adozona.hu
EH 2014.06.K23
EH 2014.06.K23
Az állami kezességvállalás beváltása során az adóhatóság jogosult vizsgálni a Hpt., a Ptk. hitelezőre vonatkozó rendelkezéseinek betartását, így a Ptk. 273. § és 276. § rendelkezéseit. Indokolatlanul késedelmesen teljesített azonnali hatályú felmondás folytán a követelés behajthatatlanná válása miatt a kezes szabadul [1959. évi IV. tv. 276. § (2) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. § (1), (4) bek.; 2003. évi XCII. tv. 117. § (1), (3) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes a perben nem álló adósokkal 2005. november 23-án lakóingatlan-vásárlási kölcsönszerződést kötött 5 000 000 forint kölcsönösszegre, ebből 2 350 000 forint állami készfizető kezességvállalással volt biztosított. A felperesi hitelező javára az ingatlanra a kezességvállalással nem biztosított kölcsönrész, 2 650 000 forint tőke és járulékainak erejéig jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Az államilag garantált 2 350 000 forint hitelrész jelzálogjoggal ...
EH 2014.06.K23 Az állami kezességvállalás beváltása során az adóhatóság jogosult vizsgálni a Hpt., a Ptk. hitelezőre vonatkozó rendelkezéseinek betartását, így a Ptk. 273. § és 276. § rendelkezéseit. Indokolatlanul késedelmesen teljesített azonnali hatályú felmondás folytán a követelés behajthatatlanná válása miatt a kezes szabadul [1959. évi IV. tv. 276. § (2) bek.; 1996. évi CXII. tv. 78. § (1), (4) bek.; 2003. évi XCII. tv. 117. § (1), (3) bek.]
[1] A felperes a perben nem álló adósokkal 2005. november 23-án lakóingatlan-vásárlási kölcsönszerződést kötött 5 000 000 forint kölcsönösszegre, ebből 2 350 000 forint állami készfizető kezességvállalással volt biztosított. A felperesi hitelező javára az ingatlanra a kezességvállalással nem biztosított kölcsönrész, 2 650 000 forint tőke és járulékainak erejéig jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Az államilag garantált 2 350 000 forint hitelrész jelzálogjoggal nem volt biztosított.[2] Az adósok nem, illetve részben tettek eleget fizetési kötelezettségeiknek, az első késedelembe esésük időpontja 2008. május 13-a volt. 2010. szeptember 13-tól a kölcsönszerződés felmondásáig, 2011. április 18-ig terjedő időszakban hitelszámlájuk folyamatosan hátralékot mutatott. Az ingatlanra 2008. június 13-án bejegyzésre került az első végrehajtási jog, majd ezt követően 2010. április 19-én és 2010. május 14-én, valamint 2011. április 28-án is további végrehajtási jogok kerültek bejegyzésre, mindösszesen 3 363 288 forint főkövetelés összegben.
[3] A kölcsönszerződés V.1.b. pontja szerint a hitelező jogosult volt azonnali hatállyal felmondani a szerződést, ha az adós vagyonára bármely tartozás érvényesítésére végrehajtás eljárás indul. A felperes nem élt az azonnali hatályú felmondással, ehelyett az adósokat több ízben felszólította, hogy a végrehajtási jogot töröltessék, amelyre nem került sor.
[4] A felperes a kölcsönszerződést csak 2011. április 18-án mondta fel a törlesztés elmulasztása miatt, majd ezt követően 2011. május 24-én kérte az állami kezességvállalás beváltását.
[5] Az elsőfokú adóhatóság határozatával - amelyet az alperes jogelődje, a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatósága a 2011. november 14-én kelt határozatával az indokolás kiegészítése mellett helybenhagyott - a kezességvállalás beváltására irányuló kérelmet elutasította.
[6] Határozatában hivatkozott az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 121/A. § (10)-(11) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdés c) pontjára, 117. § (1) és (3) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdésére, 5. § (2) bekezdésére, 273. § (2) bekezdésére, 276. § (2) bekezdésére, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdésére, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 115/A. § (1) és (2) bekezdésére.
[7] A felperes az első végrehajtási jog bejegyzésekor jogosult volt a hitelszerződést azonnali hatállyal felmondani, azonban ezzel a jogával nem élt, az indokolatlanul késedelmesen teljesített felmondással az ingatlanra már olyan nagy, 3 363 288 forint összegű végrehajtási jog került bejegyzésre, amelynek következtében a Vht. 170. § (1) bekezdése és 165. §-a értelmében a kezességvállalás beváltása esetén az államilag garantált hitelrész a kielégítési sorrendben az adósok más köztartozásából eredő követeléseivel arányosan osztozik.
[8] A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt.
[9] Az elsőfokú bíróság a felperes hatásköri kifogása kapcsán megállapította, hogy az Art. 117. § (1) és (3) bekezdése alapján eljáró adóhatóság jogosult volt vizsgálni a Hszt. 115/A. §-ában foglaltakat, a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésének rendelkezéseit, továbbá a Ptk. 273. § (2) bekezdését, 276. § (2) bekezdését a kezességvállalás beváltás iránti kérelem tárgyában folyó ellenőrzés során. Az állami kezességvállalás ugyanis közjogi aktusok alapján jött létre, nem polgári jogviszony.
[10] Az Art. 117. §-a biztosítja azt a lehetőséget az adóhatóság számára, hogy vizsgálja a kezességvállalás törvényi feltételeit, a hitelnyújtás alatti, a hitelező számára a speciális szabályokban előírt kötelezettségek betartását, továbbá a szerződésben foglaltak teljesítését. Az eljárásra irányadó volt továbbá az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) is. Az R. 7/A. § (4) bekezdésében a külön törvényekre történő utalás nem jelenti csak a R. 7/A. § (1) bekezdésében felsorolt törvények alkalmazhatóságát, és nem zárja ki a Ptk. és a Hpt. rendelkezéseinek alkalmazását.
[11] Az adóhatóság határozatában helytállóan fejtette ki, hogy az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jogok főköveteléseinek összege folytán - a Vht. kielégítési sorrendet szabályozó rendelkezésére figyelemmel - a kezes a hitel biztosítékának értékesítése esetén legfeljebb részleges mértékű megtérülést remélhet, a felperes jelzálogjoggal biztosított követelésének kielégítését követően az azonos kategóriába tartozó egyéb követelésekkel osztozva. A kezes követelésének megtérülése legfeljebb részleges lehet, így a fennmaradó részre a hitel biztosítéka nem nyújt fedezetet, a követelés ezen része behajthatatlan, amely körülmény megállapításához a behajtás megkísérlése szükségtelen.
[12] A bíróság szerint az alperes helytállóan állapította meg továbbá azt is, hogy a felperes késedelmeskedett az azonnali hatályú felmondással, holott arra a kölcsönszerződés feljogosította. A felperes a saját követelése tekintetében jelzálogjogosult volt, az ő helyzetét a kielégítési sorrendben privilegizált helyet elfoglaló követelése okán a végrehajtási jogok bejegyzése nem érintette, a fedezetelvonás csak a kezes helyzetére hatott ki, ezért a felperes a kezest a kötelezettsége tekintetében terhesebb helyzetbe hozta azzal, hogy csak az első végrehajtási jog bejegyzését követő közel 3 év múlva mondta fel nemfizetés miatt a szerződést. A felperes a felmondás jogát időszerűen nem gyakorolta, ekként a felperesi magatartás és a kezes követelésének legfeljebb részleges megtérülése között ok-okozati kapcsolat áll fenn. Fennáll a felperesnek az a mulasztása, melynek folytán a kezes követelése behajthatatlanná vált.
[13] Mindebből következően az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes megalapozott határozatot hozott a kérelem elutasításáról, ezért a felperes keresetét ítéletével elutasította.
[14] A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását.
[15] Álláspontja szerint a kezességvállalás beváltása során csak az R. rendelkezéseit és a Hszt. 115/A. § rendelkezéseit lehet alkalmazni a R. 7/A. § (4) bekezdéséből következően. Így tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság is, amikor alkalmazhatónak ítélte a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdését, továbbá a Ptk. 276. § (2) bekezdését, 273. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit.
[16] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
[17] A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria számos döntésében, elvi határozatában (BH 213.5. K.17., EBH 2004.1. 1074., Kfv. I. 35.214/2014/5., Kfv. VI. 39.053/2010/5. eseti döntéseiben) rámutatott, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdés c) pontja, 117. § (1) és (3) bekezdése alapján vizsgálhatja az állami garanciabeváltásra irányuló kérelem elbírálása során a garanciabeváltás jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, a hitelintézet eljárását, a Ptk. és a Htp. vonatkozó rendelkezéseinek betartását.
[18] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Art. 117. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az R. 7/A. § (1) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése alapján csak a Hszt. 115/A. §-ában foglaltakat vizsgálhatta volna az R. rendelkezéseire figyelemmel. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria eseti döntéseiben kifejtett érvelése szerint az adóhatóság nem terjeszkedik túl a hatáskörén, amikor nemcsak a kezességvállalásra tételesen meghatározott kezességvállalási feltételek fennállását, hanem ellenőrzési joga keretében a kezességvállalási feltételeknek való megfeleléseket vizsgálja, így a Hpt.-nek és a Ptk. 276. §-ában foglaltakat. Ugyanis a hitelező és az adóhatóság között közigazgatási jogviszony jön létre a kezességvállalás-beváltás kapcsán és az állam mint kezes vizsgálhatja a kezességvállalás-beváltás során, hogy a kezességvállalási feltételek tekintetében a kezességvállalás-beváltás teljesítésével helyzete miként alakul.
[19] A fentiekből következően az adóhatóság és a bíróság is vizsgálhatta, hogy a felperes a hitelutógondozásakor a hitelszerződés szerint, a hiteljogviszonyra vonatkozó Ptk.-, Hpt.-rendelkezésekben foglaltaknak megfelelően járt-e el, a hitelező a jogait, kötelezettségeit megfelelően gyakorolta-e és a kezes érdekeire is figyelemmel volt-e. A hitelintézetnek a szerződés tartama alatt is figyelemmel kell kísérnie és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, az állami kezességvállalás nem adhat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. A Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak be nem tartásával, a szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányával folytatott hitelezés az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg.
[20] A Kúria rámutat, hogy a Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltak nem valósultak meg, a kezes helyzete nem vált terhesebbé, a szerződésben szereplő állami kezességvállalással biztosított összeg nem változott, az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak erre való hivatkozása téves.
[21] A perbeli esetben - eltérően az alperes álláspontjától - a követelést biztosító jogról való lemondás sem valósult meg. A követelést biztosító jog a kezesre átszálló követelést biztosító jog. A felperes javára kikötött - és a kölcsönszerződés V.1.b. pontjában és ezzel összefüggésben a IV.2. és IV.2.a. pontjaiban biztosított jog, azaz az azonnali hatályú felmondásnak, a végrehajtási eljáráson kívüli értékesítés lehetőségének joga gyakorlásának elmulasztása tartalmában nem esik azonos megítélés alá a jogról való lemondással.
[22] A Ptk. 276. § (2) bekezdése azt biztosítja a kezes számára, hogy ha a kötelezett helyett teljesít, a kötelezettel szemben a megtérítési igényét sikerrel érvényesíthesse. A felperes őt megillető jogról nem mondott le, csak az azonnali hatályú felmondási jogát gyakorolta késedelmesen. E felperesi jogokra és a jogról való lemondásra - a felperes álláspontjától eltérően - az alperes a határozata 7-8. oldalain már hivatkozott, nem a perben történt arra először utalás.
[23] A kezes felszabadul a Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a rá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.
[24] Ennek megfelelően helytállóan került vizsgálatra az, hogy az ingatlanra a felperes tudtával olyan összegű végrehajtási jogok kerültek bejegyzésre, amelyek a kezes kielégítését nem teszik lehetővé végrehajtás esetén a kielégítési sorrendre is figyelemmel, és amelyet a felperes megelőzhetett volna, hogy ha az azonnali hatályú felmondással él az erre okot adó végrehajtási jog bejegyzésekor.
[25] Az alperes helytállóan fejtette ki, mivel az ingatlan forgalmi értéke 6 200 000 forint, a hitelbiztosítéki értéke 5 300 000 forint volt, az ingatlan értékesítésével befolyt összegből - amennyiben forgalmi értéken sikerülne is értékesíteni az ingatlant -, a felperes jelzálogjoggal biztosított 2 650 000 forint követelést levonva 3 550 000 forint marad, amelyet a végrehajtási költségekkel is csökkenteni kell és a fennmaradó összeget kell a kielégítési sorrend szerint arányosan megosztani a 3 363 280 forint végrehajtási főkövetelési összeg és a kezes által beváltandó 2 415 093 forint összeg között. A levezetésből nyilvánvaló, hogy a kezes megtérülésre nem számíthat. Ezen számszaki levezetést a felperes nem vitatta, az megalapozott volt és egyértelműen mutatta, hogy a kezes megtérülésre nem számíthat, így a követelése behajthatatlannak minősíthető akkor is, ha a behajtás érdekében intézkedésre még nem került sor, de előre látható ennek eredménye és számszakilag tételesen levezethető annak eredménytelensége. Azt, hogy ilyen helyzetbe került a kezes, egyértelműen a felperes 34 hónapos késedelmeskedő eljárásának, a késői felmondásának az eredménye, az ok-okozati összefüggés fennáll, azt a felperes alaptalanul tette vitássá.
[26] Az alperes és a bíróság egyértelműen megjelölte határozatában, hogy mi volt az az elmulasztott intézkedés, amelyet a felperes megtehetett volna és amelyet időben meg kellett volna tegyen. A kölcsönszerződés alapján az azonnali hatályú felmondási jogával élhetett volna, ezzel azonban indokolatlanul évekig késedelmeskedett a felperes. Megelőzhette volna, hogy a nagy összegre növekedő végrehajtási jogok főkövetelés szerinti összege akadálya legyen a kezes kezességvállalás beváltása utáni követelése kielégítésének. A hathatós intézkedésként az alperes, de a bíróság sem a végrehajtási jog töröltetését várta el a felperestől - ahogy arra a felperes tévesen hivatkozott -, hanem azt, hogy a felperes a hitel utógondozása során a kezes érdekeire is figyelemmel megfelelő időben lépjen. A felperes intézkedési jogát a kölcsönszerződés biztosította, azt a felperes megfelelő időben elmulasztotta gyakorolni, ezért mulasztása miatt a követelés behajthatatlanná vált, a Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján a kezes szabadult.
[27] A felperes felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozatára megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvétele kizárt, ezért először a felülvizsgálati tárgyaláson hivatkozott, más ügyekben hozott hatósági döntés bizonyítékként nem értékelhető. A bizonyítékként való értékelést az is kizárja, hogy a bíróság minden ügyben egyedileg a keresettel támadott határozat törvényességét vizsgálja, a felülvizsgálat más ügyekben hozott határozatokra nem terjed ki.
[28] Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes érdemben megalapozott határozatot hozott a kérelem elutasításáról, az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett a megalapozatlan kereset elutasításáról a fentiekben kifejtett indokolásbeli pontosításokkal.
[29] A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet, amely érdemben helytálló döntést tartalmazott, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. VI. 35.641/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Kis-Lukács Ügyvédi Iroda által képviselt OTP Bank Nyrt. felperesnek a dr. Pethő Anasztázia jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Adó- és Vám Főigazgatósága, mint a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága jogutóda alperes ellen állami kezességvállalás beváltása tárgyában hozott határozat felülvizsgálata iránt indított perben, a Fővárosi Törvényszék 2012. április 20-án kelt 29. K. 30.225/2012/3. számú jogerős ítélete ellen a felperes által 5. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t:
A Kúria Fővárosi Törvényszék 29. K. 30.225/2012/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 80.000 (nyolcvanezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi továbbá a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 142.600 (száznegyvenkettőezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A felperes a perben nem álló adósokkal 2005. november 23-án lakóingatlan vásárlási kölcsönszerződést kötött 5.000.000 forint kölcsönösszegre, ebből 2.350.000 forint állami készfizető kezességvállalással volt biztosított. A felperesi hitelező javára az ingatlanra a kezességvállalással nem biztosított kölcsönrész, 2.650.000 forint tőke és járulékainak erejéig jelzálogjog, elidegenítési és terhelési tilalom került bejegyzésre. Az államilag garantált 2.350.000 forint hitelrész jelzálogjoggal nem volt biztosított.
Az adósok nem, illetve részben tettek eleget fizetési kötelezettségeiknek, az első késedelembe esésük időpontja 2008. május 13-a volt. 2010. szeptember 13-tól a kölcsönszerződés felmondásáig, 2011. április 18-ig terjedő időszakban hitelszámlájuk folyamatosan hátralékot mutatott. Az ingatlanra 2008. június 13-án bejegyzésre került az első végrehajtási jog, majd ezt követően 2010. április 19-én és 2010. május 14-én, valamint 2011. április 28-án is további végrehajtási jogok kerültek bejegyzésre, mindösszesen 3.363.288 forint főkövetelés összegben. A kölcsönszerződés V.1.b. pontja szerint a hitelező jogosult volt azonnali hatállyal felmondani a szerződést, ha az adós vagyonára bármely tartozás érvényesítésére végrehajtás eljárás indul. A felperes nem élt az azonnali hatályú felmondással, ehelyett az adósokat több ízben felszólította, hogy a végrehajtási jogot töröltessék, amelyre nem került sor. A felperes a kölcsönszerződést csak 2011. április 18-án mondta fel a törlesztés elmulasztása miatt, majd ezt követően 2011. május 24-én kérte az állami kezességvállalás beváltását.
Az elsőfokú adóhatóság határozatával - amelyet az alperes jogelődje, a NAV Kiemelt Ügyek és Adózók Főigazgatósága a 2011. november 14-én kelt határozatával az indokolás kiegészítése mellett helybenhagyott - a kezességvállalás beváltására irányuló kérelmet elutasította. Határozatában hivatkozott az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény (a továbbiakban: Áht.) 121/A. § (10)-(11) bekezdéseire, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 72. § (1) bekezdés c) pontjára, 117. § (1) és (3) bekezdésére, a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 4. § (1) bekezdésére, 5. § (2) bekezdésére, 273. § (2) bekezdésére, 276. § (2) bekezdésére, a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény (a továbbiakban: Vht.) 165. §-ára, 170. § (1) bekezdésére, valamint a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Hpt.) 78. § (1) és (4) bekezdésére, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban: Hszt.) 115/A. § (1) és (2) bekezdésére. Kifejtette, hogy az adóhatóság az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során vizsgálja a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését. Az adóhatóság ellenőrzés keretében vizsgálja a kölcsönszerződést, annak létrejöttének, hatálybalépésének, valamint az abban foglalt feltételek teljesülésének körülményeit, különös tekintettel a folyósítási feltételek és a kölcsönszerződés fennállása alatt a jogi biztosítékok alakulására, változására. Ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, az adóhatóság a kezességvállalás beváltása iránti kérelmét elutasítja. Ennek megfelelően a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdése értelmében a hitelintézetnek rendszeresen figyelemmel kell kísérnie és dokumentálnia a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, beleértve az adós pénzügyi, gazdasági helyzetének alakulását és a Hpt. 78. § (1) bekezdésében foglaltakat. A Ptk. 273. § (2) bekezdése értelmében a kezes kötelezettsége nem válhat terhesebbé, mint amilyen annak elvállalásakor volt, ezért a hitel utógondozása során a felperesnek a kezes érdekére is tekintettel kell eljárnia.
A felperes az első végrehajtási jog bejegyzésekor jogosult volt a hitelszerződést azonnali hatállyal felmondani, azonban ezzel a jogával nem élt, az indokolatlanul késedelmesen teljesített felmondással az ingatlanra már olyan nagy, 3.363.288 forint összegű végrehajtási jog került bejegyzésre, amelynek következtében a Vht. 170. § (1) bekezdése és 165. §-a értelmében a kezességvállalás beváltása esetén az államilag garantált hitelrész a kielégítési sorrendben az adósok más köztartozásából eredő követeléseivel arányosan osztozik. A jelen ügyben a kezes ezért nem juthat hozzá a maradék összeghez sem teljes egészében. A végrehajtási joggal érintett főköveteléshez kapcsolódó járulékok miatt mára a kezesnek jelentősebb követeléssel kell osztoznia, mint kellett volna egy 2008. évi értékesítés esetén, ha a bank időben él az azonnali felmondási jogával.
A felperes a kölcsönszerződés felmondásának késedelme miatt a kezest hátrányosabb helyzetbe hozta, mint amilyenben a kezesség elvállalásakor volt. Amennyiben a felperes nem halogatja indokolatlanul a kölcsönszerződés felmondását, a fedezetből a kezes akár részben is kielégítést nyerhetett volna. A halogató magatartás miatt a kezes helyzete hátrányosan változott, emellett a beváltás esetén a megtérülésre nem számíthat, ezért a Ptk. 276. § (2) bekezdése szerint a kezes felszabadult.
A felperes az eljárása során megsértette azon rendelkezéseket, amelyekkel a biztosítékok érvényesítésében a jelentős csökkenést elháríthatta volna és amely kötelezettsége volt a hitel utógondozása során.
A felperes keresetet nyújtott be az alperes határozatának felülvizsgálata iránt. Az elsőfokú bíróság a felperes hatásköri kifogása kapcsán megállapította, hogy az Art. 117. § (1) és (3) bekezdése alapján eljáró adóhatóság jogosult volt vizsgálni a Hszt. 115/A. §-ában foglaltakat, a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésének rendelkezéseit, továbbá a Ptk. 273. § (2) bekezdését, 276.§ (2) bekezdését a kezességvállalás beváltás iránti kérelem tárgyában folyó ellenőrzés során. Az állami kezességvállalás ugyanis közjogi aktusok alapján jött létre, nem polgári jogviszony. Az Art. 117. §-a biztosítja azt a lehetőséget az adóhatóság számára, hogy vizsgálja a kezességvállalás törvényi feltételeit, a hitelnyújtás alatti, a hitelező számára a speciális szabályokban előírt kötelezettségek betartását, továbbá a szerződésben foglaltak teljesítését. Az eljárásra irányadó volt továbbá az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) is. Az R. 7/A. § (4) bekezdésében a külön törvényekre történő utalás nem jelenti csak a R. 7/A. § (1) bekezdésében felsorolt törvények alkalmazhatóságát, és nem zárja ki a Ptk. és a Hpt. rendelkezéseinek alkalmazását.
Az adóhatóság határozatában helytállóan fejtette ki, hogy az ingatlanra bejegyzett végrehajtási jogok főköveteléseinek összege folytán a Vht. kielégítési sorrendet szabályozó rendelkezésére figyelemmel a kezes a hitel biztosítékának értékesítése esetén legfeljebb részleges mértékű megtérülést remélhet, a felperes jelzálogjoggal biztosított követelésének kielégítését követően az azonos kategóriába tartozó egyéb követelésekkel osztozva. A kezes követelésének megtérülése legfeljebb részleges lehet, így a fennmaradó részre a hitel biztosítéka nem nyújt fedezetet, a követelés ezen része behajthatatlan, amely körülmény megállapításához a behajtás megkísérlése szükségtelen.
A bíróság szerint az alperes helytállóan állapította meg továbbá azt is, hogy a felperes késedelmeskedett az azonnali hatályú felmondással, holott arra a kölcsönszerződés feljogosította. A felperes a saját követelése tekintetében jelzálogjogosult volt, az ő helyzetét a kielégítési sorrendben privilegizált helyet elfoglaló követelése okán a végrehajtási jogok bejegyzése nem érintette, a fedezetelvonás csak a kezes helyzetére hatott ki, ezért a felperes a kezest a kötelezettsége tekintetében terhesebb helyzetbe hozta azzal, hogy csak az első végrehajtási jog bejegyzését követő közel 3 év múlva mondta fel nemfizetés miatt a szerződést. A felperes a felmondás jogát időszerűen nem gyakorolta, ekként a felperesi magatartás és a kezes követelésének legfeljebb részleges megtérülése között ok-okozati kapcsolat áll fenn. Fennáll a felperesnek az a mulasztása, melynek folytán a kezes követelése behajthatatlanná vált. Mindebből következően az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperes megalapozott határozatot hozott a kérelem elutasításáról, ezért a felperes keresetét ítéletével elutasította.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a keresetének helyt adó határozat hozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a kezességvállalás beváltása során csak az R. rendelkezéseit és a Hszt. 115/A. § rendelkezéseit lehet alkalmazni a R. 7/A. § (4) bekezdéséből következően. Így tévedett az alperes és az elsőfokú bíróság is, amikor alkalmazhatónak ítélte a Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdését, továbbá a Ptk. 276. § (2) bekezdését, 273. § (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit. A határozatban foglalt elutasítási indokot - azaz a kölcsönszerződés rendkívüli felmondásának indokolatlan halogatását -, sem a hatóság, sem a bíróság nem támasztotta alá jogszabályi rendelkezéssel, ahogy nem lehet az elutasítás alapja a Hpt. 78. §-ának való meg nem felelés sem. Tévesen rótták a felperes terhére a Ptk. vonatkozó rendelkezéseinek betartását is, illetve annak elmulasztását. Nem jelölte meg sem a bíróság, sem az alperes, hogy mi volt az az elmulasztott intézkedés és az melyik jogszabályi rendelkezésen alapul, amelyet a felperes e jogszabály alapján megtenni lett volna köteles és annak elmulasztása a kezességvállalás beváltása iránti kérelem elutasításának jogalapját megteremti. Az ítélet ellentmondásos, mert a részleges megtérülés és a behajthatatlanság megállapítása egymással ellentmondásban áll, a behajthatatlanságra tett megállapítás nem bizonyított, a bíróság ezért csak feltételezésekre alapította a határozatát. Nem áll rendelkezésre adat arra, hogy egy korábbi, azonnali hatályú felmondás kedvezőbb eredménnyel zárulhatott volna, így a felperes magatartása és a követelés legfeljebb részleges megtérülése között ok-okozati összefüggés sem állapítható meg. A kezes mentesülésére vezető körülmény nem állt fenn. A Ptk. 276. § (2) bekezdése átszálló biztosítékokra vonatkozik, a perbeli esetben ilyen nem merült fel, ezért ez a rendelkezés nem alkalmazható. A kezes helyzete nem vált terhesebbé, mert a szerződésben rögzített összeg nem változott, a Ptk. 273. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 272. § (2) bekezdése és a 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között, az abban konkrétan megjelölt jogszabálysértések körében vizsgálta felül, melynek eredményeként azt állapította meg, hogy a felperes felülvizsgálati kérelme alaptalan.
A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria számos döntésében, elvi határozatában (BH 213/5/K.17., EBH 2004/1/1074., Kfv.I.35.214/2014/5., Kfv.VI.39.053/2010/5. eseti döntéseiben) rámutatott, hogy az adóhatóság az Art. 72. § (1) bekezdés c) pontja, 117.§ (1) és (3) bekezdése alapján vizsgálhatja az állami garanciabeváltásra irányuló kérelem elbírálása során a garanciabeváltás jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését, a hitelintézet eljárását, a Ptk. és a Htp. vonatkozó rendelkezéseinek betartását. A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az Art. 117. § (1) bekezdése alapján az adóhatóság az R. 7/A. § (1) bekezdés d) pontja és (4) bekezdése alapján csak a Hszt. 115/A. §-ában foglaltakat vizsgálhatta volna az R. rendelkezéseire figyelemmel. A Legfelsőbb Bíróság, illetve a Kúria eseti döntéseiben kifejtett érvelése szerint az adóhatóság nem terjeszkedik túl a hatáskörén, amikor nem csak a kezességvállalásra tételesen meghatározott kezességvállalási feltételek fennállását, hanem ellenőrzési joga keretében a kezességvállalási feltételeknek való megfeleléseket vizsgálja, így a Hpt.-nak és a Ptk. 276. §-ában foglaltakat. Ugyanis a hitelező és az adóhatóság között közigazgatási jogviszony jön létre a kezességvállalás beváltás kapcsán és az állam, mint kezes vizsgálhatja a kezességvállalás beváltás során, hogy a kezességvállalási feltételek tekintetében a kezességvállalás beváltás teljesítésével helyzete miként alakul.
A fentiekből következően az adóhatóság és a bíróság is vizsgálhatta, hogy a felperes a hitel utógondozásakor a hitelszerződés szerint, a hitel jogviszonyra vonatkozó Ptk., Hpt. rendelkezésekben foglaltaknak megfelelően járt-e el, a hitelező a jogait, kötelezettségeit megfelelően gyakorolta-e és a kezes érdekeire is figyelemmel volt-e. A hitelintézetnek a szerződés tartama alatt is figyelemmel kell kísérnie és dokumentálnia kell a szerződésben foglalt feltételek megvalósulását, az állami kezességvállalás nem adhat alapot a hitelintézetnek kevésbé körültekintő hitelezési tevékenységre. A Hpt. 78. § (1) és (4) bekezdésében foglaltak be nem tartásával, a szokásos és kötelező szakmai gondosság hiányával folytatott hitelezés az állami kezességvállalás által nyújtott biztonsággal való visszaélést valósítja meg.
A Kúria rámutat, hogy a Ptk. 273. § (2) bekezdésében foglaltak nem valósultak meg, a kezes helyzete nem vált terhesebbé, a szerződésben szereplő állami kezességvállalással biztosított összeg nem változott, az alperesnek és az elsőfokú bíróságnak erre való hivatkozása téves.
A perbeli esetben - eltérően az alperes álláspontjától - a követelést biztosító jogról való lemondás sem valósult meg. A követelést biztosító jog a kezesre átszálló követelést biztosító jog. A felperes javára kikötött - és a kölcsönszerződés V.1.b. pontjában és ezzel összefüggésben a IV.2. és IV.2.a. pontjaiban biztosított jog, azaz az azonnali hatályú felmondásnak, a végrehajtási eljáráson kívüli értékesítés lehetőségének joga - gyakorlásának elmulasztása tartalmában nem esik azonos megítélés alá a jogról való lemondással. A Ptk. 276. § (2) bekezdése azt biztosítja a kezes számára, hogy ha a kötelezett helyett teljesít, a kötelezettel szemben a megtérítési igényét sikerrel érvényesíthesse. A felperes őt megillető jogról nem mondott le, csak az azonnali hatályú felmondási jogát gyakorolta késedelmesen. E felperesi jogokra és a jogról való lemondásra - a felperes álláspontjától eltérően - az alperes a határozata 7-8. oldalain már hivatkozott, nem a perben történt arra először utalás.
A kezes felszabadul a Ptk. 276. § (2) bekezdése értelmében, amennyiben a jogosult lemond a követelést biztosító olyan jogról, amelynek alapján a kezes a rá átszálló követelésre kielégítést kaphatott volna vagy amennyiben a követelés a jogosult hibájából egyébként behajthatatlanná vált.
Ennek megfelelően helytállóan került vizsgálatra az, hogy az ingatlanra a felperes tudtával olyan összegű végrehajtási jogok kerültek bejegyzésre, amelyek a kezes kielégítését nem teszik lehetővé végrehajtás esetén a kielégítési sorrendre is figyelemmel, és amelyet a felperes megelőzhetett volna, hogy ha az azonnali hatályú felmondással él az erre okot adó végrehajtási jog bejegyzésekor.
Az alperes helytállóan fejtette ki, mivel az ingatlan forgalmi értéke 6.200.000 forint, a hitelbiztosítéki értéke 5.300.000 forint volt, az ingatlan értékesítésével befolyt összegből - amennyiben forgalmi értéken sikerülne is értékesíteni az ingatlant -, a felperes jelzálogjoggal biztosított 2.650.000 forint követelést levonva 3.550.000 forint marad, amelyet a végrehajtási költségekkel is csökkenteni kell és a fennmaradó összeget kell a kielégítési sorrend szerint arányosan megosztani a 3.363.280 forint végrehajtási főkövetelési összeg és a kezes által beváltandó 2.415.093 forint összeg között. A levezetésből nyilvánvaló, hogy a kezes megtérülése nem számíthat. Ezen számszaki levezetést a felperes nem vitatta, az megalapozott volt és egyértelműen mutatta, hogy a kezes megtérülésre nem számíthat, így a követelése behajthatatlannak minősíthető akkor is, ha a behajtás érdekében intézkedésre még nem került sor, de előre látható ennek eredménye és számszakilag tételesen levezethető annak eredménytelensége. Azt, hogy ilyen helyzetbe került a kezes, egyértelműen a felperes 34 hónapos késedelmeskedő eljárásának, a késői felmondásának az eredménye, az ok-okozati összefüggés fennáll, azt a felperes alaptalanul tette vitássá.
Az alperes és a bíróság egyértelműen megjelölte határozatában, hogy mi volt az az elmulasztott intézkedés, amelyet a felperes megtehetett volna és amelyet időben meg kellett volna tegyen. A kölcsönszerződés alapján az azonnali hatályú felmondási jogával élhetett volna, ezzel azonban indokolatlanul évekig késedelmeskedett a felperes. Megelőzhette volna, hogy a nagy összegre növekedő végrehajtási jogok főkövetelés szerinti összege akadálya legyen a kezes kezességvállalás beváltása utáni követelése kielégítésének. A hathatós intézkedésként az alperes, de a bíróság sem a végrehajtási jog töröltetését várta el a felperestől - ahogy arra a felperes tévesen hivatkozott -, hanem azt, hogy a felperes a hitel utógondozása során a kezes érdekeire is figyelemmel megfelelő időben lépjen. A felperes intézkedési jogát a kölcsönszerződés biztosította, azt a felperes megfelelő időben elmulasztotta gyakorolni, ezért mulasztása miatt a követelés behajthatatlanná vált, a Ptk. 276. § (2) bekezdése alapján a kezes szabadult.
A felperes felülvizsgálati tárgyaláson tett nyilatkozatára megjegyzi a Kúria, hogy a felülvizsgálati eljárásban a Pp. 275. § (1) bekezdése alapján bizonyítás felvétele kizárt, ezért először a felülvizsgálati tárgyaláson hivatkozott, más ügyekben hozott hatósági döntés bizonyítékként nem értékelhető. A bizonyítékként való értékelést az is kizárja, hogy a bíróság minden ügyben egyedileg a keresettel támadott határozat törvényességét vizsgálja, a felülvizsgálat más ügyekben hozott határozatokra nem terjed ki.
Mindezek alapján megállapítható, hogy az alperes érdemben megalapozott határozatot hozott a kérelem elutasításáról, az elsőfokú bíróság helytállóan rendelkezett a megalapozatlan kereset elutasításáról a fentiekben kifejtett indokolásbeli pontosításokkal.
A fentiekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet, amely érdemben helytálló döntést tartalmazott, a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A sikertelen felülvizsgálati kérelemmel élő felperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles az alperes jogi képviselettel felmerült felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, továbbá a tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viselésére a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján.
Az illeték mértékét a Kúria a felek által egyezően megjelölt 2.376.257 forint pertárgy érték alapján határozta meg az 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdése és 50. § (1) bekezdése alapulvételével.
Budapest, 2013. november 18.
Dr. Sperka Kálmán sk. a tanács elnöke, Dr. Márton Gizella sk. előadó bíró, Dr. Sugár Tamás sk. bíró
(Kúria Kfv. VI. 35.641/2012.)