AVI 2014.4.33

A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében nem vitathatja az adózó bt. terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a J. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: bt.) beltagja volt 2002. július 16. és 2004. január 26. között. A Cégbíróság a bt. felszámolását a 2006. február 15-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte, majd a cégnyilvántartásból törölte a céget 2007. április 10. napjától kezdődő hatállyal.
Az adóhatóság a bt.-nél a felszámolás elrendelése előtt megkezdett, 2003., 2004. évekre és általános forgalmi adó (áfa) adónemre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzésére irány...

AVI 2014.4.33 A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében nem vitathatja az adózó bt. terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét [2003. évi XCII. tv. 6. § (2) bek., 35. § (2) bek.]
A felperes a J. Kereskedelmi és Szolgáltató Bt. (a továbbiakban: bt.) beltagja volt 2002. július 16. és 2004. január 26. között. A Cégbíróság a bt. felszámolását a 2006. február 15-én jogerőre emelkedett végzésével elrendelte, majd a cégnyilvántartásból törölte a céget 2007. április 10. napjától kezdődő hatállyal.
Az adóhatóság a bt.-nél a felszámolás elrendelése előtt megkezdett, 2003., 2004. évekre és általános forgalmi adó (áfa) adónemre vonatkozóan bevallások utólagos ellenőrzésére irányuló vizsgálatot tartott, amelynek eredményeként a 2006. március 29-én kelt és fellebbezés hiányában első fokon jogerőre emelkedett határozatában áfa adókülönbözet, adóbírság, késedelmi pótlék és mulasztási bírság jogcímén kötelezte a bt.-t mindösszesen 92 279 000 Ft megfizetésére.
Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Regionális Igazgatósága Felszámolási és Fizetési Kedvezmények Osztálya (a továbbiakban: elsőfokú adóhatóság) határozatában kötelezte a felperest, illetve a bt. vele egyetemlegesen felelős másik beltagját 7 243 000 Ft adótartozás megfizetésére. Indokolása szerint a felszámolási eljárás során nem térült meg a bt. adótartozásából a felperes beltagsága alatt, 2003. évben keletkezett 3 921 000 Ft áfa hiány, 1 362 000 Ft adóbírság és 1 960 000 Ft késedelmi pótlék, amelynek a megfizetésére az adózó mögöttes felelősként köteles.
A felperes fellebbezésében nem vitatta, hogy a tagsági jogviszonyának fennállása alatt keletkezett azon tartozásokért, amelyet a bt. vagyona nem fedez, felelősséggel tartozik, továbbá azt sem, hogy a mögöttes felelősségének érvényesítésére az adóhatóság határozat formájában jogosult. Álláspontja szerint azonban nem elégséges önmagában a határozathozatal, hanem az egész adóigazgatási eljárást vele szemben újra le kellett volna folytatni. Sérelmezte továbbá azt, hogy az elsőfokú adóhatóság a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 72. §-ának (1) bekezdés e) pontjába foglalt indokolási kötelezettségének nem tett eleget, mert a határozatából nem derül ki, hogy miből ered az adótartozás, és azt mi támasztja alá.
Az alperes határozatában az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Döntését az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, 7. §-ának (2) bekezdésében, 12. §-ának (1) bekezdésében, 14. §-ának (4) bekezdésében, 35. §-ának (2) bekezdés f) pontjában, 136. §-ának (1) bekezdésében, 138. §-ának (1) bekezdésében, az adótartozás keletkezésekor hatályban volt gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (a továbbiakban: régi Gt.) 54. §-ának (1) bekezdésében, 55. §-ának (2) bekezdésében, 90. §-ának (1) bekezdésében, 101. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben, a felszámolási eljárás befejezésekor hatályos gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: új Gt.) 68. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben, 97. §-ának (1) bekezdésében, 108. §-ának (1) és (3) bekezdéseiben, a csődeljárásról és felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Cstv.) 34. §-ának (1)-(2) bekezdéseiben és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 578/H. §-ának (3) bekezdésében foglaltakra alapította. Indokolása szerint a bt. adótartozását megállapító határozat megbízólevéllel elrendelt ellenőrzés megállapításain alapult, a tartozást megalapozó eljárás újbóli, a felperes bevonásával történő, illetve vele szembeni lefolytatására nincs jogszabályi lehetőség.
A felperes keresetében a határozatok hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú adóhatóság új eljárásra kötelezését kérte. A fellebbezésében előadott indokait ismételve hivatkozott arra, hogy a mögöttesen felelős személy kötelezése csak e személlyel szemben újra lefolytatott adóigazgatási eljárásban hozott határozat formájában történhet, a 2/2004. Polgári Jogegységi Határozat (a továbbiakban: PJE) általa helyesnek tartott értelmezése is ezt támasztja alá. Csak a vonatkozásában meghozott határozatból értesült a bt. több évvel korábbi adótartozásáról, a bt.-t kötelező elsőfokú határozat elleni fellebbezés határideje alatt az alperes tájékoztatásának hiányában (hol, milyen módon lehetséges) nem tudta iratbetekintési jogát gyakorolni, de a felszámolási eljárás során sem állt módjában az iratokat megismerni.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Indokolása szerint az adóhatóság határozatai - a kereseti kérelem keretei között - jogszerűek.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet és a másodfokú határozat hatályon kívül helyezését, az alperes új eljárásra kötelezését kérte. Álláspontja szerint az ítélet sérti az Art. 100. §-ának (3) bekezdésében, 136. §-ának (1) bekezdésében, a PJE-ben foglaltakat. Álláspontja szerint nincsen olyan Art. rendelkezés, amely a 100. § (3) bekezdésében és a 136. § (1) bekezdésében biztosított, az adózót megillető jogokat az adó megfizetésére kötelezett vonatkozásában korlátozná. A jogerős ítélet azért nem felel meg a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 206. §-ában foglaltaknak, mert a tényállási elemei bizonyítatlanok. Meggyőződése, hogy ha a bt. ellenőrzése során felhívták volna, igazolni tudta volna a 2003. évi - adóhatósági megállapítással érintett - ügyleteket.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az elsőfokú bíróság helyesen, a Legfelsőbb Bíróság korábbi jogértelmezésével (Kfv.I.35.142/2006/4.) egyezően fejtette ki, miszerint az Art. részletesen szabályozza, hogy ki kötelezett adófizetésre, illetve, hogy az adó meg nem fizetése esetén azt adóigazgatási eljárásban hozott határozattal kitől lehet követelni. Az adó megfizetésére kötelezettek adózási kötelezettsége származékos, és az eredeti kötelezett helyetti helytállásra, az eredeti kötelezett által meg nem fizetett, tőle be nem hajtható adó megfizetésére vonatkozik. Az adó megfizetésére kötelező határozatok tekintetében a jogalap: az adó adózó általi meg nem fizetése és tőle való behajthatatlansága. Ilyen határozat csak a mögöttes felelős, a helytállni köteles személy vonatkozásában hozható [Art. 35. §-ának (2) bekezdés a)-i) pontjai].
Az adó megfizetésre kötelező határozat indokolásának tartalmaznia kell, hogy az adózó tartozása min alapul, milyen összegű, annak behajtására milyen intézkedéseket tettek, azok miért nem, vagy mennyiben vezettek eredményre, azaz az adózótól a behajthatatlan tartozás mikor, miért keletkezett, hogyan tevődik össze, az adó megfizetésére kötelezettel szemben mely jogszabályhelyek alapján miért a határozat szerinti összegben került sor a fizetésre kötelezésre. E követelményeknek az alperes határozata mindenben megfelelt, amint azt az elsőfokú bíróság ítéletében helytállóan megállapította.
Az adót esedékességekor az köteles megfizetni, akit arra jogszabály kötelez, ha azonban az adózó az esedékes adót nem fizette meg és azt tőle nem lehet behajtani, az adó megfizetésére határozattal kötelezhetőek az Art. 35. §-ának (2) bekezdésében meghatározott személyek. E jogszabályhelyre alapított határozatok elleni jogorvoslat során nem az adózóval, hanem az adó megfizetésére kötelezettel szemben hozott határozatok jogszerűsége bírálható felül, figyelemmel az Art. 123. §-ára, 143. §-ának (1) bekezdésére, és a Pp. 339. §-ának (1) és (2) bekezdéseire.
A pénzügyi jogviszonyra és ebből eredő jogviták elbírálására vonatkozó anyagi és eljárási szabályok nem adnak lehetőséget arra, hogy az adó megfizetésére kötelezett személy az adózó ellen indult eljárásokban félként eljárjon, vagy az adózóval szemben hozott jogerős határozatot utóbb vitássá tehesse. Az adófizetésre kötelezettel szemben az adófizetésre kötelező határozat meghozatala nem vezethet arra, hogy újra megnyíljanak azok a jogvédelmi eszközök, amelyeket az adózó a közte és az adóhatóság közötti jogvitában korábban már érvényesített, vagy amelyekkel bármely okból nem élt.
Az Art. adózót meghatározó 6. §-ában a (2) bekezdés kifejezetten visszautal a 35. § (2) bekezdésre, amikor akként rendelkezik, hogy nem minősül adózónak a kizárólag adó megfizetésére kötelezett személy; azonban gyakorolhatja a törvény szerint az adózót megillető jogokat. Az adó megfizetésére kötelezett igénybe veheti a jogorvoslati eszközöket, és ennek keretében vitathatja a kötelezését is, de a vele szemben hozott határozat ellen irányuló fellebbezés, felügyeleti intézkedés iránti kérelem vagy kereset benyújtása során már nem vitathatja az adóhatóság által az adózó terhére jogerősen előírt tartozás jogcímét, a végrehajtható okirat szerinti összegszerűségét. A megfizetésre kötelezett bt. tag az őt megillető jogorvoslati eljárás keretében tehát nem vitathatja az adózó-bt. terhére jogerősen előírt adókülönbözet jogszerűségét (jogalapját és összegszerűségét), mint ahogy nem élhet az adózót megillető önellenőrzési, beszámítási joggal sem.
A kifejtettekből következően az Art. 100. §-ának (3) bekezdésében szabályozott, az adózót megillető jogosultságokkal (iratbetekintés, felvilágosítás kérés, észrevétel és bizonyítási indítvány tétele) az adó megfizetésére kötelezett azért nem úgy tud élni, mint az adózó, mivel vonatkozásában az adóigazgatási eljárás első szakaszának minősülő ellenőrzési eljárás hiányzik. Az Art. 136. §-ának (1) bekezdésében szabályozott fellebbezési jog az adó megfizetésére kötelezettet a vele szemben hozott elsőfokú adóhatósági határozattal szemben illeti meg, amely jogát a felperes gyakorolta.
Az adó megfizetésére kötelezettet megillető eljárási jogok körében a jogerős ítélet vélhetően elírási hiba miatt tartalmazza az Art. 14. §-ának a költségvetési támogatásra való jogosultságot szabályozó (3) bekezdését, amelynek az érdemi döntésre befolyása nem volt.
Az elsőfokú bíróság helytálló megállapításra jutott a PJE-ben foglaltak vonatkozásában, értékelte a közigazgatási eljárás teljes anyagát, a felek perbeli nyilatkozatait, beadványaikat, ily módon a bizonyítékokat a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése alapján a maguk összességében értékelte, és meggyőződése szerint bírálva állapította meg, hogy a felperes keresete nem alapos.
Mindezek folytán a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet, amely a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályhelyeket nem sértette meg, a Pp. 275. §-ának (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. V. 35.136/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.