BH 2014.7.215

I. A felszámoló által alkalmazott személyek tevékenységéért a felszámoló tartozik felelősséggel. Amennyiben az adós vagyonából nem a felszámolás lefolytatása érdekében került sor kifizetésre, a felszámolási költségként el nem ismert követelést a felszámolóval szembeni követelésként kell nyilvántartani. II. Ha a felszámoló nem tud elszámolni a rábízott vagyonnal, akkor a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán az eredeti állapotot kell helyreállítania a vele jogviszonyban lévő adós tekintetéb

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

[1] Az adós felszámolását a bíróság a 2009. február 24-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 12-én indította meg, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki.
[2] A felszámoló 2011. július 27-én terjesztette elő a zárójelentést és a zárómérleget, melyben a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szembeni követelést 67 060 Ft összegben mutatta ki. Előadta, hogy a felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. az összeggel nem tudott elszámolni, a ...

BH 2014.7.215 I. A felszámoló által alkalmazott személyek tevékenységéért a felszámoló tartozik felelősséggel. Amennyiben az adós vagyonából nem a felszámolás lefolytatása érdekében került sor kifizetésre, a felszámolási költségként el nem ismert követelést a felszámolóval szembeni követelésként kell nyilvántartani.
II. Ha a felszámoló nem tud elszámolni a rábízott vagyonnal, akkor a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán az eredeti állapotot kell helyreállítania a vele jogviszonyban lévő adós tekintetében [1959. évi IV. tv. 475. § (1) bek.; 1991. évi XLIX. tv. (Cstv.) 48. § (3) bek., 56. § (1) bek.].
[1] Az adós felszámolását a bíróság a 2009. február 24-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 12-én indította meg, felszámolóként az A. Zrt.-t jelölve ki.
[2] A felszámoló 2011. július 27-én terjesztette elő a zárójelentést és a zárómérleget, melyben a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szembeni követelést 67 060 Ft összegben mutatta ki. Előadta, hogy a felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. az összeggel nem tudott elszámolni, a hiányt és a vele szembeni követelést elismerte és vállalta annak megfizetését.
[3] A felszámoló szervezet igazolta, hogy volt munkatársával szemben büntető feljelentést tett, polgári jogi igényt jelentett be, és kérte nevezett vagyonának zár alá vételét is a követelés biztosítására.
[4] Az elsőfokú bíróság felhívta a felszámolót a zárójelentés és a vagyonfelosztási javaslat módosítására, a felszámoló azonban fenntartotta a korábban elkészített zárójelentést, mérleget és vagyonfelosztási javaslatot.
[5] A hitelezőknek megküldött záróanyaggal összefüggésben az állami adóhatóság mint hitelező jelentett be kifogást (I. r. kifogást tevő), melyben kérte a felszámoló kötelezését az alkalmazottja károkozása folytán a felszámolási vagyonból hiányzó pénzösszeg visszatérítésére és arra, hogy az így rendelkezésre álló pénzeszközt ossza szét a hitelezők között.
[6] Az I. r. kifogást tevő 2011. november 8-án a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés e) és g) pontjába tartozó követeléseit a II. r. kifogást előterjesztőre engedményezte, csupán a nyilvántartásba vételi díj befizetéséből eredő igényét [Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pont] tartotta meg.
[7] A felszámoló vagyonfelosztási javaslata szerint kizárólag az e) pontba sorolt igények részbeni kielégítésére lenne lehetőség.
[8] A II. r. kifogást előterjesztő az I. r. kifogást előterjesztővel tartalmilag megegyező kifogást terjesztett elő.
[9] Az elsőfokú bíróság az I. r. kifogást előterjesztő kifogását elutasította, s kötelezte a felszámolót, hogy módosítsa a benyújtott vagyonfelosztási javaslatot a II. r. kifogást előterjesztő kifogásában foglaltaknak megfelelően, azaz a követelésként kimutatott 67 060 Ft-ot térítse meg az adós részére és ezt a pénzeszközt ossza fel a hitelezők között.
[10] A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
[11] Osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a jelen jogvitát nem a felszámoló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok szerint kell eldönteni.
[12] A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint benyújtott kifogás elbírálására irányuló eljárásban a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy alappal sérelmezi-e a kifogást benyújtó hitelező a felszámoló által a zárómérlegben, illetve a vagyonfelosztási javaslatban feltüntetett egyes tételeket.
[13] A hitelező azt sérelmezte a jelen ügyben, hogy a felszámoló az igényt az adósnak harmadik személlyel szembeni követeléseként tüntette fel, és mint ilyet javasolta felosztani a hitelezők között, holott valójában ezt az igényt legfeljebb az adósnak a felszámoló szervezettel szembeni követeléseként lehetne mindaddig nyilvántartani, amíg ezt az összeget a felszámoló szervezet meg nem téríti, vissza nem szolgáltatja az adós részére.
[14] A felszámoló kötelessége a Cstv. 48. § (3) bekezdése szerint az adós vagyonának a megőrzése. Ez azt jelenti, hogy a felszámolónak az adós vagyonának értékesítése során kapott bevétellel el kell számolnia, s ha azokat igazolt kiadások fedezésére nem fordította, akkor a pénzeszközzel rendelkeznie kell.
[15] Az adós és a felszámoló szervezet viszonyában közömbös az, hogy a felszámoló szervezet munkatársának (bármilyen jogviszonyban is áll a felszámoló szervezettel) kötelezettségszegő, vagy akár bűncselekményt megvalósító magatartása eredményeként a felszámoló szervezet által őrzött pénzeszközben hiány keletkezett. A felszámoló szervezet tartozik elszámolási kötelezettséggel az általa képviselt adós irányában és a hitelezők felé is. Ha az adóshoz befolyt pénzeszközzel a felszámoló nem tud elszámolni, annak pótlására köteles a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán és legfeljebb ő (a felszámoló szervezet) lesz az, aki a hiányt ténylegesen okozó volt alkalmazottjával szemben megtérítési igényt érvényesíthet.
[16] A felszámoló felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kifogás elutasítását, másodlagosan kérte a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását.
[17] Állította a Cstv. 48. § (3) bekezdésének, és 56. § (1) bekezdésének a megsértését.
[18] Álláspontja szerint a Cstv. 48. § (3) bekezdése nem írja elő a pénzeszköz pótlására való kötelezettséget a felszámoló részére, kötelezettségének megszegése esetén a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók, melyet a Legfelsőbb Bíróság egy ugyanilyen tényállású ügyben hozott határozatában is megállapított.
[19] A Cstv. 56. §-ában szabályozott kifogás megalapozottsága esetén pedig a bíróság a felszámolót csupán új zárómérleg és új vagyonfelosztási javaslat benyújtására kötelezheti, egyéb intézkedések megtételére nem, így jogszerűen a visszafizetésre sem kötelezhette volna. A zárómérleg a valóságnak megfelelően tartalmazza az abban megjelölt vagyontárgyakat. A B. A.-val szembeni követelés a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 16. § (1), (4) bekezdése, 18. §-a, 23. §-a, 28. §-a és 29. § (8) bekezdése szerint áll fenn.
[20] A II. r. kifogást előterjesztő felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
[21] A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
[22] Az eljárásban elsődlegesen eldöntendő jogkérdés az, hogy az adósnak a felszámolóval, vagy a harmadik személynek minősülő B. A.-val szemben áll fenn igénye.
[23] A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolási tevékenység ellátására az adós és a felszámoló társaság között áll fenn a jogviszony, mely jogviszony e tekintetben megbízási jellegűnek tekinthető, ezért a Ptk. 475. § (1) bekezdése alapján a felszámoló által alkalmazott (igénybe vett) személyek tevékenységéért az adós (és áttételesen így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel.
[24] A hitelező helytállóan hivatkozott arra, hogy a felszámoló tévesen minősítette a követelést harmadik személlyel szembeni követelésnek. Az adóssal ugyanis a bíróság kijelölése alapján nem B. A., hanem a felszámoló került jogviszonyba, ő tartozik felelősséggel azzal a vagyonnal való elszámolásért, amelynek a kezelésére a kijelölés következtében jogosulttá vált.
[25] A hiányzó vagyon összege nem volt vitás, a felszámoló elismerte, hogy az általa foglalkoztatott személy tevékenysége miatt hiányzik az összeg az adós vagyonából, így a Kúria álláspontja szerint a követelést a számviteli törvény 29. §-a szerint a felszámoló szervezettel szembeni követelésként kell nyilvántartani, amíg azt az adós vagyonába meg nem téríti.
[26] A további eldöntendő jogkérdés az volt, kötelezhető-e a felszámoló arra, hogy az általa elismert összegű vagyonhiányt a felszámolási vagyonba megtérítse.
[27] A Kúria álláspontja szerint a felszámolónak a rábízott vagyonnal kell elszámolnia. A Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán - ha az adós vagyona nem a felszámolási eljárás lefolytatása során elszámolható módon csökken - az eredeti állapotot kell helyreállítania a vele jogviszonyban levő adós tekintetében.
[28] Mindezek alapján a jogerős végzés megalapozottan adott helyt a hitelező kifogásának és kötelezte a felszámolót az adós vagyonából hiányzó összeg visszafizetésére az eredeti állapot helyreállítása címén.
[29] A felszámoló sérelmezte azt is, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján benyújtott kifogás megalapozottsága esetén nem kötelezhette volna a bíróság a felszámolót az adós vagyonából hiányzó pénzösszeg befizetésére. A Kúria álláspontja szerint a kifogás a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmára vonatkozott, s az összegszerűségében nem vitatott, az adós vagyonából a felszámoló tevékenysége folytán hiányzó pénzösszegnek az eredeti állapot helyreállítása körében az adós vagyonába történő befizetésre kötelezés nem megy túl a jogszabály biztosította lehetőségen. Téves a felszámolónak az az álláspontja, hogy csupán új zárómérleg és új vagyonfelosztási javaslat benyújtására kötelezheti őt a bíróság, mert a törvény is azt tartalmazza, hogy a bíróság a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A kifogás megalapozottsága esetén pedig nem minden esetben van azonnal új mérleg készítésére lehetőség, a bíróság a kifogás tartalmától függően egyéb kötelezettségek teljesítését is előírhatja a felszámoló részére.
[30] A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Kúria Gfv. VII. 30.205/2013.)

* * *

TELJES HATÁROZAT

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság az A Zártkörűen Működő Részvénytársaság felszámoló meghatalmazása alapján eljárt Stipta Ügyvédi Iroda. ügyintéző: dr. Stipta Viktor ügyvéd által képviselt W. Korlátolt Felelősségű Társaság "felszámolás alatt" adós felszámolására irányuló eljárásban a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Adóigazgatósága által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal I. rendű és az M. Zártkörűen Működő Részvénytársaság II. rendű hitelező kifogása alapján a Nyíregyházi Törvényszéken 7.Fpkh.15-11-000168 számon indult eljárásban a Debreceni Ítélőtábla Fpkhf.III.30.393/2012/2. számú jogerős végzése ellen a felszámoló által 31. sorszámon előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán meghozta a következő

végzést:

A Kúria a jogerős végzést hatályában fenntartja.
A végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

Az adós felszámolását a bíróság a 2009. február 24-én benyújtott kérelem alapján 2009. május 12-én indította meg, felszámolóként az A. Zrt-t jelölve ki.
A felszámoló 2011. július 27-én terjesztette elő a zárójelentést és a zárómérleget, melyben a felszámoló szervezet korábbi alkalmazottjával, mint harmadik személlyel szembeni követelést 67.060 Ft összegben mutatta ki. Előadta, hogy a felszámoló szervezetnél asszisztensként foglalkoztatott B. A. az összeggel nem tudott elszámolni, a hiányt és a vele szembeni követelést elismerte és vállalta annak megfizetését.
A felszámoló szervezet igazolta, hogy volt munkatársával szemben büntető feljelentést tett, polgári jogi igényt jelentett be, és kérte nevezett vagyonának zár alá vételét is a követelés biztosítására.
Az elsőfokú bíróság felhívta a felszámolót a zárójelentés és a vagyonfelosztási javaslat módosítására, a felszámoló azonban fenntartotta a korábban elkészített zárójelentést, mérleget és vagyonfelosztási javaslatot.
A hitelezőknek megküldött záróanyaggal összefüggésben az állami adóhatóság mint hitelező jelentett be kifogást (I. r. kifogást tevő), melyben kérte a felszámoló kötelezését az alkalmazottja károkozása folytán a felszámolási vagyonból hiányzó pénzösszeg visszatérítésére és arra, hogy az így rendelkezésre álló pénzeszközt ossza szét a hitelezők között.
Az I. r. kifogást tevő 2011. november 8-án a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 57. § (1) bekezdés e) és g) pontjába tartozó követeléseit a II. r. kifogást előterjesztőre engedményezte, csupán a nyilvántartásba vételi díj befizetéséből eredő igényét [Cstv. 57. § (1) bekezdés f) pont] tartotta meg.
A felszámoló vagyonfelosztási javaslata szerint kizárólag az e) pontba sorolt igények részbeni kielégítésére lenne lehetőség.
A II. r. kifogást előterjesztő az I. r. kifogást előterjesztővel tartalmilag megegyező kifogást terjesztett elő.
Az elsőfokú bíróság az I. r. kifogást előterjesztő kifogását elutasította, s kötelezte a felszámolót, hogy módosítsa a benyújtott vagyonfelosztási javaslatot a II. r. kifogást előterjesztő kifogásában foglaltaknak megfelelően, azaz a követelésként kimutatott 67 060 Ft-ot térítse meg az adós részére és ezt a pénzeszközt ossza fel a hitelezők között.
Megállapította, hogy a felszámolót terhelte az értékesített vagyontárgyból befolyó vételár (bánatpénz) őrzési kötelezettsége. Jóllehet a hitelező a kifogást a Cstv. 56. § (1) bekezdésére alapította, a bíróság nincs elzárva attól, hogy kötelezze a felszámolót a pénzeszköz vagy vagyontárgy adós vagyonába történő visszaszolgáltatására, és a vagyonfelosztási javaslat módosítására, ha a vagyontárgy a felszámoló birtokából a felszámoló mulasztása, nem megfelelő őrzése folytán került ki. A felszámoló Cstv. 48. § (3) bekezdése szerinti helytállási kötelezettsége fennáll, és erre alapítva kötelezte őt a bíróság - a felelősségi szabályok alkalmazása nélkül - a visszafizetésre.
A felszámoló fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzésének fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, fellebbezett rendelkezését helybenhagyta.
Osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a jelen jogvitát nem a felszámoló kártérítési felelősségére vonatkozó szabályok szerint kell eldönteni.
A Cstv. 56. § (1) bekezdése szerint benyújtott kifogás elbírálására irányuló eljárásban a bíróságnak azt kell megvizsgálnia, hogy alappal sérelmezi-e a kifogást benyújtó hitelező a felszámoló által a zárómérlegben, illetve a vagyonfelosztási javaslatban feltüntetett egyes tételeket.
A hitelező azt sérelmezte a jelen ügyben, hogy a felszámoló az igényt az adósnak harmadik személlyel szembeni követeléseként tüntette fel, és mint ilyet javasolta felosztani a hitelezők között, holott valójában ezt az igényt legfeljebb az adósnak a felszámoló szervezettel szembeni követeléseként lehetne mindaddig nyilvántartani, amíg ezt az összeget a felszámoló szervezet meg nem téríti, vissza nem szolgáltatja az adós részére.
A felszámoló kötelessége a Cstv. 48. § (3) bekezdése szerint az adós vagyonának a megőrzése. Ez azt jelenti, hogy a felszámolónak az adós vagyonának értékesítése során kapott bevétellel el kell számolnia, s ha azokat igazolt kiadások fedezésére nem fordította, akkor a pénzeszközzel rendelkeznie kell. Az adós és a felszámoló szervezet viszonyában közömbös az, hogy a felszámoló szervezet munkatársának (bármilyen jogviszonyban is áll a felszámoló szervezettel) kötelezettségszegő, vagy akár bűncselekményt megvalósító magatartása eredményeként a felszámoló szervezet által őrzött pénzeszközben hiány keletkezett. A felszámoló szervezet tartozik elszámolási kötelezettséggel az általa képviselt adós irányában és a hitelezők felé is. Ha az adóshoz befolyt pénzeszközzel a felszámoló nem tud elszámolni, annak pótlására köteles a Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán és legfeljebb ő (a felszámoló szervezet) lesz az, aki a hiányt ténylegesen okozó volt alkalmazottjával szemben megtérítési igényt érvényesíthet.
A felszámoló felülvizsgálati kérelmében elsődlegesen kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését és a kifogás elutasítását, másodlagosan kérte a másodfokú bíróság új eljárásra és új határozat meghozatalára utasítását.
Állította a Cstv. 48. § (3) bekezdésének, és 56. § (1) bekezdésének a megsértését.
Álláspontja szerint a Cstv. 48. § (3) bekezdése nem írja elő a pénzeszköz pótlására való kötelezettséget a felszámoló részére, kötelezettségének megszegése esetén a Cstv. 54. §-ában foglaltak az irányadók, melyet a Legfelsőbb Bíróság egy ugyanilyen tényállású ügyben hozott határozatában is megállapított.
Álláspontja szerint a Cstv. 56. §-ában szabályozott kifogás megalapozottsága esetén a bíróság a felszámolót csupán új zárómérleg és új vagyonfelosztási javaslat benyújtására kötelezheti, egyéb intézkedések megtételére nem, így jogszerűen a visszafizetésre sem kötelezhette volna. A zárómérleg a valóságnak megfelelően tartalmazza az abban megjelölt vagyontárgyakat. A B. A-val szembeni követelés a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 16. § (1), (4) bekezdése, 18. §-a, 23. §-a, 28. §-a és 29. § (8) bekezdése szerint áll fenn.
A II. r. kifogást előterjesztő felülvizsgálati ellenkérelmében kérte a jogerős végzés hatályában való fenntartását.
A Kúria a jogerős végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Cstv. 6. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 275. § (2) bekezdése szerint és azt a felülvizsgálati kérelemben megjelölt okból nem találta jogszabálysértőnek.
Az eljárásban elsődlegesen eldöntendő jogkérdés az, hogy az adósnak a felszámolóval, vagy a harmadik személynek minősülő B. A.-val szemben áll fenn igénye.
A felszámoló társaság az adós vagyonának kezelésére felhatalmazott szakértő, akit e feladatának elvégzéséért felszámolói díj illet meg. A felszámolási tevékenység ellátására az adós és a felszámoló társaság között áll fenn a jogviszony, mely jogviszony e tekintetben megbízási jellegűnek tekinthető, ezért a Ptk. 475. § (1) bekezdése alapján a felszámoló által alkalmazott (igénybe vett) személyek tevékenységéért az adós (és áttételesen így a hitelezők) felé a felszámoló tartozik felelősséggel.
A hitelező helytállóan hivatkozott arra, hogy a felszámoló tévesen minősítette a követelést harmadik személlyel szembeni követelésnek. Az adóssal ugyanis a bíróság kijelölése alapján nem B. A., hanem a felszámoló került jogviszonyba, ő tartozik felelősséggel azzal a vagyonnal való elszámolásért, amelynek a kezelésére a kijelölés következtében jogosulttá vált.
A hiányzó vagyon összege nem volt vitás, a felszámoló elismerte, hogy az általa foglalkoztatott személy tevékenysége miatt hiányzik az összeg az adós vagyonából, így a Kúria álláspontja szerint a követelést a számviteli törvény 29. §-a szerint a felszámoló szervezettel szembeni követelésként kell nyilvántartani, amíg azt az adós vagyonába meg nem téríti.
A további eldöntendő jogkérdés az volt, kötelezhető-e a felszámoló arra, hogy az általa elismert összegű vagyonhiányt a felszámolási vagyonba megtérítse.
A Kúria álláspontja szerint a felszámolónak a rábízott vagyonnal kell elszámolnia. A Cstv. 48. § (3) bekezdésében írt kötelezettsége folytán - ha az adós vagyona nem a felszámolási eljárás lefolytatása során elszámolható módon csökken - az eredeti állapotot kell helyreállítania a vele jogviszonyban levő adós tekintetében.
Mindezek alapján a jogerős végzés megalapozottan adott helyt a hitelező kifogásának és kötelezte a felszámolót az adós vagyonából hiányzó összeg visszafizetésére az eredeti állapot helyreállítása címén.
A felszámoló sérelmezte azt is, hogy a Cstv. 56. § (1) bekezdése alapján benyújtott kifogás megalapozottsága esetén nem kötelezhette volna a bíróság a felszámolót az adós vagyonából hiányzó pénzösszeg befizetésére. A Kúria álláspontja szerint a kifogás a zárómérleg és vagyonfelosztási javaslat tartalmára vonatkozott, s az összegszerűségében nem vitatott, az adós vagyonából a felszámoló tevékenysége folytán hiányzó pénzösszegnek az eredeti állapot helyreállítása körében az adós vagyonába történő befizetésre kötelezés nem megy túl a jogszabály biztosította lehetőségen. Téves a felszámolónak az az álláspontja, hogy csupán új zárómérleg és új vagyonfelosztási javaslat benyújtására kötelezheti őt a bíróság, mert a törvény is azt tartalmazza, hogy a bíróság a kifogásnak helyt ad, vagy azt elutasítja. A kifogás megalapozottsága esetén pedig nem minden esetben van azonnal új mérleg készítésére lehetőség, a bíróság a kifogás tartalmától függően egyéb kötelezettségek teljesítését is előírhatja a felszámoló részére.
A kifejtett indokokra tekintettel a Kúria a jogszabályoknak megfelelő jogerős végzést hatályában fenntartotta Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
Budapest, 2014. április 8.
Dr. Török Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Csőke Andrea s.k. előadó bíró, Dr. Pethőné dr. Kovács Ágnes s.k. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.205/2013.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.