adozona.hu
BH+ 2014.5.230
BH+ 2014.5.230
A pénzügyőr helytelen illetmény-megállapításból eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igénye - az általános elévülési idő figyelembevételével - mindaddig érvényesíthető volt, amíg a sérelem fennállt. A keresetindítási határidő elmulasztása erre tekintettel nem volt megállapítható. Ha a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást nem a keresettel támadott parancs tartalmazta, hanem utólagos tájékoztatás, ennek jogkövetkezménye az, hogy a tájékoztatás közlésétől kell számítani a keresetindítá
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megállapított tényállás szerint a felperes a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatala megyei Osztályánál állt szolgálati viszonyban csoportvezetői beosztásban. 2010. december 9-én a VP-APEH integrációja kapcsán végrehajtásra kerülő átszervezés miatt személyügyi beszélgetésre került sor, melynek keretében tájékoztatták, hogy a Regionális Bűnügyi Igazgatóságnál (továbbiakban: Igazgatóság) osztályvezetői beosztásban foglalkoztatják azzal, hogy 2011. január 1-jei illetménye a beállási sz...
BH+ 2014.5.230 A pénzügyőr helytelen illetmény-megállapításból eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igénye - az általános elévülési idő figyelembevételével - mindaddig érvényesíthető volt, amíg a sérelem fennállt. A keresetindítási határidő elmulasztása erre tekintettel nem volt megállapítható.
Ha a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást nem a keresettel támadott parancs tartalmazta, hanem utólagos tájékoztatás, ennek jogkövetkezménye az, hogy a tájékoztatás közlésétől kell számítani a keresetindítási határidőt [2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 17/G. §].
A megállapított tényállás szerint a felperes a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatala megyei Osztályánál állt szolgálati viszonyban csoportvezetői beosztásban. 2010. december 9-én a VP-APEH integrációja kapcsán végrehajtásra kerülő átszervezés miatt személyügyi beszélgetésre került sor, melynek keretében tájékoztatták, hogy a Regionális Bűnügyi Igazgatóságnál (továbbiakban: Igazgatóság) osztályvezetői beosztásban foglalkoztatják azzal, hogy 2011. január 1-jei illetménye a beállási szint 90%-a, azaz 397 600 Ft. Tájékoztatták arról is, hogy 2012. január 1. napjával az illetményének legalább a 95%-át, 2013. január 1-jétől az illetmény 100%-át kell megkapnia a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 94. §-a, illetve 24. §-a alapján. A felperes a felajánlott hivatásos szolgálati beosztást ekként elfogadta, ezért a 2011. január 14-én kelt 30. számú parancs értelmében a felperes 2011. január 1. napjával kinevezésre került az Igazgatóság állományába azzal, hogy a megállapított illetménye 2011. január 1-jétől 441 770 Ft és ennek 90%-a, mely folyósításra került, 397 600 Ft.A 2012. január 23-án kelt 932. számú, új munkakör és illetmény megállapításáról szóló parancs a felperes illetményét 2012. január 1-jétől 389 600 Ft-ban állapította meg. A parancsot a felperes 2012. január 24-én vette át. A felperes a parancs átvételének napján szóban tájékoztatást kért a jogorvoslati lehetőségről, illetve 2012. január 24-én "Feljegyzés"-ben fordult az Igazgatóság igazgatójához, melyben sérelmezte az illetmény megállapítását, hivatkozva arra, hogy 2011. december 31-én hatályos illetménye 397 600 Ft volt, ezért a 2012. január 1. napjától megállapított illetménye nem felel meg a NAV tv. 98/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak. Az igazgató 2012. február 7-én kelt válaszlevelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a sérelmezett munkáltatói döntést a 932. számú parancs kézhezvételét követő 30 napon belül bíróság előtt keresettel támadhatja meg. A felperes a bírósági út igénybevételéről szóló tájékoztató levelet 2012. február 8-án vette át.
A felperes 2012. március 23-án előterjesztett keresetében a megállapított 441 760 Ft-os havi illetményének 11 595 Ft összegű idegennyelv-tudási pótlék összegével csökkentett összegében, azaz 430 175 Ft-ban kérte 2012. január 1-jétől a havi illetményének a megállapítását, valamint havi 40 575 Ft illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elkésettségére hivatkozva a per megszüntetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletében megállapította, hogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától 430 175 Ft, amelyre tekintettel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2012. január 1-jétől 2012. június 30-ig terjedő időszakra illetmény-különbözet címén 243 450 Ft-ot.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes keresete nem késett el, mert az alperes a 2012. január 23-án kelt parancsában a felperest a jogorvoslat lehetőségéről nem oktatta ki. Minthogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem kell alkalmazni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 194. § (2) bekezdés első mondatában foglaltakat, a felperes elévülési időn belül élhetett szolgálati panasszal.
Érdemben a munkaügyi bíróság a 2011 januárban hatályos NAV tv. 94. § (5) bekezdésével, továbbá a 2012. január 1. napjától hatályos NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdéseivel, a Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdéseivel összefüggésben kifejtette, hogy a vezetői munkakört, beosztást betöltők vonatkozásában a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetményt kell alapul venni. A felperes esetében a 30. számú parancs a megállapított havi illetményt 441 770 Ft-ban rögzítette, csupán a NAV tv. 94. § (5) bekezdése alapján az ütemezésre figyelemmel kapta ennek 90%-át. A munkaügyi bíróság a felperes illetmény-különbözetre vonatkozó igényét megalapozottnak találta a 30. számú parancsban megállapított illetményt alapul véve, abból a nyelvtudási pótlékot levonva, a 2012. január 1-jétől 2012. június 30-ig terjedő időre a 932. számú parancsban rögzített havi 389 600 Ft illetményhez képest a felperes havi illetményét 430 175 Ft-ban állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesnek 2012. január 1-jétől havi 430 175 Ft illetmény megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította, az alperest 2012. január 1-jétől 2012. október 31-ig terjedő időszakra terhelő illetmény-különbözet összegét 405 705 Ft-ra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, miszerint a 932. számú parancs nem minősül a szolgálati viszonynak a hivatásos állományú tag beleegyezésével történt módosításának, hanem a szolgálati viszony egyoldalú módosításáról szóló munkáltatói intézkedés. Ezért a NAV tv. 17/G. §-a alkalmazandó, így a 932. számú parancs ellen szolgálati panasznak nincs helye. Mivel a Hszt. 194. § (2) bekezdés első mondata nem alkalmazható, helyette irányadó a NAV tv. 17/G. §-a. Miután azonban a 932. számú parancs a jogorvoslatra történő kioktatást nem tartalmazta, a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az abban foglalt sérelmezett munkáltatói döntéssel szemben a NAV tv. 17. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Hszt. 12. § (1) bekezdésében meghatározott három éves elévülési időn belül volt a kereset megindítható. Az indokolásban foglaltak szerint a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást a 932. számú parancsnak kellett volna tartalmaznia, az utólag - a 2012. február 7-ei levéllel - joghatályosan, a keresetindítási határidő kezdő időpontját visszamenőleg meghatározva nem pótolható, ezért a felperes a keresetindítási határidőt nem mulasztotta el.
A másodfokú bíróság érdemben egyetértett a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, azzal, hogy az indokolásból mellőzni rendelte a Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdéseire történő hivatkozást, amely a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem alkalmazható. A másodfokú bíróság kiemelte, miszerint a vezetői munkakört, beosztást (osztályvezető) betöltő felperes a 2012. január 1-jén hatályos NAV tv. 98/B. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozott, így az illetménye nem lehetett kevesebb a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetményénél.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a felperes 2012. február 8-án a jogorvoslati jogáról és annak érvényesítési módjáról, valamint határidejéről tájékoztatást kapott, ezáltal a kioktatás megtörtént, így a tájékoztató levél átvételétől számított 30. napon, 2012. március 9-én a keresetindítási határidő lejárt. Minthogy a felperes a keresetét 2012. március 23-án terjesztette elő, az alperes szerint a felperes az igényérvényesítésre nyitva álló határidőt elmulasztotta. Kifejtett jogi álláspontja szerint sem a Hszt., sem a NAV tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a jogorvoslatról való kioktatást a munkáltatói döntést tartalmazó okiratnak kellene tartalmaznia. A munkáltató törvényi kötelezettsége, hogy a jogorvoslati lehetőségről, annak határidejéről és módjáról dokumentált módon tájékoztassa az alkalmazottat annak érdekében, hogy az esetleges jogorvoslati lehetőségével élni tudjon. Ezen kötelezettségének pedig 2012. február 7-én kelt levelével eleget tett.
Érdemben az alperes arra hivatkozott, hogy a NAV tv. 94. §-át a 2011. évi CXLI. tv. 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Ezzel a jogalkotó felhagyott azzal a korábbi szándékával, hogy az illetmény a 2011. január 1-jén hatályos törvényi ütemezés szerint kerüljön megállapításra. Ehelyett - a NAV tv. 2012. január 1-jén hatályos 20. § és 20/A. § rendelkezései szerint - valamennyi kormánytisztviselőt és pénzügyőrt iskolai végzettsége és munkaviszonyban eltöltött ideje alapján újból be kellett sorolni, illetményüket az új besorolásnak megfelelően kellett megállapítani. Az új szabályok szerint megállapított illetményt a jogszabályok helyes értelmezése mellett 100%-os beállási szintű illetménynek kell tekinteni. A NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdése szerint az így megállapított (új besorolás szerinti) - pótlék nélkül számított - illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított - pótlékok nélkül számított - illetménye.
Az alperes érvelése szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták a jogszabályokat, mert a 30. számú parancsban a 2013. január 1-jétől érvényes, 100%-os beállási szint mellett elért illetményt vették alapul és egy 2011. december 31. napjáig hatályos jogszabályhely alapján ítéltek jogellenesnek egy olyan parancsot, amely a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezések megtartásával került kiadásra.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 275. § (2) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő. A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 17. § (1) bekezdése értelmében a NAV hivatásos állományú tagjaira a Hszt. 194. § (2) bekezdés első mondata nem alkalmazható. Következésképp a perbeli esetben szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye.
A NAV tv. 17/G. § rendelkezése szerint nincs helye szolgálati panasznak a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó, az összeférhetetlenség megállapításával kapcsolatos, valamint a szolgálati viszony egyoldalú módosításáról szóló munkáltatói intézkedéssel szemben. A sérelmezett munkáltatói döntést a pénzügyőr a döntés közlésétől számított 30 napon belül bíróság előtt keresettel támadhatja meg.
Annyiban helytálló az alperes felülvizsgálati érvelése, hogy egymagában az a körülmény, hogy a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást nem a keresettel támadott parancs tartalmazta, nem jogsértő. E körben történt utólagos tájékoztatás jogkövetkezménye csupán az, hogy e tájékoztatás közlésétől kell számítani a keresetindítási határidőt.
Az előbbiektől függetlenül az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a felperes keresetét érdemben bírálták el és az alperes indítványára nem szüntették meg a pert.
A keresetindítási határidőre vonatkozó hasonló jogszabályi rendelkezések következetes bírói értelmezése és gyakorlat szerint a helytelen besorolásból (illetmény-megállapításból) eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igény - mivel a helytelen besorolás (illetmény-megállapítás) állapotsérelem - mindaddig érvényesíthető, amíg a sérelem fennáll, függetlenül attól, hogy az a jogviszony egyoldalú módosításából ered. A jogszabályok téves értelmezéséből eredő helytelen illetmény-megállapítás tehát mindaddig jogszerűen vitatható, amíg a sérelmes állapot fennáll. Az ebből eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igény pedig az általános szabályok szerint évül el. A perbeli esetben ezért a felperes keresete nem késett el, melyet az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg.
A NAV tv. 2011 januárjában hatályos 94. § (5) bekezdése alapján amennyiben a 92. § (2) bekezdés szerint megállapított illetmény munkabérösszege magasabb, mint az (1) bekezdés szerint megállapított illetmény munkabérösszege, az illetményt ezen magasabb összegben kell megállapítani az alábbi ütemezés szerint:
a) 2011. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább a 90%-át.
b) 2012. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább 95%-át.
c) 2013. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek a 100%-át.
A megállapított illetmény alatt a 100%-os illetményt kell érteni, nem pedig az ütemezéssel folyósítottat. Így érvényesülhet a garanciális átmenti szabály.
Ezért a felperes megállapított illetményének az eljárt bíróságok helyes jogkövetkeztetése szerint a 30. számú parancsban megállapított illetményét (441 770 Ft) és nem a 2011. december 31-én folyósított illetményét kell tekinteni, amely az akkor hatályos ütemezés szerint a megállapított illetmény 90%-át érte el (397 600 Ft).
A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) és (2) bekezdése értelmében a NAV tv. 2012. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított - pótlékok nélkül számított - illetménye. Következésképp helytálló az eljárt bíróságok jogkövetkeztetése, miszerint a 2012. január 1-jétől hatályos besoroláskor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizetett illetményt kellett garantálni 2012. január 1-jei hatállyal.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Kúria Mfv. II. 10.208/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Vám- és Pénzügyi Dolgozók Szakszervezete (ügyintéző: dr. Oláh Tamás jogtanácsos) által képviselt Á. Z. felperesnek a dr. Matyasovszki Tünde jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Bűnügyi Főigazgatóság alperes ellen illetmény-különbözet megfizetése iránt a Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróságon 1.M.138/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.979/2012/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - tárgyaláson kívül - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.979/2012/4. számú ítéletének azon rendelkezését, mellyel a felperes megállapításra irányuló kereseti kérelmét elutasította, nem érinti. Ezt meghaladóan a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 10 000 Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
I n d o k o l á s
A megállapított tényállás szerint a felperes a Vám- és Pénzügyőrség Regionális Nyomozóhivatala megyei Osztályánál állt szolgálati viszonyban csoportvezetői beosztásban. 2010. december 9-én a VP-APEH integrációja kapcsán végrehajtásra kerülő átszervezés miatt személyügyi beszélgetésre került sor, melynek keretében tájékoztatták, hogy a Regionális Bűnügyi Igazgatóságnál osztályvezetői beosztásban foglalkoztatják azzal, hogy 2011. január 1-jei illetménye a beállási szint 90%-a, azaz 397 600 Ft. Tájékoztatták arról is, hogy 2012. január 1. napjával az illetményének legalább a 95%-át, 2013. január 1-től az illetmény 100%-át kell megkapnia a Nemzeti Adó- és Vámhivatalról szóló 2010. évi CXXII. tv. (a továbbiakban: NAV tv.) 94. §-a, illetve 24. §-a alapján. A felperes a felajánlott hivatásos szolgálati beosztást ekként elfogadta, ezért a 2011. január 14-én kelt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Regionális Bűnügyi Igazgatóság Igazgatója 30. számú parancsa értelmében a felperes 2011. január 1. napjával kinevezésre került a NAV Regionális Bűnügyi Igazgatóság állományába azzal, hogy a megállapított illetménye 2011. január 1-től 441 770 Ft és ennek 90%-a, mely folyósításra került, 397 600 Ft.
A NAV Regionális Bűnügyi Igazgatósága Igazgatója 2012. január 23-án kelt 932. számú, új munkakör és illetmény megállapításáról szóló parancsában a felperes illetményét 2012. január 1-től 389 600 Ft-ban állapította meg. A parancsot a felperes 2012. január 24-én vette át. A felperes a parancs átvételének napján szóban tájékoztatást kért a jogorvoslati lehetőségről, illetve 2012. január 24-én "Feljegyzés"-ben fordult a NAV Regionális Bűnügyi Igazgatóság Igazgatójához, melyben sérelmezte az illetmény megállapítását, hivatkozva arra, hogy 2011. december 31-én hatályos illetménye 397 600 Ft volt, ezért a 2012. január 1. napjától megállapított illetménye nem felel meg a NAV tv. 98/B. § (2) bekezdésében foglaltaknak. A NAV Regionális Bűnügyi Igazgatóság Igazgatója 2012. február 7-én kelt válaszlevelében arról tájékoztatta a felperest, hogy a sérelmezett munkáltatói döntést a 932. számú parancs kézhezvételét követő 30 napon belül bíróság előtt keresettel támadhatja meg. A felperes a bírósági út igénybevételéről szóló tájékoztató levelet 2012. február 8-án vette át.
A felperes 2012. március 23-án előterjesztett keresetében a megállapított 441 760 Ft-os havi illetményének 11 595 Ft összegű idegennyelv-tudási pótlék összegével csökkentett összegében, azaz 430 175 Ft-ban kérte 2012. január 1-től a havi illetményének a megállapítását, valamint havi 40 575 Ft illetmény-különbözet megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az alperes a kereset elkésettségére hivatkozva a per megszüntetését kérte.
A Zalaegerszegi Munkaügyi Bíróság 1.M.138/2012/11. számú ítéletében megállapította, hogy a felperes illetménye 2012. január 1. napjától 430 175 Ft, amelyre tekintettel kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 2012. január 1-től 2012. június 30-ig terjedő időszakra illetmény-különbözet címén 243 450 Ft-ot.
A munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes keresete nem késett el, mert az alperes a 2012. január 23-án kelt parancsában a felperest a jogorvoslat lehetőségéről nem oktatta ki. Minthogy a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem kell alkalmazni a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. tv. (a továbbiakban: Hszt.) 194. § (2) bekezdés első mondatában foglaltakat, a felperes elévülési időn belül élhetett szolgálati panasszal.
Érdemben a munkaügyi bíróság a 2011. januárban hatályos NAV tv. 94. § (5) bekezdésével, továbbá a 2012. január 1. napjától hatályos NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdéseivel, a Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdéseivel összefüggésben kifejtette, miszerint a vezetői munkakört, beosztást betöltők vonatkozásában a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetményt kell alapul venni. A felperes esetében a 30. számú parancs a megállapított havi illetményt 441 770 Ft-ban rögzítette, csupán a NAV tv. 94. § (5) bekezdése alapján az ütemezésre figyelemmel kapta ennek 90%-át. A munkaügyi bíróság a felperes illetmény-különbözetre vonatkozó igényét megalapozottnak találta a 30. számú parancsban megállapított illetményt alapul véve, abból a nyelvtudási pótlékot levonva, a 2012. január 1-től 2012. június 30-ig terjedő időre a 932. számú parancsban rögzített havi 389 600 Ft illetményhez képest a felperes havi illetményét 430 175 Ft-ban állapította meg.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Zalaegerszegi Törvényszék 2.Mf.20.979/2012/14. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperesnek 2012. január 1-től havi 430 175 Ft illetmény megállapítására irányuló kereseti kérelmét elutasította, az alperest 2012. január 1-től 2012. október 31-ig terjedő időszakra terhelő illetmény-különbözet összegét 405 705 Ft-ra felemelte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. A másodfokú bíróság megállapította, miszerint a 932. számú parancs nem minősül a szolgálati viszonynak a hivatásos állományú tag beleegyezésével történt módosításának, hanem a szolgálati viszony egyoldalú módosításáról szóló munkáltatói intézkedés. Ezért a NAV tv. 17/G. §-a alkalmazandó, így a 932. számú parancs ellen szolgálati panasznak nincs helye. Mivel a Hszt. 194. § (2) bekezdés első mondata nem alkalmazható, helyette irányadó a NAV tv. 17/G. §-a. Miután azonban a 932. számú parancs a jogorvoslatra történő kioktatást nem tartalmazta, a másodfokú bíróság jogi álláspontja szerint az abban foglalt sérelmezett munkáltatói döntéssel szemben a NAV tv. 17. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Hszt. 12. § (1) bekezdésében meghatározott három éves elévülési időn belül volt a kereset megindítható. Az indokolásban foglaltak szerint a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást a 932. számú parancsnak kellett volna tartalmaznia, az utólag - a 2012. február 7-ei levéllel - joghatályosan, a keresetindítási határidő kezdő időpontját visszamenőleg meghatározva nem pótolható, ezért a felperes a keresetindítási határidőt nem mulasztotta el.
A másodfokú bíróság érdemben egyetértett a munkaügyi bíróság jogi álláspontjával, azzal, hogy az indokolásból mellőzni rendelte a Hszt. 99. § (1) és (2) bekezdéseire történő hivatkozást, amely a NAV tv. 17. § (1) bekezdése alapján nem alkalmazható. A másodfokú bíróság kiemelte, miszerint a vezetői munkakört, beosztást (osztályvezető) betöltő felperes a 2012. január 1-jén hatályos NAV tv. 98/B. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozott, így az illetménye nem lehetett kevesebb a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított illetményénél.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a per megszüntetését, másodlagosan a felperes keresetének elutasítását kérte.
Az alperes mindenekelőtt azzal érvelt, hogy a felperes 2012. február 8-án a jogorvoslati jogáról és annak érvényesítési módjáról, valamint határidejéről tájékoztatást kapott, ezáltal a kioktatás megtörtént, így a tájékoztató levél átvételétől számított 30. napon, 2012. március 9-én a keresetindítási határidő lejárt. Minthogy a felperes a keresetét 2012. március 23-án terjesztette elő, az alperes szerint a felperes az igényérvényesítésre nyitva álló határidőt elmulasztotta. Kifejtett jogi álláspontja szerint sem a Hszt., sem a NAV tv. nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely szerint a jogorvoslatról való kioktatást a munkáltatói döntést tartalmazó okiratnak kellene tartalmaznia. A munkáltató törvényi kötelezettsége, hogy a jogorvoslati lehetőségről, annak határidejéről és módjáról dokumentált módon tájékoztassa az alkalmazottat annak érdekében, hogy az esetleges jogorvoslati lehetőségével élni tudjon. Ezen kötelezettségének pedig 2012. február 7-én kelt levelével eleget tett.
Érdemben az alperes arra hivatkozott, hogy a NAV tv. 94. §-át a 2011. évi CXLI. tv. 2012. január 1. napjával hatályon kívül helyezte. Ezzel a jogalkotó felhagyott azzal a korábbi szándékával, hogy az illetmény a 2011. január 1-jén hatályos törvényi ütemezés szerint kerüljön megállapításra. Ehelyett - a NAV tv. 2012. január 1-jén hatályos 20. § és 20/A. § rendelkezései szerint - valamennyi kormánytisztviselőt és pénzügyőrt iskolai végzettsége és munkaviszonyban eltöltött ideje alapján újból be kellett sorolni, illetményüket az új besorolásnak megfelelően kellett megállapítani. Az új szabályok szerint megállapított illetményt a jogszabályok helyes értelmezése mellett 100%-os beállási szintű illetménynek kell tekinteni. A NAV tv. 98/B. § (1) és (2) bekezdése szerint az így megállapított (új besorolás szerinti) - pótlék nélkül számított - illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított - pótlékok nélkül számított - illetménye.
Az alperes érvelése szerint az eljárt bíróságok tévesen értelmezték és alkalmazták a jogszabályokat, mert a 30. számú parancsban a 2013. január 1-jétől érvényes, 100%-os beállási szint mellett elért illetményt vették alapul és egy 2011. december 31. napjáig hatályos jogszabályhely alapján ítéltek jogellenesnek egy olyan parancsot, amely a 2012. január 1-jétől hatályos rendelkezések megtartásával került kiadásra.
A felperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. (a továbbiakban: Pp.) 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése szerint kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő. A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 17. § (1) bekezdése értelmében a NAV hivatásos állományú tagjaira a Hszt. 194. § (2) bekezdés első mondata nem alkalmazható. Következésképp a perbeli esetben szolgálati panasz előterjesztésének nem volt helye.
A NAV tv. 17/G. § rendelkezése szerint nincs helye szolgálati panasznak a szolgálati viszony megszüntetésére vonatkozó, az összeférhetetlenség megállapításával kapcsolatos, valamint a szolgálati viszony egyoldalú módosításáról szóló munkáltatói intézkedéssel szemben. A sérelmezett munkáltatói döntést a pénzügyőr a döntés közlésétől számított 30 napon belül bíróság előtt keresettel támadhatja meg.
Annyiban helytálló az alperes felülvizsgálati kérelme, hogy egymagában az a körülmény, hogy a jogorvoslat határidejére és módjára vonatkozó tájékoztatást nem a keresettel támadott parancs tartalmazta, nem jogsértő. E körben történt utólagos tájékoztatás jogkövetkezménye csupán az, hogy e tájékoztatás közlésétől kell számítani a keresetindítási határidőt.
Az előbbiektől függetlenül az eljárt bíróságok nem tévedtek, amikor a felperes keresetét érdemben bírálták el és az alperes indítványára nem szüntették meg a pert.
A keresetindítási határidőre vonatkozó hasonló jogszabályi rendelkezések következetes bírói értelmezése és gyakorlat szerint a helytelen besorolásból (illetmény-megállapításból) eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igény - mivel a helytelen besorolás (illetmény-megállapítás) állapotsérelem - mindaddig érvényesíthető, amíg a sérelem fennáll, függetlenül attól, hogy az a jogviszony egyoldalú módosításából ered. A jogszabályok téves értelmezéséből eredő helytelen illetmény-megállapítás tehát mindaddig jogszerűen vitatható, amíg a sérelmes állapot fennáll. Az ebből eredő illetmény-különbözetre vonatkozó igény pedig az általános szabályok szerint évül el. A perbeli esetben ezért a felperes keresete nem késett el, melyet az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül állapították meg.
A NAV tv. 2011. januárjában hatályos 94. § (5) bekezdése alapján amennyiben a 92. § (2) bekezdés szerint megállapított illetmény munkabérösszege magasabb, mint az (1) bekezdés szerint megállapított illetmény munkabérösszege, az illetményt ezen magasabb összegben kell megállapítani az alábbi ütemezés szerint:
a) 2011. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább a 90%-át.
b) 2012. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek legalább 95%-át.
c) 2013. január 1. napjával az illetménynek, munkabérnek el kell érnie a jelen törvény rendelkezései szerinti illetménynek, munkabérnek a 100%-át.
A megállapított illetmény alatt a 100%-os illetményt kell érteni, nem pedig az ütemezéssel folyósítottat. Így érvényesülhet a garanciális átmenti szabály.
Ezért a felperes megállapított illetményének az eljárt bíróságok helyes jogkövetkeztetése szerint a 30. számú parancsban megállapított illetményét (441 770 Ft) és nem a 2011. december 31-én folyósított illetményét kell tekinteni, amely az akkor hatályos ütemezés szerint a megállapított illetmény 90%-át érte el (397 600 Ft).
A NAV tv. 2012. január 1-jétől hatályos 98/B. § (1) és (2) bekezdése értelmében a NAV tv. 2012. január 1-jén hatályos rendelkezései alapján megállapított pótlékok nélkül számított illetmény nem lehet kevesebb, mint a kormánytisztviselő, illetve a pénzügyőr 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított - pótlékok nélkül számított - illetménye. Következésképp helytálló az eljárt bíróságok jogkövetkeztetése, miszerint a 2012. január 1-jétől hatályos besoroláskor a 2011. december 31-én hatályos szabályok alapján megállapított és nem az ütemezés szerint ténylegesen kifizetett illetményt kellett garantálni 2012. január 1-jei hatállyal.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes alperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint a felperes felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. január 29.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Suba Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.208/2013.)