adozona.hu
BH 2014.6.192
BH 2014.6.192
A jövedékiadó-mérték meghatározásakor nem a tarifális besorolás az irányadó, hanem a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések [2003. évi CXXVII. tv. 79. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
[1] A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel.
[2] A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző vámtarifaszámú, ízesített boralapú (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a t...
BH 2014.6.192 A jövedékiadó-mérték meghatározásakor nem a tarifális besorolás az irányadó, hanem a jövedéki adóra vonatkozó jogszabályi rendelkezések [2003. évi CXXVII. tv. 79. § (1) és (2) bek.].
[1] A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel.[2] A felperes 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző vámtarifaszámú, ízesített boralapú (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (a továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban.
[3] A Vám- és Pénzügyőrség országos parancsnoka utasítására az első fokú hatóság a 2007. január 1-jétől 2008. december 31-ig terjedő időszakra a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedékiadó-nemben 53 403 000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
[4] A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49 572 600 Ft-ra változtatta, az első fokú határozat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett.
[5] A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat több tagállami adóhatóság megkeresését követően egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul.
[6] A felperes keresetét az elsőfokú bíróság elutasította.
[7] A Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelen lévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV szakértői intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2. EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból az irányadók, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását.
[8] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
[9] Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az első fokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV szakértői intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A szakértői intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak, figyelmen kívül hagyták, míg amelyek a felperesre nézve hátrányosak, elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2. EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt annak hatályon kívül helyezését rögzítette helytelenül ítéletében, illetve az ezen alapuló 56/2004. FVM rendelet szabályozását is semmibe vette.
[10] A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
[11] A Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a perbeli termékek jövedékiadó-mértéke tekintetében kizárólag a nemzeti jog alapján kell állást foglalni vagy az európai uniós jog rendelkezései akár közvetlenül, akár közvetve figyelembe veendők. Elsődlegesen azonban le kell szögezni, hogy nem a két termék tarifális besorolásáról kellett határozni, hanem arról, hogy a nemzeti jövedéki törvény alapján milyen mértékű jövedéki adó megfizetésére köteles a felperes.
[12] Egyetértett a Kúria az elsőfokú bíróság és a vámhatóság azon álláspontjával, hogy a nemzeti szabályozást nem korlátozza sem alkalmazásában, sem értelmezésében olyan európai uniós norma, amelyre a felperes kereseti, illetve felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. Az elbíráláskor a Jöt. fogalmi rendszeréből kellett kiindulni. Ahhoz, hogy adófizetési kötelezettsége a felperesnek ne keletkezzen, a termékeknek a Jöt. értelmezése szerinti szőlőbornak kellett minősülniük. A Jöt. 79. § (1) bekezdés a) pont 1.2. pontja határozza meg a szőlőbor fogalmát. Ez alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van, és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre.
[13] A Jöt. 79. § (2) bekezdés 3. pontja adja meg a kizárólagos erjedés fogalmát, ezen a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. Nem vitásan az alperes határozataiban nem tüntette fel, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit tekinti mérvadónak. Mindazonáltal felülvizsgálati ellenkérelmében utalt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény és az FVM-PM együttes rendelet megfelelő előírásaira, amelyek e fogalom értelmezéséhez szükségesek. Ezzel a Kúria is egyetért, hiszen egyértelműen azok a szabályok vehetők figyelembe, amelyek a bor készítéséhez, előállításához szükséges szakmai szabályokat tartalmazzák. A jogszabályi megjelölés hiánya eljárási jogszabálysértést valósít meg, amely azonban nem volt olyan súlyú, hogy a határozat érdemét befolyásolná, és a határozat - ezzel összefüggésben az ítélet - hatályon kívül helyezéséhez vezetne.
[14] A Kúria álláspontja tehát az, hogy a bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. Ezeket az egyértelmű rendelkezéseket kellett alkalmazni a jövedéki adó szempontjából történő besorolásra, és ezekből az irányadó rendelkezésekből az alperes és az elsőfokú bíróság is helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli termékek, a Sangria és a GlühWein jövedéki szempontból nem tekinthetők szőlőbornak, ezért a kedvezőbb mértékű jövedékiadó-fizetés a termékekre nem állapítható meg.
[15] A Kúriának a tárgyaláson hivatkozott európai bírósági esetet nem kellett figyelembe venni, hiszen az nem a jövedéki adó meghatározására, hanem a Sangria tarifális besorolására vonatkozott.
[16] Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az elsőfokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokra, azok tartalmát helyesen rögzítette, és vont le megfelelő következtetést.
[17] Ezért a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.353/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Berzeviczi Ügyvédi Iroda által képviselt M. L. Kft. felperesnek a dr. Rózsa Sándor pénzügyőr százados, jogi előadó által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Központi Hivatala alperes ellen jövedéki ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, mely perbe a Kelemenné dr. Vízvári Klára jogtanácsos által képviselt A. H. Zrt. felperesi beavatkozó beavatkozott, a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2013. február 21-én kelt 26.K.28.735/2013/2. sorszámú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 4. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26. K. 28.735/2013/2. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 15 napon belül 50.000 (ötvenezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 3.500.000 (hárommillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
I n d o k o l á s
A felperes fő tevékenysége raktározás és tárolás. Adóraktárában alkoholtermék: sör, bor, köztes alkoholtermék és pezsgő tárolására, továbbá 2006. december 1. napjától jövedéki termékkel folytatott kereskedelemre rendelkezett jövedéki engedéllyel. A felperes 2007. január 1-től 2008. december 31-ig terjedő időszakban több alkalommal tárolt be és helyezett szabad forgalomba különböző vámtarifaszámú, ízesített boralapú, (Sangria) és GlühWein forralt bor elnevezésű termékeket. Ezeket a terméket a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény (továbbiakban: Jöt.) alapján szőlőborként tüntette fel nyilvántartásaiban. A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoka utasítására az első fokú hatóság a 2007. január 1-től 2008. december 31-ig terjedő időszakra a felperesnél felülellenőrzést végzett, melynek eredményeképpen a 2011. december 29. napján kelt határozatával a korábbi határozatát akként változtatta meg, hogy az alapellenőrzés megállapításainak fenntartása mellett a felperes terhére jövedéki adónemben 53.403.000 Ft adókülönbözetet állapított meg, melyet teljes összegben adóhiánynak minősített, az adóhiány után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes a 2012. április 18. napján kelt határozatával a felperes terhére kiszabott adóbírság összegét 49.572.600 Ft-ra változtatta, az első fokú határozat egyéb rendelkezéseinek fenntartása mellett. A felperes által szőlőborként feltüntetett italokat több tagállami adóhatóság megkeresését követően egyéb bornak minősítette, mert ezek alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezett, a gyártása során alkoholtartalmú aromák hozzáadása történt. Hangsúlyozta, hogy a Jöt. különbséget tesz a szőlőbor és egyéb bor fogalma között, melynek adójogi elhatárolása egyértelműen a termékek alkoholtartalmának kizárólagos vagy nem kizárólagos erjedésén alapul.
A felperes keresetét az első fokú bíróság elutasította. A Jöt. rendelkezése alapján az alperes helytállóan mutatott rá arra, hogy a szőlőborban jelenlévő tiszta alkoholtartalom kialakulása kizárólag erjedés útján mehet végbe, ellenben a fenti termékekhez a gyártó alkoholtartalmú aromákat, illetve alkoholban feloldott anyagokat adott. Azzal is érvelt, hogy a NAV szakértői intézetének állásfoglalása szerint a kizárólagos erjedés fogalma nem engedi meg az alkoholtartalmú aromák vagy más alkoholtartalmú anyagok borhoz való hozzáadását. A Jöt. rendelkezéseiből pedig az a jogalkotói szándék következik, hogy a szőlőbort kedvezőbb adójogi megítélésben kívánta részesíteni. A 95/2. EK irányelv és az 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet előírásai élelmiszer-biztonsági szempontból az irányadók, ezek nem befolyásolják a jövedéki terméknek a jövedéki adó szempontjából történő besorolását. Hangsúlyozta, hogy a hatóság szabadon választhatja meg a szabad bizonyítási rendszer okán azokat a bizonyítékokat, amelyek alapján a tényállást a döntéshozatalhoz szükséges mértékben tisztázza. A perbeli esetben ez a német adóhatóság válasza volt, amely a gyártási technológia ismerete folytán a termék tényleges vizsgálata nélkül is a termékjellemzők megalapozott megállapításához és a termékek minőségének kellő bizonyítottságához vezetett.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Elsődlegesen a jogerős ítélet és az alperes, valamint az első fokú hatóság határozatának megváltoztatásával a kereseti kérelmének teljesítését, másodlagosan a bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára történő utasítását kérvényezte. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a korábbi Vám- és Pénzügyőrség Vegyvizsgáló Intézete által kiadott, a termékhez kapcsolódó besorolást, illetve, hogy a NAV szakértői intézetének tájékoztatását mind a hatóság, mind a bíróság félreértelmezte. A szakértői intézet azon megállapításait, amelyek az adózóra nézve kedvezőbb megállapítást tartalmaznak figyelmen kívül hagyták, míg amelyek a felperesre nézve hátrányosak, elfogadták. Kifogásolta, hogy a bíróság nem vette figyelembe a 95/2. EK irányelv általa hivatkozott rendelkezéseit, sőt, annak hatályon kívül helyezését rögzítette helytelenül ítéletében, illetve az ezen alapuló 56/2004. (IV. 24.) FVM rendelet szabályozását is semmibe vette. Pedig az adójogi besorolás tekintetében mindkettő releváns meghatározásokat tartalmaz, hiszen ezek hiányában a Jöt. vonatkozó bekezdése értelmezhetetlenné és alkalmazhatatlanná válna. Ezen túlmenően előzetes döntéshozatali kérelemmel élt.
Az alperesi felülvizsgálati ellenkérelem a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta. Hangsúlyozta, hogy egy korábbi, más adózó ügyében lefolytatott vizsgálat a felperes adóellenőrzésére nem hathatott ki, a hatóság a tagállami megkeresések során kapott válaszokra is figyelemmel hozta meg döntését és állapította meg, hogy a két kifogásolt termék alkoholtartalma nem kizárólag a szőlőbor erjedése során keletkezett, mivel azokhoz a gyártás során alkoholtartalmú aromákat adtak hozzá. A Jöt. 79. § (2) bekezdésében foglalt kizárólagos erjedés fogalmában szereplő külön jogszabályi rendelkezés szerinti kitételt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 17. és 18. §-ai töltik ki tartalommal, továbbá az 52/2001. (VIII. 2.) FVM-PM együttes rendelet 13. § (15) bekezdés e) pontja határozza meg. A felperes tárgyalást megelőzően előterjesztett beadványában arra is hivatkozott, hogy az Európai Bíróság C-59/94., C-64/94. számú ügyében a Sangria termékkel kapcsolatban hozott ítéletében azt a 2205 vámtarifaszám alá sorolta be, melynek a jövedéki adó mérték meghatározása tekintetében is lényeges szerepe van.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alaptalan.
A Kúriának azt kellett eldöntenie, hogy a perbeli termékek jövedéki adómértéke tekintetében kizárólag a nemzeti jog alapján kell állást foglalni vagy az Európai Uniós jog rendelkezései akár közvetlenül, akár közvetve figyelembe veendők. Elsődlegesen azonban le kell szögezni, hogy nem a két termék tarifális besorolásáról kellett határozni, hanem arról, hogy a nemzeti jövedéki törvény alapján milyen mértékű jövedéki adó megfizetésére köteles a felperes.
Egyetértett a Kúria az első fokú bíróság és a vámhatóság azon álláspontjával, hogy a nemzeti szabályozást nem korlátozza sem alkalmazásában, sem értelmezésében olyan európai uniós norma, amelyre a felperes kereseti, illetve felülvizsgálati kérelmében hivatkozott. Az elbíráláskor a Jöt. fogalmi rendszeréből kellett kiindulni. Ahhoz, hogy adófizetési kötelezettsége a felperesnek ne keletkezzen, a termékeknek a Jöt. értelmezése szerinti szőlőbornak kellett minősülniük. A Jöt. 79. § (1) bekezdés a) pont 1.2. pontja határozza meg a szőlőbor fogalmát. Ez alatt olyan bort ért, amelynek meghatározott tényleges alkoholtartalma van, és az alkoholtartalom kizárólag erjedéssel keletkezik. A kizárólag erjedés nyelvtani meghatározásából csak az következhet, hogy hozzáadott alkoholos aromát nem tartalmazhat, a bor alkoholtartalma csakis természetes erjedés útján jöhet létre.
A Jöt. 79. § (2) bekezdés 3. pontja adja meg a kizárólagos erjedés fogalmát, ezen a bor tényleges alkoholtartalmának a külön jogszabályi rendelkezés szerinti kialakulását kell érteni. Nem vitásan az alperes határozataiban nem tüntette fel, hogy melyik jogszabály rendelkezéseit tekinti mérvadónak. Mindazonáltal felülvizsgálati ellenkérelmében utalt a szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló törvény és az FVM-PM együttes rendelet megfelelő előírásaira, amelyek e fogalom értelmezéséhez szükségesek. Ezzel a Kúria is egyetért, hiszen egyértelműen azok a szabályok vehetők figyelembe, amelyek a bor készítéséhez, előállításához szükséges szakmai szabályokat tartalmazzák. A jogszabályi megjelölés hiánya eljárási jogszabálysértést valósít meg, amely azonban nem volt olyan súlyú, hogy a határozat érdemét befolyásolná, és a határozat - ezzel összefüggésben az ítélet - hatályon kívül helyezéséhez vezetne.
A Kúria álláspontja tehát az, hogy a bor előállítására, készítésére vonatkozó szakmai szabályokban foglalt olyan adalékanyagok kerülhetnek csak hozzáadásra, amelyek a kizárólagos erjedés folyamatát elősegítik. Ehhez képest minden olyan más adalékanyag, amely a folyamatban nem vesz részt, azt eredményezi, hogy a bor tényleges alkoholtartalma nem kizárólagos erjedéssel keletkezik, ezért szőlőbornak tekinteni nem lehet. Ezeket az egyértelmű rendelkezéseket kellett alkalmazni a jövedéki adó szempontjából történő besorolásra, és ezekből az irányadó rendelkezésekből az alperes és az első fokú bíróság is helytállóan következtetett arra, hogy a perbeli termékek, a Sangria és a GlühWein jövedéki szempontból nem tekinthetők szőlőbornak, ezért a kedvezőbb mértékű jövedéki adófizetés a termékekre nem állapítható meg.
A Kúriának a tárgyaláson hivatkozott európai bírósági esetet nem kellett figyelembe venni, hiszen az nem a jövedéki adó meghatározására, hanem a Sangria tarifális besorolására vonatkozott.
Mindezekre figyelemmel a Kúria megállapította, hogy az első fokú bíróság helytállóan hivatkozott az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokra, azok tartalmát helyesen rögzítette, és vont le megfelelő következtetést.
Ezért a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A Kúria a Pp. 270. § (1) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése szerinti perköltség megfizetésére kötelezte a felperest.
Az illeték viselésére vonatkozó rendelkezés a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdésén alapul.
Budapest, 2014. február 27.
Dr. Darák Péter sk. tanácselnök, Dr. Heinemann Csilla sk. előadó bíró, Dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet sk. bíró
(Kúria Kfv.I.35.353/2013.)