adozona.hu
BH 2014.5.158
BH 2014.5.158
A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultsága és a felmentési ideje mértékének számítása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi olyan munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni, amikor megállapítható, hogy a volt munkáltató a Kjt. hatálya alá tartozott volna, függetlenül az igény keletkezésekori jogállásától [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 1. § (1) bekezdés, 87/A. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a közalkalmazotti jogviszonyát megelőzően 1973. október 22-től 1986. május 14-ig egy kutató intézettel állt munkaviszonyban, amely 1983. január 1-jétől vállalattá alakult át, 1992-ben kft.-vé, 1994-ben pedig részvénytársasággá.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2011. április 20-án közölt felmentésével - figyelemmel az öregségi nyugdíjjogosultság elérésére - 2011. augusztus 17. napjával megszüntette, és megfizette részére 25 éves közalkalmazotti jogviszony alapjá...
BH 2014.5.158 A közalkalmazott jubileumi jutalomra való jogosultsága és a felmentési ideje mértékének számítása szempontjából az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi olyan munkaviszonyban töltött időt figyelembe kell venni, amikor megállapítható, hogy a volt munkáltató a Kjt. hatálya alá tartozott volna, függetlenül az igény keletkezésekori jogállásától [1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 1. § (1) bekezdés, 87/A. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a közalkalmazotti jogviszonyát megelőzően 1973. október 22-től 1986. május 14-ig egy kutató intézettel állt munkaviszonyban, amely 1983. január 1-jétől vállalattá alakult át, 1992-ben kft.-vé, 1994-ben pedig részvénytársasággá.A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2011. április 20-án közölt felmentésével - figyelemmel az öregségi nyugdíjjogosultság elérésére - 2011. augusztus 17. napjával megszüntette, és megfizette részére 25 éves közalkalmazotti jogviszony alapján járó jubileumi jutalmat.
A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 30 és 40 éves jubileumi jutalma, további négy havi felmentési időre járó átlagkeresete megfizetésére.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 87/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerző időnek a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál eltöltött időt vette figyelembe, ezért az utóbb Zrt.-ként működő munkáltatónál munkaviszonyban eltöltött időszakot nem. Megállapította, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat alapján csak abban az esetben lehet figyelembe venni a Kjt. hatályba lépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati időt, amennyiben az jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozik.
A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 205. §-ának rendelkezése alapján minden igény tekintetében az igény keletkezésekor hatályos jogszabályban előírt feltételek fennállását kell vizsgálni. A perbeli jogvitában a felperes jubileumi jutalom iránti igénye vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésekor hatályos Kjt. 78. § (1) bekezdését, a 87. § (2) bekezdését és az Mt. 205. §-át kellett figyelembe venni. A Kjt. 87/A. §-át a jogalkotó a 2003. évi CXVIII. törvénnyel 2004. január 1-jével emelte be a törvénybe, vagyis az igény keletkezésekor, a Kjt. hatálybalépésekor 1992. július 1-jén - a 87. § (1) bekezdését kellett figyelembe venni. E szerint e törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.
A törvényszék álláspontja szerint a jubileumi jutalomra jogosultság feltételeként meghatározott közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek csak a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő, továbbá a 87. § (2) bekezdés b)-d) pontjai szerinti munkáltatóknál eltöltött idők minősülnek. A Kjt. hatálybalépése előtti, költségvetési intézetként működő munkáltatónál eltöltött szolgálati idő azért nem minősülhet jubileumi jutalomra jogosító időnek, mert a felperesi igény jogosultsági időpontjában a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) hatálya alá tartozó zárt körű részvénytársaságként működött, amely nem feleltethető meg az idézett jogszabályi feltételeknek.
Megállapította, hogy a Kjt. kizárólag a fizetési fokozat megállapításánál teszi lehetővé az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának beszámítását.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával az alperes kötelezését kérte 30 és 40 éves közalkalmazotti jogviszonya alapján járó jubileumi jutalma, továbbá négy havi átlagkeresetének megfelelő felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 78. § (1) bekezdését, a 87/A. § (1) bekezdését, valamint a 87. § (2) bekezdését. Érvelése szerint a minisztérium irányítása alatt álló intézetnél 1973. október 22. és 1986. május 14. közötti munkaviszonyban töltött idő a jubileumi jutalom, továbbá felmentési idő számítása szempontjából jogszerző időnek minősült. Kifejtette, miszerint a Kjt. egyetlen szabálya sem tekinti a hatálybalépése előtti munkaviszony közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként történő elismerése feltételének azt, hogy az adott munkáltatónak a Kjt. hatálybalépése után is fenn kell állnia. Érvelése szerint esetében figyelembe kellett venni az 1993. december 19. és 2003. december 31. között hatályos Kjt. 87. § (2) bekezdését, továbbá a 2004. január 1-jétől hatályos 87/A. § (1) bekezdését, amelyek szó szerint azonos rendelkezéseket tartalmaznak. E szerint közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni - többek között - a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében alkalmazandó két fenti törvényi rendelkezés nem követeli meg, hogy a korábbi munkáltató jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozzon. Az ettől eltérő értelmezés olyan egyenlő bánásmódot sértő helyzetet eredményezne, amely attól tenné függővé a Kjt. hatálybalépése előtt a közszférába tartozó munkáltatóknál fennállt munkaviszony jogszerző időnkénti minősítését, hogy az adott munkáltató létezett-e legalább a Kjt. hatálybalépésének időpontjáig. Ilyen követelményt a két idézett törvényhely nem állapít meg, továbbá azért sem lehetséges, mert a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban csak a Kjt. hatálybalépése előtt lehetett állni, figyelemmel arra, hogy a hatálybalépést követően a jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át, illetőleg csak ilyen jogviszony volt létesíthető. A felperes álláspontja szerint ebből az következik, hogy a jogszerző idő meghatározásakor a Kjt. két idézett szabálya alapján csak az a meghatározó, hogy a Kjt. hatálybalépése előtt fennállt munkaviszony esetén az akkori munkáltató a Kjt. szervi hatályára figyelemmel a Kjt. hatálya alá tartozna-e.
A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet törvénysértően értelmezte az Mt. 205. § (1) bekezdését is. A hivatkozott rendelkezés értelmében a korábbi Mt. hatálybalépése előtt, vagyis 1992. július 1-jét megelőzően létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezési az irányadók. A jogerős ítélettel szemben a korábbi Mt. 205. §-a tartalmazott átmeneti rendelkezést, amelynek lényege szerint a hatálybalépés előtti időpontban keletkezett igényre nem a korábbi Mt. szabályai alkalmazandók, ha az igényérvényesítésre 1992. július 1-je után került sor. Ebből következően a felperes 30 éves jubileumi jutalomra való jogosultsága tekintetében a Kjt. 2003. december 31-ig hatályos 87. § (2) bekezdését, míg a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultsága tekintetében a 2004. január 1-jétől hatályos Kjt. 87/A. § (1) bekezdését kellett alkalmazni. Törvénysértő továbbá a jogerős ítélet azon megállapítása is, hogy a Kjt. hatálybalépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati idő nem minősülhet jubileumi jutalomra jogosító időnek, mert ennek elfogadása esetén először 2017-ben lehetne ilyen igényt előterjeszteni.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében kifejtette, hogy a perbeli jogvita elbírálása során nem az volt a releváns, hogy a Zrt. a kereset benyújtásakor létezett-e, hanem hogy a Kjt. hatálya alá tartozik-e jelenleg, vagy sem. Álláspontja szerint csak abban az esetben lehet figyelembe venni a Kjt. hatálybalépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati időt, amennyiben a munkáltató jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozik.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felperes keresete alapján az eljáró bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a Kjt. hatálybalépése előtt a felperesnek egy kutató intézetnél eltöltött munkaviszonya a felmentési idő számítása, valamint a jubileumi jutalomra való jogosultsága megítélésekor jogszerző időnek minősül-e. E kérdés eldöntésénél nem annak volt jogi relevanciája, hogy a 2003. december 31-ig hatályos Kjt. 87. § (2) bekezdését, vagy pedig a 2004. január 1-jétől hatályos 87/A. § (1) bekezdését kell figyelembe venni, mert a felperes helyes hivatkozása szerint e két jogszabály szó szerint ugyanazt a normatív szöveget tartalmazza, vagyis hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni többek között az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt.
A Kjt. 1997. szeptember 1-jétől hatályos 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya, ha a törvény eltérően nem rendelkezik az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.
Az alperes az eljárás során nem vitatta, hogy a felperes korábbi munkáltatója minisztérium irányítása alatt álló költségvetési szerv volt, így a fenti törvényi rendelkezések alapján állami költségvetési szervnek volt tekinthető. A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a korábbi munkáltatójának jelenlegi jogállása, vagyis hogy gazdasági társaságként működik, a korábban állami költségvetési szervnél fennállt munkaviszonyának minősítését nem érinti. Nem megalapozott ezért az eljáró bíróságok által kifejtett jogértelmezés, miszerint az igényérvényesítés időpontjában kell vizsgálni a korábbi munkáltató jogállását, mert ez az eltelt időszakban végbement társadalmi és gazdasági átalakulásra is figyelemmel nem jogszerű. Ezért kizárólag az képezheti a vizsgálat tárgyát, hogy a felperesnek az adott munkáltatónál fennállt munkaviszonya alatt a munkáltató miként minősült, a perbeli esetben a kutató intézet mely időszakban volt olyan munkáltatónak tekinthető, amely a Kjt. 1. § (1) bekezdése alapján az akkori jogállását tekintve a Kjt. hatálya alá tartozna.
A Kúria a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy a kutató intézet 1983. január 1-jétől állami vállalattá alakult át. Ezt alátámasztja a felperes 7/F/3. alatt mellékelt, a munkakör besorolás módosítására vonatkozó igazolás, továbbá a munkaviszonyának fennállását bizonyító igazolás is, amelynek értelmében a felperes munkaviszonyának megszűnésekor már állami vállalatként üzemelt. Az állami vállalatnál fennállt munkaviszony azonban már nem tartozik a Kjt. 1. § (1) bekezdésének hatálya alá, vagyis a felperesnek az itt eltöltött munkaviszonyából kizárólag az 1973. október 22-től 1982. december 31. napjáig tartó időtartam volt beszámítható, összesen 9 év 2 hónap 9 nap. E jogviszony időtartamát figyelembe véve a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésekor, vagyis 2011. augusztus 17-én összesen 34 év 1 hónap 26 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. Ezen időt figyelembe véve a 30 éves jubileumi jutalomra 2007. június 21-én szerzett jogosultságot.
A Kjt. 3. §-a alapján alkalmazandó az Mt. 11. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el. A (2) bekezdés szerint az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni.
A felperes sem a keresetében, sem a bírósági eljárások során nem hivatkozott arra, hogy a jubileumi jutalom iránti igényét az alperesnél korábban érvényesítette. A fenti jogszerző idő figyelembevételével 30 éves jubileumi jutalma 2007. június 21-én esedékessé vált, ezért a kereset benyújtásakor 2011. október 25-én igénye elévült.
A felperes a 40 éves közalkalmazotti jogviszonya alapján járó jubileumi jutalmat a jogviszonya megszűnésekor abban az esetben igényelhette volna, ha legalább a megszűnés időpontjában 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik [Kjt. 78. § (4) bekezdés]. Mivel a felperes 2011. augusztus 17-én a fenti számítás alapján 34 év 1 hónap és 26 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett, vagyis ennek időtartama nem érte el a 35 évet, 40 éves jubileumi jutalomra nem szerzett jogosultságot.
A felperes közalkalmazotti jogviszonya időtartamára tekintettel a Kjt. 33. § (2) bekezdés f) pontja alapján összesen 8 hónap felmentési időre volt jogosult, amelyből az alperes csak 4 hónap felmentést biztosított.
Mindezek alapján az alperes a felperes részére köteles további 4 havi felmentési időre járó átlagkereset megfizetésére.
Mindezekre tekintettel a Kúria a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes felmentési időre járó átlagkereset iránti keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 659 900 forint felmentési időre járó átlagkereset-különbözet megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.352/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a P. Horváth Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. P. Horváth István ügyvéd) által képviselt K. B. G. felperesnek - a dr. Rácz Orsolya ügyvéd által képviselt MTA Társadalomtudományi Kutató Központ alperes ellen jubileumi jutalom és felmentési időre járó átlagkereset megfizetése iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 41.M.4853/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.523/2012/3. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2014. január 29-én megtartott tárgyalás alapján - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 51.Mf.636.523/2012/3. számú ítéletét abban a részében, amellyel a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 41.M. 4853/2011/12. számú ítéletének a felperes felmentési időre járó átlagkereset-különbözet megfizetése iránti keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta hatályon kívül helyezi, a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 41.M.4853/2011/12. számú ítéletét részben megváltoztatja és kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperes részére 659.900,- Ft-ot (Hatszázötvenkilencezer-kilencszáz forintot).
Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 20.000,- Ft (Húszezer forint) és 5.400,- Ft (Ötezer-négyszáz forint) áfa rész-felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint a felperes 1973. október 22-től 1986. május 14-ig az A.K. I.-val, illetve annak átalakulását követően az A. K. és F. V.-vel, 1986. szeptember 1-től 1996. június 17-ig a Fővárosi Önkormányzat Kossuth Lajos Gyermekotthon és Általános Iskolával, 1996. június 18-tól 2011. augusztus 17-ig az alperessel állt jogviszonyban. A jelenlegi A. Zrt. jogelődje az A.K.I. 1982. december 31-ig költségvetési szervként működött a főfelügyelőség irányítása és felügyelete mellett. 1983. január 1-jétől az intézet vállalattá alakult, majd 1992-ben Kft.-vé, 1994-ben pedig részvénytársasággá.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2011. április 20-án közölt felmentésével - figyelemmel az öregségi nyugdíjjogosultság elérésére - 2011. augusztus 17. napjával megszüntette, és megfizette részére 25 éves közalkalmazotti jogviszony alapján járó jubileumi jutalmat.
A felperes keresetében kérte kötelezni az alperest 30 és 40 éves jubileumi jutalma, további négy havi felmentési időre járó átlagkeresete és szabadság megváltása megfizetésére.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság a 41.M.4853/2011/12. számú ítéletével kötelezte az alperest 110.138,- Ft szabadságmegváltás megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A munkaügyi bíróság az ítéletének indokolásában a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (a továbbiakban: Kjt.) 87/A. § (1) bekezdés a) pontja alapján jogszerző időnek a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál eltöltött időt vette figyelembe, ezért az A. Zrt.-nél munkaviszonyban eltöltött időszakot nem. Megállapította, hogy az egységes ítélkezési gyakorlat alapján csak abban az esetben lehet figyelembe venni a Kjt. hatályba lépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati időt, amennyiben az jelenleg is a közalkalmazotti törvény hatálya alá tartozik.
A felperes fellebbezése alapján eljárt Fővárosi Törvényszék az 51.Mf.636.523/2012/3. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban is alkalmazandó, a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 205. §-ának rendelkezése alapján minden igény tekintetében az igény keletkezésekor hatályos jogszabályban előírt feltételek fennállását kell vizsgálni. A perbeli jogvitában a felperes jubileumi jutalom iránti igénye vonatkozásában a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnésekor hatályos Kjt. 78. § (1) bekezdését, a 87. § (2) bekezdését és az Mt. 205. §-át kellett figyelembe venni. A Kjt. 87/A. §-át a jogalkotó a 2003. évi CXVIII. törvénnyel 2004. január 1-jével emelte be a törvénybe, vagyis az igény keletkezésekor - a Kjt. hatálybalépésekor 1992. július 1-jén - a 87. § (1) bekezdését kellett figyelembe venni. E szerint e törvény hatálybalépésével a hatálya alá tartozó munkáltatónál foglalkoztatottak munkaviszonya közalkalmazotti jogviszonnyá alakul át.
A törvényszék álláspontja szerint a jubileumi jutalomra jogosultság feltételeként meghatározott közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek csak a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban és közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött idő, továbbá a 87. § (2) bekezdés b) - d) pontjai szerinti munkáltatóknál eltöltött idők minősülnek. A Kjt. hatálybalépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati idő nem minősülhet jubileumi jutalomra jogosító időnek, mivel a korábbi állami költségvetési intézetnél működő A.K.I. a felperesi igény jogosultsági időpontjában a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) hatálya alá tartozó zárt körű részvénytársaságként működött, amely nem feleltethető meg az idézett jogszabályi feltételeknek.
Megállapította, hogy a Kjt. kizárólag a fizetési fokozat megállapításánál teszi lehetővé az 1992. július 1-jét megelőzően fennállt valamennyi munkaviszony teljes időtartamának beszámítását.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával az alperes kötelezését kérte 30 és 40 éves közalkalmazotti jogviszonya alapján járó jubileumi jutalma, továbbá négy havi átlagkeresetének megfelelő felmentési időre járó átlagkereset és felülvizsgálati perköltsége megfizetésére.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Kjt. 78. § (1) bekezdését, a 87/A. § (1) bekezdését, valamint a 87. § (2) bekezdését. A felperes érvelése szerint a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alatt álló A.K.I.-nél 1973. október 22. és 1986. május 14. közötti munkaviszonyban töltött idő a jubileumi jutalom, továbbá felmentési idő számítása szempontjából jogszerző időnek minősült. Kifejtette, a Kjt. egyetlen szabálya sem tekinti a hatálybalépése előtti munkaviszony közalkalmazotti jogviszonyban töltött időként történő elismerése feltételeként azt a körülményt, hogy az adott munkáltatónak a Kjt. hatálybalépése után is fenn kellett volna állnia. Érvelése szerint esetében figyelembe kellett venni az 1993. december 19. és 2003. december 31. között hatályos Kjt. 87. § (2) bekezdését, továbbá a 2004. január 1-jétől hatályos 87/A. § (1) bekezdését, amelyek szó szerint azonos rendelkezéseket tartalmaznak. E szerint közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni - többek között - a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt. A jubileumi jutalomra való jogosultság tekintetében alkalmazandó két fenti törvényi rendelkezés nem követeli meg, hogy a korábbi munkáltató jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozzon. Az ettől eltérő értelmezés olyan egyenlő bánásmódot sértő helyzetet eredményezne, amely attól tenné függővé a Kjt. hatálybalépése előtt a közszférába tartozó munkáltatóknál fennállt munkaviszony jogszerző időkénti minősítését, hogy az adott munkáltató létezett-e legalább a Kjt. hatálybalépésének időpontjáig. Ilyen követelményt a két idézett törvényhely nem állapít meg, továbbá azért sem lehetséges, mert a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban csak a Kjt. hatálybalépése előtt lehetett állni, figyelemmel arra, hogy a hatálybalépést követően a jogviszony közalkalmazotti jogviszonnyá alakult át, illetőleg csak ilyen jogviszony volt létesíthető. A felperes álláspontja szerint ebből az következik, hogy a jogszerző idő meghatározásakor a Kjt. két idézett szabálya alapján csak az a meghatározó, hogy a Kjt. hatálybalépése előtt fennállt munkaviszony esetén az akkori munkáltató a Kjt. szervi hatályára figyelemmel a Kjt. hatálya alá tartozna-e. Ebből következően a jogerős ítélet meghozatalakor a Fővárosi Törvényszék törvénysértően figyelmen kívül hagyta annak megállapítását, hogy a Kjt. 1. § (1) bekezdésére figyelemmel a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alatt álló Autóipari Kutatóintézetnél 1973. október 22. és 1986. május 14-e között felperes által munkaviszonyban töltött idő a jubileumi jutalomra való jogosultság és a felmentési idő megállapítása vonatkozásában jogszerző időnek tekinthető.
A felperes érvelése szerint a jogerős ítélet törvénysértően értelmezte az Mt. 205. § (1) bekezdését is. A hivatkozott rendelkezés szerint a korábbi Mt. hatálybalépése előtt, vagyis 1992. július 1-jét megelőzően létesített munkaviszonyból származó igényre az igény keletkezésekor hatályos jog, az igény érvényesítésének rendjére e törvény rendelkezési az irányadók. A jogerős ítélettel szemben a korábbi Mt. 205. §-a tartalmazott átmeneti rendelkezést, amelynek lényege szerint a hatálybalépés előtti időpontban keletkezett igényre nem a korábbi Mt. szabályai alkalmazandók, ha az igényérvényesítése 1992. július 1-je után került sor. Ebből következően a felperes 30 éves jubileumi jutalomra való jogosultsága tekintetében a Kjt. 2003. december 31-ig hatályos 87. § (2) bekezdését, míg a 40 éves jubileumi jutalomra való jogosultsága tekintetében a 2004. január 1-jétől hatályos Kjt. 87/A. § (1) bekezdését kellett alkalmazni. Törvénysértő továbbá a jogerős ítélet azon megállapítása is, hogy a Kjt. hatálybalépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati idő nem minősülhet jubileumi jutalomra jogosító időnek, mert ennek elfogadása esetén először 2017-ben lehetne ilyen igényt előterjeszteni. A felperes további jogi érvelése szerint a jogerős ítéletben felhozott két eseti döntés a jelen jogvita elbírálása során nem bír relevanciával.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását, továbbá a felperes felülvizsgálati eljárási költségben történő marasztalását kérte. Kifejtette, hogy a perbeli jogvita elbírálása során nem az volt a releváns, hogy az A. Zrt. a kereset benyújtásakor létezett-e, hanem hogy a Kjt. hatálya alá tartozik-e jelenleg is, vagy sem. Álláspontja szerint az eljáró bíróságok ítéletei azért jutottak arra a helyes következtetésre, hogy a kereset alaptalan, mert csak abban az esetben lehet figyelembe venni a Kjt. hatálybalépése előtti munkáltatónál eltöltött szolgálati időt, amennyiben a munkáltató jelenleg is a Kjt. hatálya alá tartozik.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
A felperes keresete alapján az eljáró bíróságoknak abban a jogkérdésben kellett állást foglalni, hogy a Kjt. hatálybalépése előtt a felperes A.K.I.-nél eltöltött munkaviszonya a felmentési idő számítása, valamint a jubileumi jutalomra való jogosultsága megítélésekor jogszerző időnek minősül-e. E kérdés eldöntésénél nem annak volt jogi relevanciája, hogy a 2003. december 31-ig hatályos Kjt. 87. § (2) bekezdését, vagy pedig a 2004. január 1-jétől hatályos 87/A. § (1) bekezdését kell figyelembe venni, mert a felperes helyes hivatkozása szerint e két jogszabály szó szerint ugyanazt a normatív szöveget tartalmazza, vagyis hogy közalkalmazotti jogviszonyban töltött időnek kell tekinteni - többek között - az e törvény hatálya alá tartozó munkáltatónál munkaviszonyban, közalkalmazotti jogviszonyban eltöltött időt.
A Kjt. 1997. szeptember 1-jétől hatályos 1. § (1) bekezdése szerint a törvény hatálya, ha a törvény eltérően nem rendelkezik az állami és a helyi önkormányzati költségvetési szerveknél, valamint a helyi önkormányzat által (a továbbiakban: munkáltató) a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására foglalkoztatottak közalkalmazotti jogviszonyára terjed ki.
Az alperes az eljárás során nem vitatta, hogy a felperes korábbi munkáltatója, az A.K.I., mint a Kohó- és Gépipari Minisztérium irányítása alatt álló költségvetési szerv a fenti törvényi rendelkezések alapján állami költségvetési szervnek volt tekinthető. A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy a korábbi munkáltatójának jelenlegi jogállása, vagyis hogy az A. Zrt. gazdasági társaságként működik, a korábban állami költségvetési szervnél fennállt munkaviszonyának minősítését nem érinti. Nem megalapozott ezért az eljáró bíróságok által kifejtett jogértelmezés, miszerint az igényérvényesítés időpontjában kell vizsgálni a korábbi munkáltató jogállását, mert ez az eltelt időszakban végbement társadalmi és gazdasági átalakulásra i figyelemmel nem jogszerű. Ezért kizárólag az képezheti a vizsgálat tárgyát, hogy a felperesnek az adott munkáltatónál fennállt munkaviszonya alatt a munkáltató miként minősült, a perbeli esetben az A.K. I. mely időszakban volt olyan munkáltatónak tekinthető, amely a Kjt. 1. § (1) bekezdése alapján az akkori jogállásását tekintve a Kjt. hatálya alá tartozna.
A Kúria a rendelkezésre álló iratokból azt állapította meg, hogy az A.K.I. 1983. január 1-jétől állami vállalattá alakult át. Ezt alátámasztja a felperes 7/F/3. alatt mellékelt, a munkakör besorolás módosítására vonatkozó igazolás, továbbá a munkaviszonyának fennállását bizonyító igazolás is, amelynek értelmében a felperes munkaviszonyának megszűnésekor már állami vállalatként üzemelt, mint A. K. és F. V.. Az állami vállalatnál fennállt munkaviszony azonban már nem tartozik a Kjt. 1. § (1) bekezdésének hatálya alá, vagyis a felperesnek az itt eltöltött munkaviszonyából kizárólag az 1973. október 22-től 1982. december 31. napjáig tartó időtartam volt beszámítható, összesen 9 év 2 hónap 9 nap. E jogviszony időtartamát figyelembe véve a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszűnésekor, vagyis 2011. augusztus 17-én összesen 34 év 1 hónap 26 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett. Ezen időt figyelembe véve a 30 éves jubileumi jutalomra 2007. június 21-én szerzett jogosultságot.
A Kjt. 3.§-a alapján alkalmazandó a Munka Törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény (a továbbiakban: Mt.) 11. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonnyal kapcsolatos igény 3 év alatt évül el. A (2) bekezdés szerint az igény elévülése az esedékessé válástól kezdődik. Az igény elévülését hivatalból kell figyelembe venni.
A felperes sem a keresetében, sem a bírósági eljárások során nem hivatkozott arra, hogy a jubileumi jutalom iránti igényét az alperesnél korábban érvényesítette. A fenti jogszerző idő figyelembevételével 30 éves jubileumi jutalma 2007. június 21-én esedékessé vált, ezért a kereset benyújtásakor 2011. október 25-én igénye elévült.
A felperes a 40 éves közalkalmazotti jogviszonya alapján járó jubileumi jutalmat a jogviszonya megszűnésekor abban az esetben igényelhette volna, ha legalább a megszűnés időpontjában 35 év közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezik (Kjt. 78.§ (4) bekezdés). Mivel a felperes 2011. augusztus 17-én a fenti számítás alapján 34 év 1 hónap és 26 nap közalkalmazotti jogviszonnyal rendelkezett, vagyis ennek időtartama nem érte el a 35 évet, 40 éves jubileumi jutalomra nem szerzett jogosultságot.
A felperes közalkalmazotti jogviszonya időtartamára tekintettel a Kjt. 33. § (2) bekezdés f) pontja alapján összesen 8 hónap felmentési időre volt jogosult, amelyből az alperes csak 4 hónap felmentést biztosított.
Mindezek alapján az alperes a felperes részére köteles további 4 havi felmentési időre járó átlagkereset, összesen 659.900,- Ft megfizetésére.
A fentiek alapján a Kúria a Pp. 275.§ (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a felperes felmentési időre járó átlagkereset iránti keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta hatályon kívül helyezte, az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta és az alperest 659.900,- forint felmentési időre járó átlagkereset-különbözet megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján - az indokolás módosításával - hatályában fenntartotta.
Mivel a felperes túlnyomórészt pervesztes lett, ezért a Pp. 81. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes részére felülvizsgálati eljárási részköltség megfizetésére.
A felperes munkavállalói költségkedvezményére, továbbá az alperes személyes illetékmentességére tekintettel a le nem rótt felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. január 29.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Szolnokiné Dr. Csernay Krisztina s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.352/2013.)