adozona.hu
EH 2014.02.K6
EH 2014.02.K6
Az állami kezesség beválthatósága az 50% tulajdoni hányadra vonatkozó követelmény esetén [1992. évi XXXIII. tv. 78/A. §; 12/2001. (I. 31.) Korm. rend. 13. §, 1. §; 1996. évi CXII. tv. 11. §; 110/2006. (V. 5.) Korm. rend. 1. §; 2003. évi XCII. tv. 117. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Ö. S. közalkalmazott, mint vevő, építés alatt álló, majdani társasházi lakóingatlanra kötött adásvételi szerződést 2007. szeptember 10. napján. A szerződésben az építési fázisokhoz igazodó részletekben való teljesítést kötöttek ki, az eladó a teljes vételár megfizetéséig fenntartotta tulajdonjogát. Ö. S. javára a tulajdoni lapon tulajdonjog fenntartással való eladás tényét tüntették fel.
A felperes, mint hitelező, és Ö. S., valamint házastársa (a továbbiakban együtt: adós) 2007. november 9-é...
EH 2014.02.K6 Az állami kezesség beválthatósága az 50% tulajdoni hányadra vonatkozó követelmény esetén [1992. évi XXXIII. tv. 78/A. §; 12/2001. (I. 31.) Korm. rend. 13. §, 1. §; 1996. évi CXII. tv. 11. §; 110/2006. (V. 5.) Korm. rend. 1. §; 2003. évi XCII. tv. 117. §].
Ö. S. közalkalmazott, mint vevő, építés alatt álló, majdani társasházi lakóingatlanra kötött adásvételi szerződést 2007. szeptember 10. napján. A szerződésben az építési fázisokhoz igazodó részletekben való teljesítést kötöttek ki, az eladó a teljes vételár megfizetéséig fenntartotta tulajdonjogát. Ö. S. javára a tulajdoni lapon tulajdonjog fenntartással való eladás tényét tüntették fel.A felperes, mint hitelező, és Ö. S., valamint házastársa (a továbbiakban együtt: adós) 2007. november 9-én kötött kölcsönszerződést. A kölcsön egy részét állami kezességvállalás, másik részét a szerződés szerinti ingatlanon alapított jelzálogjog - és az ahhoz fűződő elidegenítési és terhelési tilalom - biztosított volna a felperes javára. A kölcsönt szakaszosan folyósították, de az adós időközi hátraléka miatt az utolsó vételár-részt már nem is utalták ki. Az ellenérték megfizetésének hiányában az adós javára a tulajdonjogot nem jegyezték be, és ennek következtében a felperes jelzálogjog és elidegenítési-terhelési tilalom bejegyzés iránti kérelmét is elutasította a földhivatal.
Az adós továbbra sem törlesztett, ezért a felperes - a kölcsönre rakódott terheket is figyelembe véve - 4 229 205 forint és 654 forint napi növekmény összegében az állami készfizető kezesség beváltását kérte.
Az adóhatóság az állami kezességvállalás beváltása tárgyában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 117. § alapján ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy az ingatlan nem került az adós tulajdonába. A hitelcél ellehetetlenült, a tulajdonjog, a jelzálogjog és az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének elmaradása a felperes mulasztásának egyenes következménye. Az elsőfokú adóhatóság elutasította a kérelmet.
Az alperes határozatával - az indokolás kiegészítése mellett - helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 78/A. § (1) bekezdésére, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.) 1. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés a) pontjára, 13. § (1) bekezdésére, a Ptk. 262. § (1) bekezdésére, 276. § (2) bekezdésére, valamint a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. tv. (a továbbiakban: Jht.) 3. § (1) bekezdésére és 3/A. § (1) bekezdés a), b) pontjaira alapította, az Art. rendelkezései közül kiemelte a 2. § (1) bekezdését.
Kifejtette, hogy a tulajdonszerzés hiányában jelen ügyben a kezesség létre sem jött.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Indokolásában kifejtette, hogy a Kjt. 78/A. § (1) bekezdés szerinti "hitelfedezetéül szolgáló" kitétel alapján a folyósításnak feltétele, hogy a hitel biztosítékáról elvárható módon gondoskodjanak. A kölcsönszerződésben rendelkeztek ugyan a jelzálogjog alapításáról, de a megállapodás az ingatlan-nyilvántartásba való bejegyzés hiányában nem váltotta ki a joghatást.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a Korm. 13. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy a kölcsön folyósításához a tulajdonjognak nem kellene fennállnia. A jogszabály nem a kölcsönkihelyezését követően követeli meg a tulajdonjogi hányaddal való rendelkezést, hanem azt kógens módon előírja.
Az alperes az Art. 117. § (1) bekezdés alapján jogosult volt a feltárt tények adójogi értékelésére, a határozatban megjelölt jogszabályok, ideértve a Ptk. 276. § (2) bekezdését, alkalmazására, nem terjeszkedett túl hatáskörén. Az alperes Art. 2. § szerinti hivatkozása sem volt jogszabálysértő: eljárása során a felperes nem tanúsított a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényből (a továbbiakban: Hpt.) következő gondosságot, így megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a keresetnek helyt adó új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 33/D. §-ának a), b)</a> és d) pontjaiban szabályozott állami kezességre, garanciára és a jogszabályi kezességre, kiemelve, hogy - amennyiben a kötelezett nem teljesít - a jogszabályban, vagy szerződésben meghatározott feltételek fennállása esetén bekövetkezik a Magyar Állam fizetési kötelezettsége. Az adóhatóság csak az adott ügyben irányadó jogszabályban tételesen meghatározott kezességvállalási feltételek fennállását vizsgálhatja.
Az, hogy a hiteligénylő a hitelcélról való döntéskor, illetve a hitel folyósításkor rendelkezzék az érintett ingatlan tulajdonjogának 50%-ával, ellentétes lenne a kölcsönnek, illetve biztosítékainak a funkciójával. A kölcsön végcélja nem lehet a kölcsön feltétele.
Az Art. 117. § (3) bekezdéshez fűzött indokolás szerint a beváltás elutasítására csak akkor kerülhet sor, ha a feltételek a hitelintézetnek felróható okból nem valósultak meg. Az alperes sehol nem fejtette ki, hogy a bejegyzések elmaradása miért a felperes mulasztásának következménye.
A felperes előadta, a 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 11. § (2) bekezdéséből következően az elutasításra csak külön törvényben és az R.a>-ben meghatározott okokból kerülhet sor. Az adóhatóság az R.a>-nek nem a 2007. 03. 28.-2008. 05. 15. szerinti 11. § (2) bekezdésének megfelelően járt el, hanem a jelenleg hatályos alapján. A jogerős ítélet azonban a felperes által hivatkozott hatállyal alkalmazta az R.a>-t, amikor az indokolás 7. oldal negyedik bekezdésében a "külön törvényekben" kitételét alkalmazta. Nem szolgálhatnak az elutasítás alapjául a kölcsönnyújtást követő időszak történései.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az állami kezességvállalás intézményét a Kúria már több ítéletében érintette (pl. Kfv.V.35.124/2012/6., Kfv.I.35.143/2012/7., Kfv.V.35.144/2012., vagy Kfv.I.35.177/2012/6.szám). Az alperes eljárására mindegyik esetben irányadó az Art. 117. § (1) és (3) bekezdése.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az Art. 117. § (3) bekezdéshez fűzött, a Complex Jogtárban megjelenő indokolásra hivatkozott, mely szerint a beváltás elutasítására csak a hitelintézetnek felróható okból kerülhet sor. A Kúria a hivatkozás értékelését mellőzte, mivel az nem hozható összefüggésbe az Art. 117. § rendelkezéseivel. A 117. § (3) bekezdése - és az R. 11. § (2) bekezdése - semmilyen gondossági alakzatot nem tartalmaz, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltás iránti kérelmet elutasítja akkor, ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, a feltételeket pedig az irányadó normák határozzák meg.
Az R.a> 2009. április 3-áig hatályos szövege szerint az állami adóhatóság a beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a külön törvényekben, valamint az e rendeletben meghatározott feltételeknek. A 2009. április 4-től hatályos rendelkezés értelmében az állami adóhatóság a beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a jogosult eljárása a kezességgel biztosított kötelezettség elvállalásánál, valamint a kezesség fennállásának ideje alatt nem felelt meg a külön jogszabályokban, valamint az e rendeletben meghatározott feltételeknek.
Az állami kezességvállalás intézménye törvényi felhatalmazás alapján - 1999. évi CXXV. tv., 2000. évi CXXXIII. tv. - keletkezett. Az egyes speciális, foglalkozásokhoz rendelt kezességvállalási alakzatokat szintén törvények vezették be, a közalkalmazottak esetében 2005. január 1-jei hatállyal a 2004. évi CXXXV. törvény. Ez tette lehetővé, hogy az állam készfizető kezességet vállaljon a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének meghatározott hányadára. A lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály, a Korm., az egyes fogalmak meghatározására további jogszabályi hivatkozásokat tartalmaz.
A törvényi szintű szabályozás tovább utal a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabályok rendszerére, valamint az Art. 117. § (1) bekezdése folytán az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban - és nem kizárólag törvényekben - előírt feltételeinek teljesülését kell vizsgálni.
Erre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy állami kezességvállalással támogatott hitelkihelyezés során mind 2009. április 4. előtt, mind utána a szabályozási környezet egészét - a törvényektől a felperes saját belső szabályzataiig (Kfv.I.35.107/2012/3., Kfv.V.35.144/2012/11.) - alkalmazni kell. Ennek folytán a Kúria nem tekintette relevánsnak a felperes R. 11. §-ára vonatkozó előadását.
A teljes szabályozási környezet alkalmazandóságából következik, hogy hiába nem volt még hatályos a kölcsön kihelyezésekor az R.a> azon fordulata, amely a kezesség fennállásának teljes ideje alatt már szövegszerűen is megkívánja a jogszabályoknak megfelelő hitelezői eljárást, hiába nem kockázatvállalást tartalmazó szerződésről volt szó [Hpt. 78. § (4) bekezdés], akkor is követelmény volt a teljes szerződéses időtartamra a Hpt. szerinti prudens (óvatos, körültekintő és megbízható) hitelintézeti magatartás tanúsítása.
A szerződés megkötésekor a felperes tudatában volt annak, hogy olyan ügylethez nyújt állam által vállalt kezességgel támogatott kölcsönt, ahol az ingatlanalapú biztosíték csak a folyósítás-részletek végén fog rendelkezésre állni. Az is megállapítható, hogy a Hpt. szerinti prudens működésen alapuló utógondozásra vonatkozó követelmény a beváltás iránti kérelem benyújtásáig fennáll. Ha tehát a beváltás időpontjában megállapítható volt a hitelintézet mulasztása, az ugyanúgy megalapozta a kérelem elutasítását, mintha a szerződés megkötésekor mulasztottak volna.
A Kjt. 78/A. § (1) bekezdése szerint az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig.
A Korm. 13. § (1) bekezdése folytán kiegészítő kamattámogatást vehető igénybe új lakás építésére vagy értékesítés céljára felépített új lakás megvásárlására, melynek feltétele - egyebek mellett -, hogy az érintett ingatlanban a jogosult igénylőknek legalább 50%-os tulajdoni hányaddal kell rendelkeznie.
A felperes tartalmilag lakóingatlan építéséhez nyújtott kölcsönt, mely esetben fogalmilag kizárt az érintett, majdani ingatlanban a tulajdon megléte: ennek folytán a Kúria nem osztotta az alperes és a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint a kezesség nem jött volna létre. A hitelintézet szempontjából követelményként csak azt lehet megfogalmazni, hogy az 50%-os tulajdoni hányad elérendő célként szerepeljen az adás-vételi szerződésben. Az R. 11. § (3) bekezdése következtében a beváltott állami kezesség - figyelemmel a külön jogszabályokban foglaltakra - az adósnak az állammal szembeni kötelezettségévé válik, az adós tulajdoni hányada lesz az a biztosíték, amely az állam/kezes érdekeit védi. Új lakás építése esetén tehát a végcél, a tulajdoni hányad megszerzése nem lehet az állami kezességvállalással támogatott kölcsönszerződés megkötésének előfeltétele, de a tulajdoni hányad megléte már feltétele a kezesség beváltásának: az adóhatóság az Art. 117. § (1) bekezdése szerint a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését vizsgálja. Az eljárás során az állam nem a Ptk. alapján "szabadul" a kezességtől, hanem a törvényi feltételek hiányában az adóhatóság, adóigazgatási jogviszony keretében, elutasítja a beváltás iránti kérelmet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt arra, hogy csak jogszabályban, vagy szerződésben meghatározott feltételek fennállása esetén következik be a Magyar Állam fizetési kötelezettsége. A perbeli esetben hiányzott a beváltás 50%-os tulajdoni hányadra vonatkozó követelménye, ez okból volt megalapozott a felperes keresetének elutasítása.
A felperes a kölcsön folyósításának megszüntetésekor olyan gazdasági döntést hozott, mellyel az adóst a tulajdon megszerzésétől zárta el, magát pedig a jelzálogjog bejegyzésétől és - valamennyi további jogszabályi feltétel megléte esetén - az állami kezesség beváltásától.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján, az indokolás részbeni megváltoztatásával, hatályában fenntartotta.
(Kúria Kfv. I. 35.341/2012.)
* * *
TELJES HATÁROZAT
A Kúria a Kis-Lukács Ügyvédi Iroda (ügyintéző ügyvéd: dr. Kis-Lukács Margit) által képviselt OTP Bank Nyrt. felperesnek a dr. Pethő Anasztázia jogtanácsos által képviselt Nemzeti Adó- és Vámhivatal Kiemelt Ügyek és Adózók Adó Főigazgatósága alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indult perében, a Fővárosi Törvényszék 2012. január 30. napján kelt 11.K.31.356/2011/6. számú jogerős ítélete ellen a felperes részéről 7. sorszám alatt benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán, az alulírott napon megtartott nyilvános tárgyaláson meghozta az alábbi
í t é l e t e t :
A Kúria a Fővárosi Törvényszék 11.K.31.356/2011/6. számú ítéletét hatályában fenntartja.Kötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 30 000 harmincezer) forint felülvizsgálati perköltséget.
Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak - külön felhívásra - 423 000 (négyszázhuszonháromezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.
Ez ellen az ítélet ellen további felülvizsgálatnak nincs helye.
I n d o k o l á s
Ö. S. közalkalmazott, mint vevő, építés alatt álló, majdani társasházi lakóingatlanra kötött adás-vételi szerződést 2007. szeptember 10. napján. A szerződésben az építési fázisokhoz igazodó részletekben való teljesítést kötöttek ki, az eladó a teljes vételár megfizetéséig fenntartotta tulajdonjogát. Ö. S. javára a tulajdoni lapon tulajdonjog fenntartással való eladás tényét tüntették fel.A felperes, mint hitelező, és Ö. S., valamint házastársa (a továbbiakban együtt: adós) 2007. november 9-én kötött kölcsönszerződést. A kölcsön egy részét állami kezességvállalás, másik részét a szerződés szerinti ingatlanon alapított jelzálogjog - és az ahhoz fűződő elidegenítési és terhelési tilalom - biztosított volna a felperes javára. A kölcsönt szakaszosan folyósították, de az adós időközi hátraléka miatt az utolsó vételár-részt már nem is utalták ki. Az ellenérték megfizetésének hiányában az adós javára a tulajdonjogot nem jegyezték be, és ennek következtében a felperes jelzálogjog és elidegenítési-terhelési tilalom bejegyzés iránti kérelmét is elutasította a földhivatal.
Az adós továbbra sem törlesztett, ezért a felperes - a kölcsönre rakódott terheket is figyelembe véve - 4 229 205 forint és 654 forint napi növekmény összegében az állami készfizető kezesség beváltását kérte.
Az adóhatóság az állami kezességvállalás beváltása tárgyában az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. tv. (a továbbiakban: Art.) 117. § alapján ellenőrzést végzett. Megállapította, hogy az ingatlan nem került az adós tulajdonába. A hitelcél ellehetetlenült, a tulajdonjog, a jelzálogjog és az elidegenítési és terhelési tilalom bejegyzésének elmaradása a felperes mulasztásának egyenes következménye. Az elsőfokú adóhatóság elutasította a kérelmet.
Az alperes határozatával - az indokolás kiegészítése mellett - helybenhagyta az elsőfokú döntést. Határozatát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. tv. (a továbbiakban: Kjt.) 78/A. § (1) bekezdésére, a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm.) 1. § (1) bekezdésére, (2) bekezdés a) pontjára, 13. § (1) bekezdésére, a Ptk. 262. § (1) bekezdésére, 276. § (2) bekezdésére, valamint a jelzálog-hitelintézetről és a jelzáloglevélről szóló 1997. évi XXX. tv. (a továbbiakban: Jht.) 3. § (1) bekezdésére és 3/A. § (1) bekezdés a), b) pontjaira alapította, az Art. rendelkezései közül kiemelte a 2. § (1) bekezdését.
Kifejtette, hogy a tulajdonszerzés hiányában jelen ügyben a kezesség létre sem jött.
Az indokolás kiegészítéseként azt is megállapította, a folyósításnak szerződéses feltétele volt, hogy az ingatlannyilvántartásba, széljegyként, elidegenítési és terhelési tilalom kerüljön bejegyzésre. Így, ha a kezesség létrejött is volna, a fedezet biztosítéki státusza ellenőrzésének, az adóskövetésnek az elmaradása (finanszírozási mulasztás), miatt az állam a Ptk. 276. § (2) bekezdésének megfelelően szabadult a kötelezettség alól. Az ingatlannyilvántartási bejegyzés elmaradása miatt a hitelezési konstrukció létre sem jött.
Az elsőfokú bíróság elutasította a felperes keresetét.
Indokolásában kifejtette, hogy a Kjt. 78/A. § (1) bekezdés szerinti "hitelfedezetéül szolgaló" kitétel alapján a folyósításnak feltétele, hogy a hitel biztosítékáról elvárható módon gondoskodjanak. A kölcsönszerződésben rendelkeztek ugyan a jelzálogjog alapításáról, de a megállapodás az ingatlannyilvántartásba való bejegyzés hiányában nem váltotta ki a joghatást.
Az elsőfokú bíróság értékelése szerint a Korm. 13. § (1) bekezdéséből nem következik, hogy a kölcsön folyósításához a tulajdonjognak nem kellene fennállnia. A jogszabály nem a kölcsönkihelyezését követően követeli meg a tulajdonjogi hányaddal való rendelkezést, hanem azt kogens módon előírja.
Az alperes az Art. 117. § (1) bekezdés alapján jogosult volt a feltárt tények adójogi értékelésére, a határozatban megjelölt jogszabályok, ideértve a Ptk. 276. § (2) bekezdését, alkalmazására, nem terjeszkedett túl hatáskörén. Az alperes Art. 2. § szerinti hivatkozása sem volt jogszabálysértő: eljárása során a felperes nem tanúsított a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényből (a továbbiakban: Hpt.) következő gondosságot, így megsértette a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét is.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen a keresetnek helyt adó új határozat meghozatalát, másodlagosan az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte.
Álláspontjának alátámasztásaként hivatkozott az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. tv. (a továbbiakban: Áht.) 33/D. §-ának a), b)</a> és d) pontjaiban szabályozott állami kezességre, garanciára és a jogszabályi kezességre, kiemelve, hogy - amennyiben a kötelezett nem teljesít - a jogszabályban, vagy szerződésben meghatározott feltételek fennállása esetén bekövetkezik a Magyar Állam fizetési kötelezettsége. Az adóhatóság csak az adott ügyben irányadó jogszabályban tételesen meghatározott kezességvállalási feltételek fennállását vizsgálhatja.
Az, hogy a hiteligénylő a hitelcélról való döntéskor, illetve a hitel folyósításkor rendelkezzék az érintett ingatlan tulajdonjogának 50%-ával, ellentétes lenne a kölcsönnek, illetve biztosítékainak a funkciójával. A kölcsön végcélja nem lehet a kölcsön feltétele.
Az Art. 117. § (3) bekezdéshez fűzött indokolás szerint a beváltás elutasítására csak akkor kerülhet sor, ha a feltételek a hitelintézetnek felróható okból nem valósultak meg. Az alperes sehol nem fejtette ki, hogy a bejegyzések elmaradása miért a felperes mulasztásának következménye.
A felperes előadta, a 110/2006. (V. 5.) Korm. rendelet (a továbbiakban: R.) 11. § (2) bekezdéséből következően az elutasításra csak külön törvényben és az R-ben meghatározott okokból kerülhet sor. Az adóhatóság az R-nek nem a 2007.03.28.-2008.05.15. szerinti 11. § (2) bekezdésének megfelelően járt el, hanem a jelenleg hatályos alapján. A jogerős ítélet azonban a felperes által hivatkozott hatállyal alkalmazta az R-t, amikor az indokolás 7. oldal negyedik bekezdésében a "külön törvényekben" kitételét alkalmazta. Nem szolgálhatnak az elutasítás alapjául a kölcsönnyújtást követő időszak történései.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Álláspontja szerint egyértelmű, hogy határozatát a Kjt. 78/A. § (1) bekezdésére alapította, és az is, hogy miért alkalmazandó a kezességvállalás feltételeit tartalmazó Korm. rend.
A felperes felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az állami kezességvállalás intézményét a Kúria már több ítéletében érintette (pl. Kfv.V.35.124/2012/6., Kfv.I.35.143/2012/7., Kfv.V.35.144/2012., vagy Kfv.I.35.177/2012/6.szám). Az alperes eljárására mindegyik esetben irányadó az Art. 117. § (1) és (3) bekezdése.
A felperes felülvizsgálati kérelmében az Art. 117. § (3) bekezdéshez fűzött, a Complex Jogtárban megjelenő indokolásra hivatkozott, mely szerint a beváltás elutasítására csak a hitelintézetnek felróható okból kerülhet sor. A Kúria a hivatkozás értékelését mellőzte, mivel az nem hozható összefüggésbe az Art.117. § rendelkezéseivel. A 117. § (3) bekezdése - és az R. 11. § (2) bekezdése - semmilyen gondossági alakzatot nem tartalmaz, az adóhatóság az állami garancia (kezesség) beváltás iránti kérelmet elutasítja akkor, ha a hitelintézet eljárása a feltételeknek nem felel meg, a feltételeket pedig az irányadó normák határozzák meg.
Az R.a> 2009. április 3-áig hatályos szövege szerint az állami adóhatóság a beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a hitelintézet eljárása a kölcsönnyújtásnál nem felelt meg a külön törvényekben, valamint az e rendeletben meghatározott feltételeknek. A 2009. április 4-től hatályos rendelkezés értelmében az állami adóhatóság a beváltás iránti kérelmet elutasítja, ha a jogosult eljárása a kezességgel biztosított kötelezettség elvállalásánál, valamint a kezesség fennállásának ideje alatt nem felelt meg a külön jogszabályokban, valamint az e rendeletben meghatározott feltételeknek.
Az állami kezesség vállalás intézménye törvényi felhatalmazás alapján - 1999. évi CXXV. tv., 2000. évi CXXXIII. tv. - keletkezett. Az egyes speciális, foglalkozásokhoz rendelt kezességvállalási alakzatokat szintén törvények vezették be, a közalkalmazottak esetében 2005. január 1-ei hatállyal a 2004. évi CXXXV. törvény. Ez tette lehetővé, hogy az állam készfizető kezességet vállaljon a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének meghatározott hányadára. A lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály, a Korm., az egyes fogalmak meghatározására további jogszabályi hivatkozásokat tartalmaz.
A törvényi szintű szabályozás tovább utal a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabályok rendszerére, valamint az Art. 117. § (1) bekezdése folytán az állami garancia beváltására irányuló kérelem elbírálása során a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban - és nem kizárólag törvényekben - előírt feltételeinek teljesülését kell vizsgálni.
Erre tekintettel a Kúria azt állapította meg, hogy állami kezességvállalással támogatott hitelkihelyezés során mind 2009. április 4. előtt, mind utána a szabályozási környezet egészét - a törvényektől a felperes saját belső szabályzataiig (Kfv.I.35.107/2012/3., Kfv.V.35.144/2012/11.) - alkalmazni kell. Ennek folytán a Kúria nem tekintette relevánsnak a felperes R. 11. §-ára vonatkozó előadását.
A teljes szabályozási környezet alkalmazandóságából következik, hogy hiába nem volt még hatályos a kölcsön kihelyezésekor az R.a> azon fordulata, amely a kezesség fennállásának teljes ideje alatt már szövegszerűen is megkívánja a jogszabályoknak megfelelő hitelezői eljárást, hiába nem kockázatvállalást tartalmazó szerződésről volt szó (Hpt. 78.§ (4) bekezdés), akkor is követelmény volt a teljes szerződéses időtartamra a Hpt. szerinti prudens (óvatos, körültekintő és megbízható) hitelintézeti magatartás tanúsítása.
A szerződés megkötésekor a felperes tudatában volt annak, hogy olyan ügylethez nyújt állam által vállalt kezességgel támogatott kölcsönt, ahol az ingatlanalapú biztosíték csak a folyósítás-részletek végén fog rendelkezésre állni. Az is megállapítható, hogy a Hpt. szerinti prudens működésen alapuló utógondozásra vonatkozó követelmény a beváltás iránti kérelem benyújtásáig fennáll. Ha tehát a beváltás időpontjában megállapítható volt a hitelintézet mulasztása, az ugyanúgy megalapozta a kérelem elutasítását, mintha a szerződés megkötésekor mulasztottak volna.
A Kjt. 78/A. § (1) bekezdése szerint az állam készfizető kezességet vállal a közalkalmazott által a lakás építéséhez, vásárlásához hitelintézettől igényelt - a lakáscélú állami támogatásokról szóló jogszabály szerint kamattámogatott - kölcsön összegének a hitel fedezetéül szolgáló, hitelcél szerinti lakásingatlan hitelbiztosítéki értékének 60%-át meghaladó részére, legfeljebb e hitelbiztosítéki érték 100%-áig.
A Korm. 13. § (1) bekezdése folytán kiegészítő kamattámogatást vehető igénybe új lakás építésére vagy értékesítés céljára felépített új lakás megvásárlására, melynek feltétele - egyebek mellett -, hogy az érintett ingatlanban a jogosult igénylőknek legalább 50%-os tulajdoni hányaddal kell rendelkeznie.
A felperes tartalmilag lakóingatlan építéséhez nyújtott kölcsönt, mely esetben fogalmilag kizárt az érintett, majdani ingatlanban a tulajdon megléte: ennek folytán a Kúria nem osztotta az alperes és a jogerős ítélet azon megállapítását, miszerint a kezesség nem jött volna létre. A hitelintézet szempontjából követelményként csak azt lehet megfogalmazni, hogy az 50%-os tulajdoni hányad elérendő célként szerepeljen az adás-vételi szerződésben. Az R. 11.§ (3) bekezdése következtében a beváltott állami kezesség - figyelemmel a külön jogszabályokban foglaltakra - az adósnak az állammal szembeni kötelezettségévé válik, az adós tulajdoni hányada lesz az a biztosíték, amely az állam/kezes érdekeit védi. Új lakás építése esetén tehát a végcél, a tulajdoni hányad megszerzése nem lehet az állami kezességvállalással támogatott kölcsönszerződés megkötésének előfeltétele, de a tulajdoni hányad megléte már feltétele a kezesség beváltásának: az adóhatóság az Art. 117. § (1) bekezdése szerint a garanciabeváltás (kezesség) jogszabályban előírt feltételeinek teljesülését vizsgálja. Az eljárás során az állam nem a Ptk. alapján "szabadul" a kezességtől, hanem a törvényi feltételek hiányában az adóhatóság, adóigazgatási jogviszony keretében, elutasítja a beváltás iránti kérelmet.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan utalt arra, hogy csak jogszabályban, vagy szerződésben meghatározott feltételek fennállása esetén következik be a Magyar Állam fizetési kötelezettsége. A perbeli esetben hiányzott a beváltás 50%-os tulajdoni hányadra vonatkozó követelménye, ez okból volt megalapozott a felperes keresetének elutasítása.
A felperes a kölcsön folyósításának megszüntetésekor olyan gazdasági döntést hozott, mellyel az adóst a tulajdon megszerzésétől zárta el, magát pedig a jelzálogjog bejegyzésétől és - valamennyi további jogszabályi feltétel megléte esetén - az állami kezesség beváltásától.
Mindezekre figyelemmel a Kúria az első fokú bíróság ítéletét a Pp. 275.§ (3) bekezdése alapján, az indokolás részbeni megváltoztatásával, hatályában fenntartotta.
A pervesztes felperest a Pp. 270.§ (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 78.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a pernyertes alperes felülvizsgálati költségének megfizetésére.
A tárgyi illetékfeljegyzési jog folytán le nem rótt felülvizsgálati illeték viselésére a Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 50.§ (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 13. § (2) bekezdése alapján kötelezte a felperest.
Budapest, 2013. szeptember 12.
Dr. Hajnal Péter sk. a tanács elnöke, Huszárné dr. Oláh Éva sk. előadó bíró, Dr. Heinemann Csilla sk. bíró
(Kúria Kfv. I. 35.341/2012.)