adozona.hu
EH 2014.04.M9
EH 2014.04.M9
A Hszt. rendelkezései alapvetően a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonyára terjednek ki, a nyugállományban helyezettekre csak a rájuk vonatkozó mértékben kell alkalmazni [1996. évi XLIII. törvény 79. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1996. február 1-jén lépett az alperesi jogelőd hivatásos állományába. Az alperes 2008. október 11-én kelt parancsával a felperest 2008. november 1-jei hatállyal rendőr őrnagy rendfokozatból rendőr alezredesi rendfokozatba léptette elő. 2008. november 1-jén a nyomozó ügyészség büntetőeljárást indított a felperessel szemben. Erre tekintettel 2008. november 4-én az alperes parancsnoka parancsával 2008. november 1-jei hatállyal hatálytalanította a soros előléptetésről szóló állománypar...
EH 2014.04.M9 A Hszt. rendelkezései alapvetően a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonyára terjednek ki, a nyugállományban helyezettekre csak a rájuk vonatkozó mértékben kell alkalmazni [1996. évi XLIII. törvény 79. § (2) bek.].
A felperes 1996. február 1-jén lépett az alperesi jogelőd hivatásos állományába. Az alperes 2008. október 11-én kelt parancsával a felperest 2008. november 1-jei hatállyal rendőr őrnagy rendfokozatból rendőr alezredesi rendfokozatba léptette elő. 2008. november 1-jén a nyomozó ügyészség büntetőeljárást indított a felperessel szemben. Erre tekintettel 2008. november 4-én az alperes parancsnoka parancsával 2008. november 1-jei hatállyal hatálytalanította a soros előléptetésről szóló állományparancsot, majd 2008. november 10-én méltatlansági eljárást rendelt el a felperessel szemben, amelyet felfüggesztett a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.2008. december 2-ával a felperes egészségügyi alkalmatlanság miatt nyugállományba vonult, ezért a vele szemben indított méltatlansági eljárás 2008. december 10-én kelt határozattal megszüntetésre került. A büntetőeljárás jogerősen a felperes szolgálati viszonyának megszüntetését követően zárult le. Ennek során pénzfőbüntetést szabtak ki a felperesre, amely határozat 2010. január 27-én emelkedett jogerőre.
A felperes szolgálati panasza elutasítását követően előterjesztett keresetében 2008. november 1-jétől visszamenőlegesen rendőr alezredesi fokozatba való előléptetését kérte. Ezt azzal indokolta, hogy korábban büntetőeljárás volt ellene folyamatban, amely pénzfőbüntetéssel zárult. Mivel a büntetőeljárás miatt előléptetésre nem került és a kiszabott ítélet szolgálati viszonyát, rendfokozatát nem érintette, így érvelése szerint indokolt előléptetése.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes szolgálati viszonya megszűnését követően nem tekinthető a hivatásos állomány tagjának, erre figyelemmel a Hszt. 79. § (2) bekezdése rá nem vonatkozik, azt csak az állomány aktív tagjaira kell alkalmazni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a Hszt. I. fejezete az alapvető rendelkezések körében határozza meg a törvény hatályát. Eszerint az a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára és társadalombiztosítási ellátására terjed ki. Az 1. § (2) bekezdés írja elő, hogy a törvény rendelkezéseit a fegyveres szervek szerződéses állományú tagjaira, továbbá - a rájuk vonatkozó mértékben - a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekre, valamint a törvényben meghatározott esetekben és körben a fegyveres szervek hivatásos, szerződéses és nyugállományú tagjainak hozzátartozóira is alkalmazni kell. Ebből levonható az a következtetés, hogy a Hszt. rendelkezéseit nem teljes egészében, hanem csak a rájuk vonatkozó mértékben kell a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekre alkalmazni. Mivel a büntetőeljárás jogerősen azt követően zárult le, hogy a felperes szolgálati viszonya a nyugdíjazása miatt megszűnt, s a vele szemben indított méltatlansági eljárást is erre tekintettel meg kellett szüntetni, nem lehet a felperes helyzetét úgy értékelni, mintha jogviszonya még továbbra is fennállt volna. A Hszt. 79. § (2) bekezdése nyilvánvalóan arra a helyzetre vonatkozik, ha a szolgálati viszony továbbra is fennáll, s ennek megfelelően a méltatlansági eljárás lefolytatásra kerül. Utalt arra is, hogy a Hszt. VIII. fejezetében került elhelyezésre annak 79. §-a, ez a fejezet pedig a szolgálati viszony tartalmát szabályozza.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 79. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A Hszt. 79. § (2) bekezdése kifejezetten arról rendelkezik, hogy őt az ügy alapját képező esetben elő kellett volna léptetnie az alperesnek, ami elmaradt. Az csupán feltételezés, hogy a folyamatban volt méltatlansági eljárás rá nézve hátrányos jogkövetkezménnyel zárult volna, a lefolytatott büntetőeljárás pedig a rendfokozatát nem érintette. Mivel rendfokozatát nyugállományba kerülését követően is megtarthatja és tartalékállományba került, jelentősége van annak is, hogy mi a rendfokozata. Az a körülmény, hogy a nyugállományba helyezése miatt nem tudták lefolytatni vele szemben a méltatlansági eljárást, nem értékelhető a terhére.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. rendelkezései alapvetően a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonyára terjednek ki, s a nyugállományba helyezett személyekre csak a rájuk vonatkozó mértékben kell azt alkalmazni. A Hszt. a szolgálati viszonyok tartalmára vonatkozó szabályok között rendelkezik arról, hogyha a hivatásos állomány tagját arra figyelemmel nem léptették elő, hogy vele szemben büntető, vagy fegyelmi eljárás volt folyamatban, s az eljárás nem végződött a rendfokozatot érintő büntetés kiszabásával, az eljárás jogerős befejezésekor a várakozási idő leteltének napjával elő kell léptetni e személyt. A szolgálati viszony tartalmára vonatkozó rendelkezések nyilvánvalóan a szolgálati viszony fennállta alatt lehetnek irányadóak, annak megszűnését követően nem.
A felperes szolgálati viszonya nyugdíjazása miatt az előtt szűnt meg, mielőtt a büntetőeljárás jogerősen befejeződött volna, s a felperessel szemben indított méltatlansági eljárást is a szolgálati viszony megszűnésére tekintettel kellett megszüntetni. Nem rekonstruálható, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezését követően a méltatlansági eljárás milyen eredménnyel zárult volna, s a felperes helyzetét nem lehet úgy értékelni, s olyan szabályokat alkalmazni, mintha szolgálati viszonya a továbbiakban is fennállt volna. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. 79. § (2) bekezdése nyilvánvalóan arra a helyzetre vonatkozik, hogyha a szolgálati viszony fennáll, s ennek megfelelően a méltatlansági eljárás is lefolytatásra kerül.
Mivel a felperes szolgálati viszonya időközben megszűnt, rá e rendelkezés nem alkalmazható, ennek megfelelően kellő alap nélkül igényelte a felperes, hogy esetében visszaható hatállyal rendelkezzen a bíróság előléptetéséről.
(Kúria Mfv. II. 10.733/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Molnár Attila Ügyvédi Iroda, ügyintéző: dr. Molnár Attila ügyvéd által képviselt B. I. felperesnek - a dr. Nagy Helén jogtanácsos által képviselt Készenléti Rendőrség alperes ellen visszamenőleges előreléptetés iránt a Fővárosi Munkaügyi Bíróságnál 37.M.1471/2011. szám alatt megindított és másodfokon a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.638.312/2011/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen a felperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán a 2013. november 20-án megtartott tárgyaláson meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 59.Mf.638.312/2011/4. számú ítéletét hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 10.000,- Ft (Tízezer forint) felülvizsgálati eljárási költséget.
A felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1996. február 1-jén lépett az alperesi jogelőd hivatásos állományába. Az alperes 2008. október 11-én kelt parancsával a felperest 2008. november 1-jei hatállyal rendőr őrnagy rendfokozatból rendőr alezredesi rendfokozatba léptette elő. 2008. november 1-jén a nyomozó ügyészség hivatalos eljárás színlelésével elkövetett személyes szabadság megsértése bűntett megalapozott gyanúja miatt büntetőeljárást indított a felperessel szemben. Erre tekintettel 2008. november 4-én a Köztársasági Őrezred parancsnoka parancsával 2008. november 1-jei hatállyal hatálytalanította a soros előreléptetésről szóló állományparancsot, majd 2008. november 10-én méltatlansági eljárást rendelt el a felperessel szemben, amelyet felfüggesztett a büntetőeljárás jogerős befejezéséig.
2008. december 2-ával a felperes egészségügyi alkalmatlanság miatt nyugállományba vonult, ezért a vele szemben indított méltatlansági eljárás 2008. december 10-én kelt határozattal megszüntetésre került. A büntetőeljárás jogerősen a felperes szolgálati viszonyának megszüntetését követően zárult le. Ennek során pénzfőbüntetést szabtak ki a felperesre, amely határozat 2010. január 27-én emelkedett jogerőre.
A felperes 2010. október 25-én szolgálati panaszt terjesztett elő, melyben 2008. november 1-jétől visszamenőlegesen rendőr alezredesi fokozatba való előreléptetését kérte. Ezt azzal indokolta, hogy korábban büntetőeljárás volt ellene folyamatban, amely pénzfőbüntetéssel zárult. Mivel a büntetőeljárás miatt előreléptetésre nem került és a kiszabott ítélet szolgálati viszonyát, rendfokozatát nem érintette, így indokolt előreléptetése. A szolgálati panasznak a Köztársasági Őrezred parancsnoka nem adott helyt, az országos rendőr-főkapitány 2010. december 20-án kelt határozatával azt elutasította. Indokolásában kifejtette, hogy a felperes 2008. december 2-án nyugállományba vonult, a büntetőeljárás jogerős befejezésekor már nem tartozott az állományba, így esetében a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (Hszt.) 79. § (2) bekezdése nem alkalmazható.
A felperes ezt követően keresettel fordult a munkaügyi bírósághoz, melyben arra kérte kötelezni az alperest hogy 2008. november 1-jével visszamenőlegesen nevezze ki rendőr alezredesi fokozatba. Álláspontja szerint előreléptetésének a büntetőeljárás volt az akadálya, az azonban nem érintette rendfokozatát, így azt visszamenőlegesen végre kellett volna hajtani, függetlenül attól, hogy jogviszonya időközben megszűnt.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.
A Fővárosi Munkaügyi Bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítélete indokolásában kifejtette, hogy a felperes szolgálati viszonya megszűnését követően nem tekinthető a hivatásos állomány tagjának, erre figyelemmel a Hszt. 79. § (2) bekezdése rá nem vonatkozik, azt csak az állomány aktív tagjaira kell alkalmazni.
A felperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A fellebbezés kapcsán rámutatott arra, hogy a Hszt. I. fejezete az alapvető rendelkezések körében határozza meg a törvény hatályát. Eszerint az a rendvédelmi szervek, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyára és társadalombiztosítási ellátására terjed ki. Az 1. § (2) bekezdés írja elő, hogy a törvény rendelkezéseit a fegyveres szervek szerződéses állományú tagjaira, továbbá - a rájuk vonatkozó mértékben - a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekre, valamint a törvényben meghatározott esetekben és körben a fegyveres szervek hivatásos, szerződéses és nyugállományú tagjainak hozzátartozóira is alkalmazni kell. Ebből levonható az a következtetés, hogy a Hszt. rendelkezéseit nem teljes egészében, hanem csak a rájuk vonatkozó mértékben kell a hivatásos állományból nyugállományba helyezett személyekre alkalmazni. Mivel a büntetőeljárás jogerősen azt követően zárult le, hogy a felperes szolgálati viszonya a nyugdíjazása miatt megszűnt, s a vele szemben indított méltatlansági eljárást is erre tekintettel meg kellett szüntetni, nem lehet a felperes helyzetét úgy értékelni, mintha jogviszonya még továbbra is fennállt volna. A Hszt. 79. § (2) bekezdése nyilvánvalóan arra a helyzetre vonatkozik, ha a szolgálati viszony továbbra is fennáll, s ennek megfelelően a méltatlansági eljárás lefolytatásra kerül. Utalt arra is, hogy a Hszt. VIII. fejezetében került elhelyezésre annak 79. §-a, ez a fejezet pedig a szolgálati viszony tartalmát szabályozza.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, melyben "a jogerős ítéletet megváltoztatva az elsőfokú bíróság ítéletét kérte hatályában fenntartani, így a felperes keresetének helyt adni." E kérelmét utóbb akként módosította, hogy mindkét ítéletet megváltoztatva kérte, hogy a Kúria adjon helyt a kereseti kérelmének.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti a Hszt. 79. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat. A Hszt. 79. § (2) bekezdése kifejezetten arról rendelkezik, hogy őt az ügy alapját képező esetben elő kellett volna léptetnie az alperesnek, ami elmaradt. Az csupán feltételezés, hogy a folyamatban volt méltatlansági eljárás rá nézve hátrányos jogkövetkezménnyel zárult volna, a lefolytatott büntetőeljárás pedig a rendfokozatát nem érintette. Mivel rendfokozatát nyugállományba kerülését követően is megtarthatja és tartalékállományba került, jelentősége van annak is, hogy mi a rendfokozata. Az a körülmény, hogy a nyugállományba helyezése miatt nem tudták lefolytatni vele szemben a méltatlansági eljárást, nem értékelhető a terhére.
Kifogásolta, hogy a bírósági eljárás során több olyan körülmény nem került feltárásra, mely a személyes meghallgatása alkalmával megtörténhetett volna, így annak a kúriai eljárásban történő pótlására tett indítványt.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. rendelkezései alapvetően a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonyára terjednek ki, s a nyugállományba helyezett személyekre csak a rájuk vonatkozó mértékben kell azt alkalmazni. A Hszt. a szolgálati viszonyok tartalmára vonatkozó szabályok között rendelkezik arról, hogyha a hivatásos állomány tagját arra figyelemmel nem léptették elő, hogy vele szemben büntető, vagy fegyelmi eljárás volt folyamatban, s az eljárás nem végződött a rendfokozatot érintő büntetés kiszabásával, az eljárás jogerős befejezésekor a várakozási idő leteltének napjával elő kell léptetni e személyt. A szolgálati viszony tartalmára vonatkozó rendelkezések nyilvánvalóan a szolgálati viszony fennállta alatt lehetnek irányadóak, annak megszűnését követően nem.
A felperes szolgálati viszonya nyugdíjazása miatt az előtt szűnt meg, mielőtt a büntetőeljárás jogerősen befejeződött volna, s a felperessel szemben indított méltatlansági eljárást is a szolgálati viszony megszűnésére tekintettel kellett megszüntetni. Nem rekonstruálható, hogy a büntetőeljárás jogerős befejezését követően a méltatlansági eljárás milyen eredménnyel zárult volna, s a felperes helyzetét nem lehet úgy értékelni, s olyan szabályokat alkalmazni, mintha szolgálati viszonya a továbbiakban is fennállt volna. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a Hszt. 79. § (2) bekezdése nyilvánvalóan arra a helyzetre vonatkozik, hogyha a szolgálatai viszony fennáll, s ennek megfelelően a méltatlansági eljárás is lefolytatásra kerül.
Mivel a felperes szolgálati viszonya időközben megszűnt, rá e rendelkezés nem alkalmazható, ennek megfelelően kellő alap nélkül igényelte a felperes, hogy esetében visszaható hatállyal rendelkezzen a bíróság előreléptetéséről.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (Pp.) 275. § (1) bekezdése szerint a felülvizsgálati eljárásban bizonyítás felvételének helye nincs, a Kúria a felülvizsgálati kérelem elbírálása során a rendelkezésére álló iratok alapján dönt. Ennek megfelelően a Kúria nem adott helyt a felperes személyes meghallgatására irányuló kérelemnek, így a másodfokú ítéletet a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján bírálta felül.
A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére, míg a felperest megillető munkavállalói költségkedvezményre tekintettel a felülvizsgálati eljárási illetéket a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján az állam viseli.
Budapest, 2013. november 20.
Dr. Stark Marianna s.k. a tanács elnöke, Sipőczné dr. Tánczos Rita s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.733/2012.)