adozona.hu
AVI 2014.4.36
AVI 2014.4.36
Amennyiben az adózó társaságnál önálló és nem kapcsolódó vizsgálat volt az Art. 100. § (4) bekezdésének megsértése nem merülhet fel [2003. évi XCII. tv. 100. § (4) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél - mint az Ó. és Társa Bt. egyetemes jogutódjánál - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést folytatott le 2005. január 1. és 2005. július 18. időszakra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával általános forgalmi adónemben 368 000 204 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 184 102 000 Ft adóbírságot és 134 000 921 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Kötelezte továbbá 104 000 Ft mulasztási bírság és ennek vonzataként 74 000 Ft k...
AVI 2014.4.36 Amennyiben az adózó társaságnál önálló és nem kapcsolódó vizsgálat volt az Art. 100. § (4) bekezdésének megsértése nem merülhet fel [2003. évi XCII. tv. 100. § (4) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság a felperesnél - mint az Ó. és Társa Bt. egyetemes jogutódjánál - bevallások utólagos vizsgálatára irányuló átfogó ellenőrzést folytatott le 2005. január 1. és 2005. július 18. időszakra vonatkozóan. Ennek eredményeként határozatával általános forgalmi adónemben 368 000 204 Ft adóhiánynak minősülő adókülönbözetet, 184 102 000 Ft adóbírságot és 134 000 921 Ft késedelmi pótlékot állapított meg. Kötelezte továbbá 104 000 Ft mulasztási bírság és ennek vonzataként 74 000 Ft késedelmi pótlék megfizetésére. Az ellenőrzéssel érintett időszakban a felperes jogelődje nagymennyiségű ruházati termékeket vásárolt az I. Kft.-től és a B. Kft.-től 1 460 016 400 Ft + áfa összegben, melyet továbbértékesített a T. Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-nek (továbbiakban: Kft.). Az ügyletről kiállított számlákon túl egyéb bizonylatok nem álltak rendelkezésre. Az adóhatóság a felperes partnereinél több alkalommal végzett ellenőrzést. Mindezek alapján megállapította, hogy a számlákon feltüntetett gazdasági események alátámasztására a számlákon túl egyéb hitelt érdemlő bizonyíték, irat, dokumentáció nem állt rendelkezésre, azokat sem a felperes, sem a számlakibocsátók nem tudták az adóhatóság rendelkezésére bocsátani. A felperes kellő körültekintése sem volt megállapítható. Értékelte az értékesítési láncolatban részvevő társaságok tulajdonosváltozásait, személyi összefonódásukat, az ügyvezetők elérhetetlenségét, az áruk mennyiségének, szállításának, eredetének hiányát. Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta azzal, hogy a valós gazdasági események végzésére semmilyen adat nem utalt, az áruk gyártóját, importálóját nem lehetett fellelni, a társaságok működésének gazdasági életszerűsége is megkérdőjelezhető.A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését és az adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az adóhatóság a tényállást nem tisztázta, az adózó javára szolgáló tényeket nem tárta fel, nem jelölte meg, hogy mely hiteles bizonylatot hiányolt. Sérelmezte, hogy a kapcsolódó ellenőrzésekről nem kapott megfelelő tájékoztatást, eltérően értékelte a jogviszonyt a vevő és a felperes esetében. A 2006. január 11-én tartott helyszíni szemlének nincs köze az előző évi tárolásokhoz, az áruk gyártójának felderítetlenségét nem lehet a felperes terhére értékelni. Kellő körültekintéssel járt el, az adóhatóság megállapítása ellentétes mind a hazai, mind az európai jogi szabályozással.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az általános forgalmi adó levonás, illetve elszámolás kapcsán hivatkozott az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdésére, a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdésére, 166. § (2) bekezdésére. Mindezek, valamint a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseire hivatkozással rámutatott, hogy csak a formai és tartalmi feltételek együttes megléte, a bizonylatok hitelessége esetén gyakorolható az adólevonási jog. Önmagában az alakilag, formailag megfelelően kiállított bizonylat az adó-visszaigénylési jogosultságot még nem alapozza meg. Tényként állapította meg, hogy a számlákon, banki átutalási bizonylatokon túl a perbeli esetben egyéb hiteles bizonylat nem állt rendelkezésre.
A felperes képviselőjének személyes előadása, valamint T. Gábor tanúvallomása önmagában nem elegendő annak bizonyítására, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági esemény ténylegesen megvalósult. Az üzleti partnereknél végzett vizsgálatok sem tártak fel olyan iratot, könyvelési anyagot, amely a gazdasági esemény létrejöttét hitelt érdemlő módon alátámasztották volna.
A felperes által 22/F/1. csatolt átvételi elismervények nem igazolják, hogy milyen szerződés vagy számlához kapcsolódóan történt pénzátadás. Az ügyletek létrejöttét az adóhatóság által feltárt üzleti kapcsolatban álló társaságok közötti személyi összefonódások is kétségessé teszik.
A felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel nem tudta bizonyítani, hogy az ügyletkötés során kellő körültekintéssel járt el; hivatalos céginformációt nem kért, az áruk eredetét nem ellenőrizte.
A felperes konkrét európai bírósági ítéletet nem jelölt meg, így ezen előadása a vizsgálat tárgyát nem képezhette.
Az adóhatóság nem sértette meg az Art. 130. §-ában foglaltakat, a T. Kft.-nél a revízió nem kapcsolódó ellenőrzést végzett, nem állt fenn az Art. 100. § (4) bekezdése szerinti értesítés.
Az elsőfokú bíróság N. Róbert tanú meghallgatására irányuló indítványt nem foganatosította tekintettel arra, hogy az ügyletkötésben érintett társaságoktól titoktartás alóli felmentést nem kapott, így az ügyvédi titoktartásra tekintettel a tanútól az ügy érdemét érintő vallomás nem volt várható.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Az adóhatóság a tényállást nem tárta fel, megsértette az Art. 130. §-át, a felperest az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdése alapján megillette az általános forgalmi adólevonási jog. A Pp. 170. § (1) bekezdés c) pontjára figyelemmel dr. N. Róbert ügyvéd a titoktartás alól felmentést kapott, ennek ellenére a bíróság mellőzte meghallgatását. A 2009. augusztus 19-i felperesi beadványt nem tette a tárgyalás anyagává. Sérelmezte, hogy a T. Kft. adóvizsgálatának felperesre vonatkozó részét nem ismerhette meg. A személyi összefonódást nem nevesítette, az ítélet ellentétes az Európai Unió jogforrásaival és ítéleteivel, a felperes kellő körültekintést tanúsított.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását indítványozta.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 15. § (3) bekezdése, 166. § (2) bekezdése alapján helytállóan rögzítette kiindulási pontként, hogy csak az alakilag és tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható az általános forgalmi adólevonási jog. Önmagában a formailag hiteles számla nem elegendő, vizsgálni kell a tartalmi hitelességet, vagyis a számla mögötti gazdasági eseményt, annak megvalósulását, a gazdasági eseményben résztvevőket. A gazdasági esemény megtörténtének bizonyítására, hitelességének igazolására a számlán kívül egyéb olyan iratnak, dokumentumnak, háttér-információnak kell rendelkezésre állni, amely a perbeli esetben hiányzott.
A felperes jogelődje viszonylag rövid idő alatt (kb. 7 hónap) jelentős volumenű (közel 1,5 milliárd Ft) gazdasági eseményt folytatott le, vagyis erre hivatkozott, ehhez képest a számlán és bizonyos esetekben a banki átutalásokon kívül semmiféle egyéb információ, adat, okirat nem állt rendelkezésre; sem a felperesnél, sem gazdasági partnereinél ilyen iratok nem voltak fellelhetők.
A vitatott áruk eredete nem volt megállapítható. A láncolatban szereplő gazdasági társaságok személyi összefonódására is figyelemmel a láncolat gazdasági okszerűsége sem volt értelmezhető. Az adóhatóság a felperes teljesítőképességét is vitássá tette.
A feltárt hiányokra, bizonyítatlanságra, ellentmondásokra figyelemmel az elsőfokú bíróság jogszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a számlákon szereplő gazdasági esemény valóságos tartalma, annak teljesítése nem volt megállapítható, így a felperes általános forgalmi adólevonási jogát jogszerűen nem gyakorolhatta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében megjelölt egyéb kifogásaival kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy a Kft.-nél önálló, és nem kapcsolódó vizsgálat lefolytatására került sor, így az Art. 100. § (4) bekezdésének megsértése nem merülhet fel. A közigazgatási iratokból megállapítható volt, hogy a felperes állítólagos gazdasági partnereinél lefolytatott vizsgálatok eredményéről a felperes megfelelő időben és mértékben tájékoztatást kapott. Az Art. 130. § megsértése sem valósult meg, az adóhatóság a Kft.-nél lefolytatott adóvizsgálatnál sem értékelte eltérően a feltárt tényállást.
A felperes által indítványozott dr. N. Róbert ügyvéd tanúkénti meghallgatását az elsőfokú bíróság jogszerűen mellőzte, hiszen nevezett az ügyvédi titoktartás alóli kötelezettséget olyan körben nem kapta meg, amelyre figyelemmel a per érdemét illetően vallomást tudott volna tenni. A szerződéskötésekre és az ügyvéd szerepére figyelemmel nem volt elegendő, hogy a felperes a titoktartás alóli felmentést megadta.
Az elsőfokú bíróság iratanyagában a felperes által hivatkozott 2009. augusztus 19-i beadvány nem volt fellelhető.
A felperes arra hivatkozott, hogy az Európai Unió jogforrásaiban és ítéleteiben az adóhatóság és az elsőfokú bíróság által folytatott gyakorlat nem található. Nem nevesítette azonban, hogy konkrétan mely jogforrás mely rendelkezésével vagy rendelkezéseivel, illetve az Európai Bíróság mely ítéletével vagy ítéleteivel nincs összhangban az elsőfokú bíróság jogerős ítélete. Feltételezhető, hogy a felperes a tagállamok forgalmi adóra vonatkozó jogszabályainak összehangolásáról - közös hozzáadottértékadó-rendszer: egységes adóalap-megállapításáról szóló 77/388/EGK irányelvére, a 6. számú irányelvre, illetve az Európai Bíróságnak a körhinta szerződésekben hozott ítéleteire (pl.: Optigen ügy) gondolt, de konkrét hivatkozás megjelölése nélkül a Legfelsőbb Bíróság sem tudott felperes ezen hivatkozására érdemben állást foglalni.
Az elsőfokú bíróság ítéletének 3. oldalán hivatkozott a felperes által hiányosnak megjelölt személyi összefonódásokra. E körben az elsőfokú bíróság az Áfa tv. 44. § (5) bekezdésére figyelemmel is helytállóan állapította meg, hogy a felperes nem tudta bizonyítani az ügyletben a kellő körültekintést. Az ügyletben szereplő gazdasági társaságokat nem ellenőrizte, nem szerzett be róluk információkat.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság jogerős ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kf. I. 35.133/2010.)