AVI 2014.2.12

Az adóhatóságnak, illetve a bíróságnak objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy az adózó tudta-e, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes fő tevékenységként épület-, híd-, és közműépítést végzett a vizsgált időszakban és havi áfa-bevallásra volt kötelezett. Az adóhatóság 2006. évi általános forgalmi adóbevallásai utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. 2006. március, április hónapban 13, 2006. június hónapban 2, a B. Építőipari Kft.-től befogadott számlát, 2006. márciusban 5, áprilisban 1, a J. Kft.-től befogadott számlát, 2006. augusztustól novemberig az F. Kft.-től befogadott 13 számlát vizsgált, amelyeket hite...

AVI 2014.2.12 Az adóhatóságnak, illetve a bíróságnak objektív körülmények alapján kell megállapítania, hogy az adózó tudta-e, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt. (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 44. §)
A felperes fő tevékenységként épület-, híd-, és közműépítést végzett a vizsgált időszakban és havi áfa-bevallásra volt kötelezett. Az adóhatóság 2006. évi általános forgalmi adóbevallásai utólagos vizsgálatát végezte a felperesnél. 2006. március, április hónapban 13, 2006. június hónapban 2, a B. Építőipari Kft.-től befogadott számlát, 2006. márciusban 5, áprilisban 1, a J. Kft.-től befogadott számlát, 2006. augusztustól novemberig az F. Kft.-től befogadott 13 számlát vizsgált, amelyeket hiteltelen bizonylatnak minősített. A felperes terhére összesen 56 329 000 Ft általános forgalmi adókülönbözetet állapított meg, adóbírságot és mulasztási bírságot szabott ki, valamint késedelmi pótlékot számított fel.
A felperes fellebbezése folytán eljárt alperes 2009. április 29-i határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Az adóhatóság a számlák tartalmi hitelességének hiányát a számlakibocsátók és a számlákban feltüntetett gazdasági események körülményeinek vizsgálatára alapozta. Az egyes számlakibocsátókat illetően rögzítette, hogy a számlák kiegyenlítése döntő részben készpénzben történt, a számlakibocsátó minimális befizetési kötelezettséget és adókötelezettséget vallott. Tárgyi eszközei, foglalkoztatottjai nem voltak, a társaság székhelye egy 16 emeletes társasházban volt, a társaságot romániai állampolgároknak adták el. A felperes az általa kifizetett számlák értékénél alacsonyabb összeget számlázott megrendelője felé. Az építési naplóban alvállalkozók neve nem volt feltüntetve, munkavállalókról, használt eszközökről, gépekről, járművekről írásos jegyzék nem készült.
Az adóhatóság nyilatkoztatta a munkák irányításával megbízott személyeket, ügyvezetőket, illetve az alvállalkozó munkáját ellenőrző személyt. Megállapította, hogy a beépített anyagok származása nem tisztázható, az alvállalkozóknak személyi jellegű kifizetése nem volt.
A megyei bíróság a felperes keresetét - amely az adóhatóság megállapításait teljes körűen vitatta - jogerős ítéletével elutasította. Az ítélet indokolása szerint az adóhatóság a tényállást teljes körűen feltárta, következtetéseit a megyei bíróság jogszerűnek találta. Értékelte a tanúként meghallgatott felperesi gazdasági társaság ügyvezető igazgatójának tanúvallomását, megállapította, hogy a felperes által becsatolt építési naplók - amelyek az adóellenőrzés során is ismertek voltak - nem bizonyítják, hogy az abban feltüntetett munkát ténylegesen ki végezte el. Nem bizonyított az sem, hogy a felperes az általa befogadott áruvásárlásokról szóló számlákban szereplő áru honnan származott, a számlakibocsátó kitől szerezte be. A megyei bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes nem járt el kellő körültekintéssel, amikor nem győződött meg arról, hogy a vele vállalkozási szerződést kötő fél rendelkezett-e megfelelő munkaerő-, és munkaeszköz-állománnyal az elvállalt munka elvégzésére. Kiemelte azt a körülményt, hogy M. Gyuláné a B. Kft. ügyvezetője csak aláírását adta az építési munkák lebonyolításához és a pénzügyi teljesítéshez. Nem tisztázott, hogy az É. Kft. az általa továbbszámlázott építőanyagokat kitől vásárolta, az F. Kft.-nek sem gépei, sem alkalmazottai nem voltak. A megyei bíróság jogszerűnek találta azt az adóhatósági megállapítást, hogy a számlákat kibocsátó személyek a munkát nem végezhették el, ezért a felperest az áfa-levonás joga sem illette meg.
A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését és a keresetnek helyt adó döntés meghozatalát kérte. Álláspontja szerint az ítéleti tényállás hiányos, iratellenes, a bizonyítékokat tévesen, okszerűtlenül értékelte. A felperes felülvizsgálati kérelmét az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4), (6) bekezdés, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 35. § (1) bekezdés, 44. § (5) bekezdésére alapozta. Vitatta azt az ítéleti végkövetkeztetést, hogy a tényállás feltárása a szükséges mértékben megtörtént, álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékokból kitűnik, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági eseményt a számlakibocsátó valósította meg. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nem bizonyított tény, körülmény a felperesi adózó terhére nem értékelhető. Hiányolta azokat a tényeket a jogerős ítélet indokolásából, amelyből megállapítható a kereset elutasítása alapjául szolgáló tények. A felperes hangsúlyozta, hogy az alvállalkozókkal szerződést kötött, a munkaterületeken műszaki ellenőrt alkalmazott, biztonságtechnikai ellenőrzést végeztetett a beruházásokon, az alvállalkozók tevékenységét építési naplóval, teljesítési igazolással dokumentálta. Ezen körülmények hitelessége az adóellenőrzés során nem dőlt meg. Hangsúlyozta, hogy a felperes felelősségén kívül eső körülmény, hogy az alvállalkozók esetleg be nem jelentett alkalmazottakkal dolgoztak, vagy további alvállalkozókat vettek igénybe. Állította, hogy a felperes kellő körültekintéssel járt el, az alvállalkozók törvényes működéséről a nyilvánosan elérhető nyilvántartásokban meggyőződött, e körben iratokat szerzett be, a munkaterület átadását követően folyamatosan ellenőrizte a munka végzését.
Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte kiemelve, hogy a rendkívüli jogorvoslati eljárásban a bizonyítékok ismételt egybevetésére, felülmérlegelésére nincs lehetőség. Rámutatott arra, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági események valóságát nem igazolhatják tanúvallomások akkor, ha a vállalkozók, szállítók a konkrét ügyletekre vonatkozó bizonylatokkal nem rendelkeznek, teljesítési képességük nincs, a munkavégzéshez alkalmazottakkal nem rendelkeztek. Álláspontja szerint a felperes kellő körültekintése sem állapítható meg, miután nem teljesült az a tartalmi követelmény, hogy a gazdasági esemény ténylegesen a számlában feltüntetett személyek között menjen végbe. Az alperes álláspontja szerint a jogerős ítélet indokolása teljes mértékben megfelel a Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdésében foglaltaknak.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja értelmében a 34. § szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, melyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany - ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is -, valamint az egyszerűsített vállalkozói adóról szóló törvény hatálya alá tartozó adóalany rá áthárított. Az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése szerint az adólevonási jog - ha az adózás rendjéről szóló törvény másként nem rendelkezik - kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdése értelmében a számviteli bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lennie. Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdése szerint a szerződést, ügyletet és más hasonló cselekményeket valódi tartalmuk szerint kell minősíteni. Az érvénytelen szerződésnek vagy más jogügyletnek az adózás szempontjából annyiban van jelentősége, amennyiben gazdasági eredménye kimutatható. Az Sztv. 15. § (3) bekezdésében rögzített valódiság elve alapján a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata következetes a tekintetben, hogy a valóságban végbement gazdasági eseményekkel nem azonos tartalmú számlára adólevonási jog nem alapítható (Kfv. I. 35.371/2008/6.). A Legfelsőbb Bíróság több alkalommal hangsúlyozta, hogy adólevonási jog csak tartalmilag hiteles számla alapján gyakorolható (Kfv. I. 35.240/2008/7.).
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a megyei bíróság azon álláspontját, hogy a felperes nem bizonyította, miszerint a gazdasági esemény a számlában feltüntetett felek között jött létre.
A Legfelsőbb Bíróság következetes gyakorlata szerint a számlabefogadónak kellő körültekintést kell tanúsítania. Nem lehet kellő körültekintésre hivatkozni abban az esetben, ha a gazdasági esemény nem a számla szerinti felek között jött létre, vagy ha az adózó úgy köt megállapodást, hogy a cég képviseletéről, székhelyének valódiságáról, tényleges gazdasági tevékenységéről nem győződött meg, azokról adatokkal nem rendelkezik (Kfv. I. 35.158/2005/5.). A számlabefogadó adóalanynak tudnia és ismernie kell az adólevonási jog gyakorlásának törvényi feltételeit. Az a magatartás, amely a kellő körültekintés elmulasztásában a "puszta bizakodásban" nyilvánul meg, csak gondatlanságként és nem kellő körültekintésként minősíthető (Kfv. I. 35.189/2004/4.). Kellő körültekintés megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha a számla hiteltelensége olyan okból következik be, amelyről a számlabefogadónak nem volt tudomása, azt nem ismerhette fel, arra ráhatása nem volt, illetve nem is lehetett (Kfv. I. 35.122/2004/5.).
A Legfelsőbb Bíróság hangsúlyozza, hogy önmagában az a körülmény, hogy a munkák elvégzésre kerültek és ezért a felperes az ellenértéket megfizette, nem igazolják, hogy a munkák a számlák szerinti felek között teljesültek. Az alperesi határozat 4-9. és 10-12. oldalán rögzített körülmények összességükben megalapozták azt az adóhatósági megállapítást, hogy a felperes által befogadott számlák tartalmilag nem hitelesek. Ezekkel a bizonyítékokkal szemben a felperes semmivel nem tudta igazolni, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági tevékenységet a felperes részére valóban a megjelölt alvállalkozók végezték. A számlák hitelességét bármilyen módon alátámasztó további bizonyíték hiányában az adóhatóság jogszerűen tagadta meg az adólevonási jog érvényesítését.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése értelmében a számlában, az egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. A bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatásnyújtás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el.
Az Európai Bíróság C-439-440/04. számú ítéletében kifejtett jogi álláspontjának megfelelően az adóhatóságnak, illetve az adóhatározat felülvizsgálatát végző bíróságnak objektív körülmények alapján kellett megállapítania, hogy a felperes tudta-e, vagy tudnia kellett volna, hogy beszerzésével áfa-kijátszást megvalósító ügyletben vesz részt.
A Legfelsőbb Bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperesnek tudnia kellett volna, hogy a tényleges munkát mely szerződő féllel jogviszonyban álló munkavállalók végzik. Ezen egyszerű ellenőrzés ugyanis azonnal nyilvánvalóvá tette volna, hogy a felperes áfa kijátszását megvalósító ügylet részesévé vált. Erre figyelemmel a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy kellő gondosság tanúsítása mellett sem kellett tudnia, hogy a tényleges munkát kik végzik. A felperes kellő gondosság tanúsítása mellett a munkát végző személyek egyszerű kikérdezésével tájékozódhatott volna arról, hogy a gazdasági esemény törvényes keretek között kerül-e teljesítésre.
A fenti körülményeket nem befolyásolja az a felperes által hangsúlyozott körülmény, hogy a gazdasági esemény szerződésszerűen megtörtént és a teljesítés tényszerűen ellenőrizhető.
A felülvizsgálati kérelemben előadottakkal összefüggésben a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy nyilvánvalóan a felperes érdekeltségi és bizonyítási kötelezettségének körébe tartozik az a körülmény, hogy az általa kötött szerződés alapján végbemenő gazdasági eseményt ki teljesíti. A felperest, mint megrendelőt a szerződéskötéstől a számla befogadásáig terjedő időszakban terheli a körültekintő eljárás kötelezettsége akkor, amikor az adólevonási jog feltételeként az annak alapjául szolgáló számla hitelességét kell igazolnia.
A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekre figyelemmel megállapította, hogy az adóhatóság a tényállást a döntéséhez szükséges mértékben az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésének is megfelelően tisztázta, és jogszerűen állapította meg annak bizonyítatlanságát, hogy a számlákban feltüntetett gazdasági esemény nem az abban szereplő felek között ment végbe. Ezért az adólevonási jog gyakorlásának feltételei nem álltak fenn, illetve nem állapítható meg az sem, hogy a felperes az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése szerinti kellő körültekintéssel járt el.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.083/2010.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.