította, hogy a keresetlevél benyújtásának utolsó napja a Pp. 330. § (2) bekezdésére figyelemmel 2011. december 7. napja volt, a keresetlevelet a felperes 2012. június 25-én, vagyis elkésetten adta postára. Igazolási kérelem a felperes részéről nem került előterjesztésre.
A Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Hivatkozott a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) VII. fejezetében, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 5. § (1) bekezdésében, 136. § (1) bekezdésében, 141. § (1) bekezdésében, 143. § (1) bekezdésében, a Pp. 330. § (2) bekezdésében és 332/A. § b) pontjában írtakra. Kifejtette, hogy a felperes vélekedésével szemben a Ket.-ben is szabályozott, de a jelen perben irányadó Art. 141. § (1) bekezdésén alapuló felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe. Az speciális, a hatóság szuverén, az ügyfél által ki nem kényszeríthető intézkedésén alapuló olyan döntés felülvizsgálati eljárás, amelyet a felettes hatóság a jogszabályi keretek között folytathat le, s amelynek lehet a már jogerős határozatot érintő eredménye, amely esetben a felügyeleti intézkedés során módosított jogerős határozat kézbesítési időpontjával újból kezdődhet a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére nyitva álló határidő. Ennek hiányában azonban sem a felügyeleti intézkedés, sem az annak mellőzéséről értesítő közlés a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére nyitva álló határidőt nem hosszabbítja meg. A másodfokú határozat bírósági felülvizsgálatára vonatkozó, a Pp. 330. § (2) bekezdésében meghatározott határidőt a felperes elmulasztotta, igazolási kérelmet nem terjesztett elő, az elsőfokú bíróság jogszerűen döntött a keresetlevél idézés kibocsátása nélkül történő elutasításáról.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az első és másodfokú bírósági végzések hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte. Álláspontja szerint az ítélőtábla végzése sérti a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény (a továbbiakban: Alkotmány) 57. § (5) bekezdését, a Ket. 2. §-át, 95-98. §-ait és a Pp. 332/A. § b) pontját. Rögzítette, hogy a keresetlevelet megalapozatlanul és iratellenes megállapítások alapján utasították el, mivel annak benyújtására a felügyeleti intézkedés, mint jogorvoslat igénybevételét követően került sor, amelyre hivatkozás a keresetlevél benyújtására előírt határidő elmulasztásának igazolása érdekében is történt. Az Art. szabályrendszerében a felügyeleti intézkedés szabályozása a határozatok bírósági felülvizsgálatára vonatkozó szabályokat közvetlenül megelőzi, ezek egymáshoz való viszonyának rendezésével azonban a jogalkotó adós maradt, így az irányadó szabályozásra nem alapítható a jogerős végzés álláspontja, miszerint a felügyeleti intézkedés nem tartozik a jogorvoslati jog körébe. A felügyeleti intézkedés eredménye a határozatot érdemben érintheti, befolyásolhatja, ami annak jogorvoslati jellegét igazolja. A felügyeleti intézkedés iránti kérelem érdemi vizsgálat nélküli elutasítása, illetve a felügyeleti intézkedés mellőzése is azzal a jogkövetkezményekkel kell, hogy járjon, mint a jogszabálysértő határozat, önálló fellebbezéssel megtámadható végzés megváltoztatása, megsemmisítése, illetve szükség esetén új eljárás lefolytatásának elrendelése, vagy az elsőfokú adóhatóság eljárás lefolytatására utasítása, azaz a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére előírt határidő meghosszabbodására kell, hogy vezessen. A felügyeleti intézkedés iránti kérelem elutasítására vonatkozó dokumentum igazolásnak minősül, a felperes kérte ennek figyelembe vételét.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint nem alapos.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A Kúria másik tanácsa a Kfv. V. 35.048/2013/7. számú végzésében ugyanezen jogkérdésben állást foglalt, melyet jelen ügyben eljáró tanács mindenben oszt, attól eltérni nem kíván.
A Pp. 270. § (3) bekezdésére figyelemmel van helye felülvizsgálati kérelemnek a keresetlevelet a Pp. 130. § (1) bekezdésének a)-h) pontjai alapján idézés kibocsátása nélkül elutasító jogerős végzés ellen. A felperes felülvizsgálati kérelmében az eljárt bíróságok által megsértett jogszabályként - egyebek mellett - a Pp. 332/A. § b) pontjára hivatkozott, amely szerint a bíróság a keresetlevelet a 130. § alkalmazása során elutasítja különösen akkor, ha a felperes anélkül indít pert a közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt, hogy a közigazgatási eljárásban bármely fél a jogorvoslati jogát kimerítette volna. A perbeli adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálatának lehetősége az Art. 143. § (1) bekezdésén alapult. Ez a jogszabályi hely - amikor másodfokú jogerős határozatra utal - azt írja elő az adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésének előfeltételéül, hogy az adóhatóság által az ügy érdemében, hatósági eljárás során meghozott határozata ellen az Art. 136. § (1) bekezdésében biztosított fellebbezési jogát az adózó merítse ki. Erre figyelemmel a felperesnek a felülvizsgálni kért másodfokú adóhatósági határozat bírósági felülvizsgálata kezdeményezésére lehetősége volt. A kifejtettek miatt az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedés kérelmezése, ezért nem előfeltétele az Art. 143. §-a szerinti bírósági felülvizsgálati eljárásnak, annak ellenére sem, hogy az Art. 141. §-ában szabályozott felügyeleti intézkedésre kérelem alapján is sor kerülhet. A kifejtettek miatt a Pp. 332/A. § b) pontjában előírt jogorvoslati jog kimerítettségének helyes értelmezése az Art. 143. § (1) bekezdése szerinti előfeltétel, azaz a fellebbezési jog kimerített voltát jelenti. A Fővárosi Ítélőtábla helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy sem a felügyeleti intézkedés, sem az annak mellőzéséről szóló közlés a bírósági felülvizsgálatot kezdeményező keresetlevél benyújtására nyitva álló Pp. 330. § (2) bekezdése szerinti határidőt nem hosszabbítja meg, így a támadott végzés nem sérti a Pp. 332/A. § b) pontját.
A Ket. 2. §-ában rögzített alapelvek nem a bírósági eljárásra vonatkoznak, így a fellebbezési eljárásban eljárt Fővárosi Ítélőtábla végzésének meghozatala során e szakaszban előírt követelményeket nem sérthette meg. Hasonlóan, a Ket. 95-98. §-ainak sérelme sem állapítható meg a Fővárosi Ítélőtábla végzése vonatkozásában.
A felperes hivatkozott az Alkotmány 57. § (5) bekezdésében [az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése] biztosított jogorvoslathoz fűződő jogának megsértésére. A Fővárosi Törvényszék végzése ellen biztosított fellebbezés, mint rendes jogorvoslat alapján a Fővárosi Ítélőtábla eljárt, a fellebbezésben foglaltakat érdemben vizsgálta, értékelte és az irányadó jogszabályok alapján a korábban kifejtettek szerint helyesen jutott arra a megállapításra, hogy az elsőfokú bíróság végzésével az elkésetten előterjesztett keresetlevelet helytállóan utasította el.
A felperes vitatta a másodfokú végzés azon megállapítását, hogy igazolási kérelmet nem terjesztett elő. A felügyeleti intézkedés iránti kérelemre, és az adóhatóságnak a felügyeleti intézkedés mellőzéséről szóló értesítésére történő puszta hivatkozás igazolási kérelemnek nem tekinthető. A rendelkezésre álló iratokból megállapítható, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében kérte első ízben a felügyeleti intézkedés iránti kérelem előterjesztését a keresetlevele késedelmes benyújtása igazolásaként figyelembe venni és értékelni. A Pp. 270. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó 109. § (1) bekezdése szerint az igazolási kérelem tárgyában az a bíróság határoz, amelynek eljárása alatt a mulasztás történt, fellebbezési határidő elmulasztása esetén pedig a másodfokú bíróság. A fenti rendelkezésre figyelemmel az igazolási kérelem tárgyában a Kúria az előtte folyó felülvizsgálati eljárásban nem határozhatott.
A Kúria a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését a Pp. 275. § (3) bekezdésének alkalmazásával hatályában fenntartotta.
Az alperes a felülvizsgálati kérelemre észrevételt nem terjesztett elő, a felülvizsgálati eljárásban költsége nem merült fel, így arról a Kúriának határoznia nem kellett.
A felülvizsgálati eljárási illetékre vonatkozó rendelkezés az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50. § (1) és (2) bekezdésén és a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2014. február 24.
Dr. Sperka Kálmán s.k. a tanács elnöke, Dr. Sugár Tamás s.k. előadó bíró, Dr. Kurucz Krisztina s.k. bíró
(Kúria Kfv. VI. 35.051/2013.)