adozona.hu
BH+ 2014.6.263
BH+ 2014.6.263
I. Nem minősül az üzleti titok nyilvánosságra hozatalának annak peres eljárásban bizonyítékként való felhasználása. A nyilvánosságra hozatal előre meg nem határozható kör számára való megismerést tesz lehetővé, ehhez képest a peres eljárásban csak meghatározott személyek szereznek tudomást a peranyag tartalmáról [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. § (1) bek.]. II. Üzleti titok peres eljárásban való felhasználása nem tekinthető piaci magatartásnak. Azt azonban vizsgálni kell, hogy az üzleti titok m
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jelen per alperese vállalkozói díj mint kár megtérítése iránt pert indított a felszámolás alatt álló M. Kft. tagjai, a P. Bt., az E. SA és a jelen per II. r. felperese ellen, arra való hivatkozással, hogy a felszámolás alá került M. Kft.-t tervszerűen, súlyosan gondatlanul, vagy szándékosan fizetésképtelen helyzetbe hozták, a vagyonát elvonták és a bevételeit csökkentették, ezért az M. Kft. által elismert hitelezői igénye kielégítetlen maradt (továbbiakban: kártérítési per). A törvényszék e...
BH+ 2014.6.263 I. Nem minősül az üzleti titok nyilvánosságra hozatalának annak peres eljárásban bizonyítékként való felhasználása. A nyilvánosságra hozatal előre meg nem határozható kör számára való megismerést tesz lehetővé, ehhez képest a peres eljárásban csak meghatározott személyek szereznek tudomást a peranyag tartalmáról [1959. évi IV. tv. (a továbbiakban: Ptk.) 81. § (1) bek.].
II. Üzleti titok peres eljárásban való felhasználása nem tekinthető piaci magatartásnak. Azt azonban vizsgálni kell, hogy az üzleti titok megszerzésére tisztességtelenül került-e sor [1996. évi LVII. tv. (a továbbiakban: Tpvt.) 4. §].
A jelen per alperese vállalkozói díj mint kár megtérítése iránt pert indított a felszámolás alatt álló M. Kft. tagjai, a P. Bt., az E. SA és a jelen per II. r. felperese ellen, arra való hivatkozással, hogy a felszámolás alá került M. Kft.-t tervszerűen, súlyosan gondatlanul, vagy szándékosan fizetésképtelen helyzetbe hozták, a vagyonát elvonták és a bevételeit csökkentették, ezért az M. Kft. által elismert hitelezői igénye kielégítetlen maradt (továbbiakban: kártérítési per). A törvényszék előtt jelenleg is folyamatban lévő perben jelen per alperese 2010. december 9-én az előkészítő irata mellékleteként csatolta az I. r. felperes és az M. Kft. között a 71. számú főút B.-B. elkerülő szakasza építési munkáira közös ajánlat benyújtása céljából 2005. március 24-én megkötött konzorciumi megállapodást, a Konzorcium és a pályázat kiírója, az Útgazdálkodás és Koordinációs Igazgatóság között létrejött vállalkozási szerződés kivonatát, az M. Kft.-nek az I. r. felpereshez címzett 2006. augusztus 23-án kelt az elszámolással kapcsolatos levelét, majd a 2011. szeptember 13-án megtartott tárgyaláson a Konzorcium 2008. január 28-án kelt szervezeti ábráját.A jelen per II. r. felperese a kártérítési perben alperesként - eltérő jogi álláspontjának fenntartása mellett - hozzájárult ahhoz, hogy a törvényszék ezeknek az iratoknak a tartalmát értékelje.
A jelen per alperesének jogi képviselője a hivatkozott négy dokumentumból a konzorciumi szerződést átadta dr. K.-N. Gy. ügyvéd részére. Más peres eljárásban e perben nem résztvevő felek hivatkoztak a dokumentumra.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a) pontja és a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az alperes megsértette a felperesek üzleti titkát azáltal, hogy a hivatkozott négy dokumentumot a kártérítési perben felhasználta. A jogsértés jogkövetkezményeként azt kérték, hogy a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés b) pontja alapján tiltsa el az alperest a további jogsértéstől akként, hogy ezeket az iratokat a jövőben sem peres eljárásokban, sem egyéb eljárásokban ne használhassa fel a felperesek hozzájárulása nélkül. Felperesek előadták, hogy bár az I. r. felperes mint fióktelep cég gazdasági önállósággal rendelkezik, azonban nem jogi személy. Az I. r. felperes teljes mértékben a II. r. felperes know-how-jára támaszkodva vett részt az útépítési projektben. A szoros gazdasági és szervezeti együttműködés miatt a felperesek üzleti titkai nem választhatók el. Az alperes az iratokat jogellenesen szerezte meg, ezzel önmagában megvalósította az üzleti titok megsértését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesek nem jelölték meg, hogy mi az a magatartás, melynek jogellenessége nyilvánvaló, mi az a védendő érdekük, amely az üzleti titok megsértését jelenti. A felperesek valódi célja a bizonyítás ellehetetlenítése a kártérítési perben. Hangsúlyozta, hogy az okiratokat zárt tárgyaláson csatolta, azokhoz jogszerűen juthatott hozzá pótmagánvádlóként, illetve hitelezőként, a felszámolótól a felszámolási eljárásban.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a II. r. felperes a per tárgyát jelentő okiratok körében nem volt szerződő fél, nem volt a levél címzettje, illetőleg a szervezeti ábra nem az ő felépítését mutatja. Az üzleti titok mint személyhez fűződő jog megsértése miatt ezért a II. r. felperes az alperessel szemben nem támaszthat igényt, ezért az elsőfokú bíróság a II. r. felperessel szemben perbeli legitimációjának hiánya miatt utasította el a keresetet. Az I. r. felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a per tárgyát jelentő iratokhoz nem jogellenesen jutott hozzá, és azokat jogszerű cél érdekében, perben bizonyítási eszközként használta fel. Erre való figyelemmel az I. r. felperes tekintetében is a kereset elutasításáról döntött.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a felperesek kereseti kérelmét két jogcím, a Tpvt. 4. §-a és a Ptk. 81. § (1) bekezdése alapján kell vizsgálni. A Tpvt. tárgyi hatálya a vállalkozások piaci magatartására terjed ki. Az üzleti élethez kapcsolódó, a vállalkozások tevékenységi körébe tartozó tevékenység minősül piaci magatartásnak. Egy vállalkozás perbeli cselekménye semmilyen szempontból nem tekinthető annak, azt nem a gazdasági életben, hanem bíróság előtt, nem a tevékenységi körét gyakorolva, hanem alkotmányos, illetve eljárási jogaival élve fejti ki. Ezért a bíróság előtt tanúsított magatartás nem ítélhető meg a Tpvt. szabályai szerint. A felperesek Tpvt.-re alapított keresete ez okból nem alapos.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesek keresetében megjelölt négy dokumentum a Ptk. 81. § (2) bekezdése szerinti üzleti titoknak minősül. Az üzleti titoksértést a Ptk. alapján az követi el, aki bármilyen módon annak birtokába jutott és azt nyilvánosságra hozza, vagy azzal visszaél. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes milyen úton szerezte meg a felperesek üzleti titkát jelentő dokumentumokat, csak azt kellett vizsgálni, hogy a birtokába jutott iratokat nyilvánosságra hozta-e, vagy azokkal más módon visszaélt-e. Álláspontja szerint az iratoknak bírósági eljárás során történő felhasználása nem minősül nyilvánosságra hozatalnak, ezért csak azt kellett vizsgálni, hogy azok bizonyítékként való felhasználása a per során visszaélésnek minősíthető-e. A másodfokú bíróság megítélése szerint a személyhez fűző jogok megsértésére nem hivatkozhattak alappal a felperesek, ha a bizonyításra köteles ellenérdekű fél kizárólag e kötelezettségének teljesítése érdekében használja fel a birtokába jutott üzleti titkot tartalmazó okiratot. A felperesek bizonyították, hogy az alperes jogi képviselője átadta a konzorciumi szerződést perbeli felhasználás céljára a II. r. felperessel hasonló okból perben álló más társaságok jogi képviselőjének. A felperesek maguk sem állították, hogy az átadott dokumentumot a perbeli felhasználáson kívül más célra használták volna, ezért az alperes jogi képviselőjének e magatartása is az előzővel azonos megítélés alá esik. A másodfokú bíróság nem vizsgálta, illetve nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy rendelkezik-e a II. r. felperes perbeli legitimációval, mert azt jogi álláspontjára tekintettel szükségtelennek tartotta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a pontosított keresetüknek helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet azt helyesen állapította meg, hogy a keresetben megjelölt négy dokumentum tartalma üzleti titok, illetve, hogy a közbeszerzéshez kapcsolódó egyes szerződések nem minősülnek automatikusan nyilvánosnak. Jogszabálysértő módon állapította meg, azonban a másodfokú bíróság, hogy a Tpvt. rendelkezései nem alkalmazhatók. Az alperes jogosulatlan, a Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartásával önmagában megsértette a felperesek üzleti titkait. Hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 81. §-ába ütköző módon állapította meg az alperes részéről az üzleti titok megsértésének hiányát. A másodfokú bíróság egyik hivatkozott jogcím alapján sem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes jogi képviselője harmadik személyek számára hozzáférhetővé tette a felperesek üzleti titkait, holott az alperes ezzel a magatartásával is megsértette a Ptk. 81. §-át, illetve Tpvt. 4. §-át. Végül hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet a Tpvt. 1. és 4. §-ába, valamint a Ptk. 81. §-ába ütköző módon nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a II. r. felperes rendelkezik-e perbeli legitimációval. A másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelmük indokainak részletes kifejtése során előadták, hogy a Tpvt. tárgyi hatálya fennáll, mert a jogalkotó célja az volt, hogy a vállalkozások magatartásainak lehető legszélesebb körét be lehessen vonni e szabályozás alá. Ebből következően egy vállalkozás valamennyi cselekménye piaci magatartásnak minősül. A perbeli esetben három, jól elkülöníthető cselekményt valósított meg az alperes: a felperesek üzleti titkait jogellenesen megszerezte, perben felhasználta, illetve továbbadta harmadik személyek részére. A perbeli felhasználás feltételezi a megszerzést is, ezért az a körülmény, hogy a perbeli felhasználás nem minősül az alperes, mint vállalkozás piaci magatartásának, nem legitimálja a felperesek üzleti titkainak jogellenes megszerzését, sem pedig annak továbbadását.
Az üzleti titkok megszerzésével kapcsolatban - felperesek álláspontja szerint - az alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy azokhoz miként jutott hozzá, és azt is, hogy azok megszerzése jogszerű volt.
A felperesek üzleti titkainak a kártérítési perben való felhasználása körében előadták, hogy a nyilvánosságra hozatal fogalmát tágan kell értelmezni, így abba beletartozik az iratok polgári perben történő bemutatása is. Annak elvi lehetősége, hogy a felperesek üzleti titkait harmadik személyek megismerhetik, már önmagában magában hordozza azt a veszélyt, hogy azokat illetéktelen harmadik személyek megismerhetik. Miután a nyilvánosságra hozatal fogalmát tágan kell értelmezni, ezért ebbe beletartozik az üzleti titkok illetéktelen személynek való átadása is. Sem a Ptk., sem a Tpvt. nem tartalmaz ugyanis olyan rendelkezést, amely alapján az üzleti titok jogosulatlan továbbadása meghatározott célból azzal a következménnyel járna, hogy az említett cselekmény nem minősül az üzleti titok megsértésének.
A felperesek kifejtették azt is, hogy a jogerős ítéletben az üzleti titok perbeli felhasználhatóságával kapcsolatban hivatkozott bírósági ítéletek a jelen perben - az eltérő tényállások miatt - nem alkalmazhatók.
A felperesek álláspontja szerint a bizonyítási teher szabályainak helyes alkalmazásával az állapítható meg, hogy az alperes jogellenesen szerezte meg a felperesek üzleti titkait, adta tovább, illetve használta fel azokat. A II. r. felperes perbeli legitimációja körében arra hivatkoztak, hogy a fióktelep és alapítója közötti kapcsolat komplex jogviszony, a fióktelep működését teljes egészében átszövő alá-fölérendeltségi jogi kapcsolat lehetetlenné teszi, hogy a fióktelep jogi személyiséggel rendelkező jogalany lehessen. A felperesek közötti szoros kapcsolat miatt a perbeli üzleti titkok nem választhatók el egymástól, ezért a II. r. felperes is azok jogosultjának minősült, és mint ilyen perbeli legitimációval rendelkezik.
A felperesek kifejtették azt is, hogy a perben a Ptk. és a Tpvt. szabályainak alkalmazásakor nem mellőzhető az uniós joganyag vizsgálata és alkalmazása sem. E körben elsősorban az EUMSz. 49. cikkében és 54. cikkében előírt letelepedés szabadságára, valamint az Alapjogi Charta 7-8., 16-17. cikkeire hivatkoztak. Kifejtették, az uniós jognak elsődlegessége van a nemzeti jog alkalmazhatóságához képest, és az Európai Unió Bírósága kötelező elvként rögzítette, a hatékony jogvédelem követelményét az uniós jog alkalmazásával kapcsolatban. A felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is indítványozták a hivatkozott elsődleges uniós jogi normák, illetve a megjelölt uniós közbeszerzési irányelvek értelmezését kérve. Hivatkoztak arra, hogy a Kúriát az EUMSz. 267. cikk (3) bekezdése alapján előterjesztési kötelezettség terheli.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt jogszabálysértőnek találta az alábbi indokokra tekintettel.
Az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen akként foglalt állást, hogy a perbeli dokumentumok kizárólag az I. r. felperes üzleti titkai, ezért a keresetet a II. r. felperessel szemben kereshetőségi joga hiányában utasította el. Ehhez képest a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben azt rögzítette, hogy a perbeli dokumentumok üzleti titoknak minősülnek, de nem vizsgálta - a kereset elbírálása körében kifejtett eltérő jogi álláspontja miatt - hogy azok melyik felperes személyéhez fűződnek. A Kúria megítélése szerint a fenti jogkérdésnek egyrészt a II. r. felperes kereshetőségi joga szempontjából, másrészt a kártérítési perben a II. r. felperes által adott hozzájárulás jogi megítélése szempontjából van jelentősége.
A másodfokú bíróság nem vizsgálta és nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy a felperesek közötti kapcsolat (külföldi vállalkozás-fióktelep) alapján a II. r. felperes nyilatkozata minősülhet-e az I. r. felperes nevében tett jogszerű nyilatkozatnak is, mely a jogvita eldöntése szempontjából ugyancsak kulcskérdés.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a felperesek keresetükben a jogsértés körében annak megállapítását is kérték, hogy az alperes az üzleti titkot jogosulatlanul adta tovább harmadik személyek számára. A peranyagból az állapítható meg, hogy a felperesek nem e tekintetben, hanem a jogsértés megállapításának jogkövetkezményeként az üzleti titok továbbadásától való eltiltás iránt terjesztettek elő határozott kereseti kérelmet. (Ugyanakkor a fentieket igazoló bizonyítékot csatoltak.) Felperesek először a fellebbezésükben hivatkoztak az üzleti titok továbbadásának jogellenességére, mint a kereset részét jelentő jogellenes magatartásra, ezért e körben a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az erre való hivatkozás érdemi elbírálását a Pp. 246. §-a lehetővé tette-e.
A másodfokú bíróság kizárólag a Ptk. 81. §-a alapján vizsgálta, hogy az üzleti titok megsértése megvalósult-e, vagyis az alperes a birtokába jutott üzleti titkot jogosulatlanul hozta-e nyilvánosságra, vagy azzal egyéb módon visszaélt-e, amikor azt a kártérítési perben felhasználta. A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy nem minősül az üzleti titok nyilvánosságra hozatalának annak peres eljárásban bizonyítékként történő becsatolása: a nyilvánosságra hozatal előre nem meghatározható kör számára történő megismerést teszi lehetővé, ehhez képest a peres eljárásban csak meghatározott személyek szerezhetnek tudomást a peranyag tartalmáról. Ami a Ptk. 81. §-a által tiltott visszaélést megvalósító magatartást illeti, a Kúria egyetért a másodfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésére nem hivatkozhat alappal a fél, ha a bizonyításra köteles ellenérdekű fél e kötelezettségének teljesítése körében használja fel a birtokába jutott üzleti titkot tartalmazó okiratot, de csak abban az esetben, ha az üzleti titok a perben eljáró fél üzleti titka.
A másodfokú bíróság azonban a fenti körben lényeges tényállási elemeket nem derített fel és nem értékelt. Így nem vizsgálta, hogy a négy dokumentum csak az I. r. felperes személyéhez fűződő, vagy mindkét felperes közös üzleti titka. Amennyiben az közös üzleti titok, a II. r. felperes jogszerűen nem hivatkozhat annak megsértésére, mert a kártérítési perben félként eljárva hozzájárulását adta azok perbeli felhasználásához. A sértett hozzájárulása a visszaélés jogellenességét kizárja. Abban az esetben, ha az üzleti titok csak az I. r. felperes személyéhez köthető, vagy közös üzleti titoknak minősül, vizsgálni szükséges, hogy a II. r. felperes perbeli hozzájáruló nyilatkozata az I. r. felperes nevében tett nyilatkoznak is tekinthető-e. Amennyiben igen, ez a visszaélés megállapíthatóságát szintén kizárja. Amennyiben nem, ebben az esetben a perben nem álló I. r. felperes üzleti titkának felhasználása más peres felek közötti eljárásban megvalósítja a Ptk. szerinti visszaélést.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az üzleti titok továbbadását nem tekintette jogellenesnek, figyelemmel arra, hogy azokat a harmadik személyek szintén peres eljárásban bizonyítékként használták fel. A Kúria álláspontja szerint - amennyiben ez a továbbadás a másodfokú eljárás tárgyát képezheti - e körben nem azt kell vizsgálni, hogy a harmadik személyek milyen célra használták fel azokat, hanem azt, hogy a jelen per alperese azt jogszerűen továbbadhatta-e, mert ezzel már nem a saját perbeli védekezését gyakorolta.
A Kúria megítélése szerint - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően - az alperes magatartását a Tpvt. 4. §-a alapján is vizsgálni kell. A Kúria elfogadta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az üzleti titok felhasználása peres, vagy nemperes eljárásban a félként résztvevő jogosulttal szemben piaci magatartásnak nem tekinthető, ezért a Tpvt. 4. §-ában tiltott tisztességtelen felhasználás kérdése nem merülhet fel. Ugyanakkor - erre irányuló kereset alapján - azt vizsgálni szükséges, hogy az üzleti titok megszerzésére tisztességtelenül került-e sor, mert egy versenytárs üzleti titkainak megszerzése piaci magatartásnak minősül. Abban az esetben viszont, ha egy peres fél - mint a konkrét esetben a II. r. felperes -, hozzájárulását adta az üzleti titok perbeli felhasználásához, e hozzájárulással lemondott annak lehetőségéről, hogy később az üzleti titok tisztességtelen módon történt megszerzésére hivatkozhasson az adott perbeli felhasználás körében. A Kúria e körben is megfelelően irányadónak tekinti a Ptk. 81. §-a alapján visszaélésnek minősülő magatartással összefüggésben korábban kifejtetteket.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra is, hogy a Ptk. és Tpvt. olyan értelmezése, amely szerint az üzleti titoknak minősülő üzleti információ harmadik személyek által, engedély nélküli megszerzése és egy perben való felhasználása, valamint más személyek részére történő továbbadása nem minősül nyilvánosságra hozatalnak, sem visszaélésnek, azaz nem jelenti az üzleti titok megsértését, az EUMSz. 49., 54. cikkeiben szabályozott letelepedés szabadsága, valamint az Alapjogi Charta 7., 9. és 16. cikkeit is sérti. A hivatkozott uniós jogi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati eljárásban az EUMSz. 267. cikk (3) bekezdésére hivatkozással előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták.
A Kúria utal arra, hogy az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikkének (2) bekezdése, világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit. Amennyiben valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, az Európai Unió Bírósága annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd a C- 617/10. sz. Akerberg Fransson- ügyben 2013. február 26-án hozott ítélet 22. pontját, a C- 14/13. sz. Cholakova- ügyben 2013. június 6-án hozott végzés 30. pontját, valamint a C- 488/12-C- 491/12. és C- 526/12. sz., N. és társai egyesített ügyekben 2013. október 10-én hozott végzés 17. pontját).
Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének előfeltétele, hogy a konkrét uniós jogi norma értelmezésére a jogvita eldöntéséhez legyen szükség. A kért jogvédelmet a Ptk. és a Tpvt. hivatkozott rendelkezései hatékonyan biztosítják, az adott ügyben nem az uniós jog értelmezése a vitás, a tényállás egyes elemeit nem a letelepedés szabadsága, hanem az üzleti titoksértés körében kell megfelelően minősíteni. E jogkérdések, és ezáltal a jogvita eldöntéséhez az uniós jog értelmezése nem szükséges. Ezért az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet a Kúria a Pp. 155/A. §-a alapján elutasította. Helyesnek találta, hogy a perben eljárt bíróságok sem kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárást e körben.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a fent kifejteteknek megfelelően vizsgálnia kell, hogy a perbeli üzleti titkok mely felpereshez köthetők; ennek fényében állást kell foglalnia a II. r. felperesnek a kártérítési perben tett hozzájáruló nyilatkozatának hatályáról; vizsgálnia kell, hogy az üzleti titok továbbadása a Pp. 246. §-a alapján a jogszabálysértés körében érdemben vizsgálható-e; végül azt, hogy a hozzájáruló nyilatkozat hatályával kapcsolatos döntésétől függően a Tpvt. 4. §-a alapján az üzleti titok tisztességtelen megszerzése az alperes részéről megállapítható-e.
(Kúria, Gfv. VII. 30.309/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Kővári Tercsák Salans SNR DENTON EUROPE Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Tercsák Tamás ügyvéd és a Köhler Ügyvédi Iroda, ügyintéző: Andreas Köhler ügyvéd által képviselt H. AG Magyarországi Fióktelepe I.r. és H. AG II.r. felperesnek a Dr. Haller Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Haller Zoltán ügyvéd által képviselt L. Kft. alperes ellen a Budapest Környéki Törvényszéken 7.G.40.205/2011. számon indult és a Fővárosi Ítélőtábla 14.Gf.40.555/2012/6. számú jogerős ítéletével befejezett perében a jogerős ítélet ellen a felperesek részéről előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson - meghozta a következő
v é g z é s t:
A Kúria a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasítja.
Megállapítja, hogy az I-II.r. felpereseknek 133.500 (Egyszázharmincháromezer-ötszáz) Ft felülvizsgálati eljárási költsége merült fel.
Ez ellen a végzés ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
A jelen per alperese vállalkozói díj mint kár megtérítése iránt pert indított a felszámolás alatt álló M. Kft. tagjai, a P. Bt., az E. SA és a jelen per II.r. felperese ellen, arra való hivatkozással, hogy a felszámolás alá került M. Kft.-t tervszerűen, súlyosan gondatlanul, vagy szándékosan fizetésképtelen helyzetbe hozták, a vagyonát elvonták és a bevételeit csökkentették, ezért az M. Kft. által elismert hitelezői igénye kielégítetlen maradt (továbbiakban: kártérítési per). A Fővárosi Törvényszék előtt jelenleg is folyamatban lévő perben jelen per alperese 2010. december 9-én az előkészítő irata mellékleteként csatolta az I.r. felperes és az M. Kft. között a 71. számú főút Balatonakarattya-Balatonfűzfő elkerülő szakasza építési munkáira közös ajánlat benyújtása céljából 2005. március 24-én megkötött konzorciumi megállapodást, a Konzorcium és a pályázat kiírója, az Útgazdálkodás és Koordinációs Igazgatóság között létrejött vállalkozási szerződés kivonatát, az M. Kft-nek az I.r. felpereshez címzett 2006. augusztus 23-án kelt az elszámolással kapcsolatos levelét, majd a 2011. szeptember 13-án megtartott tárgyaláson a Konzorcium 2008. január 28-án kelt szervezeti ábráját.
A jelen per II.r. felperese a kártérítési perben alperesként - eltérő jogi álláspontjának fenntartása mellett - hozzájárult ahhoz, hogy a Fővárosi Törvényszék ezeknek az iratoknak a tartalmát értékelje.
A jelen per alperesének jogi képviselője a hivatkozott négy dokumentumból a konzorciumi szerződést átadta dr. K.-N. Gy. ügyvéd részére. Más peres eljárásban e perben nem résztvevő felek hivatkoztak a dokumentumra.
A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték az 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) 86. § (2) bekezdés a) pontja és a Ptk. 84. § (1) bekezdés a) pontja alapján, hogy az alperes megsértette a felperesek üzleti titkát azáltal, hogy a hivatkozott négy dokumentumot a kártérítési perben felhasználta. A jogsértés jogkövetkezményeként azt kérték, hogy a bíróság a Ptk. 84. § (1) bekezdés b) pontja és a Tpvt. 86. § (2) bekezdés b) pontja alapján tiltsa el az alperest a további jogsértéstől akként, hogy ezeket az iratokat a jövőben sem peres eljárásokban, sem egyéb eljárásokban ne használhassa fel a felperesek hozzájárulása nélkül. Felperesek előadták, hogy bár az I.r. felperes mint fióktelep cég, és gazdasági önállósággal rendelkezik, azonban nem jogi személy. Az I.r. felperes teljes mértékben a II.r. felperes know-how-jára támaszkodva vett részt az útépítési projektben. A szoros gazdasági és szervezeti együttműködés miatt a felperesek üzleti titkai nem választhatók el. Az alperes az iratokat jogellenesen szerezte meg, ezzel önmagában megvalósította az üzleti titok megsértését.
Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a felperesek nem jelölték meg, hogy mi az a magatartás, melynek jogellenessége nyilvánvaló, mi az a védendő érdekük, amely az üzleti titok megsértését jelenti. A felperesek valódi célja a bizonyítás ellehetetlenítése a kártérítési perben. Hangsúlyozta, hogy az okiratokat zárt tárgyaláson csatolta, azokhoz jogszerűen juthatott hozzá pótmagánvádlóként, illetve hitelezőként, a felszámolótól a felszámolási eljárásban.
Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megítélése szerint a II.r. felperes a per tárgyát képező okiratok körében nem volt szerződő fél, nem volt a levél címzettje, illetőleg a szervezeti ábra nem az ő felépítését mutatja. Az üzleti titok mint személyhez fűződő jog megsértése miatt ezért a II.r. felperes igényt az alperessel szemben nem támaszthat, ezért az elsőfokú bíróság a II.r. felperessel szemben perbeli legitimációjának hiánya miatt utasította el a keresetet. Az I.r. felperes vonatkozásában az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az alperes a per tárgyát képező iratokhoz nem jogellenesen jutott hozzá, és azokat jogszerű cél érdekében, perben bizonyítási eszközként használta fel. Erre való figyelemmel az I.r. felperes tekintetében is a kereset elutasításáról döntött.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés indokaira tekintettel arra hivatkozott: a felperesek kereseti kérelmét két jogcím, a Tpvt. 4. §-a és a Ptk. 81. § (1) bekezdése alapján kell vizsgálni. A Tpvt. tárgyi hatálya a vállalkozások piaci magatartására terjed ki. Az üzleti élethez kapcsolódó, a vállalkozások tevékenységi körébe tartozó tevékenység minősül piaci magatartásnak. Egy vállalkozás perbeli cselekménye semmilyen szempontból nem tekinthető annak, azt nem a gazdasági életben, hanem bíróság előtt, nem a tevékenységi körét gyakorolva, hanem alkotmányos, illetve eljárási jogaival élve fejti ki. Ezért a bíróság előtt tanúsított magatartás nem ítélhető meg a Tpvt. szabályai szerint. A felperesek Tpvt.-re alapított keresete ez okból nem alapos.
A másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesek keresetében megjelölt négy dokumentum a Ptk. 81. § (2) bekezdése szerinti üzleti titoknak minősül. Az üzleti titoksértést a Ptk. alapján az követi el, aki bármilyen módon annak birtokába jutott és azt nyilvánosságra hozza, vagy azzal visszaél. Ezért nincs jelentősége annak, hogy az alperes milyen úton szerezte meg a felperesek üzleti titkát képező dokumentumokat, csak azt kellett vizsgálni, hogy a birtokába jutott iratokat nyilvánosságra hozta-e, vagy azokkal más módon visszaélt-e. Álláspontja szerint az iratoknak bírósági eljárás során történő felhasználása nyilvánosságra hozatalnak nem minősül, ezért csak azt kellett vizsgálni, hogy azok bizonyítékként való felhasználása a per során visszaélésnek minősíthető-e. A másodfokú bíróság megítélése szerint a személyhez fűző jogok megsértésére nem hivatkozhattak alappal a felperesek, ha a bizonyításra köteles ellenérdekű fél kizárólag e kötelezettségének teljesítése érdekében használja fel a birtokába jutott üzleti titkot tartalmazó okiratot. A felperesek bizonyították, hogy az alperes jogi képviselője átadta a konzorciumi szerződést perbeli felhasználás céljára a II.r. felperessel hasonló okból perben álló más társaságok jogi képviselőjének. A felperesek maguk sem állították, hogy az átadott dokumentumot a perbeli felhasználáson kívül más célra használták volna, ezért az alperes jogi képviselőjének ezen magatartása is az előzővel azonos megítélés alá esik. A másodfokú bíróság nem vizsgálta, illetve nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy rendelkezik-e a II.r. felperes perbeli legitimációval, mert azt jogi álláspontjára tekintettel szükségtelennek tartotta.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmükben a felperesek a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a jogszabályoknak megfelelő, a pontosított keresetüknek helytadó határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérték. Álláspontjuk szerint a jogerős ítélet azt helyesen állapította meg, hogy a keresetben megjelölt négy dokumentum tartalma üzleti titok, illetve, hogy a közbeszerzéshez kapcsolódó egyes szerződések nem minősülnek automatikusan nyilvánosnak. Jogszabálysértő módon állapította meg, ugyanakkor a másodfokú bíróság, hogy a Tpvt. rendelkezései nem alkalmazhatók. Az alperes jogosulatlan, a Tpvt. 4. §-ába ütköző magatartásával önmagában megsértette a felperesek üzleti titkait. Hivatkoztak arra is, hogy a jogerős ítélet a Ptk. 81. §-ába ütköző módon állapította meg az alperes részéről az üzleti titok megsértésének hiányát. A másodfokú bíróság egyik hivatkozott jogcím alapján sem tulajdonított jelentőséget annak, hogy az alperes jogi képviselője harmadik személyek számára hozzáférhetővé tette a felperesek üzleti titkait, holott az alperes ezzel a magatartásával is megsértette a Ptk. 81. §-át, illetve Tpvt. 4. §-át. Végül hivatkoztak arra, hogy a jogerős ítélet a Tpvt. 1. és 4. §-ába, valamint a Ptk. 81. §-ába ütköző módon nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a II. r. felperes rendelkezik-e perbeli legitimációval. A másodfokú bíróság a Pp. 221. § (1) bekezdésében foglalt indokolási kötelezettségének sem tett eleget.
A felülvizsgálati kérelmük indokainak részletes kifejtése során előadták, hogy a Tpvt. tárgyi hatálya fennáll, mivel a jogalkotó célja az volt, hogy a vállalkozások magatartásainak lehető legszélesebb körét be lehessen vonni e szabályozás alá. Ebből következően egy vállalkozás valamennyi cselekménye piaci magatartásnak minősül. A perbeli esetben három, jól elkülöníthető cselekményt valósított meg az alperes: a felperesek üzleti titkait jogellenesen megszerezte, perben felhasználta, illetve továbbadta harmadik személyek részére. A perbeli felhasználás feltételezi a megszerzést is, ezért az a körülmény, hogy a perbeli felhasználás nem minősül az alperes, mint vállalkozás piaci magatartásának, nem legitimálja a felperesek üzleti titkainak jogellenes megszerzését, sem pedig annak továbbadását.
Az üzleti titkok megszerzésével kapcsolatban - felperesek álláspontja szerint - az alperesnek kellett volna bizonyítani, hogy azokhoz miként jutott hozzá, és azt is, hogy azok megszerzése jogszerű volt.
A felperesek üzleti titkainak a kártérítési perben való felhasználása körében előadták, hogy a nyilvánosságra hozatal fogalmát tágan kell értelmezni, így abba beletartozik az iratok polgári perben történő bemutatása is. Annak elvi lehetősége, hogy a felperesek üzleti titkait harmadik személyek megismerhetik, már önmagában magában hordozza azt a veszélyt, hogy azokat illetéktelen harmadik személyek megismerhetik. Mivel a nyilvánosságra hozatal fogalmát tágan kell értelmezni, ezért ebbe beletartozik az üzleti titkok illetéktelen személynek való átadása is. Sem a Ptk., sem a Tpvt. nem tartalmaz ugyanis olyan rendelkezést, amely alapján az üzleti titok jogosulatlan továbbadása meghatározott célból azzal a következménnyel járna, hogy az említett cselekmény nem minősül az üzleti titok megsértésének.
A felperesek kifejtették azt is, hogy a jogerős ítéletben az üzleti titok perbeli felhasználhatóságával kapcsolatban hivatkozott bírósági ítéletek a jelen perben - az eltérő tényállások miatt - nem alkalmazhatóak.
A felperesek álláspontja szerint a bizonyítási teher szabályainak helyes alkalmazásával az állapítható meg, hogy az alperes jogellenesen szerezte meg a felperesek üzleti titkait, adta tovább, illetve használta fel azokat. A II. r. felperes perbeli legitimációja körében arra hivatkoztak, hogy a fióktelep és alapítója közötti kapcsolat komplex jogviszony, a fióktelep működését teljes egészében átszövő alá-fölérendeltségi jogi kapcsolat lehetetlenné teszi, hogy a fióktelep jogi személyiséggel rendelkező jogalany lehessen. A felperesek közötti szoros kapcsolat miatt a perbeli üzleti titkok nem választhatók el egymástól, ezért a II. r. felperes is azok jogosultjának minősült, és mint ilyen perbeli legitimációval rendelkezik.
A felperesek kifejtették azt is, hogy a perben a Ptk. és a Tpvt. szabályainak alkalmazásakor nem mellőzhető az uniós joganyag vizsgálata és alkalmazása sem. E körben elsősorban az EUMSz. 49. cikkében és 54. cikkében előírt letelepedés szabadságára, valamint az Alapjogi Charta 7-8., 16-17. cikkeire hivatkoztak. Kifejtették, az uniós jognak elsődlegessége van a nemzeti jog alkalmazhatóságához képest, és az Európai Unió Bírósága kötelező elvként rögzítette, a hatékony jogvédelem követelményét az uniós jog alkalmazásával kapcsolatban. A felperesek előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését is indítványozták a hivatkozott elsődleges uniós jogi normák, illetve a megjelölt uniós közbeszerzési irányelvek értelmezését kérve. Hivatkoztak arra, hogy a Kúriát az EUMSz. 267. cikk (3) bekezdése alapján előterjesztési kötelezettség terheli.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül és azt jogszabálysértőnek találta az alábbi indokokra tekintettel.
Az elsőfokú bíróság ítéletében egyértelműen akként foglalt állást, hogy a perbeli dokumentumok kizárólag az I.r. felperes üzleti titkai, ezért a keresetet a II.r. felperessel szemben kereshetőségi joga hiányában utasította el. Ehhez képest a másodfokú bíróság a jogerős ítéletben azt rögzítette, hogy a perbeli dokumentumok üzleti titoknak minősülnek, de nem vizsgálta - a kereset elbírálása körében kifejtett eltérő jogi álláspontja miatt - hogy azok melyik felperes személyéhez fűződnek. A Kúria megítélése szerint a fenti jogkérdésnek egyrészt a II.r. felperes kereshetőségi joga szempontjából, másrészt a kártérítési perben a II.r. felperes által adott hozzájárulás jogi megítélése szempontjából van jelentősége.
A másodfokú bíróság nem vizsgálta és nem foglalt állást abban a kérdésben sem, hogy a felperesek közötti kapcsolat (külföldi vállalkozás-fióktelep) alapján a II.r. felperes nyilatkozata minősülhet-e az I.r. felperes nevében tett jogszerű nyilatkozatnak is, mely a jogvita eldöntése szempontjából ugyancsak kulcskérdés.
Tévedett a másodfokú bíróság, amikor úgy foglalt állást, hogy a felperesek keresetükben a jogsértés körében annak megállapítását is kérték, hogy az alperes az üzleti titkot jogosulatlanul adta tovább harmadik személyek számára. A peranyagból az állapítható meg, hogy a felperesek nem e tekintetben, hanem a jogsértés megállapításának jogkövetkezményeként az üzleti titok továbbadásától való eltiltás iránt terjesztettek elő határozott kereseti kérelmet. (Ugyanakkor a fentieket igazoló bizonyítékot csatoltak.) Felperesek először a fellebbezésükben hivatkoztak az üzleti titok továbbadásának jogellenességére, mint a kereset részét képező jogellenes magatartásra, ezért e körben a másodfokú bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy az erre való hivatkozás érdemi elbírálását a Pp. 246. §-a lehetővé tette-e.
A másodfokú bíróság kizárólag a Ptk. 81. §-a alapján vizsgálta, hogy az üzleti titok megsértése megvalósult-e, vagyis az alperes a birtokába jutott üzleti titkot jogosulatlanul hozta-e nyilvánosságra, vagy azzal egyéb módon visszaélt-e, amikor azt a kártérítési perben felhasználta. A Kúria egyetért a másodfokú bírósággal abban, hogy nem minősül az üzleti titok nyilvánosságra hozatalának annak peres eljárásban bizonyítékként történő becsatolása: a nyilvánosságra hozatal előre nem meghatározható kör számára történő megismerést teszi lehetővé, ehhez képest a peres eljárásban csak meghatározott személyek szerezhetnek tudomást a peranyag tartalmáról. Ami a Ptk. 81. §-a által tiltott visszaélést megvalósító magatartást illeti, a Kúria egyetért a másodfokú bíróság azon megállapításával, hogy a személyhez fűződő jogok megsértésére nem hivatkozhat alappal a fél, ha a bizonyításra köteles ellenérdekű fél e kötelezettségének teljesítése körében használja fel a birtokába jutott üzleti titkot tartalmazó okiratot, de csak abban az esetben, ha az üzleti titok a perben eljáró fél üzleti titka.
A másodfokú bíróság ugyanakkor a fenti körben lényeges tényállási elemeket nem derített fel és nem értékelt. Így nem vizsgálta, hogy a négy dokumentum csak az I.r. felperes személyéhez fűződő, vagy mindkét felperes közös üzleti titka. Amennyiben az közös üzleti titok, a II.r. felperes jogszerűen nem hivatkozhat annak megsértésére, mivel a kártérítési perben félként eljárva hozzájárulását adta azok perbeli felhasználásához. A sértett hozzájárulása a visszaélés jogellenességét kizárja. Abban az esetben, ha az üzleti titok csak az I.r. felperes személyéhez köthető, vagy közös üzleti titoknak minősül, vizsgálni szükséges, hogy a II.r. felperes perbeli hozzájáruló nyilatkozata az I.r. felperes nevében tett nyilatkoznak is tekinthető-e. Amennyiben igen, ez a visszaélés megállapíthatóságát szintén kizárja. Amennyiben nem, ebben az esetben a perben nem álló I.r. felperes üzleti titkának felhasználása más peres felek közötti eljárásban megvalósítja a Ptk. szerinti visszaélést.
A másodfokú bíróság jogerős ítéletében az üzleti titok továbbadását nem tekintette jogellenesnek, figyelemmel arra, hogy azokat a harmadik személyek szintén peres eljárásban bizonyítékként használták fel. A Kúria álláspontja szerint - amennyiben ez a továbbadás a másodfokú eljárás tárgyát képezheti - e körben nem azt kell vizsgálni, hogy a harmadik személyek milyen célra használták fel azokat, hanem azt, hogy a jelen per alperese azt jogszerűen továbbadhatta-e, mivel ezzel már nem a saját perbeli védekezését gyakorolta.
A Kúria megítélése szerint - a másodfokú bíróság álláspontjától eltérően - az alperes magatartását a Tpvt. 4. §-a alapján is vizsgálni kell. A Kúria osztotta a másodfokú bíróság álláspontját a tekintetben, hogy az üzleti titok felhasználása peres, vagy nemperes eljárásban a félként résztvevő jogosulttal szemben piaci magatartásnak nem tekinthető, ezért a Tpvt. 4. §-ában tiltott tisztességtelen felhasználás kérdése nem merülhet fel. Ugyanakkor - erre irányuló kereset alapján - azt vizsgálni szükséges, hogy az üzleti titok megszerzésére tisztességtelenül került-e sor, mivel egy versenytárs üzleti titkainak megszerzése piaci magatartásnak minősül. Abban az esetben viszont, ha egy peres fél - mint a konkrét esetben a II.r. felperes -, hozzájárulását adta az üzleti titok perbeli felhasználásához, e hozzájárulással lemondott annak lehetőségéről, hogy később az üzleti titok tisztességtelen módon történt megszerzésére hivatkozhasson az adott perbeli felhasználás körében. A Kúria e körben is megfelelően irányadónak tekinti a Ptk. 81. §-a alapján visszaélésnek minősülő magatartással összefüggésben korábban kifejtetteket.
A felperesek felülvizsgálati kérelmükben hivatkoztak arra is, hogy a Ptk. és Tpvt. olyan értelmezése, amely szerint az üzleti titoknak minősülő üzleti információ harmadik személyek által, engedély nélküli megszerzése és egy perben való felhasználása, valamint más személyek részére történő továbbadása nem minősül nyilvánosságra hozatalnak, sem visszaélésnek, azaz nem jelenti az üzleti titok megsértését, az EUMSz. 49., 54. cikkeiben szabályozott letelepedés szabadsága, valamint az Alapjogi Charta 7., 9. és 16. cikkeit is sérti. A hivatkozott uniós jogi rendelkezések értelmében a felülvizsgálati eljárásban az EUMSz. 267. cikk (3) bekezdésére hivatkozással előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését indítványozták.
A Kúria utal arra, hogy az Alapjogi Charta 51. cikkének (1) bekezdése szerint a Charta rendelkezéseinek a tagállamok csak annyiban címzettjei, amennyiben az Unió jogát hajtják végre. Az EUSz. 6. cikk (1) bekezdése, akárcsak a Charta 51. cikkének (2) bekezdése, világossá teszi, hogy ez utóbbi rendelkezései semmilyen módon nem terjesztik ki az Uniónak a Szerződésekben meghatározott hatásköreit. Amennyiben valamely jogi helyzet nem tartozik az uniós jog alkalmazási körébe, az Európai Unió Bírósága annak elbírálására nem rendelkezik hatáskörrel, a Charta esetleg hivatkozott rendelkezései pedig önmagukban nem alapozhatják meg e hatáskört (lásd a C 617/10. sz. Akerberg Fransson ügyben 2013. február 26 án hozott ítélet 22. pontját, a C 14/13. sz. Cholakova ügyben 2013. június 6 án hozott végzés 30. pontját, valamint a C 488/12-C 491/12. és C 526/12. sz., Nagy és társai egyesített ügyekben 2013. október 10 én hozott végzés 17. pontját).
Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének előfeltétele, hogy a konkrét uniós jogi norma értelmezésére a jogvita eldöntéséhez legyen szükség. A kért jogvédelmet a Ptk. és a Tpvt. hivatkozott rendelkezései hatékonyan biztosítják, az adott ügyben nem az uniós jog értelmezése a vitás, a tényállás egyes elemeit nem a letelepedés szabadsága, hanem az üzleti titoksértés körében kell megfelelően minősíteni. E jogkérdések, és ezáltal a jogvita eldöntéséhez az uniós jog értelmezése nem szükséges. Ezért az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmet a Kúria a Pp. 155/A. §-a alapján elutasította. Helyesnek találta, hogy a perben eljárt bíróságok sem kezdeményeztek előzetes döntéshozatali eljárást e körben.
Mindezekre figyelemmel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárásra, új határozat hozatalára utasította.
A megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak a fent kifejtetteknek megfelelően vizsgálnia kell, hogy a perbeli üzleti titkok mely felpereshez köthetők; ennek fényében állást kell foglalnia a II.r. felperesnek a kártérítési perben tett hozzájáruló nyilatkozatának hatályáról; vizsgálnia kell, hogy az üzleti titok továbbadása a Pp. 246. §-a alapján a jogszabálysértés körében érdemben vizsgálható-e; végül azt, hogy a hozzájáruló nyilatkozat hatályával kapcsolatos döntésétől függően a Tpvt. 4. §-a alapján az üzleti titok tisztességtelen megszerzése az alperes részéről megállapítható-e.
A Kúria a Pp. 275. § (5) bekezdése alapján a peres felek felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét csak megállapította, annak viseléséről a megismételt eljárásban a másodfokú bíróságnak kell határoznia.
Budapest, 2014. március 11.
Dr. Vezekényi Ursula sk. a tanács elnöke, Dr. Osztovits András sk. előadó-bíró, Dr. Csőke Andrea sk. bíró
(Kúria Gfv. VII. 30.309/2013.)