adozona.hu
AVI 2014.6.57
AVI 2014.6.57
Az Itv. 5. § (1) bekezdése szerinti illetékmentességi bejelentési határidő elmulasztásához az Itv. semmilyen jogkövetkezményt nem fűz. Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 5. § (1) bek.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A L. Ingatlan Zrt. 2008. február 27-én kelt adásvételi szerződéssel zártvégű pénzügyi lízingbe adás céljából vásárolta meg a perbeli ingatlant 50 millió Ft vételárért. A felperes ezt az ingatlant zárvégű pénzügyi lízing formájában lízingbe vette. Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásával 5 100 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékelőleg, továbbá 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a mulasztási bírság törlése érdekében fellebbezést nyújtott be...
AVI 2014.6.57 Az Itv. 5. § (1) bekezdése szerinti illetékmentességi bejelentési határidő elmulasztásához az Itv. semmilyen jogkövetkezményt nem fűz.
Alkalmazott jogszabály: 1990. évi XCIII. tv. 5. § (1) bek.
A L. Ingatlan Zrt. 2008. február 27-én kelt adásvételi szerződéssel zártvégű pénzügyi lízingbe adás céljából vásárolta meg a perbeli ingatlant 50 millió Ft vételárért. A felperes ezt az ingatlant zárvégű pénzügyi lízing formájában lízingbe vette. Az elsőfokú adóhatóság fizetési meghagyásával 5 100 000 Ft visszterhes vagyonátruházási illetékelőleg, továbbá 150 000 Ft mulasztási bírság megfizetésére kötelezte a felperest. A felperes a mulasztási bírság törlése érdekében fellebbezést nyújtott be, mely alapján az alperes határozatával a mulasztási bírságot törölte. A vagyonátruházási illeték vonatkozásában a fizetési meghagyás fellebbezés hiányában 2008. szeptember 6. napján jogerőre emelkedett.A felperes 2009. augusztus 17-én, majd augusztus 31-én az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján illetékmentességére hivatkozott és kérte a befizetett illeték visszautalását.
Az elsőfokú adóhatóság a felperes illeték visszatérítésére és törlésére irányuló kérelmét elutasította azzal, hogy az adásvételi szerződés benyújtásakor az Itv. 5. § (3) bekezdése szerinti nyilatkozatot nem nyújtotta be. Az alperes 2239324546 számú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését és új eljárás lefolytatására kötelezését kérte azzal, hogy az új eljárásban a felperes személyes illetékmentességét figyelembe kell venni. Az illetékmentességi nyilatkozat bejelentésének elmulasztása nem eredményezi az illetékmentesség elvesztését, nincs jogvesztő határidő elévülési időn belül, ezért a felperesnek lehetősége van a nyilatkozatot pótolni. Az adóhatóság nem tájékoztatta jogairól, hiánypótlásra nem hívta fel.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Kifejtette, hogy az Itv. 5. § (3) bekezdése pontosan meghatározza, hogy a teljes személyes illetékmentességben való részesüléshez a vagyonszerzőnek mikor (a vagyonszerzés illetékkiszabás céljából történő bejelentésekor, azzal egyidejűleg) és miről (a törvényes feltételek meglétéről) nyilatkoznia kell. A felperes azonban az illetékmentesség megállapításához szükséges nyilatkozatát a vagyonszerzés bejelentésének időpontjában nem tette meg.
Az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja szerint teljes személyes illetékmentességben részesült a társadalmi szervezet, a köztestület és a közhasznú társaság. A felperes által a keresetében hivatkozott Itv. 5. § (1) bekezdés m) pontja csak 2009. január 1-jétől hatályos, így a perben nem alkalmazható.
Az illetékfizetési kötelezettség, illetve az illetékmentesség alkalmazhatósága tekintetében az Itv. az irányadó jogszabály, ezért nem vehető figyelembe a felperes által az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) elévülési határidőre vonatkozó hivatkozása.
Mivel a felperesnek a szükséges nyilatkozatot az illetékkiszabás alapjául szolgáló adásvételi szerződéssel egy időben kellett volna előterjesztenie, az elsőfokú adóhatóságot nem terhelte ilyen hiánypótlási eljárásra vonatkozó kötelezettség.
A felperes által hivatkozott Legfelsőbb Bíróság Kfv. VI. 35.447/2008/4. számú ítélet tényállásában a felperes az illetékmentesség feltételére vonatkozó nyilatkozatát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nyújtotta be, a perbeli esetben azonban erre majdnem egy évvel később került sor. Az elsőfokú bíróság hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire az illetékmentesség feltételeire vonatkozó nyilatkozat, fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig történő benyújtásával kapcsolatban.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését és a keresetének történő helyt adást. Továbbra is fenntartotta jogi álláspontját, hogy személyes illetékmentesség illeti meg, a benyújtás határideje nem jogvesztő, arra az elévülési időn belül lehetőség van. Utalt arra, hogy 2008. szeptember 5-én (a fizetési meghagyás jogerőre emelkedése előtt) részletfizetési kérelmet nyújtott be, és az ahhoz csatolt iratokból megállapítható lett volna illetékmentessége. Az adóhatóság a felperest nem oktatta ki megfelelően jogairól, és saját adatbázisa alapján meggyőződhetett volna a felperes illetékmentességéről. Vitatta az alperesnek megállapított perköltség összegét.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta azzal, hogy a felperes az illetékmentességet a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig nem kérte, ezt nem igazolta, ilyen nyilatkozat hiányában az adóhatóságnak nem volt külön tájékoztatási, felhívási kötelezettsége.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkező tanácsai már több ítéletükben vizsgálták az illetékmentesség bejelentése határidejének jogkérdését. (Kfv. I. 35.115/2002, Kfv. I. 35.294/2002, Kfv. II. 39.320/2006, Kfv. VI. 35.409/2008. Kfv. VI. 35.449/2008) Ezek lényege, hogy az Itv. 5. § (1) bekezdése szerinti illetékmentesség bejelentési határidő elmulasztásához az Itv. semmilyen jogkövetkezményt nem fűz, így a felperes az illetékmentesség feltételére vonatkozó nyilatkozatát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig megteheti.
A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény 29. § (1) bekezdés b) pontja alapján jogegységi eljárásnak van helye, ha a Legfelsőbb Bíróság valamely tanácsa jogkérdésben el kíván térni a Legfelsőbb Bíróság másik ítélkező tanácsának határozatától. A Legfelsőbb Bíróság jelen ítélkező tanácsa azonban osztja a fentebb hivatkozott ítéletekben kifejtett elvi álláspontot, attól eltérni nem kíván, így a jogegységi eljárás kezdeményezésének nincs helye.
A perbeli esetben a felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig azonban nem hivatkozott az Itv. 5. § (1) bekezdés d) pontja alapján megillető illetékmentességre, és azt a (2) bekezdés alapján nem is igazolta. Közel egy évvel később, 2009. augusztus 17-én kelt nyilatkozatában hivatkozott először illetékmentességére. Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a kedvezmény igénybevételére vonatkozó határidőt az Itv. határozza meg, e körben az Art. elévülési szabályai nem alkalmazhatók.
A felperes keresetében nem, csak felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy már 2008. szeptember 5-én benyújtott olyan iratokat, amelyekből illetékmentessége megállapítható lett volna. A Legfelsőbb Bíróság ezzel kapcsolatban rögzíti, hogy a felülvizsgálati kérelemben már olyan új jogszabálysértésre nem lehet hivatkozni, amely nem volt a jogerős ítélet meghozatalát megelőző eljárás tárgya. A felperes ezen hivatkozása érdemben sem helytálló, hiszen maga is elismerte, hogy ezen kérelme részletfizetési kérelem volt, amelyet nem lehet illetékmentesség megállapítása iránti kérelemnek tekinteni.
Az elsőfokú bíróság szintén helytállóan állapította meg, hogy az adóhatóságot sem tájékoztatási, sem kioktatási kötelezettség nem terhelte az illetékmentességgel kapcsolatban, hiszen az illetékfizetésre kötelezett joga eldönteni, hogy kíván-e élni ezzel a lehetőséggel vagy sem. A felperes által felülvizsgálati kérelmében hivatkozott EBH 2003/908. sorszámú jogesetben is a felperes a fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően hivatkozott illetékmentességére.
A pertárgy értékére és az alperesi képviselő ügyben kifejtett tevékenységére figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság nem tartotta eltúlzottnak az elsőfokú bíróság által megállapított alperesi perköltséget.
A fentiekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legfelsőbb Bíróság, Kfv. I. 39.165/2010/8.)