AVI 2014.3.27

A vagyonszerzőnek a mulasztás miatt benyújtott kérelmével együtt kell a szükséges nyilatkozatokat megtennie [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (1) bek.]

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 2007. június 15. napján megkötött és illetékkiszabásra 2007. június 21. napján bemutatott adásvételi szerződéssel megszerzett a 22552/37 helyrajzi számú, közterület megnevezésű ingatlanból 445 m2-nyi területrészt, 13 777 200 forint vételárért. A szerződő felek rögzítették, hogy a szerződés tárgyát képező és a 22552/36 helyrajzi számú ingatlant érintő végleges telekhatár-rendezést az illetékes hatóság jogerős határozatával engedélyezte. Az eladó önkormányzat közgyűlése a vétel tárgy...

AVI 2014.3.27 A vagyonszerzőnek a mulasztás miatt benyújtott kérelmével együtt kell a szükséges nyilatkozatokat megtennie [1990. évi XCIII. tv. 23/A. § (1) bek.]
A felperes 2007. június 15. napján megkötött és illetékkiszabásra 2007. június 21. napján bemutatott adásvételi szerződéssel megszerzett a 22552/37 helyrajzi számú, közterület megnevezésű ingatlanból 445 m2-nyi területrészt, 13 777 200 forint vételárért. A szerződő felek rögzítették, hogy a szerződés tárgyát képező és a 22552/36 helyrajzi számú ingatlant érintő végleges telekhatár-rendezést az illetékes hatóság jogerős határozatával engedélyezte. Az eladó önkormányzat közgyűlése a vétel tárgyát képező területrész közterületből történő kivonásáról, és forgalomképessé nyilvánításáról korábban szintén döntött. A felperes a szerződésben vállalta az ingatlanrésznek a 22552/36 helyrajzi számú ingatlanhoz történő csatolását.
A telekalakítással kapcsolatos változások átvezetése iránti kérelmet a felperes a szerződéssel egyidejűleg nyújtotta be a földhivatalhoz, amely mind a telekalakítást, mind a tulajdonosváltozást átvezette.
Az elsőfokú adóhatóság a szerződéses érték, mint forgalmi érték alapulvételével, 10%-os illetékkulcs alkalmazásával 1 377 720 forint visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésére kötelezte a felperest.
A fizetési meghagyás jogerőre emelkedését megelőzően a felperes 2%-os mértékű, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 23/A. § (1) bekezdése szerinti kedvezményes illetékkulcs alkalmazása iránt terjesztett elő kérelmet arra alapozottan, hogy főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozóként továbbeladási céllal vásárolta meg a szerződés tárgyát képező kivont ingatlanrészt. A 445 m2 az 22552/36 helyrajzi számú ingatlanhoz került csatolásra, amely ingatlant értékesített is.
A kérelmével egyetemben igazolási kérelmet is előterjesztett, amelyet az elsőfokú adóhatóság elutasított, majd az illetékkedvezmény igénybevételére irányuló kérelmet is elutasította határozatával.
Az utóbbi határozat elleni fellebbezést az alperes jogelődje 2009. június 8. napján meghozott határozatával bírálta el, helybenhagyva az elsőfokú határozatot. Határozata indokolásában kiemelte, hogy a felperes sem a szerződésben, sem annak illetékkiszabásra bejelentésekor a továbbeladási szándékáról nem nyilatkozott, a nyilatkozat pótlásával előterjesztett igazolási kérelme pedig elutasításra került. A felperes illetékkötelezettsége az Itv. 3. § (3) bekezdés a) pontja alapján a szerződés megkötése napján keletkezett. A megszerzett ingatlanrész minősítésénél az ekkor fennálló állapotot kell figyelembe venni. A telekalakítás átvezetésére csak 2007. július 5. napján került sor. A 445 m2-nyi ingatlanrész megszerzése az 22552/36 helyrajzi számú ingatlan megszerzésétől elkülönülő, önálló vagyonszerzésnek minősül. A vagyonszerzőnek a szükséges nyilatkozatot minden egyes vagyonszerzéskor meg kellett tennie, a korábbi, a jelenlegitől elkülönülő vagyonszerzés során tett nyilatkozatára nem hivatkozhat.
A felperes a továbbértékesítésről szóló nyilatkozatot az Itv. 23/A. § (8) bekezdésének megfelelően a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolta, azonban a mulasztás önhibáján kívüliségét igazolni nem tudta, ezért az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti illetékkedvezmény igénybevételére nem jogosult.
A megyei bíróság a keresetet alaposnak találta, ezért ítéletével az alperesi jogelőd határozatát az elsőfokú határozatra is kiterjedően hatályon kívül helyezte és az elsőfokú hatóságot új eljárásra kötelezte. Ítélete indokolásában kiemelte, az Itv. 23/A. § (8) bekezdése nem követeli meg azt, hogy a vagyonszerző a nyilatkozata pótlása mellett igazolási kérelmet is előterjesszen. A felperes az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében meghatározott nyilatkozatot a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolta, erre pedig az igazolási kérelem előterjesztése nélkül is lehetősége volt, melyet az alkalmazott jogszabályok nyelvtani értelmezése is alátámaszt.
A jogerős ítélet ellen az alperes jogelődje nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, elsődlegesen kérve annak hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását, másodlagosan a megyei bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. Felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az ítélet sérti az Itv. 23/A. § (1) és (8) bekezdésében, valamint a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 66. §-ában foglalt előírásokat. Hangsúlyozta, hogy az Itv. 23/A. § (1) bekezdésében foglalt kedvezmény biztosításához valamennyi feltétel egyidejű megléte szükséges, bármelyik hiánya önmagában kizárja a kedvezményt. A jogszabályhely a továbbértékesítési szándéknyilatkozat megtételére kifejezetten meghatároz egy konkrét időpontot, amelyet a 23/A. § (8) bekezdésében meg is erősít. Az Itv. mind a nyilatkozatok előterjesztésére, mind az igazolások benyújtására előírt határidő elmulasztása esetére azonos eljárási rendet határoz meg. Az igazolási kötelezettség elmulasztása esetén a továbbértékesítés tényének bejelentésén és igazolásán túlmenően a törvényi határidőn túl történő bejelentés és igazolás miatt külön igazolási kérelmet is be kell nyújtania a vagyonszerzőnek. Az igazolási kérelem előterjesztésre került, azonban az nem volt eredményes.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem terjesztett elő.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. § (1) bekezdése alkalmazásával tárgyaláson kívül bírálta el.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét elutasította.
A felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróságnak abban a jogkérdésben kellett állást foglalnia, hogy a felperes, mint főtevékenysége szerint ingatlanforgalmazásra jogosult vállalkozó illetékkedvezményre jogosult-e.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az Itv. 23/A. § (8) bekezdésében foglaltakat. E rendelkezés értelmében a vagyonszerző a továbbértékesítési szándéknyilatkozat határidőben történő benyújtásának elmulasztása esetén fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig pótolhatja azt. A határidő elmulasztása miatt a mulasztása vétlenségét igazolási kérelemmel kell valószínűsítenie, azért, hogy a mulasztás jogkövetkezményeit elhárítsa.
Egységes a Legfelsőbb Bíróság joggyakorlata a tekintetben, ha az Itv. 23/A. § (8) bekezdése kizárólag az elmulasztott nyilatkozat pótlására tartalmazna előírást, akkor a jogalkotó a (8) bekezdésben kifejezetten úgy fogalmazott volna, hogy a továbbértékesítési szándéknyilatkozat a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig szankció nélkül pótolható és nem kívánta volna meg az igazolási kérelem előterjesztését.
Tévedett tehát a megyei bíróság, amikor az Itv. 23/A. § (8) bekezdés második mondatában foglalt "illetőleg" kifejezést "vagy"-nak értelmezte és külön szabályozásként értékelte a nyilatkozatra, valamint az igazolás pótlására vonatkozó jogszabályi előírást, figyelmen kívül hagyva az említett jogszabályhely első mondatát. Az első mondatban megjelölt (1), (4)-(5) bekezdésekben, valamint az (5)-(7) bekezdésekben meghatározott nyilatkozatok, illetve igazolások tekintetében azonos eljárási rend érvényesül, mert mindkét esetben határidőhöz kötött a nyilatkozatok, illetve igazolások benyújtása. A nyilatkozatok pótlásának, illetőleg a határidő elmulasztása miatti igazolási kérelem előterjesztésének a fizetési meghagyás jogerőre emelkedéséig van helye. Mindebből következik, hogy a vagyonszerzőnek a mulasztása miatt, kérelmével egyetemben kell a szükséges nyilatkozatokat megtennie, és az igazolásokat csatolnia, továbbá a Ket. 66. § (1)-(3), (5) bekezdésében foglalt rendelkezések mentén a mulasztása vétlenségét valószínűsítenie.
A felperes igazolási kérelmét az adóhatóság elutasította, amely okán önmagában a nyilatkozat benyújtására tekintettel illetékkedvezmény a felperes részére nem adható.
Végezetül hangsúlyozza a Legfelsőbb Bíróság, a jogvita mikénti megítélése szempontjából nincs jelentősége annak, hogy a felperes milyen megfontolásból kötötte meg az adott tartalommal a perrel érintett ingatlanrész kapcsán az adásvételi szerződést, mindösszesen az értékelendő, hogy a megszerzett 22552/37 helyrajzi számú ingatlanhoz kapcsolódóan az Itv. 23/A. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozatot nem tette meg, a szükséges igazolásokat nem csatolta.
A Legfelsőbb Bíróság eltérően a megyei bíróság álláspontjától arra a következtetésre jutott, hogy a felperest illetékkedvezmény nem illeti meg. A jogerős ítélet ebből fakadóan a felülvizsgálati kérelemmel hivatkozott jogszabályokat megsértette, ezért azt a Pp. 275. § (4) bekezdése alkalmazásával hatályon kívül helyezte és a felperes keresetét a Pp. 339. § (1) bekezdésére utalással elutasította.
(Legf. Bír. Kfv. VI. 39.118/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.