BH 2014.7.221

Az ingatlanhasznosítás körében "az általános szabályok szerinti adózást" megelőző adóév végéig lehet választani. Visszamenőleges hatályú választást a törvény nem ismeri. [2007. évi CXXVII. tv. 1. §; 1992. évi LXXIV. tv. 30. § (1), (2) bek.; 2003. évi XCII. tv. 14. §, 15. §].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] A felperes 2002. január 11-én kezdte meg tevékenységét, 2002. február 8-tól saját tulajdonú ingatlan bérbeadással, üzemeltetéssel is foglalkozott.
[2] A felperes bérbeadási tevékenysége megkezdésétől áfa-fizetési kötelezettségét általános forgalmi adóval terhelten állapította meg. Áfa-fizetési kötelezettsége megállapításának módja tekintetében 2011. november 21-éig változást nem jelentett be. Ekkor nyújtotta be változás bejelentési kérelmét annak elismerésére, hogy 2008. január 1-jétől a...

BH 2014.7.221 Az ingatlanhasznosítás körében "az általános szabályok szerinti adózást" megelőző adóév végéig lehet választani. Visszamenőleges hatályú választást a törvény nem ismeri. [2007. évi CXXVII. tv. 1. §; 1992. évi LXXIV. tv. 30. § (1), (2) bek.; 2003. évi XCII. tv. 14. §, 15. §].
[1] A felperes 2002. január 11-én kezdte meg tevékenységét, 2002. február 8-tól saját tulajdonú ingatlan bérbeadással, üzemeltetéssel is foglalkozott.
[2] A felperes bérbeadási tevékenysége megkezdésétől áfa-fizetési kötelezettségét általános forgalmi adóval terhelten állapította meg. Áfa-fizetési kötelezettsége megállapításának módja tekintetében 2011. november 21-éig változást nem jelentett be. Ekkor nyújtotta be változás bejelentési kérelmét annak elismerésére, hogy 2008. január 1-jétől az adómentesség helyett az általános szabályok szerinti áfa-fizetési kötelezettséget választja.
[3] Az elsőfokú hatóság az áfa adózási mód visszamenőleges hatályú bejelentésére irányuló kérelmet elutasította, mely határozatot az alperes határozatával helybenhagyott. Hangsúlyozta, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa. tv.) 2004. január 1. napjával módosult előírása értelmében a 2. számú melléklet 10. pontja alapján az 1. és 9. pont alá nem tartozó egyéb ingatlan bérbe és haszonbérbe adása tárgyi mentes szolgáltatásnak minősült.
[4] Amennyiben az adózó ettől el kívánt térni, úgy a régi Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése alapján változás-bejelentési kötelezettség terhelte. Miután az adózótól 2003. december 31-éig és azt követően sem érkezett kérelem az általános forgalmi adó hatály alá történő bejelentkezésre a jogszabályi rendelkezések értelmében nincs lehetőség arra, hogy az áfa adózási mód visszamenőleges hatályú bejelentésére irányuló kérelemnek helyt adjon.
[5] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
[6] Rögzítette, hogy a felperes tevékenységének megkezdése idején bejelentette, hogy az áfa-fizetési kötelezettséget választja, de a tevékenység megkezdésének évében az egyéb ingatlantípusok bérbe adása maga is adóköteles körbe tartozott. 2004 januártól a régi Áfa. tv. rendelkezésének módosulásával a felperes által végzett tevékenység tárgyi mentes szolgáltatásra változott, és a 30. § (2) bekezdése alapján, ha a tevékenységet nem adómentesként kívánta folytatni, úgy változás-bejelentési kötelezettsége állt fenn, melyet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint kellett teljesítenie.
[7] A bejelentést csak és kizárólag írásban lehetett megtenni, mely kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Nem látta bizonyítottnak a 2003. december 20-i keltű levél elküldését az adóhatóság részére, így az alperesi állásponttal egyetértve megerősítette, hogy a felperes 2003. december 31. napjáig nem tett olyan nyilatkozatot, mely alapján áfa felszámítására jogosult lenne.
[8] Hangsúlyozta, hogy a 2008. január 1-jén hatályba lépett általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa. tv.) is adómentesnek tekintette a felperes által folytatott tevékenységet, melytől az adózó az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján eltérhetett.
[9] A felperes 2011. november 21-én előterjesztett, 2008. január 1-jei hatályra benyújtott áfa adózási mód megváltoztatásra irányuló bejelentése a törvényi határidőn túl érkezett, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította.
[10] Alaptalannak ítélte azt felperesi érvelést is, hogy a 2002. évi választási jog alapján áfa hatálya alá történő bejelentkezése változatlanul fennáll, hiszen a régi Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése alapján a régi Áfa. tv. 2004. január 1-jétől történő módosítása okán választását meg kellett volna erősítenie.
[11] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítéletnek, az alperesi határozatnak az elsőfokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése iránt.
[12] Változatlanul fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy miután adókötelezettsége 2002. február 13-án keletkezett, a 2004. január 1-jei változás-bejelentési kötelezettség nem terhelte, és az adóhatóságnak hivatalból kellett volna a jogszabályi változás miatt az áfa felszámításra és fizetésre utaló új speciális kódot bejegyeznie.
[13] A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
[14] Rámutat a Kúria arra, hogy 2004. január 1-jével nem a felperes tevékenységében történt változás, hanem az általános forgalmi adó felszámításával, elszámolásával kapcsolatos anyagi jogi jogszabály módosult, a felperes által végzett bérbeadási tevékenységre vonatkozó általános forgalmi adó felszámításával kapcsolatos rendelkezések változtak meg.
[15] Az általános szabálytól eltérően ez 2004. január 1-jétől adómentes szolgáltatássá változott, viszont a jogszabály fenntartotta a lehetőséget az általános szabályok szerinti áfa-fizetési kötelezettség választására, amennyiben az adózó 2003. december 31. napjáig erre vonatkozóan változás-bejelentést nyújt be.
[16] A régi Áfa. tv. 30. § (2) bekezdése szerint azt az adóalanyt, aki a 2. sz. melléklet 10. pontja szerinti adómentes tevékenységet folytatja, megillette az általános szabályok szerinti adózás választásának a joga, viszont ebben az esetben változás-bejelentési kötelezettségét az Art. szerint kellett teljesítenie. Osztja a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati eljárás során előterjesztett aggályait.
[17] A változás bejelentéshez használt nyomtatványon feltüntetett, az adott tevékenységre vonatkozó szabályok megfogalmazása laikus számára félrevezető lehetett, abban a részében hogy mi volt a szabályozás szerint általános szabálynak tekinthető. Azonban Kúria megítélése szerint egy szakmai szabályokkal tisztában lévő, ezzel foglalkozó vállalkozásnak vagy könyvelőnek a szabályok közötti kiigazodás nem jelenthetett gondot, így a változás-bejelentést kezdeményezni kellett volna.
[18] A perbeli jogvita elbírálásakor tehát nem annak volt jelentősége, hogy a felperes tevékenysége nem változott, hanem annak, hogy az anyagi jogi jogszabályok módosulása folytán a felperes által folytatott tevékenység alanyi adómentessé vált.
[19] Ennek következtében pedig a felperesnek kellett volna döntenie, hogy a törvényben főszabályként rögzítettek szerinti áfamentes avagy az általános szabályok szerinti áfa felszámítása mellett kívánja e tevékenységét a jövőben folytatni.
[20] Helytállóan állapította meg mind az adóhatóság, mind pedig az elsőfokú bíróság, hogy ezen bejelentési kötelezettségének határidőben a felperes nem tett eleget sem 2003. december 31-éig, sem pedig az új Áfa. tv. hatályba lépésével, illetőleg annak módosításával bevezetett határidőket nem tartotta be, így a 2011 novemberében bejelentett kérelme nem teljesíthető, a visszamenőleges hatályú bejegyzésre a törvény lehetőséget nem adott.
[21] A Kúria egy korábbi iránymutató döntésében is kimondta, hogy "az ingatlan bérbeadása tekintetében az általános szabályok szerinti adózás választását a felperes visszamenőlegesen nem érvényesíthette. Az ingatlan bérbeadása vonatkozásában ugyanis főszabály szerint a régi Áfa. tv. 30. § (1) bekezdése és a 2. számú melléklete 10. pontja értelmében tárgyi adómentesség érvényesül.
[22] Ezzel szemben - elnevezése ellenére - különleges adózási mód az ún. általános szabályok szerinti adózás. E bejelentést az Art. 22. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése értelmében a megelőző adóév utolsó napjáig kell megtenni." (Kfv. I. 35.329/2009/8.)
[23] A fentiek alapján a jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, a jogszabály helyes alkalmazásával és értelmezésével utasította el a felperes kereseti kérelmét, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.505/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria a dr. Kohajda László ügyvéd által képviselt Bo-I. É., K. és Sz. Kft. felperesnek a dr. Balla Orsolya jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Észak-magyarországi Regionális Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. május 23-án kelt 9.K.27.049/2013/10. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi

ítéletet:

A Kúria az Egri Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 9.K.27.049/2013/10. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 20 000 (húszezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 70 000 (hetvenezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.

Indokolás

A felperes 2002. január 11-én kezdte meg tevékenységét, 2002. február 8-tól saját tulajdonú ingatlan bérbeadással, üzemeltetéssel is foglalkozott. A felperes bérbeadási tevékenysége megkezdésétől áfa-fizetési kötelezettségét általános forgalmi adóval terhelten állapította meg. Áfa-fizetési kötelezettsége megállapításának módja tekintetében 2011. november 21-éig változást nem jelentett be. Ekkor nyújtotta be változás bejelentési kérelmét annak elismerésére, hogy 2008. január 1-jétől az adómentesség helyett az általános szabályok szerinti áfa-fizetési kötelezettséget választja. Az első fokú hatóság az áfa adózási mód visszamenőleges hatályú bejelentésére irányuló kérelmet elutasította, mely határozatot az alperes határozatával helybenhagyott. Hangsúlyozta, hogy az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (a továbbiakban: régi Áfa tv.) 2004. január 1. napjával módosult előírása értelmében a 2. számú melléklet 10. pontja alapján az 1. és 9. pont alá nem tartozó egyéb ingatlan bérbe és haszonbérbe adása tárgyi mentes szolgáltatásnak minősült. Amennyiben az adózó ettől el kívánt térni, úgy a régi Áfa tv. 30. § (2) bekezdése alapján változás-bejelentési kötelezettség terhelte. Miután az adózótól 2003. december 31-éig és azt követően sem érkezett kérelem az általános forgalmi adó hatály alá történő bejelentkezésre a jogszabályi rendelkezések értelmében nincs lehetőség arra, hogy az áfa adózási mód visszamenőleges hatályú bejelentésére irányuló kérelemnek helyt adjon.
A felperes keresetét az első fokú bíróság elutasította. Rögzítette, hogy a felperes tevékenységének megkezdése idején bejelentette, hogy az áfa-fizetési kötelezettséget választja, de a tevékenység megkezdésének évében az egyéb ingatlantípusok bérbe adása maga is adóköteles körbe tartozott. 2004. januártól a régi Áfa tv. rendelkezésének módosulásával a felperes által végzett tevékenység tárgyi mentes szolgáltatásra változott, és a 30. § (2) bekezdése alapján, ha a tevékenységet nem adómentesként kívánta folytatni, úgy változás-bejelentési kötelezettsége állt fenn, melyet az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) szerint kellett teljesítenie. A bejelentést csak és kizárólag írásban lehetett megtenni, mely kötelezettségének a felperes nem tett eleget. Nem látta bizonyítottnak a 2003. december 20-i keltű levél elküldését az adóhatóság részére, így az alperesi állásponttal egyetértve megerősítette, hogy a felperes 2003. december 31. napjáig nem tett olyan nyilatkozatot, mely alapján áfa felszámítására jogosult lenne. Hangsúlyozta, hogy a 2008. január 1-jén hatályba lépett általános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: új Áfa tv.) is adómentesnek tekintette a felperes által folytatott tevékenységet, melytől az adózó az állami adóhatóságnak tett előzetes bejelentése alapján eltérhetett. A felperes 2011. november 21-én előterjesztett, 2008. január 1-jei hatályra benyújtott áfa adózási mód megváltoztatásra irányuló bejelentése a törvényi határidőn túl érkezett, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor azt érdemi vizsgálat nélkül elutasította. Alaptalannak ítélte azt felperesi érvelést is, hogy a 2002. évi választási jog alapján áfa hatálya alá történő bejelentkezése változatlanul fennáll, hiszen a régi Áfa tv. 30. § (2) bekezdése alapján a régi Áfa tv. 2004. január 1-jétől történő módosítása okán választását meg kellett volna erősítenie.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet a jogerős ítéletnek, az alperesi határozatnak az első fokú adóhatósági határozatra is kiterjedő hatályon kívül helyezése iránt. Változatlanul fenntartotta azt a jogi álláspontját, hogy miután adókötelezettsége 2002. február 13-án keletkezett, a 2004. január 1-jei változás-bejelentési kötelezettség nem terhelte, és az adóhatóságnak hivatalból kellett volna a jogszabályi változás miatt az áfa felszámításra és fizetésre utaló új speciális kódot bejegyeznie. Ennek elmulasztásával az adóhatóság megsértette az Art. 1. § (6) bekezdésében előírt méltányos eljárási kötelezettséget. Hangsúlyozta, hogy az Art. bejelentési és változás-bejelentési kötelezettséget ismer, bejelentési kötelezettséget az Art. 14. §-a részletezi. Ezzel szemben a 15. § szabályozza a változás-bejelentési kötelezettség szabályait és eseteit. Miután a tevékenység megkezdésekor bejelentési kötelezettségének eleget tett, és a tevékenység végzésében változás nem állt be - azt továbbra is általános forgalmi adófizetési kötelezettséggel kívánta teljesíteni -, így változás-bejelentési kötelezettség sem terhelte. Ez szerinte csak akkor állt volna fenn, ha a jogszabályváltozás következtében nem kívánt volna tovább áfakörben maradni. A jogszabályi előírásoknak maradéktalanul eleget tett, így az alperesi határozat és ezzel együtt az első fokú bíróság ítélete jogszabálysértő, azok a jogszabály helytelen értelmezésén alapulnak.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A felülvizsgálati kérelem alaptalan.
Rámutat a Kúria arra, hogy 2004. január 1-jével nem a felperes tevékenységében történt változás, hanem az általános forgalmi adó felszámításával, elszámolásával kapcsolatos anyagi jogi jogszabály módosult, a felperes által végzett bérbeadási tevékenységre vonatkozó általános forgalmi adó felszámításával kapcsolatos rendelkezések változtak meg. Az általános szabálytól eltérően ez 2004. január 1-jétől adómentes szolgáltatássá változott, viszont a jogszabály fenntartotta a lehetőséget az általános szabályok szerinti áfa-fizetési kötelezettség választására, amennyiben az adózó 2003. december 31. napjáig erre vonatkozóan változás-bejelentést nyújt be. A régi Áfa tv. 30. § (2) bekezdése szerint azt az adóalanyt, aki a 2. sz. melléklet 10. pontja szerinti adómentes tevékenységet folytatja, megillette az általános szabályok szerinti adózás választásának a joga, viszont ebben az esetben változás-bejelentési kötelezettségét az Art. szerint kellett teljesítenie. Osztja a Kúria a felperesnek a felülvizsgálati eljárás során előterjesztett aggályait. A változás bejelentéshez használt nyomtatványon feltüntetett, az adott tevékenységre vonatkozó szabályok megfogalmazása laikus számára félrevezető lehetett, abban a részében, hogy mi volt a szabályozás szerint általános szabálynak tekinthető. Azonban Kúria megítélése szerint egy szakmai szabályokkal tisztában lévő, ezzel foglalkozó vállalkozásnak vagy könyvelőnek a szabályok közötti kiigazodás nem jelenthetett gondot, így a változás-bejelentést kezdeményezni kellett volna. A perbeli jogvita elbírálásakor tehát nem annak volt jelentősége, hogy a felperes tevékenysége nem változott, hanem annak, hogy az anyagi jogi jogszabályok módosulása folytán a felperes által folytatott tevékenység alanyi adómentessé vált. Ennek következtében pedig a felperesnek kellett volna döntenie, hogy a törvényben főszabályként rögzítettek szerinti áfamentes, avagy az általános szabályok szerinti áfa felszámítása mellett kívánja e tevékenységét a jövőben folytatni. Helytállóan állapította meg mind az adóhatóság, mind pedig az első fokú bíróság, hogy ezen bejelentési kötelezettségének határidőben a felperes nem tett eleget sem 2003. december 31-éig, sem pedig az új Áfa tv. hatálybalépésével, illetőleg annak módosításával bevezetett határidőket nem tartotta be, így a 2011. novemberében bejelentett kérelme nem teljesíthető, a visszamenőleges hatályú bejegyzésre a törvény lehetőséget nem adott. A Kúria egy korábbi iránymutató döntésében is kimondta, hogy "az ingatlan bérbeadása tekintetében az általános szabályok szerinti adózás választását a felperes visszamenőlegesen nem érvényesíthette. Az ingatlan bérbeadása vonatkozásában ugyanis főszabály szerint a régi Áfa tv. 30. § (1) bekezdése és a 2. számú melléklete 10. pontja értelmében tárgyi adómentesség érvényesül. Ezzel szemben - elnevezése ellenére - különleges adózási mód az ún. általános szabályok szerinti adózás. E bejelentést az Art. 22. § (1) bekezdés d) pontja és (2) bekezdése értelmében a megelőző adóév utolsó napjáig kell megtenni." (Kfv. I. 35.329/2009/8.)
A fentiek alapján a jogerős ítélet jogszabályt nem sértett, a jogszabály helyes alkalmazásával és értelmezésével utasította el a felperes kereseti kérelmét, ezért a Kúria a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján eljárva a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A Kúria a pervesztes felperest a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperes a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján köteles megfizetni.
Budapest, 2014. március 27.
Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Huszárné dr. Oláh Éva sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.505/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.