adozona.hu
AVI 2014.4.40
AVI 2014.4.40
Amennyiben az építmény egy részére szóló használatbavételi engedély megfelel a lakásépítménnyel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek, akkor el kell fogadni a beépítési kötelezettség igazolására is [1990. évi XCIII. tv. 26. § (2) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2003. december 5-én megvásárolta a 11417 helyrajzi szám felvett Sz., Holló u. 6. szám alatti ingatlant, amelyen romos állapotú felépítmény állt. A szerződés 12. pontja értelmében a felperes, mint vevő vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít és e miatt kérte illetékfizetési kötelezettségének felfüggesztését. Az illetékhivatal 2004. február 25-én kelt fizetési meghagyásával 4 éves határidőre felfüggesztette a felperes terhére megállapított 1 440 000 Ft visszterhes va...
AVI 2014.4.40 Amennyiben az építmény egy részére szóló használatbavételi engedély megfelel a lakásépítménnyel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek, akkor el kell fogadni a beépítési kötelezettség igazolására is [1990. évi XCIII. tv. 26. § (2) bek.]
A felperes 2003. december 5-én megvásárolta a 11417 helyrajzi szám felvett Sz., Holló u. 6. szám alatti ingatlant, amelyen romos állapotú felépítmény állt. A szerződés 12. pontja értelmében a felperes, mint vevő vállalta, hogy az ingatlanon 4 éven belül lakóházat épít és e miatt kérte illetékfizetési kötelezettségének felfüggesztését. Az illetékhivatal 2004. február 25-én kelt fizetési meghagyásával 4 éves határidőre felfüggesztette a felperes terhére megállapított 1 440 000 Ft visszterhes vagyonszerzési illeték megfizetését. A felperes 2004. június 10-től 2006. május 5-ig terjedő időszakban az ingatlan 7533/10 000 tulajdoni hányadát magánszemélyek részére továbbértékesítette, illetve 2005. november 21-én 708/
10 000 tulajdoni hányad vonatkozásában szerkezetkész lakóingatlant értékesített. A felperes 2006. június 22-én egy lakásra szóló ideiglenes használatbavételi engedélyt kapott, majd részére végleges használatbavételi engedély is kiadásra került.
Az elsőfokú adóhatóság megismételt eljárásban a 2009. július 10-én hozott határozatában 6725/10 000 tulajdoni hányad után 982 800 Ft illeték megfizetésére kötelezte a felperest, míg a 3175/10 000 részre eső 475 200 Ft illetéket törölte.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. október 12-i határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta, és 2992/10 000 tulajdoni hányad tekintetében 430 848 Ft illeték törlését rendelte el. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes az ideiglenes használatbavételi engedély 2006. június 22-i kiadásakor az ingatlan 2467/10 000 tulajdoni hányadával rendelkezett, amelyhez hozzá adódik a 2005. november 21-én jövőbeni lakásként eladott 525/10 000 tulajdoni hányad, így ezen két tulajdoni hányad összege tekinthető a felperes által lakóházzal beépített ingatlanrésznek.
A felperes keresetében az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte.
A megyei bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az ítélet indokolása szerint a felperes javára csak a 2006. június 22-i ideiglenes használatbavételi engedély vehető figyelembe, miután a végleges használatbavételi engedély 2008. október 28-án került kiadásra, a 4 éves határidő 2007. december 8-i lejártát követően. Az ideiglenes használatbavételi engedély kiadásakor a felperes az alperes által megállapított tulajdoni hányaddal rendelkezett, a további ingatlanrészekre kiadott ideiglenes használatbavételi engedélyekben nem a felperes szerepelt építtetőként. A további tulajdoni hányadot a felperes garázsként értékesítette. A felperes az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Itv.) 26. § (1) és (2) bekezdésében foglalt illetékmentességi feltételeknek 2992/10 000 tulajdoni hányad vonatkozásában tett eleget.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztette elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint az Itv. 26. § (1) és (2) bekezdése szerinti illetékmentességi feltételt a teljes ingatlan vonatkozásában teljesítette, amikor arra - mint lakóház építésére alkalmas telektulajdonra - lakóházat épített. Kifejtette, hogy téves az az alperesi és bírósági álláspont, miszerint a felperesnek a teljes ingatlan beépítését használatbavételi engedéllyel kell igazolnia. Ilyen következtetés ugyanis az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjából és (2) bekezdéséből nem vonható le. A beépítési kötelezettség tartalmát a 253/1997. (XII. 20.) Kormányrendelet (továbbiakban: Korm. r.) 105. §-a pontosan meghatározza. A használatbavételi engedély pedig az 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Étv.) 44. § (2) bekezdése értelmében egy építmény részére is kiadható. Amennyiben az építmény egy részére szóló használatbavételi engedély megfelel a lakásépítménnyel szemben támasztott jogszabályi követelményeknek, akkor el kell fogadni az Itv. 26. § (2) bekezdése szerinti beépítési kötelezettség igazolására is.
A jogerős ítélet indokolásában kifejtettekkel összefüggésben a felperes utalt arra is, hogy az illetékfizetés alapjául szolgáló vagyonszerzést követő értékesítése az illeték kiszabása és az illetékmentesség kérdése tekintetében semmilyen jogi jelentőséggel nem bír. Erre sem az Itv. 18. § (1) bekezdése, sem az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja, (2) bekezdése nem ad lehetőséget. Hiányolta továbbá, hogy a jogerős ítélet nem jelölt meg olyan jogszabályt, amelynek alapján a felperes illetékmentességét a tulajdoni hányadok értékesítése folytán elvesztette volna.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Hangsúlyozta, hogy a felperes beépítési kötelezettségét az ideiglenes használatbavételi engedély kiadásáig 2006. június 22-ig, a tulajdonában maradt tulajdoni hányad tekintetében és a jövőbeli lakásként értékesített tulajdoni hányad vonatkozásában teljesítette. A további tulajdoni hányadok vonatkozásában a felperes használatbavételi engedélyt nem kapott, ilyet az adóhatósági eljárásban nem nyújtott be, ezért az illetékmentesség feltételei nem teljesültek.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontja szerint akkor mentes a lakóház építésére alkalmas telektulajdon visszterhes vagyonátruházással történő megszerzése az illeték alól, ha a vagyonszerző arra 4 éven belül lakóházat épít. Az Itv. 26. § (2) bekezdése értelmében a vagyonszerzőnek a lakóház felépítését használatbavételi engedéllyel kell igazolnia. A felperes felülvizsgálati előadásával szemben a Legfelsőbb Bíróság egyetértett a megyei bíróság azon álláspontjával, hogy a felperes a teljes ingatlan beépítését a 2006. június 22-i ideiglenes használatbavételi engedéllyel nem igazolhatta. A beépítés megvalósulásakor 2006. június 22-én ugyanis már az ingatlan egy részét beépítetlen ingatlanként, illetve garázsként értékesítette. Az értékesített részek vonatkozásában a felperes építtetőként már nem szerepelt. A felülvizsgálati kérelemben kifejtettekkel ellentétben az ingatlan tulajdoni hányadainak a vagyonszerzést követő értékesítése jelentősséggel bír abban az esetben, ha az illetékmentesség feltételeként meghatározott beépítés nem, vagy nem a vagyonszerző részéről következik be az értékesített részeket illetően. A felperes által becsatolt 2006. június 22-i ideiglenes használatbavételi engedély értelemszerűen csak a felperes által beépített és a felperes tulajdonában álló ingatlanrészre vonatkozhatott. Ezt igazolja az a körülmény, hogy az értékesített részekre vonatkozóan a későbbiekben mások nevére további használatbavételi engedélyek kerültek kiadásra.
A Legfelsőbb Bíróság megjegyzi, hogy az Itv. 26. § (1) bekezdés a) pontjának nyelvtani értelmezése, annak nem szerencsés megfogalmazása miatt valóban a felperes álláspontját támasztja alá ("ha a vagyonszerző az ingatlanon … lakóházat épít"). Beépített ingatlannak azonban az illetékmentességi feltételek tartalmi elemzése alapján csak az az ingatlanrész tekinthető, amelyek beépítését a felperes a nevére szóló használatbavételi engedéllyel tudta igazolni.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 39.131/2010.)