adozona.hu
ÍH 2019.134
ÍH 2019.134
ÜZLETRÉSZ AJÁNDÉKOZÁSA
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jelenleg már perben nem álló III. r. alperesnek, a perbeli időszakban 500 000 forint törzstőkével bejegyzett S-M Patika Gyógyszerkiskereskedelmi Kft.-nek (a továbbiakban: korábbi III. r. alperes) a felperes 230 000 forint (25,01%), az I. r. alperes 370 000 forint (74,99%) mértékű üzletrésszel volt a tagja.
A felperes a korábbi III. r. alperes egyik törvényes képviselője, valamint személyi jogos szakgyógyszerész, a korábbi III. r. alperes által működtetett gyógyszertár egyszemélyi felelős v...
ÍH 2019.134 ÜZLETRÉSZ AJÁNDÉKOZÁSA
I. Üzletrész ajándékozásánál nem érvényesül a tagot megillető elővásárlási jog. A társaság tagjára és ügyvezetőjére, valamint a munkaviszony alapján foglalkoztatott gyógyszerészre, a gyógyszertár szakmai vezetőjére az üzletrész hányad elajándékozása kihat vagy kihathat, ezáltal fennáll a jogi érdeke az ajándékozás folytán törvénytelennek tekintett működés megszüntetésére.
II. Az ajándékozási szerződésben részes felek - a fél által rosszhiszeműnek minősített - szándéka önmagában akkor sem eredményez automatikusan semmisséget, ha a cél valóban a fél elővásárlási joga gyakorolhatóságának a kizárása volt. A semmisség megállapításához az is szükséges, hogy a kizárás e módja jogellenes legyen, az e szándék eredményeként megkötött szerződés tiltott szerződésnek minősüljön.
[a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 83/A. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:95. §, Gt. 121. § (2) bekezdésébe és 122. §, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 1. § a) pont.]
A jelenleg már perben nem álló III. r. alperesnek, a perbeli időszakban 500 000 forint törzstőkével bejegyzett S-M Patika Gyógyszerkiskereskedelmi Kft.-nek (a továbbiakban: korábbi III. r. alperes) a felperes 230 000 forint (25,01%), az I. r. alperes 370 000 forint (74,99%) mértékű üzletrésszel volt a tagja.A felperes a korábbi III. r. alperes egyik törvényes képviselője, valamint személyi jogos szakgyógyszerész, a korábbi III. r. alperes által működtetett gyógyszertár egyszemélyi felelős vezetője.
A felperes 2016. október 24-én írt levelével felhívta az I. r. alperest és a korábbi III. r. alperest a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászati- segédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény (a továbbiakban: Gyftv.) 83/A. §-ában foglaltaknak való megfeleltetés érdekében üzletrész eladási ajánlat 15 napon belüli megküldésére, mivel 2016. december 31-ig a gyógyszerész tulajdoni hányadnak meg kell haladnia az 50%-os tulajdoni hányadot. Jelezte, hogy ezt csak úgy tudják biztosítani, ha az I. r. alperes a tulajdoni hányadából a részére értékesíti a meglévő tulajdoni hányada és a törvény által előírt tulajdoni hányad közötti tulajdonrészt.
Az I. r. alperes 2016. november 17-én a korábbi III. r. alperesben meglévő, kizárólagos tulajdonában álló üzletrésze 34/100 tulajdoni hányadát II. r. alperesnek ajándékozta, aki azt elfogadta. Az ajándékozási szerződésben I. és II. r. alperes rögzítette, hogy az üzletrész alatt I. r. alperes 1/1 arányú tulajdonában lévő 270 000 forint névértékű (az üzletrész mértéke: 74,99%) üzletrészét kell érteni. Az átruházásra kerülő üzletrész tulajdoni hányadot az üzletrész 34/100 arányú tulajdoni hányadában (üzletrész mértéke: 25%) határozták meg. A 2. pontban rögzítették, hogy annak megkötésére a Gyftv. kényszer előírásainak történő megfelelés érdekében kerül sor, mely szerint I. r. alperes, mint a korábbi III. r. alperes többségi tulajdonosa köteles biztosítani, hogy 2017. január 1. napjától kezdődően a korábbi III. r. alperesben az összes tulajdoni hányad több, mint 50%-a gyógyszerészi tulajdonban legyen. Ezért az ajándékozási szerződés 5.5. pontjában kikötötték, hogy amennyiben az ajándékozási szerződés aláírását követően akár a jövőre nézve, akár visszamenőleges hatállyal valamely jogszabály vagy döntés, bírósági ítélet vagy hatósági, egyéb intézményi határozat, kötelező erejű állásfoglalás, ideértve az Európai Unió hatóságai, bíróságai vagy más egyéb intézményei által hozott döntést, ítéletet, határozatot vagy ezekkel egyenértékű állásfoglalást, a gyógyszertörvényben foglalt, az ajándékozási szerződésre okot adó kötelezettség megsemmisítését, megtámadhatóságát, jogszabályellenességét, vagy a tulajdonhoz való jogsérelmét mondja ki bármely okból kifolyólag, I. és II. r. alperes az ajándékozási szerződés aláírása előtt hatályos üzletrész tulajdonviszonyokat köteles helyreállítani, illetve I. r. alperes ilyen esetben egyoldalúan is jogosult az ajándékot visszakövetelni.
Az ajándékozási szerződéssel az I. r. és a II. r. alperesnek közös tulajdonú üzletrésze keletkezett a III. r. alperesben.
Az I. r. és a II. r. alperes a közös tulajdonukban álló üzletrész közös képviselőjének a gyógyszerész II. r. alperest választotta meg. A közös tulajdonú üzletrész létrejöttéhez kapcsolódó változás a III. r. alperes egységes szerkezetbe foglalt létesítő okiratában a szerződéskötés napján átvezetésre került.
E változás bejelentése folytán a Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága a 2016. december 8. napján meghozott 13-09- /32. sorszámú végzésével bejegyezte a III. r. alperes létesítő okiratának változását, valamint a tagok személyében bekövetkezett változást, és azt, hogy az I. r. alperes által korábban kizárólagosan tulajdonolt üzletrész I. r. és II. r. alperes közös tulajdonába került.
A felperes 2016. december 22-én előterjesztett keresetében az I. r. és a II. r. alperes által 2016. november 17-én az I. r. alperes korábbi III. r. alperesben lévő üzletrészének 34/100 tulajdoni hányadára megkötött ajándékozási szerződés semmisségének megállapítását és a Cg.13.09- /32. számú változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezését, továbbá az alperesek perköltségben marasztalását kérte.
Keresete indokaként előadta, hogy a III. r. alperes ügyvezetője, egyben személyi jogos szakgyógyszerészként a gyógyszertár egyszemélyi felelős vezetője. A Gyftv. 83/A. §-ra hivatkozással felhívta I. és III. r. alperesek képviselőjét, hogy a Gyftv. 74. § (1) bekezdésének eleget téve rendezzék a III. r. alperesi gazdasági társaság tulajdonosi hányadát, illetve a gyógyszertári kft. belső tulajdonviszonyait arra figyelemmel, hogy a fenti törvényhely előírta, hogy 2017. január 1-jéig a közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban a gyógyszerészi tulajdoni hányadnak meg kell haladnia az 50%-ot. A III. r. alperestől értesült arról, hogy az I. r. alperes egy kívülálló gyógyszerésznek (II. r. alperesnek) elajándékozott 34/100 tulajdoni hányadot, ily módon - álláspontjuk szerint - eleget tettek a hivatkozott törvényi előírásnak. A változásbejegyzési dokumentumokból tapasztalta, hogy I. r. és II. r. alperes a Gyftv.-ben foglalt rendelkezéseket megkerülve őt mint személyi jogos szakgyógyszerészt, valamint a gyógyszertárban, III. r. alperesben dolgozó többi gyógyszerészt is megkerülve a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 6:95. § alapján tilos szerződés megkötésével, jogszabály megkerülésével, jóerkölcsbe ütköző, semmis szerződést kötöttek. Álláspontja szerint az ajándékozási szerződés sérti a jóhiszeműség és a jóerkölcs követelményét, valamint az emberi magatartás szabályait, ily módon a Ptk. 6:96. § alapján is semmis.
Utalt arra is, hogy egy gazdasági társaság által kötött ingyenes szerződés vélelmezhetően rosszhiszemű. A Gyftv. 53., 53/A., 53/B., 73-74. § és 83/A. §, valamint a Ptk. 6:95. §, 6:96. §-ára utalással kifejtette, hogy a gazdasági életben nem megszokott, hogy valamely gazdasági társaság a vagyoni értékű üzletrészét egy, a társaságtól független harmadik személynek ingyenesen átadja úgy, hogy figyelmen kívül hagyja, illetve megkerüli a jogszabályban kikötött elővásárlási sorrendet, valamint a közös gazdasági vállalkozásban lévő személyeket is teljes egészében mellőzi. Alátámasztja ezt az is, hogy ő ellenérték fejében kívánt üzletrészt vásárolni, míg az I. r. alperes ezzel szemben úgy döntött, hogy egy harmadik személy részére ingyenesen ajándékozza el üzletrészét. Mivel ez a profitorientált gazdasági társasági tevékenységgel nem egyeztethető össze, e magatartás a jogszabály megkerülési szándék bizonyítéka. Állította továbbá, hogy a korábban a III. r. alperes nem helyezkedett a Ptk. hatálya alá, ezért az ajándékozási szerződés jogszabályba ütközése szempontjából a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (Gt.) rendelkezéseire figyelemmel kell lenni.
Mindezekből következően a perbeli ajándékozási szerződés a Gt. 121. §-ába és a 122. §-ban foglalt rendelkezésekbe ütközik, és ezért is semmis. Egy tagnak ugyanis csupán egy üzletrésze lehet. A tagsági jogai is sérültek, hiszen az ajándékozással I. r. alperes közös tulajdont hozott létre az őt megillető üzletrészen, ezzel jogellenesen alakította át az üzletrészt. Már az ajándékozási szerződés előtt meg kellett volna osztani az üzletrészt, és csak ezt követően lehetett volna azt elajándékozni, vagy más módon átruházni.
Hangsúlyozta, I. r. alperes az üzletrész tulajdoni hányadát csak akkor ruházhatta volna át II. r. alperesre, ha ezzel egyidejűleg a korábbi III. r. alperes társasági szerződését is módosítja, ahhoz viszont a közgyűlés döntésére lett volna szükség, ezért a perbeli ajándékozási szerződés a Gt. 18. §-ába ütközés folytán is semmis. Az ajándékozási szerződés a Ptk. 5:78. §-ában foglalt közös tulajdonra vonatkozó rendelkezéseket is sérti, amelyek szerint a tulajdonostársak a közös tulajdonra vonatkozó döntéseiket szótöbbséggel hozzák meg. A II. r. alperes a Gyftv.-nek megfelelően a tulajdonosi jogait nem tudja gyakorolni, hiszen nincsen tisztában azzal, hogy a közös tulajdon gyakorlására a Ptk. milyen szabályokat ír elő, tehát nem tudta, hogy az ajándékozási szerződéssel mit szerez meg. A II. r. alperes I. r. alperestől független, ezért a közös döntések során I. r. alperes őt leszavazhatja, a tulajdonosi jogait nem tudja gyakorolni. Ezért az ajándékozási szerződés a Ptk. 5:78. §-ába ütközése miatt is semmis. Ezen túlmenően az ajándékozási szerződés színleltsége miatt is érvénytelen, ugyanis I. és II. r. alperes burkolt, leplezett ügyletet hoztak létre. A burkolt ügylet az volt, hogy II. r. alperes az üzletrészt ingyen szerezhesse meg és így a felperes ne gyakorolhassa az elővásárlási jogát, az I. r. alperes pedig a II. r. alperes döntéseire befolyást tudjon gyakorolni.
Hivatkozott arra is, hogy az ajándékozási szerződés sérti a Gyftv. 75. §-ában foglaltakat és ezért ugyancsak jogszabályba ütközik és semmis, mivel tiltott összefonódást hozott létre. Ezen túlmenően az ajándékozási szerződés a Gyftv. 74. § (6) bekezdésében foglaltakba is ütközik, ugyanis a közös tulajdon szabályaiból következően II. r. alperes a tulajdonosi jogait nem tudja gyakorolni, amely őt egyébként a megkapott üzletrész tulajdoni hányad alapján megilleti. A szerződés a Gyftv. 74. § (6) bekezdésben foglalt, a tulajdonosi jogok gyakorlására vonatkozó rendelkezések megkerülésére is irányult. Utalt arra is, hogy az ajándékozási szerződés 5.5. pontjában foglalt szerződési rendelkezés jogszabályba ütközik, hiszen a tulajdon átruházás vonatkozásában egy időleges állapotot hoz létre azzal, hogy az I. r. alperes által várt jogszabályváltozás esetére az eredeti tulajdonviszonyok helyreállítására vonatkozó II. r. alperesi kötelezettséget, illetőleg I. r. alperesi jogosultságot rögzíti.
Az eljárás lefolytatásához fűződő jogi érdeke körében hangsúlyozta, hogy az elővásárlási jog sérelme mellett az ajándékozási szerződés Gt. 121. § (2) bekezdésébe és 122. §-ába ütközése is indokolja perindításhoz fűződő jogi érdekeltségét. Emellett jogi érdekeltsége fűződik ahhoz is, hogy a korábbi III. r. alperes jogszabályszerűen, a társasági szerződésben rögzítettek szerint működjön. A perindításhoz fűződő jogi érdekét a III. r. alperesi tagsága is megalapozza, tekintve, hogy az I. r. alperes üzletrészének jogellenes átalakításával sérültek a tagsági jogai.
Annak alátámasztására, hogy életszerűtlen egy jól működő, nyereséges vállalkozás üzletrészének ajándékként kívülálló személynek juttatása, a korábbi III. r. alperes forgalmi adatait, mérlegadatait tartalmazó okiratokat, valamint egy, az I. r. alperes és közte 2014. január 1-jén létrejött üzletrész adásvételi szerződést csatolt.
Az I. r. alperes ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekeltsége hiányában, másodsorban a kereset elutasítását, felperes perköltségben marasztalását. Állította, hogy a felperes, mint a szerződést kötő feleken kívül álló harmadik személy nem minősül jogi érdekeltnek az ajándékozási szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában.
Arra hivatkozott, hogy a Gyftv. az előírt tulajdonosi szervezet kialakítása kapcsán semmiféle átruházási jogcím korlátozást, vagy jogszabályi tiltást nem tartalmaz. A szerződési szabadság jogelvére tekintettel az ajándékozási szerződés nem tekinthető a Ptk. 6:95. §-a szerinti tilos és így semmis szerződésnek. Nem tekinthető jogszabály megkerülésével kötött szerződésnek sem, hiszen nincs olyan kötelező jogszabályi előírás, amelyet I. és II. r. alperes az ajándékozási szerződés megkötésével megsértett volna. A szerződés nem leplez más ügyletet, az abban foglalt ajándékozás tényét maga felperes sem vitatta. A Gyftv.-ben nincs olyan előírt eljárási rend sem, amelyet maga és II. r. alperes az ajándékozási szerződés megkötése során bármilyen formában megszegett, avagy mellőzött volna. Az ajándékozási szerződés nem tekinthető jóerkölcsbe ütközőnek sem, az ajándék, mint szerződéssel elérni kívánt cél, semmilyen formában nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat vagy szokásokat. Maga a felperes sem tudott a keresetében olyan erkölcsi normát vagy szokást megjelölni, amelyet a perbeli ajándékozási szerződés sértene. A Gyftv. egyetlen rendelkezése, így annak 74. §-a sem írja elő azt, hogy az üzletrészt csak és kizárólag adásvétel jogcímén lehetne átruházni. Önmagában az, hogy az ajándékozási szerződés megkötésével a Gyftv. rendelkezéseinek kívánt megfelelni, az ajándékozási szerződést nem teszi érvénytelenné. A felperes alaptalanul hivatkozik a Gyftv. 74. § (6) bekezdésében foglalt rendelkezés kijátszására, hiszen a Gyftv. 73. § (1) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy a gyógyszerész szakképesítéssel rendelkező tulajdonos az, aki a szakmai kérdésekben jogosult dönteni. Ezt az üzletrészen fennálló közös tulajdon sem befolyásolja. Az üzletrész átruházáshoz a társasági szerződés módosítására nincs szükség, ezért az ajándékozási szerződés megkötéséhez kapcsolódóan sem kellett azt elvégezni.
A II. r. alperes is ellenkérelmében elsődlegesen a per megszüntetését kérte a felperes perindításhoz fűződő jogi érdekeltsége hiányában, másodsorban a kereset elutasítását, felperes perköltségében marasztalását. Előadta, hogy az elfogadott üzletrészt ajándékba kapta. Az ajándékozási szerződés megkötésének célja a Gyftv. rendelkezéseinek megfelelés volt. Ez indokolta a szerződés 5.5. pontjában foglalt rendelkezést is, miszerint a felek helyreállítják az eredeti állapotot, ha ezt lehetővé tevő jogszabályváltozás következik be.
Személyesen előadta, hogy tudomása szerint az ajándékozási szerződés megkötésével az I. r. alperesnek elsődlegesen az volt a célja, hogy megfeleljen a törvényi rendelkezéseknek. Másodsorban azt a célt szolgálta a szerződés, hogy őt megjutalmazza a 10 éves, I. r. alperes érdekében, az I. r. alperessel közös tulajdonukban álló H-M Patika Gyógyszerkiskereskedelmi Kft.-ben végzett munkájáért. A közös tulajdon szabályait ismeri, tudja, hogy közös tulajdonban áll a megkapott üzletrész.
Az elsőfokú bíróság a változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti kereset tárgyában a Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.351/2017/9. számú részítéletével jogerős 3.G.41.071/2016/10. számú részítéletével a Budapest Környéki Törvényszék Cégbírósága Cg.13-09- /32. számú végzésének hatályon kívül helyezése iránti keresetet elutasította.
A részítélet meghozatalát követően folytatódó eljárásban az elsőfokú bíróság tájékoztatta a feleket, hogy az üzletrész ajándékozási szerződés érvénytelensége tárgyában a felperest terheli annak bizonyítása, hogy a szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, mert annak megkötése során az I-II. r. alperes rosszhiszeműen járt el, valamint a felperes köteles bizonyítani, hogy az ajándékozási szerződés a Gyftv.-ben meghatározott elővásárlási sorrend megkerülésére, azaz jogszabály megkerülésére irányult az 1952. évi Pp. 141. § (6) bekezdése szerinti jogkövetkezmény alkalmazása mellett.
A felperes indítványozta a II. r. alperes, valamint az I. r. alperes vezérigazgatójának és a III. r. alperes felperesen kívüli másik ügyvezetőjének meghallgatását, amely indítványainak az elsőfokú bíróság eleget tett. A felperes indítványozta továbbá igazságügyi könyvszakértő kirendelését a III. r. alperesi üzletrészek, üzletrészhányadok forgalmi értékének megállapítására.
Az elsőfokú bíróság 2017. május 10-én meghozott 18. számú ítéletével a keresetet elutasította. Kötelezte a felperest az I. és II. r. alperes perköltsége megfizetésére.
Az ítélet indokolásában rögzítette, hogy a jogi érdek megléte az ügy érdemében vizsgálandó, ezért a per megszüntetésének nem volt helye. Arra az álláspontra helyezkedett, hogy a felperes Gyftv. 83/A. § (7) bekezdése szerinti elővásárlási joga képezi azt a jogi érdeket, amely őt a mások által kötött szerződés semmisségére alapított kereset előterjesztésére a Ptk. 6:88. § (3) bekezdése alapján feljogosítja. Mivel csak a szerződést kötő fél jogosult a Ptk. 6:108. §-ából következően kizárólag megállapítás iránt keresetet előterjeszteni, ezért az 1952. évi Pp. 123. §-ában írt feltételek fennállását vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a felperes elővásárlási joga az a jog, amelynek az alperesekkel szemben való megóvása a megállapítási keresetének előterjesztését lehetővé teszi.
A keresetet érdemben vizsgálva azt megalapozatlannak találta. A perbeli szerződés ajándékozási szerződés volt, a tulajdonátruházás ingyenességét a per során a felperes sem vitatta. Felperes elővásárlási joga kizárólag adásvétel mellett érvényesülhet, ezért az ajándékozási szerződés megkötése kapcsán annak sérelme fel sem merülhetett. A 2013. január 1-jén már működő közforgalmú gyógyszertárakban a Gyftv. 83/A. § rendelkezéseiből következően a Gyftv. 74. § (1) bekezdésében előírt tulajdonosi szerkezetet 2017. január 1-jéig kellett megvalósítani, és azt követően fenntartani. A törvény a tulajdonosi szerkezet átalakítása kapcsán jogcímkorlátozást nem tartalmaz. Így I. r. alperes is szabadon választhatott a tulajdonátruházási jogcímek közül az üzletrésze tulajdoni hányadának átruházásakor a szerződési szabadság elvéből is következően. Az I. r. alperes tehát ajándékozás útján is jogosult volt az üzletrész tulajdoni hányadának II. r. alperesre történő átruházására.
A felperes azon előadása, miszerint az alperesek által burkolt, leplezett ügylet valójában az volt, hogy a II. r. alperes ingyenesen szerezhesse meg az üzletrészt, éppen a színleléssel ellentétes magatartásra utalt. Kétséget kizáróan az volt megállapítható, hogy alperesek ajándékozási szerződést kötöttek, más szerződést a perbeli ügyletükkel nem lepleztek, így az ajándékozási szerződés érvénytelensége ezen oknál fogva sem volt megállapítható.
Rámutatott, hogy az ajándékozási szerződés érvényességének megítélése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a szerződő feleket a szerződés megkötésére jutalmazási, avagy a törvényi rendelkezéseknek való megfelelési szándék, avagy esetlegesen mindkettő vezette, mivel egyik indíték sem olyan körülmény, amely bármely oknál fogva a szerződés érvénytelenségét vonná maga után. A szerződés nem minősül nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközőnek sem. Az ajándékozás az általánosan elfogadott erkölcsi normák, illetőleg szokások szerint is megengedett, azt az általános társadalmi megítélés nem minősíti tisztességtelennek vagy elfogadhatatlannak. A per során a felperes sem tudott felhozni olyan körülményt, amellyel ezzel ellentétes tényállítását megalapozta volna, hiszen felperes elővásárlási jogának sérelme a fentiek szerint nem volt megállapítható. A szerződésben a névérték 270 000 forint összegben való feltüntetése csupán elírást jelentett, amely önmagában az ajándékozási szerződést érvénytelenné nem tette.
A Gyftv.-ben tilalmazott összefonódás kapcsán rámutatott, hogy a perben nem volt vitatott tény, hogy a perbeli üzletrész már a szerződés megkötését megelőzően is I. r. alperes tulajdonában állt, így ha I. r. alperesnek az üzletrészéhez kapcsolódóan volt is közvetlen vagy közvetett irányítási jogosultsága a Gyftv. 75. §-ban hivatkozott legalább 5 darab gyógyszertár esetében, akkor az bizonyosan nem a perbeli ajándékozási szerződéssel jött létre. Az ügylet tehát alkalmatlan volt bármilyen, a Gyftv. 75. §-ában tilalmazott összefonódás létrehozására. Az éppen az I. r. alperest megillető üzletrész tulajdoni hányad csökkenését eredményezte.
Rámutatott arra is, hogy az ajándékozási szerződésnek nincs olyan rendelkezése, amely II. r. alperes Gyftv. 74. § (6) bekezdésében biztosított tulajdonosi jogainak gyakorlását bármilyen formában korlátozná. Az a szerződési rendelkezés, miszerint közös képviselőnek II. r. alperest választották, éppen azt támasztotta alá, hogy a II. r. alperest megillető gyógyszerészi tulajdoni hányad tekintetében a tagsági jogoknak a tulajdoni hányadnak megfelelő gyakorlása biztosított. Az, hogy a II. r. alperes kisebbségi tulajdonos, nem jelenti, hogy a tagsági jogainak gyakorlása ne lenne biztosított. A szerződés érvénytelenségét előidéző oknak a szerződés megkötésekor kell fennállnia, ezért a közös tulajdonra vonatkozó döntéshozatali szabályok esetleges sérelme a szerződés érvényességére kihatással nem lehet.
Kitért arra is, hogy a felperes olyan jogszabályi rendelkezésekre is hivatkozott [a Gt. 121. § (2) bekezdés, 122. §, 3. §, 18. §], amelyek esetleges sérelméhez maga a jogszabály sem fűzte a polgári jogi ügylet semmisségének jogkövetkezményét, és ilyen rendelkezést a később hatályba lépett Ptk. azonos tartalmú rendelkezései sem tartalmaztak.
Megállapította, hogy nem volt jelentősége annak, hogy a korábbi III. r. alperes az új Ptk. hatálya alá helyezkedett-e, mivel a perben nem a III. r. alperes működése törvényességének megítélése volt a kérdés. A gazdasági társaságok törvényes működésének helyreállítása törvényességi felügyeleti eljárásban lehetséges.
A Gt. 3. §-ának és a Ptk. 3:88. § (1) bekezdésének egyező rendelkezéseiből nem lehet olyan következtetést levonni, hogy I. r. alperes mint gazdasági társaság számára a tulajdonosi jogainak gyakorlása, így akár üzletrész tulajdoni hányada átruházása ajándékozás során tilalmazott lenne. A szerződés továbbá nem tartalmaz a Gt. 122. §-ával, illetőleg a Ptk. 3:165. §-ával ellentétes rendelkezést sem, tehát a szerződés ezeket a törvényi rendelkezéseket nem is sérthette. A Gt. 121. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés a perbeli esetre nem volt vonatkoztatható, hiszen azt az esetet szabályozza, amikor a gazdasági társaság tagja a már meglévő üzletrésze mellé újabb üzletrészt szerez. Az ajándékozási szerződés nem sérthette a társasági szerződés módosítására vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket. A felperes tagsági jogainak állítólagos sérelme önmagában ugyancsak nem eredményezi a szerződés érvénytelenségét. Ehhez arra lenne szükség, hogy a tagsági jogok sérelme egyben valamely Ptk.-ban szabályozott semmisségi okot is megvalósítson, azonban ilyen ok a per során nem volt megállapítható. A szerződés 5.5. pontjában foglalt rendelkezés a diszpozitívitás elvéből következően megengedett, a bontó vagy felfüggesztő feltétel alkalmazását a Ptk. jelenleg is lehetővé teszi, emiatt sem állapítható meg az ajándékozási szerződés jogszabályba ütközése.
Mint szükségtelent, mellőzte az I. r. alperes további, gyógyszertárakat üzemeltető gazdasági társaságokban való tulajdoni részesedésének igazolására irányuló bizonyítási indítványát.
Az ítélettel szemben a felperes fellebbezett. Lényeges eljárásjogi jogszabálysértésre, az anyagi jogi jogszabályok téves alkalmazására hivatkozással elsődlegesen az elsőfokú ítélet keresete szerinti megváltoztatását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróságnak a per újabb tárgyalására és újabb határozat hozatalára utasítását kérte.
A fellebbezésében megismételte az elsőfokú eljárásban előadott tényállításait, kiemelve, hogy a változásbejegyzési dokumentumokból tapasztalta, hogy I. r. és II. r. alperes a Gyftv.-ben foglalt rendelkezéseket megkerülve őt, mint személyi jogos szakgyógyszerészt, valamint a gyógyszertárban, III. r. alperesben dolgozó többi gyógyszerészt is megkerülve a Ptk. 6:95. § alapján tilos szerződés megkötésével, jogszabály megkerülésével, jóerkölcsbe ütköző, semmis szerződést kötöttek.
Álláspontja szerint az ajándékozási szerződés ellentétben áll a jóhiszeműség és a jóerkölcs követelményeivel, valamint "az emberi magatartás szabályaival", ily módon a Ptk. 6:96. § alapján is semmis. A keresetlevélhez csatolt dokumentumokból és a hivatkozott jogszabályi rendelkezésekből megállapítható, hogy egy gazdasági társaság által kötött ingyenes szerződés vélelmezhetően rosszhiszemű. A gazdasági életben nem megszokott, ellentétes a gazdasági tevékenység profitorientált jellegével, hogy valamely gazdasági társaság a vagyoni értékű üzletrészét egy tőle független harmadik személy részére ingyenesen adja át úgy, hogy figyelmen kívül hagyja, illetőleg megkerüli a jogszabályban kikötött elővásárlási sorrendet. Annak ellenére döntött így az I. r. alperes, hogy a hivatkozott levélben írtak szerint az I. r. alperes üzletrész hányadát maga ellenérték fejében kívánta megszerezni.
A Gyftv. 53. §-a, 53/A-B. §-a, a 73-74. §-a és a 83/A. §-a, valamint a Ptk. 6:95. §, 6:96. §-a idézését követően előadott, változatlan álláspontja szerint az ajándékozási szerződés érvénytelen, semmis. A szerződés nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik, a Gyftv. hivatkozott szabályainak megkerülésére irányul, a rosszhiszeműség is fennáll, mivel a célja a jogszabály megkerülése volt.
Az érvénytelenség alapjául továbbra is hivatkozott a Gt. 3. §-ára, 7. §-ára, 18. §-ára, 121-122. §-ára, továbbá a Ptk. 5:78. §-ára, valamint a Gyftv. 74. § (6) bekezdésére, 75. §-ára, megismételve az e körben tett nyilatkozatait.
Hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság az 1/2009. (VI. 24.) PK véleményben foglaltaknak megfelelően a feleket nem oktatta ki a konkrét bizonyítási teherre, kötelezettségre, az ügyben releváns bizonyítást nem folytatta le.
Az I. r. és a II. r. alperesek fellebbezési ellenkérelmeikben az elsőfokú ítélet helybenhagyását - annak helyes indokai alapján - és a felperes perköltségükben marasztalását kérték.
A Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.489/2017/5. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az elsőfokú határozatban foglaltaktól eltérő indokolásában kifejtette, hogy a kereshetőségi jog - a semmisség megállapításához fűződő jogi érdek - hiányában a kereset elutasításának van helye, annak érdemi vizsgálata szükségtelen.
A Kúria a 2019. április 30-án meghozott Gfv.VII.30.369/2018/10. számú végzésével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat meghozatalára utasította. Megállapította, hogy a felülvizsgálati eljárásban a felperesnek 82 700 forint, az alpereseknek személyenként 12 700 forint költsége merült fel.
Határozata indokolása szerint az üzletrész hányad elajándékozását jogszabályi rendelkezés nem zárta ki; az ajándékozás esetén nem érvényesül az üzletrész tekintetében az elővásárlási jog. A felperesre, mint a társaság tagjára és ügyvezetőjére, valamint a munkaviszony alapján foglalkoztatott gyógyszerészre, a gyógyszertár szakmai vezetőjére az üzletrész hányad elajándékozása kihat vagy kihathat, ezáltal fennáll a jogi érdeke az ajándékozás folytán törvénytelennek tekintett működés megszüntetésére.
A Gyftv. kógens előírásainak való megfelelés, a tulajdoni arányok változásának érdekében nem zárható ki annak olyan módja, amely során a felperes élni tud az elővásárlási jogával. Mivel az ajándékozás semmissége a felperes jogát, törvényes érdekét ez esetben érinti, de legalábbis érintheti, nem mellőzhető az érvénytelenségi okok érdemi vizsgálata.
A fellebbezés az alábbiak szerint megalapozatlan.
Az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság - a felperes hivatkozásával szemben - az ítélet hatályon kívül helyezése alapjául szolgáló, a perindításkor hatályban volt, ezért a jelen eljárásban még alkalmazandó a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 252. § (2) bekezdése szerinti, hatályon kívül helyezésre alapot adó lényeges eljárási szabálysértést nem követett el. A 3.G. /2016/10. számú jegyzőkönyvbe foglaltan a bizonyítandó tényekről a feleket tájékoztatta; a tájékoztatás kiterjedt a bizonyítatlanság következményeire is - ezáltal az 1/2009. (VI. 24.) PK vélemény 2., 4. és 9. pontjaiban megfogalmazott követelményeknek eleget tett. A per eldöntése szempontjából szükséges bizonyítást nem mellőzött. Az ítélőtábla ezért az elsőfokú bíróság ítéletét a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem korlátai között, figyelemmel a Kúria végzésében a felperesnek a megállapításhoz fűződő jogi érdeke fennálltára írtakra is, érdemben bírálta felül.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az elsőfokú bíróság a per eldöntése szempontjából releváns tényállást kellő részletességgel feltárta, és az így feltárt tényekből helytálló jogi következtetést vont le, indokaival a ítélőtábla egyetért.
A fellebbezésben foglaltakra tekintettel emeli ki a következőket.
A perbeli ajándékozási szerződésre a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény hatálybalépésével összefüggő átmeneti és felhatalmazó rendelkezésekről szóló 2013. évi CLXXVII. törvény (a továbbiakban: Ptké.) 1. § a) pontja alapján a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) alkalmazandó. Az okból sincs jelentősége annak, hogy a korábbi III. rendű alperes döntött-e a Ptk. rendelkezéseivel összhangban álló továbbműködésről, mivel a Ptké. 12. § (2) bekezdés b) pontja értelmében 2016. március 15-ét követően a Ptk. rendelkezéseivel összhangban kell továbbműködnie.
Mindezekre tekintettel a felperesnek a korábban hatályban volt, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (a továbbiakban: Gt.) szabályozására hivatkozása a Ptk. azonos körben való - lényegében egyező tartalmú - szabályozására hivatkozásként értékelendő. Az elsőfokú bíróság a támadott szerződés érvényességének megítélése során ezen, újabb szabályozásra is tekintettel volt.
A felperes hivatkozott a 2016. november 17-i ajándékozási szerződés jogszabályba ütközésére, arra, hogy azt jogszabály megkerülésével kötötték, az színlelt és nyilvánvalóan jóerkölcsbe ütközik. Mindezen hivatkozásai ténybeli alapjaként egyezően utalt a törvény biztosította elővásárlási jogára és annak kijátszására.
A Ptk 6:95. § a értelmében semmis az a szerződés, amely jogszabályba ütközik, vagy amelyet jogszabály megkerülésével kötöttek, kivéve, ha ahhoz a jogszabály más jogkövetkezményt fűz. Más jogkövetkezmény mellett is semmis a szerződés akkor, ha a jogszabály ezt külön kimondja, vagy ha a jogszabály célja a szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása.
A Ptk. 6:96. §-a kimondja, hogy semmis az a szerződés, amely nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik.
A felperes érvelésével szemben hangsúlyozandó, hogy az ajándékozási szerződésben részes felek - felperes által rosszhiszeműnek minősített - szándéka önmagában akkor sem eredményez automatikusan semmisséget, ha a cél valóban a felperes elővásárlási joga gyakorolhatóságának a kizárása volt. A semmisség megállapításához szükséges az, hogy a kizárás e módja jogellenes legyen, hogy az e szándék eredményeként megkötött szerződés tiltott szerződésnek minősüljön.
A Gyftv. 74. § (1) bekezdése kimondja, hogy közforgalmú gyógyszertárat gazdasági társaság akkor működtethet, ha a) a működtetett gyógyszertár szakmai vezetését ellátó személyi jogos gyógyszerész tulajdonhányada, vagy b) a személyi jogos gyógyszerész, a gyógyszertárban munkavégzésre irányuló jogviszonyban foglalkoztatott gyógyszerészek és a gyógyszertárat működtető gazdasági társaságban tulajdonhányaddal rendelkező gyógyszerészek, illetve az igazolt hallgatói jogviszonnyal rendelkező gyógyszerész egyetemi hallgató öröklés útján szerzett tulajdonhányada együttesen a gyógyszertárat működtető vállalkozásban meghaladja az 50%-ot.
A Gyftv. 83/A. § (1) bekezdése szerint a 2013. január 1-jén már működő közforgalmú gyógyszertáraknak a 74. § - az egyes egészségügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2012. évi CCXII. törvény 100. §-ával megállapított - (1) bekezdésében foglaltaknak a 74. § (1a) bekezdésében foglaltak alkalmazásával 2017. január 1-jéig kell megfelelniük.
A (7) bekezdés értelmében a közeli hozzátartozók közötti átruházás kivételével, közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaság tulajdoni hányadának átruházása esetén - más jogszabályon alapuló elővásárlási jogot megelőzően - az érintett gazdasági társaságban tulajdoni hányaddal rendelkező gyógyszerészt, az érintett gazdasági társaság által működtetett közforgalmú gyógyszertárban munkaviszonnyal vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonnyal rendelkező gyógyszerészt, bármely más, az egészségügyi dolgozók működési nyilvántartásában szereplő gyógyszerészt, az államot - ebben a sorrendben - elővásárlási jog illeti meg.
A felperes a Ptk.-n kívüli, egyéb polgári jogi norma, a Gyftv. fenti rendelkezéseinek megsértésére is hivatkozott. Megállapítható, hogy e szabályozás kógens jellegű, így az ennek megsértésével kötött megállapodás tilos szerződés. E jogszabály a benne foglalt, felperes által hivatkozott rendelkezések megsértéséhez eljárás lefolytatásának jogkövetkezményét fűzi. A Gyftv. 53/D. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a gyógyszertárat működtető gazdasági társaság tulajdonosi szerkezetét, törvényes képviseletét, társasági szerződésének vagy alapító okiratának rendelkezéseit az egészségügyi államigazgatási szerv a (2) bekezdés szerinti ellenőrzés céljából és annak keretei között vizsgálja.
Mindemellett megállapítható, hogy a jogszabály célja az elővásárlási jogot biztosító rendelkezéseibe ütköző szerződéssel elérni kívánt joghatás megtiltása, így visszterhes átruházás esetén az elővásárlási jog gyakorlását mellőző, vagy azt megkerülő megállapodáshoz - az ott előírt jogkövetkezmény alkalmazása mellett - fűződhet a semmisség joghatása is.
A Ptk. tulajdonátruházó szerződések körében elhelyezett 6:235. § (1) bekezdése szerint az ajándékozási szerződés alapján az ajándékozó a dolog tulajdonjogának ingyenes átruházásra, a megajándékozott pedig a dolog átvételére köteles.
Az ajándékozási szerződés lényeges eleme tehát az ingyenesség, a tulajdonos térítés nélkül, saját vagyona terhére juttat meghatározott ingó vagy ingatlan dolgot, jogot vagy követelést a megajándékozottnak, a megajándékozott pedig azt elfogadja, átveszi.
Az adásvétel egyik különös nemeként szabályozott, a jogszabályon alapuló elővásárlási jogra is alkalmazandó Ptk. 6:221. § (1) bekezdése értelmében ha a tulajdonos a dolgot harmadik személytől származó ajánlat elfogadásával el akarja adni, az elővásárlási jog jogosultja az ajánlatban rögzített feltételek mellett a harmadik személyt megelőzve jogosult a dolog megvételére.
A Ptk. 6:223. § (1) bekezdés szerint, ha a tulajdonos az elővásárlási jogból eredő kötelezettségeinek megszegésével köt szerződést, az így megkötött szerződés az elővásárlási jog jogosultjával szemben hatálytalan.
Az elővásárlási jog a jogosult olyan hatalmassága, amelynél fogva a tulajdonos dolgát megveheti, ha a tulajdonos harmadik személynek akarja eladni. Az elővásárlási jog kizárólag a visszterhes adásvételi szerződéshez kapcsolódhat, az adásvételi szerződés létrejöttének egy speciális esetköre, az elővásárlási jog ajándékozási szerződés esetében értelmezhetetlen.
Erre tekintettel az ajándékozási szerződés esetében nem állt fenn az üzletrész megszerezhetőségére vonatkozó elővásárlási jogosultság, emiatt az ajándékozási szerződés nem lehet semmis, az ilyen jogügylet esetében nem értelmezhető elővásárlási jog biztosításának hiánya miatt.
Az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg azt is, hogy az ajándékozási szerződés nem kerüli meg a Gyftv. 83/A. § (7) bekezdésében az elővásárlási jog gyakorlására előírt sorrendet.
A korábbi szabályozás alapján kialakult, de a szabályozás tartalmi egyezősége folytán a jelen szerződés megítélésére is irányadó joggyakorlat értelmében (EBH 2002.657.) az üzletrész átruházása nem kizárólag adásvételi szerződéssel történhet, hanem más jogügylet, így például ajándékozás keretében is, a Ptk. vonatkozó szabályozása (3:166-3:170. §) az egyéb módon történő értékesítést nem zárja ki.
A Ptk.-nak az üzletrész kívülálló személyre történő átruházásáról rendelkező 3:167. § (1) bekezdése értelmében az üzletrészt kívülálló személyre akkor lehet átruházni, ha a tag a törzsbetétjét teljes mértékben szolgáltatta, kivéve, ha az átruházásra azért kerül sor, mert a vagyoni hozzájárulás, illetve a pótbefizetés teljesítésének elmulasztása vagy kizárás miatt a tag tagsági viszonya megszűnt.
A (2) bekezdés az elővásárlási jogot a többi tag, a társaság vagy a társaság által kijelölt személy részére kifejezetten pénzszolgáltatás ellenében átruházni kívánt üzletrész megszerzése esetén biztosítja.
A Ptk. arra az esetre biztosítja, hogy kívülállók társaságba kerülése megakadályozható legyen, ha tag pénz ellenszolgáltatás ellenében kívánja átruházni üzletrészét kívülálló személyre. Ennek a jogi eszköze az elővásárlási jog, amely tehát csak az üzletrész pénzellenérték fejében történő visszterhes átruházásakor érvényesül.
Az azonos szabályozás folytán a jelen szerződésre is irányadó joggyakorlat szerint (VB2005. 3., VB1999. 1., BH 1994.549.) a Gyftv. 83/A. § (7) bekezdésében írt átruházás fogalma visszterhes átruházásként, adásvételként értelmezendő, mivel a biztosítani kívánt elővásárlási jog csak ez esetben, ilyen szerződéses konstrukcióban gyakorolható. A jogalkotó az ajándékozás lehetőségét nem zárta ki, ezért helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy a Gyftv. az előírt tulajdonosi szerkezet kialakításához szükséges tulajdonátruházás esetére az átruházás jogcímét nem korlátozta. A felperes nem hivatkozott arra, hogy a korábbi III. rendű alperes társasági szerződése az üzletrész (üzletrészhányad) adásvételi szerződésen kívüli jogcímre történő átruházását kizárta vagy korlátozta volna. [Gt. 126. § (2); Ptk. 3:167. § (7)] Mindennek következtében nem kell megvételre felajánlani az üzletrészt, ha azt nem adásvételi szerződéssel, pénzszolgáltatás ellenében kívánják elidegeníteni, hanem elajándékozzák. Az ilyen természetű elidegenítések megakadályozását szolgálhatja az a társasági szerződéses kikötés, amely az üzletrész kívülállóra történő minden jellegű elidegenítéséhez a társaság beleegyezését írja elő [Gt. 126. § (1); Ptk. 3:167. § (6)] - a perbeli esetben azonban a társasági szerződés ilyen kikötést sem tartalmazott.
Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az üzletrész (hányad) elajándékozása nem minősül az elővásárlási jogot biztosító jogszabályi rendelkezéseket megkerülő ügyletnek.
A Ptk. 3:88. § (1)-(2) bekezdéseiből - a felperes hivatkozásával egyezően - valóban következik a gazdasági társaságok esetében az üzletszerű gazdasági tevékenység folytatása és a nyereségre törekvés célkitűzése, azonban a perbeli ajándékozás mint ingyenes ügylet jogszabály által nem kizárt, ezért az jogszabályba ütközést vagy jogszabály megkerülésének megállapíthatóságát nem alapoz meg.
A fent kifejtettek okán - mivel az üzletrész ajándékozása megengedett és az elővásárlási jog gyakorlását ilyen esetben jogszabály nem biztosítja, valamint tekintettel arra, hogy az ilyen ügyletek megelőzésére a korábbi III. rendű alperes tagjainak lett volna jogszabály által biztosított lehetősége, a perbeli ajándékozás, amint arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt, nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe sem. A felperes nem adott elő a jogszabályba ütközéshez, illetve a jogszabály megkerüléséhez képest olyan többlet tényállást, amely ennek megállapításához vezethetne.
A Ptk. 6:92. § (2) bekezdés értelmében a színlelt szerződés semmis; ha az más szerződést leplez, a felek jogait és kötelezettségeit a leplezett szerződés alapján kell megítélni.
Helytállóan állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy az ajándékozási szerződés más ügyletet nem leplez; a felek szándéka ténylegesen az ingyenes átruházásra irányult; a felperes a leplezni kívánt, eltérő szerződést sem jelölte meg. Így a színleltség mint semmisséget eredményező körülmény szintén nem állapítható meg.
A Gyftv. 74. § (6) bekezdése értelmében a közforgalmú gyógyszertárat működtető gazdasági társaság működése során a gyógyszerészi tulajdoni hányad tekintetében biztosítani kell a tagsági jogoknak a tulajdoni hányadnak megfelelő - a társasági szerződésben rendezett - gyakorlását. Az ezzel ellentétes megállapodás semmis.
A Gyftv. általános jogalkotói indokolása szerint a szabályozás célja - többek között -, hogy arányos és indokolt biztosítékokat nyújtson annak érdekében, hogy a gyógyszerekkel kapcsolatos kiskereskedelmi tevékenység során a szakszerűség mind a gyógyszerek biztonságossága, kiadása, mind a tájékoztatás minősége tekintetében megoldható legyen.
Az ajándékozással az I. rendű alperes üzletrészén nem vitásan a Ptk. 3:165. §-ában szabályozott közös tulajdon keletkezett, amelyben az alperesek tagsági jogaikat közös képviselőjük - a II. rendű alperes - útján gyakorolják. Helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy az adott üzletrész kapcsán nagyobb tulajdoni hányaddal rendelkező I. rendű alperes az üzletrészre eső tagsági jogok gyakorlása során - a társasági szerződés ellentétes rendelkezése hiányában - akaratát esetlegesen a gyógyszerész képesítésű II. rendű alperesével szemben is érvényre juttathatja, ekként a korábbi III. rendű alperes működése során a Gyftv. célkitűzése, a tényleges szakmai képviselet nem érvényesülne. Az ajándékozási szerződés semmisségének a megléte azonban a szerződéskötés időpontjára nézve vizsgálandó.
Az Gyftv. 74. § (6) bekezdésének rendelkezéseit az egyes egészségügyi és egészségbiztosítási tárgyú törvények módosításáról szóló 2013. évi CXXVII. törvény 134. § (2) bekezdése iktatta be 2014. január 1-jei hatállyal. A módosító jogszabályhoz fűzött jogalkotói indokolás szerint a gyógyszertárakat működtető gazdasági társaságokra vonatkozó elővásárlási jog a gyógyszerészi tulajdonhányad növelésének fontos eszköze. A gyógyszertárat működtető vállalkozásokban a többségi gyógyszerészi tulajdon fokozatos bevezetése mögött az az - Európai Bíróság által is elismert - szakmapolitikai megfontolás áll, hogy a gyógyszertárak tekintetében biztosított legyen a gyógyszerészek által képviselt szakmai-etikai szempontok érvényesülése. Nem biztosított kellő módon a célkitűzés teljesülése, ha a Gyftv. által megkövetelt gyógyszerészi tulajdon csak "papíron" létezik, és a tagsági jogok gyakorlása (így különösen a szavazati jogok) nem követi a tulajdoni arányokat. A módosítás e probléma kezelését célozta. A jogalkotói indokolás kiemeli, hogy a gazdasági társaság működése során a társasági szerződésben rendezni kell a gyógyszerészi tulajdoni hányad tekintetében a tagsági jogoknak a gyakorlását.
A fenti jogalkotói szándékból kitűnően a Gyftv. előírja az 50%-ot meghaladó gyógyszerészi tulajdon biztosításának kötelezettségét, valamint ezen túl a gyógyszerészi tulajdoni hányadra eső jogosultságok tényleges érvényesíthetőségének biztosítását is - utóbbit azonban a működés körében felmerülő kérdésnek minősítve, és a társasági szerződés rendelkezéseinek körébe utalva az erre vonatkozó szabályozást.
Az ítélőtábla megállapítása szerint az ajándékozási szerződés és az ennek következtében kialakult tulajdoni hányadok nem sértik a Gyftv. 74. § (6) bekezdésének előírásait, a gyógyszerész képesítésű tagok a társaság üzletrészeit 50%-ot meghaladó arányban birtokolják. A gyógyszerész-tulajdonnak megfelelő arányú szavazati jog tényleges gyakorolhatósága pedig a társaság működése során felmerülő, a társasági szerződés szabályozására tartozó kérdés, amely - a biztosítottság hiánya esetén - kiválthatja a felügyelő hatóság eljárását és szankcióját, és törvényességi felügyeleti eljárásra adhat alapot, azonban az ajándékozási szerződést nem teszi érvénytelenné. A Gyftv. 74. § (6) bekezdése a tagok azon megállapodását minősíti semmisnek, amely nem biztosítja a gyógyszerészi tulajdoni hányad tekintetében a tagsági jogoknak a tulajdoni hányadnak megfelelő gyakorlását.
Az elsőfokú bíróság ezért helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a közös tulajdonra vonatkozó döntéshozatali szabályok esetleges sérelme nem eredményezheti az ajándékozási szerződés semmisségét.
Rámutat az ítélőtábla, hogy amennyiben a Gyftv. 74. § (6) bekezdésének sérelmét a működés során az egészségügyi államigazgatási szerv megállapítja, az az 53/D. § (11) bekezdésében foglalt jogkövetkezményeket vonhatja maga után.
A felperes akként tartotta fenn fellebbezésében a Gt. 3. §, 7. §. (helyesen: Ptk. 3:88. §), a Gt. 18. § (helyesen: Ptk. 3:102. §) és a Gt. 121 és 122. §-ában (helyesen: Ptk. 3:165. §-ában) foglaltak megsértésére való hivatkozását, hogy nem tett előadást arra, hogy az elsőfokú bíróság ezen kérdések kapcsán kifejtett álláspontját, indokolását mennyiben és milyen okból tartja tévesnek.
Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság jogi indokolásával ezek tekintetében is egyetért, azt megismételni nem kívánja - fellebbezési érvelés hiányában szükségtelennek tartja kiegészíteni.
A fentiekre tekintettel az ítélőtábla az 1952. évi Pp. 253. § (2) bekezdése alapján az érdemben helyes ítéletet helybenhagyta.
(Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.267/2019/5.)