adozona.hu
BH+ 2014.4.179
BH+ 2014.4.179
A pénzkezelő a hiányért vétkességére tekintet nélkül fennálló kártérítési felelőssége alól elháríthatatlan külső okra hivatkozással nem mentesíthető, ha a hiány bekövetkezésében közrehatása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 169. § (2)-(3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1998. november 1-jétől állt az alperessel munkaviszonyban, pénzforgalmi ügyintéző munkakörben. Munkaköri feladatát képezte a pénz be- és kifizetéseinek intézése, postabanki szolgáltatások, termékek forgalmazásával kapcsolatos feladatok ellátása. Az alperes egy tranzakciós tétellel összefüggésben elkövetett súlyos technológiai, pénzkezelési szabálytalanság miatt kártérítési eljárást indított a felperessel szemben, melynek eredményeként 2012. június 28-án kelt kártérítési határozatáv...
BH+ 2014.4.179 A pénzkezelő a hiányért vétkességére tekintet nélkül fennálló kártérítési felelőssége alól elháríthatatlan külső okra hivatkozással nem mentesíthető, ha a hiány bekövetkezésében közrehatása megállapítható [1992. évi XXII. tv. (Mt.) 169. § (2)-(3) bek.].
A felperes 1998. november 1-jétől állt az alperessel munkaviszonyban, pénzforgalmi ügyintéző munkakörben. Munkaköri feladatát képezte a pénz be- és kifizetéseinek intézése, postabanki szolgáltatások, termékek forgalmazásával kapcsolatos feladatok ellátása. Az alperes egy tranzakciós tétellel összefüggésben elkövetett súlyos technológiai, pénzkezelési szabálytalanság miatt kártérítési eljárást indított a felperessel szemben, melynek eredményeként 2012. június 28-án kelt kártérítési határozatával - a pénzkezelő Mt. 169. § (1) és (3) bekezdése szerint fennálló felelősségére, valamint a Kollektív Szerződés azonos szabályt tartalmazó 58. §-ára hivatkozással 565 518 Ft kár megfizetésére kötelezte.A határozat indokolásában foglaltak szerint T. J.-né ügyfél által 2010. október 19-én felmondott befektetési számlaszerződés megszüntetése során ügyintézőként a felperes járt el. A kifizetési pénztárbizonylat szerint 1 087 203 Ft tranzakciós összegből kizárólag a kamat összegét (87 205 Ft-ot) fizette ki az ügyfél kezeihez, a fennmaradó 1 000 000 Ft-ot annak újbóli lekötése érdekében N. M. volt alperesi alkalmazott részére adta át, aki beismerte, hogy az összeget eltulajdonította. Az alperesnél folytatott vizsgálat feltárta, hogy N. M. 37 576 608 Ft összeg tekintetében követett el visszaélést, amely összegből - N. M. befizetéseire tekintettel - 25 284 775 Ft a kár, melyhez a megjelölt tranzakciós tétel esetében közvetlenül hozzájárult a felperes által elkövetett súlyos technológiai, pénzkezelési szabálytalanság, melyet az alperes abban jelölt meg, hogy a pénzkezelő felperes nem az ügyfél kezeihez fizette ki a teljes tranzakciós összeget, szabályos eljárással megakadályozhatta volna a visszaélés elkövetését.
A felperes keresetében a kártérítési határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperes 2012. június 28-án kelt határozatát hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelése során megállapította, miszerint T. J.-né ügyfél mind az alperesi meghallgatásán, mind a rendőrségi eljárás során tett tanúvallomásában akként nyilatkozott, hogy 2010. október 19-én kizárólag a befektetéséből származó 87 205 Ft kamatot vette át a felperestől, a további 1 000 000 Ft tőkeösszeg kifizetésére nem került sor. T. J.-né állításával ellentétes adatokat tartalmaz az általa 2010. október 19-én aláírt tranzakciószámú pénztárbizonylat, amelyen 1 087 205 Ft átvételét aláírásával igazoltan elismerte. T. J.-né a pénztárbizonylat aláírását utóbb azzal magyarázta, hogy már a felperesnek is jelezte, hogy az 1 000 000 Ft-ot le akarja kötni.
Az alperes hivatkozásával szemben - mely szerint a felperes részben elismerte a felelősségét - a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a meghallgatásakor, illetve a rendőrségi kihallgatása során is tagadta pénzkezelési szabálytalanság elkövetését és állította, hogy N. M.-nek nem adta át az 1 000 000 Ft-ot. N. M.-nek az alperesi vizsgálat, illetve a rendőrségi eljárás során az 1 000 000 Ft átadásának körülményeivel kapcsolatban tett nyilatkozatai pedig nem voltak alkalmasak arra, hogy a pénz mozgásával kapcsolatos állításokat igazolják. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság jogkövetkeztetése szerint az alperes pénzkezelési szabálytalanság elkövetését, pénztárhiány bekövetkezését bizonyítani a perben nem tudta.
Mindemellett a munkaügyi bíróság ítéletében arra is hivatkozott, hogy az alperes kára N. M. által folytatólagosan elkövetett bűncselekményekből származik, azt - mint a munkatárs cselekményét - külső okként kell figyelembe venni. N. M. iratokhoz csatolt vallomása során feltárta, hogy egyaránt követett el visszaéléseket az ügyfelektől személyesen átvett és a részükre ki nem adott pénzeszközökkel. Az ügyfelek tájékozatlanságát, jóhiszeműségét kihasználva, a manuális ajánlatokat kitöltve, a szerződésekkel és az átvett pénzeszközökkel el nem számolva követte el részben a bűncselekményeket. Az ügyfelek a manuális szerződési ajánlatok birtokában már abban a hiszemben voltak, hogy a kívánt befektetés létrejött és további igazolások átadását nem kérték és nem is várták.
Mivel T. J.-né ügyfél szándéka szerint 1 000 000 Ft-ot kívánt befektetni az alperesnél, ezért az alperes hivatkozásával szemben a munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes azzal sem akadályozhatta volna meg a bűncselekmény elkövetését, ha eljárása során a pénzkezelési szabályokat maradéktalanul betartja és a teljes összeget átadja az ügyfél részére. N. M. a visszaélést akkor is elkövette volna, ha T. J.-né személyesen adta volna át részére az összeget, figyelemmel arra, hogy az ügyfél nem tudta, hogy a befektetéssel kapcsolatban milyen dokumentumokat kellett volna, hogy kapjon.
A munkaügyi bíróság szerint a felperes akár szabályosan, akár szabálytalanul fizette ki az ügyfél részére az összeget, a N. M. által elkövetett bűncselekményt nem akadályozhatta volna meg, a kárt nem háríthatta volna el, ezért a felelősség alól a felperes az Mt. 169. § (2) bekezdésének alkalmazásával kimentette magát, a kár megtérítésére pénzkezelési szabálytalanság, illetve pénzhiány bizonyítottsága esetén sem lenne kötelezhető.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő jogi indokolással - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetéséből azt a következtetést vonta le, miszerint T. J.-né írásba foglalt nyilatkozata igazolta, hogy részére a számlaszerződés felmondása és a tőkeösszeg ismételt lekötése során csak a kamatösszeg, tehát 87 205 Ft került kifizetésre. Az ügyfél ezen tényállítását önmagában nem cáfolja az ügyfél által nem vitásan aláírt kifizetési pénztárbizonylat tartalma.
A másodfokú bíróság ugyanakkor osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját abban a körben, hogy a felperes az Mt. 169. § (1) bekezdése alapján őt terhelő objektív felelősség alól a (2) bekezdés első fordulata alapján mentesül, mert sikerrel bizonyította, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte bizonyítékként N. M. jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát, melyben az általa folytatólagosan elkövetett cselekmény elkövetési magatartásait feltárva előadta, hogy egyaránt követett el visszaéléseket a közvetlenül az ügyfelektől személyesen átvett és a részükre ki nem adott pénzeszközökkel is. Mindezekből következően a másodfokú bíróság helytállónak találta azt az elsőfokú megállapítást, miszerint N. M. a visszaélést akkor is elkövette volna, ha T. J.-né személyesen adta volna át részére az adott összeget. Ezért alaptalannak ítélte az alperes fellebbezési hivatkozását, mely szerint amennyiben az ügyfél az 1 000 000 Ft-ot szabályosan megkapta volna a felperestől, úgy N. M. az azonnali lebukás kockázata nélkül nem tudta volna kiállítani a Posta-Haszonőr ajánlat nyomtatványt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Az alperes eljárási és anyagi jogszabálysértésre is hivatkozott. A bizonyítási kötelezettség elmulasztása mellett a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző értékelését állította. Érvelése szerint az eljárt bíróságok nem vizsgálták az Mt. 103. § (1) bekezdésében foglalt előírásokat, tévesen alkalmazták és értelmezték az Mt. 169. § (1)-(4) bekezdéseit.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint az alperes már a fellebbezésében is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem folytatott le bizonyítási eljárást. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem hallgatták meg a bizonyítási indítványa alapján K. J. Z.-t tanúként, aki megerősíthette volna, hogy a pénzkezelési technológiai folyamatok betartásával N. M. nem tudta volna elkövetni a bűncselekményeket, vagy nagyon rövid időn belül azok elkövetése kiderült volna.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság felülmérlegelte a munkaügyi bíróság ítéletét, azt állapította meg, hogy T. J.-né ügyfél részére csak a kamatösszeg lett kifizetve. A jogerős ítélet így annak ellenére, hogy felülmérlegelte az elsőfokú ítéletben foglaltakat, jogszabálysértően elmulasztotta abból további logikai és jogi következtetések levonását. Minthogy a perbeli esetben a felperes folytatta le a pénzügyi tranzakciót, kizárólag a felperes lehetett az a személy, aki a kifizetési pénztárbizonylaton szereplő 1 087 205 Ft-tal szemben csupán a kamat összegét fizette ki. Ebből logikailag pedig egyértelműen az következik, hogy állításával ellentétben szabálytalan volt a felperes pénzkezelése.
Az alperes részletesen előadta, hogy miként kell újbóli lekötés esetén a pénzügyi tranzakciót szabályosan lefolytatni. E körben sérelmezte a jogerős ítéletnek az alperesi fellebbezésben foglaltakra történt téves utalását. Előadta, hogy csak akkor nem lett volna szükség érdemi pénzmozgásra, pénzkifizetésre, illetve az csak a kamatösszeg vonatkozásában lett volna, ha ugyanannál a postai ügyintézőnél köti le újra az ügyfél a befektetése tőkeösszegét. Ez esetben kifizetési bizonylatot kellett volna kiállítani a teljes összegről, míg bevételi bizonylatot az újra lekötött összegről. Az azonban semmiképp nem volt szabályos, hogy a felperesnél elkezdett tranzakcióba - a felperes hozzájárulásával - "belenyúl" egy másik postai alkalmazott, N. M., és csak kifizetési pénztárbizonylat készül, az sem a ténylegesen kifizetett összegről, ráadásul a tőkeösszeget közvetlenül N. M.-nek adta át a felperes.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában a "szokásos eljárás" kapcsán csak kifizetési bizonylatot említett, befizetési bizonylatot nem, holott a befizetési bizonylat nélkülözhetetlen lett volna a szabályos, újra lekötési tranzakciónál, ha mindkettő a felperesnél zajlik. Abban az esetben viszont, ha csak a kifizetés (megszüntetés) történt a felperesnél, akkor a felperesnek a teljes összeget ki kellett volna számolni az ügyfél kezeihez. Ennek a körülménynek az alperes érvelése szerint éppen azért van kiemelt jelentősége, mert N. M. ezen súlyos pénzkezelési szabálytalanságot használta ki, ezért nem igaz az, hogy a "szokásos eljárás"-nak megfelelően történt a tranzakció, és az sem, hogy ez magyarázná N. M. bűncselekményének elháríthatatlanságát.
Alperesi álláspont szerint az a körülmény, hogy N. M. más esetekben más elkövetési módot is alkalmazott, nem jelenti egyben azt is, hogy T. J.-né esetében is teljes bizonyossággal élt volna a más elkövetés lehetőségével. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy az elkövetési időszakban N. M. az általa végzett forgalmazások jelentős többségében szabályosan járt el. Azzal, hogy a felperes a fennmaradó 1 000 000 Ft-ot a kamat kifizetését követően N. M.-nek adta át, kifejezetten lehetőséget teremtett a számára, jószerivel tálcán kínálta a lehetőséget a bűncselekmény elkövetésére, éppen ezért a felperes nem mentesülhet a felelősség alól elháríthatatlan külső okra hivatkozással.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A kártérítési határozat indokolása szerint a felperes megszegte a 133/2007. VIG utasítással kiadott Postakezelési Utasítás I. fejezet "Általános rendelkezés" 3.1. pontját, amely szerint "valamennyi postás munkavállaló a kezelésébe került pénzösszegért ... a szabályos átadásig ... anyagilag is felelős. Ha a szabályos átadást nem tudja kimutatni, vagy igazolni, kártérítési felelősséggel tartozik". A felperes keresete elsődlegesen azon alapult, hogy nem követett el szabályszegést, mert az általa kezelt összeget az előírt eljárási rendet betartva átadta az ügyfélnek. Ennek igazolásaként csatolta a kifizetési pénztárbizonylatot, melyen szerepel az ügyfél olvasható aláírása, valamint az arra jogosult ellenjegyzése is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, miszerint a jogerős ítélet a munkaügyi bíróság által értékelt bizonyítékokat felülmérlegelte. A felperes által hivatkozott kifizetési bizonylattal, mint okirati bizonyítékkal szemben az egyéb bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, miszerint T. J.-né részére a számla felmondása és a tőkeösszeg ismételt lekötése során csak a kamatösszeg, jelen esetben 87 205 Ft került kifizetésre, melyet T. J.-né írásbeli nyilatkozata igazolt.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni a jogerős ítéleti megállapítást.
A másodfokú bíróság azon jogi álláspontja miatt, mely szerint a felperes sikeresen kimentette magát, mert bizonyította, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő, nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes eljárása megfelelt-e az alperes által a kártérítési határozatban, valamint az eljárás során mindvégig hivatkozott belső szabályoknak.
A perbeli iratok alapján megállapítható, miszerint a felperes eljárása szabálysértő volt. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy befizetési bizonylat nélkülözhetetlen lett volna a szabályos, újra lekötési tranzakciónál, ha mindkettő a felperesnél zajlik. Abban az esetben viszont, ha csak a kifizetés (megszüntetés) történt a felperesnél, akkor a felperesnek a teljes összeget ki kellett volna számolnia az ügyfél kezeihez, melyre a jogerős ítélet megállapítása szerint nem került sor.
Mindezen lényeges tény értékelése mellett lehet megalapozottan állást foglalni abban a perdöntő kérdésben, hogy eredményesen kimentette-e magát a felperes az Mt. 169. § (3) bekezdése alapján őt terhelő objektív felelősség alól. A perben aggálytalanul bizonyította-e, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.
A felperes munkatársa által elkövetett és beismert sikkasztás valóban a felperes személyén kívül eső külső ok. Ennek a külső oknak a mentesüléshez azonban egyszersmind elháríthatatlannak is kell lennie. A jogerős ítélet szerint a felperes a "szokásos eljárási rendnek megfelelően" csak a kamatösszeget fizette ki. E körben a jogerős ítélet indokolást nem tartalmaz, a perbeli iratok pedig nem támasztják alá, miszerint a felperes bizonyította, hogy a "szokásos eljárási rendnek megfelelően" járt el, ezért a bizonyítottság hiánya a felperes terhére esik [Pp. 164. § (1) bek.].
Az előbbiekből következően nem állítható, hogy a felperesnek az utasításokkal ellentétes, ezért szabályszegő magatartása a munkáltató által ismert és eltűrt volt. E körben a felperesnek bizonyítási indítványa nem is volt, melyet nem lehet értékelés nélkül hagyni annak megítélésénél, hogy N. M. által elkövetett és beismert visszaélés minden kétséget kizáróan az adott esetben elháríthatatlan, tehát kivédésre lehetetlen, vagy az adott körülmények között lehetetlen volt.
A felülvizsgálati kérelem helytálló érvelést tartalmaz arra nézve, hogy mivel N. M. a forgalmazások többségében szabályosan járt el, ezért ítéleti bizonyossággal, megalapozottan nem állítható, hogy a perbeli visszaélést a felperes szabálytalan pénzkezelése hiányában is elkövette volna. Ezért a felperesi közrehatás miatt jogszabálysértő az elháríthatatlanságra és a felperes objektív felelősség alóli mentesülésre levont jogi következtetés.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
(Kúria Mfv. II. 10.285/2013.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a dr. Bródy János ügyvéd által képviselt H. B. Sz. felperesnek a dr. Bóka Zsolt jogtanácsos által képviselt Magyar Posta Zrt. alperes ellen kártérítési határozat hatályon kívül helyezése iránt a Szegedi Munkaügyi Bíróságon 4.M.396/2012. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.008/2013/4. számú ítéletével jogerősen befejezett perében az említett másodfokú határozat ellen az alperes által előterjesztett felülvizsgálati kérelem folytán - a 2014. január 29. napján megtartott nyilvános tárgyalás alapján - meghozta a következő
í t é l e t e t:
A Kúria a Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.008/2013/4. számú ítéletét hatályon kívül helyezi, a Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.M.396/2012/4. számú ítéletét megváltoztatja és a felperes keresetét elutasítja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 45 000 Ft (Negyvenötezer forint) együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költséget.
Az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.
I n d o k o l á s
A felperes 1998. november 1-től állt az alperessel munkaviszonyban, pénzforgalmi ügyintéző munkakörben. Munkaköri feladatát képezte a pénz be- és kifizetéseinek intézése, postabanki szolgáltatások, termékek forgalmazásával kapcsolatos feladatok ellátása. Az alperes egy tranzakciós tétellel összefüggésben elkövetett súlyos technológiai, pénzkezelési szabálytalanság miatt kártérítési eljárást indított a felperessel szemben, melynek eredményeként 2012. június 28-án kelt kártérítési határozatával - a pénzkezelő Mt. 169. § (1) és (3) bekezdése szerint fennálló felelősségére, valamint a Kollektív Szerződés azonos szabályt tartalmazó 58. §-ára hivatkozással 565.518 Ft kár megfizetésére kötelezte.
A határozat indokolásában foglaltak szerint T. J.-né ügyfél által 2010. október 19-én felmondott befektetési számlaszerződés megszüntetése során ügyintézőként a felperes járt el. A kifizetési pénztárbizonylat szerint 1 087 203 Ft tranzakciós összegből kizárólag a kamat összegét (87 205 Ft-ot) fizette ki az ügyfél kezeihez, a fennmaradó 1 000 000 Ft-ot annak újbóli lekötése érdekében N. M. volt alperesi alkalmazott részére adta át, aki beismerte, hogy az összeget eltulajdonította. Az alperesnél folytatott vizsgálat feltárta, hogy N. M. 37 576 608 Ft összeg tekintetében követett el visszaélést, amely összegből - N. M. befizetéseire tekintettel - 25 284 775 Ft a postai kár, melyhez a megjelölt tranzakciós tétel esetében közvetlenül hozzájárult a felperes által elkövetett súlyos technológiai, pénzkezelési szabálytalanság, melyet az alperes abban jelölt meg, hogy a pénzkezelő felperes nem az ügyfél kezeihez fizette ki a teljes tranzakciós összeget, szabályos eljárással megakadályozhatta volna a visszaélés elkövetését.
A felperes keresetében a kártérítési határozat hatályon kívül helyezését kérte.
A Szegedi Munkaügyi Bíróság 4.M.396/2012/4. számú ítéletével az alperes 2012. június 28-án kelt határozatát hatályon kívül helyezte.
A munkaügyi bíróság a bizonyítékok értékelése során megállapította, miszerint T. J.-né ügyfél mind az alperesi meghallgatásán, mind a rendőrségi eljárás során tett tanúvallomásában akként nyilatkozott, hogy 2010. október 19-én kizárólag a befektetéséből származó 87.205,- Ft kamatot vette át a felperestől, a további 1 000 000 Ft tőkeösszeg kifizetésére nem került sor. T. J.-né állításával ellentétes adatokat tartalmaz az által a 2010. október 19-én aláírt tranzakciószámú pénztárbizonylat, amelyen 1 087 205 Ft átvételét aláírásával igazoltan elismerte. T. J.-né a pénztárbizonylat aláírását utóbb azzal magyarázta, hogy már a felperesnek is jelezte, hogy az 1 000 000 Ft-ot le akarja kötni.
Az alperes hivatkozásával szemben - mely szerint a felperes részben elismerte a felelősségét - a munkaügyi bíróság azt állapította meg, hogy a felperes a meghallgatásakor, illetve a rendőrségi kihallgatása során is tagadta pénzkezelési szabálytalanság elkövetését és állította, hogy N. M.-nek nem adta át az 1 000 000 Ft-ot. N. M.-nek az alperesi vizsgálat, illetve a rendőrségi eljárás során az 1 000 000 Ft átadásának körülményeivel kapcsolatban tett nyilatkozatai pedig nem voltak alkalmasak arra, hogy a pénz mozgásával kapcsolatos állításokat igazolják. Mindezekre tekintettel a munkaügyi bíróság levont jogkövetkeztetése szerint az alperes pénzkezelési szabálytalanság elkövetését, pénztárhiány bekövetkezését bizonyítani a perben nem tudta.
Mindemellett a munkaügyi bíróság ítéletében arra is hivatkozott, hogy az alperes kára N. M. által folytatólagosan elkövetett bűncselekményekből származik, azt - mint a munkatárs cselekményét - külső okként kell figyelembe venni. N. M. iratokhoz csatolt vallomása során feltárta, hogy egyaránt követett el visszaéléseket az ügyfelektől személyesen átvett és a részükre ki nem adott pénzeszközökkel. Az ügyfelek tájékozatlanságát, jóhiszeműségét kihasználva, a manuális ajánlatokat kitöltve, a szerződésekkel és az átvett pénzeszközökkel el nem számolva követte el részben a bűncselekményeket. Az ügyfelek a manuális szerződési ajánlatok birtokában már abban a hiszemben voltak, hogy a kívánt befektetés létrejött és további igazolások átadását nem kérték és nem is várták.
Mivel T. J.-né ügyfél szándéka szerint 1 000 000 Ft-ot kívánt befektetni az alperesnél, ezért az alperes hivatkozásával szemben a munkaügyi bíróság jogi álláspontja szerint a felperes azzal sem akadályozhatta volna meg a bűncselekmény elkövetését, ha eljárása során a pénzkezelési szabályokat maradéktalanul betartja és a teljes összeget átadja az ügyfél részére. N. M. a visszaélést akkor is elkövette volna, ha T. J.-né személyesen adta volna át részére az összeget, figyelemmel arra, hogy az ügyfél nem tudta, hogy a befektetéssel kapcsolatban milyen dokumentumokat kellett volna, hogy kapjon.
A munkaügyi bíróság szerint a felperes akár szabályosan, akár szabálytalanul fizette ki az ügyfél részére az összeget, a N. M. által elkövetett bűncselekményt nem akadályozhatta volna meg, a kárt nem háríthatta volna el, ezért a felelősség alól a felperes az Mt. 169. § (2) bekezdésének alkalmazásával kimentette magát, a kár megtérítésére pénzkezelési szabálytalanság, illetve pénzhiány bizonyítottsága esetén sem lenne kötelezhető.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt Szegedi Törvényszék 2.Mf.20.008/2013/4. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - részben eltérő jogi indokolással - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetéséből azt a következtetést vonta le, miszerint T. J.-né írásba foglalt nyilatkozata igazolta, hogy részére a számlaszerződés felmondása és a tőkeösszeg ismételt lekötése során csak a kamatösszeg, tehát 87 205 Ft került kifizetésre. Az ügyfél ezen tényállítását önmagában nem cáfolja az ügyfél által nem vitásan aláírt kifizetési pénztárbizonylat tartalma.
A másodfokú bíróság ugyanakkor osztotta a munkaügyi bíróság jogi álláspontját abban a körben, hogy a felperes az Mt. 169. § (1) bekezdése alapján őt terhelő objektív felelősség alól a (2) bekezdés első fordulata alapján mentesül, mert sikerrel bizonyította, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő. A másodfokú bíróság szerint a munkaügyi bíróság helytállóan értékelte bizonyítékként N. M. jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatát, melyben az általa folytatólagosan elkövetett cselekmény elkövetési magatartásait feltárva előadta, hogy egyaránt követett el visszaéléseket a közvetlenül az ügyfelektől személyesen átvett és a részükre ki nem adott pénzeszközökkel is. Mindezekből következően a másodfokú bíróság helytállónak találta azt az elsőfokú megállapítást, miszerint N. M. a visszaélést akkor is elkövette volna, ha T. J.-né személyesen adta volna át részére az adott összeget. Ezért alaptalannak ítélte az alperes fellebbezési hivatkozását, mely szerint amennyiben az ügyfél az 1 000 000 Ft-ot szabályosan megkapta volna a felperestől, úgy N. M. az azonnali lebukás kockázata nélkül nem tudta volna kiállítani a Posta-Haszonőr ajánlat nyomtatványt.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, melyben annak hatályon kívül helyezését és elsődlegesen a felperes keresetének elutasítását, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte.
Az alperes eljárási és anyagi jogszabálysértésre is hivatkozott. A bizonyítási kötelezettség elmulasztása mellett a bizonyítékok Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző értékelését állította. Érvelése szerint az eljárt bíróságok nem vizsgálták az Mt. 103. § (1) bekezdésében foglalt előírásokat, tévesen alkalmazták és értelmezték az Mt. 169. § (1)-(4) bekezdéseit.
A felülvizsgálati kérelemben előadottak szerint az alperes már a fellebbezésében is sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság egyáltalán nem folytatott le bizonyítási eljárást. Sérelmezte, hogy az eljárt bíróságok nem hallgatták meg a bizonyítási indítványa alapján K. J. Z.-t tanúként, aki megerősíthette volna, hogy a pénzkezelési technológiai folyamatok betartásával N. M. nem tudta volna elkövetni a bűncselekményeket, vagy nagyon rövid időn belül azok elkövetése kiderült volna.
Az alperes arra is hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság felülmérlegelte a munkaügyi bíróság ítéletét, azt állapította meg, hogy T. J.-né ügyfél részére csak a kamatösszeg lett kifizetve. A jogerős ítélet így annak ellenére, hogy felülmérlegelte az elsőfokú ítéletben foglaltakat, jogszabálysértően elmulasztotta abból további logikai és jogi következtetések levonását. Minthogy a perbeli esetben a felperes folytatta le a pénzügyi tranzakciót, kizárólag a felperes lehetett az a személy, aki a kifizetési pénztárbizonylaton szereplő 1 087 205 Ft-tal szemben csupán a kamat összegét fizette ki. Ebből logikailag pedig egyértelműen az következik, hogy állításával ellentétben szabálytalan volt a felperes pénzkezelése.
Az alperes részletesen előadta, hogy miként kell újbóli lekötés esetén a pénzügyi tranzakciót szabályosan lefolytatni. E körben sérelmezte a jogerős ítéletnek az alperesi fellebbezésben foglaltakra történt téves utalását. Előadta, hogy csak akkor nem lett volna szükség érdemi pénzmozgásra, pénzkifizetésre, illetve az csak a kamatösszeg vonatkozásában lett volna, ha ugyanannál a postai ügyintézőnél köti le újra az ügyfél a befektetése tőkeösszegét. Ez esetben kifizetési bizonylatot kellett volna kiállítani a teljes összegről, míg bevételi bizonylatot az újra lekötött összegről. Az azonban semmiképp nem volt szabályos, hogy a felperesnél elkezdett tranzakcióba - a felperes hozzájárulásával - "belenyúl" egy másik postai alkalmazott, N. M. és csak kifizetési pénztárbizonylat készül, az sem a ténylegesen kifizetett összegről, ráadásul a tőkeösszeget közvetlenül N. M.-nek adta át a felperes.
A másodfokú bíróság ítélete indokolásában a "szokásos eljárás" kapcsán csak kifizetési bizonylatot említett, befizetési bizonylatot nem, holott a befizetési bizonylat nélkülözhetetlen lett volna a szabályos, újra lekötési tranzakciónál, ha mindkettő a felperesnél zajlik. Abban az esetben viszont, ha csak a kifizetés (megszüntetés) történt a felperesnél, akkor a felperesnek a teljes összeget ki kellett volna számolni az ügyfél kezeihez. Ennek a körülménynek az alperes érvelése szerint éppen azért van kiemelt jelentősége, mert N. M. ezen súlyos pénzkezelési szabálytalanságot használta ki, ezért nem igaz az, hogy a "szokásos eljárás"-nak megfelelően történt a tranzakció, és az sem, hogy ez magyarázná N. M. bűncselekményének elháríthatatlanságát.
Alperesi álláspont szerint az a körülmény, hogy N. M. más esetekben más elkövetési módot is alkalmazott, nem jelenti egyben azt is, hogy T. J.-né esetében is teljes bizonyossággal élt volna a más elkövetés lehetőségével. Ezt a tényt bizonyítja az is, hogy az elkövetési időszakban N. M. az általa végzett forgalmazások jelentős többségében szabályosan járt el. Azzal, hogy a felperes a fennmaradó 1 000 000 Ft-ot a kamat kifizetését követően N. M.-nek adta át, kifejezetten lehetőséget teremtett a számára, jószerivel tálcán kínálta a lehetőséget a bűncselekmény elkövetésére, éppen ezért a felperes nem mentesülhet a felelősség alól elháríthatatlan külső okra hivatkozással.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet "helybenhagyását" kérte.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A kártérítési határozat indokolása szerint a felperes megszegte a 133/2007. VIG utasítással kiadott Postakezelési Utasítás I. fejezet "Általános rendelkezés" 3.1. pontját, amely szerint "valamennyi postás munkavállaló a kezelésébe került pénzösszegért ... a szabályos átadásig ... anyagilag is felelős. Ha a szabályos átadást nem tudja kimutatni, vagy igazolni, kártérítési felelősséggel tartozik". A felperes keresete elsődlegesen azon alapult, hogy nem követett el szabályszegést, mert az általa kezelt összeget az előírt eljárási rendet betartva átadta az ügyfélnek. Ennek igazolásaként csatolta a kifizetési pénztárbizonylatot, melyen szerepel az ügyfél olvasható aláírása, valamint az arra jogosult ellenjegyzése is.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, miszerint a jogerős ítélet a munkaügyi bíróság által értékelt bizonyítékokat felülmérlegelte. A felperes által hivatkozott kifizetési bizonylattal, mint okirati bizonyítékkal szemben az egyéb bizonyítékok alapján a másodfokú bíróság azt állapította meg, miszerint T. J.-né részére a számla felmondása és a tőkeösszeg ismételt lekötése során csak a kamatösszeg, jelen esetben 87 205 Ft került kifizetésre, melyet T. J.-né írásbeli nyilatkozata igazolt.
A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése értelmében kizárólag a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme hiányában a felülvizsgálati eljárásban irányadónak kellett tekinteni a jogerős ítéleti megállapítást.
A másodfokú bíróság azon jogi álláspontja miatt, mely szerint a felperes sikeresen kimentette magát, mert bizonyította, hogy a kárt elháríthatatlan külső ok idézte elő, nem foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes eljárása megfelelt-e az alperes által a kártérítési határozatban, valamint az eljárás során mindvégig hivatkozott belső szabályoknak.
A perbeli iratok alapján megállapítható, miszerint a felperes eljárása szabálysértő volt. Helytállóan hivatkozott az alperes arra, hogy befizetési bizonylat nélkülözhetetlen lett volna a szabályos, újra lekötési tranzakciónál, ha mindkettő a felperesnél zajlik. Abban az esetben viszont, ha csak a kifizetés (megszüntetés) történt a felperesnél, akkor a felperesnek a teljes összeget ki kellett volna számolnia az ügyfél kezeihez, melyre a jogerős ítélet megállapítása szerint nem került sor.
Mindezen lényeges tény értékelése mellett lehet megalapozottan állást foglalni abban a perdöntő kérdésben, hogy eredményesen kimentette-e magát a felperes az Mt. 169. § (3) bekezdése alapján őt terhelő objektív felelősség alól. A perben aggálytalanul bizonyította-e, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő.
A felperes munkatársa által elkövetett és beismert sikkasztás valóban a felperes személyén kívül eső külső ok. Ennek a külső oknak a mentesüléshez azonban egyszersmind elháríthatatlannak is kell lennie. A jogerős ítélet szerint a felperes a "szokásos eljárási rendnek megfelelően" csak a kamatösszeget fizette ki. E körben a jogerős ítélet indokolást nem tartalmaz, a perbeli iratok pedig nem támasztják alá, miszerint a felperes bizonyította, hogy a "szokásos eljárási rendnek megfelelően" járt el, ezért a bizonyítottság hiánya a felperes terhére esik [Pp. 164. § (1) bek.].
Az előbbiekből következően nem állítható, hogy a felperesnek az utasításokkal ellentétes, ezért szabályszegő magatartása a munkáltató által ismert és eltűrt volt. E körben a felperesnek bizonyítási indítványa nem is volt, melyet nem lehet értékelés nélkül hagyni annak megítélésénél, hogy N. M. által elkövetett és beismert visszaélés minden kétséget kizáróan az adott esetben elháríthatatlan, tehát kivédésre lehetetlen, vagy az adott körülmények között lehetetlen volt.
A felülvizsgálati kérelem helytálló érvelést tartalmaz arra nézve, hogy mivel N. M. a forgalmazások többségében szabályosan járt el, ezért ítéleti bizonyossággal, megalapozottan nem állítható, hogy a perbeli visszaélést a felperes szabálytalan pénzkezelése hiányában is elkövette volna. Ezért a felperesi közrehatás miatt jogszabálysértő az elháríthatatlanságra és a felperes objektív felelősség alóli mentesülésre levont jogi következtetés.
Mindezekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta és a felperes keresetét elutasította.
A pervesztes felperest kötelezte a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint az alperes együttes első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárási költsége megfizetésére, míg az első-, másodfokú és felülvizsgálati eljárás illetékét - a felperes munkavállalói költségkedvezményre való jogosultságára tekintettel - a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
Budapest, 2014. január 29.
Dr. Tálné Dr. Molnár Erika s.k. a tanács elnöke, Dr. Stark Marianna s.k. előadó bíró, Dr. Bicskei Ildikó s.k. bíró
(Kúria Mfv. II. 10.285/2013.)