adozona.hu
AVI 2014.4.38
AVI 2014.4.38
A továbbértékesítési szándéknyilatkozat azt illetékkiszabásra történő bejelentésre előírt határidőben a bejelentéssel együtt tehető meg (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 2008. április 25-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 4452 helyrajzi szám alatti ingatlant. A vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésére 2008. április 30-án került sor. A felperes sem a szerződésben, sem az illetékkiszabásra történő bejelentéskor nem nyilatkozott a továbbértékesítési szándékáról.
Az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. június 4-én kelt fizetési meghagyásával a felperest a vagyonszerzés után 6 274 220 forint visszterhes vagyonátruházási illeték...
AVI 2014.4.38 A továbbértékesítési szándéknyilatkozat azt illetékkiszabásra történő bejelentésre előírt határidőben a bejelentéssel együtt tehető meg (1990. évi XCIII. tv. 23/A. §)
A felperes 2008. április 25-én kelt adásvételi szerződéssel megvásárolta a 4452 helyrajzi szám alatti ingatlant. A vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentésére 2008. április 30-án került sor. A felperes sem a szerződésben, sem az illetékkiszabásra történő bejelentéskor nem nyilatkozott a továbbértékesítési szándékáról.Az APEH Regionális Igazgatósága a 2008. június 4-én kelt fizetési meghagyásával a felperest a vagyonszerzés után 6 274 220 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a jogorvoslati határidőben 2008. június 23-án postázott kérelmében az illeték összegének módosítását kérte arra való hivatkozással, hogy a főtevékenysége ingatlanforgalmazás és az ingatlanokat továbbértékesítési céllal vásárolta meg. A továbbértékesítési szándéknyilatkozatát 2008. május 23-án benyújtotta a földhivatalhoz is, ennek igazolására csatolta a földhivatal előtti benyújtás igazolását. Arra hivatkozott, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat megtételére adminisztratív ok miatt nem került sor a szerződésben, a külön nyilatkozat megtétele hosszabb időt vett igénybe. Csatolta a cégbizonyítványát. Állította, hogy minden törvényi feltételnek eleget tett, az illetékkedvezményre jogosult.
Az elsőfokú adóhatóság a 2008. október 7-én kelt végzésével az igazolási kérelmet elutasította, az ugyanazon a napon meghozott határozatával a felperesnek az illetékkedvezmény megadása iránti kérelmét, mint az illeték visszatérítése/törlése iránti kérelmet elutasította azzal, hogy a felperes a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig ugyan pótolta, de a nyilatkozat megtételével egyidejűleg előterjesztett igazolási kérelme elutasításra került, ezért az illetékkedvezmény iránti kérelmet - a késedelem kimentése hiányából - el kellett utasítani.
A felperes a határozat ellen fellebbezést nyújtott be, amelyben arra hivatkozott, hogy az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (8) bekezdése alapján a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig a továbbértékesítési szándéknyilatkozatot pótolta, a nyilatkozat pótlásával egyidejűleg igazolási kérelmet nem kellett előterjesztenie. A nyilatkozat pótlása folytán az illetékkedvezmény megilleti.
Az alperes a fellebbezést elbírálva a 2009. március 3-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozata indokolása szerint a felperes a 2008. június 23-án elküldött kérelmében állította, hogy adminisztrációs hiba folytán maradt ki az Itv. 23/A. § (1) bekezdése alapján történő illetékkiszabás iránti kérelem a szerződésből és későbbi nyilatkozat tartalmazta a továbbértékesítési szándéknyilatkozatot. Erre tekintettel az elsőfokú adóhatóságnak a felperes kérelmét igazolási kérelemként is el kellett bírálnia. Az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján a határidő elmulasztása esetén csak igazolási kérelem előterjesztésével együtt pótolható a továbbértékesítésre vonatkozó szándéknyilatkozat. Mivel a felperes igazolási kérelmét az elsőfokú hatóság elutasította, a késedelmesen előterjesztett szándéknyilatkozat alapján a felperest nem illeti meg az illetékkedvezmény, ezért a felperesnek az illeték módosítása iránti kérelmét az elsőfokú hatóság helytállóan utasította el.
A felperes az alperesi határozat felülvizsgálata iránt keresetet nyújtott be, kérve a határozat megváltoztatásával elsődlegesen az illeték 2%-os mértékben történő megállapítását, másodlagosan a határozat hatályon kívül helyezését és a hatóság új eljárásra kötelezését azzal, hogy az illetékkedvezmény megilleti, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján igazolási kérelmet nem kellett előterjesztenie. Sérelmezte, hogy a hatóság a beadványát részben igazolási kérelemnek tekintve elbírálta. Álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondata igazolási kérelem előterjesztését csak az Itv. 23/A. § (5)-(7) bekezdéseiben foglalt igazolások benyújtására nyitva álló határidők elmulasztása esetére írja elő. Álláspontja alátámasztására a 2002. évi XLII. törvény 163. §-ához fűzött törvényi indokolásra és arra hivatkozott, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében határidő nem szerepel, ezért sem értelmezhető az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondatában foglalt igazolási kérelem előterjesztésének kötelezettsége az (1) bekezdés szerinti nyilatkozat pótlására.
Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét megalapozottnak ítélte, ezért az alperes határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte ítéletével és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Az elsőfokú bíróság ítéletében az új eljárásra iránymutatást nem adott.
Ítéletének indokolása szerint az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének második mondata nem követeli meg az Itv. 23/A. § (1) bekezdése tekintetében, hogy a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozata pótlása mellett igazolási kérelmet is előterjesszen. Ez a rendelkezés ugyanis különbséget tesz az (1) és (4)-(5) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott igazolások között. Míg az előbbi esetben a nyilatkozat pótlását a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig lehetővé teszi és igazolási kérelem benyújtását nem követeli meg, csak az Itv. 23/A. § (5)-(7) bekezdésben foglalt esetekben írja elő a határidő elmulasztása miatt igazolási kérelem előterjesztését. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében írt "illetőleg" kifejezés is ezt az értelmezést, a különbségtételt támasztja alá, amellyel nem konjunktív feltételeket támaszt a nyilatkozatok pótlása esetére, mert az "illetőleg" kifejezés tartalma ebben a rendelkezésben nem "és", hanem "vagy". Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a jogszabály pontatlan, több értelmezést megengedő megfogalmazása esetén az ügyfél számára kedvezőbb értelmezést kell alkalmazni.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a kereset elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) és (8) bekezdését, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 66. § (1)-(3), (5) bekezdéseit. Az elsőfokú bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdését, amikor különbséget tett a nyilatkozatok és az igazolások pótlása között. Az elsőfokú bíróság téves álláspontjának elfogadása arra vezetne, hogy az Itv. 23/A. § (5)-(7) bekezdésében meghatározott igazolások törvényi határidőn belül történő benyújtásának elmulasztása esetén csupán igazolási kérelem előterjesztésének lenne helye, így magának az igazolásnak a pótlólagos benyújtása nem lenne szükséges. Ez az értelmezés nyilvánvalóan a jogszabállyal és a jogalkotó szándékával is ellentétes. Az Itv. 23/A. § (1), (4)-(5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok és az (5)-(7) bekezdésben meghatározott igazolások pótlólagos benyújtására is azonos eljárási rend vonatkozik az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének első mondata szerint. Mindkét esetben a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig mind a nyilatkozatok, mind az igazolások pótlására csak igazolási kérelem egyidejű előterjesztésével kerülhet sor a határidő elmulasztásának kimentésére. Az elsőfokú bíróság tévesen állapította meg azt, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének második mondatában szereplő "illetőleg" kifejezés "vagy" jelentéssel bír. Az illetékkedvezmény biztosításához az Itv. 23/A. § (1) és (2) bekezdése értelmében több konjunktív feltételt kell igazolnia a vagyonszerzőnek: így az ingatlanforgalmazásra való jogosultságát a (2) bekezdésben meghatározott módon, valamint nyilatkoznia kell a vagyonszerzés illetékkiszabásra történő bejelentéskor a továbbértékesítési szándékára. Bármelyik feltétel hiánya kizárja az illetékkedvezmény megadását. A felperes az illetékkiszabásra történő bejelentéskor a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát nem tette meg, így a határidő elmulasztása miatt az utóbb pótolt szándéknyilatkozatával együtt igazolási kérelmet is elő kell terjesztenie. Amennyiben egy jogszabályi rendelkezés valamely nyilatkozat megtételére határidőt állapít meg, akkor a határidő elmulasztása esetén a mulasztás csak igazolási kérelemmel menthető ki. Amennyiben ellenkező értelmezés lenne a helyes, akkor a nyilatkozattételre előírt határidő elmulasztása esetén az igazolási kérelem előterjesztése nélkül a vagyonszerző a nyilatkozatot bármikor pótolhatná, és ezzel mintegy automatikusan meghosszabbítaná a törvényi határidőt. Az elsőfokú bíróság helytelenül jutott arra a következtetésre, hogy a jogszabály nem pontos megfogalmazása esetén a jogszabályi rendelkezést az ügyfél számára kedvezőbb módon kell értelmezni. Egy jogszabály értelmezése megfelelő értelmezési módszerekkel történhet, a jogtudomány által kimunkált értelmezési módszerek, így a nyelvtani, logikai, rendszertani, történeti, valamint a jogalkotó feltehető szándéka alapján történő értelmezés alapján. A jogalkalmazónak a jogszabály valódi tartalmát e módszerek szerint kell megállapítania, nem pedig az ügyfél számára kedvezőbb értelmezést választania.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a keresetében kifejtett álláspontját fenntartva a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
Az alperes személyében a felülvizsgálati eljárás során két ízben is jogszabályon alapuló jogutódlás következett be, amelyet a Legfelsőbb Bíróság a Kfv.5. és a Kfv.8. számú végzéseivel megállapított.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
Az Itv. 23/A. § (8) bekezdését szerint a vagyonszerző a továbbértékesítésre vonatkozó nyilatkozata határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja a továbbértékesítési szándéknyilatkozatát és a határidő elmulasztása miatt a mulasztása vétlenségét igazolási kérelemmel valószínűsítenie kell, azért, hogy a határidő elmulasztása miatti jogkövetkezményt elhárítsa.
A Legfelsőbb Bíróság a 2008. évi 1825. számú elvi határozatában már kifejtette - és azt a jelen perben eljáró bíróság is osztja -, hogy amennyiben az Itv. 23/A. § (8) bekezdése a felperes és az elsőfokú bíróság értelmezése szerint is csak az elmulasztott nyilatkozat pótlására szolgálna, a jogalkotó a (8) bekezdésben kifejezetten úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható, és nem kívánta volna meg igazolási kérelem előterjesztését.
Tévedett tehát az elsőfokú bíróság, amikor az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondatában foglalt "illetőleg" kifejezést "vagy"-nak értelmezte és két külön szabályozásként értelmezte a nyilatkozatra, valamint az igazolás pótlására vonatkozó jogszabályi előírást, figyelmen kívül hagyva a 23/A. § (8) bekezdésének első mondatát. Az első mondatban megjelölt (1), (4)-(5) bekezdésekben, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, illetve igazolások vonatkozásában azonos eljárási rend érvényesül, mert mindkét esetben határidőhöz kötött a nyilatkozatok illetve igazolások benyújtása. A továbbértékesítési szándéknyilatkozat az illetékkiszabásra történő bejelentésre előírt határidőben a bejelentéssel együtt tehető meg. A határidő elmulasztása esetén az Itv. 23/A. § (1) és (4)-(5) bekezdésében meghatározott nyilatkozatok, valamint az (5)-(7) bekezdésében írt igazolások az Itv. 23/A. § (8) bekezdése értelmében a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatók, azonban mind a nyilatkozatokra, mind az igazolásokra a határidő elmulasztása miatt az igazolási kérelem előterjesztésének kötelezettsége egyaránt vonatkozik. Az igazolási kérelemre egyúttal vonatkoznak a Ket. 66. § (1)-(3), (5) bekezdésében foglalt rendelkezések is, a mulasztónak az igazolási kérelemben a mulasztás okát is fel kell tárnia, a mulasztását ki kell mentenie.
A perbeli esetben a felperes álláspontja az volt, hogy az Itv. 23/A. § (8) bekezdése szerint a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolt továbbértékesítési szándéknyilatkozat esetén igazolási kérelmet nem kell előterjesztenie. Mivel azonban a kérelmében megjelölte, hogy adminisztratív hiba miatt nem került határidőben továbbértékesítési szándéknyilatkozat előterjesztésre, az elsőfokú adóhatóság helytállóan ezt a kérelmet igazolási kérelemnek tekintve elbírálta és azt elutasította.
Mivel az Itv. 23/A. § (8) bekezdése alapján a nyilatkozat pótlására az igazolási kérelemmel egyidejűleg kerülhet sor, igazolási kérelem hiányában, illetve annak elutasítása esetén önmagában a nyilatkozat benyújtására tekintettel a felperes számára az illetékkedvezmény nem adható meg, ezért jogszerűen járt el az alperes, amikor az erre irányuló kérelmet elutasító elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperes alaptalan keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.147/2010.)