adozona.hu
BH 2014.3.91
BH 2014.3.91
Az Európai Unió vámterületén kívül letelepedett gépjármű-tulajdonos járművének e vámterületen belül letelepedett személy általi magáncélú, behozatali vámok alól mentes használatának a tulajdonos és a használó között létrejött munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás szükséges [2454/1993. EGK 561. cikk (2) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú vámhatóság járőrei 2010. június 15-én V.-ben vámellenőrzés alá vonták az I. rendű felperes által üzemben tartott és a II. rendű felperes által vezetett harmadik ország hatósági jelzésével ellátott V. típusú személygépkocsit, és annak vámjogi helyzete tisztázásáig vámfelügyelet alá vették. Megállapította a vámhatóság, hogy a felperesek a Közösség területén belül letelepedett természetes személyek, a gépjármű tulajdonosa pedig (lízingszerződéssel igazoltan) egy svájci illetőségű tár...
A felperesek közös keresetlevélben és számos okból támadták a két határozatot, így: kifogásolták a tényállás tisztázás és az indokolás elmulasztását, a helyszíni ellenőrzés szabályainak megsértését (Ket.) a Közösségi Vámkódex hatálytalanságát, az Isztambuli Szerződés figyelmen kívül hagyását, illetőleg a Vhr. 561. cikk (2) bekezdés helytelen értelmezését.
A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével mindkét fokon hozott határozatokat - új eljárás elrendelése nélkül - hatályon kívül helyezte. Egyenként reagált a kereseti kérelmekre, azokat alaptalannak találta, kivéve a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésével összefüggő felperesi állítást. A bíróság e jogszabályhelyet úgy értelmezte, hogy akkor kell munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás, ha a gépjárművet vezető személy a tulajdonos alkalmazottja. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint megvalósulhat a vámmentes magáncélú használat úgy is, ha a tulajdonos a gépkocsivezetőt erre egyéb módon felhatalmazza. Márpedig a felperesnek volt tulajdonosi engedélye, miáltal a feltételek teljesültek, a kiszabott vám és adó nem volt jogszerű.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy csak a Vhr. 561. cikk (2) bekezdése a felülvizsgálat tárgya. Álláspontja szerint nem lehet e jogszabályt úgy értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság tette, mert úgy nem lenne értelme. A vámmentes ideiglenes behozatalnak - mint, ahogy a határozataiban kifejtette - szigorú együttes feltételei vannak, amit nem lazíthat fel az értelmezés. A "másképp erre felhatalmaz" fordulat a kereskedelmi használatra vonatkozik. A magáncélú használathoz munkaszerződés kell. Kérte ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint: "A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz.
A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell.
A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén."
A Kúria megállapította a fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú jogerős ítélet - téves jogértelmezés okán - jogszabálysértő. A Kúria hivatkozik az Európai Unió Bíróságának 2013. március 7-én C-182/12. szám alatt meghozott ítéletére, amely a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését értelmezi ugyanezen aspektusból. Ezen ítélet 26. pontjában kifejti a bíróság, hogy: "az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vám alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik."
A nemzeti bíróságok által kötelezően alkalmazandó európai bírósági ítélet indokolása teljesen szinkronban van a vámhatóság határozataiban foglalt indokolással, ezért a Kúria az elsőfokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
(Kúria Kfv. I. 35.371/2013.)
A Kúria a dr. Pfeifer Tamás ügyvéd által képviselt É. J. I. r. és É. K. B. II. r. felperesnek a dr. Hernádi Anikó jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó-és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Vám- és Pénzügyőri Főigazgatósága alperes ellen vámügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében a Veszprém Megyei Bíróság 2011. október 24-én kelt 6.K.20.373/2011/11. sorszámú jogerős ítélete ellen az alperes részéről 14. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi
Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy 15 napon belül fizessenek meg az alperesnek 50 000 (ötvenezer) forint együttes elsőfokú és felülvizsgálati perköltséget.
Egyetemlegesen kötelezi a felpereseket, hogy fizessenek meg az államnak - külön felhívásra - 83 800 (nyolcvanháromezer-nyolcszáz) forint kereseti és 139 600 (százharminckilencezer-hatszáz) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak helye nincs.
A felperesek közös keresetlevélben és számos okból támadták a két határozatot, így: kifogásolták a tényállás tisztázás és az indokolás elmulasztását, a helyszíni ellenőrzés szabályainak megsértését (Ket.) a Közösségi Vámkódex hatálytalanságát, az Isztambuli Szerződés figyelmen kívül hagyását, illetőleg a Vhr. 561. cikk (2) bekezdés helytelen értelmezését.
A Veszprém Megyei Bíróság ítéletével mindkét fokon hozott határozatokat - új eljárás elrendelése nélkül - hatályon kívül helyezte. Egyenként reagált a kereseti kérelmekre, azokat alaptalannak találta, kivéve a Vhr. 561. cikk (2) bekezdésével összefüggő felperesi állítást. A bíróság e jogszabályhelyet úgy értelmezte, hogy akkor kell munkaszerződésbe foglalt felhatalmazás, ha a gépjárművet vezető személy a tulajdonos alkalmazottja. Ugyanakkor a bíróság álláspontja szerint megvalósulhat a vámmentes magáncélú használat úgy is, ha a tulajdonos a gépkocsivezetőt erre egyéb módon felhatalmazza. Márpedig a felperesnek volt tulajdonosi engedélye, miáltal a feltételek teljesültek, a kiszabott vám és adó nem volt jogszerű.
Az ítélettel szemben az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kifejtette, hogy csak a Vhr.561. Cikk (2) bekezdése a felülvizsgálat tárgya. Álláspontja szerint nem lehet e jogszabályt úgy értelmezni, ahogy az elsőfokú bíróság tette, mert úgy nem lenne értelme. A vámmentes ideiglenes behozatalnak - mint, ahogy a határozataiban kifejtette - szigorú együttes feltételei vannak, amit nem lazíthat fel az értelmezés. A "másképp erre felhatalmaz" fordulat a kereskedelmi használatra vonatkozik. A magáncélú használathoz munkaszerződés kell. Kérte ezért az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását.
A felperesek ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában fenntartását indítványozták.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A Vhr. 561. cikk (2) bekezdése szerint: "A behozatali vámok alóli teljes mentességet meg kell adni, amikor a szállítóeszközt olyan, a Közösség vámterületén belül letelepedett természetes személy használja kereskedelmi vagy magáncélra, aki a szállítóeszköz e területen kívül letelepedett tulajdonosának alkalmazásában áll, vagy akit az ilyen tulajdonos másképpen erre felhatalmaz.
A magáncélú felhasználásról a munkaszerződésben rendelkezni kell.
A vámhatóságok korlátozhatják e rendelkezés alapján a szállítóeszköz ideiglenes behozatalát rendszeres használat esetén."
A Kúria megállapította a fentiekben rögzített tényállás és az idézett jogszabályok alapján, hogy a felülvizsgálattal támadott elsőfokú jogerős ítélet - téves jogértelmezés okán - jogszabálysértő. A Kúria hivatkozik az Európai Unió Bíróságának 2013. március 7-én C-182/12. szám alatt meghozott ítéletére, amely a Vhr. 561. cikk (2) bekezdését értelmezi ugyanezen aspektusból. Ezen ítélet 26. pontjában kifejti a bíróság, hogy: "az előterjesztett kérdésre azt a választ kell adni, hogy a végrehajtási rendelet 561. cikkének (2) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az Unió vámterületén letelepedett személy által magáncélra használt szállítóeszköz esetében a behozatali vám alóli teljes mentességet csak akkor lehet megadni, ha az említett magánhasználatról az e személy és az említett területen kívül letelepedett gépjármű tulajdonos között létrejött munkaszerződés rendelkezik."
A nemzeti bíróságok által kötelezően alkalmazandó európai bírósági ítélet indokolása teljesen szinkronban van a vámhatóság határozataiban foglalt indokolással, ezért a Kúria az első fokú jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és a felperesek keresetét elutasította.
A Kúria a pervesztes felpereseket a Pp. 270. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78. § (1) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelezte az alperes első fokú és felülvizsgálati perköltségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt kereseti és felülvizsgálati eljárási illetéket a pervesztes felperesek a költségmentesség alkalmazásáról szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján egyetemlegesen kötelesek megfizetni.