adozona.hu
BH+ 2014.7.322
BH+ 2014.7.322
A felmentés közlésekor a jubileumi jutalomra való jogosultság téves rögzítése nem minősül kötelezettségvállaló jognyilatkozatnak, a jogosultság törvényi feltételei hiányában a köztisztviselőt e juttatás nem illette meg [1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 49/E. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálati kérelemre tekintettel irányadó tényállás szerint a felperes 2000. január 16-ától állt R. Város Polgármesteri Hivatala alkalmazásban okmányiroda vezetőként.
2010. december 17-én a felek tárgyalást folytattak, amelynek során megállapításra került, hogy nincs szándékuk a jogviszony megszüntetésére.
2010. év végére elkészült a költségvetési törvény, amelyben az önkormányzatokra vonatkozó sarokszámok ismertté váltak és egyértelmű lett a létszámcsökkentés szükségessége.
A felpe...
BH+ 2014.7.322 A felmentés közlésekor a jubileumi jutalomra való jogosultság téves rögzítése nem minősül kötelezettségvállaló jognyilatkozatnak, a jogosultság törvényi feltételei hiányában a köztisztviselőt e juttatás nem illette meg [1992. évi XXIII. tv. (a továbbiakban: Ktv.) 49/E. §].
A felülvizsgálati kérelemre tekintettel irányadó tényállás szerint a felperes 2000. január 16-ától állt R. Város Polgármesteri Hivatala alkalmazásban okmányiroda vezetőként.2010. december 17-én a felek tárgyalást folytattak, amelynek során megállapításra került, hogy nincs szándékuk a jogviszony megszüntetésére.
2010. év végére elkészült a költségvetési törvény, amelyben az önkormányzatokra vonatkozó sarokszámok ismertté váltak és egyértelmű lett a létszámcsökkentés szükségessége.
A felperes vezetői megbízását 2011. február 15-ével visszavonták. Ezen időtől kezdődően vezető főtanácsos lett, illetménye pedig a vezetői pótlék megszűnése miatt bruttó 220 300 forintra csökkent.
A felperes jogviszonyának megszüntetésére 2011. április 4-én indokolás nélkül került sor. Ugyanezen a napon készült "feljegyzés", amely szerint a közszolgálati jogviszony június 6-ával szűnik meg felmentéssel, amely felmentési idő teljes egészére mentesítették a munkavégzési kötelezettség alól. Az irat tartalmazza, hogy 2011. június 6-ával kerül kifizetésre a cafeteria összege valamint a szabadságmegváltás, továbbá a Ktv. 49/A. § (5) bekezdése alapján négy havi jubileumi jutalomra is jogosult a felperes. 2011. június 6-án azonban azt közölték, hogy a jubileumi jutalom jogszabálynál fogva nem jár.
A felperes a módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy a felmentés jogellenes volt, mivel a munkáltató a jogviszony indokolás nélküli megszüntetésének lehetőségét használta ki. Utalt arra, hogy 2010. december 17-én a munkáltató megtévesztette, továbbá sérelmezte a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradását.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint 2010. december 17-én a felperest a munkáltató nem tévesztette meg, azt pedig a felperes maga is elismerte, hogy az érvényben lévő jogszabályi rendelkezések szerint ebben az időben a munkáltatónak lehetősége volt a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére.
A jubileumi jutalommal összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a 2010. június 6-ai feljegyzésből is kitűnően 2014. augusztus 20. napján lett volna meg a 35 éves közszolgálati jogviszonya a felperesnek, így a jubileumi jutalom elsődlegesen főszabály szerint ekkor illette volna meg, illetve akkor, amennyiben 3 évnél kevesebb idő van hátra a jubileumi jutalom esedékességéig. Ez azonban a jelen esetben nem volt megállapítható, 2011. augusztus 20-án ugyanis már a jogviszony nem állt fenn.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperes részére bruttó 881 200 forint és ennek kamata megfizetésére. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperes kioktatás ellenére sem bizonyította az általa hivatkozott munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlást, ezért az nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperessel 2011. április 4-én közölték, miszerint másnap már nem kell dolgoznia, a közszolgálati jogviszonya két hónapos felmentési idővel 2011. június 6-ával szűnik meg. A rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a peres felek között tárgyalások folytak arról, miszerint a nyugdíjas felperes foglalkoztatására sor kerül-e továbbra is az alperesnél. A 2010. december 17-én kelt jegyzőkönyv tartalmazza azt, mely szerint a felperes tájékoztatta a polgármestert és a jegyzőt, hogy nem áll szándékában a munkaviszonya megszüntetése, a polgármester pedig kinyilatkoztatta, miszerint a munkájára a továbbiakban is számítanak.
A felek közötti tárgyalás eredményeként született meg a feljegyzésnek nevezett okirat, amelyben a munkáltatói jogkörgyakorló jegyző arról tájékoztatta a felperest, hogy a Ktv. 49/A. § (5) bekezdése alapján 4 havi jubileumi jutalomra jogosult, melynek kifizetésére a közszolgálati jogviszonya megszűnésének napján, 2011. június 6-án kerül sor.
A törvényszék álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperest a jubileumi jutalomként 4 havi átlagilletménye a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés c) pontja alapján nem illette volna meg, hiszen a jogviszonya megszűnésekor a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből még 3 évnél több volt hátra, ugyanakkor a munkáltató a feljegyzésben írásban kötelezettséget vállalt ezen összeg 2011. június 6-ai megfizetésére.
A 2011. június 6-án kelt feljegyzés, amelyben a jelenlévők megállapították, hogy a felperes nem jogosult a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés c) pontja alapján a jubileumi jutalomra, nem minősül a 2011. április 4-én tett munkáltatói nyilatkozat megtámadásának, ez a tartalmából is kitűnik. Az alperes nem csatolt olyan okiratot, amely igazolta volna, hogy a kötelezettségvállaló nyilatkozatát megtámadta, és ezt a felperessel közölte volna.
Az alperes jogszabályi kötelezettség nélkül a munkavállalóra kedvezően vállalt fizetést amely nyilatkozatának megtámadására nem került sor, ezért ahhoz kötve van, erre figyelemmel a kifizetésre köteles.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására", és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes az eljárás során a "feljegyzésről nem nyilatkozott úgy, hogy az alperessel megállapodott volna, mindvégig a 2011. december 17-én készült jegyzőkönyvben foglaltakra utalt". A keresete is az alperes egyoldalú jogviszonyt megszüntető döntése ellen irányult. A felperes soha nem állította, hogy a felek között a felperes jogviszonya megszüntetése vonatkozásában egyezség jött volna létre, ezért a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felek nyilatkozatain. A felperes több alkalommal azt a kijelentést tette, hogy ő a munkáját a továbbiakban is folytatni kívánta volna. Elmondta, hogy szüksége volt a jogviszonyra, ez pedig kizárja a megállapodás megkötését.
Az alperes oldaláról az egyezség létrejöttét maga az egyoldalú, megszüntető nyilatkozat zárja ki, hiszen pontosan azért került sor annak megtételére, mivel nem volt egyezség a felek között.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt az 1990. évi LXV. tv. (a továbbiakban: Ötv.) 32. §-ának (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, vagyis a jubileumi jutalomra való jogosultság volt jelen eljárás tárgyává tehető.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek 2010. december 17-én megbeszélést folytattak, amely során rögzítették, hogy ezen időpontban a jogviszony megszüntetésére nem irányul egyik fél szándéka sem, az akkor elhangzottakra e körben jogot alapítani nem lehet.
A 2010. év végére nyilvánvalóvá vált létszámcsökkentés szükségességére figyelemmel került sor a felperes jogviszonyának megszüntetésére 2011. április 4-én. Ugyanezen a napon készült az a "feljegyzés", amely a felmentési időre vonatkozóan tartalmaz szabályokat, valamint a cafeteria juttatás kifizetését és a szabadságmegváltást rögzíti. Tartalmazza, hogy a Ktv. 49/E. § (5) bekezdése alapján jogosult a felperes 4 havi jubileumi jutalom összegére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes maga sem állította, miszerint a jogviszony megszüntetés körében a felek között egyezség jött volna létre, hiszen a keresetében is a felmentés jogellenességének megállapítását kérte. Így arra sem merült fel adat, hogy a "feljegyzés" elnevezésű irat közös megegyezés eredményeként jött volna létre. Ebben kifejezetten a Ktv. 49/E. § (5) bekezdésre hivatkozással rögzítette az alperes a felperest megillető 4 havi jubileumi jutalom összegére való jogosultságot, és nem úgy mint amit méltányosságból kívánt megfizetni. A felperesnek azonban csak 2014. augusztus 20-án lett volna meg a 35 éves közszolgálati jogviszonya, így a jubileumi jutalom ekkor illette volna meg a főszabály szerint. A törvény lehetőséget biztosít a 3 évvel korábbi megszűnés esetén is ezen jogcímen kifizetésre, azonban a felperes esetében ennek 2011. augusztus 20. lett volna a legkorábbi dátuma, a jogviszony pedig ekkor már megszüntetésre került. Mindebből következően az alperest az általa megjelölt jogszabály alapján fizetési kötelezettség nem terhelte, e körben a felek megállapodása nem nyert bizonyítást.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a megállapodás megtámadásának hiányában találta megalapozottnak a felperes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló igényét. Az alperesnek a feljegyzésben foglaltakat nem kellett külön megtámadnia, mivel a teljesítés lett volna jogszabályba ütköző.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
(Kúria Mfv. I. 10.362/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Tamás Ildikó ügyvéd által képviselt Cs. S. felperesnek a dr. Várady Gergely ügyvéd által képviselt R. Közös Önkormányzati Hivatal alperes ellen közszolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése és jogkövetkezményei iránt a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróságnál 1.M.296/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.681/2012/5. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t :
A Kúria a Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.681/2012/5. számú ítéletének felülvizsgálati kérelemmel nem támadott részét nem érinti, egyebekben hatályon kívül helyezi és ebben a körben a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.296/2011/14. számú ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek - tizenöt nap alatt - 20 000 (húszezer) forint és 5 400 (ötezer-négyszáz) forint áfa másodfokú és 10 000 (tízezer) forint és 2 700 (kettőezer-hétszáz) forint áfa felülvizsgálati eljárási költséget.
A másodfokú részilletéket és a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati kérelemre tekintettel irányadó tényállás szerint a felperes 2000. január 16-ától állt R. Város Polgármesteri Hivatala alkalmazásban okmányiroda vezetőként.
2010. december 17-én a felek tárgyalást folytattak, amelynek során megállapításra került, hogy nincs szándékuk a jogviszony megszüntetésére.
2010. év végére elkészült a költségvetési törvény, amelyben az önkormányzatokra vonatkozó sarokszámok ismertté váltak és egyértelmű lett a létszámcsökkentés szükségessége.
A felperes vezetői megbízása 2011. február 15-ével került visszavonásra. Ezen időtől kezdődően osztályvezetőből vezető főtanácsos lett, illetménye pedig a vezetői pótlék megszűnése miatt bruttó 220 300 forintra csökkent.
A felperes jogviszonyának megszüntetésére 2011. április 4-én indokolás nélkül került sor. Ugyanezen a napon készült "feljegyzés", amely szerint a közszolgálati jogviszony június 6-ával szűnik meg felmentéssel, amely felmentési idő teljes egészére mentesítették a munkavégzési kötelezettség alól. Az irat tartalmazza, hogy 2011. június 6-ával kerül kifizetésre a cafeteria összege valamint a szabadságmegváltás, továbbá a Ktv. 49/A. § (5) bekezdése alapján négy havi jubileumi jutalomra is jogosult a felperes. 2011. június 6-án azonban azt közölték, hogy a jubileumi jutalom jogszabálynál fogva nem jár.
A felperes a módosított keresetében kérte annak megállapítását, hogy a felmentés jogellenes volt, mivel a munkáltató a jogviszony indokolás nélküli megszüntetésének lehetőségét használta ki. Utalt arra, hogy 2010. december 17-én a munkáltató megtévesztette, továbbá sérelmezte a jubileumi jutalom kifizetésének elmaradását.
A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság 1.M.296/2011/14. számú ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint 2010. december 17-én a felperest a munkáltató nem tévesztette meg, azt pedig a felperes maga is elismerte, hogy az érvényben lévő jogszabályi rendelkezések szerint ebben az időben a munkáltatónak lehetősége volt a közszolgálati jogviszony indokolás nélküli megszüntetésére.
A jubileumi jutalommal összefüggésben az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a 2010. június 6-ai feljegyzésből is kitűnően 2014. augusztus 20. napján lett volna meg a 35 éves közszolgálati jogviszonya a felperesnek, így a jubileumi jutalom elsődlegesen főszabály szerint ekkor illette volna meg, illetve akkor, amennyiben 3 évnél kevesebb idő van hátra a jubileumi jutalom esedékességéig. Ez azonban a jelen esetben nem volt megállapítható, 2011. augusztus 20-án ugyanis már a jogviszony megszüntetésre került.
A felperes fellebbezése folytán eljárt Nyíregyházi Törvényszék 4.Mf.20.681/2012/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, és kötelezte az alperest a felperes részére bruttó 881 200 forint és ennek kamata megfizetésére, az elsőfokú perköltség összegét leszállította. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. Kötelezte a felperest másodfokú perköltség fizetésére is.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a felperes kioktatás ellenére sem bizonyította az általa hivatkozott munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlást, ezért az nem volt megállapítható.
A másodfokú bíróság ítélete szerint a munkaügyi bíróság helytállóan állapította meg, hogy a felperessel 2011. április 4-én közölték, miszerint másnap már nem kell dolgoznia, a közszolgálati jogviszonya két hónapos felmentési idővel 2011. június 6-ával szűnik meg. A rendelkezésre álló adatok alapján az állapítható meg, hogy a peres felek között tárgyalások folytak arról, miszerint a nyugdíjas felperes foglalkoztatására sor kerül-e továbbra is az alperesnél. A 2010. december 17-én kelt jegyzőkönyv tartalmazza azt, mely szerint a felperes tájékoztatta a polgármestert és a jegyzőt, hogy nem áll szándékában a munkaviszonya megszüntetése, a polgármester pedig kinyilatkoztatta, miszerint a munkájára a továbbiakban is számítanak.
A felek közötti tárgyalás eredményeként született meg a feljegyzésnek nevezett okirat, amelyben a munkáltatói jogkörgyakorló jegyző arról tájékoztatta a felperest, hogy a Ktv. 49/A. § (5) bekezdése alapján 4 havi jubileumi jutalomra jogosult, melynek kifizetésére a közszolgálati jogviszonya megszűnésének napján, 2011. június 6-án kerül sor.
A törvényszék álláspontja szerint az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperest a jubileumi jutalomként 4 havi átlagilletménye a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés c) pontja alapján nem illette volna meg, hiszen a jogviszonya megszűnésekor a jubileumi jutalomra jogosító szolgálati idejéből még 3 évnél több volt hátra, ugyanakkor a munkáltató a feljegyzésben írásban kötelezettséget vállalt ezen összeg 2011. június 6-ai megfizetésére.
A 2011. április 4-én hatályban volt 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: régi Mt.) 7. §-a részletesen tartalmazza a megtámadásra vonatkozó szabályokat. A 2011. június 6-án kelt feljegyzés, amelyben a jelenlévők megállapították, hogy a felperes nem jogosult a Ktv. 49/E. § (5) bekezdés c) pontja alapján a jubileumi jutalomra, mivel az arra jogosító szolgálati idejéből 3 évnél több van hátra. Ez az okirat nem minősül a 2011. április 4-én tett munkáltatói nyilatkozat megtámadásának, ez a tartalmából is kitűnik, az alperes pedig nem csatolt olyan okiratot, amely igazolta volna, hogy a kötelezettségvállaló nyilatkozatát megtámadta, és ezt a felperessel közölte volna.
Az alperes jogszabályi kötelezettség nélkül a munkavállalóra kedvezően vállalt fizetést amely nyilatkozatának megtámadására nem került sor, ezért ahhoz kötve van, erre figyelemmel a kifizetésre köteles.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására", és az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult a felperes perköltség fizetésre kötelezése mellett.
A felülvizsgálati érvelés szerint a felperes az eljárás során a "feljegyzésről nem nyilatkozott úgy, hogy az alperessel megállapodott volna, mindvégig a 2011. december 17-én készült jegyzőkönyvben foglaltakra utalt". A keresete is az alperes egyoldalú jogviszonyt megszüntető döntése ellen irányult.
A felperes soha nem állította, hogy a felek között a felperes jogviszonya megszüntetése vonatkozásában egyezség jött volna létre, ezért a másodfokú bíróság túlterjeszkedett a felek nyilatkozatain. A felperes több alkalommal azt a kijelentést tette, hogy ő a munkáját a továbbiakban is folytatni kívánta volna. Elmondta, hogy szüksége volt a jogviszonyra, ez pedig kizárja a megállapodás megkötését.
A felperes a fellebbezési eljárás során úgy nyilatkozott, hogy egyetértett azzal, miszerint a 2011. április 4-én készült feljegyzésben meghatározott összegek járnak a részére. Értelemszerű, hogy a felperes elfogadta annak leírását, hogy valamilyen okból pénzt kap, ugyanakkor lényeges körülmény, hogy ugyanezen a napon a jogviszonya megszüntetésre került mégpedig a szükséges formanyomtatványon a polgármester egyetértési jogának gyakorlásával. Az alperes oldaláról az egyezség létrejöttét maga az egyoldalú, megszüntető nyilatkozat zárja ki, hiszen pontosan azért került sor annak megtételére, mivel nem volt egyezség a felek között.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében utalt az 1990. évi LXV. törvény (a továbbiakban: Ötv.) 32. §-ának (2) bekezdés b) pontjában foglaltakra is.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult, mivel az nem sért sem anyagi, sem eljárásjogi jogszabályt.
Az alperes kérelme a 2011. április 4-én kelt "feljegyzés" elnevezésű, de tartalmában megállapodásnak minősülő okirat mellőzésére irányul. A másodfokú ítélet indokolása azonban helyesen tartalmazza azt, hogy a felek közötti tárgyalás eredményeként született a hivatkozott irat, amelynek tartalma a feleket kötötte. Ezt a megállapodást az alperes a számára nyitvaálló határidőn belül nem támadta meg, így nem hivatkozhat eredménnyel arra, hogy a vállalt fizetési kötelezettségének nem kell eleget tennie.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése szerint a Kúria a jogerős határozatot csak a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatta felül, vagyis a jubileumi jutalomra való jogosultság volt jelen eljárás tárgyává tehető.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felek 2010. december 17-én megbeszélést folytattak, amely során rögzítésre került, hogy ezen időpontban a jogviszony megszüntetésére nem irányul egyik fél szándéka sem, az akkor elhangzottakra e körben jogot alapítani nem lehet.
A 2010. év végére nyilvánvalóvá vált létszámcsökkentés szükségességére figyelemmel került sor a felperes jogviszonyának megszüntetésére 2011. április 4-én. Ugyanezen a napon készült az a "feljegyzés", amely a felmentési időre vonatkozóan tartalmaz szabályokat, valamint a cafeteria juttatás kifizetését és a szabadságmegváltást rögzíti. Tartalmazza, hogy a Ktv. 49/E. § (5) bekezdése alapján jogosult a felperes 4 havi jubileumi jutalom összegére.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a felperes maga sem állította, miszerint a jogviszony megszüntetés körében a felek között egyezség jött volna létre, hiszen a keresetében is a felmentés jogellenességének megállapítását kérte. Így arra sem merült fel adat, hogy a "feljegyzés" elnevezésű irat közös megegyezés eredményeként jött volna létre. Ebben kifejezetten a Ktv. 49/E. § (5) bekezdésre hivatkozással rögzítette az alperes a felperest megillető 4 havi jubileumi jutalom összegére való jogosultságot, és nem úgy mint amit méltányosságból kívánt megtéríteni. A felperesnek azonban csak 2014. augusztus 20-án lett volna meg a 35 éves közszolgálati jogviszonya, így a jubileumi jutalom ekkor illette volna meg a főszabály szerint. A törvény lehetőséget biztosít a 3 évvel korábbi megszűnés esetén is ezen jogcímen kifizetésre, azonban a felperes esetében ennek 2011. augusztus 20. lett volna a legkorábbi dátuma, a jogviszony pedig ekkor már megszüntetésre került. Mindebből következően pedig az alperest az általa megjelölt jogszabály alapján kifizetés nem terhelte, e körben a felek megállapodása nem nyert bizonyítást.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor a megállapodás megtámadásának hiányában találta megalapozottnak a felperes jubileumi jutalom megfizetésére irányuló igényét. Az alperesnek a feljegyzésben foglaltakat nem kellett külön megtámadnia, mivel a teljesítés lett volna jogszabályba ütköző.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítélet fellebbezéssel nem támadott részét nem érintette, a jubileumi jutalomra vonatkozó rendelkezést hatályon kívül helyezte, és ebben a körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes perköltség fizetési kötelezettsége a Pp. 78. §-ának (1) bekezdésén alapul, míg a munkavállalói költségkedvezménye folytán a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli (Pp. 358/B. §).
Budapest, 2014. április 9.
Dr. Tallián Blanka s.k. a tanács elnöke, Dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. előadó bíró, Dr. Hajdu Edit s.k. bíró
(Kúria Mfv. I. 10.362/2013.)